Tumgik
#küzdj
nem-tudom-mivan-velem · 9 months
Text
Engedd,hogy megtörténjen veled azaz élet,amire valóban vágysz.
Igen..engedned kell,hogy a tiéd legyen…
26 notes · View notes
rozsablog · 1 year
Text
Kérlek küzdj! Nem állok készen a búcsúra!
19 notes · View notes
takemetochurch13 · 11 months
Text
Ne küzdj helyért ahhoz az asztalhoz, ahol csak éheznél
517 notes · View notes
evilhospitalproject · 5 months
Text
Létrehoztunk egy szabadulóépületet horror videojátékok alapján. Mit is jelent ez?
○Nyomozz 7500 négyzetméteren, egy 3 szintes épületben. Sikerül kiderítened, hogy kik a kórház lakói?
○Szerezz AK-47, shotgun vagy pisztoly replikákat, még szükséged lesz rá...
○Lootolj ellenszert, hogy túléld miután kijutottál az épületből
○Küzdj meg az élő NPCkkel, a kórház őrült személyzetével, akik téged keresnek
Ha izgalmasan hangzik, várunk Téged is az Evil Hospital Projectnél, a Halomi út 67-ben.
Időpontfoglalás az evilhospitalproject.hu oldalon lehetséges.
Illetve január elsejéig a belépő 2 fő felett csak 14.990 Ft/fő
A játék csak éjszakai, legkorábbi kezdési időpont este 18.00!
Várunk minden érdeklődőt sok szeretettel!
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
36 notes · View notes
hicapacity · 3 months
Text
Tumblr media
Takotsubo szindróma. Hallottál már erről? Úgy is hívják, hogy a "meghasadt szív szindróma". 1990-ben írták le először Japánban. A lényege, hogy az extrém stresszt, például a szeretett személy hirtelen elvesztését átélő emberek szívizmai meggyengülnek, ami halálhoz is vezethet. Az orvosok leírták, hogy ezekben az esetekben az áldozat szívkamrája torz alakot vesz fel: minden látható fizikai behatás nélkül a szó szoros értelmében "összetörik" a szíve.
Az embernek nem csak élelemre, vízre és hajlékra van szüksége a túléléshez. De emberi társaságra is.
Az ember szociális állat. Az evolúciónk során úgy fejlődtünk, hogy csoportosan nézzünk szembe a külvilág fenyegetéseivel - és ha egyedül maradunk, arra a szervezetünk úgy reagál, hogy telepumpál minket stresszhormonokal és hiperéberré válunk. Ha belegondolunk, az ősi időkben, a vadonban ez rövid távon életmentő lehetett, de manapság, hosszú távon ez kimondottan ártalmas.
Nagyon rosszul reagálunk arra, ha elszakítanak bennünket a társainktól, a csoportunktól. Rettenetesen szenvedünk az izolációtól, a magánytól. Neurológiai kísérletek igazolták: az elszigeteltség, az elhagyatottság élménye ugyanazon agyterületeket, idegsejteket aktiválja, amelyek a fizikai fájdalomért felelősek. Éppúgy fáj, mint ahogy fáj, ha megszúrnak egy tűvel. Egy agyi képalkotó eljárással (fMRI) végzett kutatás szerint például azok az emberek, akiket elutasítottak, ugyanolyan reakciót (rándulás) adtak, mint akinek egy pofont adtak - és az agy ugyanazon régiói aktiválódtak közben. A lélek és a test, a fizikai és az érzelmi fájdalom egyáltalán nem egymástól független és elszigetelt.
És itt jutunk el oda, hogy megmagyarázzuk azt is, hogy miért jár olyan gyakran együtt a magány és a függőség. Az olyan tudatmódosító szerek, mint az alkohol vagy a heroin, esetleg az olyan agyzsibbasztó tevékenységek, mint a videójáték vagy a sorozatnézés - ezek mind fájdalomcsillapító hatással járnak. Legalábbis rövid távon. Ezért fordulnak olyan sokan hozzájuk azok, akik a magány fájdalmától szenvednek.
