#elengedve
Text
Mindenki azt mondja az idő gyógyít
De még ennyi idő után is a lelkem ordít
Miért nincs válasz arra hogy mégis mennyi idő
És miért nem mondják hogy ehhez nem kell más csak erő
Hányszor akartad vissza tekerni
És minden újból átélni
Hányszor akartad megállítani
És örökké egy helyben maradni
Az idő nem gyógyít hanem bánt
És minden alkalommal magával ránt
Az idő tönkretesz
Hülyeség az hogy mindent helyretesz
Az idő egy örökkévalóság
A hely amiben megéled az pedig csak egy fogság
Szeretni valakit életed végéig
Majd őt kívánni mindig éjféltől éjfélig
Az idő gyűlöletet kelt
A szemed pedig könnycseppel megtelt
Olyannal lenni akit szeretsz
De ő az akit legbelül temetsz
Azt hinni hogy minden jó lehet
Ez csak egy nagyon ritka eset
Ölelni, csókolni míg teheted
És érezni hogy mennyire szereted
Majd felfogni azt hogy gyűlölöd is
Rájössz hogy ez már nem csak egy fázis
Elhidegülsz és feladod
Vissza emlékszel hogy ez volt a tegnapod
Rettegni attól hogy mi jöhet még
De biztos lenni abba hogy belőle már tényleg elég
Remélni hogy a visszaesés szóba se jöhet
De àrnyéka minden percben csak téged követ
Szereted de utálod egyben
De mégis róla írsz ebben a percben
Ezt teszi az annyira dicsért idő
Azt üzeni minek ide jövő
Bàrcsak ne múlna az idő
Egyszerűen bárcsak ne lenne olyan hogy idő
Talán sokkal könnyebb lenne nélküled
És ezt a hülyeséget még elis hiszed
Ő mindig is ott lesz a szívedben
Minden szeretetben és gyűlöletben
Félig elengedve de mégis tartva
Reménykedsz hogy nézel még mosolyogva a napra
9 notes
·
View notes
Text
Írni akartam neked, de inkább, csak itthagyom ezt az üzenetet:
Próbállak elérni, utánad nyúlni a ködös homályba. Érzem összekulcsolódó kezünk lágy tapintását. Azt kívántam bár ott lettél volna, ott lettél volna és magadhoz húzhattál volna egy új táncra. Kétszer sírtam az éjjel, mert gondoltam rád. Táncoltam és boldog voltam, szinte éreztem a jelenlétedet, és örültem, hogy érzem, még ha nem is voltál fizikálisan ott. Most már tudom miről beszéltél, én is érzem ezt. Első sírásomkor örömkönnyek voltak tegnap, keserédes könnyeim lefolytak az arcomon és vágytam rá, hogy a szemembe nézz és azt súgd lágyan a hajamba, hogy minden rendben van. Aztán visszamentem oda, ahol először táncoltunk. Fájt a hely megváltozott varázsa, így, hogy te nem voltál ott. Más keze csúszott a fenekemre és utáltam az érzést, a te kezed akartam érezni a derekamon újra. Bódultan ültem és zokogtam, mint egy őrült. Rettenetesen fájt a lelkem. Ránéztem minden pontra, ahol ott voltál, ahol ott voltunk és az emlék olyan szép volt. Határozottan és mégis lágyan csúsztattad le a kezeid a fenekemre akkor múlt éjjel. Őszinte szemekkel néztél rám és mosolyogtunk. Tetszettél akkor este még jobban, mint valaha, ahogy kezem után nyúltál és magadhoz húztál. Nagyon elbolondítottad a fejem, de már jóval korábban, mint, hogy először találkoztunk volna. Belém hasított a felismerés, hogy mostantól csak a te érintésedre és gondolataidra szomjas a lelkem. Nem kell más hamis férfi kacifántos szójátéka, a tiédet akarom hallani. Te vagy az, akire vártam mindig is, ne maradj hát sokáig távol tőlem. Bizonyos dolog számomra, hogy a mi történetünk nem ért véget, érzem, hogy több van benne ennyinél. Addig nehéz ez csak, míg eljutunk az újabb útkereszteződésig, ahonnan aztán újra közösen sétálhatunk, most már egymás kezét nem elengedve. Kitartok, mert tudom, hogy a lelkem és a te lelked egy hatalmas darabja közös és hangosan kiáltanak egymás után. Aztán majd elcsendesedve egymásba gabalyodnak, ahogy annak meg van írva a sorsa.
