#fájdalom lettem
Text
mesélnék neked a fájdalomról, ami a bennem lakik, de félek, hogy a te szíved is megszakadna
#érzelem#érzések#érzés#fájdalom lettem#fájdalom#úgy fáj#fáj#megvédelek#ne engedj el#ne hagyj itt#ne hagyj egyedül#segíts nekem#szükségem van rád#szükségem van az ölelésedre#mindennel jobban szeretlek#szeretlek#jobb leszek#jobb lesz majd#magyar#magyar tumblisok#magyar tumblr#tumbrl közösség#tumblr#tumblr magyarorszag#tumblr world#magyartumblr
777 notes
·
View notes
Text
{210.} Bárcsak jobb lettem volna veled...
#f?jdalom#song#szeretlek#este#film photography#itunes#kamu barat#photography#spotify#fájdalom#barcsak#jobb#lettem#volna#veled
15 notes
·
View notes
Text
Válogattam
anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját.
Ez csak a papír.
Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik.
Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem.
Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem.
Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt.
Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle.
„Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok.
Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban.
Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan.
Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége.
De vége lett.
Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni.
Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben.
Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart.
De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom.
Próbálom nem ezt tenni, de nehéz.
És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra.
Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít.
Anyám levelei már nem ütöttek szíven.
Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni.
Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat.
Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem.
Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka.
Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.
Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele.
Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan.
Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos.
Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy.
De lett.
36 notes
·
View notes
Text
A manipulatív meg nem értésed irántam tudatta velem minden nap, hogy nincs más út. Két irányba tartunk.
De köszönettel tartozom neked, mert általad megismertem egy olyan embertípust, aminek a hatására végre felmondtam a munkahelyemen, határozottabb lettem, már senki nem tud irányítani és befolyásolni! Szóval hálás vagyok neked, hogy ekkora leckét adtál! Őszintén! Ezt meg kellett tanulnom.
Minden jónak és rossznak meg van az oka, a célja az életünkben, amit csak később ismerünk fel, amikor vagyunk elég bátrak őszintén meglátni, nem hazudni magunknak. Innentől kezdve pozitívabban látjuk a világot! Mindenkinek ezt kívánom, hogy jusson el erre a pontra!
Ha folyton sírunk, hogy milyen szar az élet, és mennyi olyan dolgot kapunk, amit nem érdemlünk meg, az az a pont, amikor valamit nem vettünk észre, amikor valamit nem léptünk meg, mert féltünk. És sajnos addig fog folytatódni a rossz, amíg észre nem vesszük, amíg meg nem mozdulunk és el nem indulunk a másik irányba. Adjunk időt magunknak a fájdalom megélésére, de aztán nyomás!
Semmibe nem szabad belenyugodni!
Ha változást akarsz, akkor valamit meg kell változtatnod!
2023.07.01.
#szerelem#elengedés#kicsifiú#gondolataim#emlékek#újrakezdés#pszichológushatása#fejlődés#önfejlesztés#élet
2 notes
·
View notes
Text
Felnézek az égre,
Együtt két madár száll,
Emlékszem a szépre,
De a szívem most tovább áll.
Tudod volt ami volt, elmúlt már
A seb amit okoztál már nem fáj
Maradtál emlék a széllel,
Ami többé nem kísér el..
Már nem megy az út amit járunk
Egymás mellett mindig eláztunk
Nincs többé az hogy ,,mi ketten " nélküled végre boldog lettem.
Kérlek ne várj, kérlek ne szólj, kérlek most menj el csendben messze
Többé nem fáj,most vagyok jól távol tőled lehetek rendben
Túl sokáig ült rajtam bánat
Most a mosoly az arcomra rá fagy
Tudom hogy egyedül lesz jobb
És lesz még más aki megfog
Szótlan a város az éjjel
Barátkozok még a sötéttel
Viszont érzem a lelkem azt súgja
Meghal a fájdalom, jól leszek újra
Kérlek ne várj, kérlek ne szólj, kérlek most menj el csendben messze
Többé nem fáj, most vagyok jól távol tőled lehetek rendben.❤️🥀
7 notes
·
View notes
Text
azon mondjuk biztos kilennél, hogy kékfrankost iszok.
sose hallottam a szádból, hogy vegyenek kékfrankost a szüleid.
nem hangzik túl elitnek azt meg kell hagyni
mint az emlékeid, amik szintén nem túl elitek, ez a rohadt ősz, az összes fájdalmat rámborítja.
még egy ártatlan sütőtökös lasagne is megkeseríti az életemet.
az ősz közös, a fájdalom nem
mindenkinek van egy története, szívszakadásról.
mamám is meséli. elgondolkodtat, mennyire természetesnek vesszük a felmenőink összetartozását.
hát persze hogy. különben a létezésünk törlődne.
odavesznénk, visszavenne minket a teremtés, más emberek született volna meg helyettünk.
ha két szív összetalál.