De vajon miért olyan könnyű ezekhez a hosszú távon önpusztítóvá váló viselkedésekhez fordulni - és miért olyan nehéz a nyilvánvaló egészséges alternatívát megtalálni: a biztonságos kötődést, a tartalmas emberi kapcsolatokat? Nos, az abszurd és paradox helyzet az, hogy senki sem képes nehezebben kapcsolódni, mint akinek legnagyobb szüksége van rá: a magányos ember.
Tudományos vizsgálatok igazolták ugyanis azt is, hogy a magányos emberek jóval gyakrabban és nagyobb stresszt tapasztalnak meg. És még hétköznapi helyzetekre is reagálhatnak úgy, hogy az agyuk küzdj-vagy-menekülj üzemmódba kapcsol. Ami, paradox módon, tovább mélyíti az egyén magányát és elszigeteltségét: neurológiai vizsgálatok szerint a magányos emberek agya kétszer gyorsabban talál fenyegetőnek egy szociális helyzetet.
A magány még több magányt termel.
Persze mi emberek különbözünk abban, hogy mennyire vagyunk magányosak, és mennyire vagyunk képesek elviselni az elszigeteltséget. Vajon a magányosságért mennyiben felelősek a gének, és mennyiben a külső körülmények? John Cacioppo, a magányosság egyik legismertebb kutatója szerint a géneknek van némi szerepe. Ugyanakkor "nem a magányosság az, ami öröklődik, hanem az elszigetelődés fájdalmassága," jelentette ki.
A magány több, mint egyedüllét: egyedül is érezhetjük magunkat tökéletesen kapcsolódva más emberekhez, és emberek között is érezhetjük magunkat reménytelenül elszigeteltnek. Hasonló következtetésre juthatunk, ha a függőség genetikai hátterét nézzük. Egyetértek Máté Gáborral, aki szerint nem a függőség az, ami öröklődik: hanem egyfajta érzékenység. Ami a megfelelő körülmények között kiszolgáltatottabbá tesz bennünket bizonyos traumatikus élményekre.
Az is az élet egy nagy paradoxona, hogy végső soron a magány is az emberi kapcsolatban gyökerezik: illetve az emberi kapcsolatban szerzett sérülésben.
Az emberi kapcsolódás ugyanis az élet forrása - és egyben hatalmas fenyegetés is. Hiszen ha egyszer igazán feltárulkoztunk valaki előtt, és sérülékenynek mutatkoztunk - de úgy éreztük, hogy az illető visszaélt a bizalmunkkal, az borzasztó és tartós sebeket tud ejteni. És mikor másként ejthetne nagyobb sebeket, mint a szülő-gyermek kapcsolatban, amikor az ember a legkiszolgáltatottabb?
Ezért vannak sokan azok, akik egész életükben képtelenek igazán elmélyült, biztonságos kötődésre másokkal. És sajnos, amennyiben nem dolgozzák fel ezeket a sérüléseket, arra vannak ítéltetve, hogy folyamatosan újraéljék a őseredeti elutasítást és csalódást: a bennük élő belső gyermek bizalmatlansága és a gyanakvása tönkreteszi minden emberi kapcsolatukat. Szinte ők maguk siettetik az elkerülhetetlennek hitt végzetet, amiben újra eljátszhatják az elhagyott, elárult áldozat szerepét. Esetleg ideje korán lelépnek, mert rettegnek attól, hogy elköteleződjenek - és újra érzelmileg kiszolgáltatottá váljanak. Így további sérüléseket fognak osztogatni másoknak.
A szeretet bizalom nélkül még nem szeretet - írja Thich Nhat Hahn. Szeretni anélkül, hogy tudnánk, hogy kell szeretni, sérülést okoz. Ahhoz, hogy megtanulj szeretni, először meg kell tanulnod bízni. Főleg magadban. És ehhez pedig meg kell ismerned magad.
Adnak valamit az írásaim? Kérlek, akkor Te is adj valamit: támogasd a munkám, minden adomány iszonyúan okat jelent: https://drogriporter.hu/tamogass/
Olvassátok el Hallowell Szétszórtság című könyvét, meg a Megfeneklett tehetségek c. könyvet. Utóbbinak a bevezető fejezete már önmagában nagyon sok mindent képes helyrerakni.
