#félek magamtól

[amit-sose-mondtam-el]

-Érezted már valaha azt, hogy az élet nem neked lett kitalálva?

#érzés #érzések #érzéseim #gondolatok #gondolat #éjjeli gondolatok #hogyan kezeljük az életet? #élet #élni akarás #félelem #rettegés #szeretet #túl sok a fájdalom #fájdalom #szükségem van rád #elveszettség #elvesztettem az irányítást #félek magamtól #félek #valaki segítsen #kérlek ne haragudj #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #tumblr world #magyartumblr

[rengeteg]

“nem tudok semmi olyanról,ami némábban lenne hangos a szorongásnál”

-rupi kaur

#elfáradtam #evészavar #egyedül #bipoláris depresszió #depresszió #fájdalom #mentális problémák #szorongás #félek magamtól #sajnálom #napló #pánikbetegség #segítség #im tired #túlgondolás #magány #vent

[jeghideg-lelek]

Lecsillapodtál?

Arcod és a neved a telefonom képernyőjén ugrál. Bizonytalanul nyomtam rá a zöld ikonra és emeltem fülemhez mobilom.

-Beszélnünk kell.-mondtad komolyan, miközben hallottam, hogy szaporán veszed a levegőd. Ideges voltál miattam, én pedig dühös voltam rád. 5 perce raktál ki a kocsidból fortyogva a ház előtt.

-Mondjad.-szóltam halkan, félve a monológtól.

-Sajnálom, hogy megbántottalak. Nem akartam rád förmedni, és bunkó faszként bánni veled.-hangod csepegett az elkeseredettségtől és a megbánástól.

-Tényleg gáz vagyok? Tényleg gyerekes vagyok?-kérdeztem könnyeimmel küszködve.

-Nem. Csak amikor dühös vagy és csapkodsz. Sajnálom..

-Lecsillapodtál?

-Most, hogy a nyugodtabb hangodat hallom, le.

#gondolatok #nem birom #káosz #szeretlek #veszekedés #mindig szeretni foglak #düh #magány #gyűlölöm magam #félek magamtól #basszameg #D

[megtortlany]

De nehez, az elet sokszor bant, bant, mert jezus a legnagyobb csatakat a legerosebbekre rakja, rakja, mig a sziv megnem szakad a fajdalom alatt, nehez, amikor egy csaladnak nevezett barmi szetesik, szetesik oly menthetetlen, neha okokat sem lehet erteni, miert.. de jezus a legnagyobb harcat csak eros lelkeknek adja.

#félek magamtól #zavarodott #idezetek

[halk-lelek]

miután mondok valamit félek elszakadni a társaságtól, mert rettegek, hogy kibeszélnek...

#idézet #quotes #hungarian girl #idézetek #magyar idézet #magyar idézetek #félek tőled #félek magamtól #félek #társaság #rossz társaság

[mazochisticdonkeycarcass]

Az utolsó magány

A tegnap azt gondoltam jobbá válok ,de nem történt semmi. Minden elhalkult , nem virrasztott már a szív és a kötél is megragadt. Sötétség borult a bennem élő világra és nem tartotta kezét a lélek. A bánat arca állt kihült testem fölött és elkapott a némaság . Mostmár nem maradt semmi remény napjaimban csakis a magány.És innen már tudatlankét csak azt mondhatom :

hogy ez nem megértendő.

#i'm broke #magány #fájdalom #csend #sötétség #sötét gondolatok #halál #im dead #fájdalmas #törött lélek #egyedül #freaks #félek magamtól #halott lélek #halálom

[wandering-thoughts-blog]

2023. 09. 26.

Azon gondolkoztam ma, hogyan tudnék megbirkózni a mindennapos belső dühömet.

Vajon a kereskedelmi munka teszi?

A múltam?

A Harag?

A szüleim felé?

A testvérem felé?

A traumák miatt amit okoztak?

A társadalom miatt?

A kritikák miatt?

Ki, és mi miatt?

Én vagyok a hibás?

Mások?

