#rajongás

[rimnelkul]

Négy mester

Csillagszemű, örök figyelő, Gyors és feszes, rugalmas erő.

Csapott vállon gránit koponya, Száz dimenzió kalandora.

Csontos fegyelem, felhúzott falak, Árnyakba burkolt, szikár alak.

És a negyedik, aki mindenben más Nyári szellőn ezüst csillanás.

#magyar #saját vers #rajongás #szeretem a munkámat

[sapphosladyfriend]

Nem csak a szerelemben, de a barátságban is létszükséges az érzelemnyilvánítás, még akkor is, ha teljesen nyilvánvaló: a felek rajonganak egymásért.

Vavyan Fable

#vavyan fable #magyar #gondolat #idézet #magyar gondolat #magyar tumblr #szerelem #fájdalom #szeretet #barátság #érzelem #rajongás #barát #legjobb barátnő #pk #em

[csacskamacskamocska]

Agyevők

A lányommal beszélgettem arról, hogy miért nincs pasija. Őt amúgy ez nem különösebben zavarja mert bizonyos dolgokat megkap a testvérétől vagyis van szoros érzelmi kötődése, vannak barátai és nem érzi magát magányosnak, viszont minden dac nélkül, nem akar felszínes kapcsolatokba belemenni. Őt tényleg nem nyomja a dolog. Társkeresőzött is, azt mondta normálisak voltak a pasik akikkel beszélt, jó érzés volt, hogy nem olyan ronda aki senkinek se kéne, fura volt, hogy 10-20 évvel idősebb faszik is írtak neki, de összességében pozitív volt a dolog, csak elunta. És akkor elmeséltem neki, hogy én mit keresek, hogy én miért választom inkább az egyedüllétet. Hogy nekem kell, hogy lenyűgöződjek. Érzésre okosabbat, szuperebbet keresek. Aki azokat a dolgokat amik érdekelnek, azt jobban csinálja, máshogy és sikeresebben vagyis hatékonyabban. Jobban érti a világot, az embereket, a mozgatórugókat. Intellektuális dominancia. És akkor le akarom szívni az agyát, az egész lényét megismerni, és ha nem hazugság az egész, akkor bármeddig képes vagyok rajongva szeretni a létezést a labirintusban az agytekervényei között. Ez se jobb annál, mint akit az érdekel, hogy nagy legyen a farka vagy legyen sok pénze vagy legyen... bármi.. Ez is csak egy a lehetséges prioritások közül. A meglepi az volt, hogy a lányom nézett, hogy igen, ő is ezt érzi, és ezért nem találja meg a szerelem, mert kedveli azokat akikkel barátkozik, de nem dobja hanyatt magát az agyuktól. Próbáltam én olyan kapcsolatot amiben nem volt meg ez az intellektuális dominancia a pasiban. És bármilyen kurvajó volt a szex, és bármennyire rabul tartott (baszki nem találkoztam még senkivel, akinek ennyire természetesen fontos lett volna az én orgazmusom), még sem tudtam tisztelni az agyát. Ő meg próbált lehúzni, hogy ne érezze magát kevesebbnek. Én meg próbáltam kevesebbnek tűnni, de úgy meg nem lehet élni, ha nem lehetsz aki vagy mert az bántja a másikat. Erről most eszmbe jutott, hogy a cinikus odamondogató embereknek is egy másik kekec odamondogató emberrel kéne élnie. És akkor egész nap mondhatnák egymásnak, hogy zajos a szomszéd, fos a kenyér, büdös a város, unottak az eladók, és élvezettel mutogathatnák egymásnak a világ rossz dolgait, és mondogatnák egymásnak, hogy milyen seggszagú az egész élet. Mert valójában az az ember lenne az igazi párjuk. Hiszen ő megértené, hogy mennyire semmi se jó. Az én korábbi faszim is megtalálta a párját és azt hiszem tökéletesen összeillenek. Picit vigyorogtam magamban amikor rádöbbentem, hogy semmi sem történik máshogy, mint amikor velem volt. Nincs összeköltözés, se gyerek, se ház, se semmilyen előrelépés. 10 éve él pontosan ugyanúgy, mint amikor elment. Tényleg kellett neki valaki, akinek ez is jó. Nem én voltam mindezek akadálya. Legutóbb, amikor Logan azt mondta nekem, hogy „mi középszerű emberek” akkor arra gondoltam, hogy nem érzem magam középszerűnek. Hogy nem attól nem középszerű valaki, hogy híres lesz-e vagy meghatározó figura a saját közegében. Művésznek lenni, alkotó embernek, az maga az életünk, az létforma. Sokan vagyunk így, nem híres nem középszerűek. Én is sok ilyet ismerek. A barátaim egytől egyig nem középszerűek. És valójában, ezt mondtam a lányomnak is, minden barátom hozza ezt a lenyűgöződés dolgot amibe bele tudnék szeretni. Mindnek az agyába belebújnék. Agyába, mondom AGYÁBA! Hess, tisztátalan gondolatok! :D

#intellektus #rajongás #imponálás #dominancia #kapcsolatok #barátság #06-08

[ertem-miert-nehez]

Az árnyékom még lopódzik utánad

Éjjelenként bekúszik a szobádba

És a plafonról lelógva

Rója ezen összetört sorokat

Nem értheted, ez rajongás

Vagy inkább reménytelen koslatás

Pedig valaha követtük egymást

#érzés #rajongás #reménytelen

[csakazolvassa]

még az influenszerekről

Amiről beszéltem a hangfájlban, ahhoz kapcsolva írom most ezt, de nem csak az influenszerekre igaz ám, hanem mindenféle rajongásra. Egyvalaki van középen, őt nézik, aztán botrány, elvárások, háború. Törvényszerűen. A kiegyenlítés szándékáról írok: a rajongás utáni kötelező nagy csalódás mögött mindig az van, hogy a rajongó ki akarja egyenlíteni a viszonyokat. Nem bírja, hogy ő nem. Ő nem él úgy,…

View On WordPress

#ars poetica #értékrend #önismeret #blog #elv #influenszer #instagram #lélek #miért? #motiváció #rajongás

[spraystory]