és vajon visszük e tovább a rosszul választást, a nem szívszerelemből választás "jogát"
vajon hisszük-e, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell.
vajon osztoznak-e a felmenők a fájdalomban
vajon tönkretesszük e az életünket, anélkül, hogy túlizgulnánk a dolgot.
vajon a családom én vagyok-e
vajon a döntéseim vagyok-e
vajon a te döntésed vagyok-e
mert azt tudom, hogy a te döntésedtől elmúlt, elhalványodott senki lettem, olyan biztosan, mint szinte semmit nem éreztem, soha.
14 notes
·
View notes
Text
Azt hiszem tartozom egy vallomással...
De nem is neki... Hisz nem felelünk már egymásért...
Inkább saját magamnak... A saját szívemnek...
Mennyire ikonikus ez is...
Ezt az idézetet még abba a fotóalbumba írtam, amit vele együtt készítettem édesanyámnak 2019 decemberében...
Ez is egy olyan dolog, aminek utólag értettem meg igazán az értelmét...
Még egyszer köszönöm, hogy segítettél megcsinálni akkor ott... Azóta is sokszor lapozgatja, és azt látom, hogy igazán nagy örömöt okoztunk vele neki. 🥰
De visszakanyarodva...
Tudom, hogy őszintén szerettem... Igaz volt minden amit mondtam neki. Én tényleg vele terveztem az életet, sokáig még az után is, hogy külön váltak az útjaink... Ragaszkodtam hozzá, és ezekhez az érzésekhez.
Azt éreztem, hogy elárulnám őt, ha ez máshogy lenne... Még akkor is, ha már nincs... Még akkor is, amikor már nem voltam biztos benne, hogy úgy tudna működni köztünk ez az egész újra, mint egyszer régen...
És hogy mondjam el...
Nehéz, mert valamiért elképesztően szégyenlem magam, és bűntudatom van még akkor is, ha igazából nem lenne rá okom... Mert nem akartam ezt... Nem akartam, hogy így legyen...
De megismertem valakit. Egy egészen csodálatos lányt...
Megfogadtam, hogy bárki is lesz egyszer utánad, azt nem szeretném hasonlítgatni hozzád, mert megtanultam, hogy hatalmas hiba két embert hasonlítgatni egymáshoz...
De egy dologban mégis hasonlítotok... Ő ugyanúgy, ugyanazokkal a szemekkel néz rám, ahogy te annak idején, a legelején...
Pedig én elmondtam neki minden rosszat magamról... Azokat a szörnyű dolgokat is, amiket tettem veled... Lehet hogy hiba volt, de nem akartam, hogy így nézzen... Hogy rajtad kívül valaha így nézzen rám valaki... Azt éreztem hogy nem érdemlem meg, és ha egyszer újra látni akarom ezt a nézést, akkor azt nálad kell kiérdemelnem...
De a szemeiben ugyanaz a csodálat és elfogadás volt, még ezek után is, mint a tiédben egyszer régen... Ugyanaz a tekintet...
Nem tört pálcát felettem, nem ítélkezett... És ezen annyira meglepődtem... Mégis utána annyira boldoggá tett, annyira megnyugtatott...
Talán az volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy hagyom magam mélyebbre sodorni ebben az egészben, és lesz ami lesz egyszer, de a jelenben egyszerűen csak kiélvezem ezt, mert bármennyire is szégyenlem valahol magam ezért...
De boldoggá tesz ez az egész... Érzem hogy gyógyulok, és napról napra egyre könnyebb és jobb minden. 🥺
És talán ezek miatt van bűntudatom...
Hogy valamiért az van bennem, hogy "Ennyi? Nem is akarok küzdeni érted már? Ilyen keveset jelentett nekem ez az egész?"
