Tumgik
#elfogadás
csacskamacskamocska · 3 months
Text
nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et
és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat. Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba? Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember. Jellemeznek-e minket a szórakozásaink? A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasító, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki. Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :) A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol. Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg. Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által. És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja. Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság. Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :( Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve. Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.
Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.
Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel. Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok? Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart. Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét? Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin. Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam. Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :( Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D
Tumblr media
66 notes · View notes
Text
Sajnos rosszindulatú emberek mindig is voltak és lesznek a világon.
37 notes · View notes
youaremycloud · 10 days
Text
na
most levonjuk a konklúziót
mostmár nem tudom mennyi idő telt el, nem számolom már. volt benne sok lent és egy kevés fent, mert kár lenne szégyellni, hogy bizony az a lent uralta ezt a pár hetet. de örülök ennek így utólag. minden nap, mindent egy kicsit másképp kezdtem látni. magamat, téged és magunkat is. én is tudom, olyan, hogy mi, olyan most nincsen. legalábbis bizonyos értelemben. viszont más tekintetben mindig is lesz, ugyanis jelentős szerepet töltöttünk be egymás életében, szóval mondhatom azt hogy mi. az első fontos dolog, amit nehéz, de nem lehetetlen megtanulni és befogadni, az a béke. hogy békében vagyok magammal, hogy nincs szükségem rád ahhoz, hogy boldog legyek. nem te vagy a boldogság közepe. te vagy egy része. de nem a mozgatórugója. az én vagyok. rajtam múlik, hogy beengedem-e a boldog dolgokat, boldog embereket az életembe. a következő fontos dolog a gyász. ugyanis ha nagyon szeretsz, akkor bizony nagyon gyászolsz ha ez a szeretetforrás eltűnik. de ezt sem bánom. ennyire szépen, ennyire tisztán sosem vittem véghez valamit magamban. nem mondom, hogy a lezárás olyan volt közöttünk amire számítottam, de magamban olyan volt amilyet elvártam. tisztességes, kedves és ami a legfontosabb békés. nem mondom kellett hozzá idő, de tudtam, hogy menni fog. a következő az elengedés. el kellett engedjem azt, hogy azt akarjam itt legyél. nem a vágyat engedtem el, hanem a ragaszkodást. ugyanis nélküled is teljes vagyok, nélküled is boldog vagyok, nélküled is halad az életem, nélküled is vannak sikereim, nélküled is képes vagyok élni. azt hiszem inkább ez a legnehezebb. összemosni a békét az elengedéssel. meg kell békélj azzal, hogy valami már nem a tiéd. itt vagy magadnak, szeretned kell magad, hogy mások is szeretni tudjanak, hogy képes legyél befogadni ha valaki szeretni akar. természetesen nem kívántam ezt sose magamnak, vagy neked, hogy ilyen helyzetben legyünk. de ebből a szituációból annyi de annyi tanulságom lett, nem csak rád, úgy az egész életre nézve. annyi mindenben változott meg a véleményem, a felfogásom, hogy miben látok boldogságot, hogy miben keresem a biztonságot. eleinte fájdalmas, de aztán óriási leckét adtál nekem. az, hogy elmentél, megtanított igazán értékelni saját magam. mert igazán sosem rád kellett volna szükségem legyen
hanem magamra 🤍
9 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Meg kell tanulnom, hogyan boldoguljak nélküled
Shawn Mendes - When You’re Gone
451 notes · View notes
without-you-way · 10 months
Text
Köszönöm neked.
Soha nem gondoltam volna, hogy vagyok olyan erős, hogy tűrjek és megálljak bizonyos dolgokat vagy esetleg visszafogjam magam, miközben összerokkantam volna érted.
Megtapasztalhattam milyen kitartónak lenni melletted, a legnagyobb vészben is.
Megismerhettem a remény fogalmát, amikor minden romban volt körülöttünk, én mégis hittem bennünk.
Megtanultam türelemmel várni rád és nem adtalak fel. Vártam a szerelmedre, a közelségedre, hogy megnyílj, hogy az enyém legyél.
Elfogadtam a sorsunkat. Beismertem, hogy amit nem tudok elkerülni, azon változtatnom kell, de amin nem tudok változtatni, azt el kell fogadnom.
Egy dolgot nem tanultam meg; elengedni téged.
52 notes · View notes
orsiisworld · 12 days
Text
Akkor most hogy is van ez?
Egy új társaság
Ha sokat telefonozol, bunkó vagy
Ha csak nézelődsz és hallgatsz, szégyenlős vagy
Ha sokat beszélsz és nem félsz megtenni dolgokat, akkor nagyon felszabadult vagy
Hol az arany közép út akkor?
6 notes · View notes
Text
Beszéljünk a traumákról? Beszéljünk.
Okoztam neked? Rendben, elfogadom.
Én vagyok a "toxikus volt barátnő"? Legyen, ezt is elfogadom.
Ha számodra az a toxikusság, hogy valaki időt akar veled tölteni, mert szeret, akkor használd nyugodtan ezt a szót rám.
Már nem érdekel.
