Kérlek, adj szakértői tanácsot! Ha valakinek nyugalmi állapotban csupán néhány centis a kisbohóca, ellenben harcra készen teljesen átlagos 16 centi, az mikropénisznek számít? Egy haverom kérdezi.
kedves anon!
Nem tudok szakértői tanácsot adni. Azt hiszem, hogy csak az erekció mérete számít, abból meg a 16 centi sokmindenre bőven elég.
Hidd el, elég vacak, ha a párod méretproblémák miatt némelyik pozíciót nem engedi. Meg egyébként is, örömet nem csak egyféleképpen lehet szerezni, a legfontosabb szerintem a szex(szeretkezés) utáni összebújás, a levezetés.
(modoros miafaszezazanon válasz, értetlen nézéssel)
9 notes
·
View notes
Ez nem egy sötét, üres doboz.
Ez itt a törődés, ez itt a bizalom, az, amikor megfogjuk egymás kezét, ez az amikor közösen nevetünk, ez az összebújás, a biztonság, ez amikor megcsókolsz, az ölelés, ez az összes kimondott szeretlek, az összes jó reggelt és az összes aludj jól, ez az együtt töltött idő, a boldogság, a megnyugvás, a szeretet.
Ez nem egy sötét, üres doboz.
Ez most más.
7 notes
·
View notes
Beléd szeretni
Beléd szeretni olyan
mint a buszon izzadni,
hosszú farmernadrágban,
az augusztusi hőségben
a hőtől eltekintve is
hevesen verő szívvel,
féltékenységgel abban
a kanapéra huppanni,
ahol a te erős, védelmező
karod ölel s kockás nadrágod
kacér mosolyoddal vár,
ott a kanapén
amit leváltott az ágy,
beszélgetésekből
néma, egymás társaságának
élvezése, mégha eleinte
nem is feküdtem melléd,
és te nem raktad a fejed a combomra.
Ezt követte az összebújás -
hiába izzadtam a nyár utolsó
égető napsugaraiban,
a szívem fagyoskodott
amíg meg nem csókoltál.
Életem egyik legemlékezetesebb
napja volt az.
S aztán jött az ősz,
s a nyár megmaradt hevében
a legmélyebben
kitárulkoztunk egymás előtt,
de nem akárhogy:
oly módon melynél két ember
nem lehet közelebb.
Aztán jött a tél, a viszontagságos
idő kintről közénk is beköltözött,
de le nem győzhetett.
Az új évet boldogabban kezdhettük,
mint valaha voltunk.
Mi jön ezután..?
-R
2 notes
·
View notes
XVII. Emmától Bruce-nak
Kedves Bruce!
Ma reggel egy valószerűtlenül gyönyörű napra ébredtem tiszta kék éggel és azokkal a cuki kis suhanó fehér felhőkkel. „Rendben.” – gondoltam magamban. – „Annak, hogy a mai napot ebben az összedőlő házban fogom tölteni padlósúrolással, és szellemeken való kesergéssel, miközben a csodás Londonban vagyok, semmi esélye. A nagy kérdés: miképp győzzem meg Juliant, hogy kimozduljunk és szórakozzunk?”
Az emeletre masíroztam, ahol Julian épp kávét ivott a konyhában. Így szóltam: „Jules. Tudod, van az a dolog, amit szeretnéd, ha megtennék, de egészen eddig ellenálltam? Ha ma eljössz velem Londonba, hogy jólérezzük magunkat, akkor megteszem.”
Hatalmas mosoly terült el az arcán. „OKÉ!” – mondta. Valójában a mondat közben már futott is az ajtó felé. Úgy kellett visszarángatnom egy kabátért. Bruce, annyira jó volt Londonban! Hajókáztunk a Temzén. Elmentünk egy jelmezboltba. Megnéztük a Tower-t, elmentünk a Fortnum and Mason’s-be egy teára. Julian megette az összes uborkás szendvicset, mert én utálom őket. Felültünk a London Eye-ra, ami a Sanata Monica mólón levő Ferris kerék egy sokkal látványosabb verziója. Ezúttal nem támadtak meg minket démonok, Julian pedig lefoglalt egy egész kabint, hogy összebújhassunk és ölelkezhessünk.
Az ölelkezés és összebújás közepén Julian megállt, és mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy kérdezni akar tőlem valamit, és egy pillanatra azt hittem—hát, nem számít, hogy mit hittem.
„Emma,” – mondta – „mit gondolnál arról, hogy Londonba költözz velem?”
„Mire célzol? Máris itt vagyunk.” – válaszoltam.