Mindennap közepén, főleg a végén, az a bizonyos érzés kap el..

Bárcsak valaki belém kötne, hogy legyen okom ütni.

Talán képes lennék nagyobb kárt is tenni.

Csak törnék zúznék magam körül.

Nem tudom.

Csak azt, hogy félek magamtól, ijesztő ez az érzés kicsit.

@wandering-thoughts-blog

#magyar tumblisok #magyar tumblr #düh #harag #szeretet hiany #magany #depresszio #goss harag #utalom magam #utalom ezt az erzest #blog #evil #the devil in me #devil town #anger #bipolaire #borderline problems #borderline personality traits #bdp

[starmythelonesurvivor]

Reggel van, hazajöttem a nénémhez, bámulom a még sötét falakat a festményekkel. Most még a szatmár-beregi végeken vagyok, délutánra már Dél-Baranyában leszek. Hurrá. Hiányzik a nevetés. Kissé groteszk, de a barátnőm nagyanyjának a temetése után egy délután alatt együtt többet nevettünk, mint én hónapok óta bármikor. Kevés barátom van, mindenki elkopott, vagy csak elővesz, ha éppen párkapcsolati krízise van, mondjam meg mit tegyen. Én, a tökéletes kapcsolatommal! Ha lenne családom, vagy nem lennék ennyire gyáva, már rég léptem volna, de most már belefásultam, megpróbáltam, maradtam. Minek nekem a nagy szerelem. Gimiben háromszor nagyon akartam szeretni, olyan filmesen, meg aztán egyszer a covid alatt, egyik sem jutott sehova. Ma délelőtt, ha minden igaz látom majd pár percre az anyámat is, előre rettegek, félek tőle, egy pillanat alatt tudja teljesen elvenni az önbecsülésem, ami mostanában amúgy is csak távoli ismerős. Szilveszter óta nem sok maradt az újra felépített, “erősebb” önmagamból. Az elmúlt héten szinte nem csináltam semmit, elegem van abból, hogy egyfolytában elvárom magamtól, hogy teljesítsek, meg csináljak valamit, hiábavalónak érzem. Egy év után újra lolozok, kikapcsol. Azért hagytam abba, hogy a diplomámra, a felvételire koncentráljak, de mit értem vele? Az egyetemre 3 hetente kell felmenni, közösség nincs, az órák hidegen hagynak, eddig a teljesítményem nulla rá. Ott akarom hagyni. Ha lett volna merszem, kihagyok egy évet a bukott felvételim után, ezen a vackon lébecolni tök felesleges. Az okj-n többet tanulok hétközben. Szégyenből, meg kivagyiságból mentem el rá, nem viseltem volna el, hogy mindekit felvettek, meg a kérdéseket, na és mit csinálsz? Megállítanak a régi ismerőseim a főutcán, és mesélnek. Én is előadom a boldog, sikeres egyetemistát, ámulnak még a szak nevétől is, tudták hogy én ilyen különleges művész lélek vagyok, és hogy ilyen érdekes leszek. Ilyenkor legszívesebben elsírnám magam, de Szilveszter óta egy könnycseppel nem találkoztam, úgy zokognék. Azon is gondolkozok, hogy életművész leszek, és kimegyek a 2 évből 1-re erasmussal, dehát az ország nyelve nélkül az se a tanulásról szól, Romániába nem szeretnék menni, Németország túl messze van, a szlovák nyelvet meg nem igen bírom sajnos. Gyakran ingázik a hangulatom, és sokat járok a múltban. Visszajönnek olyan emlékek, amik a gimi végén, illetve utánna történtek. Nem ismernék magamra, vagy talán mégis, az bánt ennyire, hogy egyszerre megint nem tudom hogyan tovább, annyira tanácstalan vagyok. Annyira hülye picsa vagyok, élet-közepi válságom van 23 évesen.

[melankolia72]

Elviccelem, azt mondom semmiség. De igazából félek, rohadtul félek saját magamtol. Viszont ha ezt hangosan kimondom akkor igazzá válik, ettől pedig jobban félek mint magamtól.

