Kőgazdag fiatalok 10: A modern Medici
A fiatalok még mindig a magyar tengeren vannak.
Csabi kapitányt megpuccsolták, mert túl sekély vízekre vitte a hajót.
Megint mindenki hibás csak Herceg úr nem. A fiú szerint nem kellett volna vezetni engedniük és akkor nincs gond.
Aurél szerint akár meg is halhattak volna a mínusz fokos vízben. Metta emlékezteti, hogy 0 fok alatt a víz megfagy. Csak be kéne fejezni azt a sulit.
Filip megéhezik, de nem hoztak elemózsiát a nagy utazásra. Megjegyzi, hogy egy rendes hajón nem csak étel, de személyzet is van, aki felszolgálja.
Metta pizzát rendel a Balaton közepére. A pizzához pezsgőt isznak.
Aurél hisztizik, mert nem elég, hogy utál hajókázni. A Balaton is koszos és tojás van a pizzáján.
Szerencsére épségben hazaérkeznek. Metta ledobja a társaságot a parton és búcsút int nekik.
Másnap a nő megint hajókázni akar, de mivel a többieknek nagy seggfájást okozott lemenni a Balcsira, ezért a Dunára akar venni valami járművet.
Magával viszi Katát, mert számít neki a véleménye. A lány értékeli a gesztust, de bevallja, hogy kurvára nem ért a hajókhoz.
Itt van Liza is, Metta bejárónője. A konfliktus garantált.
Kata szerint a legfontosabb egy hajóban a színe. Az eladó szerint át lehet fóliázni, ha nem tetszik.
Először egy igazi bulihajót néztek ki, amin extra hangszórók is vannak felszerelve.
A lányok nagyon elégedettek vele. Liza is szeretne leülni közéjük, de Metta emlékezteti mi az inasok dolga és hátrazavarja.
A kereskedő érzi, hogy idiótákkal van dolga és megpróbál rájuk sózni egy drágább hajót.
Mettának megint le kell aláznia Lizát, mert mindenbe beleszól.
Újra hátrazavarja, hogy vigyázzon a cuccukra. Kata nem érti, hogy egyáltalán minek hozta magával a takarítónőjét.
A lányoknak jobban tetszik ez a hajó, mint a másik. Nagyobb is és szebb is. Ezzel is mennek egy kört.
Metta ezt még kicsit kormányozza is, bár úgy tervezi, hogy kapitányt fog alkalmazni.
Visszamennek az irodába, hogy nyélbe üssék az üzletet.
Miközben a lányok azt vitatják melyik hajót vegyék meg, Liza megint nem bírja ki, hogy ne szóljon bele. Metta félrehívja, hogy lebassza a nőt.
Azt mondja neki, hogy ha nem érzi, hogy gond van a viselkedésével, ki van rúgva.
Ezzel otthagyja a nőt és visszamegy a többiekhez, de Liza még nem végzett vele.
"Nem tudsz te csak úgy engem elküldeni" - emlékezteti Mettát a munkaszerződésére.
Végül Katával összefogva elűzik a démont.
Miután minden akadályozó tényező megszűnt, nyélbe ütik az üzletet. Metta elnézést kér a balhéka miatt Katától, aki kioktatja, hogy ő nem szokta az alkalmazottait vásárolni vinni.
Ha esetleg mégis ott van valamelyik, akkor ad nekik egy húszast, hogy kussoljanak, ameddig ő shoppingol.
PSG Ogli, az ország legjobb festőjének mecénása, aki ma megfesti a portréját.
Olyan képet szeretne, ami a munkás hétköznapokban ábrázolja, ezért a háttérben a Parlament lesz.
Olivér kegyes úr, ezért Szandinak is készíttet egy portrét, aminek nagyon örül a lány. Azért megkérdezi, hogy kifizette-e már...
Szandit nagyon érdekli a festészet. Megkérdezi a művészurat, hogy temperával fest-e.
A festő szívesen válaszol a lány buta kérdéseire és tanítani kezdi. A megfelelő elméleti alapok megszerzése után következik a gyakorlat.
Szandi fejezheti be Olivér portréját.
Sajnos elégedetlen az ügyfél és vissza akarja kérni a pénzét, de művész urunk azt mondja neki, hogy azt már baszhatja.
A bolondozás után Szandi portréja következik.
Olivért kérdezi jó-e a póz. A fiú szerint a lány segge olyan mint a parlament.
Az első vázlat alapján Szandi szeretné, ha nagyobb hátsót festene neki a művész úr.
Mindenkinek van jobb dolga, mint a Duna mellett pózolgatni, ezért továbbállnak. Jövő hétre ígéri a kész műveket a festő.
A Herceg család magához rendeli Filipet. Szeretnék megtervezni az esküvőjüket.
Wishes Ungár Peti szerint először is a lány- és legénybúcsút kellene megszervezni.
Csabi fejében van már egy koncepció. Azt mondja, hogy a két eseménynek közel kell lennie egymáshoz, hogy lássák a másikat.
Egyik rendezvényen se lehet senki a másik nemből és ezt testőrök fogják biztosítani. Szóval nem lesznek se táncosok, se prostik, se semmik.
Miután ezt megtárgyalták, rátérnek az esküvőre.
