#ítélkezés

[csacskamacskamocska]

Barátságos arcú szörnyek

Ítélkezni nagyon nagyon könnyű. Kézenfekvő, mi több felszabadító. Ha a másik rosszat tett, ha más vagy mások nem elég hálásak nekünk, akkor sikerül magunkat olyan jónak látnunk, hogy az elfedjen minden mást. Minél rosszabb a másik, annál jobbak vagyunk mi – sebzett angyalok. Volt egy barátom, aki mindig azt mondta: a jó emberek végül megbékélnek. Nem volt senki, aki ne békélt volna meg, akármit is csinált ő, hiszen ki akar a rossz emberek közé tartozni? Senki. Van valaki, aki látja ennek a mondatnak a fonákságát? Tehetek bármit, viselkedhetek bárhogy, majd mások, a jó emberek elnézik nekem. Az igazán jók akkor is szeretni fognak. Nagyon szerettem őt azokban a pillanatokban amikor el tudtam magammal hitetni, hogy őszintén kedves vagy figyelmes, hogy érdek nélkül segítőkész. De valamiért mindig és következetesen devalvált mindent amit tett. Egy szájrándítással, egy gúnyos megjegyzéssel, vagy akár hosszasan kifejtve, hogy miért nem kell örülni.

Nagyon keserű dolog amikor végül felvállalod, hogy a rosszak közé fogsz tartozni, azok közé, akik hálátlanok és nem bocsátanak meg. Mert valójában mint a pók hálójába ragadsz bele az ellentmondásokba, a SAJÁT és a másik ember ön és élethazugságaiba, az amúgy megbocsátható képmutatásba. Rossznak lenni rossz érzés. Nem ítélkezni meg nagyon nehéz.

Volt egy pillanat amikor átfutott rajtam, hogy dehát, mennyi mindent tettem érte. Aztán elszégyelltem magam. Merthát ki ne tudná nálam jobban, hogy azért tettem, hogy szeressen. Volt vele célom. Jóóóó, össze is találkoztak érdekek meg érdeklődések, de valójában üzlet volt, szerettem volna megvásárolni vele a figyelmét meg a szeretetét. Pfff. Nincs mit számonkérnem. Hogy megalázva érzem magam és kisemmizve, hát bocs... szar üzletet kötöttem, nagy árat fizettem a semmiért, kockáztattam, nem jött be. Ezért nem a másik ember a hibás. Nem mondom, hogy nem lenne könnyebb, ha sikerülne rávernem, mert könnyebbb lenne, de akárhogy próbálom, nem megy le a torkomon.

Nyer-e a másik ember azon, ha nem akarjuk világgá kiabálni, hogy milyen szörnyűségeket követett el és nem próbáljuk a magunk oldalára álítani a "közvéleményt". Nyilván, nyer. Nyilván övé lesz a makulátlan palást, amiben végigsétál az életen.

Azt akarom látni, hogy a lelke mélyén ő jó ember. Tévelyeg, de jó ember. Hiszen úgy látni, nekem lenne sokkal könnyebb. Inkább mentsek fel egy gonoszt, mint elítéljek egy jót, csak azért mert nem vagyok képes a tisztánlátásra. Ha nem jó, mások is látni foják egyszer. Ha jó, én megmondtam...

Az élet nem igazságos. Nem is dolga, hogy az legyen. Az élet csak döntések, cselekvések hosszú-hosszú fonala, amit mindenféle érzelmekkel színesítünk. Aztán hol a cselekvéseket, hol az érzelmeket tartjuk fontosabbnak, a döntéseinket meg nem akarjuk látni. :) A szeretetnek nem szabad(na) üzletnek lennie. Csak valami olyasminek, amit emberek éreznek, és ami emberek között gerjeszti magát egyre nagyobbra.

Más, de tegnap hallottam egy tréningen és érdekes volt. Tényleg szükségünk van a visszajelzésekre, mert a nélkül nem tudunk változni, nem tudunk jobbítani magunkon. Felnőttként már ezt inkább csak a közeli családtól kapjuk meg. Akinek nincs ilyen... hm... hm... az lehet, hogy semmilyen visszajelzést nem kap. A legértékesebb visszajelzések, amiket biztonságos, szeretetteljes környezetben kapunk. Ahol tudjuk, hogy szeretve vagyunk annak ellenére, hogy... és ami elég fontos számunkra, hogy változunk azért, hogy elismertebbek legyünk. Azon gondolkodtam, hogy a hozzám hasonló magányosan élő emberek feltehetőleg hajlamosabbak azt gondolni, hogy ők rendben vannak. Hiszen nem ütköznem soha bele valaki szeretetteljes véleményébe maximum ellenségeskedésbe, amit mindenki igyekszik magáról lesöpörni. A másik érdekesség az volt, hogy mennyire meglátszott a tréningen, hogy kik voltak a csapatban, akik komolyan foglalkoztak önismereti dolgokkal. Most azon dolgozom, hogy az öntelt kis egomat visszatuszmákoljam a helyére. :D

