Tumgik
#önismeret
elvesztett-bizalom · 3 months
Text
Külső segítség nélkül kell önmagadról gondoskodnod.
Mert nincs az a mennyiségű pia, drog vagy szex, ami rendbe hozhatna.
Ez egy belső munka.
328 notes · View notes
elfelejthetnelek · 6 months
Text
Legyél jobb! Magadért.
301 notes · View notes
lov-3-you · 7 months
Text
Nem ő a legkönnyebben szerethető lány. Hajlamos túlreagálni, és időnként elbizonytalanodni. Szüksége lesz a figyelmedre. Szó szerint le akarja foglalni minden idejét, és sok megnyugtatásra lesz szüksége. Nem tudja, mikor hagyja abba a veled való veszekedést, még ha téved is. Nem okoz gondot ellökni, ha úgy érzi közel állsz ahhoz, hogy megbántsd. Ha szereted őt, akkor stresszes leszel, ha szereted őt, haragos leszel, ha szereted őt időnként összetöri a szíved, ha szereted őt, próbára tesz, ha szereted, kihívást jelent , és ha szereted őt megváltoztat téged. Annyira megerőltetővé válhat, hogy a feladásra gondolsz, és olyan bonyolulttá válhat, hogy nem akarsz többet foglalkozni vele.
Szeretni azt jelenti, hogy a legrosszabb és a legsebezhetőbb állapotban láthatod, és ehhez elég erősnek kell lenned , mert szüksége van valakire , aki elég türelmes ahhoz, hogy megértse , miért olyan, amilyen. Nem lesz könnyű kapcsolatod vele. De ha szerelmes beléd, akkor megígérheti, hogy olyan szenvedéllyel és intenzitással fog szeretni, hogy elfelejted milyen volt az élet , mielőtt megjelent , mert mindig ott lesz, hogy újra összerakja a szíved. Lehet, hogy nem a legjobb abban, hogy szeressék, de a szeretetben egész elképesztő. Sok problémával egyedül néz szembe, de mindig mindent megtesz azért, hogy mosolyogni lásson.
Ez a lány én vagyok.
256 notes · View notes
vivneha · 7 months
Text
3 K É R DÉ S
Ezeket mindennap tedd fel magadnak és válaszold is meg:
- ki a legfontosabb?
- én.
- számít számomra idegen emberek véleménye?
- nem.
- kinek a boldogsága a legfontosabb?
- az enyém.
55 notes · View notes
imjustasleepwalker · 5 months
Text
Mindig rájövök - miután elkövetem ugyanazt a hibát újra és újra -, hogy nem szabad(na) túlságosan kötődnöm emberekhez.
Nem szabad(na) többet feltételeznem róluk, csak azért, mert mutatnak magukról egy szebb képet.
Nem szabad(na) elhinnem a vigaszt nyújtó szavakat amik - akármennyire is őszintének tűnnek -, nem feltétlen azok.
Nem szabad(na) elhinnem, hogy szeretik a társaságomat, ha később úgyis - bármilyen ok nélkül - eltűnnek az életemből. Nem szabad(na) elhinnem, hogy nincs olyan ember, aki tényleg képes lenne arra, hogy mellettem maradjon. Nem szabad(na).
36 notes · View notes
csacskamacskamocska · 21 days
Text
Piszok jó kis élet
Mostanában kezdtem el érezni, hogy mennyire jó életem van. Ez nem annak a felismerése, hogy mennyire jó kis életem van, hanem annak a felismerése, hogy szabad azt gondolnom, hogy nekem nagyon jó. Jóanyám kialakított bennem egy olyasféle gondolkodásmódot, amiben a munka, a teljesítmény, az ambíciók álltak középen. Ha nem dolgozol, ne is egyél, nem érdemled meg a szeretetet, semmirekellő, haszontalan vagy. nem is szabad megállni, mert bezzeg ő... hat ember munkáját végzi, egy vonatot is elvontat, bármit képes megtenni, elérni, úgyhogy ehhez mérje magát a világ minden más embere, és benne én is. Nem mertem pihenni, és folyamatosan frusztrált, hogy "nem vittem semmire" vagy nem vittem elég sokra. Folyamatosan dolgoztam mások elismeréséért és szeretetéért, egyáltalán nem voltam képes elhinni, hogy bárki szerethet csak úgy, valami megfoghatatlan dologért amit velem él meg.
Rengeteg haszna van, ha az ember ilyen dolgozós, mert a csinálás tényleg kitermel mindenfélét, nem csak a kihasználtság vagy kimerültség érzését. Az ember valami stabil bástya lesz, és/vagy motor, aki majd megcsinálja, elintézi, van ismerőse hozzá, és bármennyi időt és energiát beleöl, munkákba és kapcsolatokba, és gyűlik a tapasztalat, az élmény, az ismeret.