Bő száz fővel terveznek. Fehér és arany színeket szeretne Leti. Csabi itt hagyja a lányt érvényesülni, mert azt szeretné, hogy az ő álmai váljanak valóra.
Hogy múlassa az időt elkezd Tescos Ungár macskájával játszani, aki odabasz neki egyet. Jogosan.
Az esküvő helyszíne Dominika lenne. Ki akarják utaztatni a vendégeket, amit természetesen ők állnának.
Filip szerint ez drága lesz, de persze neki nem gond.
Azt javasolja, hogy akkor az étkezést is a helyi körülményekhez kellene alakítani, mert se szakács, se alapanyag nem lesz a magyaros koszthoz.
Csabi azt mondja, hogy majd kivitetik azokat is, de azért megkérdezi, mit szoktak felszolgálni az LMP rendezvényein.
Fine-dining menü szokott lenni. Leti azért szeretne rántott húst is.
Filip szervez egy kóstolót, de Hercegék nincsenek elájulva az ételektől. Csabi rosszul lesz a tatár beefsteaktől és a rákoktól is.
Ezeket a karokat nem a rákok hozták össze, hanem rántott hús és rizs.
Katához is juthatott a fine-dining menüből, mert ő is azt szolgál fel ma ebédre. Meghívja magához Polgár Tündét, akit a Feleségek luxuskivitelben c. műsorból már ismerhetünk.
Azért hívta ide a nőt, hogy etikettet tanítson Aurélnak és Olivérnek.
Mission impossible.
Vázolja a fiúknak a szitut. Olivér felháborodik, amiért a lány szerint nem tudnak viselkedni a hölgyekkel. Kata emlékezteti, hogy mindkét srác szingli, szóval lehet kussolni.
Ogli a kamerának megjegyzi, hogy Tünde dzsukel kis nő.
Mind a két fiú lazán rámozdul az idős hölgyre, de az rutinosan hárítja őket.
Az asztalnál Aurél kihúzza Katának és Tündének is a széket, de Olivér erre nem hajlandó.
Érkezik az ebéd. Kata nem eszik velük, mert így spórol egy menü árán fastingel. A fiúk nincsenek elájulva a fine-dining fogásoktól.
Tünde emlékezteti őket, hogy a szalvéta azért van, hogy használják, de a fiúk azt mondják nincs rá szükségük. Nehéz lesz ez.
Ha jól néztem a műsort, a kövi hét az utolsó, amit a Kőgazdag Fiataljainkkal tölthetünk. Utána is lesznek érdekes műsorok, szóval ne felejtsetek el szavazni, mit nézzünk jövő hét után!
Hétfőn folty. köv.
26 notes
·
View notes
"Vajon a nyomort is megoldja a rendőrség?" - ezt az egyszerű kérdést tettem fel Gyuricza László polgármester oldalán egy olyan poszt alatt, ahol azt ünnepli, hogy a rendőrök igazoltatnak Kerepesen.
Erre az egy egyszerű kérdésre aztán olyan gyűlölet-cunami indult el, ami egészen megdöbbentő. Tisztes polgárok estek nekem habzó szájjal. Hogy aszondja: "faszom már belétek ezzel a nyomorral állandóan." Meg hogy "szarkupac" és "drogos" stb.
Ami a magyar nép szkizofrén tudatállapotára jellemző, hogy jól megfértek az engem becsmérlők között a kormánypárti és az ellenzéki hörgők is: az egyiknek "belpesti liberális" voltam, a másik meg fideszesnek sejtett.
Egy valamiben egyetértek a kommentelőkkel: a rendőrségnek nem dolga a nyomor kezelése. Ez így van. De tudjátok, kinek viszont dolga a nyomor kezelése? A politikusoknak. Például a polgármestereknek, az önkormányzatoknak nagyon is dolga.
És Gyuricza polgármester gyakorlatilag folyamatosan azzal szerez népszerűséget, hogy a közösségi médián rendőrösdit játszik. Vissza lehet pörgetni az oldalát: szinte csak és kizárólag erről posztol (a főzős képek mellett, copyright Németh Szilárd). Járőrözik, vadászik a bűnre. Derék. Csak éppen ez nem a polgármester feladata. A polgármestert nem rendőrnek választották, hanem azért, hogy feltegyen olyan kérdéseket is, amiket a rendőr nem tesz fel - mert nem dolga. De a polgármesternek igenis dolga.
A közbiztonság nem kizárólag rendészeti kérdés: annak bizony rengeteg szociális tényezője is van. Ez már közhely a kriminológiában. A szakemberek "büntető populizmusnak" nevezik a Gyuricza által vitt vonalat, ami valóban rendkívül népszerű tud lenni a lakosság körében, de valójában csak kozmetika és tüneti kezelés. Semmit nem tesz azért, hogy megértse a problémák rendszerszintű mozgatórugóit. Márpedig nem kell hozzá kriminológiai végzettség, hogy az ember belássa: amit a polgármester rendőri erőszakkal próbál megoldani, az valójában a nyomorban és kilátástalanságban gyökerezik. Mint például a dizájner drogok fogyasztása, az ehhez kapcsolódó beszerzési bűnözés.
