#fájni fog

[they-call-me-aromantic]

Miután elmegy elkezdesz gondolkodni mindazon amit mondott és tett. Így már hazugságnak tűnik minden kimondott szó és érintés, nem?

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #múltjelenjövő #szerelem #átverés #egyedűl #szakitott #szakitás #kurvára fáj #fájni fog

[nikotinoscukorka]

Azóta is azt az érzést keresem amit ő évekkel ezelőtt váltott ki belőlem

Funfact: nem találom

01:54.

#sajat iras #saját gondolat #magyar #idézet #fiatalság #szerelem #megöleltél #homlokpuszi #hiányzol #saját írás #fájni fog

[eszmeletlenul-szeretlek]

,,Tudod te, milyen érzés, ha megcsalnak? Tudod, hogy mi megy végig az emberben? Hogy a gerinceden felkúszik az érzés, beleépül az agyadba, és mint egy kalapács, folyamatosan, monoton tempóban azt mondja, megtették veled, holott semmi okot nem adtál rá!"

- Leiner Laura: Akkor szakítsunk

#tumblr #magyar tumblr #fájdalom #magyar tumblisok #tumblrquotes #szerelem #te #én #leiner laura #megcsalas #megcsalás #fájni fog #fájdalmas #miért érzem ezt #miért fáj ennyire #nagyon fáj #úgy fáj #szenvedes #szenvedni #szenvedés #szenvedtem #baszdmeg #rohadtul fáj #rohadj meg #szar érzés #fáj

[enesen]

Én és én és a Szerelem

A szerelem nagyon veszélyes dolog... 

Amilyen hirtelen tud jönni olyan hirtelen is eltud tünni és újra beléd robbanni... 

De jöhet lassan és olyankor a legfájdalmasabb a lassú elmúlása... 

Szerethetsz ma valakit, de lehet, hogy holnap már más tart életben... 

Lehet, hogy ma nem érzel semmit, de holnap már belehalsz a szerelembe... 

És lehet, hogy a szerelmed mindégig viszonzatlan marad... 

És minden nap meghalsz kicsit amég el nem múlik...

de nem félj... Egyszer elkezdődik előröl...

Újra.... és újra és újra... 

#szerelem #fájdalom #fáj az élet #miért fáj ennyire #fájni fog #lelki roncs #lelkifájdalom #depression #depresszió #félelem #halál #haldoklás #halálvágy #halottszerelem #menekülés #menekülj #lelki fájdalom

[monster986]

M: Ez ilyen jó fej pasi vagy, aki támogat, vagy valóban látsz fantáziát a projektben?

A: Is-is. Az első mindenképp.

OMHFS.... Kész, elbuktam...

#elbuktam #szerelmesvagyok #megszívtam #nem lesz jó #fájni fog #basszus #holy fuck #fuck

[fuckinglove77]

Majd egy másik világban, talán egymásé lehetünk, ahol elfogadják azt, aki vagy és akit szeretsz..

Talán ott te is viszont fogsz szeretni újra és boldogságban, nyugalomban tudjuk élni a napjainkat..

Ott, ahol újra hozzámbujsz és puszit adsz az arcomra, homlokomra.. és mindenhova amit érsz.. És ezt mind magadtól.. tök természetesen..

Nem vársz rám, hogy én kezdeményezzek, mert tudod, hogy makacs vagyok, illetve azt is hogy pont ugyanazt szeretném én is...

Csak szeretném érezni, hogy szeretsz még, és hogy akarsz úgy, mint régen..🖤

De ez réges rég egy más világ, egy jobb hely..

Bízom benne, hogy eljutok ide egyszer

Mindigre Manó!

#szerelem #manó #nagyon hiányzol #viszonzatlan szerelem #rabasztam #még mindig nagyon fáj #nem mutathatom ki mert különben mégjobban fog fájni a válasz #elegem van #elbaszott világ #elbaszott vagyok #ez van #nutellás gofri #dream #más világ

[lonelysoul235]

Tudtam hogy fájni fog, de nem gondoltam volna hogy ennyire tönkretesz

#sirni #magyar tumblisok #fájdalom #szeretlek #fontos vagy #hiányzol #párkapcsolat #szerelem #ő #élet #gondolatok

[kerleknerontsukelmarmegint]

Fájni fog…

És fájni

És fájni

Amíg majd egy nap

Már nem fog többé.