Szabadság, egyenlőség, testvériség

3.rész Az angolok

Olyan 2002-2003 körül a kezembe került az angol Graphotism magazine #29. száma. Ez a magazin és az ezzel kapcsolatos események alapjaiban járultak hozzá stílusbeli fejlődésemhez és graffitis “karrierem” evólúciójához és mindenféle kalandokat hozott. A Graphotsim egy egészen új és eddig nekem ismeretlen világba vezetett be, a brit graffiti világába, amiből korábban, meglepő módon alig láttam valamit. A brit popkultúrális történéseket éppoly megkerülhetetlennek tartom mint az amerikaiakat és nem tudnék dönteni melyik volt erősebb hatással az egész emberiségre és természetesen rám. A popkultúrálist persze úgy értem hogy ebbe minden beletartozik, a zene, a divat, a képzőművészetek stb. Ahogy ezt meg tudom ítélni, Londonba is kb ugyanakkor gyűrűztek be az amerikai hip-hop/graffiti stb kultúrális események mint nyugat-Európa más nagyvárosaiba, Berlinbe, Párizsba stb, szóval rögtön ahogy megjelentek ezek az USA-ban, megérkeztek Európába is. Azt tudtam hogy annak idején a 80-as években már pl a Metalheadz-ből Goldie vagy a Massive Attack 3D-je, Robert Del Naja festett cuccokat de hogy ezután mi történt a UK-ban graffiti téren, arról semmit sem tudtam. Ezért lepett meg a Graphotism-ban látott óriási mennyiségű graffiti, falak, trainek, amelyek közül számomra kiemelkedett két név és egy beszámoló egy amerikai csapatról. A két feltűnően jó style Aroe és Anie ( később Anie lett az egyik legjobb stylemaster akit valaha láttam, ő ma Roids, másik nevén Will Gates ), a crew pedig az NT (New Team). Az NT amúgy, mint idehaza PNC a GRW ügyében, mesterien válogatta össze a brit stylemastereket maga köré, szintén közülük való pl a mai Gary akinek ha jól emlékszem az akkori neve Rat volt. Nyilván az akkori worldwide graffiti mozgalom történései őket is magukkal sodorták, akárcsak minket itt Európa más részein csak ők valahogy hiányoztak azokból a magazinokból, videókból amik azelőtt a kezeink közé kerültek. Az angolok számomra más, új de látványos és eredményes utat jártak. A másik ami ugyanebben a magazinban volt, az egy nagy kiterjedésű beszámoló volt az amerikai Seventh Letter formációról és az AWR-MSK csoportokról. Első látásra kiégett az agyam, olyan styleok voltak. Életemben akkor láttam először Revok, Rime, Hense, Sever, Saber, Tyke, Krush, Screw, Pusher, Norm stb cuccokat. Elképzelni sem tudtam honnan jöhetett ez a sok bombajó style, azonnal magával ragadott az egész.  Szóval innetől kezdve nem tudtam elengedni ezt a style világot - ez meg is látszik a cuccaimon - és emellett továbbra is figyeltem az NT cuccait is. A stílusbeli fejlődés szempontjából megjegyezném : többször kaptam elismerést és dícsérő szavakat olyan cuccaimra amik már bőven az MSK rajongás hatása alatt készültek. A Graphotism új világot hozott el. Nem sokkal később 2003-ban kaptam egy telefont partyszerevező barátoktól, hogy egyik este a brit Aquasky nevű D’n’B csapat fog fellépni és az egyik tagja amúgy firkász és szívesen festene. Mivel én sosem hallgattam D’n’B-t, nem tudtam ki ő de a haverjaim haverját örömmel kalauzoltam. De még mielőtt találkoztam volna vele, az történt hogy ő összefutott valahol pesti firkászokkal és elment velük festéket venni - valószínűleg a Burnerbe. Ezután a Nyugatinál bandáztak ahol hirtelen három alak vette őket körül, egyikük azonnal el akarta venni az angol táskáját amiben a kannák voltak. Dulakodás, vitatkozás kezdődött, elcsattant valami pofon is, mire a helyi writerek fogták magukat és elszaladtak, hátrahagyva szegényt külföldit. Ő rögtön, hogy mentse magát a kellemetlen helyzetből,  elindult a Nyugatiba, de üldözői követték sőt, a sínek mellől köveket is szedtek fel hogy jól megdobálják.  Egész kalandosan, vonatok közt szaladgálva, ezekre fel-le ugrálva tudott elmenekülni és beszaladt a Nyugati mekibe, ahová végül én mentem érte. Így találkoztam hát “B”-vel a New Teamből akit mint kiderült, a TDF -es srácok kergettek meg. Ilyen kalandosan indult az angolokkal való kapcsolatom. Végül jól alakult minden, bandáztunk, festettünk - összebarátkoztunk. “B” az Aquasky egyik alapítója emellett Baer néven festett s mint kiderült, történetesen épp a New Team tagja. Egyből meséltem neki hogy hát én ismerem a cuccaikat, Aroe, Anie stb. Ez meglepte, nem gondolta hogy Magyarországra őnála is előbb eljut a hírneve. Emlékszem, ennek nagyon megörült és persze mesélte hogy Aroe és a többiek jó barátai, meg is jegyezte hogy amint hazaér, elmeséli nekik, hogy Budapesten nagyon bírják a cuccaikat. Két évvel később egyszercsak csörög a telefonom, felveszem, beleszólnak : “ - Hallo, its Aroe from New Team! Are you Nikon? “ -vagy valami ilyesmi. “B” elmesélt hát mindent otthon. Így történt hogy egyszer csak ott állt az ajtómban Paul azaz Aroe és egyik barátja Verge. Olyannyira jelentek meg ”hirtelen” hogy a hívás után nem sokkal már ide is repültek és  ha jól emlékszem a reptérről egyenesen odataxiztak hozzám. Üdvözlés, egymásnak örvendés után hamarosan megkérte, intézzünk hotelt nekik, mire én rögtön felajánlottam hogy ugyan, lakjanak nálam, ez csak természetes. Emlékszem ez meglepte őket, Paullal rögtön jóbarátok lettünk. Hamarosan elmesélte, azért van olyan sok NT cucc a Graphotismban mert ő a szerkesztője. Az amerikaik bemutatásáért is ő volt a felelős. Volt közös témánk. Paul a writerek kicsapongásaitól eltérően nem élt káros szenvedélyekkel, nem ivott, nem drogozott, nem járt partykba. Ekkor már azt hiszem három gyerek édesapja volt. De egy cseppet sem volt apukás, laza, nagyszájú, határozott és erős jellemű brit volt akit én pont ilyennek képzeltem és nagyon megkedveltük egymást. Az idő stílszerűen “angolos” volt, szürke, borús és esett is, így az “esős” helyünkre vittem őket, az Árpád híd melletti “ártérre” - mi csak így hívtuk. Kíváló hely eső ellen, igaz hogy a hódokon és kacsákon kívül nem látja más a rajzokat de nyugis és fedél van feletted.  Szóval festettünk, várost néztünk, magyar ételeket kóstoltunk, nagyon jól elvoltunk. Természetesen teáztak és nem kávéztak. A mákos rétest például nem értette : “What’s this fucking poppy shit, we cook herion from this shit and you eat it?” - vagy valami ilyesmit mondott. Az angolok csupán néhány napot töltöttek Budapesten de ezzel még nem értek véget közös kalandjaink, sőt. Egy évvel később 2006-ban ismét Brightonból hívtak, ismét Paul volt az de ezúttal ő invitált minket a szigetországba egy nagy közös festésre a Sleeping Giants jamre. Egyszercsak ott találtam magam Paul nagyszerű lakásában Brightonban, rengeteg nagyon jónevű nemzetközi writer, többek között Revok, Rime, Sever, Persue és más Seventh Letter-es amerikai stylemasterek között. Itt találkoztam először és barátkoztam össze azzal writerrel aki az én véleményem szerint az amerikaiknál is hatásosabban megreformálta a worldwide graffiti stylet, az új-zélandi Askew-el a TMD csapatból. Askew és a TMD stílusbeli újításai később látványosan hatással voltak nagyon sok writerre világszerte - többek között rám is. Ő már akkor ott, Brigthonban a leglazább stílust festette amit csak el tudtam képzelni. Meglepetésemre rendkívül szívélyesen fogadott amint megtudta hogy magyar vagyok. Kisült hogy ő Új-Zélandon fiatal srácként összehaverkodott egy általam is mélyen tisztelt firkásszal, a magyar oldschool kinggel, Cak-al a THK csapatból - akikre a GRW írásban a legnagyobb tisztelettel emlékezek - ugyanis Cak akkoriban Új-Zélandon lakott és ha jól emlékszem festettek is együtt. Azonnal megvolt a közös téma, így tulajdonképpen egycsapásra ott találtam magam ezek között az arcok között. Askew-el később találkoztunk Németországban a Write 4 Goldon, ahol előlünk vitték el az aranyat, mi másodikak, ők elsők lettek. Ott ugyonolyan nagy örömmel fogadott, mint első találkozásunkkor. De vissza Aroe házába, ahol mindenki mindenfelé lett elszállásolva, én Paul gyerekeinek a hálószobájában kaptam helyet ( a gyerekek természetesen nem voltak otthon ). Anie azaz Roids egész későn este ért oda, Paul a házigazda is és ő is abban a szobában aludtak ahol én és emlékszem amikor Roids megérkezett, feltűnt hogy nagyon tapintatosan, halkan, csendben beszélgettek, még az amugy határozott hangon szóló Paul is, azért hogy ne zavarják a vendégeiket a pihenésben. Ez nagyon figyelmes gesztus volt, főleg firkászok társaságában. Voltam olyan vendégségben ahol éjjel az egyik writer bejött az alvók szobájába csak azért hogy elszívjon egy cigit, zárt ablakoknál, amíg mindenki aludni próbált, majd kiment, értelmetlenül telefüstölve a szobát. A számtalan reggelig tartó mulatozásokról nem is beszélve. Ehhez képest Paul lakosztálya valóságos Waldorf-Astoria volt, extravagáns társasággal. Itt találkoztam először a szlovén NK/ZEK crew-val akik azóta is nagyon jó barátaim. Másnap a jamen ott voltak még Atom, Kent és Smash is - utóbbinak elvesztek a csomagjai a reptéren így abban a ruhában és annyi cuccal érkezett ami épp rajta volt. Magán a jamen egyébként nem is az angolokkal vagy az amerikaiakkal hanem saját honfitársaimmal, Tish76 és Lopez barátaimmal együt festettem, ugyanis valójában mi hárman voltunk hivatalosak mint magyarok csak ők közben máshonnan érkeztek és a jam után is egymástól más irányokba vitt tovább az utunk. Itt találkoztam Blade-el, a new yorki úttörő legendával, aki 1972 óta írta és festette a nevét. 5000 metrót festett, mindez alatt olyan is volt hogy festés közben Richard Nixon amerikai elnök hangja beszélt a nagy tranzsisztoros rádiójukból és épp hívta be a Blade korabelieket a hadseregbe, hogy menjenek Vietnamba harcolni. Blade maga a graffiti-történelem,  egy élő legenda. Angliai látogatásom Brightoni fejezete a Graphotsim szerkesztőségében ért véget, ahol annyi magazint kaptam hogy alig bírtam hazahozni. Öt esztendővel az első Graphotism nézegetés után, a magazin 2007-es #45. száma, 16 oldalon át, részletesen publikálta az addigi graffitis munkásságom. Még a címlapra is felkerültem. Az ide szánt portréfotókat Miki357 barátom lőtte, de végül Rosy fotóját választották a front coverre. Angol barátaimmal, amennyire az élet mindenféle történése engedi, ma is jóban vagyunk. Az amerikaiakkal pedig ezekután még folytatódtak a kalandjaim.

