#bélyeg

[dedibelyegei]

Hát a Dudás László-féle Kastélyok sorozatot, szerintem nagyon sokan látták/ismerik ha csak tudat alatt is, meg sosem foglalkoztatták a bélyegek. Egy igen terjedelmes sorozatról van szó, aminek különböző értékeit különböző években adták ki, így hálistennek szét tudom bontani. Ja mert amúgy egy híján mindegyik megvan! Meg nyilván van amelyikből rengeteg van, sok éven át nyomták őket, a '98-as postapecsét is tanusítja. Ez az első kör, 1986-ból, a kisebb névértékekkel. Nekem amúgy nagyon tetszik az egész design elgondolás, meg az elég részletes ábrázolás a masszív színekkel. Ez a sorozat elég filléres értéket képvisel, egyedül a postatiszta 8 forintos kicsit értékesebb, 200-300 forintba is kerülhet. Nézzük kicsit a kastélyokat!

Szécsény - Forgách kastély (2 Ft)

A kastélyt az 1700-as évek közepén építette a Forgách család, de a helyén korábban is várkastély állt az 1400-as évek közepe óta. A vidéki barokk építészet értékes emléke az épület. Többször működött benne hadikórház a tizenöt éves háború, és a II. világháború idején is. A '48-as forradalom előttig volt a Forgách család tulajdonában, utána többször gazdát cserélt, végül utolsó tulajdonosa báró Lipthay Béla jelképes összegért eladta a magyar államnak már a szocializmus alatt. Kiemelt műemlék, parkja természetvédelmi terület. 2005-ben teljesen felújították azóta a Kubinyi Ferenc múzeumnak ad otthont, mely Nógrád megye történetét dolgozza fel alapvetően.

Ráckeve - Savoyai kastély (3 Ft)

Savoyai Jenő részére épült a híres osztrák barokk építész Hildebrandt tervei nyomán, a 18. század elején. Savoyai 1736-os halála után a koronára szállt a tulajdonjog, és szép lassan elvesztette kastélyjellegét, mármint használati szempontból, raktárnak és magtárnak is használták többek között, minek eredményeként az 1960-as évekre annyira leromlott az állapota, hogy majdnem összedőlt. Az 1970-es években felújították, de az eredeti tervek hiányában sok helyen csak a megmaradt elemekből tudtak következtetni, és egy-két leírásból, így minden bizonnyal jelenleg már nem eredeti formájában látjuk teljesen. Jelenleg kastélyszállóként üzemel, de most átmenetileg zárva van, mivel egy kormánydöntés mentén teljes felújításon esik át épp, miután wellnes hotel funkció mellett múzeum és kávézó is kialakításra kerül, és a kastélypark is megújul.

Körmend - Batthyány-Stratmann kastély (4 Ft)

Az Őrség legimponzánsabb várkastélya a térség kapujában. A mostani épület alapjait már a 15.században felépítette, Szécsényi László báró, aztán idővel némi kitérővel Bakócz Tamás, híres esztergomi érsekhez került. A török hódoltságot nagyjából átvészelte, a Batthyány családhoz 1604-ben kerül a Habsburgok jóvoltából. 1652-ben egy tűzvész miatt újjá kellett építeni, ekkor komolyabb átalakítások történtek. De nem ez volt az utolsó ilyen eset, ugyanis a Rákóczi szabadságharc idején, kuruc csapatok ismét felégették, hiszen a Batthányak hűek maradtak a Habsburgokhoz. Ezután alakul ki jelenlegi formája és alakja egy olasz építész tervei alapján akit a család bízott meg. A kastélyt egészen 1944-ig lakták, és rengeteg felbecsülhetetlen értékű dolog veszett oda/kallódott el azután hogy a család tagjai elmenekültek, mikor kialakult az új rendszer. A főépületben 1965 óta a Batthányi-Stratmann László Múzeum üzemel, illetve az ország legnagyobb cipőtörténeti gyűjteménye is itt tekinhető meg!

