Tumgik
#utálok itt lenni
banatostenger · 2 years
Text
Mi az a mondat ami a legjobban fájt?
-Te nem vagy az én lányom…
57 notes · View notes
sagittarius0216 · 2 years
Text
Egyszer eljön az idő mikor rá jössz, hogy ideje befejezni az óceán átúszását olyan emberekért akik egy pocsojába nem lépnének be érted…!
31 notes · View notes
ertednyilt-viragok · 2 years
Text
Én csak el akarok költözni innen végre és sosem visszanézni
32 notes · View notes
csacskamacskamocska · 4 months
Text
Borderline
Egyszer csúnyán megbántottam egy borderline lányt itt a tumblin, azóta igyekszem óvatosnak lenni. Bár nem a saját véleményemet írtam le, hanem a pszichológusom egy megjegyzését, de fel sem tudtam fogni igazán, hogy akkor, ott, abban a szituációban (hogy a volt férjem új csaja borderline-os) a megjegyzés helyénvaló volt, onnan kiragadva viszont kifejezetten sértő. Nagyon nehéz betegség vagy állapot vagy személyiségzavar, nem is tudom, minek nevezzem. Nagyon nehéz ezeket a személyiségzavarokat, rossz megküzdési stratégiákat vagy időszakos érzelmi állapotokat megkülönböztetni egymástól. Már gondoltam arra, hogy csinálok egy táblázatot a narcisztikus, aspergeres, PDA-s és a seggfej kategóriákkal, szétszedegetve a jellemzőket, hogy könnyebb legyen eligazodni. És ezt csak félig gondoltam viccnek.
Ami miatt az egész poszt született, az az, hogy van most egy frissen borderline-nal diagnosztizált ismerősöm. Minden posztjához odaírja, hogy ő borderline. Baromi zavaró és ellenszenvessé teszi az amúgy átérezhető szenvedését. De nyilván csak nekem, mert mások sokkal együttérzőbbek. Ezen gondolkodtam, hogy az érzelmi távoltartásom talán abból adódik, hogy félek, hogy az együtérzés, az átélés behúz (megint) a hullámvasútra, miközben örülök, hogy én már tartósan kikecmeregtem. De nem. Arrogáns faszfejnek tartottam és most sem látok mást, csak a feltartott táblát, ráírva, hogy Borderline. Na pl ezért is nem akarnék embereket gyógyítani, bár a psziché rendszere és működése nagyon érdekel. Nem vagyok rá alkalmas.
Amúgy párszor azért az én pszichológusom is volt kemény velem, csak ő tudta mikor lehet, hogy elbírom-e.
Most eszembe jutott, hogy nemrég olvastam, hogy a személyiségzavarok ritkán vannak egyedül, többnyire több pszichés zavar jár kéz a kézben. Vagyis attól, hogy valaki borderline még lehet arrogáns seggfej IS. Ami ugye azért nagyon szar, mert a borderline retteg az elhagyástól, de nem azért hagyják el mert borderline, hanem mert erőszakos. Mondjuk. De lehetséges, hogy az erőszakosság kompenzálás és finomodik, eltűnik időval, ha gyógyul a személyiségzavar.
Azzal is bajom van, hogy pl nekem a pszichológus annakidején azt mondta, hgy a terápia alatt nem szabad (nem javasolja, nem támogatja) hogy jelentős döntéseket hozzon az ember. Ezt a lányt meg mintha hagyná az orvosa szabadon garázdálkodni. Hazugságot érzékelek, amit nagyon utálok.
Fú, szegény. Borzasztó az az állapot, amikor muszáj magamutogatni, muszáj harsánykodni, különben úgy érzi, hogy megszűnik létezni, hogy nincs is ő valójában. Nem az egyedülléttől fél, hanem a megsemmisülés érzésétől. Sajnálom, ezt a részt nagyon sajnálom.