11 notes · View notes
egy-lany-blogja · 1 year
Text
Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandóan aggódjunk benne. Túl rövid, hogy állandóan attól félj, ki és mit gondol rólad. Rövid, hogy egyhelyben tétovázz, hogy gyáva légy, hogy azon agyalj mi lesz, ha majd nem sikerül. Rövid az élet, hogy olyan emberekre fordítsd, akik nem érdemlik meg, akik fájdalmat okoznak, és akik csak rombolni tudnak. Az élet túl rövid ahhoz, hogy félelemben élj, hogy hagyd, lelökjenek az útról, eltaszítsanak, és megalázzanak. Rövid az élet, hogy állandóan küzdj és észre se vedd, mennyire szép, amiért élsz. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis
86 notes · View notes
zolikaaaa · 9 months
Text
Ne küzdj olyan barátért aki nem tart téged annak.
20 notes · View notes
Text
Azt gondolod sosem múlik el a fájdalom, de tévedsz. Csak engedd át magad neki, ne küzdj ellene, mert erősebb nálad. Hagyd, hogy fulladozni kezdj, de idővel úszni fogsz. Minden egyes lélegzetvételeddel erősebb leszel, és ígérem le fogod győzni. ❤️
44 notes · View notes
enisvagyokvalaki · 1 year
Text
Van akiről úgy érezzük nem ő az akit keresünk, és ez nem véletlen. Valamiért az utadba sodorta a sors azt a valakit, de ő csak egy része, egy lecke az életed ezen részének, és nem több. Van akiről pedig azt hisszük, és érezzük, hogy ő a minden számunkra. Akivel minden szépet el tudtunk volna képzelni. Nem tudjuk miért gondolunk rá folyamatosan, hogy miért nem tudjuk elfelejteni, és a szívünkből kizárni, a sorsnak más terve volt. Mindezek az érzések ellenére is, ez a terv az volt, hogy ő is az életünk részének egy adott szakasza legyen. Egy lecke, hogy miért? Azt idővel úgyis megtudjuk, és akkor már nem fog fájni az álom, ami csak egy sivár álom maradt. Megértjük a miérteket, és minden ami sötét volt hirtelen kivilágosodik majd. Bármit is élsz meg most jelen pillanatban egyben biztos vagyok. Mégpedig abban, hogy sosem szabad feladni!! Akkor sem, ha úgy érezzük, hogy most minden egyszerre válik csúf viharfelhöve a fejünk fellett. Akkor is menni kell tovább!!! Akkor kell igazán mindent beleadni!!! Lehet nehéz, és néha szar az élet, de vannak benne apróbb csodák, és ezért nem kell sose feladni. Emelt fővel kell tovább haladni. A fájdalmat amit bent érzünk azt mind előnnyé kovácsolva számunkra!!! FEL A FEJJEL!!!! bármin is mész jelenleg keresztül el fog múlni, és fognak történni még sok sok millió csodák az életedben. Csak küzdj, és sose add fel!! Minden ezen múlik, és rajtad!! Szóval hajrá!!!😇😇
- Saját
20 notes · View notes
margitmargit · 17 days
Text
Dal Rékushoz
Két fiatal szerelmes
Övék e nemes zene
Lángralobbant kis Bence
Szerelme már beteges
Réka szíve kemény jég
Mint a jeges tengerré
Benne úszik két hidra
Mint az összenőtt inda
Palkó titkon közbelép
Szétválasztja szép mesém.
Nem engedem! Állj! Tolvaj!
Kiáltott a hős lovag.
Ránts hat csatabárdot, te
Szerelemnek istene!
Küzdj leányért bátran most,
Tenger habja hullát mos.
Hiszen Bence lesújtott,
Palkó nyaka kiugrott.
Ármánynak vége immár,
Boldog a fiú, s a lány
Eltelt sok-sok esztendő,
Induljon a merengő.
Nem lehetett gyermekük,
Sosem lett ebből nagy ügy.
Öt éve holt kis Bence,
Utána ment Réka le.
