Tumgik
#emlék
just-a-babygirl-01 · 5 months
Text
Rájöttem, hogy valóban az idő a legértékesebb eszköz az életünkben. Az idővel fizetünk másoknak, hogy mennyit töltünk velük. Az idővel emlékeket gyűjtünk. Az idővel feledünk. Idővel elmúlunk.
742 notes · View notes
tavolrol-csodalni · 11 months
Text
Egyszer az életben ez végre összejöhetne úgy, ahogy én szeretném.
1K notes · View notes
orsiisworld · 5 months
Text
Minden ember akivel valaha találkoztál valamilyen formában nyomot hagy benned
Ha a sora úgy hozza összefutsz még velük a jelenben is
265 notes · View notes
Text
Mintha nem is lettél volna igaz,
olyan távolinak tűnsz.
Mintha sosem szerettelek volna,
olyan messzire dobtad a szívem.
316 notes · View notes
Text
Miért nem lehet megbecsülni azt, ami épp van?
99 notes · View notes
lonelysoul235 · 1 year
Text
Vannak olyan emlékek az ember életében ami örök nyomot hagy.
420 notes · View notes
homregeszet · 5 months
Text
Amikor már unod a szarmatákat...*
0️⃣1️⃣🎀🎄
Nyár végétől bő két hónapon át a szarmata temető feltárása volt a munkánk középpontjában. Ezért az utolsó sírok felderítése és feltárása után felüdülésnek hatott a szomszéd lelőhely őskori gödreinek bontása, hiszen hiába izgalmasabb egy temetkezés egyben nagyobb odafigyelést és munkát igényel. A sors végül úgy hozta, hogy nem szabadultunk a halottaktól, hiszen középső bronzkori temetkezésekbe futottunk bele és habár rablottak voltak, megmaradt edényeik a régészeti kultúrák között a legszebbnek bizonyultak.
Németh Attila
Tumblr media
Tumblr media
*fun fact: nem unja... 🤭
74 notes · View notes
i-believed-in-them · 1 year
Text
"Az, hogy néha eszedbe jut valami vagy valaki a múltból, nem feltétlen jelenti azt, hogy hiányzik. Csak azt jelenti, átélted."
389 notes · View notes
the-bagira · 1 month
Text
Társfüggőség
Szörnyen nem tudok megküzdeni a társfüggőségemmel, egyik nap jól vagyok, a másik nap meg totálisan összeomlok. Mindig elragadnak az érzések, az emlékek, a fájdalom, a remény, vagy éppen a reménytelenség, a szeretetéhség, a vágy a boldogságra és még sorolhatnám. Túl könnyű mondani, hogy tanuljunk meg először egyedül boldognak lenni. Ezt már egyszer kitűztem célul magam elé, de úgy érzem egyetlen egy lépéssel sem jutottam közelebb a célhoz. Most úgy érzem, ugyanott tartok, mint 4 évvel ezelőtt: próbáltam "jól meglenni egyedül", majd 1-2 hónap után feladtam, mégis próbáltam a szerelmet türelmetlenül hajkurászni, amit most is oly' reménytelennek érzek megtalálni. Miért ennyire nehéz kilépni ezekből az ördögi körökből és változtatni saját magunkon és az életünkön? Annyira nehéznek érzem most megtalálni a boldogságom. De nem adom fel.
16 notes · View notes
krassolok · 2 years
Text
ha meghallom azt a számot, mindig te jutsz eszembe
334 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
“Az idő telik de a fájdalom nem múlik…„
200 notes · View notes
tavolrol-csodalni · 10 months
Text
Legszomorúbb, hogy hosszabb ideig fogok emlékezni rád, mint ameddig ismertelek…
756 notes · View notes
orsiisworld · 1 month
Text
Egy zene 1000 emlék, ugye?
De mivan a tárgyakkal? Helyekkel? Tettekkel?
Egy zene sok mindent elmondd, de a többi felülmúlhatlan..