#szeretet #üzlet #kapcsolat #önismeret #ítélkezés #jóság #ego #tréning #02-01

[dalszoveg-planet]

Olyan gyorsan ítélkezel Mert igen, lehet, hogy megváltoztam De mindenki más is

Louis Tomlinson - Bigger Than Me

#dal #dalszöveg #dalszövegek #dalszöveg magyarul #magyar #louis tomlinson #hazug #ítélkezés #ítélkezik #emberek #vélemény #megváltozott #megváltozás

[egy-lany-blogja]

Ha sovány vagy, akkor drogozol. Ha kövér vagy, akkor le kell fogynod. Ha iszol, alkoholista vagy. Ha divatosan öltözöl, beképzelt vagy. Ha nem divatosan öltözöl, akkor igénytelen vagy. Ha kimondod a véleményét, akkor durva vagy. Ha nem szólsz semmit, akkor sznob vagy. Ha társaságkedvelő vagy, akkor bulizó állat vagy. Ha szeretsz egyedül lenni, akkor magányos vagy.

Nem tehetünk semmit kritika nélkül. Olyan társadalomban élünk, ahol az emberek nem tudnak létezni, ha nem a többi embert ítélik meg. Építsük fel egymást és ne romboljuk. Mindannyian a legjobbak vagyunk, ugyanabban az élet nevű színes játékban.

/Vivian.K./

#sovany #kover #jo #rossz #iszol #drogozol #eloitelet #ítélkezés #divat #emberek #velemeny #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #magyar idezet

[kispapucsallatka]

Borús időben harsányan rikító piros egyenruha. Magához édesgeti a belváros kósza tekinteteit, velük együtt rengeteg előítéletet. A múltban még szorongtam volna miattuk, most már csak kifújom a cigaretta füstjét és azzal együtt sodródom tovább.

#budapest #belváros #ítélkezés #emberek #múlt #magyar tumblr #magyar

[dontlovethewayyoulie]

Leértékelés

Képzeld el...

Képzeld el, hogy sétálsz a sorok között. Leértékelés. 

Meglátod. Sérült, hol itt hol ott. Külsőleg nem fog meg igazán, de az utolsó darab. 

Elviszed. Olcsó volt és mert miért ne. Külsőleg nem a legjobb, kaptál már jobbat is. Most jó lesz valamire.

Majd hazaérve nézegeted, felméred, megérte? Kérdezed magadtól. Hisz volt már jobb is.

Hisz nem nyűgözött le, értékesebb lenne szebb külsővel.

De utolsó darab. Meg hát már haza vitted.

Nem önt el imádat vagy rajongás, nincs beteljesülés vagy érzelmi áradat.

Elvárnád tőle, hogy a legjobb is lehetne, elvárod, hogy változhatna, hogy számodra még megfelelőbb legyen.

Szebb külalak, szebb vonások, szebb forma.

Összehasonlítás, elvárások és ítélkezés vakít el. 

Hisz tudod, volt már szebb is.

Számodra ebben a formában már kevesebb értékkel bír. 

Akkor miért nem hagytad ott másnak?

#megfelelési kényszer #body #elvárások #értéktelen #külsőségek #ítélkezés #testiség #énénvagyok

[mergezoszavak]

azt választottam keresztül, amin épp most megyek keresztül, mert - akár hiszed, akár nem, te féreg - ezen keresztül érzem, hogy élek!

#dalszöveg #magyar #magyar szöveg #zene #zeneszöveg #téveszme #téveszme eger #vesszőfutás #téveszme vesszőfutás #féreg #ítélkezés #sors #terhek #élet #érzem hogy élek

[hicapacity]

Az emberi kapcsolatban szerzett sérülések csak emberi kapcsolatban gyógyulhatnak - ez az egyik fontos üzenet, amit a Magyar Addiktológiai Társaság kongresszusán hallottam többször is. Fontos. És, tegyük hozzá, valójában nem az emberi kapcsolat az, ami a sérülést okozza, hanem a valódi emberi kapcsolatok, a tartalmas és együttérző kapcsolódások hiánya.