Szerelmük sosem őszül,
Emlékük már megkövült.
S.Cs.L., H. V. R.
2 notes · View notes
backancslista · 27 days
Text
Sohonyai Attila - Ha nőt szeretsz
Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelen idő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.
Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!
Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!
Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
-de csak neki!- néha nála is
törékenyebb vagy.
Ha ő olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.
Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te vagy neki:
ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!
1 note · View note
Text
I'm a dream of dying
Már csak másfél óra. Kibírod. Belül fáj és szét szakít.
De te már ismered az érzést ami most elvakít. Kapaszkodsz a jelenbe, ujjaid a párnába váinak. Szeretnéd ha holnap lenne és te nem lennél fáradt. Küzdj, látnod kell a végét.
Már nincs semmi a megbontja a békét.
Harcolj jobban, csak keresd a ki utat,
mert nincs semmi másod, mint amit ez a fiú ad. Nem akarod bántani és nem kell a szenvedés, nem mutathatsz most semmit, egyetlen szembrebbenés,
megölhet mindent ami fontos,
miért kell énnek lennem, pont most.
Mély levegő, kiskapuk,
két gyerek vagytok, akiknek van közös holnapuk. Még egy levegő még egy sors csapás,
idő kérdése, túl leszek rajta és eljön a folytatás.
3 notes · View notes
bagdyernoke · 2 years
Text
A Böjte-otthonok és a bántalmazás újratermelése - Pendulum
De a Böjte által említett "értékrendről" már korábban is komoly kétségeink merülhettek fel, amikor Csaba testvér "boxakadémiájáról" olvashattunk híreket. Miszerint a lelkileg súlyosan sérült, traumatizált gyerekeket arra ösztönzi, hogy ökölvívásban teljesedjenek ki.
“Azért teszem, mert az élet ilyen. Küzdeni kell. A ringben nincs fejlesztő pedagógus meg pszichológus, ott te vagy a két öklöddel. Vagy megvéded magad, vagy kiütnek,” jelentette ki.Magyarul nem kell itt rinyálni a gyermekkori traumákon: meg kell tanítani a gyereket, hogy csak magára számíthat egy könyörtelen világban. Legyen "kemény", tanulja meg elfojtani az érzéseit és belesűríteni a fájdalmát egy ökölcsapásba.
És ezzel kapcsolatban megint elmondhatjuk, hogy aki akár egyetlen könyvet elolvasott a gyermekkori traumák témakörében, az is érzi, hogy ez a szemlélet mennyire torz. Hiszen a trauma éppen arról szól, hogy egy kisgyermek nem kapja meg azt a gondoskodást és odafigyelést a szülőtől, ami ahhoz szükséges, hogy egészséges emberi kötődést alakíthasson ki másokhoz. A trauma nem az, amit történt: hanem a változás, ami ennek hatására az agyban, az elmében bekövetkezett. A trauma a hatására az agy félelemközpontja gyakran olyan helyzetekben is a küzdj-vagy-menekülj módba kapcsolja át az embert, amikor ez kimondottan káros az emberi kapcsolatai alakulására.
Böjte Csaba pszichológus úr vitatható ötletei :)
9 notes · View notes
hicapacity · 2 years
Text
Tumblr media
Peter Levine, a trauma-kutatás és gyógyítás egyik úttörője, A tigris ébresztése című magyarul is megjelent könyv szerzője mesélt egy történetet. Egy san fransisco-i börtönben tartott csoportos foglalkozást olyan elítélteknek, akik a feleségük, partnerük ellen elkövetett erőszak miatt kerültek rács mögé. A teremben nem meglepően elég nagy volt a feszkó. Levine arra kérte a csoportot, hogy dolgozzanak azon a dühön, indulaton, haragon, ami felgyülemlett bennük. Arra összpontosítva, amit a testükben éreznek, észlelnek.