1.kép : Graphotism #29 száma ami elhozta a style változást és Graphotism #45 Nikon One edition

2.kép : Topdog (Nikon) Baer(NT) - 2003, Nyugati

3.kép : Verge, Nikon, Aroe (NT) - 2005 Budapest

4.kép : Nikon - Sleeping Giants jam - Brighton 2006

5. kép : Lopes, Nikon, Tish76 - Sleeping Giants jam Brighton 2006

6.kép : Blade-el, Aroe a jamen, Rime(MSK) én, Sever(MSK) és egy kanadai writer 

7.-10. kép : Graphotism#45 Nikon One edition

#graffiti #Budapest #2000's #storytelling

[dedibelyegei]

Is this some fuckin nightmare?

Nos, hát itt a magyarázat, miért lepődtem meg magam is az előző poszt elején, hogy vannak hongkongi bélyegek, mivelhogy tele van az otthonom II.Erzsébet miniatűr másaival, mint az fent látható. Természetesen a legtöbből nem egy van, szóval így amikor elkezdtem szétszálazni, akkor tűnt fel, hogy nem mindegyik brit bélyeg. Na de most azonban ezekről lesz szó, és egyébként Erzsébet itt is debütöt hoz, mert meglepő módon angol bélyegek sem szerepeltek itt eddig.

Talán sejthető, hogy ez a tizenkét darab, közel sem egy sorozatot alkot, már csak az ismétlődő értékek miatt sem, különböző színekben. Tulajdonképpen ezt a dizájnt évtizedeken keresztül nyomták, különböző címletek és színek kombinációjában, szinte minden évben új variánsokat kiadva, úgy hogy persze mellette forgalomban maradtak a korábbiak is. A fent látható bélyegek nyolc különböző évből és sorból származnak, nyilvánvalóan nagyon nagy mennyiségben, de azért vannak köztük a semminél kicsit értékesebbek vagy érdekesebbek, illetve a tömegnyomás ellenére itt is picit látszik az Erzsébet rajongás mint jelenség létezése. Időrendben fogunk röviden végigmenni rajtuk:

1977: Hátulról a második, a világosabbik 50 pennys már közelíti az 50 évet korát tekintve is. Érdekessége a többiekhez képest, hogy magányos, nincs több tagja a sorozatnak. Talán emiatt, vagy kitudja, de van némi értéke, a csúnyán nyomottak is egy 100-asért mennek, egy ilyen mint itt fent inkább 200-300 forint.

1980: A világoszöld 12 pennys a következő, 44 évével, meg is fakult, színe már inkább az ebben az évben kiadott 17 pennysére hajaz. Ez már egy négytagú sorozat volt, köztük sajátos, nem egész pennys névértékekkel, mint a 13,5 vagy 17,5 pennys. Hát igen, akkoriban még fél pennynek is volt értéke úgy fest. Értékét tekintve nem mutat sokat, egy használatlan példány kóstálhat olyan 150 forintot. A teljes sorozat megy postatisztán egy ezresért kb.

1981: A lilás 18 pennys - szintén megfakulva - már egy hatos sor ötödik tagja, egy évvel későbbről. Hasonló értéket képvisel, mint az előző 12-es, tisztán talán inkább már 200 forint ér egy jó példány. A teljes hatos sorozat, itt is egy olyan ezrest ér.

1983: Ebből az évből ketten is valóak, a 16-os és a 17-es darab. Ezt a kollekciót még nagyobbra duzzasztották, már hét gonosz királynő van benne. Értéke is kicsit jelentősebb, a legkisebb három és fél pennystől eltekintve, mutatnak két-háromszáz forintot a bélyegek, persze postatisztán. A 31 pennys, legnagyobb bíborszínű még nyomva is hozza ezt. A teljes sorozat 1.500-2.000 forintért szerezhető meg.

1984: Az orwelli évből is két bélyeg való, a 13-as és a másik, olivazöld 18-as. Ez meg egy ötdarabos sorozat lett, a fenti kettő a két alsó tagja. Ezek nem bírnak túl jó értékkel, érdekesség, hogy viszont készültek belőlük 'szél' verziók, tehát a bélyegív két szélén található példányoknak nem volt perforált vagy a jobb, vagy a baloldaluk, attól függően melyik oldalon voltak. Az ilyen példányok érnek 200-400 forintot akár. A 13-asból láthattok egyet a lenti képen, a második. A teljes sorozat (fogasak) használtan már ilyen 400 forintért van, tisztán pedig 1.200 körül.

1988: A 14-es és 19 pennys bélyegek vannak ebből az évből, egy tekintélyes, 8-as soriból, szintén a legkisebbek. Itt is készültek nem perforált verziók minden oldalról, és a sarkok sokat is érnek, akár 3.000 forintot is (tehát aminek két oldala egyenes teteje, meg az egyik széle). A normál verziók itt sem nagyon izgalmasak, túl a 19-es vad rikító színén. Azért persze, ha a teljes nyolcas sorozatot szeretné az ember jó állapotban, az így is 2.000-2.500 forint.

1990: A másik, szétpecsételt 50 pennyssel már megérkezünk a '90-es évekbe. Ez a bélyeg két verzióban létezett, ami itt megvan az az izgalmasabb. Bár a pecséttől elég rosszul látszik, de a bélyeg 'dereka' alatt kétoldalt látható egy szünet a fogazatban, úgy tűnhet mintha hibás lenne, leszakadt volna, azonban ez egy szándékos különleges nyomási mód, amit nem igazán figyeltem meg még más országnál. Egy úgynevezett szélesebb, elliptikus perforáció van a bélyegen. Ez is egy önálló bélyeg, annyi, hogy nyomtak belőle normál módon fogazottat is, abból kevesebett, így az egy picit értékesebb, de ez is ér 150-200 forintot így összenyomkodva is, postatisztán akár 1.000-ig is elmehet.

2011: Közel negyvenéves utazásunk végére érve, a két első darabot, a kettő és tizenegy pennyst érjük el, amik már XXI.századi bélyegek. Ezeken már sokkal szebben megfigyelhető a már fent említett elliptikus perforáció, illetve a régi bélyegekhez képest, ezek már öntapadósak voltak, nem kellett őket nyalogatni, mint a régi szép időkben. A sorozat öttagú egy pennytől húszig terjedően. Mivel még elég újak, nemigen van jelentős értékük, ha megvan mind az öt újkorában, az egy 800-1.000 forintot azért képvisel.

Most egy darabig nem lesz több II.Erzsébet királynős bélyeg, ezt megígérhetem.

#bélyeg #stamp #united kingdom #nagy-britannia #great-britain #1977 #1980 #1981 #1983 #1984 #1988 #1990 #2011 #II.Erzsébet #II.Elizabeth #queen #queen elizabeth ii #királynő #2 penny #10 penny #12 penny #13 penny #14 penny #16 penny #17 penny #18 penny #19 penny #50 penny

[tobbpenztazembereknek]

A székelyekért és Tusványfürdőért való rajongás Magyarországon olyan, mintha a németek az osztrákokért és a Grazért (ott is van fürdő és klinika is!) rajonganának? Nem állítom, kérdezem?

NEM ÉN TALÁLTAM KI!

Ui.

Az azért nagyon adná, ha a német kancellár minden évben Grazban tartana tömegtalálkozót és elmondaná a grazi beszédet.