És ez a belátás nem azt jelenti, hogy akkor fogadjuk el, hogy minden jó így. Hogy a lakosságnak tűrnie kellene, hogy mondjuk zaklassák beállt emberek a HÉV-en. Hanem azt, hogy legalább minimális erőfeszítést tegyünk arra, hogy találjunk a rendészeti eszközökön kívül más eszközöket is: amik a problémák okait, és nem csak a tüneteit kezelik. Hogy tegyünk valamit a mélyszegénység és a kilátástalanság ellen. Szociális, egészségügyi szakemberek bevonásával. És ennek én semmi nyomát nem látom. Ami maradt: az a nyers erőszak. Innen a kérdés, amit feltettem.
Nem vontam kétségbe, hogy a rendőrségnek van dolga - azt viszont igen, hogy a polgármesternek nincs más dolga.
De sajnos a jelenlegi hiszterizált tömeghangulat egyáltalán nem alkalmas arra, hogy higgadtan, érvekkel, esetleg szakemberek bevonásával (hú!) lehessen ilyen kérdéseket megvitatni. Itt kérem lincshangulat van. Az elmúlt húsz évben az integrációra kapott európai pénzeket lenyúlták, elsikkasztották, és most már az integráció törekvésének látszatáról is lemondott a magyar állam. A jogállamot és a jóléti államot leépítették. "Ma esti törődés" - írta ki a polgármester a posztja alá, és valóban: a rendőrség az egyetlen szerv, amitől a nép törődést várhat. Olyat, amilyet.
És a nép nagy része már nem is vár mást. Magára hagyva, cserben hagyva, legatyásodva, miközben látja a tévében, hogyan dőzsöl az elit. Utál itt már mindenki mindenkit. Egyesül az egész ország egy nagy közös utálatban, és alig várja, hogy valakire ráfröccsenthesse ezt az utálatot. És most éppen én lettem ez a céltábla.
22 notes
·
View notes
Faszom. Harmadjára felejtettem el a párom születésnapját. Mindenki más készül a saját születésnapjára, de bazmeg a nejem nem, nem mondja, nem várja, nem említi. Én meg elfelejtettem.
Itt van most nálunk egy vendég 3 napig, ülünk a teraszon, iszunk, az ajándékokról mesél a nő, hogy mennyire szeret ajándékozni. Én meg mondom hogy én mennyire nem, vannak random ajándékok amiket szívesen megveszek, mert eszembe jut az adott ember, de nagyon nem bírom ha ajándékozni kell, pl most volt tegnap a párom szülinapja.... És megfagy a levegő. A nőm utál, a vendég le fel rohangál, hogy legalább egy mignon vagy egy muffinba tegyünk már egy gyertyát, de nincs itthon semmi süti. Kurva kínos, én vagyok a fasz, de még nagyobb faszsag volt nem csendben maradni.
Most kucorgok a szobában, most ahogy hallom a teraszon megint vidáman beszélgetnek, kicsit elfelejtették, de nem merek kimenni. És tudom mit fogok kapni. Nem most. Majd később. Még meg is érdemlem.
Mert ez már megtörtént egyszer, talán 8-10 éve. Hogy miután elfelejtettem, még meg is említettem a társaságban, akikkel épp együtt voltunk. Mert én mindent elmondok, ez az én megoldásom, ha valamit elrontottam, hogy beszélek róla. És akkor ez járt a fejemben folyton , és hát ventilláltam. És megint ezt sikerült, beléptem ugyanabba a szarba.
És az egész kurva beszélgetés onnan indult, hogy milyen szép az a blúz, amit a feleségem visel. Igen, tőlem kapta. Csak úgy.
Oh, csak néha befognám a számat.
8 notes
·
View notes
Az elmúlt években
Mindig volt valami nyafogásom a szilveszter körül.
Azt hiszem, féltem tőle.
Mintha lenne valami kényszerítés ezzel a nappal kapcsolatban. Még talán nagyobb, mint a karácsonnyal kapcsolatban. Mintha mindazok, akik nem tudnak valamit csinálni aznap, mármint valahogy bulizni vagy ünnepelni, azok végképp és mindenki számára nyilvánvalóan lúzerek lennének
Uramisten, hogy mennyi ilyen idióta tévhit béklyózza az embereket!
Nem is tudunk ezekről valójában, csak amikor elmúlik, amikor valahogy felszabadulunk belőle, akkor válik visszatekintve nevetségessé.
Amúgy az jó volt, hogy múlt évben eldöntöttem, hogy én mégegyszer biztos nem töltöm a tumblit pörgetve a szilvesztert, mert az borzalmas, szörnyű, nyomorúságos és szánalmas.
És tényleg nem úgy lett! :D
Most viszont, magamba néztem, és arra jutottam, hogy engem ez az egész NEM ÉRDEKEL. És ez annyira, de annyira jó érzés volt, mint... nem lenne etikus, ha elmesélném. Jó volt. Pajzánul felröhögős.
Gondolkodtam rajta, hogy ebben a nagy nem érdekelben mit is kezdhetnék ezzel a másoknak olyan fontos nappal. De szerintem semmit. Ha addigra rendet csapok, akkor talán elbaszkódok az agyagos projektem vázlatozásával, és tovább nézem a Kiválasztottak sorozatot, mert az nekem most nagyon bejött, bár csinálhatok olyat is amit sose szoktam, hogy elmegyek éjjel sétálni.