[amit-sose-mondtam-el]

Ha valaki megkérdezné, hogy mi az a fájdalom, azt mondanám én vagyok. Mert amikor a fájdalomra gondolok, csak magamat látom és amikor magamra gondolok, csak a fájdalmat látom.

#érzés #érzéseim #gondolatok #fájdalom #túl sok a fájdalom #nem bírom #nem megy #nem vagyok jól #fájdalom lettem #félek magamtól #félek #annyira sajnálom #bárcsak jobb lennék #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #tumblr world #magyartumblr

[rengeteg]

“a tudatom folyton sötét sarkokba menekül és amikor visszatér megymagyarázza,miért nem vagyok elég.”

-rupi kaur

#elfáradtam #evészavar #egyedül #undorodom magamtól #mentális problémák #pánikbetegség #szorongás #sajnálom #bipoláris depresszió #depresszió #félek magamtól #feladom #gyűlölöm #gondolatok #vent #napló #segítség #mental disorder #tired #im tired #magány

[jeghideg-lelek]

Megint elhatároztam, hogy megteszem.

Ültem az ágyam szélén és a csuklómhoz szorítottam. A gondolataim szerteszét jártak. Megakartam tenni. Végig akartam húzni. Azt akartam, hogy vége legyen. De elgondolkodtam. A szüleimre gondoltam. A családomra, akik mindig mellettem álltak. A testvéreimre, akik minden alkalommal mosolyt csaltak az arcomra. A barátaimra, akik mindig viccelődnek és komolytalankodnak velem. Rád. A mosolyodra, a szemeidre. Az elviselhetetlen személyiségedre, amit mégiscsak imádok.

Majd azon kaptam magam, hogy könnyeim legördültek az arcomon. Remegve helyeztem le a pengét a helyére és szépen elcsomagolva eltettem későbbre. Hiszen tudom, hogy legközelebb is hozzá fogok érni. De remélem akkor már nem lesz semmi, ami visszatart.

#Önbántalmazás #ongyilkos hajlam #fájdalmas #gondolatok #szétesek #káosz #nem birom #meg fogok halni #család #barátok #csak te #nem megy #félek #félek magamtól

[geoparduc]

5 éve túléltem magam

Mindig nyugtalan voltam az évnek ebben az időszakában, de miután 5 éve nem sikerült meghalnom, egész máshogy gondolom át a dolgaim. Megtettem-e mindent azért, hogy megvédjem az agyam és a lelkem? Elég jól voltam-e az év nagy részében? Elfogadtam-e a saját gyengeségeim, tudtam-e fejlődni?

Minden évfordulón büszke vagyok magamra, hogy újra felépítettem magam és néhány lépéssel előrébb vagyok. Nem szégyellek már semmit abból az időszakból sem és abban reménykedem, ha erről legalább egy évben egyszer megemlékezem, segíthetek elfogadni "minket", és talán megállíthatok valakit, aki épp nagyon lent van. Öt év után ott tartok, hogy azt az életet élem, amit a gyerek-én álomnak kitűzött. Megvan az álom-munkám, a kis albérletem a belvárosban, valaki, akivel egy rugóra jár az agyunk és beszélő plüssállatok :) Megtanultam időt hagyni magamnak, hogy sírjak és kipihenjem a szorongásaim. Egyre kevésbé zavar, hogy máshogy van összerakva az agyam, mint a többi embernek, talán idén újra elkezdek szoros barátságokat is fentartani, ahol már engem fognak kedvelni és nem a szociálisan elfogadhatóra csiszolt változatom (amit nagyon energiaigényes menedzselni). Még mindig nehezemre esik gyengének mutatkozni és segítséget kérni, de már képes vagyok kimondani, hogy "félek, hogy a terhedre vagyok" vagy "félek, hogy nem tartasz elég jónak". De már képes vagyok másokat segíteni, támogatni, még ha nem is olyan mértékben, amivel elégedett lennék.