[dendre]

Pitchfork Annual Tippmix 2022

Ahogyan az már régi hagyomány, dallista után, albumlista előtt szánt szándékkal eltalálom a könnyen belőhető, pontosan mégsem meghatározható év végi picsfork top 10-et.

Még sose sikerült 10/10-re (a top 10-ben lévő lemezeket kell eltalálni, nem a pontos helyezéseket), mert bármennyire is kiszámítható az internetek zenemagazinja, azért mindig van egy kis csavar. 

Idén a tavalyi gyalázatos lemaradásom (lemezhallgatás, zenei világ követés, tippelési hatékonyság) után némileg jobban képben vagyok, de önmagamhoz képest messze nem annyira, mint jellemzően az elmúlt két évtizedben. Az azért nem egyedi eset, hogy felkészületlenül, kissé váratlanul ér, hogy jaj, itt a kislemezlista, tippelni kell, valahogy mindig ráérzek és pont megnézem az oldalt még éppen időben. De hát nagy a rutin, tényleg régi hagyomány ez, 16. éve próbálkozom a telitalálattal (a vb-n eddig hétnél járok).

A lista:

1. Sudan Archives: Natural Brown Prom Queen  2. Beyoncé: Renaissance  3. Big Thief: Dragon New  4. Alvvays: Blue Rev  5. Beth Orton: Weather Alive  6. The Smile: A Light  7. Destroyer: Labyrinthis  8. Special Interest: Dragon New  9. Rosalia: Motomami 10. Jockstrap: I Love You

7/10-zel tök elégedett lennék, de 6/10-nél már szomorú (hatot eltalálni idén nem kunszt, de 2-3 lemez simán felcserélődhet jó pár másikkal).

És bejöhet helyükre mondjuk ezekből valami(k)

Lucretia Dalt: Ay Yaya Bey: Remember  Perfume Genius: Ugly Season Alex G: God Save the Animals 

Dalt igazából tökjó lemezt csinált és sok szól mellette pitchforkosan is, nem értem mért nem azt tettem be - mondjuk a zeitgeist Jockstrap vagy a boomer Smile/Destroyer helyett. Yaya Bey meg olyan, akit csavart labdaként betehetnek simán, sőt nem is lenne meglepő. Az igazi csavart labda persze az lesz, ha nem bírják ki Kendrick nélkül, nem lennék túlzottan meglepve. 

A tavalyi év nemcsak a távolról nekifutásom miatt volt nehéz tippelés szempontból, de a Pitchfork is sokat változott, még az elmúlt évek változásaihoz képest is. És ez idén is igaz volt, az újabb 90-es évtized listáról is leszűrhető az irány, de egyúttal kissé ismét kiszámíthatóbbnak gondolom. Erős a stábban a soulpopr&b-rajongás, tudod, hogy mikor volt tini a szerkesztőség magva, van kvóta, a csavar meg a szeretet valami kisebb nemzet zenéje felé. Folytatódott a nagyon jellemző tendencia, hogy 9.0 felett nem volt lemezértékelésük idén sem, viszont 8.5 feletti a tavalyi 6 db után idén legalább felkúszott 10 db-ra.

Hogy milyen volt 2022? Nem a magam megközelítése ez, hanem ezé a webzine-é: visszaszorult a forradalmi hiphop (vagyis nincs), a női soul örök és egy kicsit visszajött az indie gitárzene is, de nem a pár éve divatos csajrockerek és brit posztpunkosok módján, hanem kicsit indie-sebben. Vagy persze ki tudja, nem én, boomer vagyok, nem tudom mit hallgatnak a tinik. Vagyis egyik nap pont láttam, ahogy egy On The Low-buliban vokóderezett Backstreet Boyst énekeltek vissza a fiúkák a trapperfiúnak, szóval most azt gondolhatnám, hogy azt, de persze ámerikában már pont nem. Az nyilván nagyon nem újdonság, hogy nincs újdonság, tánczene helyett “elektronika” megy, a jazz csak módjával jön vissza a várt visszarobbanás helyett, az ambient továbbra is röhejesen népszerű, az Injury Reserve meg még páran lezárták a traphiphopot (az meg kínjában drum and bass-es alapokon próbál zakatolni), a történetmesélés helyett a hangulatfestés rulezol (kábé ez egyetlen ami “új” tud lenni örökké, mert/és ha a jelenre jól reflektál), de az idei lehetséges élmezőnyt elnézve zeneileg nincs ötlet, hogy merre tovább popzene, de hisz persze nincs nagyon merre.

Idei fogadalmam, hogy 2019-cel és 2020-szal (pláne 21-gyel, ami még mindig fiókban) ellentétben év végén, vagy na jó, január elején összehozok valami listát, amin az első tíz közelében lesz Beth Orton, az Alvvays, Michael Head, talán Natalie Lafourcade, Sally Shapiro, esetleg Alabaster dePlume, netán a Voice Actor, vagy Sona Jobarteh, és hát az Ali. Vagy ki tudja mi.

Az előzmények:

a 2021-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2020-as tipp és a végeredmény (8/10)

a 2019-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2018-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2017-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2016-os tipp és a végeredmény (8/10)

a 2015-ös tipp és a végeredmény (8/10)

a 2014-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2013-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2012-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2011-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2010-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2009-es tipp és a végeredmény (9/10)

a 2008-as tipp és a végeredmény (9/10)

a 2007-es tipp és a végeredmény (7/10)

meg volt a 2010-es évek tipp és végeredmény (5/10) :(

meg volt ez a félévtizedes hülyeség, ami ilyen lett (7/10)

meg volt a hatvanas évek, ami ilyen lett (7/10)

és volt az utólagos 1998, ami ilyen lett (6/10).

Ja, és persze tippeljen más is!

#pitchfork #pitchfork tippmix #pitchfork annual tippmix #pitchfork aoty 2022 #aoty 2022 #picsfork tippmix #sudan archives

[backancslista]

Egy párkapcsolat kemény munka. Miután túljutunk a kezdeti rajongás időszakán, a valóság kezd belénk ivódni és elkezdjük egyre jobban megérteni, hogy ki is az illető valójában.

[plumsworld]