Egyszer, még lánykoromban, egy szilveszter éjjel egy vadidegen pasi lesmárolt az aluljáróban. Miket csinál az ember fiatalon, elképesztő!
A korban hozzámillő pasik sajna nem mászkálnak az utcán, hogy lesmároljanak, mert az ilyen korú (egyedülálló) faszik, szilvesztekor otthon fojtják alkoholba az élettől való rettegésüket.
A nem egyedülállókat meg a feleségük/párjuk/barátnőjük elrángatja valami buliba, ahol aztán úgyis lebaszódnak, mert valamit biztos rosszul csinálnak. :D
Amúgy ma hallgattam egy előadást a férfi és női kommunikáció sajátosságairól. Kurvajó volt! Egészen felkavaróan újszerű.
(itt megjegyzem, hogy van egy barátom, aki évek óta szinte minden nap hajlandó velem beszélgetni. Ez annak fényében, hogy a pasiknak csak harmadannyi igényük van a beszélgetésre, mint a nőknek, azt hiszem valami csoda.)
Szóval a pasik többnyire lebaszódnak.
Én nem teljesen értem, hogy a férfiak miért nem tudnak úgy viselkedni mondjuk egy buliban ami boldoggá teszi a nőjüket, de azt hiszem nem tudnak.
Erről nem volt szó az előadásban, de kb ilyen „szabályok” lennének szerintem, ha nem akar a pasi lebaszódni, sőt, egy boldog és rajongó nőt szeretne maga mellett tudni. (a nők problémái alapján)
Semmilyen nőnél ne ragadj le hosszú időre. Olyannál se, aki nem csinos.
Ha egy nő hosszasan beszél hozzád, keresd meg a szemeddel a párod és mosolyogj rá.
Rendszeresen keresd meg a feleséged/párod.
Ha egymás mellett álltok, öleld meg, karold át. Elég futólag, de tedd láthatóvá a birtoklást az összetartozást.
Ne idd le magad a sárga földig.
Ne zabáld fel a büféasztalt.
Félóránként max egy viccet mesélj el.
Ne köss bele senkibe csak azért mert unatkozol.
Ha a csajod szeret táncolni, akkor egy táncra akkor is kérd fel, ha te nem szeretsz táncolni.
Nem is tudom van-e más ami kulcspont szokott lenni.
Hogy nőknek mit tanácsolnék?
Biztos van a pasinak egy társaságban elfogadható, de amúgy kényelmes ruhája.
Ne flörtölj, ne alázd meg, ne szóld le, ne mesélj róla vicces, de amúgy gáz sztorikat. Ne heréld ki.
Ne szólj rá, hogy ne egyen, ne igyon.
Ha utál táncolni, nyugodtan táncolj, ha van kivel.
Ne táncolj egész este ugyanazzal a pasival.
És persze van ami univerzális
Biztosítsd róla, hogy ha szarul érzi magát, akkor szóljon és hazamentek (és tényleg legyen úgy)
Persze egy ideális kapcsolatban kiröhögtök indenkit, vállvetve végigeszitek a büféasztalt, megissztátok az össze piát, frivol táncot lejtetek a parkett közepén, aztán hazafelé közösen hánytok a nagykörúton.
Nade kinek van manapság ideális kapcsolata?
19 notes
·
View notes
Ha egyszer merszem lesz egy Slam Poetryre Vol. 3
A világ és én
Sokszor nem gondoljuk meg mit mondunk.
Ez azért érdekes, mert semmit nem mondunk anélkül, hogy gondolkodnánk.
Mint amikor beszólsz a menő csajnak akit mindenki utál, csak te nem.
Vagy kimondod anyádnak azt amitől tudod, hogy összetörik a szíve
miközben az egyetlen amit akarsz az az, hogy ne tegye.
Így vesztettem el őt is.
A féltékenység nagy úr.
Ketten voltunk, csak te és én.
A világ és valaki akinek nem írom le a nevét.
Együtt voltunk amikor elhagyott mindenki engem,
Vagy minket,
Együtt voltunk amikor meglett mindenki
És együtt dobtuk el őket.
Velem voltál amikor meghalt ő is. Vagy meghaltak ők is.
Hol máshol lehettél volna, hisz te az enyém vagy.
A világ, amelyben élünk.
Csak te és én.
Az én valóságom, az én világom.
Tudtad magadról, hogy szar vagy, de nem erőltetted jóvá tenni.
Őszintén szólva Világ, megmondom
én gyűlöltelek.
Azt hittem másnak sokkal jobb vagy.
Aztán megjelent ő.
Évekig ketten voltunk, csak te és én.
Most pedig jött ez az alak, kék szeme volt, neked kék tengereid, neki barna haja volt, neked barna földjeid.
Azt gondoltad szeretlek, mert őt is te teremtetted pont olyannak mint te vagy.
Kék és barna.
Amikor rájöttem, hogy a világ nem mosolyog rám úgy mint ő,
Vagy a világ nem tud megölelni
Sőt, ha tudna sem tenné
Hisz ha tehette tette volna, már megtette volna annyi éven keresztül.