A bántás, az elhanyagolás, az abúzus: ezek mind abból fakadnak, hogy a bántalmazó, az elhanyagoló, az abuzáló képtelen a valódi, elmélyült emberi kapcsolatok kialakítására.

Akkor most legyünk mindig dühösek a szülőkre? Tegyük őket felelőssé azért, ha valaki drogfüggővé válik? Nem, nem ez a lényeg. Ezek a bántások többnyire a múltba nyúló szinte végtelen láncolatokat alkotnak. Az elhanyagoló, bántalmazó szülő mögött többnyire ott van az ő bántalmazó, elhanyagoló szülője, és így tovább.

És gyakran olyan szülők gyermekei is drogfüggővé válnak, akik egyébként nem bántották tudatosan a gyermeküket. De esetleg ideje korán meghaltak. Vagy életben voltak, és igyekeztek neki mindent megadni, ami tőlük tellett. Igyekeztek más, jó szülők lenni. De mégis, ha tele voltak feldolgozatlan fájdalmakkal, szomorúságokkal, akkor azt akaratlanul is átadták. A gyerek olyan, mint a szivacs. És ez a szivacs az első években nem tud más érzelmeket magába szívni, mint amit a szülője kibocsát.

Nem az ítélkezés a lényeg, hanem az, hogy a jelenben megtörjük a múltba nyúló transzgenerációs trauma-láncolatot. Mert a lánc megtörhető, a trauma gyógyítható: emberi kapcsolatok által. Olyan támogató környezetet, olyan biztonságos tereket kell teremteni, ahol ezek a kapcsolatok könnyen kicsírázhatnak és szárba szökkenhetnek. Ahol az emberek elmesélhetik a legbelsőbb történeteiket: a történeteket, amelyek meghatározzák az identitásukat. Azt, hogy kinek, minek gondolják, képzelik magukat.

Mert ha valaki saját magát szégyellni való kudarchalmaznak gondolja, aki nem méltó a szeretetre, és a belső történeteit pedig szégyelleni való titoknak tartja, akkor nem képes kitörni a saját maga által felépített burokból. Ami kizárja az életet.

"A szégyen meghal ott, ahol biztonságos terekben történeteket mesélnek," írja Ann Voskamp kanadai író.

Sok ilyen biztonságos térre, közösségre van szükség.

És arra is, hogy a trauma-tudatosság - és a nem ítélkező, együttérző kommunikáció - megjelenjen az oktatásban, az orvoslásban, a szocális ellátásban is. Mindehol, ahol emberekkel foglalkoznak.

A társadalom részéről az addiktológiai ellátórendszer felé még mindig az a határozott igény, hogy "javítsák meg" az "elromlott" egyéneket. Pedig valójában a társadalmat kellene megjavítani. Azt, ahogyan emberek emberekhez kapcsolódnak, már a születéstől kezdve.

#drgrpt #drgrptr #kapcsolat #szeretet #terápia

[bbbllleeeehhh]

emlékszel még? mikor őszi vagy téli szünetben nálad voltunk. együtt fürödtünk. a gyerekkorunkról beszéltünk, miközben összepréselve ültünk a kis kádadban. arról beszéltünk, hogy igazából mindkettőnk gyerekkora szar volt. de mégis boldogan beszéltünk róla. boldogan és ítélkezés nélkül. akárhányszor eszembe jut ez az emlék, látom magam előtt. és jó érzésekkel tölt el. érzem az elfogadást és a megértést, amit abban a pillanatban is éreztem. imádok erre visszagondolni. és sokszor ok nélkül is eszembe jut. szívesen átélném újra. szívesen érezném újra.

azt hiszem ez egy fő emlék, tudod mint az agymanókban. :)

[mindennapitortenetek]

Mérgező szülők

Két hete vettem egy könyvet. Az a címe, hogy Mérgező szülők. Már korábban is szemezgettem ezzel a könyvvel, de nem vettem meg. Hogy miért? Több oka is lehet. Lehet az is, hogy mindig olvasok valamit, ennek ellenére halmozom itthon a könyveket. Nem olvastam ki még mindent, de azért veszem a következőt. Lehet az is az oka, hogy egyszerűen tartottam tőle, hogy belekezdjek egy ilyen témába. Nem tudom. A lényeg, hogy végül megvettem. Közvetlen egy telefonbeszélgetés után az anyámmal.