#magyar #magyar tumblr #gondolatok #hianyzik #szeretem őt #csak őt akarom #hianyerzet #nagyon hianyzol #szerelem #szomorú #fájdalmas #fáj az élet #úgy fáj #rohadtul fáj #miért fáj ennyire #fájt #fáradtság #fáj a szívem #kurvára fáj #nagyon fáj #fájdalom #fáj a lelkem #fájó szív #fáradt vagyok #boldog akarok lenni #boldog vagyok #légy boldog #legyél boldog #boldogtalan #boldogsag

[konyvekkozt]

J. és a dilemmáim

ma ismét kórházban voltam egy lakómnál

J. szeptemberben költözött hozzánk a párjával. friss hajléktalanok, de az életútjából kiviláglott, hogy a tágan értelmezett definíció szerint régóta hajléktalanok, de legalábbis lakhatási szegénységben érintettek

J. daganatos beteg. sem magáról, sem az egészségügyi állapotáról nem nyilatkozott. egyszerűen nem értette, hogy segíteni akarok, a javát akarom, nem számonkérem

megannyi megakadás után jutottunk el decemberig, mikor kiderült, hogy már csak foltokat lát. J-t azonnal elküldtem szemészetre, a párja kísérte. a diagnózis zöldhályog

J. szerdán mellkasi fájdalomra panaszkodott, illetve arra, hogy égnek a szemei. mentőt hívtunk, sürgősségire szállították, onnan belgyógyászatra, ahonnan pár óra múlva egy papírzacskóban lévő gyógyszerekkel kiengedték

tegnap (mikor szabadságon voltam) egy kolléga vette észre, hogy a szemei nagyon durván néznek ki. nem hagyta annyiban, elvitte orvoshoz, onnan sürgősséggel szemészetre utalták. közben kiderült, hogy J. a decemberben felírt szemcseppet nem váltotta ki, mostanra semmit nem lát. többször rákérdeztem, mindvégig azt mondta, megvannak a gyógyszerek, nem kér segítséget a kiváltásban

tegnap a vizsgálat után kötőhártya-gyulladást állapítottak meg. a kolléga rátermettsége miatt vizsgálták meg újra, mértek szemfenéknyomást és derült ki, hogy glaukómás rohama van

osztályra került, ahol meg kellett küzdeni azzal, hogy a főnővér nem akarta felvenni, mert hajléktalan. ezt is megharcolták

ma bementem J-hez. az osztályon elmondtam ki vagyok, kihez jöttem, mire a nővérek felkiáltottak, hogy "itt van Gizelda!". nem értettem. hallgatásomra rögtön válaszoltak. J. után eljuttattuk neki a papírzacskós gyógyszereit, kiadagolva. azt adták is neki, de nem tudták, mik azok. így viszont a holnapi műtétet nem vállalták volna. ezt azért tudtam meg, mert volt ma kapacitásom bemenni hozzá. persze rögtön mondtam, hogy az eeszt-ben ott van minden, múlt héten volt kórházban. tájékoztattak, hogy ők nem látnak rá a másik kórház dolgaira. nyilván a falig elmegyek, megszereztem a zárót, rajta a rendelt gyógyszerek listájával

mindezek után bemehettem J-hez is. ült az ágy szélén, a vacsorára kapott zsemlét majszolta. vittem neki nasit adományból. jórészt elutasította, de a csokit és a kekszet elfogadta. fogalma sincs, mi vár rá. nyilván elmondták neki, de nem érti. túlzottan beszűkült neki a világ

beszélgettünk, többször elmondtam neki, hogy várjuk vissza. mondtam neki, hogy ha még egyszer mer nekem hazudni, bokán rúgom. kedvesen mondtam, elütve az élét annak, hogy a decemberi szemcseppel nem itt tartanánk. J., a kicsit mogorva ember kacagott, s mondta, hogy az bizony fájni fog

hazafelé baktatva azon gondolkodtam, megtettem-e mindent. és nem tudtam teljesen felmenteni magam. szerintem több lakóm van, mint akiknek az életét minőséggel kísérni lehet. ráadásul nem malmoztam, hanem például próbáltam kideríteni, adott kórházban van-e gipsz, hogy a térdtörött lakóm fekvőgipszét lecseréljék. (nem volt, nem tudják mikor kapnak!) beadtam egy idősotthoni elhelyezést. egy dementálódó lakómat próbáltam meggyőzni arról, hogy a szandál nem évszaknak megfelelő öltözet - és kerestem pszichiátert aki demenciafókusszal vizsgálja. egy másik lakómnak pszichilógust kerítettem. és ezek mellé nem fért bele, hogy J. látását nyomon kísérjem. de az igen, hogy meghatalmazással bejelentsem a szállóra, rendezzem a tb-jét és valamilyen ellátást intézzek neki

szóval ma voltam J-nél és a teljes abszurditással találkoztam. és nem a nővéreket szeretném szidni. egyszerűen nem értem, miért nem akarják ellátni, miért nem szólnak, ha információra van szükségük