0 notes
Text
Alulebzettek túra
2022.03.13.
Tegnap egy 15 km-es kanyaron vettünk részt. Korábban vacciláltunk, hogy fussunk-e vagy túrázzunk a háziállatokkal, végül utóbbi mellett döntöttünk. Így azért lehet beszélgetni, egy tempóban tudunk haladni. Nagyon kellemes időt fogtunk ki, mondhatni kicsit meleget is ahhoz képest, amihez hozzászoktunk Mellonnal.
Maga a kirándulás Nagykovácsiból indult és a Nagy-Szénáson át az Ördögtornyot érintve kavarodott vissza a faluba. Azért volt benne szint, de nem kapkodtunk, mert nem is ez volt a cél.
A kutyusok közül csak azokkal találkozott eddig, akikkel a Winter Wonderland verseny után együtt bandáztunk. Ettől függetlenül nagyon jól megértette magát mindenkivel. Nekem nem tűnt fel, hogy voltak energiabomba kutyák, aki nem hagyták unatkozni a többieket, sem az, hogy a terelőkutyák néha olyan hangosan vitatták meg a dolgaikat, mint a kofák a piacon. Meg is kérdeztek, hogy ne haragudj, de te nem ugyanazon a túrán voltál?! Sokszor mondják, hogy nagyon hasonlítunk. Ez így igaz, mi valóban mindennek örülünk. Na és hogy Mellon miért kapta a kedves zabagép nevet?! Há’ ezt fedje a jótékony homály. Sose bandáztunk ennyi ebbel egyszerre, de nagyon pozitív élmény volt. Mind a négylábú, mind a kétlábú résztvevők kifejezetten kulturáltan viselkedtek, nem harapdálták meg a másikat.😂
Ma azért elmentünk megfutni a hétvégi hosszút, mely 11 km-re sikeredett. Éreztem, hogy ez nem a mi napunk így a szigorú elvárásokat elengedve, de betartva a tervet lekocogtuk a penzumot. Most a jószág háttal ül nekem és mereng a semmibe! Hát így akarjon ennek jót tenni az ember
Tartalmas két nap volt, elfáradtunk rendesen. Jár a kanapén egy jóféle sörital.
0 notes
Text
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ismerhetünk olyat, akit a párja büszkén vállal fel és talán még egyszer az életét is boldogan összeköti vele. De persze mi ennek az érzésnek csak egy lepkefingnyi szellőjét kapjuk meg azáltal, hogy örülhetünk a másik boldogságának. A mi boldogságunk határának csak a képzelet szabhat határ, és mi nem vagyunk oly botor lelkek, hogy gátat szabjunk neki. Csak úszunk az érzelmekben, elengedve a külvilágból érkező dolgokat. Csak lebegünk és egyre jobban lebegünk, míg a végén már nem érdekel semmi és senki. Elmerülünk, a legmélyebb pontra érve megpihenünk és nagyot sóhajtva kiengedünk mindent, ami bántott, ami valaha is fontos volt, ami érdekelt…És soha nem jövünk fel. Mert így könnyű, annyira nagyon könnyű.
1 note
·
View note
Text
Nem mondtuk egymásnak, hogy szeretlek. Most sem, ahogy máskor sem. Olyan tudatosan volt kimérve minden centiméter közöttünk, amennyire lazának igyekeztünk tűnni.
Nem mondtuk egymásnak, hogy szeretlek, veszélyes ez a szó, csupasszá, védtelenné, sebezhetővé tett volna minket.
Egyre kevésbé vagyok szerelmes, egyre tisztábban látlak. Így is szeretlek, így is fájsz, csak már nem kívánlak.
Így sem mondom el, hogy szeretlek,
marad most már zárva
ez a téma, elengedve
az Egész a picsába.
Ne írj rám ma.
Se holnap, se holnapután.
Azt mondtad, rendben, ha idő kell. Hát kell: tér, idő, távolság.
Nem tudom meddig, nem tudom elképzelni nélküled életem, szerves részévé váltál, Te is jelenem színe vagy (kékeszöld, királykék, sárgák ).
Mégis itt van bennem a tudás, hogy mennyi emberről hittem, hogy "na Ő"! Na ő, már örökre életem részévé vált. Hogyan kopott ki, tűnt el, törött el, s nekem repedt mindig-mindig tovább lelkem.
1 note
·
View note
Text
Egy új jövevény
2.
-Micsoda?! Hogy én gyakoroljak VELE?!