Most lehet azt gondolod, hogy jól összevesztünk, én felszívtam magam, és eltrappoltam a Libribe, és még ott mérgemben úgy döntöttem, hogy kell ez a könyv. A valóságban nem vesztünk össze. Nem is lett volna min, merthogy a szokásos semmit beszéltük meg. Milyen az idő, sok-e a munka, beszéltem-e a testvéremmel stb. 

Sokszor történik ez, mint ahogy a veszekedős, vitatkozós verzió is. Múlt héten például ez a verzió volt, és ugyan eltelt egy hét, és én felnőtt vagyok, mégis gyomorgörcssel gondolok arra, hogy fel kellene hívnom, mert ugye hiába múlt az ember harmincéves, mégiscsak a gyereke valakinek. Miért gondoljuk ezt? Miért gondoljuk, hogy csak azért mert valaki a szülőnk, mindent el kell viselni tőle? És miért érzem úgy, hogy nem merem kimondani az őszinte gondolataimat, ha veszekszünk?

Könnyű lenne azt mondani, hogy mert mi lesz, ha nem csak fenyegetőzik azzal, hogy felakasztja magát, hanem meg is teszi? (Pszichológusom persze erre rögtön azt mondta, hogy az csakis az ő saját felelőssége lenne, nem pedig az enyém. Tudom... de mégis.) De nem csak ez az oka, meg a többi fenyegetőzés, vádaskodás meg ítélkezés. Hanem, hogy belefáradtam. Nincs már kedvem veszekedni, és mikor elindul ez a lavina, egyszerűen csak némán a hó alá akarok bukni, és kivárni, még magától elül a vihar.

Persze a dolgok soha nem oldódnak meg maguktól. Ezt jó észben tartani. Minden munkába telik. Van ami többe, van ami kevesebbe. De azt is jó észben tartani, hogy nem változtathatsz meg másokat csak azért, mert te úgy akarod. Magunkon persze lehet változtatni. Erősebbek lehetünk, kitartóbbak lehetünk, határozottabbak lehetünk. De ez rohadt sok munka, és nem egyik napról a másikra következik be.

Ennek a tükrében most mély levegőt veszek, és miután postolom ezt a kis szösszenetet, felhívom, mert habár nem sok kedvem van (korábban ezt még magamnak is féltem bevallani, mert hát az ember anyjáról van szó ugye), feloldani az ez okozta görcsöt bennem, csak ez tudja. 

De így van ez mindennel. 

#mérgezőszülők #toxic parents #mérgező szülők #motivation #motiváció

[csacskamacskamocska]

nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et

és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat. Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba? Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember. Jellemeznek-e minket a szórakozásaink? A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasító, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki. Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :) A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol. Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg. Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által. És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja. Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság. Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :( Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve. Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.

Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.

Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel. Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok? Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart. Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét? Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin. Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam. Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :( Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D

#tumblr massza #a tumblr személyisége #elfogadás #kritika #trash #01-21

[technofemininity]

LÁNYOK HÍVJAK NEKTEK TAXIT? NEM KELL KÖSZI, KOCSIVAL VAGYUNK.

         Az első techno buli, amire elmentünk kutatni a KINK Budapest bulisorozat húsvéti alkalma volt. A KINK egy underground LGBTQIA+ techno partiként mutatja be magát a közösségi média oldalain, elmondásuk szerint egy biztonságos teret nyújtanak az egyéniség kifejezésére. A rendezvényeken tilos fotózni, ezzel is biztosítva a bulizó közönséget a biztonságukról, a közeg zárt jellegét megőrizve. Emiatt sajnos képeket nem tudtunk készíteni a megfigyelés közben.

         A KINK bulik lényege, hogy akármilyen ruhában, az adott buli tematikának megfelelően, az emberek önfeledten végig táncoljanak egy estét. A dress code-ot mindig megtaláljuk az adott esemény leírásában, erre a bulira a következő volt: „We highly encourage you to dress according to the theme. Ideas for theme-related outfits can be: Leather, Latex, Lace, Underwear, Half-Naked, Naked, Erotic, Fetishwear”. A Facebook eseményben meg is válaszolták az egyik minket érdeklő aspektusát az ilyen buliknak, mivel öltözőt is biztosítottak az átöltözéshez, így biztonságosan odajuthattak a résztvevők, majd haza is. A rendezvényre bejutni sem akárki tudott, annak ellenére, hogy jeggyel lehetett csak bemenni, a szervezők face control-val is ellenőrizték kik mehetnek be, a befogadó és biztonságos hangulatot tovább erősítve.