Az volt az áttörés amikor megfogalmazódott bennem, hogy mindazt amit teszek, azt egyetlen ember szeretetéért, elismeréséért, a vele töltött időért teszem. Nyilván választottam valakit, akinek a világlátása, kommunikációja, minden porcikája alkalmas arra, hogy fenntartsam a saját működésemet, amit jónak gondoltam, az egyetlen igaz útnak. Próbáltam bemagyarázni másoknak és magamnak is, hogy nem miatta teszem, hanem mert engem érdekel az a dolog, mert szeretem csinálni, mert ez meg az. És el is hitték, hiszen én is elhittem. De ki kellett mondanom, hogy hazudok magamnak és fel kellett vállalnom, hogy felszámolok ezekkel a dolgokkal. Na, értelmesebben: Nem azért hagytam ott dolgokat és hagytam abba tevékenységeket, mert Logant már nem szerettem, hanem azért mert ráébredtem, hogy mennyire nem egészséges számomra amit teszek, és elfogadtam, hogy ennek a járulékos vesztesége a kapcsolatom lesz Logannel. Az ő szerepe ebben valójában teljesen másodlagos. Bár hosszú ideig csak arra koncentráltam, hogy ő mit csinál vagy mit nem, vagy hogyan csinálja, kivel, mikor, stb, stb. de a lényeget nem vettem észre.
Akármilyen szarul hangzik vagy kínos leírni: Én vagyok az életem közepe. Az én időm, az én életem folyik. Azt kell csinálnom, arra kell koncentrálnom, ami nekem jó, és akkor senkitől sem fogom várni, hogy figyeljen rám vagy törődjön velem. Senki elismeréséért vagy szeretetéért semmilyen árat nem éri meg megfizetni. Nem baj, hogy ez énközpontúan hangzik. A lényeg az, hogy amit teszek, az nekem jó legyen. Az is lehet nekem jó, ha adok, ha segítek, ha törődöm valakivel. De legyen az is valahogy érdek nélküli. Mégis a legfontosabb, hogy semmi se számít, konkrétan semmi, ami értékesebb lenne annál az időnél amit kreatív dolgokba tudok beletenni.
Nem könnyű különbséget tenni az önszeretet és az önimádat, az egoizmus és az egészséges felismerés között, hogy csak magadat ismered (valamennyire) és csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni, bármit is hiszel. Egyensúlyban tartani ezt talán csak úgy lehet, hogy folyamatosan kommunikálja az ember az elismerését mások felé. Szeretem magam, fontos vagyok magamnak, tudom, hogy én vagyok aki tehet magáért bármit is, sőt az egyetlen vagyok, akinek kötelessége tenni magáért bármit is, DE látlak téged! Látom a szépséget, látom a jó dolgokat, látom az erőfeszítéseidet, látom az értékeidet, és ezeket nagyra tartom. Mások érdek nélküli elismerése tartja egyensúlyban az önszeretetet.
Nem választ el semennyi idő attól, hogy azt vagy olyan dolgokat csináljak, amit szeretek. Nincs olyan, hogy "még ezt" és majd utána... Amíg az ember így gondolkodik, addig sosem jön el az "utána". Viszont, hogy azért senki se érezze magát kirekesztve, lehet élvezni a ”még ezt megcsinálom„ dolgot is. De akkor valójában ez volt a cél. :)
Tumblr media
18 notes · View notes
hopablog · 1 year
Text
Fejlesztened kell magad és rendezned belül a dolgokat, mert különben csak öregebb, mogorvább, és egyre magányosabb leszel. És mindent meg fogsz tenni, hogy betöltsd ezt a lyukat – barátokkal, karriereddel és értelmetlen kalandokkal, de a lyuk... nem töltődik be. És egy nap körülnézel, és rá fogsz jönni, hogy mindenki szeret... de senki sem kedvel. És ez a legmagányosabb érzés a világon.
238 notes · View notes
szarazkartoneszmek · 8 days
Text
Elvárások
Volt a főiskolán egy tanárom, aki egyszer elmondott egy gondolatkísérletet. A szituációban egy kutya és egy ember sodródik a vízben. A kérdés, hogy kit, mit mentünk meg?
Persze rögtön kérdezni akartunk, hogy elérjük-e valamelyiket? Mi áll rendelkezésre pl. kötél, bot? Tudunk-e úszni? Mienk a kutya? Ismerjük az embert? Tudunk kommunikálni?
