#nélkülözhető

[bereczkytamas]

Továbbra is makacsul tartja magát a hit, hogy szopással, nyalással lehet HIV-fertőzést szerezni. De nem lehet, csak nagyon ritkán és körülményesen.

engedek a közvélemény nyomásának, és akkor most a nyalásról lesz szó. nyalni lehet puncit és segget. ne hörögjön senki, a cunnilingus mellett az anilingus is nagyon elterjedt módja az orális kényeztetésnek. kezdjük azonban a valószínűleg elterjedtebb pinanyalásnál, amelynek során az alábbi dolgokra érdemes figyelni. Az ORIGO Tabu rovata így ír erről. Én soha nem írnék ilyen negédesen, de mindegy:

"Hogy milyen póz a nyerő, egyrészt szituációfüggő, másrészt persze egyéne válogatja. A leghagyományosabb, mikor a nő szétterpesztett lábakkal helyezkedik el, akár hanyatt fekve, akár ágynak, asztalnak vagy egyéb tereptárgynak támaszkodva - az örök kedvenc elmerülés a szeméremajkak között. Ezáltal ér célba legkönnyebben a partner, és így kezdhet neki legmagabiztosabban a vénuszdomb mögött húzódó, kincsként őrzött hely feltérképezésének. Ekkor lassan lehet tapogatózni, kóstolgatni, széttárogatni az immár remélhetőleg kellőképpen nyirkos és duzzadt szeméremajkakat, vagy hogy egy VII. századi kínai író szóhasználatával éljünk, megkezdődhet a »nyíló bazsarózsa« nyalogatása. Persze egy igazán intenzív nyalakodásban nem nélkülözhető a kezek, különösen a mutató- és középső- vagy akár a hüvelykujjak szelíd bevetése sem a szeméremnyílás egész területén. Az ekkorra rendszerint vérrel megtelt, vörösen pulzáló csikló és az alatta lévő gát szabad préda, lehet dörzsölgetni, szopogatni, nyelv hegyével rezegtetni, birizgálni, csak a fantáziától és a partnernői igényektől függ, hol a határ. Fontos itt is megjegyeznünk, ahogy azt mindig meg is tesszük majd rovatunk anyagaiban, hogy egyedi érzéseit mindig a partnereddel érdemes megbeszélned. Ha csak ezt az egyet el tudjuk fogadtatni veled, szinte mindent tudsz ahhoz, hogy nemi életed egyre teljesebbé és örömtelibbé váljon."

tömény giccs, de azért tartsátok magatokat ehhez. én majd inkább elmondom, hogy ne harapj! és természetesen a puncinyalással is el lehet kapni egy halom betegséget, de pont hiv-et nem nagyon. bár a vaginális váladék fertőző lehet, de orálisan csak akkor lehet megfertőződni, ha a szájüregben, nyelven, ajkakon friss, vérző seb van. létezik valóban a női kondom, ami megfelelő védelmet nyújt, de őszintén megmondom, hogy én sok évnyi prevenciós és aktivista munka alatt sem találkoztam olyannal, aki szeretné a női kondomot (vagy akár csak elviselné azt). nálunk egyelőre nem kapható, de az interneten könnyen rendelhető. alapvetően úgy kell elképzelni, mintha egy óvszer anyagból készült zacskót helyeznél fel a hüvelybe, amit a szerelmeskedés után el kell távolítani.