         A buli ára teljes áron 7.000 forint volt, ez a mi véleményünk szerint egy magas ár, azonban azok az ismerőseink akik techno bulikba járnak biztosítottak róla ez az átlagos ár ma Budapesten.

         Este 11:17 Soroksári út, Arzenál, B és A első techno élménye itt kezdődött. A bejáratnál egyből megtapasztaltuk a leírásban megemlített face control-t ugyanis az előttünk érkező, közelkeleti férfit nem akarták beengedni, így várnunk kellett a saját bejutásunkra, de minket gond nélkül átengedtek. Később viszont az este folyamán az előttünk várakozó férfivel is találkoztunk.

         A szórakozóhelyre megérkezve teljesen üres terek fogadtak minket, csak pár korán érkező volt ott. A biztonságiőr – vélhetően látva, hogy nem voltunk ismerősök a terepen – gyorsan útbaigazított minket az öltözők és szekrények irányába. A mosdóban Revoluttal fizethettünk a használatért, a ruhatárat pedig csak készpénzzel 5.000 forintért vehetted igénybe. A korai vendégek számunkra meglepő módon 30 év felettiek voltak. Várakozva a többi résztvevőre a szekrények és belépő árát összekötöttük az idősebb korosztállyal és arra gondoltunk lehet ez a rendezvény eleve más korosztályt céloz meg, akik megtehetik egy átlagos péntek estén, hogy 12.000 Forinttal indítják az estét. Emellett sok külföldi bulizó is volt, azonban ez annak is lehetett az oka, hogy eleve a rendezvényszervezők sem voltak magyarok.

         Az öltözködés is nagyon változatos volt, a korai bulizók között sokan teljesen komolyan vették a dress code-ot, volt aki bondage-ban volt, volt aki csak fehérneműben. Azonban jelen voltak a fekete pulcsis és megszokott talpig fekete technos outfitek is. Sőt a félmeztelenül fesztiválozó, bulizó hetero fiúk típusából is felbukkant egy. Az átöltözés lehetőségét még azok is kihasználták akik csak egy másik szoknyát vagy kabátot vettek át.

         Az öltözködéshez kapcsolódva megfigyeltük, hogy egymás megnézése nem volt problémás, igazából az öltözéktől függetlenül mindenki megnézte a másikat, egyáltalán nem ítélkezve, mintha a kirakatokat végig néznéd valahol. A negatív ítélkezés jelei nem voltak jelen, még velünk szemben sem akik kevéssé illettek be a környezetbe. Ugyanakkor a pozitív elismerés sem volt meg, amit esetlegesen nőként más bulikban tapasztal az ember, a különböző társaságok és bulizók nem nagyon zavarták egymást. Az amit az interjúkból eddig hallottunk teljesen megvalósult, egyszerre nagyon egyéni a techno buli, de a saját közegeddel is tudsz kapcsolódni közben.

         Ami nagyon érdekes volt, a rendezvény LGBTQIA+ környezete mellett, hogy az egyetlen interakció, ami nem egy adott társaságon belül zajlott, pont a buli üzenetével ellentétes jelenség volt. Egy kockás inges (kívülről feltehetően hetero) férfi megsimította egy neccharisányba öltözött lány fenekét, bármilyen konfliktus nélkül egyébként a barátai körbevették a lányt és átmentek a tánctér egy másik felére. Azonban ennél a jelenségnél azt éreztük megjelenik, hogy bármennyire kontrollált és biztonságos a tér teljes biztonságban sosem lehetnek a nők a férfi tárgyiasítás elől, még egy elvileg ezt megakadályozó térben sem. Ugyanez a férfi később tovább „vadászott” de nem járt sikerrel. Ez a megfigyelésünk a Thornton, Armstrong olvasmányokkal kicsit szembe megy, hiszen mindenhol kiemelték ide nem párt találni mennek az emberek, egy eset alapján mi sem szeretnénk általánosítani, de észben tartjuk a jelenséget a további bulikra tekintettel. A férfi tekintetek elől nőként sosem lehet mentesülni, és az extrém techno szettek magukra vonzották mindenki tekintetét. 

         Érdekes volt, hogy az ott töltött idő alatt, nem nagyon lehetett senki kezében telefont látni.