Tanulság: ha kedvelsz valakit, akkor az összes hibáját, zavarait, különcségeit, minden szart kedveled ami vele együtt jár. Nem tudod megmondani miért, miért fogadod el tőle amit senki mástól, kedveled és kész. Ha nem kedveled valójában, akkor még a legnagyobb nyomorában sem tudsz megértő lenni igazán. Valószínűleg az az amit a valóban bölcs és belső harmóniával rendelkező emberek máshogy élnek meg. Leszarják az egészet.
Tumblr media
8 notes · View notes
ufofeju · 6 months
Text
Na ezt el kell mentenem a későbbiekre, mert ha ezt egyszer visszanézem, jót fogok nevetni, remélhetőleg.
Edit: ha épp eszel, bocsi c:
Szóval, mentem este az 1-es villanyossal este 11 körül. Felszálltam, kevesen is voltak, egy ilyen csálé ülésre ültem. Alapból utálok leülni tömegközlekedésen, ha nem a város másikfelére mentem volna, akkor nyilván nem ülök le, de ez tárgytalan.
Leült velem szemben egy csajszi, mindketten zenét hallgattunk, szögről végről még ismertük is egymást. Egyszercsak megáll a vili, nyílik az ajtó, a csaj szeme elkerekedik, engem meg megcsap egy igencsak jellegzetes szag, tehát ilyen szaga a világon kevés dolognak van, mint egy decubitusnak, vagy egy lábszárfekélynek, meg még néhány sebnek. Megfordulok, csávesz igencsak ittasan botorkál, dől jobbra balra, a lábán látom a 6xl-es kötés már igencsak sok színben virított, fél lábán csak zokni, a másikon tangapacsker, a haverja is hasonló állapotban, kötés nélkül.
Csávesz beül konkrétan a másik székre ami ott van szemben velünk, de nem mellénk, értitek. Fogalmazásom jelenleg nulla, elnézést.
Kivettem a fülest én is meg a lány is. Egyszercsak egy jó hangos fing, majd látjuk, hogy a székről folyik le a cucc. Csávesz leszálláskor szépen beletenyerelt, végigfogdosta a kakás kezével a gombot, a rudat, a zoknijával belelépett a cuccba, én meg kurvára felbasztam magam, hogy ezt azé nemá.
Száll fel másik faszika, 19 körüli, és pontosan oda akart leülni, ahova a csávesz f*sott. A lánnyal tök egyszerre szóltunk neki, hogy ne ülj oda, de mielőtt megmagyarázhattuk volna, hogy miért, már üvöltött.
Meg is epődtem, na elküldött minket az apánk faszára, meg a kurva anyánkba is, de azért csak elmondtuk neki, hogy tesó, odafosott valaki, azért szóltunk, nem azért, mert rasszisták vagyunk, vagy bármi.
Faszi: szopassátok anyátokat, ribancok.
ÉS LEÜLT.
Néhány másodperc múlva felugrott, visított, hogy nenenenene, átázott a gatyám, fuj, uristen, neeeeee, folyt a könnye az embernek. A nagy ugrálásban megbotlott, letenyerelte a széket, mégnagyobb hiszti, mi a csajjal csak pislogtunk, hogy mi a fene van most.
Aztán egy hatalmas folttal leszállt, viszont ő meg a másik gombot fogdosta össze.
Na a csajjal itt már beszélgettünk, hogy na inkább az utolsó megállóban szállunk, mert a gombot nem szeretnénk megnyomni. Aha. Nem nyitotta ki a sofőr.
Ordítozni kezdtünk, hogy SEGÍTSÉÉÉÉG!!!!
Ajtó nyílik, sofőr megjelent: mi az istenért nem nyomtátok meg a gombot?
Elmeséltük neki, hogy mi történt.
Válasz: a faszom tele ezzel a melóval. Na majd megszárad.