Miközben ezt a gyakorlatot végezték, az egyik elítélt zokogni kezdett. "Soha nem hagyom többé, hogy ilyen kicsinek érezzem magam melletted," fakadt ki. Levine számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem hozzá beszél - egy gyermekkori emlék tört elő. A férfit gyermekként a szülei bántalmazták, és ő tehetetlennek és kicsinek érezte magát. És rettegett attól, hogy újra ezt a tehetetlenséget kelljen átélnie. Innen eredt a harag és a düh, az erőszak.
Ami érdekes, hogy amikor ezt a teremben lévő többi ember meghallotta, mindenki sírásban tört ki. Mindegyikük tudott azonosulni ugyanis ezzel az emlékkel valahogyan. Mindannyian traumatizált emberek voltak. Mindannyiukban ott élt az a rémült, tehetetlen kisfiú, várva, hogy valamilyen trigger hatására átvegye az irányítást. És másokat bántottak, mert ilyenkor az agyuk átkapcsolt a küzdj-vagy-menekülj módba. És a körülöttük lévőket fenyegetésként értelmezték.
Levine azt javasolta, hogy kezdjenek el dolgozni azon, hogy vajon miért dühös és szomorú ez a kisfiú ott bent, és mit tehetnek azért, hogy biztonságban és szeretetben érezze magát.
Thich Nhat Hahn, a buddhista szerzetes írta, hogy a bennünk élő sérült gyermek meggyógyítása az út, ami a düh, a félelem és a harag átformálásához vezet. Ha felismerjük és együttérzünk ezzel a gyerekkel, akkor máris sikerül megtörni az ördögi kört, amivel mi magunk adjuk át a bántást másoknak.
Vajon mennyivel más lenne a világ, ha ahelyett, hogy újra traumatizálnánk azokat, akik már eleve traumatizáltak, abban látnánk a megoldást, hogy dolgozzunk velük a bennük élő gyermek megszelídítésén? ("Majd nehogymá még mit nem" - fakadnak ki erre sokan. És a szamszára kereke pörög tovább...)
A traumával foglalkozó gyógyítók egyik központi üzenete az, hogy a trauma nem egyszerűen a lélekben vagy az agyban létezik - hanem az egész testben. Az egész test emlékszik rá. A test akkor is emlékezik a rosszra, ami történt velünk, amikor tudatos emlékeink már nincsenek róla. Amikor mi már azt hisszük, hogy régen túljutottunk rajta. És amikor tudatosan nem is vagyunk tisztában vele, valójában akkor is a múltra adunk válaszokat a viselkedésünkkel - nem a jelenre.
Ezért a traumából való felépülés nem pusztán a lélekben - a gondolatok és érzelmek szintjén - történik. Hanem az egész testünkben. Ezért különösen eredményesek az olyan módszerek, amelyekkel testi szinten is kifejezhetjük magunkat. Tánc. Dráma. Gyakorlatok. Közösségi játék. Interakció. És ezért rettegnek sokan attól, hogy ilyenben vegyenek részt. Mert hiába élünk a testünkben - ha nincs vele valódi kapcsolatunk.
29 notes · View notes
tulsagosanoszintee · 1 year
Text
“Ne figyeld, hogy néznek rád azok az emberek,
Akik nem látnak beléd, nekik annyi is elég,
Hogy mások azt mondják micsoda egy szemét.
Szerinted szeretni vagy szidni a könnyebb?
Holnap megbánják azok, akik tegnap leköptek.
Mert azt hitték Rólad, hogy gyenge vagy ehhez,
Hogy semmit nem érsz, hogy nekik nem kellesz.
Ha szépnek születtél, nem az eszed ami számít,
Te két kiló sminkkel is elérhetsz bármit.
Bárkit elcsábít, minden döntést felgyorsít,
És ott lesz a címlapon a formás kis popsid.
Ha másnak születtél küzdj, amíg bele nem döglessz,
Hátha elég erőd lesz,
Ahhoz hogy alkoss, hogy ne kelljen szenvedned.
Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned!”
Anonim MC - Jövőkép
2 notes · View notes
misunderstood11 · 2 years
Text
Élj a mának nincs bánat ha a pillanatod élvezed
Élj a mának múltad fájhat s a jövőd sem érdekes
De küzdj egy holnapért miben a mának élni érdemes
5 notes · View notes