Nagycenk - Széchenyi kastély (5 Ft)

Hát ugye ez itt:

A Széchenyi család, bármilyen hihetetlen a már fent taglalt Szécsényből, Nógrád megyéből származik. Első jelentősebb alakja, és a vagyon megalapozója Széchenyi György volt, aki egyházi pályán futott nagy karriert, kalocsai érsekségig vitte. Ekkor szerezte meg Nagycenket is, mint birtokot a Draskovichoktól, és innentől már a családon belül öröklődött. Azonban eleinte ez még csak egy birtok volt a sok közül, az 1680-as évek végétől telepedtek át a Széchenyiek az Esterházyaktól zálogba vett közeli (Fertő)széplakra, így kerültek Nyugat-Magyarországra tartósan a jelenlegi határközelében. 1741-ben Széchenyi Antal generális helyezteti át a család központját az akkor még Kiscenknek nevezett településre, mivel különböző jogi huzavonák miatt széplaki birtok örökjogát nem tudja megváltani, így az visszakerül az Esterházyakhoz. Ebben az évben el is kezdi a tervezést Franz Anton Pilgram osztrák barokk építész. Ha nem is teljesen az eredeti tervek alapján, de annak nyomán készül el a kastély 1750-ben. Nem sokkal később Antal meghal, és egyetlen férfi leszármazottja, az unokaöccse Széchenyi Ferenc örökli meg a kastélyt, aki beköltözése után értékes műgyűjteményt és könytárat hoz létre, melyet aztán 1802-ben a magyar nemzet számára ajánl fel, így alapítván meg a Magyar Nemzeti Múzeumot és közvetve az Országos Széchenyi Könyvtárat is. Ferencnek három fia volt, akikkel még életében megegyezett, hogy vagyonát és területeit miként osztja szét köztük. Nagycenk mindannyiunk által jól ismert Istvánunkhoz került, aki 1820-ban vette át a birtokot, és külföldi utazásai és tapasztalatai mentén rögtön komoly fejlesztéseket eszközölt mind az épületen, minden pedig a birtokon/kastélyparkban. A kastély jelenlegi formáját 1860-ban nyerte el. István után fia Béla lett a tulaj, aki nagy hangsúlyt fektetett a különböző növényfajtákra, és az angolparkból részben botanikus kertet létesített a világ növényeiből. 1944-ben egy angol légitámadás során a kastély kis mértékben megsérül, de rögtön helyreállítják. '45 nyarán azonban kifosztják, bizonyos khm... üdülők mindent kidobnak és elégetnek amit a kastélyban találnak. Eztán az épület állapota rohamosan romlik, az '50-es évekre szinte a falak állnak csak. A '60-as évektől kezdve több szakaszban évtizedeken át újítják fel, '73-tól már látogatható a létrejött Széchenyi István emlékmúzeum, a teljes helyrehozatal '88ra fejeződik be. Az épület egy részében a múzeum mellett ma már kastélyszálló és étterem is üzemel.

Nagytétény - Rudnyánszky kastély (6 Ft)

Avagy Nagytétényi Kastélymúzeum a XXII. kerületben. Fontos barokk műemléképület melyet báró Rudnyánszky József építettett római kori alapokra és egy korábbi kastély maradványaira 1743 és 1751 között Mayerhoffer András tervei alapján. Miután a feleség Száraz Julianna elhunyt (a Száraz család révén került a birtok Rudnyánszkyhoz), a kastélyt három részre osztva örökölték a leszármazottak. 1904-ben teljesen kiégett aztán, majd a második világháború során is komoly károkat szenvedett. Helyreállítása már 1951-ben megkezdődött és hamarosan - a maihoz hasonlóan - bútormúzeumnak adott otthont. '89-ben aztán be kell zárni a romló állapot miatt, végül '97-ben újítják meg ismét, és 2000-ben nyit meg kívül-belül megszépülve, Kastélymúzeumként. 2013-ban saját vasúti megállóhelyet kap Kastélypark néven (a birtok elején fut a fehérvári vonal), viszont 2018 óta újabb felújítás zajlik, azóta zárvatart. Fun fact: Az LGT első lemezborítója a kastély reneszánsz szobájában készült.

