#kimerültség

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

borzasztóan fáradt vagyok és csak az kell hogy itt legyél, ölelgess és aludjunk, ezután meg egy jó szex is ránk férne már... hiányzol

#saját #nyctophobia #csak te kellesz #mindig csak te #hiányzol #fáradt vagyok #szex #csókolj meg #kincsem #veled akarok lenni #baby #m #fárasztó nap #kimerültség #szerelem #rád gondolok #7/8 #random #random írás #miss u babe

[amit-sose-mondtam-el]

Valahol a mélység és a felszín közötti örök átmenetben megragadt minden és se teljesen elsüllyedni, se pedig a felszínre feljutni nem tudott, bárhogyan is próbálkozott mindkét irányba.

#érzés #érzések #átmenet #tehetetlenség #valaki segítsen #nem bírom #fájdalom #kimerültség #ez az élet #élet #félelem #félelmek #vágyak #szomorúság #könnyek #sírás #miért történik ez #legyen könnyebb #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #tumblr world #magyartumblr

[jeghideg-lelek]

Kimerültem.

Nálad találtam helyet, ahol megpihenhetek. A közeledben. Melletted.

#gondolatok #szeretlek #szerelem #fáradság #kimerültség #fájdalom #basszameg

[nemvoltamelegjoneki]

Tudod, a sírás nagyon kimerítő dolog.

Nincs az jól, hogy többször fáradtam el a sírásban miattad, mint az ágyban alattad.

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #sírás #miattad #fáradtság #kimerültség #nem vagyok jól

[csilingelofelhok]

Ciklus

Koffeinnel túltölteni a szervezeted, hogy érezz valamit magadban végre, mert már mindegy, hogy az új ruháid miatt vagy izgatott, vagy a szorongásos gondolataid miatt, amik megfojtják a lelkedet. Úgysem számít, hogy a düh és a bosszú motivál, vagy a céljaid nemessége, mert ha minden erődet bele kell tenni, hogy teljesítsd az elvárásokat és belőled elfogy minden, úgysem tudod majd kedves gondolatokkal megtölteni az ürességet. Nem marad más csak a legmélyebb félelmeid, és az évek óta elfojtott harag, amiért a legjobb barátod igazságtalanul bánt veled. És te már végső kétségbeesésedben csak szenvedéssel tudod életre kelteni magadat. Így minél többet ártasz magadnak, annál többre leszel képes mentálisan, mígnem feladja a tested és újra csak erő nélkül hullik szét körülötted mindent, hogy ezúttal varázslattal tölthesd fel magadat.

#csilingelő felhők #tehetetlenség #esti gondolatok #motiváció #reménytelen #koffein #kimerültség #halálvágy #érzések #üresség #boldog #düh #félelem #szenvedés #szétesik #a világ #magyar tumblisok #saját szöveg

[csacskamacskamocska]

Nincs mese

Bele kell állnom a változtatásba. jajj. Ennyit tudok most a gondolathoz hozzáfűzni. Folyton menekülök mert fáradt vagyok fizikailag is meg érzelmileg is és mindennek/bárminek a megváltoztatása nagyon sok meló. Ültem tegnap, és bámultam AFAMMSZ-t (A Férfi, Akit Még Mindig Szeretek – nevezzük talán egyszerűen Fasznak), szóval bámultam és jó volt, hogy semmit sem kellett csinálnom, és jó volt, hogy ott volt, így rajta nem agyaltam, és olyan pihentető volt a békés együgyüség, hogy örökké úgy tudtam volna maradni. Minden ami eszembe jutott az olyan egyszerű és barátságos volt, mintha a jelenléte leföldelte volna a rosszat. Mondjuk, nagy dolog a honnan hova jutottam el, hogy a Fasz egy érzéketlen pszichopata állat, most meg egy komolyan normális, kedves csávó, akivel lehet felnőttként kommunikálni és aki még arra is gondol, hogy megvédjen a saját rossz beidegződéseitől. Valószínűleg mindkettőnkben változtak dolgok. Ha lenne még valami pici lelkierőm, akkor ez a változás hatalmas hittel tudna felruházni. Csakhogy az elmúlt évek felemésztettek mindent. Nade nem is a pasiról akartam mesélni (sosem szerettem a hosszúhajú pasikat, de amikor ő levágatja a haját, siránkozik bennem valami, hogy jajde kááár. Annyira tetszik amikor hosszú a haja. Na ezt rakja össze valaki) Namindegy is, tényleg, a baj az, hogy ahova a pszichológussal, a közélettel és az elmúlt évek eseményeivel közösen leromboltunk engem, én onnan most nem tudok felállni. Egyszerűen semminek nem látom az értelmét. Megcsinálok mindent amit kell, de az egyetlen dolog amire vágyom, hogy molyolhassak a kerámia építményeimmel és az kilúgozzon az agyamból mindent. Meg kell tanulnom valami minimális elektromos szerelést, hogy hogyan tudom összerakni a világítást benne. (Gondolom ledeket kén forrasztanom valami áramforrásra meg kéne egy kapcsoló. Ez azért logikailag hetedikes fizikaóra, csak nem tudom hogyan kell megvalósítani.) Ezt akarom csinálni valójában és a többi mind azért kell, hogy eljussak ide, ebbe az állapotba. A többit dolgot sajnos nem hagyhatom a picsába. A maximum amit tehetek, hogy kicsit foglalkozom a kötelezettségekkel, aztán kicsit a kedvteléssel.