De a tanár leállított minket. Mint kiderült, a helyes válasz, hogy az életet mentjük.
...
Néztünk. Ebből nem tudtuk meg, ki élheti túl, mit kellene tennünk.
Akkor hozzátette, hogy ez a "politikailag korrekt" válasz.
Az eset sokszor eszembe jut, valahányszor kozmetikázott, "politikailag korrekt" tartalmakkal találkozom, vagy, amikor emberektől kapok ilyen " nesze semmi, fogd meg jól" típusú tanácsokat.
Például, amikor azt mondják, hogy ne törődj vele, ki, mit gondol rólad. :)
Ezt mondják, mert ez empatikusan hangzik, helyesnek tűnik. Viszont a valóságban egyáltalán nem mindegy, mit gondol rólunk a környezetünk, mert pokollá tehetik az életünket, derékba törhetik a karrierünket, akiknek rossz véleménye van rólunk. Nem kapjuk meg az állást, ha nem alakítunk ki jó képet az interjúztatóban.
Amikor kritizálják, azt a bizonyos kollégát, aki "nem tudja, hogy nem így viseledünk/ nem így jelenünk meg/ ilyet nem mondunk (és így tovább), akkor gyakorlatilag arról van szó, hogy az illető semmibe vette az elvárásokat, nem törődött vele, ki, mit gondol erről. :)
Nyilván vannak ésszerű elvárások, amelyek a közösség működését szolgálják, és vannak feleslegesen létező elvárások is. Valahol mégis törődnünk kell ezekkel, ha másért nem, akkor azért, hogy magunk alatt ne vágjuk a fát!
Inkább az lenne értelmes tanács, hogy törődjünk mások véleményével is, de az ésszerű határokon belül. Az soha nem baj, ha élünk az egészséges szintű kritikával. Illetve ne tegyük feltétlenül belsővé mások véleményét. Vizsgáljuk meg, hogy helytálló-e!
Persze sok helyről halljuk, hogy vakfoltunk van, amit mi nem, hanem csak mások látnak meg velünk kapcsolatban. De ha gyanúsan túlzó az a vélemény, amit kapunk, akkor jusson eszünkbe, hogy másnak érdeke lehet elbizonytalanítani minket, vagy lehet, hogy nagyon kedveskedni akar, és eltúlozza a rólunk alkotott pozitív képet.
Nagyon jól hangzik, de a többségünknek luxus, hogy ne törődjön vele, mit gondolnak róla. Egy bizonyos szinten nevel formál is minket, hogy milyen elvárásoknak igyekszünk megfelelni.
Képzeljük el hogy nem érdekel, ki, mit gondol, holnaptól nem köszönünk senkinek, pattogatott kukoricát viszünk a temetésre, a férfiak nem vesznek fel se nadrágot, se alsót, mert így kényelmesebb, és legalább nem kell bömböltetni a tam-tam zenét, hogy felhívják magukra a figyelmet. A humor kedvéért nyilván túlzok egy kicsit, de belátható, hogy hamar problémákba ütköznénk. :)
Nyilván, aki rendesen viselkedik, nem ad okot rá, mégis piszkálják, ott érdemes megválogatni, hogy mit is vesz komolyan belőle.
5 notes · View notes
in-tempestate · 1 year
Text
Valaki mondja meg nekem, mégis mikor rontottam el... Mi volt az amikor valamit elrontottam... Miert én vagyok az aki folyton sosincs megbecsülve, soha nem érdekli senkit mi lesz vele es soha senkinek sem kell, amikor én mindenem odaadom másnak... Az elmúlt években próbáltam a lehető legjobb lenni... Próbáltam olyanná válni akire én is felnéznék ha imserném... De mind ez hiába... Hiába vagyok kedves, hiába vagyok önfeláldozó, hiaba teszek meg mindent, de tényleg mindent, soha nem elég... Soha senkinek se voltam elég... Mindenki arra vágyik hogy jajj had kaphassam meg az új iPhone-t ameddig én arra várok hogy talán lesz egyszer valaki aki szeretni fog, aki nem használ ki, aki nem használ lelki sebtapasznak, akinek azért fogok kelleni aki vagyok... Sajnos ez a reményem egyre jobban veszik el, már nemtudok hinni abban hogy ez valaha is elfog jönni
14 notes · View notes
the-bagira · 2 months
Text
youtube
Nostalgy. Abban az időszakban, amikor az előzőekben éreztem összetörve a szívem, és próbáltam felállni a sz*rságból, egy barátom ajánlotta, hogy nézzem meg a Nagy Gatsby c. filmet. Egyébként pont aktuális is volt, mert adták a TV-ben. (Miért is ne nézzem meg reklámokkal együtt. :'D) Most újra a talpraállás és továbblépés időszakában vagyok, és visszaköszön ez a zene, amikor belemelegítünk táncon. Ráadásul táncon, ami az egyik olyan dolog az életemben, amit csak én magam, csak én magamért kezdtem el csinálni és ősrégi vágyam volt. Valami, amiről tudom, hogy biztosan ÉN vagyok.
