Valamennyi éjszakán át,
dermedten feküdtem,
mert rám fagyott a kín
s a hiány amit éreztem,
csak az otthon melege volt,
mert mióta apám elment,
nincs otthonom.
0 notes
a lelkem fáradt,
s halványan kikandikál belőle
egy megtört nő,
kinek szemét kimarta az élet
már alig bír járni és csak voncolja, húzza magát,
míg el nem ér a teste egy olyan zugához
ahol meghúzhatja magát.
ahol meghúzhatja magàt
egy olyan meleg árnyékban,
ahol biztonsàgban érezheti mertört lelkét.
de ehelyett megperzseli a melegség,
és talán már nem voncolja magát
(ahol meghúzhatja magát)
0 notes
valahányszor megállsz, hogy elengedd magad
megrezzen a karod,majd a lábad és görcsberándul az egész gyomrod
ès talán ha valaki nem fogja meg a kezed, megszédülsz és el is ájulsz
kizuhansz a vilàgból mint egy árva lélek
1 note
·
View note
lelkem fáradt
s halványan kikandikál belőle
egy megtört nő
kinek szemét kimarta az élet
már alig bír járni és csak voncolja, húzza magat
2 notes
·
View notes
végül rá kellett jönnöm, hogy nem várhatok más segítő kezére és meg kell tanulnom önmagam segítő keze lenni. ha valaki meg is tart egy kis időre egyszer majd elenged és így újra csak a magad keze marad.
2 notes
·
View notes
A város elhalkult,
én meg a szobám ablakára meredve nézlek téged,
a legfényesebb csillagot.
S boldog vagyok, boldogabb mint bárki más,
mégis sírni lenne kedvem.
Ha sírhatnék, most
a lelkem nyugalomra találna
és követhetne mindent mit a szíve megkívánna.
De nem sírok, csak újra és újra ezt mondhatom-
Mondhatnám:
Nem fèlek
de ha megèrint a szerelem
a szívem futni próbàl.
Megfojtja önmagát.
Elbúcsúzik,
és újult erővel visszatér nyugovóhelyére.
0 notes
bár karjaid közt halnék meg felhőtlenűl boldogan.
18 notes
·
View notes
talán oly szabadnak érzem, de
legmèlyen elvesztem az ürességben
s mondhatok bàrmit nap mint nap,
mert haza érve az ágy elringat
0 notes
Az utolsó magány
A tegnap azt gondoltam jobbá válok ,de nem történt semmi. Minden elhalkult , nem virrasztott már a szív és a kötél is megragadt. Sötétség borult a bennem élő világra és nem tartotta kezét a lélek. A bánat arca állt kihült testem fölött és elkapott a némaság . Mostmár nem maradt semmi remény napjaimban csakis a magány.És innen már tudatlankét csak azt mondhatom :
hogy ez nem megértendő.
9 notes
·
View notes
most kicsit üres vagyok a versíráshoz*~*
0 notes
üres vagyok és
nem takar
semmi rosszat
a jó
így nyomorgok
veletek
kik nem adtok
semmi jót
1 note
·
View note
Az élet, mi í nyomorú
felfestem a napra
S óvatosan ,neki dőlök
és elpárolgok lassan
4 notes
·
View notes
A fájdalom mely megfolyt minden nap
melyet kizárni sem szabad
és beléd áll az a bizonyos jégcsap
és ezáltal már nem vagy magad
Aztán az emberek beléd döfvén újra azt
meghátrálnak és újra magadra maradsz
és csak írod tovább azt a dalt
amelyben újra megszakadsz
Talàn így kellett lennie
talán nekem már csak ez maradt
ma már felírom egy cetlire
hogy a reggel már nem virradt
0 notes
veled
aznap álltunk ott ketten
egymást elhagyva
szomorú tekintettel
s temetkeztünk a tegnapba
fájó érzelmekkel.
2 notes
·
View notes
Csöndböl vagyok
Csöndben vagyok
meg sem szólalhatok
mert a gyász maga vagyok,
S kitátvàn szám elordítám
hogy ki puszta reményt adott
legyen halott,
Hisz nem élhetek általatok
mert csöndböl vagyok.
mazochisticdonkeycarcass
3 notes
·
View notes
napok óta nem aludtam egy percet sem
csodás emlékeinken merengtem
melyeket magam fölè emeltem
és akkor már csak a mélybe eveztem
az emlékekkel a fejemben
amíg te fenn száltál az egekben
én meg éltem tovább szerepben
a besárgult èletem
0 notes
rájöttem hogy jó életem nem lehet
s ne várjam a szèpet sem a semlegest
mert az ember csupán megfojt
s nem nyom beléd életet
eltüntetve magát
s a teljes életet
2 notes
·
View notes