És persze fontos kérdés, hogy nyúltam volna-e idén a gyógyszeresüvegért, bántottam volna-e magam? Szerencsére nem. És nem volt gondom az evéssel és az alvással sem. A dühkezeléssel rosszabbul állok, mint egy évvel korábban, de ezt szeretném betudni annak, hogy törekszem nem elfojtani az érzéseimet és még nem találtam meg a minden körülmények között helyes csatornáját az indulatnak.

Kianalizálva magam a fejem búbjától a szívem csücskéig, egy nagy, melegséges ölelést szavazok meg magamtól magamnak. Jól vigyáztam magamra. <3

[csacskamacskamocska]

Egyébként úgy volt

hogy a minap azon gondolkodtam, hogy muszáj lesz segítséget kérnem valakitől. Pszichológus? Faszomnak van kedve megint elmesélni az egész sztorit a gyerekkoromtól kezdve :/ A barátaim? Elfogultak de rettenetesen. Dehát ki az, aki nem elfogult, okos és tapasztalt, nem kívülálló de távolálló, de nem annyira, hogy ne írhatnék neki. És eszembe is jutott „nevezzükbélának” úgyhogy elkezdtem fogalmazni a levelet. Nade. Önigazolást keresk vagy egy jó tükröt? Szóval csak óvatosan azzal, hogy ki milyen és mit követett el, mert ez olyan mint a konzultációs kérdőív, már a megfogalmazás is nyomást gyakorol. Úgyhogy fogalmazgattam a levelet, tisztogattam a szavakat és egyszercsak beugrott, hogy baszdmeeeeeeeg. Én folyton jelenbeli dolgokra reagálok és jelenbeli dolgokat akarok így-úgy megoldani, pedig az egész probléma csak egy árnyjáték. Annak a játéknak az árnya, hogy a másik ember, jelen esetben egy számomra fontos ember, éveken keresztül figyelmen kívül hagyott minden más platformon a magánlevelezésen kívül. Máshol nem léteztem. Egyáltalán nem! Nem úgy hogy nem annyira vagy nem eléggé, hanem semennyiresem. Az egész dolog onnan eredeztethető, hogy miért nem? Amúgy kaptam erre válaszokat, teljesen használhatatlan és hazug dolgokat. És ment az agyalás, ha én nem, más miért igen? És persze milyen megalázó kérni, kérdezni olyan dolgokról ami kicsinyesnek, féltékenynek, de pláne „nem normálisnak” tűnik. És itt már sikeresen eltévedtem a saját gondolataimban és érzelmeimben. Miközben a dolog roppant egyszerű. Én ezt a dolgot visszamenőleg nem tudom se megjavítani, se meggyógyítani. Nem mondom, hogy ez a barátom nem tudná, mert megtudná, de nyilván nem fogja. Nekem arra kell figyelnem, hogy soha többet ne történhessen meg.

De ezt is hosszabban meséltem most, mint ahogy zajlott, mert az egész egy megvilágosodás volt. Ne te menekülj, ne te korlátozd magad azért, hogy ne érjen sérelem. Tiltsd le a picsába az egész mindenkit és élj nyugodtan, élvezd az életet! Ha amúgysem olvas, nem zavarja, ha zavarja majd visszatilt és mindenki nyugodt és elégedett lesz a maga buborékjában. Legyél már magadnak fontosabb! Sokkal, sokkal fontosabb bármi másnál! Hogy mit válaszolt volna a problémámra „nevezzükbélának”, azt nem tudom, mert szemérmes vagyok és nem írtam neki. Nem attól félek, hogy lebaszna, és azt mondja, hogy én vagyok hülye, mert azon már rég túl vagyok, hogy ne lássam, hogy hülye vagyok. Csakhogy nem magamtól vagyok az, hanem hülyére vettek. Az kicsit más. Inkábbcsak a személyes elmesélésekkel van bajom, hogy bármit elmondok a követőimnek, de facetoface mesélni minden előzmény nélkül olyan mintha ingyen pszichológusnak használnám a másikat. Az szerintem gáz. megértette volna, de végül elég segítség volt a varázs amit teremtett maga köré, mert lám, a puszta gondolattól, hogy írok, meg tudtam oldani magam is.