Brazília, Törökország, Irán… körkép az autokráciák és diktatúrák elleni harcról

• Nemrég volt hír, hogy Bolsonaro kikapott a brazil elnökválasztás első fordulójában, ami rossz hír a Trumpoknak és Orbánoknak, de annál jobb hír a bolygónak. Nemsokára jön a második forduló, ahol a baloldali Lulának van esélye a győzelemre. Lula körül kifejezett rajongás van, brazil ismerőseim évek óta hihetetlen rajongással beszélnek róla (lásd ehhez ezt és ezt). • Jó eséllyel a magyar ellenzéknek is szüksége lenne egy átütően népszerű karakterre, akire tömegek nem orrbefogva, hanem büszkén szavaznak és kampányolnak mellette. Szükség lehet emellett tömegtüntetésekre, hiszen ezekből „indultak ki a színes forradalmak, a berlini fal ledöntéséhez is emberekre volt szükség az utcán. Szudánban szintúgy, ha rövid időre is, de az egyik leghosszabb ideje uralkodó diktátort, Omar el-Besírt buktatták meg a tömegek. (…) Zambiában 2021-ben sikerült legyőzni Edgar Lungut, aki elég súlyos választási autokráciát alakított ki az azt megelőző 5 évben. A külföldi megfigyelőket sokkolta a dolog: az ellenzék, a szabad média és a tudósok titokban, a vidéki lakosságot is egyesével megszólítva győztek meg elég embert, hogy menjen el szavazni. Az 90-es években Afrika és Ázsia több országa is választásokon győzte le az autokrata vezetőit. (…) Ecuador és Dél-Korea friss példa: mindkét esetben a tömegtüntetések és az igazságszolgáltatás volt perdöntő. Az egykori kormánypártok reformokra kényszerültek, kidobták azokat, akik a régi despotához voltak köthetőek és rendezték soraikat, a demokrácia oldalára álltak. Ezek nagyon eltérő példák, de reményt adhat bárhol a világon, hogy ugyanazok a módszerek voltak hatásosak”]. • A mostani kilátások Törökországban is „az ellenzéknek kedveznek, de Erdoğan jövő nyárig könnyen bevethet még bármit a pozíciója megőrzése érdekében. Erdoğan eltávolításához ugyanakkor nem elég a részben még mindig megosztott ellenzéknek többséget szereznie a parlamentben, de a közvetlen elnökválasztást is meg kell nyerniük, amit szintén jövőre tartanak. Az aktuális közvélemény-kutatások alapján szinte biztos, hogy Erdoğannal szemben a CHP jelöltje jut majd második fordulóba, amelyben most 10-15 százalékosnak látszik az előnyük. Az ellenzék győzelméhez viszont akkor sem biztos, hogy minden adott lesz, ha maradnak az aktuális trendek. Erdoğan rendszere eddig a fő ellenzékének számító CHP–IYI-szövetség politikusaival szemben ritkán lépett fel nyíltan, a kisebbik ellenzéket alkotó HDP-nek viszont több ezer politikusát börtönözték már be. Ez alapján pedig semmi nem biztos a jövő évi választások lebonyolításával kapcsolatban”. • Akinek van 444-előfizetése, az szánja rá az időt erre a cikkre, amiben van egy remek összegzése egy könyvek a “spin diktatúrákról” globális kontextusban, majd egy interjú kifejezetten a NER-ről. ⦿ Manapság sokszor elhangzik a független sajtóban, hogy az ellenzéki pártok az ilyen rendszerekben a rendszernek látszólag még hasznosnak is, mert lehet velük áldemokráciát csinálni. Ami a cikkben új, hogy a szerző szerint maradék független sajtó szerepe is sokszor ugyanez. Például “miután Fujimori megpuccsolta önmagát, és betiltotta a szabad sajtót, ráébredt, hogy így senki nem fogja elhinni azokat a tényleg valós közvéleménykutatási adatokat, amelyek szerint a peruiak körében tényleg népszerű a puccsa. Úgyhogy engedélyezte megint, hogy megírhassák.” Ez azért is fontos, mert az erről szóló magyarországi viták nagyon nem konstruktív irányba tartanak. A szerepek és funkciók megkérdőjelezése miatt az újságírók sokszor azt a politikust tartják hősnek napi szinten, aki lényegében oknyomozó újságírói munkát végez, amiből viszont sajnos nem lesz például alternatív vízió, miközben létrejönnek olyan _médiafelületek_, mint a Partizán, ami sokaknak reményt, saját nyelvet és víziót ad. ⦿ A cikk precízen összeszedi, hogy mennyire lehangoló egy ilyen rendszer máshol is, mégis egy pozitív cikk két okból. Ha megnézzük az erőszakról szóló statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy az erőszak visszaszorulóban van globálisan továbbra is. Hiába az ukrajnai háború, a fejünkben békésnek tűnő 90-es évek is véresebbek voltak. A spin diktátorok kerülik az erőszakot, Orbán is csak néha vet be kopasz verőembereket a választási iroda előtt, de azokat is csak arra használta, hogy nehogy az ellenzék tematizáljon (a rendszernek népszerűtlen vasárnapi boltzárral). Tehát a demokrácia terjedésével valóban vannak gondok, de az erőszak mégis kevesebb. Ez az egyik hír, amit jó hírként is nézhetünk. A másik, hogy a szerzők szerint végül győzni fog a valódi demokrácia, azaz mégis #vanremény. • Legyen még itt, hogy több hete tüntetnek „Iránban egy nem megfelelően hordott fejkendő miatt. A gyanú szerint a 22 éves Mahsza Aminit az erkölcsrendészet bántalmazta halálosan szeptember 16-án. A lány arcképe azóta a teheráni rezsim elleni tüntetések jelképe – nem csak Iránban. De vajon tényleg csak a halála az oka, hogy az ország szinte minden tartománya forrong? Megrendülhet-e az ajatollahok hatalma, és hogyan áll a nyugati világ mostanság Iránhoz?” • És az, hogy mindeközben „a Kinai Népköztársaság 20. Párt Kongresszusa előtt négy nappal Peking Haidian körzetében szokatlan feliratok jelentek meg banner formájában a Sitong hidon, fekete füstöt generálva az emberek figyelmét is odavonzották a feliratokra, de a biztonság kedvéért, hogy minden járókelő kötelezően észrevegye egy hangosbeszélő is nyomta a banner szövegeit. Ez Kinában egy brutál ritka jelenség, őrült bátorság, és persze már mindenhol letiltva a kinai neten...” SZA

A kép 2014-ben készült az Amazonas térségében.

[dontlovethewayyoulie]

Leértékelés

Képzeld el...

Képzeld el, hogy sétálsz a sorok között. Leértékelés. 

Meglátod. Sérült, hol itt hol ott. Külsőleg nem fog meg igazán, de az utolsó darab. 

Elviszed. Olcsó volt és mert miért ne. Külsőleg nem a legjobb, kaptál már jobbat is. Most jó lesz valamire.

Majd hazaérve nézegeted, felméred, megérte? Kérdezed magadtól. Hisz volt már jobb is.

Hisz nem nyűgözött le, értékesebb lenne szebb külsővel.

De utolsó darab. Meg hát már haza vitted.

Nem önt el imádat vagy rajongás, nincs beteljesülés vagy érzelmi áradat.

Elvárnád tőle, hogy a legjobb is lehetne, elvárod, hogy változhatna, hogy számodra még megfelelőbb legyen.

Szebb külalak, szebb vonások, szebb forma.

Összehasonlítás, elvárások és ítélkezés vakít el. 

Hisz tudod, volt már szebb is.

Számodra ebben a formában már kevesebb értékkel bír. 

Akkor miért nem hagytad ott másnak?

#megfelelési kényszer #body #elvárások #értéktelen #külsőségek #ítélkezés #testiség #énénvagyok

[csacskamacskamocska]

A csodálatról

Eh, nem szabad nekem ilyen tévés műsoroknak még a leírásába se belenéznem! Az előzmény mindegy, az a lényeg, hogy azért csalják meg a férfiak a nőket, mert a másik nő az csodálja őket, nem úgy mint a párjuk/feleségük. Kb ezt mondta egy amúgy agyhibbant férfi műsorvezető. Nyilván vonzó egy új rácsodálkozás, egy új élmény amikor a férfi elmondhatja, elmesélheti magát és a nő izzó szemmel néz rá, hogy hűűűű, téééényleg, te jobbra csavarod a tésztát a villával, aztakurva! Ha azt akarja, hogy megbasszák, akkor ragyogó szemmel fog rajongani, akkor is, ha a pasi arról mesél mekkora fikabuborékot fújt. Ez ilyen. A nő a pasit akarja, a pasi meg a nőt, hát kölcsönös rajongás van. Te milyen okos vagy, te meg milyen gyönyörű vagy, stb, stb. Tíz év múlva, nyolcmillió tévedés után azt mondani, hogy te milyen okos vagy... szóval az a rajongás hiába valós, már kurvára uncsi. A hétköznapok befolynak a rajongás réseibe és elsimítják, láthatatlanná, ingerküszöb alattivá teszik. Azért vagyok veled, mert okos vagy, mert vonzó vagy, mert szeretek veled lenni, de mondani már nem mondom, hát úgy is tudod, majd szólok, ha változás van. Az ingerek kurvái vagyunk mind. Ki hogy oldja meg, ki mennyire harcos abban, hogy az újdonságról és hódításról szóló igényei kielégüljenek az eltérő. Volt egy kolléganőm, akinek a férje tumblizott. Érthető okból, én nem szoktam reklámozni a blogomat, az okoskodások mellett a problémáimhoz tényleg keveseket engedek közel, terápiás vonal, nem kell, hogy belelássanak, pláne, valami ismerős magára vegye bármelyik „van egy ismerősöm” felütést. Úgyhogy csak szóba került, hogy én ismerem a tumblit. Nos, belülről ismerni a timblit és nézni a nő vergődését, aki a férje egy részét nem látja, se rajongani, se elutasítani nem tudja, se megérteni... szörnyű érzés volt. Pláne azért, mert a beszélgetés kiindulás egy olyan megnyilvánulásom volt, hogy a múltkor a tumblin valaki azt mondta... Ő meg: ilyeneket beszélgettek a tumblren? Vállat rántottam, van itt minden. És amikor ő tudni akarta, hogy mi minden, akkor már azért finomítottam a dolgot. Eh, főleg képek, szóviccek, kis politika. Höhö. Szóval, azt hiszem, azok a párok, akik ismerik egymás tumbliját, azok tényleg valami kivételezett helyzetben vannak. Látni és elismerni azt, hogy a másik hogy szerzi be a napi ingert, kapcsolódni vagy épp élni hagyni, hadd lelkesedjen egy jó seggért, hadd röhögcséljen valaki mással és persze tudni, hogy ez itt mindig itt lesz, akkor is amikor esteleg már nem leszünk együtt. Vagy épp ettől mindig együtt? Vagy majd épp ezeket az infókat felhasználva anonban gyötörjük egymást? Bármi lehetséges, a napi ingert mindenki beszerzi, legfeljebb új tumblit indít, rutinosan, gyorsan felépítve. Sose találja meg a másik. Feltételezhet, de biztos nem lesz. Épp úgy nem fogja tudni az ex, ahogy a kolléganő se tud semmit a férjéről. Hogy is kanyarodtam erre? Valami olyan motoszkált bennem kérdésként, hogy vajon mennyi pár van, aki itt jött össze és ismeri egymás tumbliját. Én nem merném egy új pasimnak megmutatni. Szerintem, ha bárki elolvasná, hogy ennyi érzelemmel voltam valaki más iránt, kurvára kéne győzködnöm, hogy őt legalább így szeretem. Ez alatt meg nem mennék. Amúgymeg, annyira szeretnék egy olyan kapcsolatot, amiben arról is lehet beszélni, hogy ki milyen klassz, frappáns, vicces, okos volt egy reblogban, és el lehet ismerni a másikat, akár a tumblis tevékenységéért. Óóó, istenem, csak sikerült idealizmussá tekernem még a szart is ami elém kerül a neten :D :D