Így amint megismertem őt, eldobtalak Világ.
Pedig évekig csak ketten voltunk, csak te és én.
Nem számítottál erre, azt hitted jó voltál hozzám, de nem.
Nem gondoltam meg mit mondok, de magadra vess, hisz te szülöd a gondolataim.
Amikor szerelmesen bele néztem kékjeibe, mondtam valamit ami neked nem tetszett.
A világom is odaadnám, ha hozzám érne.
Azt hiszem ezen bántódott meg, mi máson?
A Világ egy százezred másodperc töredékére sárgává változott és elöntötte az irigység.
És akiért a világomat is odaadtam volna,
A világ megbántódott és elkobozta.
8 notes
·
View notes
"Úgy megbasztuk, beszart"
Ez itt most nem a malac, hanem magyarország elmúlt 30 éve.
Megbasztuk a tudományt, a szürkeállomány jelentős része más országokban próbál javítani a helyzeten. K+F nincs az országban, vagy minimális. Az IT szektor nélkül abszolúte meg lennénk kurva, a sok SSC, meg IT multi tartja a piacon az országot. Azt nem tudom hogy mi lesz, ebben a szektorban a legnagyobb valszeg a kivándorlási arány. De persze az irodai libsi patkány az új társadalmi ellenség.
Megbasztuk a társadalmat, mindenki utál mindenkit, mindig van ellenség.
Megbasztuk a szociális hálót, itt túlélésre játszol, ha beteg vagy, vagy megöregszel.
Megbasztuk az iskolarendszert, úgy hogy a térde is megbicsaklott, a jövő nemzedékének jó része versenyképtelen lesz a piacon. Már most is az a huszonéves generáció sokkal nagyobb része, mint a harmincas.
Megbasztuk az ipart, leépítettünk, leraboltunk mindent ami egykor létezett, modernizálni nem modernizáltunk semmit, összeszerelőüzeme vagyunk a nyugati és keleti világnak. Még az indaiak, és kínaiak is minket csicskáztatnak, mi ez már?
Megbasztuk a természeti kincseinket, nem használjuk, pazaroljuk, vagy éppen nem is foglalkozunk vele.
Megbasztuk a mezőgazdaságot, elavult földművelés, elavult gazdák, elavult minden, szocialista szinten van a magyar mezőgazdaság.
Megbasztuk a jövőt, de úgy isten igazából, s szépen lassan össze is szarja magát az ország.
Mocskos sok melóra lenne szükség, csak az ország mentális állapota olyan, hogy ez nem fog menni soha.
A Macskajajban élünk báttya.
14 notes
·
View notes
Megint spanyol szappanopera van felénk. De ez a saját nyakadat törnéd ki inkább, minthogy tudomásul kelljen venned az életed egy hazugság volt kategóriás. Ugyanis én eddig abban éltem, hogy madre folyamatosan kiprovokálta a veszekedéseket, majd sírva adta elő, hogy micsoda szörnyeteg vagyok, biztos meg is akarom verni őt, mint ahogy apám tette mert hát a vér kötelez. Kendőzetlenül kimutatta mennyire utál amiatt is, hogy én hátramaradtam a kapcsolatukból. Tudnék még erről sokat írni. Aztán ugye ott volt az a tény is, miszerint apám nem tud a létezésemről, mert madre még születésem előtt visszament Magyarországra. És akkor felhívott a bátyám, hogy ne legyek ideges — mindezt úgy, hogy majd szét vetette a düh —, de apánk találkozni szeretne velünk, mert haldoklik és utoljára látni szeretné a fiait. Ja. Mert hogy szüleink szétválásuk után nagy barátok lettek és mindenki tudott mindenről csak mi nem. ILYEN VAN? És nem az fáj, hogy nem tudtam, hanem hogy mindezek ellenére én voltam a szörnyeteg akit utálunk, mert úgy néz ki, mint a párunk aki örömét lelte abban, hogy megvert minket. Olyan felkavaró az egész, hogy képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat és valami értelmeset kinyögni ezzel kapcsolatban még napok múltán sem. Kínomban már csak nevetek rajta. Titkok, szerelmek és faszságok címen eladom az életem forgatókönyvnek a következő spanyol szappanoperához.
2 notes
·
View notes
Kényszer kapcsolat ;
Ezer meg egy napja, hogy két szemébe bele estem. Minden nap arra vártam, hogy láthassam és beszélgessek vele. Szerelmes voltam... Akkor először életemben szerelmes voltam, mindent megtettem azért, hogy a kedvében járjak, segítettem neki és szeretem őt tiszta szívemből feltétel nélkül.. De ez az egész 4 hónapig tartott.. Mert hát ugye az örökké is 2 hónapos kapcsolatokat jelent... Én barom meg hittem az egészben. Majd egy egész nyaram akadt arra hogy túl tegyem magam rajta. Sikerült. Aztán vissza tért.. Azt hittem ha újra próbáljuk talán működni fog. De nem éreztem mást csak azt, hogy kényszerből voltam vele.. Mindenki azt mondta hogy vele olyan cukik vagyunk meg, hogy ő volt a legnormálisabb az összes közül.. Régen nem vágytam volna másra csak, hogy családi kajákra hurcoljam és, hogy mindenki annyira imádja őt mint én akkor. Most már úgy is érzem, hogy vagy legyek örökké egyedül magányos szingli vagy legyen egy aki mindent megtesz és elsőre az igazi legyen.. De unom, hogy mindenki azzal nyagatt, hogy mivan veled és, hogy miért nem jövünk össze újra... Éppen azért mert mindenki téged akar kivétel én.. Mert én nem akarok úgy létezni, hogy az anyós jelölt utál és mindenki úgy nézzen rám, hogy ez akkora egy hülye.. Nem tudja eldönteni, hogy akarja azt a csávót vagy nem... Nem akarok mást csak azt hogy senki ne foglalkozzon a kibaszott magán életem..
