Tumgik
#utálj
Text
Kid vagyok neked?
Én nem értem a kapcsolatunkat..
Néha te vagy a legjobb barátom Neked pedig én.
Néha több vagyok mint barátod.
Néha csak egy idegen vagyok neked.
Egy nap úgy beszélgetünk mintha egy tökéletes pár lennénk,
Úgy bánsz velem mintha kincs lennék számodra.
Következő napban már csak szeretők vagyunk egymás számára,
És élvezzük egymás élvezetét.
De vannak napok mikor idegen vagyok számodra,
Jobbik esetben úgy beszélsz velem, mintha semmit sem jelentenék neked, rosszabban pedig teljesen ignorálsz engem.
Teljesen összezavarsz! Kid vagyok neked valójában?
~csakegyidegen~
👽👽👽
15 notes · View notes
Az a gond, hogy nem érted, hogy én mindig vonzódni fogok hozzád.
Jó, azt tudod, hogy mindig bejöttél nekem és hogy mindig is úgy tartottam, hogy nagyon is dögös vagy, de itt most nem erről van szó.
Amikor kezdtelek megismerni akkor jöttem rá, hogy vonzódom hozzád. Nem a testedhez vagy akármilyen kinézetedhez, hanem hozzád. Aki vagy. Amilyen vagy. Ahogy beszélsz. Amit teszel. Röviden: mindenhez ami te vagy.
Ezért nehéz csak barátoknak lennünk. Egyszer jó minden, és akkor még jobb lesz minden, egész addig amíg rájövünk igazából milyen választásaink vannak.
Ez a reality check. Legalábbis nekem. Rájövök arra, hogy nem működhet amíg ez a helyzet. Ez az igazság. Neked már megvannak a terveid, másképp, mással.
Fuck, nem hiszem el hogy még ma is azon gondolkodom, hogy de azért mégis mi lehetett volna? és ez kicsit megijeszt engem. Valahogy túl szeretnék lépni, de mindig ott lesz bennem a mi lenne ha? kérdés.
Emlékszem az estékre mikor későig kint ültünk a kocsiban, hogy hol, igazából nem számít, mert ott voltál te és én, és ez elég volt, mindig feltaláltuk magunkat valamivel. De a legjobb mindig az lesz mikor vittelek haza buliból, és rosszul lettél. Akkor abban a pillanatban tudtam, hogy bármit megtennék azért, hogy jobban legyél. De azért vicces volt látni téged részegen, ahogy az életedért küzdesz :))))
Visszatérve: mindent megtennék azért, hogy újra ilyen pillanatokat éljek át veled, de tudom, hogy nem lehet, és mégis mikor esély van rá, szeretnék élni a lehetőséggel, még úgy is hogy tudom hogy másnap bánni fogom, mert megint úgy érzek, és megint ugyan abban a lehetetlen helyzetben vagyok, mikor tudom, hogy ha maradok akkor rossz vége lesz és ha megyek akkor bántalak...
Ez már ilyen lesz. Vagy ki tudja. Lehet egy nap elfeljetsük egymást. Vagy megváltoznak a dolgok. Vagy az is lehet egy nap majd találkozunk és csak nevetni fogunk azon, hogy de azért mégis mi lett volna ha...
7 notes · View notes
egyedul · 1 year
Text
Szeress, utálj, haragudj, vagy bánts…mindegy, csak légy velem!
41 notes · View notes
mindigradvagytam · 1 year
Text
Akkor miért???
Miért adsz reményt ha esélyt nem.
Mindig távol vagy sosem mellettem.
Túl kevés volt az idő amit kaptunk.
Folyton ezen kattogok, rajtunk.
Évek óta kapaszkodom beléd.
El kéne mondanom, odaállni eléd.
Nem lesz rá lehetőségem ettől félek.
Olyan rohadt régi sebekből vérzek.
Minden apróságot megőriztem rólad.
