Füst
Beszélgessünk egy picit a dohányzásról, dohányosokról, nem dohányzókról!
Azt látom, hogy sok dohányos úgy érzi, hogy indokolatlanul korlátozzák, és erre különféle módokon reagálnak, van, aki csendesen morog, mások sértetten, lázadásként szándékosan nem tartják be a dohányzásra vontakozó szabályokat és illemszabályokat.
Szerintem a dohányosoknak és a nem dohányzóknak nem kellene ellenségnek lenni, de ezt csak úgy lehet elérni, ha mindenki tekintettel van egymásra.
Például én nem dohányzom. Nem zaklatom a dohányos ismerőseimet, hogy de, mindenképpen szokjanak le, nem hülyézem le őket. Az ő döntésük, hogy dohányoznak, vagy nem. Ilyeneket sem mondok, hogy legyen nekik drágább az orvosi ellátás. Másoknak is vannak szokásaik, értendjük, körülményeik, ami nem a legjobb az egészségüknek. Bárkit büntethetnénk, amiért nem hagyja el mindet.
Viszont nagyon sokat szenvedek a dohányosok viselkedésétől, és meg van kötve a kezem, nem tehetek ellene. Egyszer megkértem egy férfit, hogy legyen szíves, távolabb dohányozzon, ne a buszváróban, és kis híján nekem jött. Egy másik alkalommal kiálltam egy férfi mellett, aki rászólt egy szintén váróban dohányzó nőre, de azt a vénasszonyt sem érdekelte, hogy már ketten szóltak neki. Tényleg mindre hívjak rendőrt? Ez a megoldás? Hátha egyszer jól megvernek, hogy mindig kötekszem?
Nem kéne a dohányosoknak is magukba nézni, hogy tényleg ártanak másoknak amikor kulturálatlanul dohányoznak? Ha azt akarják, hogy ne utálkozannak rájuk, ne legyenek tiltótáblák, akkor fontolják meg, hogy maguktól betartanak bizonyos határokat a békés együttélés miatt.
Elmondok néhány napi rendszerességű problémát, amivel találkozom:
Ha reggelente a buszra várok, szinte mindig akad valaki, aki nem megy a kijelölt dohányzó helyre, hanem ott, a megálló táblája közelében cigarettázik. Választhatok, hogy belekötök mindbe, egyszer hátha megvernek, vagy szívom a füstöt, vagy elmegyek jó messze, és majd szaladok a buszhoz, ha megjön.
:(
Amikor leszállok a buszról, szinte mindig akad egy vagy több ember, aki a rettenetesen hosszú, húszperces utazás után azonnal rá kell, hogy gyújtson, és mindig rohannak, hogy lehetőleg előre menjenek. Én is sietnék munkába, de választanom kell, hogy szívom a füstöt, vagy lemaradok jó messzire, hogy eloszoljon, és tudjak lélegezni is, miközben haladok.
:(
Arról nem is beszélve, hogy elindulok otthonról tisztán, de annyit állok a füstben, hogy beveszi a hajam, a ruhám, mire beérek a munkahelyemre (ez a mellett, hogy büdös, még egészségtelen is).
:(
Olyan is van, amikor maga a buszvezető dohányzik menet közben... Megbántam már párszor, hogy túl közel találtam ülőhelyet.
:(
Én nem csinálok másokkal ilyesmiket, nem bántom ezeket az embereket. Nem hiszem, hogy megérdemlem tőlük ezeket a dolgokat. Azt sem hiszem, hogy jogosan sértődnek meg, ha mégis szóvá teszem.
Szépen kérek mindenkit, aki dohányzik és olvassa ezeket a sorokat, hogy amikor legközelebb rágyújt valahol, nézzen körül, hogy zavarni fog ezzel valakit? Szabad-e azon a helyen rágyújtani?
Elhiszem, hogy a dohányosnak hozzászokik az orra és nem érzi magán sem, hogy füstszagú a haja, a lehellete, a ruhája (pedig az, bocsánat, de így van). De én nem akarok egész nap füstszagú lenni. Nyilván, aki mindig előre szalad a cigijével, nem tudja, hogy hány méter füstcsíkot húz maga után (pedig jó nagy városi házakból olyan 5-6 háznyira még érződik), de azért józan ésszel be lehet látni ezeket a dolgokat.
Amikor egy dohányos nincs tekintettel senkire, az valahol igénytelenség magára nézve is. Ha arra figyel, hogy mosakodjon, ne legyen izzadságszaga, tiszta ruhát vegyen, sőt még esetleg a csikket is csikktartóba dobja, és nem szemetel vele, akkor erre miért nem gondol? Ez is a magáról kialakított képhez tartozik.
Ott van még az égés/égetés kérdése is. Egészen kicsi koromban egy dohányos megégette a hátam egy cigarettával.
:(
Azt látom, hogy sokan nincsenek tekintettel a gyerekekre sem. Ahol régen laktam, történt olyan, hogy a buszra váró gyerekek ették a kis uzsonnájukat, és a felnőttek rágyujtottak mellettük a váróban. Miért? Mert esős nap volt, és a helyett, hogy halasztották volna a cigarettázást, inkább befüstöltek a gyerekeknek.
:(
Két alkalommal erdőben tett kiránduláskor a csoportban lévő dohányosok még az erdei sétát sem bírták ki, hogy élvezzék a tiszta levegőt, inkább füstöltek végig, és elrontották az egészet mások számára is. Sajnos ez sem olyan helyzet volt, ahol szóvá tehettem volna.
:(
Én nem azt érzem, hogy a dohányosok vannak korlátozva. Azt érzem, hogy a nemdohányzók védelmére hozott szabályok nem érnek semmit, mert nincsenek betartva és betartatva.
Ha tiszta levegőhöz akarok jutni anélkül, hogy konfliktusba keverednék, akkor el kell kerülnöm messzire az útvonalakat, helyeket, programokat, ahol dohányosok is vannak. Röviden, menekülnöm kell.
Vagy választhatom azt, hogy lesifotózok, hívogatom a rendőrt a tilosban dohányzókra, beszólok, bekelötök mindenkibe, aki rossz helyen füstöl, és esetleg tényleg rám támad az egyik. Vagy hozhatok valami büdöset az orruk alá, de akkor tovább kínoznám a nemdohányzó társaimat is, és pont arra a szintre süllyednék, amit elítélek. :(
Én ezt nem szeretném, ezért kérem inkább szépen.
Nem gondolom, hogy az összes dohányos rossz ember és szándékosan ártani akarnak.
Inkább azt látom, hogy vannak, akik adnak magukra, nagyon tudatosan betartják, hogy ne ártsanak másoknak.
Vannak akik kevésbé tudatosak, és a szabályok nagy részét betartják, de nincsenek tisztában vele, hogy tesznek olyan dolgokat, amivel ártanak.
A maradék pedig, akik sértődött kispulyaként viselkednek, de ott nincs is meg annyi értelem, hogy legyen kivel beszélni erről. Itt valóban a hatóságnak kellene fellépni és betartatni a szabályokat.
Záró gondolatként:
Nem mérgezem meg a levegődet, kérlek te se tedd ezt velem!
A cicás képre kattintva angol nyelven olvasható, hogy hat a passzív dohányzás a házikedvencekre.
0 notes