velille - Tumblr blog

velille · 2 months

Text

egy tónál ketten,

gémek a léken.

nyár a térben

édes az élet.

20 fok télen,

nyaralunk keleten.

emberek a büfében,

mézpálinka ízérzete.

olvadt emlékek egyvelege;

a légbuborékok kegyelete.

téged kedvellek: elevenen.

a hideg napfény eredete

és a cseresznyefa levele.

a közös gondolatok kerete

a fagyott halak teteme.

9 notes · View notes

velille · 2 months

Text

a nap felkel,

s mi elmúlunk.

a világossal felszívódunk

és az éjszakával átalakulunk.

te sötét, fekete árny...

hogy lehet, hogy mióta velem vagy,

a világomban süt a nap és bár

utálom a fényt, téged mégis kedvellek;

elveszek veled, ha szépen megkéred.

9 notes · View notes

velille · 2 months

Text

bőr a bőrön, ahogy siklik:

tulajdon szemeid enyémeket nézik.

kéz a nyakon, test a testen;

én egész este téged leslek.

mindenben téged kereslek,

és remegek ha meglellek.

keresni akarlak, ha itt vagy:

akkor is – akarattal akarva

akarom, hogy akarj.

32 notes · View notes

velille · 2 months

Text

magamba vonlak,

elérni akarlak.

a körmeim a hátadba kapaszkodnak.

simítom az arcod, a vállad...

ajkaidon puha csókjaim halnak.

a feromonod, mi körbelengi szobám;

süvít a bőröd a bőrömön, ahogy hozzám találsz.

nézel és nézlek és nézünk.

csillog a szemem és kihűlök.

a hideg a gerincemen, meleg kezed a hátamon:

még mindig erősen beléd akaszkodom.

23 notes · View notes

velille · 2 months

Text

ágyneműket gyűrünk és egymásba mosolygunk;

én téged bámullak, te pedig engem.

a fekete pólódon a sminkem,

az arcod ragyog: tőlem.

két karoddal átölelsz,

és ameddig ennek nincs vége,

el sem engedsz.

mert nem szeretnéd, mert nem akarom.

húzva vonom magamhoz a karod.

simítom az arcod és csodállak;

a nap minden percében óhajtalak.

77 notes · View notes

velille · 2 months

Text

„rend”

a nadrágok, meg a pulcsik lassan átveszik a szőnyegem szerepét.

ahogy zokniban lépkedem ezen a kötött, változatos anyagú szőnyegen, eszembe jut:

lehet rendet kéne tenni ebben a fejben, ami az enyém.

66 notes · View notes

velille · 2 months

Text

11K notes · View notes

velille · 2 months

Text

11K notes · View notes

velille · 3 months

Text

don’t forget the life you promised yourself

11K notes · View notes

velille · 3 months

Text

idő-paradoxon

az idő sebeket gyógyít be.

az idő sebeket képez.

182 notes · View notes

velille · 2 years

Text

mindent, ami én vagyok

én vagyok az a lány a kötött pulcsikkal

meg az alkonyat könyvekkel,

aki igazából mindenen sírna,

de túl jól titkolja.

szeress az elfolyt szempillaspirálommal a szemem alatt és

a kócos hajammal együtt.

szeresd azt a lányt, aki mirelit pizzát süt hajnal háromkor,

mikor egyedül van otthon.

aki mindenhez majonézt eszik

és mindig barackos iceteát iszik.

aki egész nap szívesen alszik.

aki ha ott vagy vele rideg,

de reggelente mindig azt nézi meg legelőször – még mielőtt az ébresztő megszólalhatna – hogy írtál-e neki és ha nem,

mély hiány gyötri.

mert ha hiszed, ha nem, lehet vicces egy ilyen rideg lánytól,

de valószínűleg a nap 24 órájában rád gondol és téged hiányol.

43 notes · View notes

velille · 2 years

Text

Érzékeny vagyok, mindent érzek, mindenkit érzek

Kendrick Lamar - Mother I Sober

32 notes · View notes

velille · 2 years

Text

“Sosem tudtam felidézni, hogyan történt. Emlékszem arra, mikor még úgy gondoltam, hogy minden rendben és emlékszem a dühre. Hogy mi volt köztük? Azt nem tudom, de évek és évek…”

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

220 notes · View notes

velille · 2 years

Text

ezeknek bejön a modern meg minden ami más;

ami egy kicsit kitűnik.

de nem fogok hazudni, nekem is az imponál a legjobban, ha valaki igazán kitűnik; ha mer kitűnni.

ha nem is sokkal másabb, mint a járda bal szélén sétáló két seregnyi, egymás háta mögött összesúgó tini, de

hasonlítson rám, mert ez nekem imponál.

legyen két fokkal érdekesebb, mint én vagy, mint mások – nem igazán érdekel – szeresd a modernt meg minden mást. de leginkább engem.

8 notes · View notes

velille · 2 years

Text

meggybor ajkak

a napfényben vörösbarnának látszó íriszeim siklanak végig vérpiros ajkaidon, melyeket kémlelve csakis az jut majd eszembe – akárhányszor gondolok rá – hogy vagy a vér okozta fémes ízt vagy éretlen, de mégis rejtélyes cseresznyét érzek a számban. száraz, fakó vörösbor. csókod, mint a meggyboros üveg szája. édes, keserédes, félelmetes, halottaknak szédületes.

1 note · View note

velille · 2 years

Text

“Szólj a szívedből akkor is, ha remeg a hangod.”

Mel Robbins: 5 másodperces szabály

221 notes · View notes

velille · 2 years

Text

magány

nem tudom pontosan ki az a magány, de hallottam már róla. fekete alak, csuklyás fickó, de a kapucni alatt mindig mosolyogva vár rád. tudja, hogy nem örülsz neki, de együtt tudsz élni a gondolattal, hogy ő igenis létezik. nem egy ember a sok közül, akit nem kedvelsz sőt, gyűlölsz. nem fogod tudni megsiratni, provokálni, kiakasztani. ő a magány. így emlegetik és így ismerjük már több milliárd éve. több milliárd éve, téged pedig mégis most talál meg... szemét dög. de mosolyog, fogadd tárt karokkal, majd ha megvendégelted és adtál neki a lelkedből pár szakasztott darabot, kísérd el az ajtóig és csukd rá a kisujjára. ő a magány, kibírja.

27 notes · View notes