#ingerek #megcsalás #tumblr #kapcsolatok #01-27

[onsieluenkeli]

Miért mindig ez jut az eszembe a csuhásokról 🤣😩

Ez még akkor született amikor mi jóban voltunk. Kívülről túlságosan egyhúron pendültünk, és tényleg mindenkit kicsináltunk. Észre sem vettem mennyire kellett neki a népszerűség, a rajongás... önzően engemet is használt. És tényleg voltak akik írigyen rühelltek minket... azt jósolták, hogy egyszer úgyis vége, és ő biztos beledöglik... megjósolták az egészet.

#Youtube

[treasureyourfire]

5. nap

2024.01.29.

Mai kártya:

Botok Lovagja

Pakli legalsó lapja (akaratlanul megpillantottam) : Kardok IX. (Ebben a posztban most nem fejtem ki hosszan a lap jelentését, de érezhetően a negatív lelki/mentális állapotra utal. Félelmek, folytonos aggódás -mindenen is-, önmagunkban való kételkedés. Valószínűleg ezeket kéne felégetnem magamban a Botok Lovagja energiájával.)

Az alábbi listát a saját helyzetemre nézve gyűjtöttem össze, nem tartalmaz teljes, átfogó leírást az adott kártyával kapcsolatban.

Botok Lovagja - Izzó levegő

Gyorsaság

Szenvedély

Hevesség

Életenergia

(Élet)Erő

Pezsgés

Tettvágy

Cselekvés

Bátorság

Kockázat vállalás

Temperamentum

Kalandvágy

Élményéhség

Lendület

Rajongás

Lelkesedés

Elszántság

Célra törés

Vakmerőség

Egyszerre akar mindent, mégpedig azonnal.

Izgatott, feszült, várakozás teljes állapot.

Idegesség

Türelmetlenség

Intenzitás

Impulzivitás, lobbanékonyság

Intuitív kreativitás

Friss ötletek

A sötétségből a fény felé

Ránk váró újdonság, utazás, költözés

Élvezd a tüzes energiát, de légy kitartó, türelmes és megfontolt.

Milyen kihívások vannak most jelen az életedben?

Inspirációk:

Használd a benned élő tűz erejét.

A tűz ereje, egy elképesztő hajtóerő tud lenni ahhoz, hogy a tervek, ne maradjanak csupán meddő álmok. - hir.ma

~

"Még nem forrta ki magát egészen, hogy mi vagy ki iránt tudunk elköteleződni, de megtaláltunk valamit, ami erőteljesen megmozgatta a fantáziánkat, az elképzeléseinket. A szenvedélyünk és lelkesedésünk lángja az egekbe csapott. A Botok Lovagja azt üzeni, hogy próbáljuk ki magunkat, törődjünk és foglalkozzunk ezzel az üggyel, kerüljünk lendületbe! Nyugodtan vágjunk bele a megvalósításba, mert ez a tűz erősen vonzza az előremutató lehetőségeket. Ebben a folyamatban közelebb kerülünk ahhoz, amit igazán szeretnénk, illetve ahhoz, miként kell a túlkapások és kiégettség szélsőségeit mellőzve kiegyensúlyozottan szeretni valamit vagy valakit hosszabb távon." - teremtotarot.hu

Utólag (mikor ezt a bejegyzést írom) kerestem rá jobban a lap jelentésére, és a fenti sorokkal értelmet nyert életem aktuális időszaka. Most meg vagyok illetődve, hogy biztatást kaptam. qwq

"Sokszor csak a lendületre várunk, egy tüzes energiára, egy testet-lelket melengető, frissítő hatásra, hogy nekilendüljünk." - Spirituális Kuckó (Facebook)

c:

A Botok Lovagja abban a helyzetben szerencsés lap, ha egy elakadt helyzetre húzzuk, akkor kimozdítja az elakadt dolgokat a holtpontról. Lendület és dinamizmus jellemzi, ezért gyors költözést, utazást és egy új munkahely lehetőségét is magába foglaló lap.

Kedvező státuszban: szabadság iránti vágy feltámadása, merészség, kalandvágy, tüzes hangulat, új élmények, vállalkozó szellem, előrejutás - magicalcardjos.com

... nagymértékben a kártya által jellemzett életterülettől függ, hogy simogató melegét élvezzük vagy forróságától és változékonyságától rettegünk. A kártya a türelmetlenséget fejezi ki, mindent akarunk, mégpedig azonnal. Ha ez nem sikerül vagy nem kapjuk meg amit akarunk, fortyogva, dühösen, agresszívan reagálunk. Másrészt a Botok Lovagja sugározta serkentő és magával ragadó melegség feloldhatja a fagyos légkört, és kimozdíthatja az elakadt ügyet a holtpontról.

Jelzések: Megvan mindened, amire szükséged van! Ne fogd vissza magad, és ne engedd magad visszafogni! Ne engedd magad lelassítani! Az élet előkészült fogadásodra. Bízz határtalan kreatív potenciálodban! - tarrdaniel.com

Nem kell folyamatosan arra gondolni, hogy "hol van már az ígért jólét és a csoda?" Jönni fog az, emiatt egy percig se aggódj! Türelmetlenség helyett várakozás legyen benned!  

Éppen ezért ez most inkább egy figyelmeztetés nekünk, hogy ne rohanjunk fejjel a falnak, véletlenül se legyünk türelmetlenek, hiszen az idegeskedéssel jár, aminek könnyen kudarc lehet a vége. Nem más ez, mint egy próbatétel, amit ha türelemmel vészelünk át, akkor a vágyott siker sem maradhat el. De ehhez józan ész szükséges!

Mindemellett egy remek időszakot is jelez nekünk a kártya, ugyanis a lovas habitusa egy izgalmas és tapasztalatok megszerzésére alkalmas közeljövőt mutat meg nekünk, amit legjobban a hivatásunkban érezhetünk majd. Mindenképpen eredményes ez a jövő, de egyértelműen felhívja a figyelmet a stresszhelyzetek elkerülésére, mert most az lehet a legnagyobb veszélyünk forrása, ezért kerüljük azt! - harmonet.hu

Általános Jelentés : Forró hangulat, Új élmények vágya, Utazás, Tetterő

A Botok Lovagja az új élmények iránti vágyat, a kalandokat és az utazást jelképezi. A kártya a tüzes energiát, a türelmetlenséget és a gyors cselekvést hangsúlyozza, amelyek azonnali elégedettséget és izgalmat hoznak az életbe.

Karrier szempontból a Botok Lovagja a céltudatosságot és az innovációt hangsúlyozza, valamint új kezdeményezések iránti lelkesedést, ami előremozdíthatja a szakmai pályafutást. - prometheustarot.com

A Botok Lovagja, maga a zabolátlan, féktelen energia. Impulzív, lelkes cselekvésre biztató lap. Váltsd valóra az álmaidat azzal, hogy cselekszel!

Bármi legyen is az, ami éppen foglalkoztat minket, nagyon izgatja a fantáziánkat.

... izgatott fantáziálással készen állunk a nagy kalandra, s ha a sors éppen nem hozza utunkba, majd mi megkeressük.