Cipelem az érzéseket, a csomagom jó nagy.
Kérlek segíts ettől megválnom.
Mert így nem talál a boldogságom.
Szeress vagy utálj, nekem már mindegy.
Csak válaszolj! Legyen végre könnyebb.
53 notes · View notes
Text
Kedves Következő!
Valószínűleg nem foglak ismerni és nem is fogod ezt látni sosem, de nem is ez a lényeg.
Igazából nem kell sok mindent tudnod tőlem ahhoz, hogy hogyan bánj Vele, mert azt úgy is te fogod kitapasztalni, ha együtt lesztek.
Elég, ha megbecsülöd és úgy szereted, ahogyan Neki jó. Ne akard a saját szeretet nyelveden átadni neki a szereteted, mert az nálunk se működött.
Vannak pillanatai, amikor csak egy szeretetteljes ölelésre vágyik és olyanok is, amikor nem is akar veled lenni, de ez nem azt jelenti, hogy ne szeretne.
Lehet, hogy majd néha meghallod a nevem legördülni az ajkairól, amikor egy történetet mesél, de kérlek szépen sose haragudj miatta, engem pedig ne utálj, azért van most veled, mert velem nem működött.
Még valami, szeresd helyettem is, a számára megfelelő módon, ha már nekem nem ment és vigyázz rá és a szívére is, mert hiába nem mutatja törékeny.
Lexa
5 notes · View notes
csak-mi · 1 year
Text
Csak utálj meg..
Akkor nem fog fájni a hiányom..
1 note · View note
rotten1227 · 1 year
Text
Nem vagy érdemes arra hogy kedvelj. De azért ne utálj.
0 notes
aranysziv · 1 year
Text
D: szeretlek M: én is szeretlek téged D: olyan jó nekem M: hát még nekem... (nevettünk) D: és te miért? M: miért? hogyhogy miért? mert egyszerre létezhetek veled. és nincs sok jó ezen a világon, de legalább ez az D: na ne viccelj, hogy ezért M: pedig de
tudtam, hogy nyomasztja ez őt. hogy neki ez most egyáltalán nem könnyű. közel érzem őt a szívemhez, de nem annyira, mint ő engem, azt hiszem. viszont neki menyasszonya, nekem barátom van, de mégis ott voltunk. ez a felnőtt lét néha nagyon bonyolult. a kapcsolatok, a viszonyok nagyon bonyolultak.
D: hmm. nekem is jó, hogy veled létezhetek. de ne utálj engem M: soha D: de igen. most is utálsz. utálsz azért, mert nemcsak úgy szeretlek, hanem szeretetből vagy amiatt megtennék mást is... M: ezért nem tudnálak utálni. emberek vagyunk (na meg álszentség lenne, ha bort innék, és vizet prédikálnék, de persze, neki ezt nem mondtam) D: van néhány dolog az életben, amit kurvára bánok, hogy nem csináltam máshogy. ezen kevés "dolgok" egyike, te vagy
ezt biztos nehéz volt kimondania. lesütöttem a szememet, több érzés is kavargott bennem egyszerre. mások ezt valószínűleg betudnák elégtételként, vagy bocsánatkérésként, de én nem. igazából egyikre sem volt szükségem. ezerszer hallottam már ezt, különféle kontextusokban, valahogy velem az emberek mindig erre a pontra jutnak előbb vagy utóbb, de főleg utóbb, ez vagyok nekik, és ezzel meg nincs mit tenni. értékeltem a beismerést, de ettől függetlenül mindig is azt gondoltam, hogy soha nem késő semmihez, és abban, hogy ezt mondta, szóval, ebben nincs próbálkozás. mert van, hogy az ember elront valamit, igen. de ha meg sem próbálja helyrehozni, mert ő nem próbálta, csak megállapítja utólag, hogy el lett rontva, nos, abban nincs fejlődés. én meg nem vagyok abban érdekelt. ugyanakkor ismerem őt. ha nem is egészen, de azért elég jól. az adott helyzetben, ami tulajdonképpen egy sakk-matt, akárhogy is nézem, valóban nem nagyon tudna lépni egyik irányba sem. így adott, hogy csak ennyit mondjon - de ez legalább ki legyen mondva. még akkor is, ha utálom ezt hallani mástól, főleg ezredjére. válaszolnom kellett. azt mondtam hát, ami először eszembe jutott.