3 notes · View notes
jovagyokmagamhoz · 1 year
Text
Feladatunk van!
Te, ki igyekszel mindig kedvesen, önzetlenül, együttérzően fordulni az emberekhez, neked teszem fel a kérdést: ugye mennyire nem könnyű empatának lenni ebben az egocentrikus világban?
De mi valamiért újra és újra próbáljuk megmutatni a környezetünknek, miként érdemes egymással bánni, akárhányszor is tapasztalunk valamilyen gonoszságot. 
Ha valaki empatikus, az annyira sok mindent magába foglal: egy empata törekszik az együttérzésre, kedvességre, önzetlenségre, segítőkészségre, megértésre... és még sorolhatnám. Röviden, minden olyan érzést táplál és továbbad, amitől a világ jobb, békésebb, szeretettel telibb hely lehet.
Valahonnan, valahogy a szeretet ősi ereje ott van bennünk, ott van mindenkiben, nekünk pedig az a feladatunk, (ha ráébredtél-e erre vagy még nem) hogy megmutassuk, a szeretet mennyivel éltetőbb hatalom, mint a gyűlölet. A szavaink magukban rejtik a titkot: szer-ETET, gyűl-ÖLET. 
Mindenkinek van olyan kollégája, ismerőse, rokona, akit nem könnyű szeretni. Velük tekintetben nehezebb dolgunk van, de őket sem véletlenül kaptuk az életünkbe, meg kell értenünk ennek a miértjét. A lelkibékénkre vigyázva, de nekik is meg kell próbálnunk utat mutatni vagy éppen tanulnunk kell tőlük valamit.
Sajnos a hozzánk hasonló embereket sokszor kihasználják, természetesnek veszik a kedvessüget, ezért nagyon fontos a tudatosság, annak állandó gyakorlása. A tudatosságon belül egyrészt elengedhetetlen a minőségi feltöltődés, ugyanis kell tudnunk miből adni, másrészt a határainkat is meg kell tanulnunk felismerni, méltó módon meghúzni másokkal szemben. 
Feladatunk, hogy szórjuk fényt, mutassunk példát, beszéljünk erről minél több emberrel, próbáljuk velük megértetni, valójában a kedvesség, a segítőkészség a valódi önzőség, de jó értelemben. Hiszen, ha másokkal teszünk jót, az százszorosan visszaáramlik hozzánk. Ha másoknak segítünk, önmagunknak segítünk. Mindenki fel tudja magában idézni az érzést, amit azután érzett, miután segített valakinek. Ez egy máshoz nem hasonlítható, felemelő, gyógyító, tisztító, egységet termető érzés... 
Tumblr media
Tudom, hogy sokszor nagyon nehéz, de azt tanácsolom, csak azért is légy empatikus, másokkal együtt-érző lény! Ez egy olyan pozitív - evilági szóval - fegyver, ami mindennél hatásosabb. Ha felveszed mellé a remény pajzsát, nem tud leteríteni semmilyen igazsátalanság, lekicsinyítés, átverés, rosszindulat. Csak azért is gyújts fényt a sötétségben, mert ha így teszel, észreveszed, hogy egyre több és több a fény. Csak azért is szeress, mivel, ha jó mélyen a lelkedbe tekintesz, rájössz, nincs is ennél fontosabb.
Légy jó magadhoz, Albi
7 notes · View notes
rimnelkul · 7 months
Text
Meditáció
Együttérezni a saját Kiszolgáltatottságommal. Egy magára hagyott Kisbaba vagyok, Bármi történik, Csak elszenvedni tudom, Nem hall senki. Nincs bőröm. - Itt vagyok.
Együttérezni a saját Fájdalmammal. A hasamat fogom és Kétrét görnyedek, Nem tudok semmire gondolni, Görcsbe feszülnek izmaim. Itt halok meg. - Lélegezz velem. Be, és ki. Bátorság.
Együttérezni a saját Félelmemmel. A falig hátráltam, Összehúznám magam, De nincs menekvés, Gonosz szándék, mint Rettentő fehér reflektor, Elvakít teljesen. Mi rosszat tettem? - A reflektorfényben melléd állok, Ölelésemmel védelek.