minden egyéb, szokásos nemi betegség terjed a puncinyalással is, nem is részletezem. odavissza, szájból puncira, ánuszra, onnan szájra satöbbi. gonorrhea, szifilisz, chlamydia, herpes simplex, herpes genitalis és hát persze az örök sláger: a hepatitisz a és b (a c-hez vér kell, úgyhogy menzesz közben annak is van esélye). ja, és a molluscum contagiosum, ami már nem nagyon van, de azért  még lehet az is. aztán nézzük az anilingust, a seggnyalást. sokáig gondolkodtunk a barátaimmal, hogy a "nyasgem" (nyald ki a seggem) kifejezés miért lett olyan pejoratív, amikor pedig sokan szeretik az orális szexnek ezt a formáját. mindegy is, a lényeg, hogy a melegek között "rimming" néven ismert technika, az anusz szájjal, nyelvvel történő izgatása a hiv-fertőzés szempontjából gyakorlatilag veszélytelen. azonban el lehet kapni a gonorrheát, a humán papillomavírust, és főleg az a típusú hepatitiszt, ami széklettel terjed. még a frissen megmosott fenék is tartalmazhat fertőző baktériumokat, vírusokat, úgyhogy csak óvatosan. itt se harapj!

egyáltalán ne harapj, mert az fáj, és a nyálkahártyák könnyen sérülnek. ahogy most ezt elolvasom, úgy tűnhet, mintha el akarnálak ijeszteni titeket attól, hogy az ágyban (konyhában, zuhany alatt, vasúti kocsiban, reptéri vécében) használjátok a fantáziátokat és az összes testrészeteket egyszerre a dugáshoz. nem, nem! csak szeretném, ha először is megismernétek a testeteket, aztán a kockázatokat, és aztán használnátok az eszeteket meg az óvszert. summa summárum: orális szexszel szinte egyáltalán nem lehet hiv-fertőzést szerezni, mindegy, mit csinálsz. viszont más nemi betegségek ilyen módon is terjedhetnek, ezekkel légy óvatos.

[csacskamacskamocska]

Nehezen lábalok ki a sokkoló rémületből

Mert a mellett, hogy aktívan csinálom a dolgaimat, dolgozom és szervezkedek és intézek és cipelek és simogatok és rendezkedek, az erős és megbízható felszín alatt nehezen kézben tartható, csapongó rémületek vannak. És fájdalmak. Minden gyász. Ha veszteség ér, a facebook azonnal ontani kezdi a gyásszal, veszteséggel kapcsolatos reklámokat. Ha le mered írni, hogy hideg van, akkor az infrapaneleket. Az egyik reklámban azt írta egy pszichológus, hogy minden veszteség ugyanazzal a gyászfolyamattal jár, mint a halál. Válás, szakítás, egy barát elvesztése, egy terv, egy cél megsemmisülése. Át kell rendezni, átstruktúrálni az életünket a nélkül a dolog nélkül és elsiratni a beletett energiákat, az álmainkat, és a korábbi, már nevetségesnek ható érzelmeinket és igyekezetünket. A változás gyásszal jár! És végig kell menni az 5 lépcsőn. Tagadás, alkudozás, harag, depresszió, elfogadás. Hirtelen valahogy olyan döbbenetesen egyszerűnek tűnt minden veszteség.

De a rémületet az adta, hogy egyszercsak légüres tér lett körülöttem Logan nélkül. Nem bírtam semmilyen önámítással elfedni a valóságot. Hogy nem vagyok senkise. Hallottam a pszichológus hangját, hogy a maguk barátsága nagyon erős és számtalanszor bebizonyította, hogy ez meg az... Nem tudtam eldönteni, hogy éppen a félelmeim dolgoznak, hogy egy pillanat alatt elveszíthetem, minden magyarázat nélkül, veszekedés és szakítási dráma nélkül, egyszerűen a kegyetlen valóságra ébred, hogy ez csak egy játék, egy színes, szórakoztató, de nélkülözhető játék, és amikor az embert orrbavágja az élet, akkor nyilván félrerakja a játékait vagy éppen itt az idő meglátni, hogy eladtam magam érzelmi üveggyöngyökért. Ne mondd soha, hogy az élet megy tovább, se azt, hogy jó/hosszú/teljes élete volt és főleg azt ne, hogy szedje össze magát. Úgy sejtem, ez kapcsolatok és célok elvesztésére is éppoly érvényes. Amikor apám meghalt, a legborzalmasabb érzés az volt, hogy nem állt meg a világ. Hogy semmi ő és semmi én, pici, apró, lényegtelen, és elmúlik, elvész örökre minden. Még mindig le vagyok bénulva a rémülettől. Nehezen tudom megfogalmazni, hogy mi okozza. Ha szeretném is visszakapni a korábbi gondolataimat, hogy jól van ez így, ez ilyen, elfogadtam, most valahogy ott van bennem a megkerülhetetlen kérdés, hogy tényleg? Ez tényleg jó nekem? És van-e más? Vagy ennyi jut?