Egyrészt a kiszolgáló személyzet nagyon segítőkész volt, de a buliban megjelenő vendégek sokszínűségéből adódóan nem feltétlen éreztük magunkat jobban biztonságban, mint egy átlagos szórakozóhelyen. 

Az öltözködés bár néhány lány és kevesebb számban fiú esetében megfelelt a sztereotíp “techno fashion”-nek, nagyon sok alternatív irányzat jegyei is megjelentek. Tehát nem volt annyira egységes, öltözködés szempontjából, mint az elsőre gondoltuk volna. Sőt igen, egész sokan még a legalapvetőbb fekete ruházat “szabályt” sem tartották be. Ez meglepő volt számunkra.

         Összességében a mindenki által hangoztatott biztonságos közeget külső szemlélőként mi nem tartottuk annyira biztonságosnak és befogadónak. Pedig általános megjegyzés és az interjú alanyaink is ezt az álláspontot képviselik, hogy a techno bulikon belül mindenki vigyáz a másikra és nőként, akár extra öltözékben sem éri őket ezzel kapcsolatos attrocitás. 

Az ott lévő tagok (beleértve az extrém öltözéket viselőket is) viszont teljesen komfortosan mozogtak a térben, az esetleges vizslató tekintetek ellenére is. Illetve a férfi hívatlan közeledését is konfliktus nélkül lereagálták a lányok, ahogy azt egy sima szórakozóhelyen is megtennék. Tehát azt gondoljuk nőként nem biztonságosabb egy techno buli, mint akármelyik másik szórakozóhelyen szervezett rendezvény. 

 1:40 körül jöttünk el, ekkor még a nagy táncterem csak egyharmad része telt meg és kint is sokan álltak sorban.

A&B

#techno #technofashion #budapesttechno #technoparty #technosubculture

[gyulaszabo]

Ítélkezés.

Ítélkezned nem szabad, elvégzik azt, az emberektöl kapott felhatalmazással, ezért alapokat nélkülözve az istenek, alaptalanul azért mert nem ítélkezés hanem a szükségletek szerint alakulnak dolgaink./2216/

[onsieluenkeli]

Tudjátok mi az új netes agybaj? Az utóbbi hónapokban és hetekben egyre jobban ezt látom... Figyeljétek meg ti is, és döntsétek el, hogy igazam van-e, vagy sem.

Nem csak magam felé, de nagyon sokszor mások között is kiszúrtam már ezt. Szerintem eléggé bántó. Mivel a social felületeken történik, így persze először furcsa is a jelenség.

Olyan szitukat képzeljetek el online,

amikor egyes emberek folyamatosan átnéznek, átugranak másokon, vagy reflexszerűen lapoznak és szintet váltanak. Mintha folyton elégedetlenek lennének, és semmi sem jó nekik.

Olyan mintha egy figyelemzavaros percenként unna mindent és mindenkit maga körül. Vagy egy TikTok, és Tinder függő, aki +,- kétpólusú logika mentén ítélkezve, és teljes türelmetlenség mellett dobbantana maga körül mindent. És mintha csak jobb, és még jobb, és annál is jobb videót, információt, kommentet akarna látni, mert sajnos a teljesen bebetonozott ingerküszöbe erre vágyik.

Tényleg olyan mintha már kóros lenne az, hogy átnéznek egymáson az emberek. Hiszen nem csak cikkeket nem olvasnak el, de sima kommentekre sincsen már türelmük.

Sokszor észre sem veszik mit művelnek, és teljes érzéketlenség is társul hozzájuk.

És ami tényleg egyre gyakoribb, hogy felszínesen gondolkoznak. Nem szánnak időt egymásra az emberek. - Ezt még a Flóra ültette belém, hogy türelmesen tudni kell figyelni a másikra.

Egy kapcsolat legyen az bármilyen is (baráti), nem csak csoki zabálásból áll. Sőt, a legjobb részhez ismerkedések, megértések, elfogadások útján jutunk el. Normál esetben idő telik el mire igazán dicsérjük a másikat, vagy megvédjük, felemeljük. Azok, akik túl gyorsan nyomulnak, hízelegnek, azokkal sosincs valami rendben... Szóval a kapcsolatokhoz idő, odafigyelés, és türelem kell. Ez nem egy kétpólusú ítélkezős játék! De ma már 1 rövidebb komment szekciót sem képesek sokan elolvasni... vagy fújjognak, mert még jobbat vártak.