Egy pad, ahol sokat ültetek
Egy utca, ahol megfogta a kezed
Egy sör, amit ittatok
Egy bulizóhely, ahol jól éreztétek magatokat
Egy kocsma, ahova mindig mentetek
Egy film, amit együtt néztetek
Legyen szó, szerelemről és barátokról, ezek nagyon sokat számítanak
80 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Olyan emlékeket akarok teremteni, amelyek egy nap nem fognak szomorúvá tenni
Ruth B. - Don’t Disappoint Me
231 notes · View notes
csacskamacskamocska · 10 months
Text
Erőszak és valami megfogalmazhatatlan
Egy kevinszpészis cikk hozta fel bennem ezt az emléket. Most megpróbálom körbejárni, de előrebocsátom, nem kell sem együttérzés sem semmi, nem vagyok traumatizálva csak az értetlenség által vagyis, ha ért is trauma, hát mittudomén mi ért. Párkapcsolatban éltem és utólag is (amikor már minden elhalványul és értékét veszti) csak arra emlékszem, hogy a szexuális életünk jó volt. Ám volt egy alkalom, amikor valami fura dolog történt. A vendéglátásban dolgoztam akkor éppen és éjfél körül jártam haza, végletekig kimerülve a 16 órás műszaktól. (ez csak két hónap volt, utána visszállt a normál 10-12 órás meló) Annyira fáradt voltam, hogy zuhanyozni nem volt erőm, csak eldőltem mint egy zsák és egyetlen vágyam volt, hogy aludjak. Volt olyan máskor is, hogy arra ébredtem, hogy a pasim matat rajtam, de az az ébresztő jó élmény volt. Ez alkalommal viszont arra ébredtem, hogy a keze már bennem van és nem értem mi van és nem akarom a szexet, aludni akarok, de nem tudtam védekezni, csak nyöszörögni, hogy ne, ne. De nem törődött vele vagy nem is hallotta vagy a megszokás vitte és észre sem vette, hogy én csak fekszem, mint egy darab fa, egy teljesen alkalmatlan pózban, egyszerűen fogalmam sincs mi történt, csak az érzésre emlékszem, hogy nincs erőm védekezni és csak aludni akarok és fájt az AGYAM, ezt az érzést ismertem már, nekem tud a fáradtságtól fájni az agyam. Szóval a pasim megszexelt, amit én erőszaknak éltem meg, miközben ő nem volt egy erőszakos típus, sosem bántott volna, szerinte minden rendben volt és a testem nagyon is készséges volt. Ettől is vált ez egy rémes élménnyé, hogy olyan valami történt, amit én akkor éppen NAGYON NEM szerettem volna, a testem viszont, mint egy gép, reagált, nedvesedett, befogadott, bár nem élvezett el. Ez is furcsa volt abban a dologban mert amúgy sosem hagyott úgy, orgazmus nélkül, hacsak én nem mondtam, hogy most nem kell. (van ilyen, az ember örömmel benne van a mókában a másik kedvéért) És abban az időban azért már sokat volt dühös rám, mert azt hitte megcsalom. Szóval az élményem az, hogy elvette amit akart, én meg nem tudom mi történt. Nemrég olvastam róla, hogy a lidércnyomásnak nevezett állapot az egy teljesen valós dolog és nagyon ijesztő. Alvás közben az agy egy része kikapcsol, hogy miközben alszunk, a testünk ne csinálja azokat a dolgokat amikről álmodunk és amiket valóságnak élünk meg. Ébredés közben ezek a funkciók visszakapcsolnak, az egészet észre sem vesszük. Kivéve, ha rossz fázisban ébredünk fel, mert akkor azt éljük meg, hogy nem tudunk mozogni. Hogy a tudatunknál vagyunk, de nem tudunk mozogni. Akik megélték ezt, azt mondják borzasztó élmény. Valószínűleg erről lehetett szó, ezért nem tudtam védekezni vagy a nyöszörgésen túl kifejezni, hogy nem akarom a szexet. Nem beszéltük meg másnap. Valamit beszéltünk róla, de mivel fogalmam sem volt mi történt, nem tudtam megfogalmazni sem. Meg nem is tudtam eldönteni sem, hogy ez belefér-e, van-e benne bármi ami rajta számonkérhető. Sosem volt erőszakos velem. De mégis az az emlékem, hogy akkor éjjel dühös volt rám. Az sem kizárt, hogy a passzivitásom még dühösebbé tette. Azt hitte mással voltam, azért mentem későn haza.
Tök mindegy mit mondanak erre mások, hogy erőszak volt-e vagy sem, mert engem csak az érdekel ami az agyamban történt. Hogy talán ilyen lehet, amikor bedrogozva megerőszakolnak vagy amikor valaki műtét közben felébred vagy egy baleset bezár a testedbe amikor lebénulsz. Egy párkapcsolatban ez inkább egy sajnálatos baleset, nem egy erőszak. Vagy fogalmam sincs. Talán túl megengedő vagyok?
Kapcsolódik hozzá egy másik gondolat amitől az a kapcsolat egy fos volt valójában. Ott volt az a két hónap szívás amit bevállaltam. Kellett a pénz. Ezalatt semmilyen segítséget nem kaptam. Nem csinálta meg a házimunkát, nem jött értem éjjel (mondjuk ő korán feküdt mert korán kelt), nem nagyon tudom megfogni mitől éreztem volna, hogy ez a dolog a család ügye és nem csak az enyém. A gyerekekre vigyázott, ez igaz. Hasonló esetben minden együttérzésem azé, aki bevállalja a kurvanagy melót és próbálok segíteni, valahogy könnyíteni az életén, átvállalni más feladatait, de a legkevesebb, hogy beszélgetek vele, hogy a lelki terhek könyebbek legyenek és ne érezze magát egyedül. Hiszen ez több hónap elszigetelődést jelent. Persze, az önmagában egy probléma volt amiért egyáltalán elvállaltam a munkát. Arról is kellett volna beszélnünk. Azt is be kell vallanom, egyáltalán nem biztos, hogy akkor alkalmas lettem volna arra, hogy befogadjak egy külső szemléletet. De az a pasas fontos volt nekem, ezért amit mond, az nyomot hagyott volna. És valószínűleg segített volna abban, hogy érezzem, hogy van kiút a helyzetemből.
De valójában, a szexen kívül semmi sem működött. És ezt nehéz volt belátni. Hogy az kevés.
Tumblr media
21 notes · View notes
Text
talán találkoztam az igazival
és elvesztettem
talán életem szerelmének
búcsúajándéka volt
vagy talán
ezek mind együtt
- honnan jön a depresszió
25 notes · View notes