#rémület #bénultság #gyász #10-26

[progarden]

BÖRTÖN SZTORI MARGÓJÁRA

Jók az életre szóló élmények, de azért vannak olyanok, amik nélkül az élet elképzelhető lenne. Nekem is vannak hasonlók, mint például az egyházi kóter, ahol két éven át egy elmeháborodott osztályfő már reggel 5-kor ébresztett, hogy fussunk egy kört a falu körül (télen hóban is), majd fejből akarta velünk bemagoltatni az egész Illiászt és Odüsszeiát hexameter verselő stílusban... Ha nem tanultál rendesen, akkor egy lábon ugrálhattál a lépcsőn fel le! Mégsem lett belőlem törvénytisztelő állampolgár az igazságszolgáltatás szemében, mert orvosi kendert fogyasztottam.

Ültem fél évet (a kiszabott másfélből), ami nem sok, de elég arra, hogy megismerd a benti világot és rájöjj, hogy nagy biznisz az egész valakinek és hogy csibészekkel van tele a börtön nem bűnözőkkel. A rendszer, ami minden apróságért bebörtönzi állampolgárait, ami ilyen szinten korlátozva, tiltva szabályoz, amit a többség szó nélkül tűr, birkákat nevel.

Szerencsémre egyszer már sikerült kicselezni a rendszert és nem lettem sorkatona (egy másik nélkülözhető élmény). Most már persze látom, hogy inkább lettem volna sorkatona, mint fogvatartott, mert a katonaságon legalább megerősödsz, itt csak elhízol a sok liszttől és elhülyülsz a semmittevéstől. Amúgy a raboskodás ma már inkább rabszolgatartás, mert dolgoztatnak, amiért jobb esetben pár száz forintot keresel egy órára, amiből levonják a rabtartást, meg egyéb költségeket, majd van egy méregdrága kis üzlet, ahol a kis pénzedet elköltheted a semmire. Ezt is, csak ha jut az idődből, mert csak bizonyos napokon van üzlet, te meg lehet épp ki vagy vezényelve.

Ami a munka körülményeket illeti, volt, hogy 16-18 órát talpon voltunk ebből minden nap oda vissza 1,5 órát utaztunk egy szó szerint vaskalitkába zárva, jobb esetben nem bilincsbe verve. Odafelé, visszafelé kétszer, összesen négyszer, vetkőzés-motozás. Már a procedúra lefáraszt, de ha nem élég, akkor egész nap csinálod amit mondanak, sokszor beton tömböket cipelsz egyik nap A-ból B-be, majd másnap ugyanezt vissza. Hab a tortán, amikor szétfagyva (az ebédet is egy fagyos helységben ettük), ráadásul a vasdoboz által széttörve, visszatértél a börtönbe, és ott jéghideg víz fogadott. Hajnalban meg ismét kezdődött az egész értelmetlen agymenés. Mindezt megfűszerezi neked nap mint nap a felügyelet gondoskodó, magasan intellektuális hangvétele.

Szerintem, vagy ne rabosítsunk minden sz@rért embereket, vagy igenis legyenek a börtönök színvonalas helyek, ahonnan kijöve nem azt kell mondanod, hogy elcseszett idő volt, és jobb emberré sem lettél! A moder büntetés végrehajtásnak figyelembe kell vennie, hogy a fogvatartottak előbb utóbb visszakerülnek a társadalomba és ott helyt kell majd állniuk, jobb esetben jobb (okosabb, használhatóbb) emberként!

Farkas Attila , a Kendertér Social Klub megálmodója.

