Tumgik
#nélküle élni
faszom-azegeszbe · 6 months
Text
Onnan tudod hogy valódi, hogy nem múlik, egyszerűen csak megtanulsz szépen lassan nélküle élni.
134 notes · View notes
Text
Az újabb találkozás felforgatott mindent..
Előtört megint az étvágytalanság, a gyomrom megint görcsben van, a folyamatos depresszió, az állandó sírás mindenen..
Egyszerűen nem tudlak elengedni
A világot jelented nekem!
17 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Talán megtanulhatok nélküled élni, egyik napról a másikra
blackbear - i feel 2 much
154 notes · View notes
Text
Azt hiszem végleg tönkre mentem...
2 notes · View notes
Text
még egy napot adok
a jövőnek, hogy megváltozzon.
még egy órát szánok,
erre a kósza gondolatra.
egyetlen percet sem,
tudtam nélküle élni,
az utolsó másodpercig,
hiszek benned.
20 notes · View notes
csacskamacskamocska · 3 months
Text
Gyereknek, kamasznak, fiatalnak maradni?
Búcsúztattuk egy kolléganőmet. Jól dolgozott. Mindig elismertem az erőfeszítéseit és az eredményeit. Kurvára idegesítő volt kb minden megnyilvánulása. Hálistennek társosztályon dolgozott, nem volt sok dolgunk egymással. Erőszakos, énközpontú, határtalanul és tapintatlanul kiáradó embernek láttam őt. Ücsörögtem a búcsúztatón, majszoltam a sós-vajas lófaszkákat és figyeltem, hogy ki is lehet ő valójában. Aztán el is mondta ő magáról meg többen is nagyon dicsérték, hogy csupa élet, csupa ötlet és elevenség, és rengeteget beszél – órákra nyújtva ezzel a meetingeket, nagyokat nevet és másokat is belevisz ebbe az asztalcsapkodós harsányan röhögős hangulatba és nélküle üres és csendes az iroda. Mert gyerek tudott maradni – mondta ő. Okos, ötletes, kreatív felnőttekkel szeretnék dolgozni – gondoltam én. Nade nem is egy ismeretlen kolléga szapulása az érdekes, hanem az, hogy eszembe jutott, mennyire utálom azokat a részeket az elmúlt 10 évből, amikor szerintem gyerekesen viselkedtem. Szégyellem is picit, meg dühös is vagyok, meg szeretném másra meg a körülményekre kenni a dolgot. Néha sikerül. :D Akármi is történik, csak abból lehet kihozni a buta, hisztis gyereket, akinek az adott dologra egyszerűen nincs megoldása. Nem tudom hogyan kell felnőttként érvényesíteni magam, nem tudom hogyan kell felnőttként kezelni más, gyerekként hisztiző felnőtteket, nem tudom hogyan kell elmenni onnan ahol nem vagyok jóhelyen, nem tudom hogyan kell visszautasítani, ha bántanak. Egészen elképesztő, hogy az ember korosodik, családja lesz, gyerekeket nevel, ingatlanokkal zsonglőrködik, mindent megold, de egy rakás dologban gyerek maradhat, aki teljesen egyszerű társas helyzeteket vagy konfliktusokat nem tud kezelni és zsigerből jön a hisztiző, tomboló gyerek. Másokon észrevesszük, magunkon sosem.
Olvastam egy cikkben a napokban a kamasznak maradt férfiakról. Akik csak odáig tudnak egy kapcsolatot, hogy pár randi, itt még kézben tudják tartani az érdeklődésüket, de ennyi. És képesek párkapcsolatban, családban élni úgy, hogy az érzelmi életük megrekedt ezen a szinten. Aztán nem tudják mi a baj, a társuk sem tudja. Következő kapcsolat, megint így. Aztán halálukig nem is változik ez. Hetven évesen is kamaszként beszélnek a kapcsolatokról. Nem éri őket elég nagy trauma a változáshoz? Erről már nem írt a cikk. Ez talány maradt. Valószínűleg mindenkinek vannak kisebb elakadásai. A nagyobb elakadások valószínűleg súlyosan akadályozzák a normális emberi kapcsolatokat. Az elakadásainkkal is azonosítjuk magunkat. Én ilyen vagyok. Ha dühös vagyok ezt csinálom. Ha félek, így viselkedem. Ez van, ilyen vagyok! És várjuk az elfogadást. Sokszor még az elismerést is, hogy milyen öntudatosan (valójában önző módon) megoldottuk a problémánkat.