Üzenet neked : Annyira tudom, hogy mennyit jelent neked az hogy vagyok és, hogy miattam érzed szebbnek az egészet és ez az egész miatt úgy érzem magam mint egy lelki segély támasz és éppen azért nehéz ez az egész mert ha az én érdekeimet nézem szabadság kell de ha a tiédet akkor ott kell lennem neked. De ezt a kettőt együtt nem tudom csinálni... Fáradt vagyok.. Tudom azt gondolod azért hívlak meg írok ha olyan van mert jelent valamit jelent is azt hogy nem tudok másra számítani... Ördögi kör az egész és én ezt már nem tudom csinálni..
" A hegek a kezemen csak arra emlékeztet, hogy a múlt valóság"
-Rita 🥀
5 notes
·
View notes
AMI EL TUD ROMLANI, AZ EL IS ROMLIK, DE ÉLVEZZÜK
Ahogy itt ülök, és írom ezeket a sorokat, már csak mosolygok a múlt hét hétfő reggelén. Sőt, pontosabbnak kell lennem: az elmúlt hetek hétfő reggelein. Mert most több is lett belőlük.
Biztosan ismered te is ezeket a hétfő reggeleket, amiket igazán mindenki utál. A filmekben. Meg lehet a valóságban is. Ez most olyan volt. Mikor hajnalban felkelsz, azután elindulsz, és ott motoszkál a fejedben az az esti álom, és az a picinyke gyomornyomorító érzés.
Mert az egész hétkezdés arról szól, hogy valamit eltervezel (legalább van terved!), az tuti fix rajtad kívülálló okok miatt felborul (ilyen ez a popszakma?). És nagyon gyorsan, hatékonyan, mindenki számára elfogadhatóan újra kell tervezned az egészet.
És újra, és újra, és újra.
Hogy mégis miért élmény lesz belőle és nem stressz? Nagyon egyszerű: olyan kollégáim vannak, és olyan emberek vesznek körül, akikkel a legnehezebb akadály is könnyedén leküzdhető.
És a végén minden a helyére kerül, mindenki elégedett.
0 notes
Felnőttem én is komolyan gondolom a dolgot az sem érdekel ha mindenki utál a múlt miatt és nem érdekel senki véleménye se egy életünk van akkor ne ezt csesszük el!
0 notes
1460 nap
Négy év szingliség. Ezernégyszázhatvan nap, ki tudja hány óra, perc, másodperc, egyedül. Mire tanít?
Türelemre. Ez iszonyúan fontos dolog, de még fontosabb, hogy megemlítsem: rohadt unalmas és egyhangú. Főleg, hogyha olyan személyiség vagy, mint én; aki folyton elunja magát, akármibe kezd is bele.
Önmagunk tisztelésére. Ilyenkor van időd arra, hogy többször is átgondolhasd, mire van a későbbi, jövőbeli kapcsolataidban szükséged. Illetve…Ha ki tudod küszöbölni azokat a műhibákat, amiket korábban elkövettél, gratulálok, máris jobban tudsz majd hozzáállni a partneredhez.
Egyedül lenni. Lám igen, ez a legnehezebb része. Lesz időd gondolkodni miközben bámulod a plafont, millió egy youtube videó, folyamatos szomorú zene hallgatás után egymagad fogod randira vinni, magadnak veszel majd Valentin-napi virágot, stb. Az idő lassan fog telni, kaparni fogod a falat, főleg az elején. Akkor még az űrt, amit a régmúlt szerelem hagyott megemészteni is brutális feladat. Adok egy tippet is ennek túlélése érdekében: a hátad mögé rakott vaskos párnák majdnem olyanok, mintha valaki mindig melletted aludna éjjel.
Újra felragyogni. Ismeritek azt, amikor valaki átesik egy szakításon, és a sokk miatt rögtön összekapja magát?... A “Glow up” csak azután lesz igazán teljes, hogyha már lerendezted magadban a dolgot, régen nem érzel semmilyen kötődést (!) senki iránt. A belső ragyogást az emberek meglátják, ami pedig hatással lesz az ismerkedésre.
Megszeretni a hibáid. Ahogyan a szerelmeid is szerették, amikor kócos hajjal reggel rájuk mosolyogtál, lassan te is elkezded megérteni. (Azért beszélek többes számban, mert remélem nem csak én estem át ezen a korszakon, ezt kívánom mindenkinek!) Lesznek napok, amikor ez megtörik, amikor félsz majd kimenni az utcára és azon fogsz töprengeni, hogy mostmár senki sem szeret, és miért is kellenél másnak? De ez múlandó, megígérem neked.
Gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni.
Tervezni, valakivel valamit, amit egyszer… igen.
Saját addiktívum:
Spirituális felvirágozás. Igen, elméletben hatvanszor bocsánatot kérek mindenkitől, akinek valaha egy rossz szót is szóltam, vagy úgy gondoltam akkor abban a pillanatban, hogy megéri rázúdítani a haragom. De leginkább magamtól kérek, mikor olyan dolgot engedtem meg, amit nem lett volna szabad. A mérleg kiegyenlítése fontossá vált a négy év alatt. Bármilyen naivan is álltam hozzá, igenis vannak rosszakaró emberek, meg kell tanulni nemet mondani. “Kedvesnek” látszani nem muszáj hiszen mások sem félnek belemarni egymásba. Tilos rágódni meg nem történt szituációkon, félmondatokon, vagy mondjuk egyetlen eseményen ami mindent megváltoztatott. Tilos azt gondolni, hogy mindenki utál, és hogy senki sem szeret, hogy egy senki vagy aki még nem is néz ki jól. Ezek aggodalmak, nem pedig tények.
Mindennél többet érsz, de ne feledd azt sem, hogy nem mindenki látja. Ez így van rendjén, az aki tényleg melléd való (akár barát akár partner) neki elég, hogyha a véleményére adunk. Sokkal többet foglalkozik a mai társadalom a külvilág megítélésével. Ez egy másik téma, majd kifejtem.
Hosszú poszt. Obv.
0 notes
Karácsony óta próbálok a WMN-eseknek szólni (többször írtam már), hogy a most az a börtönviselt ember, aki kegyelmet kapott, és a BudapestPride leghűségesebb rajongója, és a testvére hívei 💯 utasításra mennek oda konkrét cikkekhez bomlasztani, és gyűlöletet, undort, utálatot generálni.
Nem véletlenek, hanem irányított Trollok. Hisz azok a fickók erősen kétlem hogy tényleg annyira vágynak az ágyaspálinkás és erőspistásan vakkomondoros élet mellett, pont egy elsősorban NŐKnek készített tartalmak olvasgatására... kivéve, ha valójában gyáva b*zik. De azt azért még én sem hiszem.
Nekik eszük ágában sincsen olvasni, vagy jól és helyesen értelmezni a cikkeket. Rajtuk NEM lehet segíteni!
Hasznos idióták a rendszernek, akik kocsma szinten elvártan reagálnak mindenre, ami csak eléjük kerül.
Pontosan azt akarják hogy frusztráltan, hirtelen felindulásból, és érzelmekből gondolkozzon mindenki, és a legkisebb gondolat se legyen az hogy egy liberális oldal korrekten kritikusabb, és szimpatikusabb a legtöbbnél.
És ha megfigyelitek mindig csak 1-1 cikkhez mennek, tehát nem random görgetnek!
Ha megtaláljátok a pásztort, aki megmutatja melyik cikkre ugorjanak az ostoba 🐑🐑🐑 birkák, azt kell kitiltani az oldalról...
A legszomorúbb hogy lassan senkinek sincsen kedve ellenük harcolni, vagy érdemi válaszokkal egy oldalt és a posztokat jobb, normálisabb irányba terelni. És ez miatt valahol mindenki hasznos idiótává válik a rendszernek. Az is, aki bomlaszt, undort kelt, gyülölködik, és az is, aki nem tesz semmit.
Jövőre 🇪🇺 EP, és önkormányzati választások jönnek. A kormánynak már nem érdeke hogy szimpatikus legyen, elég neki bőven az is, ha fásultan, és csalódottan mindenki utál mindenkit, és amikor szavazni kell, ne legyen másik választásod rajtuk kívül. - Én legalábbis ezt érzem, és látom.
.
1 note
·
View note
Én vagyok az az ember, akinek mindig mindenki azt mondja mennyire kesves és aranyos vagyok, de igazából mindenkit idegesítek, mindenki kerül, mindenki utál és direkt témát váltanak, csak hogy befogjam.
0 notes
Ha lenne egy dublőröm
Tegnap rakosgattam a vitaminokat, amiket szedek és kiderült, hogy szedek olyat is ami citromfű (vagy mi a szösz, nem vagyok egy nagy füvész) vagyis kedélyjavító és tényleg rajta is van a dobozon, hogy kiegyensúlyozottabbá tesz.
Vannak ezek a dolgok amikor nincs kontrollcsoport nem tudod meg soha, hogy érdemes volt-e beleölni a pénzt a kedélyjavító meg ránctalanító meg edző dolgokba mert gőzöd nincs, hogy milyen lett volna nélkülük.
Egyszerűen rá kéne szokni a fűre oszt jónapot. Akármit is adott a természet, akármilyen bonyolult lelkiéletet meg megküzdési stratégiát meg élethazugságot meg össze-vissza ugráló hormonokat, azért pár évtizednyi belső csönd, bamba lelki vigyor, mélyről fakadó leszarom-érzés szerintem járna.
Az alkohol rossz taktika. Egyre több kell, közben felpüffed minimum a fejed, tönkremegy a májad, az emésztésed, csontá soványodsz, köhögős, száraz élőhalott leszel és még utál is mindenki.