J. szerencsés, találtunk rá pizsamát és most úgy feszít abban a kórházban, mintha nem lenne hajléktalan. de mi lesz a következő kórházba kerülővel? indítsak gyűjtést kórházi csomagokra? vagy kérjek tőletek mobilokat, amiket oda tudok adni átmenetileg a kórházban lévőknek, hogy elérjem őket? álljak, s ítélkezzek, hogy J. önmaga ellensége volt?! na, ezt biztos nem teszem

J. most kórházban van, holnap műtik, hátha valamennyire meg tudják menteni a jobb szemét. de ettől még valahogy időpontot kellene varázsolnom ultrahangra, hogy lássuk, a daganat hol tart

nincsenek válaszaim. dilemmáim vannak. és azt sem tudom, mi lesz, ha J. visszakerül a szállóra és nem lát

J. egy hatvanas férfi, akit megtépett az élet. teljesen el tudom fogadni a viselkedését, hogy három hónap után sem hitte el, hogy segíteni szeretnék. ha én minden kapcsolati háló nélkül hajléktalanná válnék, én sem hinném el, hogy valaki a javamat akarja

decemberben három lakómat látogattam kórházban, közülük egy elhunyt. mindenre felkészülve járok már kórházba. közben minden lakómmal kapcsolatban azt kívánom, hogy legyen jól

szociális munkásnak lenni nagyon nehéz!

[they-call-me-aromantic]

A legszomorúbb és legfájdalmasabb az egészben az hogy még mindig nem csinálnék semmit másként.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #múltjelenjövő #szerelem #szakitott #szakitás #egyedűl #fájni fog #kurvára fáj

[nikotinoscukorka]

Ha keresnél ..

már soha többé nem találsz meg a közös helyünkön , már soha többé nem nézhetünk összebújva valami szörnyű filmet hogy aztán reggelre a címét is elfelejtsük. Soha többé nem csinálhatok neked kakaót hogy aztán kifigurázd a tetején csillogó tejszínhabot mondván nálam nincs édesebb. Már nem mondhatod azokat a mázas szavakat amiket én nagy szeretettel elhittem. És azt hiszem már ha megérintenéd újra a bőröm nem futna át rajtam az az égő borzongató érzés . Nem vesznék el csokoládé barna szemeidben miközben mosolyogsz rám azokkal az imádnivaló gödröcskékkel a szád mellett..

Már nem . Örülök hogy boldog vagy de kérlek soha ne szeress senkit annyira amennyire én szerettelek.

'23.09.09

#saját érzelmek #saját írás #fiatalság #fájni fog #idézet #szerelem #fáj #szeretlek #forrócsoki #szerettelek #magyar #megöleltél #sajat iras #foryou #foryouhungary #összebújás #mosoly #kötődés #könnyek #különleges

[eszmeletlenul-szeretlek]

