Tumgik
#rossz dolgok
erosnekszulettem · 11 months
Text
Elhatalmasodik rajtam egy érzés.... szorító... nyomó érzés a mellkasomban... felébredek....
Nem könyörgök már istenhez... sosem segített... de bárki más aki hallja a kinemmondott szavakat.. kérlek add hogy ő tényleg más legyen... kérek nyugtass meg hogy nem hiába szenvedtem...
29 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Azt mondják, hogy a rossz dolgok okkal történnek De semmilyen bölcs szó nem állítja meg a vérzést
The Script - Breakeven
39 notes · View notes
Text
Te mindig azt mondtad más vagy.. igazad volt, rosszabb vagy mint ők
27 notes · View notes
50-shades-ofme · 2 years
Text
próbáltam azt mondani magamnak, hogy minden rendben van és jól vagyok,
de aztán elkezdtem nem foglalkozni a szobámmal,
hagytam, hogy körbe vegyenek a koszos ruhák és a poharak,
elkezdtem nem foglalkozni a testemmel,
nem jártam edzeni, elvesztettem a felépített formámat,
elkezdtem újra nem enni,
pedig tudom, hogy ez így nincs jól és baj lesz,
de ha valaki kérdezi, hogy hogyan vagyok, a válaszom:
minden rendben van és jól vagyok.
@50-shades-ofme
45 notes · View notes
everybodyforsaken · 2 years
Text
Azt mondod mennyire rossz neked, közben bele se gondolsz, hogy nem te vagy az egyetlen ember akinek lehetnek problémái.
19 notes · View notes
Text
"Nem értem...egyszerűen nem tudom megérteni..azokat az embereket akik ragaszkodnak a rossz dologhoz... aztán pedig panaszkodnak...hogy milyen rossz!"
~csakegyidegen~
👽👽👽
10 notes · View notes
depimepi · 1 year
Text
Rossz emberek nem léteznek. Mind csak emberek vagyunk, akik néha csinálnak rossz dolgokat. {…} Senki sem kizárólag rossz, mint ahogy senki sem kizárólag jó. Némelyeknek egyszerűen keményebben kell dolgozniuk rajta, hogy elnyomják magukban a rosszat.
/Collen Hoover - It ends with us/
2 notes · View notes
egyduljobb · 2 years
Text
Érzelmekkel teli,
érzéketlen emberek.
1 note · View note
orsiisworld · 2 years
Text
Mikor elkövetek valami ciki dolgot valamilyen szituációban, pár napig mindig eszembe jut az mennyire is rossz jelenet volt😂
-Megrezzenek a gondolatra egy kicsit xdd
11 notes · View notes
egysorosok · 2 years
Photo
Tumblr media
#szemszögvàltàsravaló #hajlam #jo #dolgok #a #pici #rossz #dolgokban #egysorosok https://www.instagram.com/p/BpXTHZuFhSX/?igshid=NGJjMDIxMWI=
3 notes · View notes
mindigvankiut · 1 year
Text
Dolgok amikben hiszek :
Két test, egy lélek
Megfelelő ember, rossz időben
Második esély
Akiket egymásnak szánt a sors, úgyis együtt lesznek
A tettek felülmúlják a szavakat
Első hiba, másodjára döntés
Hibázni emberi dolog az a lényeg, hogy tanuljunk belőle
A végén minden jóra fordul, ha nem akkor még nincs vége
Az álmoknak jelentésük van
Mindig van remény
Az Otthon nem csak egy hely, hanem egy személy is lehet
Minden okkal történik
@mindigvankiut
765 notes · View notes
csakszavak · 11 months
Text
A “minden rendben lesz” nem azt jelenti, hogy mindig csak a jó lesz. Lesznek a jó mellett rossz dolgok is. De ha visszatekintesz, be fogod látni, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt. Mert így van minden rendben.
245 notes · View notes
nitta86 · 5 months
Text
Elhanyagolás
Tegnap a férjem segített kiszelektálni a régi kinyúlt zoknijaimat és közben volt egy felismerésem a szüleimről, ami miatt most enyhén ki vagyok borulva. Szóval pakoltuk ki a zoknikat és a kezembe akadtak a régi, de még mindig használható, nagyon jó minőségű, gyapjú túrazoknijaim, amiket a szüleimtől kaptam még 10-20 évvel ezelőtt. És mondtam a férjemnek, hogy igazából hálás vagyok a szüleimnek, hogy ennyi minőségi meg tartós cuccot vettek nekem, pl. bakancsot, hátizsákot, korcsolyát, de konkrétan nem értem, hogy miért nem voltak nekem hajlandóak hétköznapi zokniból, bugyiból, pólóból újat venni, amikor már kinőttem azokat, meg rongyosak voltak. És azt válaszolta, hogy azért mert ezek a nagyobb és tartósabb ajándékuk kapcsolódtak az aktuális projektjeikhez, pl hogy együtt túrázzon a magashegyekben a család, a hétköznapi dolgok meg nem. És az a baj, hogy igaza van. Minden ajándék vagy ilyesmihez kapcsolódott, vagy oda lehetett adni az egész rokonság előtt, amiből látszott hogy ők gazdagok és gondos szülők. Egy csomag bugyi vagy póló a 10 éves gyereknek az nem ilyen, azért nem jár ováció, szóval olyat nem vettek csak ritkán, mert nem fűződött hozzá érdekük.