Bük - Szapáry kastély (8 Ft)

A Szapáry-kastélyegyüttest egy XVI. századi eredetű, megerősített udvarházból építtette át Felsőbüki Nagy István 1696-ben, kora barokk stílusban. A XIX.századig még vizesárka is volt, de aztán elvezették a vizet. Az épület parkja védett, belsejét pedig barokk remekek díszítik, egyemeletes és 30 szobája van.  A Felsőbüki Nagyoktól a XIX. század elején a Jankovich grófok kezére került, majd nősülés révén a Markovics, 1925-ben pedig öröklés útján a gróf Szapáry családé lett. Tőlük 1949-ben vette el a kommunista hatalom. Használták TSZ-irodának, majd az 1960-as években reprezentatív szállodát alakítottak ki benne, de 1994 óta nem használták, majd 2007-ben egy magánszemély megvásárolta, aki műemléki minőségben tökéletesen felújította családi otthonnak, így 2009-es beköltözése óta a kastély, bár gyönyörű, de nem látogatható teljes mértékben magántulajdon. Itt rengeteg kép, és némi info a felújításról:

#bélyeg #stamp #magyarország #hungary #kastélyok I. #dudás lászló #hungarian castles #kastély megaposzt #1986 #2 forint #3 forint #4 forint #5 forint #6 forint #8 forint #szécsény #forgách kastély #ráckeve #savoyai kastély #körmend #batthyány kastély #nagycenk #széchenyi kastély #nagytétény #rudnyánszky kastély #bük #szapáry kastély #lgt

[hobiartbasa]

#bélyeg

[scanzen]

MÁVAUT Központi Pályaudvar Budapest*. Magyar Posta, 40 fillér. Bélyegtervező: Nagy Zoltán, kiadás éve: 1953.

*Sztálin téri autóbusz-pályaudvar.

Úgy tűnik, hogy a bélyeg szinte egy az egyben az alábbi, 1949-es uvaterves fotó alapján készült, a kissé aránytalanul odakomponált Ikarus és bal szélső pár (trió?) kivételével szinte mindenben egyezik.

Fotó: Fortepan / UVATERV — ID 9271

#scan #stamp #mávaut #bus station #budapest #hungary

[ludd-tabornok]

Az ünnep alkalmából!

Orbán Viktor miniszterelnök úrral közlik, hogy a bélyeg, amelyet a 60. születésnapja alkalmából adott ki a Magyar Posta, nem ragad. Orbán ellenőrizni akarja az információt. Bemegy a postára, beáll a sorba, s megkérdezi az embereket, hogy igaz-e hogy nem ragad a bélyeg. Azok bizonygatják, hogy az bizony nem ragad. Orbán vesz egy bélyeget, ráköp, rácsapja egy borítékra. Egyből odaragad. Erre megszólal mellette az egyik atyafi:

- Ja, hát arra az oldalára kell köpni?

[tobbpenztazembereknek]