De közben tudom, hogy rengeteget jelentett MINDEN, és én magamhoz mérten mindent igyekeztem megtenni, hogy megmentsem azt, ami köztünk volt...
És habár végül nem voltam rá képes, hogy összetartsam magunkat... De az, amik voltunk együtt, az álmaink, a terveink... Az az egykor csodálatos pár...
Azokat örökké elraktároztam magamban. És bárhová sodor az élet mostantól, mindig tisztelettel és szeretettel fogok visszaemlékezni rád, és ha mondtam is csúnya dolgokat, csak a fájdalom beszélt belőlem... 🥺
De ha még mindig itt vagy, és olvasod ezeket... Akkor talán te is érzed már, hogy nincs okom hazudni, vagy titkolózni...
Rengeteget tanítottál nekem, és egy csodálatos embernek tartalak. Sajnálom, hogy annyira kevés voltam hozzád emberileg régen, hogy már akkor halálra ítéltem a kapcsolatunkat, amikor még nem is ismertelek igazán...
Ha akkor régen, egy jobb ember lettem volna mielőtt megismerlek, tudom, hogy sosem jutottunk volna idáig végül...
De rengeteget tanultam, és soha többé nem követem el ezeket a hibákat senkivel. Vele sem...
Mert senki sem érdemli ezt...
Te sem érdemelted...
Ahogy én sem érdemeltem meg az utóbbi egy év bizonytalanságát.
De ezek nem számítanak már nekünk...
Ezek azok, amik számítanak:
Bár tudnád, hogy mennyire hálás vagyok neked mindenért... 🥀
Ez a sok szép emlék és kép pedig örökké emlékeztetni fog erre. 🥰
3 notes
·
View notes
Text
[998] rég leírt gondolatok
ez itt már csak a maradék…
elfogytak a szavak, az érzések
a fájdalom, a boldogság
a kedvesség, a gonoszság,
több lettem de egyben kevesebb
2 notes
·
View notes
Text
Ha valaki megkérdezné, hogy mi az a fájdalom, azt mondanám én vagyok. Mert amikor a fájdalomra gondolok, csak magamat látom és amikor magamra gondolok, csak a fájdalmat látom.
#érzés#érzéseim#gondolatok#fájdalom#túl sok a fájdalom#nem bírom#nem megy#nem vagyok jól#fájdalom lettem#félek magamtól#félek#annyira sajnálom#bárcsak jobb lennék#magyar#magyar tumblisok#magyar tumblr#tumbrl közösség#tumblr#tumblr magyarorszag#tumblr world#magyartumblr
456 notes
·
View notes
Text
Sokszor szerettem már életemben. Volt hogy, úgy beleszerettem valakibe hogy, még nem is találkoztunk,volt hogy egy találkozás alatt beleszerettem valakibe, most is megtörtént hogy, beleszerettem valakibe aztán megint az lett a vége mint midig, le láttamozva és ignorálva lettem és nem hagyott mást maga után csak a csendet és a hamis ígéreteit.
Szóval igen sokszor szerettem már de mindig csak a fájdalom maradt nekem és ezek után már nem érzem azt,hogy tudnék újra szeretni.
4 notes
·
View notes
Text
Levél egy barátomnak
Fájdalom ittatja át soraim, szüntelenül kereslek az álmaimban te hazug barát, legjobbnak neveztük egymást mikor leváltottál egy srácra aki azt állította mindent tudd rolad, szépen akartál lerázni...akkor miért voltunk legjobb barátok?
Fájdalom ittatja át soraim mert levelet fogalmazok neked, neked te hazug legjobb barát. Megtettem érted mindent a szívem ezüst tálcán kináltam, ha baj volt fogtam a kezed a szarban akkor is ha nyakig szaros lettem utánad. Cipeltem a terheid te hazug mocsok azért hogy utána megtudjam hogy egy teher voltam számodra. Egy kibebaszott teher de mégis ha zuhantál veled zuhantam ha bántottak írtál meghallgattam, gyógyszerek,korház oly régen elválltunk de még a tudatalatimban létezel és eszed az idegeim bazdmeg...
Remélem ő megérti a problémaid ha én nem voltam számodra elég.
utóirat
boldog életet (hazug) barátom...