Basszameg, most megint eszembejutott egy novellaötlet. :/ Jó, akkor írnék is, két makettépítés között. Meg jól van, egye fene, ezt is megírom. Nem pontosan értem, hogy minek, de megírom, beküldöm, hátha tudok venni belőle egy bojlert a régi helyett. Jó, hogy holnap van a határidő, azért kicentiztem.

#célok #köztes célok #kimerültség #magányos szarság #05-30

[famoussoulroadbandit]

ettől a helytől

az a fajta kimerültség telepszik rám

aminek semmi köze az alváshoz

mert nem más okozza

mint a körülöttem lévő emberek

-introvertált

Rupi Kaur: A nap és az ő virágai

#rupi kaur #nap és az ő virágai #idezet #konyv #introvertalt #fajdalom #fáradt #magány #alvás #otthon

[iszappakolas]

A napokban megint egyre többet gondolok az öngyilkosságra. Egy darabig minden rendben, aztán a legapróbb nehézség is a szakadék szélére lök. Olyan ez az egész, mint a szembe fordított tükrök. Végtelenedik a kilátástalanság. Még itt tart az érzelmi kötelék, hogy nem akarom traumatizálni a szeretteimet, de egyre nehezebben látom be racionális érvek mentén, hogy érdemes maradni. Kíváncsi vagyok, hogy merre tartana a történetem, ha az életet választanám, de úgy érzem, mintha bekebelezne valamilyen hatalmas, kozmikus kimerültség. Reggelente okádnom kell, hogy fel kell kelnem, és el kell játszanom, hogy minden rendben. Éppen élve rohadok, de a termelékenységem nem romolhat, mert akkor még a munkámat is elveszítem. Ezzel párhuzamosan egyre többet gondolok a gyerekkoromra. A falura, ahol felnőttem, és azokra az időkre, amikor még biztonságban éreztem magam. Ilyenkor gondolatban legtöbbször a kertben vagyok a nagyszüleimmel. Tavasz van, nemrég állt el a zápor, érzem az eső utáni friss, földes illatot. Epret szedünk, játszunk a kutyákkal, nagyapám történeteit hallgatom a katonaságról, és várjuk, hogy elkészüljön mama lekváros fánkja. Korán sötétedik, még sok a dolgunk, be kell hajtanunk az ólba az állatokat is. Ez a fagypont, minden és mindenki által elhagyatottnak érzem magam, és a halottaim tartanak életben. 

[i-believed-in-them]

"- Tudtál aludni?

- Igen. (Sirás és belül üvöltő fádalom közepette fülbe bömbölő zenével, végül elnyomott a kimerültség)"

- egy beszélgetés részlete..