#farkas attila #kendertér #fideszbűnözés #börtön #nertelenítést #sztori

[angelofghetto]

Ez a jövő. Persze nem ennyire extrém formában. Elképesztő új technológiák jönnek, de azt hiszem, ebben a szakmában még nagyon sokáig nem nélkülözhető a folyamatok egészét tekintve az emberi jelenlét.

#Youtube

[bdpst24]

5 dolog, ami fontos, hogy jól aludjunk

5 dolog, ami fontos, hogy jól aludjunk

Egy hosszúra nyúlt nap után már nagyon várjuk, mégsem mindig teszünk meg mindent érte. Mire is gondolunk? A válasz az alvás, ráadásul a pihentető alvás, az a nyugalmi állapot, amelyre minden szervezetnek szüksége van. Éppen olyan fontos számunkra, mint a víz, vagy a levegő, nem nélkülözhető, legfeljebb átmenetileg. Ha egyáltalán nem alszik valaki egy hosszabb ideig, még az is lehet, hogy nem éli…

View On WordPress

[outside-inside-dead]

Felégettem kettőnk hídját, mely a kapcsolatot teremtette meg köztünk; csak azért, hogy utána a fájdalomtól összeroskadva markoljam a fennmaradt hamut, amellyel összekenem könnytől áztatott arcom, mikor sikítok a kimondatlan szavak maró hatására.

#fáj #fájdalom #gondolatok #magyar #magyar tumblr #sírás #szomorú #hungarian #saját #egyedül #volt legjobb barát #fiú barát #mi fáj #bánt #nem tudom #nem szeretlek #vége #örülök #nélkülözhető #mellőzhető #sose lesz legjobb barátom #fiúk #bizalom #hűség #szeretet #hűtlen #szeretethiány #bizalmatlan

[h3ymyf1sh]

Cselekvési javaslatok ingyen:

1. Akciócsoportok helyett kinevezni egy egészségügyi minisztert, aki nem Kásler. Mostantól csak ő kommunikáljon lényegi kérdésekben a rendőrök helyett.

2. Combos bérpótlék mindenkinek, akit az állam alkalmaz és dolgoznia kell a védekezésben. Ennek megfelelő bérkiegészítés azoknak, akiket nem az állam alkalmaz.

3. A közigazgatásból mindenkit hazazavarni, aki nélkülözhető, igazgatási szünet a közigazgatásban, törvénykezési szünet a bíróságokon.

4. A beteg gyerek utáni táppénz megnyitása azoknak, akik otthon maradnak a gyerekeikkel.

5. Mindegy hogy, de megszerezni, ha kell, akkor arra alkalmas üzemek állami irányítás alá vonásával legyártani a hiányzó védőeszközöket, vírusteszteket. Tőlem a darknetről is rendelhetik.

6. Legkésőbb akkor, amikor már látszik, hogy elhúzódik hónapokig a lezárás, keresetpótló támogatást adni mindenkinek, aki nem dolgozik és keresete kiesése miatt rászorul.

7. Kurvára nem a válság utáni gazdaságélénkítésről delirálni minddaddig, amíg más dolgunk is van.

[metakommunikacio]

Kritikus

Az állandósult kényszer, Mint műtétnél a lézer Kivájja belőlem értékeim, Végül gyógyszer tompítja érzékeim.

Leteszem.

Végleg feladom eme életem, Végre normális út mire tértem. Még nehéz nem visszanézni, Tabletták felett nem elidőzni.

Leteszem.

Nem tölt el ürességgel, Elkerülöm ügyességgel E hálátlan életet, Nélkülözhető részemet.

Letettem.

[nonquebecoisayul]

Tűz és víz: békétlenség és húsvét

Mondanom sem kell, hogy a frankofón világot különösen érzékenyen érinti a párizsi Notre-Dame katedrális égése, így nincs ez másképp Montréalban sem. Az már más kérdés, hogy szélsőséges megnyilvánulások, összeesküvés-elméletek és egyéb, mérsékletet nem tanúsító megjegyzések is napvilágra kerülnek ezzel kapcsolatban.