M: tudom. de lehet okkal történt így. szeretném ezt hinni (tulajdonképpen magamat legalább annyira győzködtem, mint őt) D: nem tudom. én alapjáraton hiszek abban, hogy minden okkal történik. de veled kapcsolatban ezt kurva nehéz lenyomni a torkomon M: miért? D: mert erre mi a jó ok? azzal magyarázzam, hogy az igazán jó dolgokat rohadt jó hagyni elszaladni? nem túl jó indok (mondjuk ugye ezt nevezik késő bánatnak) M: nem tudhatjuk, hogy mi lesz később. hülyén hangzik, tudom, de ha sors nem is, időzítés, az mindig van (vagy nincs - de az is okkal). ezt kérlek, ne felejtsd el D: legyen így. annyira szeretlek. tényleg. csak soha nem mondtam rendesen, és ezért is kurvára haragszok amúgy magamra... most is csak így, és ez szánalmas. el kellett volna mondanom M: nem szeretném, hogy haragudj magadra. nem szánalmas. szeretjük egymást és jól van ez így. komolyan gondoltam. mármint néha ez is elég. és ezt én is csak ott értettem meg igazán. eszembe jutott az a hülye könyv, amit nem rég olvastam. mielőtt megvettem volna, olvastam az értékeléseket róla, hogy mennyire szeretik az írót, hogy gyakorlatilag mindenkinek ez a kedvenc könyve tőle, imádják, és nekem ez volt az első tőle, és míg olvastam, nekem is pontosan így volt. ittam a szavait, alig tudtam letenni, annyira magával ragadott, pedig nem túl könnyű olvasmány, mindenkinek erről beszéltem folyamatosan, alig vártam, hogy majd egy másik kötetét is olvashassam. aztán amikor ennek az utolsó oldalaihoz értem, majd a legvégére, teljesen felháborodtam. borzasztó volt, komolyan mondom: borzasztó. az volt a problémám, hogy nem tetszett a befejezés. nagyon nem, kiábrándultam. nem akartam elhinni, hogy az a vége, ami. eszembe jutott a sok komment, hogy mennyien dícsérték ezt a hülye könyvet, és még az is megfordult a fejemben, hogy lehet azok az emberek végig sem olvasták igazából. mert lehetetlen, hogy csak én legyek ennyire felháborodva. fel is tettem a polcra (ne is legyen szem előtt ezek után), elővettem a telefonomat, és újra elolvastam az értékeléseket, és persze, senki nem állt azon az állásponton, mint én. legalábbis ennek a véleménynek senki nem adott hangot, senki nem képviselt engem. vagyis azon az oldalon. úgy éreztem magam, mint a Ruby Sparks-nál, elő is jött a ptsd-m, és nem is hagytam annyiban most sem, leírtam a véleményemet.