#beszélgetés #fájdalom #érzések #élet

[emlekeimkonyvtara]

“Elegem van”

Eleged van belőlem, a létemből, lényemből egyaránt. Feladod, mert tudod mi vár rád. Megoldhatatlan vagyok, egy elfáradt bonyolult lélek, egy tárgy amit túlhasznált a nép. Bennem csak szenny, kimerültség és sötétség lapul. Szótlanul fekszem akár egy halott, a fejemben csak a gondolatok cikáznak, sietnek át az agyamon. Egyedül vagyok, kongok az ürességtől. Az egész testem remeg a pengéért, vágyom hogy ennek már vége szakagyék.

#magyar #sajat #sajat szoveg #hungary #sajat iras #fajdalom #szerelem #önutálat #öngyilkos gondolatok

[amit-sose-mondtam-el]

- Fáradt vagy?- kérdeztem a hátát simogtva.

- Ühüm..- dünnyögte és én hagytam, hadd aludjon el, miközben az arcomon némán folytak le a könnyek, mert megint szét estem, de szüksége volt rám és nekem pedig mindig nagyobb szükségem van arra ami neki kell, mint ami nekem, mert őt mindig is jobban szerettem, mint ahogy magamat valaha is fogom.

#érzés #érzések #gondolatok #fáradtság #félelem #szeretet #szerelem #szeretlek téged #örökké szeretni foglak #szükségem van rád #szétestem #elvesztem #elfáradtam #kimerültség #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #tumblr world

[jeghideg-lelek]

Azt hiszem, helyre jöttünk. Kevesebbet veszekszünk, nincs háború köztünk. Lecsillapodott körülmények közt fekszünk egymás mellett. Mindenhol undorító szavaink maradványa, a falon végig folyik szívünk vére. Lelkünkön sebek, testünk fáradt. Bombák voltunk, miket mintha ledobtak volna az ellenséges frontra azzal a céllal, hogy mindent elpusztítsunk. Tested meleg. Az enyém még fázik. Verejtékes. Csend van. Csak halk levegővételünk hallatszik. Mellkasodra fekszem. Szíved gyorsabban kezd el verni. Lehunyom a szemeim. S hátam mögött hagyom a szavakat és a tetteket. Nincs háború. Csend van. Nyugalom. Kezed felkaromra fekteted. De nem tűnnek el háborúnk maradványai. Csókod égeti homlokomat. Lehunyom szemeim. Életben maradtunk. Egymás ellen. Egymással. Egymásért.

Szeretlek.

#háború #gondolatok #káosz #szeretlek #szerelem #mindig csak te #veszekedés #düh #nyugodt #Kimerültség #a lelkem fáradt #D

[koltokkertje]

Felejtő

Hónapok ��ta azt érzem elvesztettem valamit. És nem, nem a barna kordbársony zakómat, amit egy féléve keresek,mert valahol elvesztettem. Ez annál sokkal több. Mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből, én pedig minden sarkon azt és azt indulok minden reggel megkeresni.

Ma 5:30kor keltem. Megint. Maga a fáradtság és kimerültség érzése számomra napi szintű megszokássá vált.

6:30kor indultam el. Az őszi falevelek nézése közben azon gondolkodtam, valyon ma mit felejtek el. Egyszerűen hiányérzetem volt. Már megint. Lakáskulcs, telefon, cigi. Mind megvan. Csak a szívem hiányzik.

Rágyújtottam. A felszálló füst nézése közben, arra jöttem rá, hogy sokkal könnyebben válik minden és mindenki semmivé, mint hinnénk és ez a semmiség érzése egész nap urrá lett rajtam. Már megint.

Mi van akkor, ha tényleg mindennek semmi értelme nincsen ezen a földön? Valamit szeretnénm megkapni, elérjük, megszokjuk, megszeretjuk, megunjuk.

Mostanában megkérdőjelezek mindent. Folyton a miért-teket keresem. Most nem rólad beszélek, mielőtt azt hinnéd. Nem szólhat mindig minden rólad.

Időnként olyan érzésem van, mintha szellemként követnél, mintha ott lennél mindenütt. 1 hónappal ezelőtt kuytasétáltatás közbe, eljött mellettem egy fehér autó. Olyan villámgyorsan jött, hogy valami egészen más szellőt hozott maga után. Majd leassított a körforgalomban, szinte megállt. És éreztem. Ugyanezt az érzést, ami időnként elkap. Annyira biztos, voltam benne, hogy te vagy , mint még soha. Kerülő úton jöttél, ezelőtt ha hazafele mentél soha sem jöttél ezen az úton. Talán túl fájdalmas eljönni a házunk előtt és inkább majdnem 10 perces kerülő utat teszel, infláció és benzin árstopp idején, csakhogy ne hogy eszedbe jussak?