-Igen, Chuuya. Meg kell tanítanod a harcra, ha már a te partnered. Natsuki, neked meg egy szót sem senkinek, hogy ki vagy. A sulival sem lesz semmi gond. Felhívtuk az iskolát a szüleid nevében, átjelentkezést jelentettünk be.
-R-rendben....-bólintottam kicsit szomorkásan.
-Ne depizz már! Idegesítő..
-Ch...mondod te...szálltam le a kórházi ágyról.
-Csak...menjetek...-sóhajtott Mori bá'.
Chuuya elvezetett engem az edzőhelyre. Igazán meglepődtem, mikor ránéztem. Kicsit elmosolyodtam, amikor megláttam a köztünk lévő méretkülönbséget.
-Mit vigyorogsz?
-Semmit, semmit.
Beálltunk egymás elé.
-Támadj!
Chuuyának futottam, majd egy jól irányzott pörgőrúgással megpróbáltam pofánrúgni, hogy érezze a törődést. Deeee erre csak arrébb állt egy gúnyos mosolyt elengedve.
-Ne mosolyogj így...nem tehetek róla, hogy nem vagyok túl profi...
-Ch..használd a képességed, nagyokos.
Visszaálltam a kezdőpontra, egyik kezem farkasmanccsá változtattam. Chuuyának futottam ismént. Kinyújtotta kezét és megragadta a karomat. Csak annyit vettem észre, hogy a levegőben vagyok.
-Waaaah! Mi ez?! Tegyél lee!!
-Szánalmas vagy....még ki sem ismerted az ellenfeled, már kapkodsz....
-Te mondtad, hogy támadjak!
-De úgy is lehet támadni, ahogy én gondoltam! Így csak az energiádat pazarlod.
Chuuya letett a földre, majd a kezdőpontra ment. Alaposan körülnézett és pár követ felémcélzott. Én figyeltem mit fog csinálni, de ahogy felémrepítette, becsapódásokat éreztem a testemen, ami nem kicsit csípett. Én a farkammal elkezdtem őket visszaütögetni.
-Hm...tehát lebegtetés...-gondolkodtam hangosan, majd megindultam felé. Futottam és elkaptam a csuklóját és hasbarúgtam. Ő egyből kiterült, mint a nagy Alföld.
-Uhf...kezdők szerencséje...
-Haha, szerintem is.
-Ez még nem jelenti azt, hogy ki vagy képezve. A jó támadás lényege a pontosság. Meg a koncentráció..még harmat gyenge vagy.
Felállt, majd leporolta magát. Visszaállt a kezdőpontra, majd nekemugrott. Megfogtam a lábát, de megint súlytalanságot éreztem. Ő megállt a lábán.
-Nem tanultál semmit? Mondjuk az előző támadásodból?
-Ja, tényleg...próbáljuk meg mégegyszer!
Visszaálltunk megint Rájöttem, hogyha hozzámér képes súlytalanná tenni. Átváltoztam teljesen farkassá és megláttam a szőnyeget, amin Chuuya állt és egy baseball ütőt. Azonnal megragadtam az alkalmat és nekifutottam. Ő felugrott ugyan, de én elkaptam a baseball ütőt, felugrottam és nagy erővel megütöttem Chuuya hátát. Ez látszólag fájt neki, mert lezuhant. Mikor visszaváltoztam, elégedetten elmosolyodtam.
-Ch...
-Mit csattogsz, mit csattogsz? Bezárlak egy sötét szobába és bekapcsolok neked egy hentai sorozatot....akkor csattoghatsz...
-HAA?! TE KIS PATKÁNY!
-PATKÁNY VAGY TE!
Sóhajtottam, majd kimentem a nappaliba. Leültem a kanapéra. Pár perc múlva kijött Grumpy Cat is.
-Te meg-
-Ch...csak a konyhába megyek.
Sóhajtottam és felnéztem a plafonra, mikor nagy aggódva egy fekete hajú maszkos lány lépett be a nappaliba.
-Vészhelyzet van! Higuchit és Akutagawát körbevette az Iroda!
Chuuya bosszankodva jött ki.
-Gin baszki, ha jössz, legalább kopogj!
-Ez most vészhelyzet! Gyertek gyorsan....nagyon erősek!
-M-mi?! Rendben! Chuuya! Menjünk, segítsünk nekik!
-Ne parancsolgass!
Chuuyával és a lánnyal a helyszínre mentünk. Egy halom emberrel találtuk szembe magunkat.