Hol is kellene kezdenem? Annyi ideje ismerlek, és annyi mindent megéltünk már, hogy fogalmam sincs, hogy vajon hol lenne érdemes kezdenem. Azt viszont most érzem, hogy itt van a vége. Belefáradtam. Meguntam. Szeretlek, de nem vagyok hajlandó ezt tovább csinálni. Azt mondod nem tudod mit akarsz? Miért? Több hónapja kezdtünk el újra beszélni. Te voltál az, aki felkeresett engem. Te. Pedig anno te hagytál ott. Nem én téged, hanem te engem. Én viszont nem szüntelek meg szeretni, így visszaengedtelek az életembe. Hogy minek? Azért, hogy most megint összetörve, az ágyamba feküdve sírjak érted? Mire volt ez jó? Hm? Szerettél te valaha, vagy csupán az egész egy nagy játszma volt? Ismét egy fellángolás? Ki tudja... Szerintem még te sem pontosan. De nem baj. Nem haragszom rád. Nem tudok. Lehet naív vagyok, vagy hiszékeny. Talán csak a reménykedés az, ami miatt nem tudlak utálni. Vagy a feltétel nélküli szeretet miatt, amit irántad érzek már oly rég óta. Nem tudom. Látod, én se tudok dolgokat. Azt sem tudom, hogy most ki lesz. Veled. Velem. Velünk. Egyáltalán van olyan, hogy velünk? Volt valaha ilyen? Fogalmam sincs. Egyet viszont pontosan tudok. Az, hogy most ismét itt vagyok így, megzuhanva miattad...fájdalmas. Belülről felemészt. Kettétép. Tudom, most el kell engedjelek. Bele kell törődnöm abba, hogy te nem szeretsz annyira, mint én téged. Sőt, talán egyáltalán nem is szeretsz. Ez a tudat, vagyis inkább gondolat még inkább megöl. De ezt tudtam mindvégig. Tudtam, hogy fájdalmas lesz és nem biztos. Tudtam, hogy ha egyszer otthagytál, akkor többször is ott fogsz. Mégis; hittem benned. Hittem neked, s a legfőbb...hittem bennünk. Úgy gondoltam, hogy megtudjuk oldani bármi áll elénk. Szerettem volna, ha a problémákat le tudjuk küzdeni. Együtt. De valamiért nem sikerült. Pedig hidd el, én mindennél jobban akartam. Mindennél jobban akartalak. Lehet ez volt a baj. Túlságosan ragaszkodtam hozzád, már-már tőled függtem. A hangulatom, az életkedvem, a napjaim. Mindenem rólad szólt, körülötted forgott. Most viszont érzem ennek tényleg vége. Nem bírom tovább. Nem azért adom fel, mert már nem szeretlek. Inkább azért, mert a lelkem most jelezte azt, hogy ezt nem bírja tovább. Hogy elég volt. Álljt parancsolt, s emiatt muszáj veszni hagynom ezt. Ezt, ami közöttünk volt. Bármi is volt ez. Egy percet sem bántam meg belőle. Semmit. Tudom, hogy oka volt annak, hogy mi megismertük egymást. És annak is oka volt, hogy ez nem működött. Nem tudom miért, ki a hibás, mit rontottam, rontottál vagy rontottunk el. De ennyi hónap, év után... Oka van annak, hogy ennyi időt töltöttünk el. Néha együtt, olykor egymás nélkül. Minden percére emlékszem. A rosszra és jóra is egyaránt. Szeretném, ha tudnád, hogy tényleg nem haragszom rád. Nem utállak. Fáj, és megpusztulok e nagy kíntól, de tudom, hogy te úgy vagy jó ember, ahogy vagy. Minden apró hibáddal együtt. És hidd el kérlek, ez tényleg így van! Csodás ember vagy! És remélem, egyszer találsz valaki olyat, aki ugyanígy - vagy jobban - tud téged szeretni, s összeilletek majd! Tiszta szívemből kívánom neked azt, hogy találj valakit, akivel a legboldogabb lehetsz! De remélem, hogy sosem felejted el a lányt, aki ott volt neked egykor, s teljes szívéből szeretett téged mindig! Kérlek, ne felejts el! És ne haragudj rám, amiért okoztam pár nehéz pillanatot! Hidd el, nem akartam! Csupán azt szerettem volna, ha boldog vagy mellettem, ha jó pillanatokat adhatok neked, nekünk. Mindent azért tettem, hogy jól érezd magad mellettem. Hogy boldog légy, hisz megérdemled! És még annál is többet érdemelsz!!!

Nagyon, nagyon szeretlek, ezt sose felejtsd! <3

2022.03.21.

#tumblr #magyar tumblr #fájdalom #magyar tumblisok #tumblrquotes #szerelem #te #én #saját gondolat #szeretem #orokke szeretni foglak #szeretsz #szeretném #szeretet #szeretve lenni #szerelmi bánat #mindig szeretni foglak #szeress #szerelmi történet #fájni fog #fáj #fáj a lelkem #szenvedes #gondolataim #saját érzelmek #érzelmeim

[csendes-szavak]

Tudtam, hogy fájni fog de nem gondoltam volna, hogy ennyire

#magyar #sajnalom #szomoru #miert tetted #hiany #hianyzol #sajat #tul gondolom #az en hibam #hianyzik #szerelem #miert #szeretlek #ujra #mindegy #mindig #siras #szakitas #utalom #zavar #szakitás