Pedig valójában ez az eset is csak egy dologra figyelmezteti az önimádat, a nárcizmus kortárs társadalmát: semmi sem maradandó, amit ember alkot, mint ahogyan az ember sem halhatatlan. A katedrális égésének napján csak itt Montréalban 300 embernek kellett elhagynia a lakását egy lakótelepi tűz miatt. Ma szintén lángok pusztítottak Québec legnagyobb alumíniumgyárában, a múlt héten pedig Ottawa kellős közepén az az étterem ment füstbe, ahol két héttel azelőtt még vígan ebédeltünk a koreai pincérlánnyal jókat szórakozva.

Közben pedig jön a víz. Itt nem szokás a locsolkodás, de az ünnepekre olyan mennyiségű eső várható, amely a még meglévő hóval és a még fagyott földdel együtt várhatóan ugyanazokat az embereket fogja kiönteni a lakásaikból, akik a 2017-es, legutóbbi rekord áradásokkor is alaposan pórul jártak. Már megkezdték a lakosok felszólítását az érintett részek elhagyására. Kanada északi vidékein egyes őslakosokat légi úton lehetett csak kimenekíteni, olyan gyorsan zárt körbe a víz egészen elképesztő nagyságú területeket.

Mindeközben otthon szorgosan csökkennek a vízforrások hozamai: a tavaly őszi rekord szárazság szinte “átemelődni” látszik a tavaszba, és az egész mediterrán térség is porzik a vízhiánytól. Dél-Amerikában meg Rio de Janeiróra egyik nap egy havi mennyiségű özönvíz zúdult - szó szerint lemosva a legszegényebbeket a favellákból.

Így van ez, így élünk mi. Többen is vagyunk, mint mondjuk száz éve, jobban is össze vagyunk kapcsolva és egyre nagyobb területeket tartunk megfigyelésünk alatt. Mindenesetre a Napnál is világosabb, hogy a klímaváltozás nem összeesküvés-elmélet, és emberiség elleni bűnöket követ el az, aki úgy tesz, mintha ennek elismerése hitbéli kérdés lenne.

Csak kapkodom a fejem, hogy alig 48 óra alatt több mint 1 milliárd euró összegű felajánlás érkezett a Szent Lajos-szigeti világörökség felújítására. Wow! Ez egy csodás dolog, főleg így Nagyhéten. Azt bizonyítja, hogy egyrészt létezik még szolidaritás, ami a keresztény kultúrkör egyik dogmája, másrészt pedig akad itt bőven tőke, ami nélkülözhető nemes célok elérése érdekében.

Ma délután vendégünk volt egy korombeli helyi ügyvéd, aki januárban kelet-afrikai kiruccanást tett (jegye volt eredetileg arra a Boeing-gépre, amelynek lezuhanása után földre kényszerítették az egész világon a 737 MAX-okat). Etiópiáról és Tanzániáról beszélt főleg; roppant érdekes beszámolót tartott az ottaniakról, tapasztalatairól. És legfőképpen a szegénységről és a merőben eltérő életfelfogásaikról.

Az egyik québeci párt korábbi tagja, aki muszlim vallású nő azt találta írni a közösségi médiában, hogy a Notre-Dame-i tűz Isten büntetése a franciáknak, mert nem engedik a vallási jelképeket a közéletbe. Megjegyezte azt is, hogy ha rajta múlna, a montréali Notre-Dame-ba beköltöztetné a tűzoltókat, mert itt is egy hasonló szellemiségű jogszabály elfogadásra készülnek. Természetesen saját pártja is elhatárolódott tőle. De a tengeren onnan sem sokkal jobb a helyzet, amikor Európa elbukásáról, a keresztény kultúra elvesztéséről és nevető bevándorlókról szólnak a hírek.