-Ooooi, Nakahara Chuuya-kun! Mi járatban?~
-DAZAI, TE MARHA! MIT CSINÁLTATOK MÁR MEGINT?!
-Ők kötöttek belém és hívtam erősítést. Ki a barátnőd?~
-M-MI VAN?! FELKÖTLEK!
-Annak csak örülnék. Elmegyünk, hogyha megmondjátok ennek a két jómadárnak, hogy ne kössenek belénk.
-Mi...? Barátnő??? Hisz ő egy pöffeszkedő agresszív törpe!-szóltam közbe idegesen.
-Áh, a szerelem...mily gyönyörű..mikor két szív egymásra talál....ahh... gyönyörű.
-BEFOGHATOD A POFÁD! EGY ILYEN SZUKÁVAL MÉG CSAK A SEGGEMET SEM LENNÉK HAJLANDÓ KITÖRÖLNI!
-Tudod ki a szuka!! Narancsfejű törpe....
Az irodatagok csak néztek. Szép lassan otthagytak minket. Egy sóhajjal zártam a témát és hazamentünk. Elég későre járt. Egy rózsaszín hajú nő vacsorát készített. Leültünk az asztalhoz, Chuuya szokás szerint morcos pofával levetette magát. Kalapját Kouju, vagy nem tudom ki vette le róla egy kisebb nyaklevessel kísérve, majd visszaült az asztalhoz.
-Hányszor mondjam...hányszor mondjam neked, Nakahara Chuuya, hogy nem illik asztalnál kalapot hordani?!
-Dugulj be, nyanya! Nem vagy az anyám!
-Istenem, elég már....ne veszekedjen már senki, vagy rátok uszítom a sárkányom...-szólt közbe Akutagawa. Az asztalhoz végül leült Mori is nagy vidáman.
-Egy óriási hírem van!
1 note
·
View note
Text
Képes voltál a szemembe hazudni,
Újra és újra..
#fáj#fájdalom#gondolatok#saját gondolat#magyar#magyar tumblr#sírás#szomorú#szomorúság#hungarian#hogy tehetted#megcsaltál#megcsalva#bántottál#megbántottál#széttörve#nélkülözhető#elengedtél#elengedve#nem elég fontos#szerelem#szeretet#szeretem#szeress#miért#ne bánts#ne törj össze#érted élek#felejts el#elfelejtelek
107 notes
·
View notes
Text
Belefáradtam...
Belefáradtam, hogy mindíg én keresek mindenkit, hogy én állandóan meghallgatom őket, segítek átjutni a nehéz időszakokon, hogy mindíg én szeretek jobban, hogy én mindíg többet teszek a kapcsolataimba. Mégis mindíg nekem jut a fájdalom. Én vagyok megbántva, elfelejtve, túl hamar és egyszerűen elengedve, kihagyva és nem gondolva rá.
Belefáradtam...
#magyar#gondolat#saját#saját írás#sajátposzt#elfelejtve#felejtés#szomorúság#magány#egyedül#megbántás#fájdalom#belefáradtam#elfáradtam#nem megy tovább#nem bírom
84 notes
·
View notes
Text
Képzeld el milyen lehet egy repülőből kiugrani úgy, hogy az életed utolsó cselekedete: csak zuhansz bele a semmibe fesztelenül, mosolyogva, mert már nem számít semmi. Az eléd táruló látványt lassított felvételként észleled, miközben a szíved vadul kalapál az adrenalintól. Madártávlatból láthatod a világot, amiben addig egy voltál a sok élőlény közül. Elengedve mindent, csak kitárod karjaid, hogy a szél végigfonja tested minden porcikáját, s közben gyönyörködsz a naplementében és az életben. Az életben, ami a halál előtti pillanatokban válik igazán értékessé és fontossá. Pördülsz egy-kettőt, forogsz körbe-körbe, keringőzöl a testet öltött levegővel, ami olyan tömötté válik a gyorsaságtól, ahogy keresztül esel rajta. Milyen légies haláltánc, milyen gyönyörű élmény! Csak te és a létezés és a halál, mit magadhoz ölelsz a tánc végén, a szél áriájának végső rezonálásakor. Az utolsó szívdobbanások, az utolsó lélegzetvételek, mielőtt a Nappal együtt eltűnsz a horizontról és eggyé válsz a sötétséggel, mi a fény kihúnyta után marad.