Máig tabu, máig hallgatnak arról, hogy '44-45 telén lemészároltak, kiirtottak több tízezer magyart a Délvidéken. A borzasztó, hogy még a pontos számot sem ismerjük, ismerhetjük. Az elkövetők jugoszláv partizánok voltak. Nevezik ezt bosszúnak, vérbosszúnak, de több jel arra mutat, hogy tudatos népirtás volt. A partizánok és a hozzájuk csatlakozó jugoszláv csőcselék Tito utasításait követve megpróbálta kiirtani, eltüntetni a jugoszláviai magyar férfi lakosságot, különös tekintettel a polgári, értelmiségi elitre. Sajnos ez jórészt sikerült. Ez a népirtás, a kollektív bűnösség bélyege és a kötelező hallgatás nemcsak az áldozatok generációját, de a következő nemzedékeket is megtörte, megsebezte. Mező Gábor új könyve felkavaró, megrázó olvasmány, a szerző elmondása szerint kutatni, megírni is nagyon nehéz volt. Többször feladta, abbahagyta, de végső soron arra a következtetésre jutott, hogy hallgatni nem lehet. A múltat nem lehet elfeledni, nem lehet szőnyeg alá söpörni, a szembenézés elmaradása, a múlt ki nem beszélése és az igazság be nem mutatása valójában a jelen eltorzítása is egyben, nem beszélve arról, hogy a jövő, a jövőkép megint hamis lesz, ha megspóroljuk a tényfeltárást és az ezzel járó küzdelmet. Nem feledhetjük el a Délvidéket sem, azokat a magyarokat, akiknek többségét teljesen ártatlanul gyilkolták meg.

Prémium partizánkontent!

Különös tekintettel:

A partizánok és a hozzájuk csatlakozó jugoszláv csőcselék Tito utasításait követve megpróbálta kiirtani, eltüntetni a jugoszláviai magyar férfi lakosságot, különös tekintettel a polgári, értelmiségi elitre.

@megittvagyunk és mindenkinek, aki szereti.

[duvad]

Tetszik a bélyeg

[stickalittle]

/telex

"Toroczkai László szerint a Mi Hazánk 2018-as megalakulása óta rajtuk van a Fidesz-bélyeg, de épp a Fidesz az, aki csipeget az ő programjaikból.

Úgy érezték, a többi párt is örülne a fővárosi választási szabályok átírásának. De készek leszavazni saját javaslatukat is, ha a Fidesz nem támogatja másik ötletük, az országgyűlési választások győzteskompenzációs szabályainak átírását."

Baszd meg, László! Ha nem szavazzátok meg a saját javaslatotokat, ki nem szarja le? Beterjesztettétek, a Fidesz pedig megszavazza. Köszöni szépen nektek. De tegyük fel, hogy megszavazzák az országgyűlési választásokat módosító törvényt is. Lehet lobogtatni, hogy itt mekkora demokrácia van. De a következő országgyűlési választás 2026-ban lesz, találós kérdés, a fideszes kétharmad 2025 végén megint magukra írhatja-e a választási törvényt? És a válasz igen. Közben pedig eltelik két év, amikor mehet a melldöngető pofázás itthon meg az EU-ba is, hogy itt nincs diktatúra! Köszöni szépen nektek a Fidesz. Tényleg elképzelhetetlen, hogy miért van rajta a Mi Hazánkon a Fidesz-bélyeg.

[prokee]