Hát nem jött össze. Biztos nem így tervezted,sőt még csak nem is sejtetted, hogy este 8 óra tájban a korom sötétben én is arra fogok járni. Vagy csak túl sokszor láttál éppen az utat keresztező zebrán a buszmegálló irányába elsétálni? Sajnálom, hogy menekülnöd kell miattam. De a kedvedért nem fogok 10 kmrel arrébb költözni, hogy ne jussak eszedbe.

Gyáva vagy, mert ismét menekülsz.

Holnap zongora órám lesz. Chopin andante sostenuto. Azt jelenti visszafogottan játszva. Mégis annyi érzelem van benne,hogy azt le sem tudom írni.

Szép, de utálom. Utálom, mert ez a darab is rád emlékeztet. Ahogy az ujjaim fájdalmasam hozzáérnek a fekete-fehér billentyűhöz, úgy emlékeznek vissza rád.

Igazából örülök, hogy boldog vagy, de nekem ne próbáld meg bemesélni, hogy olyan szerelmes vagy mint még soha, mert az nem fog menni. Igazából 2 opciót látok, vagy most vagy életedben először igazán szerelmes és akkor ezek szerint belém nem is voltál vagy csak elhiteted mindezt mindenkivel és olyan kurva nagy hazugságban élsz, hogy azt képtelenség überelni. Az a legrosszabb, hogy reményledek, hogy a második és ettől úgy érzem borzasztó ember vagyok.

#magyar tumblr #olvasnijó #költészet #poem #poetry #fajdalom #hungary #viszonzatlan szerelem #budapest #new post #my stuff #saját poszt #saját szöveg

[nemtudomnemaradj]

Kissé zavaros

Kupis szobában a sötétben Hol csak a telefon világít egy hangyányit Az ágyandon ülve nézed A pici lampionokat A fejed fölött A tüdődben valami fura érzés kering Megmagyarázhatatlan leírhatatlan Megint nem tudsz aludni De ez még nem a legrosszabb Még csak 11 A fejhalgató is csak azért van hogy Ne hallj semmit Ráírsz egy-két emberre De tudod hogy Csak reggel kapsz választ tőlük.

Nem gondolsz semmire Csak úgy létezel Majd az érzés át költözik A csuklódba És a hang így szól: Még egy kör és végeztünk jó? Mire úgy szól a válasz, hogy: Nincs elég idő mert sosem csak egy kör. Most nincs elég időnk rá. Akkor kicsiben csináljuk. Szinte már vizualizálod a mosolyát ahogy, Vár Várja hogy újra rád tehesse a kezét De te csak ülsz és létezel Már ahoz sincs elég energiád Hogy, Kárt okozz.. Inkább helyben maradsz Bele olvadsz az épp a háttérben menő zenébe

Elfekszel az ágyon Hisz innen is látod a halványan égő lámpákat Most te vársz Várod hogy kiüssön a kimerültség De egy ideig nem történik semmi Leteszed a telefont és csak a plafont nézed Azon gondolkozol hogy mikor vissza olvasod Pont úgy fog hangzani Mint egy Simon Márton vers Rímtelen, Kissé zavaros.

-Lily

2022/07/20 23:27

#text post #poetry #hungarian #my poem #my poetry #versek

[nemasegelykialtas]