[csakszavak]

Nehéz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy tervezted. De ha ellenállsz, mégjobban fog fájni…

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[tattoodfirewicca]

"De én tudod inkább nem beszélek róla

Ez jobb ha mások szívét már nem nyomja

Így is tele vagyok régi sebhelyekkel

De továbblépek és talán majd egyszer

Minden ugyanúgy lesz mint

Amikor még régen kint

Játszottunk, és nem számított

Hogy ami nem öl meg az fájni fog"

#magyar dalszöveg #dalszöveg #soulwave #Sebhely #fájdalom #depresszió #Nem öl meg #magyar tumblisok

[csacskamacskamocska]

Megrázó beszélgetések

Olvastam egy cikket arról, hogy a bizalom helyreállítása akár egy kisebb, de egy nagyobb sérülés esetén fokozottan mennyire nehéz. Hogy egy odavetett bocs vagy egy érzékelhetően lekezelő elnézés kérés csak a dolog letudásáról szól. A másik semmit sem ért, de ami a legfájóbb, nem is akar érteni semmit, csak haladni tovább. Ki akarja tolni a megbántottságunkat vagy fájdalmunkat a gondolataiból, és az életéből. Mintha minket magunkat akarna kitolni az életéből, úgy éljük meg. (Mi is ezt csináljuk, ezt mindig érdemes tudomásul venni, hogy nem csak velünk csinálják, mi magunk is elkövetjük a bántások sokféle módját. Mi is ignoráljuk a másik problémáit és lenézzük az érzékenységeit. Nem vagyunk hibátlanok.) A félrelépés, a komoly ellentétek bizalomvesztéssel járnak. Nem csak azt élni meg az ember, hogy becsapták mert hazudott a másik, a fő bizalomvesztés a biztonságérzet a közös jövőbe vetett hit, a másik ember jóságába és irántunk érzett odaadásába vetett hit. Valamennyire nyilván az is sérül, hogy mennyire uraljuk az életünket, és a hit magunkban, hogy jól látjuk a dolgokat. A bizalomvesztés nagyon összetett.

A bizalomvesztésből újraépíteni valamit csak nagyon mély beszélgetésekkel lehet. Ami meg azért nagyon nehéz mert egy fájdalmas helyzetre még rárakodik egy rakás fájdalmas tisztázás. Olyan dolgokkal kell szembenézni amikről azt gondoltuk, hogy nem fontos vagy nem is akartunk velük szembenézni soha.

(a pszichológia szerint a veszekedések során sokszor kimondunk dolgokat, amiket amúgy nem mernénk mert nem tartjuk etikusnak vagy célravezetőnek. Ezért a nagy veszekedések sokszor nagyon felszabadítóak. Ezért is működik sokaknál a békülőszex.)

Nem véletlenül foglalkoztat a dolog. Tegyük fel, hogy van egy elég jól működő kapcsolatod. De vannak dolgok amiket nem mondasz el, mert TALÁN elfogadhatatlan. Gondolatok a másikról, a félelmeid, valamiféle vágyaid amiről esetleg tudod is, hogy a másiknak nem olyan az elképzelés az adott dologról. Terveid a saját életeddel, ami nem egyezik a másik elképzeléseivel a jövőről. (olyasmire gondolok, hogy te mondjuk Madridba költöznél, ő meg Milánóba, ki engedjen? Nem mesélsz róla, hogy már megint hogy sóvárogsz mert milyen jó filmet láttál Madridról) A közös jövő egyezik, de részleteiben nem. Akartok gyereket, de ő egyet, te kettőt, akkor beszélsz-e arról, hogy miért jobb szerinted a két gyerek vagy inkább csak magadban reménykedsz, hogy majdcsak a te kedvedre alakul? Vagy azt gondolod, hogy a másik nem ismeri valamely tulajdonságát, miközben te látod, hogy hatással van az életére. (Mondjuk: elkerülik őt az emberek, mert rossz a szaga vagy félelmetes vagy folyton okoskodik. megszoktad, ezzel együtt is szereted, de úgy gondolod, hogy neki hátránya van ebből. meghát valójában téged is zavar :D) De akár az, hogy aggódsz az egészségéért és szeretnéd, ha lefogyna, leszokna valamiről. Ha ő nem hozza fel a témát, akkor neked csak a szorongás marad meg a tépelődés, hogy vállald-e a konfliktust. Vagy aggódsz a mentális egészségéért, mert úgy érzed/gondolod, hogy rossz társaságban van vagy rossz szokások rabja.