Elhiszem hogy sokan le vannak fáradva, vagy a túl sok információs és gumicsont pokol miatt ezzel a mentalitással védekeznek, de egyre gyakrabban képtelenek kicsit időt szánni valamire, vagy valakire. A folytonos lapozgatástól pedig egy kicsit sem nyernek semmit. Érdemi beszélgetések, jó kis viták kihalóban vannak. Ugyanazt a Zombiságot látom mint amit a TikTok, és a short videók okoznak a tiniknél.

A Tindert nem ismerem, de szerintem az is eléggé gáz lehet. Mint egy rossz munkahely ahol folyamatosan le kell nyűgöznöd a főnöködet, aki amúgy kúrvára átnéz rajtad, vagy csak felszínesen értékel.

...............

Itt van most ez a - No Hard Feelings (Barátnőt felveszünk) című film. Értem hogy egy Amerikai pite szintű, meg borzalom, és bla blabla... de akik rám asszociálják, vagy a Flórára, egy pillanatra sem gondolnak bele, hogy tényleg igaz-e ránk... ¯\_(ツ)_/¯ Mert mi sosem voltunk olyanok, sem pedig annyira trágyák. Sőt, ha igaz lett volna, a zenei világ ívben elkerül minket.

Egyben viszont igaz, tényleg vannak öreg (50/60) BETEG nők, akik sajnos manipulálva bárkihez hozzá oltogatnának. Ez pedig örökké kínos, mindenkinek. És senki nem kérte.

...............

Szóval,

Iszonyúan sokszor találkozni felszínes gondolkozásúakkal, és gyorsan ítélkezőkkel is. És akkor még ki vannak hagyva az olyan egyéb tulajdonságok mint a nárcisztius, önző, érdek, negatív, gyűlölettel teli stb...

Akik viszont képesek lemenni türelmes odafigyelésekbe, megértésekbe... aranyat érnek, és nagyvalószínűséggel nekik tényleg nincsen online függésük, és nem rohadt le még teljesen az agyuk.

És itt jön a lényeg, mert nem mindenkinek betege csak a párkapcsolat, és 1 olyan szemüveg általi látásmód, vagy nem mindenkinél +, - pólusú az a bizonyos gondolkozás, és nem mindenkinek kenyere a folytonos ítélkezés. = Ez azért sokat elárul arról milyen hatással van valakire a net, és mennyire függő, vagy éppen egészséges... Már krvára nem mindegy az sem, hogy mennyi időt töltesz el, hol, és hogyan.

.

[bdpst24]

Kilencedik alkalommal rendeztek szépségnapot hajléktalanságban élő emberek számára

Kilencedik alkalommal rendeztek szépségnapot hajléktalanságban élő emberek számára

Ítélkezés nélkül segítenek és egy hónapon át tartó adománygyűjtő kampány is indul Kilencedik alkalommal rendezett szépségnapot hajléktalanságban élő emberek számára az Üdvhadsereg által működtetett Válaszút Háza. A különleges esemény célja, hogy emlékeztesse a nehéz sorsú embereket arra, hogy értékesek, és bármilyen helyzetből fel lehet állni. Az ő történeteiket meghallgatva bennünket többieket…

View On WordPress

[ejfeligospel]

Számodra hogy néz ki a Halál?

Van tanácsod azoknak, akik a halállal néznek szembe? Szerintem a legjobb, amit egész életedben tehetsz, hogy teljesen ott légy ezekben a pillanatokban, száz százalékosan, ülj ott a holttesttel, vagy a méhlepénnyel és az ordító, dzsuvás újszülöttel. Ezek az ősi valóság pillanatai, amikhez nem jutunk hozzá mindennap. Amiktől aktívan elvágnak minket egy bonyolult rendszerrel. Ez szinte egy összeesküvés, amiről senki nem beszél. Az egyik kedvenc összeesküvésem, a halál-ipari komplexum.

A polgárháború során lett hangsúlyosabb a balzsamozás, a holttest vegyi kezelése, amitől tovább marad ép, kicsit később indul oszlásnak. Azért volt, mert az emberek az otthonuktól távol haltak meg. Nagyon fontos volt a korabeli protestáns felfogás szerint, hogy lásd a holttestet. Aztán a vonatokon a kalauzoknak elege lett az oszladozó testekből, és azt mondták: „Dobjuk le őket! Elég volt ebből. Nem lehet rothadó hullákat tornyozni a vonatra.” És ott voltak ezek a vállalkozó kedvű balzsamozók, akik követték a csatákat, csatamezőről csatamezőre, mint a dögkeselyűk. Visszaküldték a testet tartósítva az út időtartamára, ami érdekes találmány volt.