4 notes
·
View notes
Text
A vágyaim
Mostanra úgy beszűkült az életem a munka, a járvány, és a személyes problémák miatt, hogy kétféle vágyam maradt csak. Az egyik egy segélykiáltás (mit kiáltás, egy néma sikoly amikor az erőlködéstől hang se jön ki, csak elpattannak az erek a torkodban), hogy ments meg! Ments meg magamtól, a világtól. Ültess cserépbe, mozogni sem akarok, csak azt, hogy valaki gondoskodjon rólam, szeressen és gyönyörködjön a puszta létemben. Ígérem, hogy annyi virágot hozok amennyit csak bírok! (ha meg nem tetvesedem és fel nem zabálnak a kis dögök, de az akkor a te hibád lesz, mert én csak egy növény vagyok!)
A másik vágyam kicsit felnőttesebb. Hogy magam mögött hagyom ezt a virtuális baszkódást, a helyére kerül minden, ami nem kell az a kukába mert elengedem az összes tévképzetet arról, hogy mi minek látszik vagy milyennek kell lennie és beleállok a maradék éveimbe. Felvállalva a koromat, a naivitásomat, az idealizmusomat, elengedve azt, hogy másokat győzködjek arról, hogy okos vagyok én attól még, hogy kedves és megértő. Most így visszagondolva, erre jó sok energiám elment. A magas IQ semmit nem jelent, csak jó logikai képességeket. Az, hogy az emberiség 3%-ába tartozom, az valójában csak annyit tesz hozzá az életemhez, hogy szenvedek attól, hogy a világ a másik 90 % számára épült. (igen, jól számolod, de vannak ott még okosabbak is meg jobbak az átlagnál sokan, és ők is kínlódnak, ha nem sikerült időben Buddhává válniuk) De mindegy is, mert annyira hülye tudok lenni sokszor miközben alkalmazkodom a körülöttem levő hülyékhez, hogy érzem a másik emberen, hogy azt gondolja “uramisten, kedves ez a nő, csak buta”.
Ezt pl elengedhetném, és nem kéne szétforgácsolnom magam azzal, hogy ostobák helyett dolgozzom miközben kedves hülyének néznek. Nem tesz jót az önbecsülésemnek.
És elengedem az ábrándot, hogy egy normális, egyenrangú kapcsolatban éljek. Nincs olyan, hogy majdcsak jön valaki.
Valójában sose jött. Én voltam valakiknek.
8 notes
·
View notes
Text
Tudjuk, hogy létünk a másoknak való odaadottságban teljesedik ki. Tudjuk, hogy ehhez túl kell lépnünk vélt önmagunk, az egónk határait, melynek drótkerítésea félelmeinkből szövődik. Törékeny és vergődő szívünk, gyengeségünk, elesettségünk az az erő, mely végül is arra késztet, hogy adjunk fel minden erőlködést, és mérjük átengedni, magunkat elengedve, mindent a szeretetnek.
11 notes
·
View notes
Text
Hogy mire vágyom?
Arra, hogy a szüleim becsüljenek meg.
Arra, hogy legyenek rám büszkék.
Arra, hogy néha dicsérjenek meg.
Arra, hogy ismerjék el hibáikat és kérjenek bocsánatot.
Arra, hogy normális hangnemben beszéljenek velem.
Arra, hogy emberként kezeljenek.
Arra, hogy ne kivételezzenek mindig, legyen a három gyerekük egyenlő.
Arra, hogy ha rosszul érzem magam kérdezzék meg, hogy mi a bajom.
Arra, hogy ne szarjanak le.
Arra, hogy ne csak a takarítás miatt legyek jó.
Arra, hogy ne mindig mindent én csináljak.
Arra, hogy többet legyek elengedve és ne kelljen mindig könyörögnöm, ha menni szeretnék valahová.
Arra, hogy ha menni szeretnék valahová ne 3 nappal előbb kelljen szólnom.
Arra, hogy legalább itthon lehessek önmagam.
Arra, hogy szeretve legyek.
Arra, hogy hallgassanak meg.
Arra, hogy merjek/tudjak a problémáimról beszélni.
Arra, hogy ne mindig mindenért én legyek a hibás.
Arra, hogy ha valamit csinálni kell ne én legyek az első akinek szólva van.
Arra, hogy elismerjenek.
Arra, hogy megismerjenek, hogy ki vagyok igazán belül.
Arra, hogy megértsenek.
Arra, hogy ha baj van ne féljek segítséget kérni.
Arra, hogy minden este együtt vacsorázzunk.