Egy időben a barátnőim állandóan azt kérdezték, hogy miért nem kotrom ki a kapcsolatot a legaljáig? Miért nem teszem fel a kérdéseimet? Akkor nem kéne találgatni. Kérdezzem meg, hogy hol készült az a fotó, kérdezzem meg, hogy mi van azzal a nővel, kérdezzem meg, hogy hogy is volt pontosan az a szerelmi történet ami mindennek ellentmond, hogy mit gondol, milyennek lát és valójában mi a terve meg az elképzelése. Kérdezzem meg és zárjam le végre a picsába, ha megvannak a válaszok. Iszonyatosan féltem a szembesüléstől. Attól, hogy fájni fog, ha megtudom, hogy milyennek lát. Legfőképpen ettől. Mert a tisztázó beszélgetésekben nem csak "adok" van. A most majd jól megmondom gondolatok nem tartalmazzák azt a rész amikor a másik is jól odamond. Szóval csak vártam, hogy majd minden kiderül. Meg vártam, hogy megerősödöm és jobban elviselem a dolgokat. Ez utóbbi némileg meg is történt, tényleg sokat erősödtem.

De a nagy beszélgetések nem mennek. Nekem sem mennek, és szerintem másoknak sem. Ha a másik ember nem nyitott rá, mert nem akarja elbaszni a viszonylagos jókedvét vagy egyszerűen nem tapasztalta élete során, hogy bármi értelme lenne, egyoldalúan nem lehet nagy meg mély tisztázó beszélgetéseket folytatni. És ott van az is, hogy amikor úgy érzem, hogy kiépült valamiféle bizalom, akkor azt nem szívesen kockáztatom. Lehetne jobb? Mélyebb és őszintébb a kapcsolat? De mi van, ha erre csak nekem van igényem?

És a nagy kérdés, hogy miért félünk attól, hogy a kapcsolaton belül nagyobb személyes teret tartsunk? Miért gondoljuk, hogy akkor nem elég mély a kapcsolat? Annyi őszinte, mélyen érző egymásba kapaszkodós, együtt síró-nevető párt láttam, akik megcsalták egymást, elváltak már mással sírtak-nevettek. Szóval a nagy beszélgetések csak a biztonság illúzióját adják? Ha ismerem a másikat, akkor uralom is? Ha olyannak lát ahogy szeretném, akkor befolyásolni is tudom? Miért csavarjuk fel a kapcsolatainkat valami berögzült ideálra? Fiatal korban értem a gyereknevelés elég megterhelő dolog, jól kell választani és jó elvárásokat támasztani. De később... még az együtt alvás is egy olyan kérdés amin a legtöbb ember elszörnyülködik. Ha szereted akkor akarod ölelgetni meg hallgatni a szuszogását és azt akarod, hogy ő legyen az első és az utolsó, akit meglátsz. Én mondjuk aludni szeretnék mindenféle feszkó nélkül. Meg néha szeretkezni meg néha csak úgy összebújni meg néha csak úgy tapizni a másikat meg néha kiszolgálni a kényelmét meg néha csak tudni, hogy ott van a közelemben. De ezeknek nincs köze az alváshoz. Valamiket gondolunk, hogy a boldog párok miket csinálnak és szenvedünk, ha mi meg nem. Mert marha nehezen kalapáljuk az ideáljainkat a valósághoz. (a valóság ideálokhoz kalapálása lényegesen egyszerűbb. Van egy barátnőm, akit múltkor egy fizetett sofőr hazafuvarozott. A történetet vagy hatszor hallottam. Mostanra egy komplett szerelmi történet lett belőle ami csak azért nem teljesült be, mert a pasi nős, és ő nős emberrel nem kezd. //ha az nem elég rámenős// Én meg csak pislogok ahányszor elmeséli.)

Hát, ez jó kanyargós lett. A lényeg, hogy én, bár sokszor elképzelem, hogy miket kérdeznék, meg ez a blog is sok olyanról szól amit nem merek elmondani, de valójában félek a nagy beszélgetésektől. (Ki tudja hány fogorvos lapul a sötétben.)

#beszélgetés #őszinteség #bizalom #10-22