De akkor mikor legközelebb arról beszélsz, hogy én milyen toxikus voltam, kérek említsd meg azt is, hogy te is az voltál.
Mert azzal kidobni valakit, hogy "azért nem szeretlek már, mert túl sok voltál, mert túl sok időt akartál velem tölteni, és túl törődő voltál" az sem egészséges.
Abba belegondoltál, mikor te arról beszéltél, hogy én okoztam neked traumát, mert "nem tudod, hogy az új barátnődnek elég-e az idő, amit vele töltesz", hogy én nem tudom önmagamat adni, egy esetlegesen alakuló új kapcsolatban!?
Mert ugyan tudom, hogy nem ez határoz meg, de mi van akkor, ha megint ezért dobnak, mert én túl önmagam voltam és túl sok szeretetet adtam valakinek?
(csak majdnem egy hete érlelődik ez bennem, szóval ha látod, csak nyugodtan olvasd el, sőt olvasd fel az új barátnődnek, ennél toxikusabb már úgy sem lehetek)
Lexa
24 notes · View notes
virgonc01 · 9 months
Text
Még a nehéz időszakok is részei az életednek. Ha elfogadod, hogy megtörténtek és túllépsz rajtuk, végső soron hozzáadódnak a tapasztalataidhoz, amelyek bölccsé tesznek.
12 notes · View notes
halk-lelek · 9 months
Text
és vannak olyan részei a testednek, amiket még te sem fogadsz el..
16 notes · View notes
amourpouramour · 1 year
Text
Lehetek őszinte?
Szerintem te félsz, félsz attól, hogy valakinek te legyél a legfontosabb és attól, hogy valaki szeressen. Sajnálom, hogy önző vagy magaddal és velem szemben is, mert te nem ilyen vagy. Volt szerencsém látni, hogy milyen az, amikor kinyitod a szíved és önmagadat adod. Úgy érzem, mintha küzdenél az érzéseid ellen. Azt gondolom, de lehet tévedek, hogy téged az előző kapcsolatod érzelmileg tönkretett és nekem ebbe belefájdul a szívem, mert nem tudom elképzelni, hogy nem lehet téged annyira szeretni, hogy valaki boldoggá tegyen. Soha ne gondold azt, hogy nem érdemled meg, hogy valaki foglalkozzon veled, vagy valakinek te legyél a mindene, mert te megérdemled, megérdemled, hogy valaki legalább annyira szeressen téged, mint amennyire én tudtalak volna, ha megengeded. Annyira sajnálom, hogy esélyt sem kaptam arra, hogy ezt megmutathassam. Nem tudom elfogadni a döntésed, mert igenis ott volt köztünk a romantika és most is ott van abban, ahogy rám nézel. Bárcsak látnád, milyen szemekkel nézel engem.
27 notes · View notes
csacskamacskamocska · 3 months
Text
Álnaiv jóemberek
Megfogott Dulimano tegnapi hozzászólása. Vajon mennyire idomulunk a közösséghez, adott esetben a tumblr közösségéhez az elfogadásért? (és okoz ez kognitív disszonanciát, majd okoz ez robbanást, következményeként szégyenkezést, majd újra alkalmazkodást az elfogadásért, ...loop...) Arra jutottam, hogy a legjobb, ha magamról beszélek, mert az a legkevésbé támadó másoknak. Volt olyan blogom, amivel macskás képeket reblogoltam és lehetőleg kussban nézelődtem és igyekeztem nem sok vizet zavarni. Nagyon, rettenetesen nagyon vágytam rá, hogy befogadjanak, békén hagyjanak, kapjak némi fejsimit, némi elismerésként jópofa, vicces, néha okos reblogokat. Az hamar kiderült, hogy bármilyen problémát vetek fel, akkor az ismerőseim egyik fele magára veszi és felháborodik, a reagálók másik fele kioktat. A tumbli legtöbbször ego szinten kioktató, és csak kevesen dolgoznak saját élményből. Úgyhogy ezt abba is hagytam, rágódtam magamban és maradtak a macskák meg a jópofa, vicces, néha okos reblogok. Hát, nekem ez okozott kognitív disszonanciát. Ami ugyan nem vitt oda, hogy anonokat írjak. Kitérő: életemben egyszer írtam anont, azt is megkérdeztem előtte az illetőtöl, hogy akarja-e, hogy anonokkal pörgessem a tumbliját. Akarta. Aztán kurvára megszívtam mert végül szarul éreztem magam tőle. És igen, van ilyen, akinek a tumbli ilyesfajta népszerűségi játék. Néha azt gondolom, hogy anonokkal elárasztani a tumblit jópofa dolog, ahogy egyesek teszik, kedves, támogató kérdésekkel vagy poénozható megjegyzésekkel. De mindig rájövök, hogy csak keveseket ismerek annyira, hogy tudjak velük ilyesmit és azokkal meg nem érzem miért kéne titokban, amikor élőben mondhatom nekik. Jah, a népszerűségükért... aztán jól megszívom. Neeeeem! Több év alatt jutottam el oda, hogy kell nekem "egy hely", ahol önazonosnak élhetem meg magam azzal a nagyon kemény szabállyal, hogy akit öncélú gonoszságon kapok, azt letiltom. Nem érdekel a véleménye, nem érdekel a piszkos kis lelke, se a nyomora. Simán letiltok olyanokat is, akik nem szóltak hozzám, csak nem is akarom, hogy hozzám szóljanak mert máshol látom, hogy rosszindulatúak. – Hosszú út volt a megfelelnivágyástól eddig. És nem mondom, hogy ez a legjobb megoldás, de nekem most megfelel.