#magyat tumblr#magyar tumblisok#girlinlovesposts#magyar#levél#hazug#hazugbarát#barát#legjobb#legjobbbarát#fájdalom#mocsok
0 notes
Text
Szombat van, de úgy tűnik elég laza napunk lesz melóban, mert egyelőre senki sem jött be. Gondoltam addig ne fölöslegesen menjen felettem az idő, írok egy kicsit.
Hatha ez lesz az új hobbim amivel le tudom vezetni a bennem felgyűlt stresszt, és aggodalmakat. No meg persze sosem árt, ha az ember kiadja magából azt ami benne van. Az utóbbi hónapok eléggé megterheltek érzelmileg sajnos. Nagyon instabil lettem amihez cseppet vagy sem hozzászokva. Volt egy párkapcsolatom ami kizökkentett saját magamba vetett hitembol. Feláldoztam érte mindenem. Jobban van, kezd magára találni, és persze mostmár nem is akar engem. Sokáig nem tudtam elfogadni, és nagyon agresszívan akaratosan ki akartam belőle erőszakolni, hogy velem legyen. De aztán megálljt parancsoltam magamnak, van amikor már elég.
Nem könyöröghetek szeretetért és törődésért. Nehéz volt elfogadnom, hogy ami nem megy azt nem szabad erőltetni. Nehéz mert nem szeretem meghazudtolni magam, illetve másnak kiadni magam viszont muszáj leszek. Túlságosan odaadó vagyok, amit sokan kihasználnak szemrebbenés nélkül. Mindig azt hiszem velem van baj, és a nem vagyok normális. Ami lehet igaz is. Vagy talán mindenki kicsit őrült a maga módján. Érdekes dolgokat es gondolatokat tud eredményezni a fájdalom. Érdekes milyen sokrétű. A fájdalom melyet tapasztalok, igazán kínzó. Lassan terjed az egész testemben. Csontig hatol, és lenyúzza rólam a bőrt. Kifordít magamból a kínzó érzés. Mikor elfogadtam, hogy nem kellek már és belém nyilalt a felismerés, mintha savas esőbe áztatták volna a lelkem, és az összetört szívem minden darabját. Érdekes dolgok tudnak fájni.Az elhagyás, a magány, esetleg az hogy nem tudjuk kik vagyunk es görcsösen ragaszkodunk ahhoz akik voltunk. Az aggodalom, hogy talán sosem viszem semmire. Hogy egyedül maradok, hogy igazán talán nem is ismer engem senki, és nem lát ENGEM. Hogy valójában mind az amin filozok nem is jelent semmit, mivel csak egy porszem vagyok a gépezetben. Igazából nincs jelentősége az életemnek.
Az élet természetes velejárója a változás, ez azt eredményezi hogy akik egyszer voltunk régen, ugyanazok nem leszünk. Én is a régi énem hajszoltam a másfél éves kapcsolatom után, azonban rájöttem 4 hónap szenvedés után hogy fölösleges. Ugyanaz az ember már sosem leszek, de önmagam jobb kiadása lehetek. Rajtam áll mely útra lépek. Félelmetes hogy milyen hatással tudnak lenni ránk emberek es milyen könnyen át tudunk csapni toxicusba, meg úgyis hogy előtte sose voltunk azok.
Valószínűleg sosem fogom megérteni, és erről is le kell szoknom. Mindent mindig meg akarok érteni. Holott ezer dolog sőt millió dolog amit sosem érthetek meg. Például hogy más emberek fejében és szívében mi zajlik. Milyen gondolatok tarkítják a napjukat, és bizonyos dolgokról miért vélekednek másképp mint én. Például hogy hogyan bánjunk embertársainkkal. Mindig próbálok kedves és figyelmes lenni másokkal, nem csak a hozzám közelálló emberekhez hanem amblok. Bár hiába nem igazán kapom ezt vissza. Jó érzéssel tölt el, mikor egy idegen embernek fel tudom dobni a napját pár szóval. Persze nekem is vannak rosszabb napjaim amikor szívemben kb csak gyűlölet és harag tombol. Olyankor haragszom az egész világra, az életre, a szépre s a rosszra is. Utálom magam az életem es mindent. Aztán új nap virrad és a pozitívitást a beengedem az életembe. Megterhelő dolog az élet, sok midnent kiálltam már. De azt hiszem mindig ez a legnehezebb része, amikor meg kell újulnom, es újra megtalálni önmagamat. Újra rájönni ki vagy és mit akarok. Viszont mostmár nem fogom magam feláldozni senkiért, eddig ebből sosem származott semmi jo számomra. Ehhez és ilyesféle gondolatok tarkítják sokszor napjaim. Vajon másoknak is hasonló gondolatok kavarognak a fejükben? Vagy csak szimplán tengnek lengnek a nagy világban céltalanul? Nehéz nyitni mások felé pedig annyira sok érdekességet tapasztalhatnánk ha valóban érdeklődnénk mások iránt. De annyira felszínes lett az életünk, és a mi világunk hogy nehéz bármilyen emberi kapcsolatot fent tartani.. Sosem egy emberen múlik.