Újonnan nem tudom kifejezni, elmondani senkinek az érzéseim, szóval gondoltam kiírom ide, úgyse látja senki, de ki kell adnom magamból. Vagyok. Csak vagyok. Nem beszélek túl sokat, nem nevetek túl sokat, nem szólok senkinek semmi miatt sokszor, csak bámulok magam elé és vagyok. Nem érzek semmit és egyszerre érzek mindent. Hiányzik, írni akarok neki, fel akarom hívni, beszélni akarok vele, keresni akarom, de tudom, hogy ő ezek közül egyikre sem vágyik, szóval várok, hátha ő fog majd egyszer és addig emészt a sok hibám. Tovább akar lépni, ahogy hallom jó úton halad, igyekszem segíteni még ebben is, pedig rohadtul fáj. Megváltoztatott, óriási hatással volt rám. Soha nem lehetek neki elég hálás azok miatt, amiket értem tett. Ha rá gondolok, ami elég sűrűn előfordul egy órában vagy egy percben is akár, akkor sok mindent érzek. Örömöt, bánatot, dühöt, boldogságot, szomorúságot, csalódottságot, szeretetet, reményt, kötődést, mindent egyszerre. A legtöbbet saját magam irányába, mert én rontottam el, ezt soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak. Őszintén örülök neki, hogy ő végre boldog, mégha én már nem is vagyok az élete részese. Én nem vagyok boldog. Talán nem is leszek, legalábbis nem mostanában. Tovább akarok lépni? Igen. Tovább akarok lépni? Nem. Tovább tudok? Abszolút nem. Akkor most mi is van? Nem tudom. De az biztos, hogy várok rá. Lehet feleslegesen, lehet már nincs is mibe kapaszkodnom, csak egy vak remény, de hiszem, hogy ő az én ikerlángom. Végül haza fog találni. Nem sejtettem, hogy ilyet fog belőlem kiváltani, hogy ennyire szerelmes leszek belé. Az elején semmit nem akartam tőle, aztán ez lett a vége, megtaláltam benne a másik felem, akiért számomra érdemes küzdeni, várni. Előbb kellett volna realizálnom magamban az összes problémát, amik ide vezettek végül, hónapokkal előbb észre kellett volna vennem magam, hogy mennyi minden miatt panaszkodott állandóan, hogy milyen vagyok, miket csinálok, ő miket akar, mit szeretne. Emésztem magam minden nap minden órájának minden percében. Hülye voltam. Minden éjjel, szó szerint, nem volt még olyan éjjel, amikor nyugodtan tudtam volna aludni. Legalább 2-3 alkalommal mindig felriadok, de többször is néha. Állandóan vele álmodok, minden álmomban ott van. Nem klisé, tényleg minden egyes álmom róla szól és egyszerűen képtelen vagyok aludni is már. A teljes kimerültség szélén vagyok, mégsem érzem magam fáradtnak, a lelki gondjaim elnyomják a testi fájdalmaim, úgy érzem. Túltettem magam a múltamon, sikerült feldolgoznom mindent, hála neki. Nem kísértenek azok a traumák, legalábbis nagyon minimálisan már csak, mint eddig. Igyekszem mindent megtenni, amiket eddig elszalasztottam az életemben, mindenre időt szakítani, magamra is odafigyelni. Mindig egy vége van mindennek, neki akarom elsőként elmesélni, ami történt velem vagy amit tettem, mindenben megtalálom őt. Akármennyire fáj is, mindent érte csinálok még mindig és azt akarom, hogy neki jó legyen, hogy boldog legyen, mégha én szépen lassan mindebbe bele is halok. Számomra felfoghatatlan, hogy mennyire szeretem ezt a lányt, a kék szemét, a szőke haját, a kis törpe termetét, a mókus pofiját, mindenét. Türelmes leszek és várni fogok, tudom, hogy még nincs vége a közös utunknak, lesz még folytatása a kettőnk történetének egyszer. Ez más, ezt talán ő is érzi már most is és érezni is fogja.

[csacskamacskamocska]

Piszok jó kis élet

Mostanában kezdtem el érezni, hogy mennyire jó életem van. Ez nem annak a felismerése, hogy mennyire jó kis életem van, hanem annak a felismerése, hogy szabad azt gondolnom, hogy nekem nagyon jó. Jóanyám kialakított bennem egy olyasféle gondolkodásmódot, amiben a munka, a teljesítmény, az ambíciók álltak középen. Ha nem dolgozol, ne is egyél, nem érdemled meg a szeretetet, semmirekellő, haszontalan vagy. nem is szabad megállni, mert bezzeg ő... hat ember munkáját végzi, egy vonatot is elvontat, bármit képes megtenni, elérni, úgyhogy ehhez mérje magát a világ minden más embere, és benne én is. Nem mertem pihenni, és folyamatosan frusztrált, hogy "nem vittem semmire" vagy nem vittem elég sokra. Folyamatosan dolgoztam mások elismeréséért és szeretetéért, egyáltalán nem voltam képes elhinni, hogy bárki szerethet csak úgy, valami megfoghatatlan dologért amit velem él meg.