De mi van, amikor ezek az emberek látják, hogy a háborúnak vége. Meg kell győzni az országot, hogy a balzsamozás fontos. A 20. század fordulóján elkezdték terjeszteni azt a tudománytalan elképzelést, hogy a halott test valamilyen veszélyt hordoz. És tudod, mik fertőznek egy beteg vagy haldokló emberben? A köhögés, a tüsszentés, a széklet, a vér. Mindent, amivel megfertőzhetnek, abbahagynak a halál pillanatában. De ha sikerül, mondjuk apádat egy hospice-be juttatni, ahol mosdatják, öltöztetik, meg minden, akkor teljes biztonságban van. És a halálakor semmi nem változik. És ne feledd, hogy az emberek így ápolták a halottaikat a történelem több tízezer évén keresztül. Régen főleg a nők mosták meg a testet, virrasztottak vele, kiterítették, nézik, elrendezik, hogy a család odajöhessen és időt tölthessen vele.

És akkor a kora 20. században az egészből egy pénzügyi modell lett. A halál kapitalista modellje, ahol a testet át kell adni egy temetkezési vállalkozónak, aki lecsapolja, vegyszert tölt bele, kisminkeli, felöltözteti, gyakorlatilag eladja neked a saját apád. Én az otthoni temetéseket támogatom, ami nem egy bonyolult dolog. A lényege a nagyobb beleszólás a halálba. Szóval apa meghal otthon, vagy a hospice-ben. Nem kell senkit azonnal hívni. Nem vészhelyzet. Nem kezd azonnal bomlani. Nem lesz veszélyes. Halott. Két óra múlva is halott lesz. És addig, amíg nem válik kellemetlenné, ott lehetsz az ősi valóságban, ahogy mondtam, a pillanatban. Átérezheted, amit érzel, és csak akkor hívod a temetkezési céget, ha készen állsz.

Számodra hogy néz ki a Halál? Írd le az alakját, hogy manifesztálódhasson. Tudod, mik ezek a tükrök? Ez az ítélkezés próbája. Mindegyik tükör olyan részedet tükrözi, amit szégyellsz, amit elrejtesz magad elől. Meg kell bocsátanod nekik. Az segít megismerkedni.

#midnight gospel #éjféli gospel #halál #megbocsátás

[mydreamingdays]

Részlet Simone Milasas :Az üzlet öröme c. könyvből: “Hajlandó vagy pénzt befogadni? Édesapám éveken keresztül próbált pénzt adni nekem , én pedig mindig visszautasítottam az ajánlatait. Megköszöntem , és azt mondtam , hogy nincs szükségem pénzre , megvagyok nélküle is. Miután megnövekedett a hajlandóságom a befogadásra , végre képes voltam pénzbeli ajándékokat elfogadni tőle és láttam , hogy mennyire hálás és boldog volt , hogy ezt elfogadtam. Éber lettem arra , hogy „ Azta! Ennyi éven át nem engedtem , hogy ez létre jöjjön!” Rájöttem , hogy amikor nem fogadsz be , megállítod az ajándékozás örömét , megállítod a hozzájárulás örömét , és az üzlet könnyedségét is megállítod. Ha szeretnél sikeres lenni az üzletben , hajlandónak kell mindenkitől elfogadni pénzt, ítélkezés nélkül. Hajlandónak kell lenned olyanoktól elfogadni pénzt , akiket csodálsz , és olyanoktól is akiket nem kedvelsz . Tényleg mindenkitől el kell tudnod fogadni pénzt. Mi lenne , ha képes lennél elfogadni készpénzt és egyéb értékeket - mint pl autót , számítógépet – bárhonnan és mindenhonnan ? Tudod Mit? Képes vagy rá ! Csak kérned kell és befogadni.” #szarnyalasatudatossagutjanaccessconsciousnesselandival #Azüzletöröme #access #accesslifestyle #accessconsciousness #éljkérdésben #légykérdésben #JoyofBusiness #AzÜzletÖröme #SimoneMilasas #tudatossag https://www.instagram.com/p/CmxQ73KILgu/?igshid=NGJjMDIxMWI=

#szarnyalasatudatossagutjanaccessconsciousnesselandival #azüzletöröme #access #accesslifestyle #accessconsciousness #éljkérdésben #légykérdésben #joyofbusiness #simonemilasas #tudatossag