Szenvedélyünktől hajtva gyorsan haladunk előre.

Ez egy forró, lendületes energia.

A nagy izgalom, olyan stresszhelyzetet is eredményezhet, amely megakadályozza a megfontolt döntést, valamint helyes cselekvést.

Figyelj rá, hogy ne légy túlságosan vakmerő, légy körültekintő, hogy ennek az energiának a tüzes hatása ne sodorjon veszélybe. - Spirituális Kuckó (Facebook)

A Botok Lovagja kártya jelentése az energia, a bátorság és a cselekvés. Ez a lap azt jelzi, hogy a kérdező vagy valaki a kérdező környezetében tele van energiával és elszántsággal, készen áll a kihívásokra és gyorsan cselekszik. A kártya üzenete, hogy ez az időszak kedvező a bátor lépések megtételére és az új vállalkozások kezdeményezésére.

A Botok Lovagja hajlamot mutat a kockázatvállalásra és az új területek felfedezésére. A kártya arra ösztönzi a kérdezőt, hogy legyen bátor és határozott, és ne féljen a kihívásoktól. Ugyanakkor, ez a lap arra is figyelmeztethet, hogy a túlzott impulzivitás és meggondolatlan cselekvés kockázatos lehet. - pantonia.hu

A kártya üzenete alapvetően pozitív, beleértendő, hogy valamilyen magasztos eszméért, jó célért száll harcba a nemes lovag...

Kérdések:

Milyen célokért szállnál harcba most teljes erőbedobással?

Mi lobbantja fel szenvedélyed lángját? Ha éppen semmi, akkor mi az, amiért harcba szállnál, ha ezt megengednéd magadnak?

Mely területen félsz erőd, akaratod nyílt kimutatásától?

Van-e környezetedben olyan erős, temperamentumos férfi, aki nagy hatást gyakorol rád? Milyen szerepet játszik ő az életedben? - monikaesatarot.blog.hu

Ha nem konkrét személyt, hanem élethelyzetet jelent, akkor hasonlatosan az Apródhoz, valami új, lelkesítő lehetőséget, új kalandot sejtet. - csillagido.hu

Mozgás, költözés, utazás, változások a Botok lovagjának legfontosabb ismertetői. Vágyunk az újdonságra, vagy az is lehet, hogy egy új személyre, aki változást hozhat az életünkbe. Vágyunk a kalandra, a tapasztalatokra, a tudásra. - hu.ezo.tv

Ha Ön az örök aggályoskodók, biztonsági játékosok közé tartozik, a lap üzenete: Játsszon a tűzzel! Hagyja, hogy tűzbe hozzák, elragadják, ötletek, emberek, lehetőségek! Fogjon bele valami olyanba, amit eddig félt megtenni. - szoljon.hu

A Botok Lovagjának jelenléte mutatja meg azt, hogy a bennünk lángra gyúlt tűz, erőre kapott és gondos táplálásnak köszönhetően egyre nagyobbá vált. Magas fokon ég a szenvedély, a harci kedv, a tett vágy és az igény a szárnyalásra. A tűz ereje áttöri a korlátokat és felégeti mindazt, aminek nincs már létjogosultsága. Vigyázni kell azonban, hogy a tűz erejét, teremtő módon használjuk és semmiképpen sem rongálásra, hisz ugyanaz az a tűz táplálja a szenvedélyünket, akaratunkat és a dühünket is.

Ideális esetben a Botok Lovagja arról üzen, hogy az eddig feledésbe merült terveket, kidolgozatlan ötleteket, érdemes előre venni, hiszen sokkal kreatívabbak, kiáradóbbak és aktívabban lehetünk a következő napokban, ez pedig komoly hátszelet adhat ahhoz, hogy ne rekedjünk meg az álmodozás szintjén. A tűz, erőt ad az elinduláshoz és a kitartáshoz is, hiszen ha valamit megteremtünk és életre hívunk, akkor meg is kell azt tartani, gondozni és táplálni, akár csak magát a tüzet is. Önkontroll hiányában azonban, mi magunk válhatunk a Botok Lovagjának az árnyoldalává, avagy egy lázongó, haraggal és indulattal teli harcossá, aki mindent feléget magában és maga körül is. - hir.ma

Keresd a kihívásokat, ezek jelzik ugyanis az utat, ami a változáshoz szükséges. Ahhoz, hogy meg tudd valósítani önmagad, ki kell lépned a komfortzónádból, mert csak így jöhetsz rá, mi az, amire valójában vágysz. Ha ez megvan, fókuszáld energiáidat az új célodra. Nagy áttörést jelez ez a tarot lap bármely területen. - astronet.hu

#magyar #hungarian #tarot #tarot napló #tarot journal #tarot reading #tarotblr #tarot community #tarot card reading #tarot cards

[kittaroundtheworld]

Saigon vagyis Ho Chi Min, a város amiben el kell veszned, hogy fel tudd fedezni

Vietnámi utunk során kicsit több napot töltöttünk Saigonban mint azt eredetileg terveztük, mert valahogy nem füllött a fogunk egy 16 órás vonatozáshoz egy bizonytalan izgalmasságú homokdűnéhez Mui Nhe kisvárosa mellett és 6 napnál több időt Hoi Anhban sem akartunk tölteni és nagyot már az utolsó két héttel sem tudtunk variálni mert ott volt a már megvett Phu Quoc repjegy. (Ha újra hangszerelhetném a végét akkor lehet Phu Quoc helyett valami Kambodzsa, Laosz látogatást tennék be még és előtte max 3 nap Saigon. De a repjegy és a vízum nagy úr, és csak úgy nem módosítgatod úri huncutságból. Szóval Hoi An-ból (aminek beszámolójával még tartozunk, sok jót fogunk róla írni:))) végül repülővel jöttünk Saigonig (kb 10e Ft-tal volt drágább mint a vonat). Ahol először 3 teljes napot majd még hazaindulás előtt 1,5-et töltöttünk. Saigonról minden utazónak más a benyomása, van aki rajong érte van aki azt mondja max 2 nap. Továbbá az innen menedzselhető programok kapcsán is óriási ellentmondások halmozódnak a neten. Pl Mekong Delta, hogy, hány naposan, turistás e, megéri e, szemetes e, és hasonlók. Mindent elolvastam a Mekong delta meglátogatása kapcsán, de végül nem mentünk. Az ok az hogy az utazási irodák szervezte egy vagy két napos túrák nagyon konzervek, alig van benne hajókázás, annál több vegyél ezt azt farmlátogatás, egyéni szervezésben is megcsinálható, főleg ha Can Tho városáig elmész és ott megszállsz és másnap hajnal úszó piacok és hajózás, de találtam néhány annyira elszomorító posztot arról, hogy milyen koszos és szemetes és cseszte az egészet szét ez a turista biznisz hogy elengedtük. A phu quoci szemét élmény elég volt. Szóval maradt rengeteg időnk Vietnám nem hivatalos másik fővárosára. Ahol januárban is 30 fok van minimum, ahol 10 millió ember él.

Én személy szerint tartottam a helytől és az első napokban nem is voltam annyira oda érte, Hanoi élmény valahogy jobbnak tűnt,Hoi An nyugalma után pedig a nagyváros kicsit fájt. Sokat segített hogy találtunk egy csendes cuki kisutcában egy jó pecót és itt tanyáztunk 2 éjszakát kivéve, amikor a hostel utcában volt szállásunk. 

Saigonban szélesebbek az utak és még járda is van, hacsak nincs csúcsforgalom, amikor a motorosok feljönnek oda is. Magasabb épületek, rengeteg kirakat, érzed, hogy inkább mintha ez lenne a pénzügyi központ. Persze kis darabját láttuk az egésznek de rengeteget mentünk összevissza kavarogva az utcákon. 

A megérkezésünk napján nagyon elveszve éreztem magam és amúgy is sötétedett így egy szimpi utcai teraszon lerogytunk pár sör mellé, ami új erőt adott és éhséget így a taxiból kinézett street food piacra mentünk (ez nem a klasszikus street food hanem a modernebb és kicsit drágább verzió) ahol kb 15 fajta stand közül válogathatsz. Mindent berendeltünk, volt tépett rizspapíros zöld mangós malacos saláta, valami tojásos palacsinta és a nagy kedvenc tápiókás rizses zselatinos cucc. Miután degeszre ettük magunkat még kiültünk egy zajos utca valami lépcsőjére és bámultuk a véget nem érő motoros áradatot. Ez a város nem alszik sosem. Még megalkudtunk pár mangóra és hazamentünk. Energiatudatos és légkondi utáló emberek révén próbáltunk enélkül aludni… nehéz. Az utsó napokon már feladtuk az elveinket….