Ellentmondásnak tűnik, de érdekelnek az ellenvélemények. Foglalkoztatnak, elgondolkodtatnak. Hiszen én is arra törekszem, hogy más nézőpontokat keressek, úgyhogy a tálcán kínált más nézőpont jól megdolgoztat érzelmileg meg értelmileg is. De csak azoké, akik tudnak írásban normálisan, tisztelettel kommunikálni. Rájöttem, hogy annyira bízom a szeretet hatalmában, hogy az már majdnem vallás. Egy lejáratott, elcsépelt, elhasznált gondolatmenet, amiben újra és újra definiálni kell, hogy mi is a szeretet. Ha erről beszélek, nevetségessé és unalmassá válok. De nem tudom nem e köré szervezni a gondolataimat.
Sokszor vannak kétségeim.
Nagyon kényelmes és jó életem van, ezt mindig tudatosítanom kell magamban. Mert ennek a háttérnek az önhittsége eltorzít dolgokat. Nagyon sokat dolgozom azon, hogy kényelmes és jó életem legyen. Mások nem gondolnák annak, de nekem az. Mások nem látják a melót, pedig kemény.
És akkor vissza az elejére. Nem sokáig lehet fenntartani egy nem önazonos képet, ez teljesen igaz. Abból mindig következik valami robbanás, az adott ember végigsöpör a posztokon és pikírt, geci, érzéketlen hozzászólásokkal szórja meg, amiről mások azt gondolják, hogy kifinomult humor. ¯\_(ツ)_/¯ Nem az. De néha tényleg nehéz megkülönböztetni.
Ezeknek az embereknek többnyire nincs öniróniájuk.
Szeretem ezt a többes életet, bár itt vagyok igazán otthon. Szomorú, hogy ezt csak úgy tudom megvédeni, hogy nem reblogolok és csak keveset zavargok máshol. Aki betéved, igyekszem jóltartani, válaszolni a hozzászólásra vagy levélre. Ha senki sem reagálna, akkor is kiraknám a napi posztot. Ha sokan reagálnak, néha megijeszt. Vannak, akik csak a gifre reagálnak. Nem baj, azzal is van melóm. :D
Köszönöm, hogy ismét beszélhettem magamról, egy tumblrt nem ismerő pszichológus ezt sosem értené, és belekerülne 14000 forintba. :) :) :)
Tumblr media
23 notes · View notes
cyb3rmind · 5 months
Text
Magányos vagyok, de nem vagyok egyedül. Nem mindegy. Néha átmeneti néha állandósult tudatállapot ez. Hiába vagyok kapcsolatban, szeretek egyedül lenni a gondolataimmal.
A telefonunkba bambulás és minden ignorálása lett az új trendi, a norma, valószínüleg emiatt se mennek a társas kapcsolatok nekem se. Régen az introvertált jelző jó kifogás volt, hogy elbújjak az emberek elől, de az a helyzet hogy sokkal nehezebb az ember élete, ha egyedül járja az útját.
Volt hogy depresszióba fulladva, önsajnálatba temetkezve taszítottam el az embereket magam mellől, és az igaz emberek megmaradtak, de már ők se úgy mint előtte. Nekem kellene megtenni a lépéseket, de már elfelejtettem hogyan kell járni, ugyanis ha egy száj sokáig csendes, elfelejt beszélni is.
Tumblr media
𝗺𝘆 𝗽𝗵𝗼𝘁𝗼, 𝗽𝗹𝗲𝗮𝘀𝗲 𝗱𝗼𝗻’𝘁 𝗰𝗵𝗮𝗻𝗴𝗲 𝘁𝗵𝗲 𝘀𝗼𝘂𝗿𝗰𝗲.
2 notes · View notes
flowerstargirl · 6 months
Text
Felhők között repülőben—> határátkelés szélsőségesen
-túllépés
2 notes · View notes
vesztesegmentes · 6 months
Text
Csak zavar. Ennyi. Miért nem lehet ezt elfogadni és tiszteletben tartani.
6 notes · View notes
csakazolvassa · 9 months
Text
erkölcstelen-e kövérnek lenni? probléma-e? vagy csak egy normál testverzió? nyáry luca
Tumblr media
View On WordPress
2 notes · View notes
Text
Ahogy egy fiúra sem mondják, hogy meleg csak mert hosszú haja van, ugyan úgy egy hetero lány sem lesz leszbikus csak azért, mert rövidre vágatja a haját!
12 notes · View notes