Viszont egyre többször hallom, hogy Európa hibáztatása zajlik. Azt hallottátok, hogy a mexikói elnök spanyol bocsánatot követel az elmúlt 500 évért?! Amit a kolonizációval elkövettünk mi, európaiak, az most, amikor veszítünk erőnkből, mind szépen visszaszáll ránk. A fenti szélsőséges nézetek egymásnak eresztése semmi egyebet nem szolgál, csak a gyűlöletet. Annak pedig nem csupán egy katedrális szokott áldozatul esni. Kesergő barátaimnak mondom, hogy több is veszett Mohácsnál. Ja meg a második világháború szörnyeteg szőnyegbombázásaiban. Isten, Allah, Siva, Visnu és mindenki, aki odafönn felelős értünk, bocsássa meg bűneinket. Áldott húsvétot kívánok a világnak!

#tűz #víz #árvíz #templom #klímaváltozás #társadalom #hírek #húsvét

[a-valtozas-szele]

Barát..?

Melletted voltam, s te mellettem. Együtt vészeltük át a nehéz időket. Mindig számíthattam rád, ahogyan te rám. Őszintén szerettelek és még máig is ugyan úgy. Azt mondtad mindig mellettem leszel. Azt ígérted mindig én leszek neked a legjobb. Aztán jött valaki akibe beleszerettél és egyre ritkábban láttalak. Már nem voltam olyan fontos. Kellettem mikor baj volt, mikor szükséged volt egy vállra amin sírhatsz és én ott voltam. Mert szerettelek. Fájt végig nézni amit veled tett és fájt, hogy nem látod be mennyire nincs helye az életedben. Törődtem veled. Ott voltam melletted mikor vége lett és te összetörtél. De idő közben te találtál más barátokat, talán jobbakat nálam, nem tudom. Egyre kevesebbszer jutottam eszedbe és nekem egyre jobban fájt a hiányod. Szinte már nem is beszéltünk. Csak ha gond volt és kellett a váll. Az egyéb elfoglaltságokra voltak más barátaid, akik szórakoztatóbbak nálam. Akikkel jól tudtad érezni magad. Én csak idézőjeles legjobb barát maradtam. A tartalék. Aki nélkülözhető. Aki nélkül ugyan úgy megy tovább az élet, mert a hiánya fel sem tűnik. Aki csak addig volt jó, míg nem találtál jobbat, kedves legjobb barátom.

[blacksoulghost]

Nélkülözhető

Megszoktam már ezt a szerepet, hogy a legtöbb barátomnak olyan vagyok, mint egy régi poros könyvecske a könyvespolc egyik eldugott szegletében, ami évekkel azelőtt sokat jelentett számukra, de most már eléggé jelentéktelen ahhoz, hogy megfeletkezzenek róla, aztán egyszer csak eszükbe jusson leporolni, majd újra és újra elővenni, hogy aztán hanyagul visszadobhassák a helyére. Nem tudnak tőle megválni a mert végtelenül sok emlék köti őket hozzá, de már koszos és szakadt na meg nem kecsegtet új történetekkel. Bár a napjaim szúette magányban teltek, valahol a lelkem mélyén mégis boldog voltam, mert nem eldobva lettem, csak félretéve...

#saját gondolat #magyar #magyar tumblr #barátnő #barátság #barátok #könyv #könyvtár #emlékek #barátságok #legjobb barát #hanyagol #egyedül #magány #történet #sztori #múlt

[mikropenisz]

Irodalmi művek, ahol eddig találkoztam a vezetéknevemmel:

Rambo: ezredes, kiképző, áruló

Bladerunner: részeges aneszteziológus, nélkülözhető, nem lehet rá számítani

[kiskezitcsokolom]

Az a jóindulatú daganat, amit szűk másfél éve vágtak ki a fülem mögül/arcomról, ami nem rosszindulatú, és nem is szokott kiújulni? Na, az nő vissza. És folyamatosan fáj, szóval kis szerencsével még jobban ránő az arcidegemre. Eddig nem volt béna a fél arcom, de ki tudja, végtére is nem a számmal keresem a kenyerem, az arc pedig egy könnyen nélkülözhető kommunikációs eszköz. Oh, joy.