Amikor egy Saigon méretű városba érkezel érdemes némi infot gyűjteni a mit is lehet, kell, akarsz itt megnézni, megtapasztalni. Vannak városok, amelyek fix látnivalói napokra elég néznivalót adnak és vannak a városok, ahol a klasszikus mód nem működik. A második nap még kicsit könyv szerint kezdtük, mert a vietnámi háborút feldolgozó múzeum és annak környéke volt terítéken, de már belecsempésztünk speciális missziókat mint: (1) mi lenne ha kicsit sportolnánk a szomszédos parkban, Saigon híres a parkjairól, meg a benne sportolgató arcokról (kültéri gépeken erősítő vietnámi nyugdíjasok, vagy a lelkes tollasozók), (2) éppen zöld papaya rajongás korszakunk csúcsán voltunk és találtam egy vlogger videót egy másik park egyik sarkában Saigon legjobb ilyen salátáját áruló hölgyről, így mi lenne ha ezt ebédelnénk…. A sport jól esett, bár nagyon meleg volt. Utána szinte ott-lakónak éreztük magunkat, hogy vettünk utcai árustól préselt narancslevet, meg elmentünk a kis kávézóba a piac mellett.  A múzeumról annyit tudtunk előre, hogy erősen Vietnám párti a témában, és tartalmazhat propaganda elemeket, illetve nem puhítja a sztorit így készüljön fel mindenki arra, hogy nagyon oda fog csapni. De abban mindenki egyetértett, hogy látni kell. Az ember lánya vagy fia Európából kb annyit tud a vietnámi háborúról, hogy látta a klasszikus filmeket mint Született július 4-en, Hair, Apokalipszis most, vagy Jó reggelt Vietnám. Viszont keveset tud arról mi is vezetett ide, pontosan mi is volt a kontextus, és mi jött utána. A múzeum egyébként jól meg van csinálni, ha az ember alaposan végigmegy elkezdi összerakni a képet egészen onnan hogy a második világháború hogyan gyengítette meg a francia gyarmatosítók hatalmát Vietnámban, aztán 1945-ben Ho Chi Min kimondta tisztelettel Vietnám akkor független, majd a franciák, hogyan ocsúdnak fel a háború után és próbálnak visszakúszni, majd eszkalálódik ez kvázi háborúba, majd szépen a háttérből az USA hogyan keveredik ebbe bele, és aztán hogy lesz ebből a hidegháború egyik leggusztustalanabb története. Volt egy gigantikus terem, amit a háború különböző nemzetiségű sajtófotósainak dedikáltak és az ő fotóikon keresztül mutatták be a sztorit. Akkor érted meg, hogy talán azzal hogy a kegyetlenségek egy részét a média a köz elé tárja, talán több kontrollt ad a kegyetlenkedők felett, de aztán arra is ráébredsz ez mostanra hova változott, amikor már szinte minden hír csak 15 percig hír, és valószínűleg egy napalm elől rohanó csontsoványan vietnámi kislány ma már csak 1 percig lenne a fejedben elől. Az elmúlt években akármerre is utazgattam Latin Amerika vagy Ázsia vonalon és olvastam kicsit a történelemről oda kapcsolódóan mindig ledöbbentett ennek a hidegháborús időszakban az abszurditása és kegyetlensége, és az milyen durván hat ez máig a történetünkre. Mégis alig tanulunk róla valamit, csak a szükséges ideológiai címszavak.  Szóval nem leszel USA barát ezen múzeum után, de arra is ráébredsz, hogy minden éremnek nagyon sok oldala van, és a hadiipar picsa nagy business, és a nap végén ha az emberek agyát akármelyik oldalon is sokáig mossák és ideológiákkal tömik egy idő után mindenki lövöldözni fog ész nélkül és aztán már csak arról szól, hogy mindenki bosszút áll valami korábbi sérelemért. Ennyi fegyvert még sosem láttam, és teljesen elborzasztott és méginkább tiltanám a játékboltokból és irtanám ki, az összes lövöldözős játékot, vagy legalábbis előtte végigcipelném a kissrácokat egy ilyen múzeumon. A kémiai fegyveres pusztításról szóló szobánál már megteltem, egyszerűen nem értem az embert, aki fogja és méreggel lepermetezi az ellenség termőföldjeit. Nem egyszer, van ahol négyszer. Na de ennyi a komoly szekció, mert Saigon az egy pezsgő, káoszos város, ahol jelenleg együtt vadássza az utcakaját minden nemzet fiatalja.

Saigoni élményeink közül mindenképpen meg kell emlékezni a híres parti utcáról. Az első két nap valahogy elkerült minket, de amikor szállást váltottunk kiderült a hostelünk konkrétan egy sarokra van a hátizsákos turista bulinegyedtől. Ez a szekciója a városnak egyik oldalon egy nagy park által van szegélyezve, míg másik oldalon a parti utca határolja. Közte pedig sikátoros kis utcák, amelyek néha tényleg bőrönd szélességűek, ahol rengeteg hostel, kajálda, turisztikai ezmegaz bújik meg, és a szélén pedig egy remek kis kaja és zöldségpiac, ahol fillérekért ehetsz. Nem volt tervben a stroboszkópos fényekkel villódzó, behívóemberek százait rejtő parti utca látogatása, de a délután folyamán rengeteget meneteltünk, elnéztünk a luxusabb kerületek irányába is, megtekintettük a híres kávé apartman házat (képzelj el egy emeletes házat ahol minden lakásnak van erkélye, és minden lakás egy kb illegális kávézó. Az illegalitás szerintem csak duma, mert sok ilyen hasonló házat láttunk szerte a városban, inkább csak azt mutatja, hogy eredetileg ezek lakóépületek). Nem volt akkora flash mint gondoltuk, de megittunk egy túlárazott kávét az egyik teraszon, megszemléltük a felhőkarcolókat és a híres sugárutat (a kínai újévre készülés jegyében minden széles út építés alatt volt, mármint girland emelvényeket építettek). Kitaláltuk mi lenne ha ma nem vietnámit ennénk, és a véleményeket nem alaposan elolvasva elmentünk egy mexikói étterembe, ahol az 5 hetes utunk egyetlen komoly lehúzása történt, ráadásul a taco kb ujjhegynyi volt. Jól megbüntettük őket egy google értékeléssel és láttuk akkor már hogy másik is, és elmentünk olcsó sört keresni, hogy lemossuk a stresszt. Így találtunk rá a buli utca szélén található remek kis kakasos (Roosters) sörözőre, ahol egy külföldiek által indított, nem kézműves sörfőző remek kis söreit kortyolhatod miközben esti parti módba kapcsol előtted az utca. Minőségi zenét ne keress, bár volt egy egész jó rockzenekar, ellenben az élmény egyszer megér egy másnapot.

Saigon felfedezése kapcsán még egy remek mód ha hívsz egy motoros Übert azaz Grabet. Ez Saigonba való visszatérésünk napján történt, hogy az Air France az istennek nem akarta hogy online tudjunk bechuekolni a haza tartó gépre és miután kb ezer forintba sem került kitaxizni a reptérre úgy döntöttünk utánajárunk a témának. És miután a motor a leghatékonyabb eszköz itt itt az idő kipróbálni ezt a nagyvárosi közlekedési módszert. Szóval kinyitod a Grab alkalmazást és nem autót, hanem motort választasz, majd jön a motor, kapsz egy Grabes bukósisakot és megkapaszkodsz hátul és irány. Leírhatatlan hogy zajlik itt a közlekedés, de esküszöm Budapesten jobban félek. Egy motoron ülve látni ezt a rendezett káoszt, ahogy több száz motor megy kartávolságra egymástól, vált sávot, irányt, előz, kanyarodik, autót kerül hihetetlen. Plusz mozizod a várost. Csak ajánlani tudom.

Tudom összevissza ez a poszt, de Saigon is ilyen, leírhatatlan, levikeózhatatlan, minden utca más, ezer színű és a végére szinte megszerettem. Nem élnék benne, de most hogy 2 napja itthon vagyok a téli Budapesten hiányzik. Az a barátságos káosz, a meleg, a zaj, a zizegés….

#vietnam #Youtube