Nem látom értelmét annak hogy tovább éljek.

Mivan ha nem tudok élni nélküle, de vele sem?

Boldognak kéne lennem, hogy beszélhetek vele, mégsem vagyok az...

Megint itt tartók

Megpróbáltam erős lenni.

De kevés vagyok ehhez, s újra összeestem..

Ismét csak fekszem, s szemem könnyes bár már azt se tudom kivagyok.. mégis vannak akik velem vannak, de mért is? Ezt én sem értem

Faszkivan ezzel az egésszel.

Belenéztem a tükörbe, és megértettem hogy miért nem kellettem neki.

Csukott szemmel is látni, hova tart az egész. Miért nem vesszük mégse észre?

Megosztottam a szívemet a Holddal.És a könnyeimet a csillagokkal.

Van hogy a barátok jobban összetőrik a szíved mint egy szerelem és ez az igazán fájdalmas.

A mai nap is egy nincs kedvem semmihez nap lesz.

Felborult az életem...

Építettem egy falat a szívem köré, amit eddig csak te tudtál le rombolni, és csak te láthattad milyen összetört is vagyok igazán, viszont mikor el mentél azt a falat újra építettem és már nem fogom hagyni hogy bárki is le rombolja.

Engem tudni kell kezelni.

Mert néhány szép szó, és pár másodperces boldogság, nem tudja elnyomni a bennem lévő halál vágyat.

Ki tudja, lehet egyszer a hiányodba halok bele

Azok a kis apró gesztusok olyan sokat érnek..

TUDOD....

Már nem keresem a miérteket.... Elfogadtam a döntésed.

De kedves tudod te, hogy mit tettél velem?

Tudod milyen megalázó ez most nekem?

Nyilván nem tudod... Honnan is tudhatnád, hiszen te sose gondoltál többet rólam de ki merem mondani azt, hogy rólunk... Sose gondoltál bele abba, hogy a kis közös titkunk egyszer véget ér és hogy egyikünk vesztese lesz ennek a játéknak...

Tudod kedves nem tudom melyikünk kapta a vesztes szerepet úgy igazán. Jelenleg azt hiszem legnagyobb részben én vagyok az, mert tudod drága én vagyok az aki már nem csak éjszakánként sír a takaró alatt, hanem random időpontokban amikor eszembe jutsz, eszembe jutnak a közös,, játszmáink", a beszélgetéseink, a kínos szituációnk, a közös és felejthetetlen kalandjaink. Nem te vagy kialvatlan, motiválatlan. Nem te vagy csalódott, elveszett és nem te törtél meg... Nem te..., mert neked nem jelentett semmit ez a bugyuta játék. Játszani kezdtél a te magad alkotott játékszabályokkal és tudod lehet, hogy én is megszegtem a szabályokat, de te is és ez a probléma .. Mégis milyen ember az aki a saját maga alkotott szabályokat nem képes betartani?!

Tudod drága nem akarok a barátod lenni már... Mert bármikor mikor üzentél (igen már csak múlt időben írhatok erről...) picit elkezdtem reménykedni, tudod?!

Mert amikor találkoztunk, vissza kellett fognom magam, lazánnak kellett lennem, hogy ne lásd azt, hogy egyszerre sírnék magától a boldogságtól és magától a szomorúságtól, hogy végre láthatlak. Mert be kell vallanom megszegtem a játékszabályokat, mert  reménykedtem, hogy egyszer egy nap többet is szeretnél tőlem...

Tudod, most már kimerem mondnai, ahol most tartunk, ahogyan játszottál, ahogyan kétségek között hagytál fájdalmat okoztál és okozol.

És tudod mit?!

Szerintem te ezt nagyon jól tudod...

Tudod, hogy hogyan érzek és ez baromira kell az egódnak.

De tudod mit drága?

Egyszer minden dolog véget ér, így vagy úgy de véget ér...

És ez most úgy, hogy véget vetek neki, ha már te nem voltál képes nyílt lapokkal játszani a saját játékodban.

Tudod drága erre az egészre nem éppen lenne etikus ráhúzni azt a szót, hogy barátság, s tudod miért?!

Mert a barátok törődnek egymással és őszinték egymáshoz.

És tudod mit?!

Azt hiszem mi nem vagyunk barátok, azt hiszem most eljött az ideje, hogy felálljak az asztaltól és kisétáljak az ajtón, hátra hagyva az asztalon az összedőlt jengaval.

Tudod kedves azt hiszem köszönettel tartozom ezért a játékért...

Mert rengeteg mindent tanultam belőle csak jelenleg még nem jutottam el arra a szintre, hogy értelmet adjak a tanulságnak...

Tudod előtte össze kell szednem a játék darabkákat és olyan mélyre rejtenem a szekrénybe, hogy idő előtt ne kerüljön szem elé..

És tudod miért nem dobom ki?

Mert, úgy akarok erre a játékra emlékezni, hogy igen vesztettem, de emelt fővel távoztam. 

Remélem hogy boldog leszel majd nélkülem, mert nem érdemelted meg azt a sok fájdalmat amit neked okoztam. Megérdemled hogy boldog legyél, nélkülem.

Őszintén, nem ezt vártam magamtól...