A gyereknek maradni jó gondolat elég káros, mert felmenti az embereket a hülyeségük alól. Ami valóban értékes a gyerekségben, az az érdeklődés a világ felé. A kíváncsiság. Meg a szabad asszociáció. Minden más a gyerekkoron túl nem hasznos, nem jó és nosztalgikus torzítással gondolunk rá. A kutatások szerint a gyerekek kirekesztőek, morálisan alulteljesítenek (nyilván), önzők, akaratosak, manipulatívak, hazudósak, stb, stb. (a gyerek valószínűleg egy túlélőgép :D) Az, hogy hoznak 1-1 ellenpéldát, vagy a saját gyerekünket nem ilyennek látjuk vagy mindezt jól toleráljuk, mert különben kihalna az emberiség, az teljesen rendben van. Így van kitalálva. De aki őrült meg már a saját gyerekétől, az gondoljon arra, hogy egy éppen olyan felnőttel kell egy irodában dolgoznia vagy párkapcsolatban lennie.
Azt gondolom, hogy ha már az ember eljutott oda, hogy tudatosult benne, hogy dolgokra nem jó válaszokat adott, helyzeteket gyerekesen oldott meg, akkor nehezebb helyzetben van, mint amíg ezt nem tudta. Mert ettől még nem lesz a kezében új eszköz, új megoldás. Az eszközt, új megoldást pedig csak "helyzetekben" lehet kifejleszteni. Aztán vagy lesz hozzá elegendő idő, alkalom, megfelelő társ, vagy nem.
És hogy a cím harmadik részéhez is legyen valami: A gyerekesen vagy kamaszosan viselkedő embereket irigylésre méltóan fiatalabbnak érzékeljük a koruknál. Ez csábító, hogy mi is olyanok legyünk. Mintha valamit elrontottunk volna, hogy nekünk nem sikerült. Pedig érdeklődő, kreatív, bölcs felnőttnek lenni hatalmas szabadság.
Tumblr media
23 notes · View notes
Mielőtt megismerted volna, tudtál nélküle élni. Most is menni fog!
102 notes · View notes
sagittarius0216 · 2 years
Text
Szerelem
Bonyolult, összetett, nehéz és megmagyarázhatatlan….
Mégis képtelenek vagyunk nélküle élni..
204 notes · View notes
Text
Tumblr media
Tudjátok, Portugália valahogy olyan, mint a drog. Soha nem enged el. Addikció. Beleszippantasz a levegőjébe, és nincs menekvés. Lehet, hogy tudnál máshol is élni, de minek? Aki csak egy hétre is, de "megkóstolta" ezt az országot, az örökre a hatása alatt marad. Olyan drog, ami nem árt, sőt meggyógyít. Ha megismerted, nem tudsz nélküle élni.
Vannak gazdagabb országok, ahol jólét van. Itt a jól-lét béleli ki a mindennapjaidat.
Mindig ámulni fogok az óceánon. Amikor a partján állok, valami hihetetlen nyugalom fog el. Tudom, hogy évmilliók óta itt van, és az én rövid életem nem több, mint egy homokszem a tengerparton. Lehet, hogy azok is így csodálkoznak rá, akik itt születtek?
Birtokolni a tér és az idő véletlenül éppen itt és éppen most benned egymásra csúszott darabját maga a kegyelem. Azt hiszem, végtelenül nagy szerencse, hogy részem van ebben.
Ma három éve, hogy repülőre szállítunk, hogy lakást keressünk Lisszabonban. Mondhatni, hogy a semmibe ugrottunk, hiszen én ezt megelőzően majdnem harminc évvel jártam Portugáliában életemben először, és egyben utoljára (bár már akkor is úgy mentem el innen, hogy itt akarok megöregedni) - a szerelmem, akinek köszönhetem, hogy Lisszabonban élhetünk, életében először lépett erre a földre.