És igazából igen, az is baj, meg rossz emlék hogy minden fehérneműm rongyos volt gyerekként amíg nem lettem elég idős hozzá, hogy vegyek magamnak a zsebpénzemből, és az is hogy folyton ki volt száradva a bőröm, mert nem törődtek vele, hogy nem tesz neki jót a lúgos szappan, amit ők szeretnek, és itt is az hozott megváltást amikor kamaszként vettem a zsebpénzemből tusfürdőt. De nem is ez volt igazán rossz, hanem a rémálmok amiatt, hogy 9 éves koromtól rám volt bízva a húgom, meg hogy 11 éves koromtól rendszeresen egyedül voltunk hagyva napokra. Meg az, hogy a húgomat én neveltem 5 éves korától, nem túl jól, mert túl kicsi és ijedt voltam hozzá, és ez valószeg hozzájárul ahhoz, hogy nem szeretnék saját gyereket.
És igazából bőven lett volna pénzük bébiszitterre, sőt a rokonok is szívesen vigyáztak volna ránk akár gyakrabban. Jellemző, hogy mikor egyszer anyám fontos előadásra készült, és itthon szerette volna ezt tenni mert a munkahelyén zavarták, akkor arra a hétre felfogadott egy au pair-t, aki vigyázott ránk és főzött, pedig előtte 2 hétig magunkat láttuk el, amíg elmentek apámmal kettesben nyaralni. Szerintem azért nem fizettek bébiszittert máskor, mert akkor kevesebb pénze maradt volna apámnak a drága extrémsportjaira, és nem azért mert nem tudták volna kigazdálkodni.
Időnként hajlamos vagyok arra visszavezetni a problémáimat, hogy nagyon patriarchális családban nőttem fel. És ez igaz, meg az is, hogy apám elég nőgyűlölő és terrorizálta az egész családot, ami anyám szerint a szeretet jele. Szóval ez szintén hozzájárult a problémához, de sorstársaimnál azt látom, hogy amellett hogy rossz volt nekik, hogy elnyomták őket a származási családjukban, amiatt hogy nők, amellett azért gondoskodtak róluk, meg tanítottak nekik lifeskillek-et hogy később jó anya és feleség váljon belőlük. Nálunk még ezt se, nem tanítottak semmit, csak amihez épp kedvük volt vagy kapcsolódott az aktuális érdeklődési körükhöz. Az hogy alap dolgokról fogalmunk sincs, az nem zavarta őket, sőt sokszor elhajtottak ha érdekelt valami, ami épp őket nem. Jellemző hogy évekig éltünk mirelit és instant cuccokon, 9 éves koromtól kezdve ezeket főztem magamnak és a húgomnak, és csak akkor tanítottak meg rendesen főzni mikor apám kitalálta hogy minden hétvégén hatalmas vendégség lesz nálunk, annyi kajával hogy mindhármunknak (anyámnak, nekem és húgomnak is), folyamatosan főznünk kellett. Nem az zavar, hogy nem kaptam elég tudást a házimunkáról, mert sok más kortársam se, és ezeket később is meg lehet tanulni, hanem inkább az, hogy amikor tanítottak valamit pl. a főzésről azt rögtön 50 főre kellett és ez is eléggé traumatizált, meg hogy alap dolgokat nem magyaráztak el nekünk, és pl. 10 évesen nem ismertem fel a parlamentet, azt hittem rá, hogy egy random kastély, de közben büszkék voltak arra, hogy a mi családunk milyen értelmiségi. És tényleg nagyon sok olyan apróság kimaradt amit mások megtanulnak pl. 4-5 évesen , mert a szülők sokat magyaráznak nekik, pl. illemszabályokról, emberi kapcsolatokról, vagy akár arról mit milyen gyakran érdemes kimosni, én meg 30 felett tanultam meg az internetről vagy terápiában. Mindez igazából néha ad szabadságot is, mert amit felnőttként tanulok meg, azt könnyebb felülbírálni, de összességében azért elég szívás.
108 notes · View notes
csacskamacskamocska · 1 month
Text
Válogattam
anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.
Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.
Tumblr media
36 notes · View notes
emlekeimkonyvtara · 11 days
Text
Fájdalmat okozok, kapok. És mind ezzel fekszem, kelek, élek. Maga vagyok a fájdalom és a rossz dolgok összesége.
20 notes · View notes
everybodyforsaken · 2 years
Text
A zene sose fogja azt mondani neked hogy nincs ideje rád.
10 notes · View notes