Érdekes hogy a közhelyek mennyire igazak. Sok ember nem szereti őket, ami érthető hisz már mindenki az újat a jobbat és a szépet keresi. A közhelyek pedig sokszor fájnak, bár nem véletlenül lettek közhelyek.
Most visszaolvastam az egészet, es elég nagy katyvasz van a fejemben azt kell mondjam.
Nem is tudok olyan gyorsan írni, mint ahogy a gondolatok röpködnek a fejemben. Mint egy elszabadult pattogós labda, amit teljes erővel hajítottak a falnak. Csak egy a fal a fejem és a labda az agyam.
Kezdésnek azt hiszem ez megfelel.
1 note
·
View note
Text
2020.09.28.
A nap mikor utoljára láttalak (valószínűleg).Emlékszem mennyire kétségbe voltam esve..Hirtelen sötétség és némaság vett engem körbe.Egy szakadék de annál is rosszabb helyre löktél te engem akkor.Mintha az óceán kellős közepén hajoztam volna majd hirtelen vihar támadt.Egy akkora vihar amibe majdnem belefulladtam.Sokaig tartott mire kijutottam a partra de sikerült.Te nem össze torted a szivemet.Hanem elvittel belőle egy darabot...3 év eltelt.az a darab mai napig hiányzik!! Kijelenthetem mindenféle túlzás nélkül hogy a narcisztikus kurva anyám után Te vagy a második helyen akitől a legtöbb fájdalmat kaptam.A többi ember aki bantott hozzád képest csak egy vihar volt.De Te magad voltál egy természeti katasztrófa.Amibe az ember vagy belehal vagy tuleli de nem lesz már ugyanolyan mint előtte.Emlekszem hogy mennyire szenvedtem.Bolond "anyam" után miattad sírtam a legtöbbet.Nagyon fájt...Nem tudom szavakba önteni.Napokon keresztül úgy mentem iskolába úgy léteztem mint egy halott...Vártam hogy vissza gyere..De nem jöttél..."Olyan magányos voltam hogy legszivesebben leszakitottam volna magamról a bőrt raadtam volna egy probabara és útra indultam volna vele".Ezt éreztem akkor.Es ez igyis volt.ketsegbeeses,fájdalom,csalódás,szenvedés hullamjaiban voltam.Akkor jutott eszembe hogy ha ez tavaly történik 2019-ben akkor fix hogy öngyilkos lettem volna.Nagyon mely depresszióban szenvedtem akkor.Lenyegeben olyan szarul voltam hogy az egész orvosi egyetem sem érdekelt.. 0 motiváciom volt.Es ez is kurvara megviselt.Akkor úgy voltam vele hogy ez a helyzet kibírhatatlan ha valami nagy baj fog történni akkor megteszem.Ha Te ott akkor elhagytal volna az több mint nagy baj lett volna.Kepes lettem volna rá.Kattant voltam mentálisan.Elhagyasod ha akkor megtortent volna az lett volna a halálos vegitelet.Bar lényegében 2020-ban is kőkemény depresszióban szenvedtem.Es 2019-2022-ig.kisebb-nagyobb kihagyasokkal de meg akartam halni.Azert valamennyire ilyen téren jobb lett a mentális allapotom.Ettol függetlenül ugyanúgy rengeteget szenvedtem első időszakban napi szinten sírtam,többször is.estenkent kb állandóan.Eleg volt rád gondoltam vagy akár egy zene egyből bogni kezdtem.Hianyoztal de nagyooooooon!! 2021 tavaszán eljezdtem Rólad verseket írni.Egyszeruen nem úgy éreztem csak így tudom feldolgozni hogy elkészítettelek.