Az olasz posta, 2022

Képeslapot akartunk küldeni egy jóbarátomnak Monacoból -- mert hát képeslapra áll fel neki, vagy nemtom, de szeretne egy ilyet - ami viszonylag nehéz feladat volt, hiszen szombat délután ott nincs nyitva semmi, ahol feladható egy ilyesmi, vagy legalább bélyeget árulnak, hogy ládába dobhassuk. Sebaj, majd hazafelé feladjuk, Olaszországban. Meg is kerestük azt a postát, ami legközelebb volt az autópályához (hiszen így is 15 órát jöttünk, a lehető legkevesebbel akartunk megtoldani), és bevágtattunk az intézménybe. Félreértés ne legyen, ez nem valami Aldiba kihelyezett álposta, hanem az olasz állami posta ( https://www.poste.it ill. https://goo.gl/maps/TJ1SbjZ9Uj9i9a1fA ) Saronno városában felállított főhivatala. Namost, postához képest viszonylag háttérbe voltak szorítva a klasszikus postai szolgáltatások, legalábbis a sorszámhúzó automatából ez derült ki. Vehettünk volna villámgyorsan mobilszolgáltatást, nyithattunk volna bankszámlát, vásárolhattunk volna számtalan bindzsit, ezeket kb. hat aktív ablaknál, de a postai küldemények feladására egyetlen, jól elrejtett menüpont és egyetlen ablak volt, abban is egy unott néni takarított. Az automata ráadásul nem csak nekünk, de a helyieknek is gondot okozott, egy borítékot szorongató, tanácstalan néninek mi kerestük ki (olaszul, pedig csak az "Il konto, prego" meg a "Gracia, ciao!" megy), hová kell tappintani az érintő-képernyőn a levélfeladáshoz. Aztán vártunk, úgy 15 percet, kézben a képeslappal. Miközben az aktív ablakokban sorra ugrottak a sorszámok, talpmasszázsra, lifecoachingra, párkapcsolati tanácsadásra, vagy a bánat tudja, mire, de semmiképp sem postai szolgáltatásokra, addig a küldemények feladása ablakban csak a takarítónő tett néhány bizonytalan mozdulatot, újra és újra körbetörölgetve ugyanazt az üres ásványvizes flakont. Aztán úgy 15 perc után rájöttünk, hogy az egyik, vélhetően társasutazást, pálmaolaj-részvényeket, vagy macskabiztosítást értékesítő ablakban integető, kedves, fiatal, huszonkevésnek tűnő hölgy nem a mögöttünk álló úrral kommunikál, hanem nekünk beszél. Olaszul. Közelebb mentünk, és jeleztük, hogy ez csak angolul fog menni. Esetleg németül. Vagy talán még oroszul. De olaszul biztosan nem. "Ááááá!" mondta a hölgy, nem tudom, milyenül, de értettük. Rövidesen érkezett egy másik fiatal hölgy, aki tudott angolul (mondjuk majdnem annyira, mint én olaszul, de mindenképp jobban, mint az első). No, neki végre felmutathattuk a képeslapot. Mit mondjak, nagyon váratlanul érte. Azonnal vad tanácskozásba kezdett az első hölggyel, majd kis türelmet kért (valószínűleg ezt is olaszul). Hátraszaladt, és néhány perc után visszatért egy magas, szikár, ősz hajú férfival. Ránézésre elhittük, hogy ő még élt a képeslapok korszakában, vagy legalábbis a szülei mesélhettek neki ilyesmiről. Átvették a képeslapot, és már hárman tanácskoztak, részletesen és hosszasan, majd az angolul (elvileg) tudó hölgy hozzám fordult, kezében a lappal, majd olyat mondott, amire egyáltalán nem számítottam. - Van egy kis probléma. Sajnos erre bélyeget kell vásárolnia. Nekünk pont van bélyegünk, tudunk önnek eladni bélyeget. Szeretne tőlünk bélyeget vásároln? Aztaaa, gondoltam magamban, hát erre aztán igazán nem számítottam, hogy a postán egy képeslapot bélyeggel lehet csak feladni, de arra végképp nem, hogy ezt a bizonyos bélyeg nevű izét épp a postán fogom tudni megvásárolni. - Igen, szeretnék bélyeget vásárolni - válaszoltam. Erre mondjuk meg ő nem számított, mert láthatóan nem volt tovább megírva a forgatókönyve. Tanácstalanul fordult hátra az ősz hajú férfihez, akit - ugye mondtam, hogy ő már hallhatott ilyen meséket! - nem ért váratlanul a helyzet. Hátrasétált, és rövidesen megérkezett, a hóna alatt egy mappával, amiben BÉLYEGÍVEK VOLTAK! Rövid tanácskozás után kikeresték, milyen értékű bélyeg szükséges a képeslapra, és ebben csak kicsit zavarta meg őket, hogy a címzés alján nem Ungheria, hanem Hungary állt. Majd a rangidős kikereste a megfelelő címletet, a nyelvtudós hölgy elkérte az 1.15 eurót (kis szépséghiba volt csak, hogy nem fifteent, hanem fiftyt kért, de végül azért visszaadott belőle), betette a kasszába. No, itt megint volt néhány másodpercnyi bizonytalanság. Egyik kezében a képeslappal, a másikban a bélyeggel, nézett az idősebb úriemberre. Gondolom, kereste, melyik nyílásba kell betenni a nagy kártyán a kicsit, vagy ilyesmi, de a rutinos kolléga pikk-pakk felnyalta a bélyeget a lapra. Ez a hölgyet némileg váratlanul érte, talán sokkolta is, hogy a bélyegnyalás közben nem volt a bácsin maszk, ez így nem volt igazán higiénikus. Na jó, sikerült az interfészek csatlakoztatása is, de itt végképp megállt a protokoll. Annyira egyértelműen nem volt fogalma sem, hogy most mi fog történni, mi a teendő egy ilyen offline izével, amin se egy vonalkód, se egy QR-kód, a gépen sincs ilyen méretű nyílás, hogy itt már hangosan felnevettünk. A helyzetet az ősz hajú postás-kolléga mentette meg, aki egyszerűen kivette a kezéből a képeslapot, odacsapta a bélyeges mappa mellé, és hátrasétált vele. Mi pedig megkérdeztük, hogy akkor finitó, vagy valami, amire a hölgy bizonytalan bólintással válaszolt, mi pedig távoztunk, életünk legbizarrabb postai kalandjával. A képeslap további sorsa egyelőre ismeretlen. A barátomat mindenesetre megkértem, feltétlen tudassa majd, hogy: - odaért-e valamilyen formában a képeslap; - nem-e esetleg-e egy fáradt, poros, magas, ősz hajú, olaszul beszélő biciklis postás vitte-e ki, halk vaffankúlózással; - sikerült-e kivinni a lap mindkét oldalát; - hány bélyegző került rá, mire odaért!