Elmagyarázta, hogy arra gondolt, ha Blackthorn Hall teljesen fel lesz újítva, akkor itt élhetnénk, amíg Dru, Ty vagy Tavvy (esetleg mindhármuk) fel nem nő, és ide nem akar költözni. Azt mondta, hogy Helen és Aline remek munkát végez az LA Intézet vezetőiként, így nincsen ránk szükségük. Ráadásul azon gondolkodnak, hogy hamarosan családot alapítanak, talán nem szeretnék, ha olyan sok ember lenne az Intézet körül. „De hát azt hittem, szereted Los Angelest, és gyakorlatilag mindenki ott van, akit ismerünk.” Rámutatott, hogy ez nem teljesen igaz. Londonban közelebb lennénk Ty-hoz, és szinte ugyanakkora távolságra van a keleti part, ahol Dru tanul, meg persze Mark és Cristina is New Yorkban töltik az idejük felét. Azt hiszem látta rajtam, hogy nem tudtam, mit feleljek, ezért hozzátette: „Ez valójában rólunk szól, hogy legyen egy otthonunk, amit mi teremtünk. Felnőve, valamilyen felnőttes életet élve.”
Próbáltam viccelni, és azt mondtam, hogy még mindketten elég fiatalok vagyunk, mire így szólt: „Tudom, hogy nagyon sokan, akik tinédzserként jönnek össze szakítanak. Idősebbek lesznek, és megváltoznak. Csak azt szeretném, ha együtt mennénk keresztül a fontos dolgokon, hogy együtt változhassunk. Van ennek értelme?”
Azt mondtam, hogy van, bár eléggé kiakadtam, mikor megemlítette a SZAKÍTÁST, mint koncepciót. Inkább megcsókoltam, ami minkettőnket elterelt, és mikor a kabinunk megállt a földön, mindenki éljenezi és fütyülni kezdett. Az angolok sokkal kéjsóvárabbak, mint korábban gyanítottam.
Mire hazaértünk teljesen kimerültem, de felfedeztük, hogy a szellem barátunk aktív volt a távollétünkben. Az étkező padlóján a porba írva a következő szavakat találtuk:
KERESSÉTEK AZ ÖRDÖG FOGADÓT!
Na ez meg mi a fenét jelent? Bár őszintén szólva mindketten örömmel vettük az üzenetet. Legalább lett egy nyomunk, hogy végre elkezdhessük felgöngyölíteni a szellemünket és az ezüstszalagját körülvevő rejtélyt.
Ui.: Tudom, majd’ meghalsz, hogy végre megtudd, mégis mit akart tőlem Julian, aminek folyamatosan ellenálltam, Bruce. Emlékszel, hogy azt írtam, elmentünk egy jelmezboltba? Hát, Dru rávette Juliant, hogy megnézze vele Az éhezők viadalát, mikor legutóbb otthon jártunk, ő pedig nagyon le akart engem festeni így.
Mit meg nem teszünk a szerelemért!
—Emma
Írta: Cassandra Clare
Artist: Cassandra Jean
Fordította: Eszter K
Magyar szöveget gondozta: Emyna Ryuu
4 notes
·
View notes
Magányos vagyok és vágyom egy kapcsolatra de közben tudom hogy milyen vagyok...antiszociális, zárkózott, és pár hónap alatt egy kapcsolat egyhangú lesz és én izgalomra vágyom, nem akarok szexelni az első hónapokban, nem akarok minden nap találkozni vele, nem szeretem ha sokáig csókolózni kell. Igazából ami tényleg kell nekem az egy alkalmi kis csók, ölelés, összebújás. Nekem ez bőven elég és hónapokra nem is kell majd újabb.
0 notes
Neked mit jelentett?
Mondd, neked mit jelentett, mikor egy fantasztikus szeretkezés után odabújtam hozzád, te pedig a hátamat simogattad?
Mondd, neked mit jelentett, mikor elszívtunk egy cigarettát a teraszon egy szál semmiben?
Mondd, neked mit jelentett, mikor azt mondtad, hogy velem megvan az a varázs, már a legelejétől fogva?
Mondd, neked mit jelentett, mikor a fejemmel a mellkasodon, összebújva feküdtünk, és miközben beszéltél, két mondatonként megpusziltad a homlokom?
Mondd, neked mit jelentett, mikor szembe fordultunk egymással, a lábainkat összekulcsoltuk, és nagyon lassan csókolóztunk, miközben simogattuk egymást?
Mondd, neked mit jelentett, hogy annyira magával ragadott a pillanat, hogy most először másodjára is szeretkeztünk?
Mert nekem csak az életemet jelenti. Mondd, neked mit jelent?
345 notes
·
View notes