Együttérezni a saját Szégyenemmel. Én az vagyok, aki fél, Akinek fáj, és aki nagyon magányos. Gyomrom összeszorítja, éget. Az életem teher Mások életén. - Veled vagyok, aki jöttél, Aki létezel és aki ember vagy, Aki megbecsülésre méltó, Akinek van hely Ebben a világban.
2 notes · View notes
imjustasleepwalker · 2 months
Text
Bármiféle alap vagy háttér-információ nélkül feltételezel rólam dolgokat - amikről hangosan sírsz az interneten, és még csak a nevemen se nevezel meg -, de én vagyok az aki fél tőled.
Az irónia.
9 notes · View notes
Text
Lenne egy pár téma
Önismeret A barátnőm beszélgetett egy faszival, aki nagyon lájkolgatta meg még írt is neki valami kamu üggyel, na végre beszélgettek hosszan telefonon. Majd a pasi eltűnt. De azért bőszen lájkolgatta (tudom, hogy ez viccesen tűnik, hogy ez számít, de amikor csak ez a kapcsolódás van, akkor számít. A lájk az olyan mintha bólogatnál, rámosolyognál, helyeselnél, tapsolnál, vagy megsimogatnál valakit) Barátnőm idővel felhívta a csávót, megint beszélgettek egy nagyot, aztán a pasi úgy eltűnt mint a kámfor. Ismerem ezt a barátnőmet, tudom, hogy harsány, rondán beszél és lehengerlő. És nem teszi le a telefont. Szóval a beszélgetés addig tart amíg ő akarja mert ha egyet kérdezel arról másfél órát simán beszél. Fel sem merült benne, hogy a telefonbeszélgetés után egyszerűen nem volt szimpatikus a csávónak. Hogy tök más képet mutat a posztjaiban mint a valóságban. Egyszer randiztam egy pasival. Még amikor társkeresőztem. Volt valami szöveg, hogy irodalomkedvelő vagyok a sok minden fantasztikus egyéb tulajdonságom mellett. Arra emlékszem, hogy a faszinak csak a fél arca látszódott. A találkozáskor ki is derült miért, mert orrtól lefelé nem volt valami vonzó. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy beszélgettünk irodalomról, amikor is kiderült, hogy ő valóban irodalomkedvelő, én meg csak ültem ott mint egy hülye, hogy nem olvastam ezt se meg azt se és nem tudom nem láttam, nem voltam ott, nem járok könyvbemutatókra, nem tudom kinek ki a kije. Nyilvánvalóan nem nyügöztem le, hiába voltam csinos és még fiatalnak mondható, és hiába volt a pasi nem szép, azért kudarcnak éltem meg, hogy így leszerepeltem. Mivelhogy képes voltam a saját „alakításomat” értékelni a másik szemével. És ezen a rossz érzésen nem segített az, hogy a pasi ronda volt. Azért az ember mindig meglepődik, amikor valaki nem kedveli vagy jobban megismerve nem kedveli, vagy MÁR nem kedveli és elhagyja. Az, hogy nem kedvelhet mindenki, az mintha ránk valójában nem vonatkozna. :D
Nem tudom hány szinten kell ismerni valakit, hogy azt mondhassuk, tényleg ismerjük. Nem tudom, hogy amikor szeretünk valakit, szeretjük-e az egészet. Azt mondta egy pszichológus, hogy ahhol nincs beszélgetés egy kapcsolatban, ott a vonzalom hiányzik. Nem határozta meg, hogy mit ért vonzalom alatt, de elgondolkodtam rajta, hogy a „vonzalom” milyen tág vagy sokrétű. Jó hallgatni őt, jó vele lenni, jó beszélni vele, akarom, hogy legyen köztünk valami kötelék, meg akarom osztani vele „magam”. És persze a testiség is vonzalom.
Nem is tudom hol láttam a napokban ezt. „Megosztani magam”. A gyerekkorban tanuljuk meg, hogy milyen az, amikor egyfelé figyelünk valakivel. Megmutatja a rajzát és a szülő figyel. Vagy közösen kitalálják, hogy mi legyen holnap. A gyerek rájön, hogy megosztani magát, a belső világát mással, az jó dolog. És onnantól arra vágyunk. Aztán valakit egyszercsak nem érdekel.
Tumblr media
64 notes · View notes
hopablog · 1 year
Text
Fejezd be a pillangók kergetését, mert úgyis elrepülnek előleld. E-helyett inkább építs egy gyönyörű kertet, mert ekkor a pillangók fognak jönni hozzád. És ha mégsem, akkor is lesz egy szép kerted!
45 notes · View notes