aztán ahogy eltelt pár nap, és én még mindig nem tettem túl magamat a könyvön (mert legszívesebben megkérdeztem volna attól a japán írótól, hogy mégis hol van az én befejezésem?), és továbbra is ezen kattogtam, egyik nyugodtabb pillanatomban eljátszogattam a gondolattal, hogy talán tényleg pont jól van ez így. mármint az nem tetszett a befejezésben, hogy értelmetlen lépéseket tett a főszereplő, ami már-már hiba is, legalábbis az én szememben. az értékrendemmel teljesen ellentétes. és mi van akkor, ha a való életben is vagyunk annyira emberek, hogy hibázzunk? rájöttem, hogy tulajdonképpen az nem tetszett a könyvben, hogy túl valódi volt. főleg a vége. mert azt akarnád, te, mint olvasó, hogy a főhős döntsön jól, nem igaz? az egy történet, hogy végigkíséred őt a legnehezebb időszakán, és a végén mégis jól dönt. csakhogy mi sem döntünk mindig jól, nemcsak a könyvbeli karakterek. miért ne engedhetnénk meg nekik, vagy hát, ugye, az írónak, aki elmeséli a történetet, hogy a szereplője meghozzon akár kifejezetten rossz döntést is? még akkor is, ha ott ér véget a könyv. arra gondoltam, hogy ezt le kell nyelni. akkor is, ha minden porcikám ellenzi ezt. mert mindegyik. még most is. de le kell nyelni, ez ilyen. és valahogy vele is így voltam. nem tetszett ez a beszélgetés, nem esett jól hallani, amiket mondott. nem bolygatott meg, de nem esett jól. nem tetszik a hozzáállása sem. de ezzel együtt, szerencséjére vagy épp szerencsétlenségére, tényleg szeretem. és tudom, hogy ő is engem. és nem számít hogy ki hibázott, ha hibázott egyáltalán. mert ez a mi történetünk. ha Isten lennék, megbocsátanék mindenkinek ezen az egész világon. megmentenék mindenkit saját magától. de nem vagyok.
változtam. sokat. mondjuk a vérmérsékletem is hűlhetne azért, néha ezt kívánom. ugyanakkor ha felcsattanni sem csattannék néha, ha nem jövök ki a sodromból soha már, akkor vajon én lennék-e még ténylegesen? mert hát a tűz! mosolygok. lassan letelik az idő, amit adtam magamnak. nem a félév miatt, hanem az egy hónap. írtam valamit, és ha majd eljön az ideje, és még mindig úgy gondolom, akkor elmondom. csak nem akartam hirtelen lenni, kíváncsi voltam, hogy ebben az időben hogy jut majd az eszembe, mik lesznek a gondolataim, beszélek-e még hozzá a fejemben a látottak után. de még nem telt le az idő. néha vannak beszélgetéseim, amiket a miénknek kívánok. de ha rendet teszek az emlékeimben, akkor ennek nincs itt a helye. vagy épp neki. mintha azt kérdezném: megszólhatok végre? és ő azt válaszolja undokul: miért is ne, hiszen téged csak majd a halál némíthat el.
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
0 notes
mrfelsotest · 2 years
Text
Hogy keress, hogy felejts, hogy szeress, hogy utálj
(Cím: Nem bírom)
Bexi: Valahol - Leiner Laura
1 note · View note
niipiece · 2 years
Text
"Mélyen, legbelül megvetsz engem. Én vagyok a házad padlóján a korhadás. Én vagyok a pók, aki folyton figyel és vár, aztán meg beszalad a sarokba, ha éppen odavilágítasz. Én vagyok az üvegszilánk, ami belefúródik a talpadba, ha mezítláb sétálgatsz. Én vagyok minden rossz, ami történik veled"
- J. T. Ellison
41 notes · View notes
lonelysoul235 · 3 years
Text
Nem vagyok elég erős lelkileg..
622 notes · View notes
egyemberavilagban · 4 years
Text
Hiába írtunk patkányokat egy-egy mindig megússza
-egyemberavilagban
181 notes · View notes
narancsos-xanax · 4 years
Text
Engem hibáztatsz mindenért, miközben egy szánalmas, utolsó féreg vagy.
159 notes · View notes
erzelementes · 4 years
Text
Tönkreteszed az érzelmeim
168 notes · View notes
Text
Egyszerűen csak csessze meg minden.
105 notes · View notes
Text
Megint
Süllyedek mint a
kurva
Titanic
2K notes · View notes