Arra, hogy minden este beszélgessünk.
Arra, hogy meséljük el egymásnak, hogy mik történtek aznap.
Arra, hogy közösen játszunk.
Arra, hogy elmenjünk valahova ami nem a strand.
Arra, hogy ha odamegyek hozzájuk ne az legyen az első, hogy mennyi pénz kell.
Arra, hogy legyen egy kis "én-időm" mikor senki nem zavar.
Arra, hogy tudjunk együtt poénkodni és ne vegyenek mindent mindig véresen komolyan.
Arra, hogy normális család legyünk.
Arra, hogy család legyünk...
13 notes
·
View notes
Text
Búcsú
Egyszer fent,
Egyszer lent.
Nem értjük egymást már meg.
Búcsúzóul azt mondtad,
Felejts el egy életre.
Elmentél örökre,
De nem bánom már.
Vártam hogy itt hagyjál,
Más lányt válasszál.
Hisz ez is csak egy illúziónk volt ám.
Nem kellesz már,
Van más aki nem bánt.
Kiáll mellettem jóban rosszban
Hisz itt az ideje már.
Felejtsük el mi volt,s kezdjünk új életet!
A sok el nem mondott szó.
Titkok,melyek tönkretevő rossz dolgok.
A múltat vissza kérnénk,de már késő..
Egymás kezét elengedve megyünk fel a lépcsőn.
Mélabús falak között elhangzanak az utolsó közös szavak.
Feladtad a biztosat a bizonytalanért.
Szét esik minden miben eddig hittünk rég.
Sötét hajnalok,szomorú éjszakák váltják egymást.
Nélküled az élet sem más mint egy végtelen szenvedés.🖤
11 notes
·
View notes
Text
Első fejezet
Avagy az előzményekről, és arról, hogy a Kéktúra minek az előjátéka
Már magam sem tudom, hány éve hallottam először a Kinizsi százasról, de azonnal és végérvényesen beleszerettem az ötletbe, hogy egyszer 24 óra leforgása alatt 100 kilométert gyalogoljak árkon-bokron át. Az volt a mániám ugyanis, hogy egy beavatási szertartást csináljak, ami átvezet a felnőttkorba, és ami után, elengedve a félelmeimet, boldog legyek (ez - ti.hogy boldog legyek, egy két és fél éven át tartó terápia után sikerült csak, de az egy másik történet). Egy egynapos gyalogtúra ideálisnak tűnt a célra, már amennyiben túlélem.
A dolog homályba és feledésbe merült, illetve felkerült a „majd egyszer” listára.
Mígnem összejöttem a férjemmel, akit imádok, mert egy őrült (ez már hivatalos, minekutána idén ötödszörre is végigcsinálta az év legmelegebb napján a 3800 m úszást, 180 km kerékpározást és a 42,2 km futást, hogy Iron man lehessen). Mikor megemlítettem neki a Kinizsit, felcsillant a szeme és azonnal kérdezgetni kezdett, hogy mégis hogy tervezem végigcsinálni majd, milyen edzéstervet követek. (Edzésterv? Hát, gondoltam én, majd az elmém végigvisz, meg előtte azért túrázok párat. De persze nézegettem edzésterveket is!)
Végül azért nem mentem végig még, mert közbejött egy csodálatos dolog: terhes lettem.
De azért csak nem hagyott nyugodni a dolog, mert valamikor megemlítettem a férjemnek, hogy egyszer a kéktúrán is végig kéne menni. Mire ő utánanézett mindennek és iszonyúan megtetszett neki a dolog - az etapok, a helyszínek, a bélyegzés, az, hogy ki lehet számolni nagyjából, hogy mennyi idő alatt tesz meg az ember adott kilométert sík terepen vagy épp emelkedőn.
És mire felocsúdtam, már be is szereztük a pecsételőfüzetet (mint az Apa magazinból megtudtam, pefünek becézik), a bélyegzőpárnát, és végre felhasználtam a tintát, ami szerintem legalább 15 éve megvan, beleborítottuk a nagyját.
Annyit viccelődtünk azzal, hogy cake-túra is lehetne, ha tortát ennénk mindenhol, hogy végül kitaláltuk, hogy tényleg együnk mindenhol egy szelet tortát. Ez lesz a hab a túrán.
23 notes
·
View notes
Last Seen Blogs
aureliaphylonatlas
Aurelia's Nails
ohwell-thathurt
Velvet Arms
los-loxos
群狼
sentimentosposts
Sem título