[libirk]

[balazskisswriter]

Helyzetjelentés Balázs módra:

Be kell vallanom valamit. Nyár eleje óta nem írom az arcanepunk fantasymat, a Keltike, a lázadót. Amikor leülök elé, akkor is képtelen vagyok pötyögtetni a sorokat, legfeljebb javítani tudom az eddigieket. Vagy ha mégis kierőszakolnék magamból egy-egy oldalt, az pont olyan rossznak és erőltetettnek érződne.

Egyelőre nem tudom biztosan, hogy ez csak amiatt van-e, mert jelenleg nem tudom beleélni magam egy ilyesfajta világba, vagy azért, mert maga az írás nem megy. A régebbi (például mágikus realista, enyhén horror/thriller), sötét történeteim vonzóbbak az aktuális hangulatomban és "életérzésemben", de még így sem igazán tudom, mi lehetne a következő regényem, amit tényleg befejezek.

Necces a helyzet. A Megszólít a jégmadár tavalyi teljeskörű átírása óta semmi újat nem fejeztem be, és most semmi újat nem tudok elkezdeni. Gondolom, erre mondanák sokan, hogy "írói válság". Mázli, hogy én éppen írónak sem vagyok mondható, így nem süthető rám ez a bélyeg sem.

Természetesen, amint kitalálom, hogyan tovább, meg fogom itt osztani. Lehet, hogy nagyon közel vagyok valami újhoz és megfelelőhöz, de lehet, hogy végtelenül távol. Így megy ez.

#kiss balázs #balázs kiss #írás #regényírás #írói válság #helyzetjelentés #keltike a lázadó #megszólít a jégmadár

[phasedays]

Az állandóság csupán illúzió, mindenen ott a mulandóság bélyege."

