Mert nem mindegy, hogy a testedet tartja amikor átölel, vagy a lelkedet.
1K notes
·
View notes
Azt a nőt, akit nem voltál képes szeretni, amikor a Tiéd volt, sokkal szebbnek fogod majd látni, amikor már valaki mást szeret🫡
532 notes
·
View notes
Imádom, amikor én vagyok az oka a mosolyodnak és a szemed csillogásának.
511 notes
·
View notes
"Ijesztő lehet az, ha hiányzik a jövődből az, akivel elképzelted.."
-Az elveszett város
1K notes
·
View notes
Annak, aki írja a sorsom.:
Kérlek tartsd benne őt.
566 notes
·
View notes
Sosem akartam mást, mint szeretni és szeretve lenni, de azt hiszem ebben a világban ez túl nagy kérés.
Lexa
113 notes
·
View notes
Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.
110 notes
·
View notes
Elég szar érzés minden olyan emberhez rögtön kötődni aki egy picit is törődik velem..🙂👍🏻
41 notes
·
View notes
Ha most úgy döntenék, hogy elmegyek, biztosan beleírnám a búcsúlevelembe, hogy mennyire köszönök neked mindent. Hogy egy percre megmutattad, én is szerethető vagyok.
113 notes
·
View notes
Engedd,hogy megtörténjen veled azaz élet,amire valóban vágysz.
Igen..engedned kell,hogy a tiéd legyen…
26 notes
·
View notes
Ajándék vagy lecke?
Egyszer írtam egy olyan posztot, hogy “Szeretnék már valakit, aki végre nem lecke, hanem ajándék az élettől.” Úgy éreztem találkoztam azzal, akire ez igaz volt. Minden vele töltött idő csodának tűnt, de végül majdnem 3 év után ő is kilépett az életemből. Hidegzuhany volt. Az akit annyira szerettem, hogy bármit megtettem volna érte elhagyott. Rá kellett jönnöm, hogy nincs vagy-vagy. Nincs az, hogy valaki vagy lecke vagy ajándék. A kettő együtt létezik, kéz a kézben jár.
Ajándék volt az összes pillanat, amíg vele lehettem. A jók is és a rosszak is. Ezzel együtt leckék is voltak, tanultam belőlük. És hogy mit lehet ugyanúgy abból a fájdalomból meglátni és megérteni, mint a szép felhőtlen érzésekből? Önmagam.
Minden emberi kapcsolat tesz hozzánk a maga összes aspektusával. Végig amíg tart, sőt utána is. Miután vége lett ott maradtam azzal az érzéssel, hogy kitépték a lelkem másik felét…az a szúró, szorító érzés a mellkasodban. Azt kérdeztem magamtól, hogy tényleg mindig ezt az árat kell megfizetni, ha kapunk valami szépet? Egy idő után elveszik? Semmit nem kapunk ingyen? Semmi sem ajándék?? Mindig végül tanulnunk kell? Minden végül egy kemény leckévé válik? A válasz “igen” is, meg “nem” is egyszerre. Erre mondják, hogy semmi sem fekete vagy fehér.
Ez az élet.
8 notes
·
View notes