Akkor és ott döntöttem el, hogy soha többet nem szállok abba a kocsiba, de fixen nem ülök le többet, ha nem távolsági.
Másnap, akkor meg a kilencessel utaztam haverinámmal, az meg lépten nyomon a szájában matatott, szóval megkértem, hogy nemá, mert egyesek a faszos-retkes-szaros kezükkel fogdosnak mindent, te is megfogod, aztán nyúlsz a szádba, nem, fuj.
Ezt szeretném tanulságnak hagyni: NE MATASS A SZÁDBAN, HA BUSZOZOL-VONATOZOL-REPÜLSZ-STB.
(És ezért van ez az elmebetegségem, hogy utcai ruhában az ágyamra leülni tilos, sőt máshova se, ha nem muszáj, köszke)
Másrészt amúgy valahol bántott, hogy a csávesz lábán a kötésért szólhattam volna neki, hogy mennyé már be légyszi az SBO-ra, vagy bárhova, ahol ellátták eddig, mert ez retekronda, és nagyon nem ilyen állapotban kellene lennie, de most bocsássa meg a világ, nem szeretném, ha egy tőlem 20 méterrel magasabb férfiember, aki ittas, de drogozhat is, mit tudom én, leverne egy parasztlengőt, nya.
6 notes · View notes
pixel-juice · 2 years
Text
Kicsit megvagyok lőve és nem tudom, hogy mit csináljak.
Ugyebár itt vagyok montrealban, van egy biztos állásom és be van adva a permanent residency kérelem ami vagy pár hónap vagy pár év, ki tudja. Ugyanakkor a francia nyelv miatt annyira nem szeretek itt lenni, mármint nem rossz de soha nem vágytam ide és most se lenne benne a top 10ben.
Viszont kaptam megkeresést vancouverből amit szerettem és Ausztráliaból is, ami meg kalandvágyból fasza lenne. De beszéltem svédekkel is egy lehetőségről.
Szóval nem tudom mit kezdjek magammal, egyrészt jó lenne végre megszerezni a PR-t mert akkor tudnék menni bármerre és megmaradna a lehetőség hogy visszatudjak jönni ha akarok, de nem tudom mennyit akarok rá várni.
A költözés kicsit macerás lenne, de hát egyszer élünk, inkább azt nem tudom, hogy mi is lenne a jó döntés. A szüleim öregszenek, szeretnék nekik segíteni amikor tudok, de ha ennél is messzebb költözök akkor ez még nehezebb lesz.
Haza is költözhetnek, így hogy a terület amiben dolgozom sajnos teljesen home office vált (amit nem szeretek). Ott lenne a legegyszerűbb életem, de hát ugye tudjuk mi megy otthon.
Utálok dönteshelyzetbe kerülni.
25 notes · View notes
kockalany · 2 years
Text
Április
Hű. Ez egy közepes-közepes hónap volt, mélypontokkal tarkítva. Nem érzem még mindig, hogy a márciusi covid után teljesen helyreállt volna az életem, nagyon nehezen rázódok vissza az azelőtti pörgésbe és gondtalanságba, rettenetesen hiányzik az a hangulat, a "minden fasza - minden halad" egyszerűsége. Fogalmam sincsen már, mi volt a hónap elején, sajnos nem írtam noteokat magamnak, szóval most elkezdem visszanézni a naptár/képek/posztok/strava kombót. Ehhehe. Szavazatszámlálás és az utána való megborulás az emberem miatt, erről nyígtam. Ja, erre a hónapra erősen rányomta a bélyegét a kapcsolatommal kapcsolatos (höhö) bizonytalanság, beszélgettem erről az emberemmel, meghallgatott, úgy tűnt, hogy megértett, de nem nagyon mondott semmit, ami úgy igazán bizakodásra ad okot. Mindenesetre meglátjuk, mi változik, kicsit talán kezd jobb lenni, de nem tudom, hogy bennem van a változás vagy benne. Utálok így ésszel hozzáállni ezekhez, de nem baszhatom szét magamat újra, akármilyen kibaszottul tökéletes ember, ha nincs romcsizás, tönkremegyek, been there, done that. Igyekszem a self-care dologra is figyelni, voltam masszázson meg kozmetikusnál is. Volt hosszúhétvége is, azon inkább csak nyígtam, hogy nincs semmi, de semmi terv. Cserébe május összes hétvégéjén tudom, mit csinálok.