Rengeteg haszna van, ha az ember ilyen dolgozós, mert a csinálás tényleg kitermel mindenfélét, nem csak a kihasználtság vagy kimerültség érzését. Az ember valami stabil bástya lesz, és/vagy motor, aki majd megcsinálja, elintézi, van ismerőse hozzá, és bármennyi időt és energiát beleöl, munkákba és kapcsolatokba, és gyűlik a tapasztalat, az élmény, az ismeret.

Az volt az áttörés amikor megfogalmazódott bennem, hogy mindazt amit teszek, azt egyetlen ember szeretetéért, elismeréséért, a vele töltött időért teszem. Nyilván választottam valakit, akinek a világlátása, kommunikációja, minden porcikája alkalmas arra, hogy fenntartsam a saját működésemet, amit jónak gondoltam, az egyetlen igaz útnak. Próbáltam bemagyarázni másoknak és magamnak is, hogy nem miatta teszem, hanem mert engem érdekel az a dolog, mert szeretem csinálni, mert ez meg az. És el is hitték, hiszen én is elhittem. De ki kellett mondanom, hogy hazudok magamnak és fel kellett vállalnom, hogy felszámolok ezekkel a dolgokkal. Na, értelmesebben: Nem azért hagytam ott dolgokat és hagytam abba tevékenységeket, mert Logant már nem szerettem, hanem azért mert ráébredtem, hogy mennyire nem egészséges számomra amit teszek, és elfogadtam, hogy ennek a járulékos vesztesége a kapcsolatom lesz Logannel. Az ő szerepe ebben valójában teljesen másodlagos. Bár hosszú ideig csak arra koncentráltam, hogy ő mit csinál vagy mit nem, vagy hogyan csinálja, kivel, mikor, stb, stb. de a lényeget nem vettem észre.

Akármilyen szarul hangzik vagy kínos leírni: Én vagyok az életem közepe. Az én időm, az én életem folyik. Azt kell csinálnom, arra kell koncentrálnom, ami nekem jó, és akkor senkitől sem fogom várni, hogy figyeljen rám vagy törődjön velem. Senki elismeréséért vagy szeretetéért semmilyen árat nem éri meg megfizetni. Nem baj, hogy ez énközpontúan hangzik. A lényeg az, hogy amit teszek, az nekem jó legyen. Az is lehet nekem jó, ha adok, ha segítek, ha törődöm valakivel. De legyen az is valahogy érdek nélküli. Mégis a legfontosabb, hogy semmi se számít, konkrétan semmi, ami értékesebb lenne annál az időnél amit kreatív dolgokba tudok beletenni.

Nem könnyű különbséget tenni az önszeretet és az önimádat, az egoizmus és az egészséges felismerés között, hogy csak magadat ismered (valamennyire) és csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni, bármit is hiszel. Egyensúlyban tartani ezt talán csak úgy lehet, hogy folyamatosan kommunikálja az ember az elismerését mások felé. Szeretem magam, fontos vagyok magamnak, tudom, hogy én vagyok aki tehet magáért bármit is, sőt az egyetlen vagyok, akinek kötelessége tenni magáért bármit is, DE látlak téged! Látom a szépséget, látom a jó dolgokat, látom az erőfeszítéseidet, látom az értékeidet, és ezeket nagyra tartom. Mások érdek nélküli elismerése tartja egyensúlyban az önszeretetet.

Nem választ el semennyi idő attól, hogy azt vagy olyan dolgokat csináljak, amit szeretek. Nincs olyan, hogy "még ezt" és majd utána... Amíg az ember így gondolkodik, addig sosem jön el az "utána". Viszont, hogy azért senki se érezze magát kirekesztve, lehet élvezni a ”még ezt megcsinálom„ dolgot is. De akkor valójában ez volt a cél. :)

#élet #önismeret #önszeretet #elismerés #szeretet #kapcsolatok #03-30