Több mint 15.000 képet készítettem a városban, de (rám egyáltalán nem jellemző mértéktartással) ennek csak töredékét tettem ki. Ezek talán elárulnak valamit Lisszabon utánozhatatlan hangulatáról, bár nálam jóval tehetségesebb fotós kéne hozzá, hogy valóban meg tudja mutatni, milyen fantasztikus ez a hely.
Amiről azonban egyetlen kép sem tud mesélni, az az, hogy milyen csodálatosak a portugál emberek. Ezt valóban csak köztük élve lehet megtapasztalni.
Szokták kérdezni tőlem, nincs-e honvágyam. De van: akkor érzem ezt, amikor Magyarországra utazunk. Már az első naptól kezdve.
Portugália a hazám.
54 notes · View notes
norbikishazi · 2 months
Text
Nélküle élni? Na még mit nem!❤️
@megacuncii 🔥 🥰
Tumblr media
3 notes · View notes
gondolataimitt · 1 year
Text
“Különleges és csodálatos izom a szív. Nem lehet élni és szeretni nélküle, a legtöbb ember mégsem gondol rá túl gyakran. Nem gondol a megbízható, hűséges szervre, amely naponta több százezerszer ver. A legtöbb ember valószínűleg nem is tudja, hogy egy nő szíve percenként nyolccal többet ver, mint egy férié, vagy hogy a két kamrája pumpálja a vért a szervezet minden egyes sejtjébe, a szaruhártyát kivéve.” -Kendall Ryan: A szobatárs
33 notes · View notes
Text
Vegyél kézbe egy üres papírt és egy tollat.
Tudod, most nem a hagyományos módon fejezzük ki magunkat.
Ebben a helyzetben már nem elég egy üzenet, ide kell valami, valami hajszálnyival személyesebb és ez most a kézírásod lesz.
Kezd el.
Írd le ami fáj. De aztán azt is ami meggyógyít. Írd le ami könnyeket csal a szemedbe, ami miatt legszívesebben üvöltve sírnál, ami elveszi a kedved még a létezés alapvető igényétől is. Majd azt is ami mosolyt csal az arcodra, ami miatt hangosan nevetsz, ami miatt szerelmes leszel újra a létezés örömébe. Írd le ami taszít, ami vonz, ami elnémít és azt is amiről órákig tudnál beszélni. Írj valamit ami bosszant, majd olyat ami megnyugtat. Írj valami csúnyát és mellé azonnal valami csodaszépet. Írj valakiről, akit szerettél és aztán valakiről akit most is szeretsz. Talán a kettő egy és ugyanaz. Írj valakiről akiért meghalnál, de olyat is akiért élnél. Írj valami olyat, amit sohasem mondanál ki hangosan, valamit ami a szívedben lakik, írj valami sötétet és félelmeteset, de ne felejtsd el, hogy ahol sötétség van, ott fénynek is kell lennie.
Írj valamit.
És a végén írd le azt is, hogy megmentett, mert te is tudod, hogy így volt. Írd le, hogy tudod, hogy minden rossz után jön valami jó és minden jó után valami rossz, de ő mindig is valami mindent elsöprő erő volt, ami se nem jó, se nem rossz, csak egyszerűen szükséged van rá, pont mint a levegőre és ha tudnál sem akarnál élni nélküle.
Csak írj valamit.
115 notes · View notes
Text
Végleg vége..
Ő elengedett engem végleg
Én pedig a fájdalmat akarom elengedni örökre, amit a hiánya okoz..
Talán..ha nem is mindenkinek, de nekem jobb lesz, ha többé nem létezek ezen a világon...
4 notes · View notes
lolitaismythirdname · 3 months
Text
Ha szerelem van, józanész nincs.
Realitás nincs.
Ha nem vagy szerelmes, nem érted a szerelmeseket, ha az vagy, akkor meg nem érted, hogyan tudtál eddig élni nélküle.
2 notes · View notes
Text
Elegem van, belefáradtam. Azt hittem szeret de tévedtem. Mégis ki a faszom tudna szeretni engem?
0 notes
az-ejszaka-kiralynoje · 10 months
Text
Megtanított valamire... valamire, amire nélküle nem jöttem volna rá. Arra, hogy hogyan kell élni és nem csak létezni...
5 notes · View notes