Szocializálódások: számlálás-kibeszélős sörözés Lencséékkel, anyunál garázspakolás, megölazunalom, itt volt az öcsém, vele lógtunk, homeofficeolt nálam a legjobb barátnőm egyet, N-el és az emberemmel voltunk shoppingolni, ez is vicces volt, meg voltunk a galériában is képet átvenni, meg volt egy edzés utáni sörözés is, edzővel és N-el, meg hát a koncert is az volt. Ezzel a mennyiséggel oké vagyok. Meló: halogatás, lassúság, motiválatlanság, érdektelenség. Én nem tudok rendesen dolgozni, ha lelkileg nem vagyok oké, ezen valahogy muszáj változtatni. Nagyon csúnyán magam alatt vágom a fát, de talán már kifele jövök ebből. Egyelőre megértő mindenki. Napokon át szúr a szívem. Muszáj lesz jól lenni, hogy ne kelljen ezen (is) stresszelnem. Beszélni ennél többet nem tudok és nem is akarok erről. Kutyagyógytorna: 2 alkalom Irodai napok: 3 Túrák, futások: Mátrabérc, erre kicsit most büszke vagyok, bár a beszámolót azóta sem írtam meg. Egyszer felfutottam a Széchenyi-hegyre, 5.4 km. Sétáltunk az emberemmel Pannonhalmán, inkább séta volt, mint túra, de jó volt. A kilométerem kevés. Bicó: boldog vagyok, hogy lett ilyen kategória, gurultunk egyet megölazunalommal meg egyet az emberemmel is, a kettő együtt kb 90km, maximum. A sportértéke kevés, de iszonyatosan jól esett mindkettő. Edzések, nyújtások: visszajött a hiperszuper zászlós + nyújtós edző! Oké, az első órán túlhúzta a combomat, szóval emiatt volt kihagyás... nevermind, megesik. 3x1,5 óra gurtni + 2 óra funkcionális (félig gurtni), 8 óra nyújtás, 3 óra zászló - kezd összeállni a dolog, szépen erősödöm, van sikerélmény. Néha azt érzem, ez kevés, de bakker, azért tulajdonképpen sok időt fektetek bele. Kocsmázhatnék is, vagy foglalkozhatnék a lakással. A hónap elején még nem bírtam végig a 2.5 órás edzést (covid, előtte sima volt), hónap végén már ment. Végre. Koncertek: Dark Tranquillity Új növények: 4 darab (vagy több?) Lakás: ajtócsiszolás + mestertapaszozás, a félkész tükörkeret ideoda pakolgatása. Semmi nagy haladás, ez zavar. Mondjuk úgysincs tervben, hogy hirtelen elcuccolok innen, szal lehet halogatni. FML.
Összefoglalva: ezerrel térek vissza a saját életembe. A hangulatom egy kalap szar volt, több napon a sírás kerülgetett all day. A márciusnál mindenesetre jobb volt talán, vagy csak máshogy rossz. A hónap legjobb napja a tekerős szombat volt a kedvenc emberemmel, Duna, bicó, Macskakő, Kaktusz. Végre újra kb rendesen mozgok.
11 notes · View notes
fubenalvo · 2 years
Text
Tumblr media
Hogy lehet így produktívnak lenni?! Jó amúgy az vagyok, de na.