Uh, amúgy a tegnapi napom egy merő gyomorgörcs volt, és konkrétan a rettegés töltött el amikor megmozdult a mobilom, hogy mit is fog mondani ez az arany ember és belecsúszok-e megint a magyarázkodásba és a kísérletbe, hogy megértessem magam. Na, ennyi a sztori. Menni kell és csinálni az éeletet. A többi teljesen nem számít.

#story #05-22

[foliorumviridis]

Nehéz volna látomásból valóságba csorgatni magam. Jelenem párállik, leszállva harmat. Ábránd. Látlak, de te nem látsz. Félek, de te nem is tudod. Rólam sem tudsz. Tompa ablakon figyelem halk lehelletem rajzolatát. Ujjam néha belesimít, figyelmem tétova - még itt is. Apró pontok gömbölyödnek, takarják a világot. Sárgálló fényben, kellemesen koszos kabinban. Cipőd orra alig kopott, magaméról szót sem ejtek. Az ízlés, az igény, a külcsín mi? Benyomás, viszonyítom magam, s mint legtöbbször ilyenkor, alá teszem lényem tiédnek, mert miben is lennék én másként több. Tépelődés, állandóan vívódó fejemnek kényszerű hajtása, ami odakünn csak távolság s ellenérzés. Egyetlen szóval is... mondanék bármit is, csak magamat taszítanám el magamtól. A varrás is szép, ó de mennyire. Gombok takarosan rendbeszedve, kedves sál... aztán hát odafönt alig tartok ki egy-egy rebbenésnyi pillanatot. Csodálom a magam átbirkózott nappalának nyugvásából. Mindez csak cizellált lett leginkább, felkent loholás, jócskán eltelve a fene csodálattal. Egyebet nem változott. De hát miben tudott volna? Ösztön eredendően. Én meg az alak, ki oda-odapillant félve. Döcög a vonat, tartja a kisidőnyi állandót. Ahogy a harkály kopog, vagy a patak csobog. Elengedem, mit tehetnék igazán... Sokadik, ó de mennyire sokadik ilyen. Cicereg a fék, de bennem már partot ért a csend. Mit sem sejt. Maga világában kering ő is, végtére ezt tesszük. Néha beleérve a másikéba. Csak ez a beleérés, ez a nagy talány. S vajon él-e az olyan egyáltalán, kinek ez a minden? Ember-e igazán, ki nem forog, kinek a keringés idegen dolog, aki csak a beleérést vágyja? Zúzmara fogad kint. Gondolatom igazán csak enyém volt, belső lángom így már nincs kiért. El is andalgott. Bennem él mégis. Nem szólt semmit, rám sem nézett, tudatának peremét is alig értem. Senki vagyok onnan. Senki, aki még a köröket sem rójja. Mint ilyen, társam ez a zord fagy, a már szilánkokká vált párám az ablakon, a komor, ködbe bújt sötét ágak alatti zug. Magam vagyok mindenütt. Tudatok pereméről lezúgó kétes árny. Tiétek a világ, enyém minden mi mögötte búvó.

#foliorumviridis

[enisvagyokvalaki]

Senki nem érti meg,

Senki nem érzi át,

A lelkem már régóta fáj,

Magamtól félek,

Senki nem véd meg,

Te sem hallgatsz rám,

Amihez hozzá érek az tönkre megy,

Egy rossz ember lettem,

Ne nézzetek,

Hogy jöttem ideáig

Én sem értem meg,

Magamat eleggé,

Sosem ismertem,

Azt mondják őrült vagyok jobb ha hallgatok,

Magamban minden érzést jobb ha elnyomok,

Néha irányítanak az érzések,

Aztán meg nem érzek semmit én sem értem meg.

- Tiktok

#hungarian #idézetek #magyar szöveg #bánat #csalódás #egyedül #magány #fájdalom #gyász #hiányérzet #könny