"Ha eletemben nem vagy mar verseimben elsz tovabb"
De volt olyan gondolatom is hogy elkezdek vezetni egy naplót amiben leírom hogy alakult a baratsagunk szóval lényegében az egészet.Nagyon szerettelek.Sot....kimondhatatlanul.Hiszen az orvosi után Te voltál a legfontosabb.De emberben a Legfontosabb.Egy olyan személy hogy bárki takarodhat de Te nem.Barki elmehet mert nem érdekel de Te nem.Barki felaldozhato mert nem érdekel.Te vagy a lényeg Te voltál a lényeg.Baszd meg embert én így soha a budos kurva életbe nem szerettem!!!! Te egy olyan világot mutattál meg nekem amiről csak álmodoztam...Egy világ amiben csak ketten vagyunk.A Mi világunk.<33 Istenem hogy mennyire is fájt hogy az a sok terv amiket mondtunk azokból nem lett semmi..Szerbiába való nyaralás stb..Emlékszem mikor kibekultunk.Az a 3 hét.tovabbra is azt mondom életem legszebb 3 hete volt..Annyira verset írtam rólad.Mai napig tudok idézni belőlük meg azokból is amiket már vagy 3 éve nem láttam.Versbe foglaltam a közös baratsagunkat is ami végül nem született meg...Nem tudtam befejezni...Gyönyörű vers volt...Mai napig úgy gondolom hogy az élettől vagy az Univerzumtol egyfajta jel volt.A vers nem fejeződött be...Neked soha nem tudtam megmutatni..Emlékszem amit adtál pluss ponit azzal mennyit aludtam.Mikor nagyon rosszul voltam este és legszivesebben lefekudtem volna a földre és meghaltam volna akkor vele aludtam.Es sírtam.Sokat.de sok mindent adtál nekem.Amiket végül kidobtam.A tárgyakat kidobtam dobni de az emlékeket meg az érzéseket nem!!!
Eltelt 3 ev.A favorite personomon kívül senkihez sem tudok érzelmileg kotodni...Ez nagy részben miattad van.Te nekem tökéletes voltál.Egy olyasvalaki akire mindig is vágytam.Erdekes mert a favorite personom is pont ilyen...💞.Miközben írtam a sorokat elsirtam magamat...3 év után.Annyi minden történt velem.Ez egy komoly trauma volt számomra.Mai napig cipelem ezeket a sebeket.Valamivel már jobb.De fáj.Legbelul fáj.Vegezetul csak annyit hogy legbelül én ugyanúgy szeretlek Téged.es valahol meg mindig fontos vagy nekem.Remelem már boldog vagy vagy afelé haladsz.<3
0 notes
Text
-nem szeretném ha feldúlnád az életed és elvárásaid lennének
-hova én milyen barom vagyok.
-mi az isten bajod van?
-hamburgerrel várlak és te magasról leszarod, hogy én létezem- e
-nem higgadnál le?
-nem. Tudod mit? Tele a hócipőm azzal, hogy folyton lehiggadjak
-nézd nekem egy olyan kapcsolat kell ahol ha el kell utaznom Párizsba akkor elutazom Párizsba
-tőlem. Menj csak Párizsba de mi lesz velünk jövőre? Ha egyszer csak kideríted, hogy neked Brazíliába kell menned?
-ez a dolog nem rólunk szól hanem a munkáról!
-ez nagyon durva csúsztatás. Ez arról szól, hogy közelebb kerülnénk egymáshoz de te úgy beparázol ettől, hogy egy óceán kell közénk a biztonság kedvéért.
-nem akarok többet beszélni erről.
-miért olyan nehéz ez? Hogy bármilyen módon helyet engedj nekem az életedben?
-nehezen szabadulok a megszokástól
-de lehet, hogy én már nem bírom tovább
-megértem.
-le mertem volna fogadni. Azt mondtad, hogy szeretsz
-így is van
-akkor miért kell, hogy ilyen rohadtul fájjon?
(hazafelé menet fortyogtam a dühtől. Nem rá voltam mérges hanem magamra. Én voltam az igazi szadista. Lehet, hogy nála van a korbács, de én kötöztem oda magam. Odakötöttem magam egy olyan férfihoz, aki szűkölve retteg attól, hogy lekössék)
(nem maradtak már szavak. Mindent elmondtunk. Miután szeretkeztünk, tudtam, hogy vége. Szerettem én valaha is őszintén őt? Vagy csak a gyötrelem ejtett rabul? Az a rendkívüli fájdalom, hogy veszettül vágyom valakire aki abszolút elérhetetlen.)