Ma kaptam levelet, hogy szeptembertôl garantált fix helyem van az egyik helyen, ami hatalmas juhu és nyugi. Már csak azért is, mert ezzel nem is terveztem az elején, viszont tegnap délelôtt hirtelen felindulásból mégis jelentkeztem és este jött is a válasz, hogy várnak szeretettel.
Ettôl még végigviszem a maradékot is és meglátjuk mi lesz a végén. Vesztenivalóm konkrétan nincs, így sokkal könnyebb/relaxáltabb állapotban tudom a többit intézni, mert nem érzem a nyomást.
És itt jegyzem meg, hogy mennyire szívbôl utálok Bewerbungspräsentationt írni.
9 notes · View notes
Text
ELEGEM VAN.
Miért jöttem ide?
Mikor lesz már vége?
Miért beszéltek hozzám?
Miért nem sétálok ki?
Diploma nélkül is tökéletesen jól érzem magam. Gondolom. Nem tudom.
Jelenleg utálok itt lenni. Segítség.
0 notes
banatostenger · 1 month
Text
“Ugyanazt a hibát mindig elkövetem
Megbízom másban, de nem tehetem
Lehet a szívem túl jó…„
-
-
-
Pola-Nem passzol•
16 notes · View notes
afterburn1ck · 2 years
Text
Kigondolt a volna
Egyszerűen arrébb álltam. Csendben, egy szó nélkül. Korrekt módon. Ez minden esetben így volt ha már nem kellettem. Hiszen tárgy ként kezelték sokszor. Egyszerűbb az ember tudtán kívül intézni a dolgokat én ezt is megértem, mert nehéz felvállalni azt milyenek is vagyunk valojában. Elbújni egy hamis személyiség vagy ego mögé egyszerűen gyerekes. Legalábbis én ezt gondolom
Miért nem lehet őszintének lenni? Érdekes ez. A tisztelet megadása nem mozgatja meg az embereket mostanában.
Nagyon sokat változtam, ugyan én annyira nem vettem észre akkor. Talán most sem annyira tűnik fel, de azok alapján amiket mondanak mások ezt a következtetést vontam le.
Pedig csak annyit kértem "legyél őszinte". Legyen szó igazán jó barátról, vagy kapcsolatról. Minden esetben a lehető legtöbbet nyújtottam, de valakinek ez sem elég. Dehát ebből tanul az ember.
Minden olyan embert aki teljesen jelentéktelen volt (egyet kivéve, de neki is mennie kellett) kidobtam az ablakon. Érdekes, hogy utána a "carrierem" valahogy helyre rázódott. Munkaügyileg, anyagilag mindenhogy. Az érzéseimet pedig távolról se nézzük meg. Nem érdemes senkivel sem megosztani őket mert nem túl sok véglet van. Vagy kihasználják őket vagy egyszerűen fel sem fogják miről van szó.
Probléma mindig adódik. Ha a megoldás keresése helyett inkább nem is törődsz vele attól még a probléma ott marad. Így vagy úgy, de ott marad. Ez már megint csak felfogás és érettség kérdése.
Nem utálok vagy gyűlölök én senkit. Ezek csak időszakosak. Mert nehezebb megbocsátani mint haragot tartani. Viszont az apró részletek megmaradnak. Sosem felejtem el. Neked eszedbe se jutna nekem mégis itt van a fejemben.
0 notes
infantilis-egyed · 2 years
Text
Nem vagyok öngyilkos, kibaszottul nem akarok meghalni
...
Csak azt akarom hogy képes legyek úgy lecsukni a szemem , hogy jól érzem magam
...
De mindennap úgy érzem haldoklom
341 notes · View notes
iloveyouandmissyou · 3 years
Text
Csak hiányzol és utálok mindenkit, aki veled van helyettem..
655 notes · View notes
halalkapujaban · 2 years
Text
Gyűlöllek, amiért akkor azt tetted velem.
140 notes · View notes
Text
Egyre jobban gyűlölöm az életem...
135 notes · View notes