es ha 2 nappal azelott meg azt irja, hogy ures az elete amikor nem beszelunk meg hogy hianyzom neki, de aztan egy veszekedes utan azt mondja, hogy mar nem szeret, az szerinted valos lehet? tudom, hogy nem tudhatod, csak szomoru vagyok, es jol jonne egy pasis tanacs ebben
ahhoz hogy ebben velemenyt tudjak formalni, tudnom kene, hogy mi hangzott el a veszekedes alatt, mi volt az elozmenye, es mindket fel reszerol a sztorit.
igy latatlanban, ha elhangzott olyan ami ot ennyire megbantotta lehetseges, foleg ha volt annak elozmenye is
de oszinten ennyire hatterinfo nelkul en sem tudok tanacsot adni🤷🏻♂️
0 notes
Ez a pár sor, a kihagyott napokrol fog szolni. Az első találkozás, es a távozás közötti események.
Amikor elment, tehetetlenül álltam a helyzet előtt. Tudtam mi miert történik, de nem tudtam, hogy hogyan tovább. Nem bírtam gondolkodni mit is csináljak. Úgy dontottem, hogy elmegyek kocsikazni, az mindig jó terápia számomra.
Kocsikazas közben elfogadtam az eseményeket, fájt, de jobb megoldást nen tudtam találni, tudtam, hogy neki kell érezni es rajonni a dolgokra, hogy mit miert csinal, gondolhatok barmit es nem vedhetem meg a sajat dolgaitol ami elkerülhetetlen. Amitol megtudom védeni, azelol pedig megvedem.
Az ejszaka folyaman többször is láttam.
Fájt, de egyben örültem, hogy láthatom.
Örültem annak is, hogy eppsegben tudthatom
Nem szerettem volna hazamenni, nem birtam volna otthon az üres szobában lenni maganyosan, a sajat gondolataimmal.
Nagyon sok óra után, mikor erőt gyűjtöttem ahoz, hogy hazaterjek, lefekudten aludni.
Az a bizonyos párna, amit már tud, hogy azóta is vár rá, kello segítséget nyújtott, azokban a nehez pillanatokban mire elaludtam
Az illata benne ragadt.
Reggel mikor felkeltem, felkomasan kerestem volna, de mar nen talalhattam...
Atvettem picit a szokasat, ahogy reggel a sok sziaval ébreszt... Ebresztenk akartam, de nen volt kit. Nagyon fájt, de elkellett fogadjam a helyzetet.
Legbelul tudtam, hogy ez a boldogság felé csak egy kitérő, es sok fájdalmat kell megelni ahoz, hogy az ember igazán boldog lehessen.
Nagyon biztam/bizok abban amit annyira erzek.
Nagyon szivesen írtam volna neki, barmit csak beszéljünk, de nem tehettem. Tudtam jol, hogy ez a lelkiismeretenek es tudatának meg kellett, hogy tortenjen, hogy utána azt jelenthesse ki, hogy ő megprobalta. Fogalmam sem volt/sincs, hogy mennyi időbe telik neki, hogy rajojjon s dolgokra es megbizonyosodjon, par nap vagy hét, esetleg hónap, de biztosra tudon hogy visszater. Egy dologtól félek nagyon, hogy elkésik. Tudon jól, hogy ha az a bizonyos vas kihul, es ujra kell melegiteni, elveszti a csodáját es már nem lenne olyan. Ezert is figyelmeztettem, hogy addig üsse a vasat, amíg meleg. Egesz nap a gondolataimba volt, fájt, hogy nen beszelhetek vele. Abban a tudatban voltam, hogy boldog jelenleg es, hogy csak picit hianyzom neki. Az este és a többi nao folyamán, szokasosan a kocsikazast választottam, az egyetlen dolog ami letudott kötni es boldogitani.
Feltűnően sokszor osszefutottunk a városban, es feltűnt, hogy az én útvonalamon halad. Nagykn örültem, hogy folyamat mindig köszönt, ez egyreszt nyugtatott és adott reményt, hogy jol lathatom a jovobeli dolgaimat.
Kicsit aggódtam erte egyuttal, mivel lsttan rajta hogy a stílusomat es rossz szokásaimat is atvette, viszont tudlm azt is hogy nagyon nagykn ugyesen vezet, es tudja mit csinál. Nemhiaba kaphatott meg olyan dolgot, amit másoknak eszébe se juthatna. Biztam benne, igy benne voltam a játékban.
Feltunt az is, hogy ahol az útvonalam ket iranyba vegzodhet, szándékosan kettovalnak az útjaink, de utana mégis osszetalalkozik.
Közeli barátokkal beszélve, azt javasolták ne várjak rá.
Lehet igazuk van, de magamat mocskolnám be azzal ha nem várnék rá. Várok rá, mert tudom, hogy mit csinál. Más nem kapna lehetőséget, de ugy érzem, annyira azt csinálja amit én tennék forditott esetben, mindent, hogy adok neki egy lehetőséget ha időben visszater es raeszmel a dolgokra. Szerencsere megertettek, hogy miert adok neki lehetőséget. 2 dolgot kellene bebizonyitania ha visszater, eleg nehez lesz, de tudom hogy sikerül neki.
Baszottul hiányzott, minden pillanatban őt kerestem, hogy egy felmasodpercre is láthassam.
Ekkor még nem tudta, de a gyertyát amit elfujt, nem vettem el tőle, es a bizknyos gyujtoval megvan a lehetősége, hogy lángra gyujthassa, es a vas ne hulljon ki, visszamelegitse és uthesse tovább.
Talán ezert is voltam sz osszes napon reggeltől estig szinte kocsiban megtalalhato, mert kerestem őt, es a sajat boldogsagomat.
Mint egy befejezetlen film, aminek a végét nem tudni, hogy mi tortenik, es a film végét tudni kell, hogy happyend, vagy sem.
Biztosra tudom, hogy visszater es azt is, hogy mi lesz a film vége.
Soha nem fogja megbanni, hogy megnezi majd inkabb a filmet, de ezt neki kell előbb belassa.
Szomoritott és nehezítette a dolgomat, hogy tudon azt hogy nagyon nehezen latja br a dolgokat, es nehezen dont, neheze engedi rl a dolgokat, pedig sz idohuzassal csak a sajat es a masik ember dolgat neheziti napról napra.
Nem szeretném, hogy ugyanazokbs s hibakba belefusson amibe én is belefutottam. Megszeretnem menteni őt minden egyes fájdalomtól amitol csak tudom.
Talan itt is kimutatkozik az, hogy szereten őt... Mas képes lehet vegignezni ahogy sorba a kretensegeket csinalja es utana segit rajta, de én nem birom nézni ahogy a sullyed, es meg akarom menteni. Lehet akarhol, lehet bármi, erezhetunk bármit de en mindig itt leszek számára, hogy megmutassam mennyit is ér, ki is ő valojaban, megmutassam milyen az ha s kis dolgok nem is akkora nagy problemak, es cssk boldog szimplan, es hogy erezze a szeretetet, torodest. Soha nem szeretek lemondani a Céljaimrol és ezzel ő is tisztaba van.
Remelem idovel teljesen átgondolja az erzeseit es gondolataig, es helyesen fog donteni, es foghatom a kezét újra, es a jó iranyba emelem őt.
Hihetetlen számomra, hogy mennyire fontos és mennyire tudom szeretni. Talan még ennyire biztosan semmit se éreztem, mint amit érzek felé, es vele kapcsolatban.
Imadom a szemeit és csodálom a személyiségét.
Remelem újra kétoldalú ragasztó lehetünk.
1 note
·
View note