A kedélyjavító gyógyszereknél meg egy viszonylag rövid idő múlva már az adagot se tudod emelni aztán ott vagy, hogy szeded és mégis szarul vagy úgyhogy iszol is rá. Brrr. Én ezeket látom. Sokkal rosszabb a helyzet valójában mint amit az emberek gondolnak, mert az én környezetemben elég normális, többé-kevésbé józanul küzdő emberek vannak. Így aztán érdekesen hangzik, hogy az egyik főnökünk pl full alkoholista. Este hat után a levelei kötözködőek, érthetetlenek és kellemetlenek. Erről világosított fel a saját főnököm, hogy ezért van, ne fogyeljek oda rá, ők sem teszik. A barátnőm barátai már marokszám szedik a frontint és isznak rá mint a gödény. A baránőm se bír már aludni, csak ha elszopogatott egy üveg bort.
Mondjuk, én meg melózok, azzal ütöm ki magam. Az se egészséges.
Ha lenne egy dublőröm, őt küldeném be a melóhelyemre amíg én itthon dolgozom. Ülne bent a pálmafa takarásában, messziről okosan beszélgetne a nagyon okos kollégámmal, de amúgy nem sok vizet zavarna. Én itthon dolgozgatnék boldogan.
Elküldeném randizgatni, én addig nyugodtan álmodozhatnék, senki nem sürgetne, hogy megy az idő, ne pazaroljam olyanra aki nem szeret viszont. Ki is írnám a tumblira a randikat, részletesen, hogy lássák mennyire igyekszem. Ha lefekszik valakivel, azt is kiírnám. üsse kő, lássák, hogy belevaló nő vagyok! Tennék ki róla fotókat, mert nem zavarna, hogy retusálva lenne meg jól bevilágítva meg jól megtervezve a pillanatfelvétel, hiszen nem magamról hazudnék hanem róla. Persze, ha lenne dublőröm, lenne időm szépülni. Mondjuk pénzem nem lenne, mert őt is el kéne tartanom. :D
Hm. Írnom kéne egy történetet egy ikerpárról, ahol egyik a másik dublőre. Persze a Tökéletes trükk baromi jó film, de egy mai környezetben ugyanez az elgondolás más problémákat vet fel.
Meg ugye, mindig a pszichológia az érdekes, hogy miért veti alá magát az ember valaki más akaratának. És az is érdekes, hogy a környezeted vajon ismer-e annyira, figyel-e rád annyira, hogy észrevegye a különbséget, az apró pici dolgokat. A kedvenc bögréd, hogyan iszod a kávét, beszélsz-e reggel, hányszor pisilsz egy nap, a szóhasználatodat, kedvenc szófordulataidat, az apró breögzült gesztusaidat avgy azok hiányát, a kedvenc mintáidat vagy ahogy emberekre reagálsz. A nő, a szerelmes nő a filmben észrevette a különbséget és ki is készült tőle. Mert az egyik férfi szerette, a másik nem.
Ismerve magam, a dublőröm végül nagyobb sztár lenne, mint én :D
9 notes
·
View notes
Egész éjjel be volt kapcsolva a gázsütő, mert nem elzártam, hanem takarékra vettem. Lesz gázszámla úgy érzem.
Furcsa dolog ez a tumblis blog, mert akkora a tartalomzuhatag, hogy követni is alig lehet. A facebook meg az instagram meg a tik-tok unalmasak egy idő után, ugyanazok az emberek posztolnak ugyanúgy önfényezik magukat. Itt a névtelenség ad egy kis biztonságot, jobban lehet őszintének lenni.
Gondolkodtam azon, hogy boldog névnapot kívánok az egyik terapeutámnak a minap, de aztán úgy gondoltam, hogy minek? A kapcsolat lezárult. Ő sok emberrel tartja vagy tartotta a kapcsolatot terápián kívül is, azt hittem lehet, hogy velem is fogja. Többször kinyilvánította, hogy nincs kedve erre, hát akkor én miért akarjak barátkozni olyasvalakivel, aki szemlátomást utál, hiszen mindenki mással tartja a kapcsolatot a csoportból csak velem nem. Ez mondjuk a mai napig fáj. Hogy úgy tűnik a csoportban tanúsított szimpátiája és együttérzése csak addig tartott, amíg a csoport. Amíg fizettem neki, addig jó voltam, amikor már nem fizettem neki, onnantól meg menjek a picsába.
Azóta, amikor a keretekről tanítanak, mindig fenntartással fogadom őket. Hiszen arra is láttam példát, hogy egy terapeuta azzal dolgozott együtt és tart a mai napig barátságot, aki terápiába járt hozzá, de ez szelektív volt, mert engem nyíltan elküldött a picsába amikor barátkozni akartam. Mi ebből a tanulság? Hogy a keret zéró, személyes szimpátia dönti el kivel barátkozik és kivel nem. És velem nem, ergo engem utál.
1 note
·
View note
Arcod, amikor a főni azt ígérte, miniszterséged alatt csak a repülőgépgyáradhoz befutó állami rendelésekkel kell majd foglalkozni, de beütött a háború, gazdasági válság, mindenki utál, a fasznak vállaltam ezt el
0 notes