[dedibelyegei]

Egy újabb debüt, az első portugál bélyeg itt, ráadásul éppen idén 50 éves! Én sokkal újabbnak gondoltam valamiért, dehát annyi baj legyen. A '73-as Városok és tájak sorozat harmadik tagjáról beszélünk a négyből. Portugália nevezetsségei láthatóak a bélyegeken, kis méretükhöz képest igen gondosan megrajzolva. Rendre a lisszaboni Aguas Livrés ókori vízvezeték viadukt (5 centavo), a Santa Maria da Feirea vár (2,50 escudo), a képen látható tomari Krisztus-rendi kolostor ikonikus ablaka (3,50 escudo) és a Guimaráesben található Braganzai Hercegek Palotája (4,50 escudo).

Ez egy elég nagytömegben nyomott sorozat volt, úgyhogy nem mondható érdemben értékesnek, bár egy komplett négyes postatiszta állapotban, azért megüti az 1-2.000 forintot. Ennek ellenére az én példányomon szerintem tök menő a '74 szilveszteri dátumpecsét :)

Tomar egy Portugália közepén fekvő város, az azonos nevű község (talán a magyar járásnak megfeleltethető közigazgatási egység) központja. A városnak kb 20.000 fő, a községnek pedig mégegyszer ennyi a lakossága. A várost a XII. században alapították, éppen a Templomosok kolostorában, melynek díszablaka látható a bélyegen is. A XV. században volt jelentősége csúcsán, a portugál terjeszkedés egyik központjaként. A Krisztus-rendi Kolostor (Convento do Cristo), mint Portugália legjelentősebb történelmi és kulturális emlékhelye, 1983 óta a világörökség része. Ennek oka, hogy a kolostor a Templomos alapítás után, gyakorlatilag hét évszázadon át folyamatosan épült, bővült, így tulajdonképpen élő múzeuma a XII-XVIII. század közötti portugál építészetnek és szobrászatnak. Egyik legjelentősebb eleme a bélyegen látható tomari díszablak, melyet I. Mánuel király (1495-1521) alatt építettek egy bővítés részeként, és a róla elnevezett Mánuel-stílus legnevezetesebb alkotása. A szerzetesi élet 1843-ig tartott a kolostorban, ekkor Tomar grófja vásárolta meg az ekkorra Portugália legnagyobb épületegyüttesévé avanzsált komplexumot. Ő gondoskodott az épületek állagának megörzéséről, mígnem 1910-ben aztán az államra szállt. Íme az ablak:

#bélyeg #stamp #portugália #portugal #3.50 escudo #1973 #tomar #díszablak #convento do cristo #krisztus-rendi kolostor #I. Mánuel #templomosok

[cunctatormax]

A bélyegkisívből 2 bélyeg közös kiadású, melyeket Jamada Jaszuko, a magyar bélyegeket pedig Berta Ágnes tervezte. A további 8, azonos témájú bélyeget mindkét ország postája saját tervezésben készíttette el. A japán tervezésű, közös bélyegek egyikén a magyar Országház épülete, előtérben a Dunával, míg a másik címleten a Fudzsi hegy látható.

[mehetnenktovabb]

Fent a hegytetőn,

majd lent a völgyben.

Kínoz, belep, kitakar,

mint a tenger, a zivatar.

Sírok majd nevetek,

néha sírva nevetek.

Bennem ez a sok érzelem,

egyszer majd végez velem.

(Bélyeg: bipoláris)

[stegal]

Levelet hozott a posta, a boríték fele bélyeg volt. Tanulsága ennek az egésznek : Mi védjük meg mindig Európát..

[yourfavouriteblondie]

a mélység fojtogatja torkomat, az elme börtön

a deszkán vörös rózsák, múzsák könnye szemfedőmön

menekülnék, de egyedül félek, ez rám nyomott bélyeg

te belül érzed, keserű méreg és nem rokonlélek

hiába szeretnél, nem szeretnéd

csak neked fájna

a fekete lelkem még az ördöggel is kezet rázna

egy gyönyörű démon húz, egy angyal még a fejem fogja

tudom, csak álmodom, egy rab vagyok, a fejem foglya…