[szamasza]

23:35

Készen vagyok a differenciálegyenletek a fizikában nevű tárgyamhoz kellő házim felével. Határideje? Holnap reggel 8:00.

Pánikra nincs ok, időm, mint a tenger!

(Mert ugye az alvás nélkülözhető dolog...)

#szeretlek elte #differenciálegyenletek #jaj de jó #móka és kacagás #házi feladat #elte #egyetem #iskola #egy leendő fizikus mindennapjai #életem pár sorban #személyes feljegyzés #alváshiány #kell az a nyomorult kettes #motiváció #magyar #magyar tumblisok #matek #fizika #2018 #március #márc 13

[weanda]

Real Me

Már nagyon rég írtam ide a saját anyanyelvemen, ezért most így szolalok meg, mert ez felidéz bennem megannyi emléket. Emlékeket, amik még az előző blogomban írtam mielőtt a tumblr letiltott. Tudjátok furcsa magyarul írni, minden szavamat kétszer meggondolom, mert minden angolul jut eszembe haha... kicsit kellemetlen. Magyarul írni olyan, mintha meztelen lennék. Mintha minden magyar ember bírálná az életemért, mintha mindenki olvasná a blogomat...

A párkapcsolatom ugyanolyan mint eddig... hullámzó érzelmekkel küzdök. Kb. 1-2 hete a párom csúnyán a lelkembe gázolt, teljesen kiakadtam, pánikrohamom volt, nem kaptam levegőt, nagyon keservesen sírtam, és készen álltam elveszteni őt. A teljes összeomlásomra pedig annyi volt a válasza, hogy "sírással nem oldok meg semmit, hagyjam abba, teljesen fölösleges amit csinálok"... a mai napig nem tudok teljesen tovább lépni áton, ami akkor történt. Nagyon nehezen álltam talpra belőle.

Aztán több éjszakát töltöttünk külön, ami még magányosabbá tett, mint valaha.

Mostanában a párom sokat jár reggeli műszakba dolgozni, ami azt jelenti, hogy már 4-5 napja minden éjszakát együtt töltünk. Nagyon nagyon jól esik ìgy elaludni, biztonságban érzem magam... egyelőre... Jön a hétvége és együtt töltünk 3 napot... nagyon félek... Félek a gondolataimtól és az érzéseimtől, mert el fognak temetni egy hideg sírgödörbe és sárral temetnek be.

Mostanában több insta oldalt is bekövettem, ami a depresszióval, szorongással és ezek kezelésével foglalkozik. Egy ideje felismertem magamban, hogy mélyen ilyen gondokkal küzdök és nagyon nehéz teljesen egyedül lenni a problémámmal. Minden nap egy küzdelem az életben maradásra. Kábé fél éve foglalkoztat a gondolat, hogy el kellene mennem egy pszichológushoz ezzel a problémával. De amikor rágondolok elfog a szorongás és az öngyűlölet.

(Úgy fél órája írom ezt a posztot, de már remeg a kezem és könnyes a szemem.)

Még mindig nincs munkám, ami csak azt érezteti velem, hogy nélkülözhető vagyok és senkinek sem kellek. Fölösleges vagyok és csak mások terhére vagyok. Nagyon igyekszem minden nap új állásokra jelentkezni, és ezentúl pályázni is fogok. Nem szabad feladnom, a grafikában kiteljesülök. Néha azt érzem csak ez tart életben... 🌦

[outside-inside-dead]

Képes voltál a szemembe hazudni,

Újra és újra..

#fáj #fájdalom #gondolatok #saját gondolat #magyar #magyar tumblr #sírás #szomorú #szomorúság #hungarian #hogy tehetted #megcsaltál #megcsalva #bántottál #megbántottál #széttörve #nélkülözhető #elengedtél #elengedve #nem elég fontos #szerelem #szeretet #szeretem #szeress #miért #ne bánts #ne törj össze #érted élek #felejts el #elfelejtelek