-hé te meg mit csinálsz ott?
-menj Párizsba. Nem megyek veled. Ne játszuk meg azt, ami nincs. Semmi baj.
-bújj már ide.
(oda akartam bújni hozzá, de úgy éreztem, mintha a székhez kötöztek volna. Volt valami ami visszatartott. Tudván, hogy túl messzire mentem és elértem a végső határt. Ezzel a lendülettel elszakítottam magam tőle. Szabad lettem. De nem volt benne semmi lélekemelő)
S02E12
0 notes
Text
Már sokszor kezdtem itt posztot ezzel, de vannak/voltak elég szar dolgok az életemben, általában csak akkor beszélek róluk, amikor már késő, és amikor már elkezd feszíteni.
Na ezen próbáltam változtatni, erre ment rá 2 év, szóval mondhatni nyitott könyv lettem valakiért, valakinek, persze teljes mértékben megérte, ugyanakkor úgy érzem ez sem a helyes út. Még mindig napi szinten tartjuk a kapcsolatot, és miután már nem voltunk egy pár elmondta, hogy elszenvedett pár szekunder traumát miattam, amit nem tud a saját lelkében polcokra pakolni, de valahogy így tudtunk minden egyes nappal előre haladni együtt.
Még mindig gyűlölöm magamat azért, hogy használható voltam, hogy nem álltam ellent, hogy hagytam megtörténni, hogy abban sem vagyok biztos, hogy pontosan mikor kezdődött és mikor ért véget, csak a szégyenérzettel tudok azonosulni. Ez nagyjából igaz volt a szerhasználatra is, a jobbik felem elég erős volt, hogy 8 éve letegye és többet ne éljen ezzel, én még 23 évesen is úgy éreztem, hogy a vesémet eladnám érte.
Aztán minél többet beszéltem erről, minél többször maradt fent velem a barátom 48 órákat beszélni egy szobában, minél többször adták oda nekem kézbe az unokahugaimat, annál kevésbé éreztem, hogy valójában csak egy test vagyok, amit fizikailag még nem nyilvánítottak halottnak, de valahol belül 18 éves korában már kiveszett belőle minden, amit életnek lehet nevezni. Abban sem voltam biztos, hogy 2016-ban az nem az én vérem volt a pólómon, és nem az én szememet csukták le. Aztán történt az az eset is, amiről nem beszélek, de csak azért, mert az az egyéni döntésem volt.
Ilyen ez. Nem állítom már be magamat áldozatnak, mert felesleges, ezt az elméletemet közel 7 év után elvetettem, mert annyi szar sors van ezen a világon, de nekem adatott valami kiút szerű, annyi ember van, akit szeretni akarok, még ha nem is hagyja, még akkor is, ha nem szeret viszont, ez egy édesebb fájdalom sokkal.
Úgy értem, ma negatívak lettek a teszteredményeim. Kettőnk közül én éltem túl még annak ellenére is, hogy annyi kárt okoztam már, hogy még nekem is meglepetés volt.
Leírtam neked ezt facebookon, bár már hét éve nincs kézbesítve. A leveleid ott vannak a pénztárcámban, van egy képem is, de mintha nem te lennél rajta. Nem tudom, hogy lehetséges mindenkinél jobban szeretni és gyűlölni valakit egyszerre, annyi érzés kavarog bennem, mikor eszembejutsz, hogy nem lehetne megnevezni sem őket.
Lehetséges, hogy ez lesz az utolsó posztom, vagy maximum még írok valami extra pozitívat egy olyasvalakiről, aki kedves nekem, de most megfelel ez így. Aki ezt olvassa, az minden valószínűséggel utál, és valami fura perverzió ez, de nyugi, nem leszel ezzel sosem egyedül.
Köszi a meghallgatást <3
0 notes
Last Seen Blogs
hidden-otaku-stuff
let's rewrite the stars
mayfriend-archive
now at @mayfriend
zoologicalcartoonvampire
Sir Spookytoons
draculalive
Dracula Live
raufaswad
Untitled