#rémület

[csacskamacskamocska]

Ne beszéljetek rondán másokkal!

Ahogy a barátnőm pasija beszél, a kocsiból ki tudnék ugrani. :( Szereti a barátnőmet, szájrapuszi minden üdvözléskor, meg hurcolja mindenhova, eltartja, szex is van, de az a stílus, a mogorvaság, a folyamatos kis leszólások, a hisztis megjegyzések... nehéz ezt visszaadni, de amióta találkoztam velük, azóta ezen gondolkodom. Hogy a keserűség, rengeteg rossz érzés, kiszolgáltatottság, aggodalom mindennel szemben ami a pasiban van, az valami rettenetes stílussá érlelődött az évtizedek alatt. Minek foglalkozol vele, nem tudom, nem érdekel, nem az én dolgom, már megint, mert te, napersze, mindig ez, minek, stb. Frusztrált a pasi iszonyatosan és lett egy olyan beidegződése (szerintem), hogy ebben a nagyon stabil, régi kapcsolatban ahol az egyetlen biztos pont, hogy ez az anyagilag kiszolgáltatott nő nem fogja őt megcsalni, elhagyni, itt hadd legyen meg az a lelki kényelme, hogy úgy beszél, ahogy akar, ahogy neki jön, keresetlen szavakkal kifejezze amit gondol, érez, ne kelljen magát fegyelmeznie. Lelki mackónadrág. Mindez okés is, csak ami kijön a száján az olyan tragikus belsőt mutat, ami engem megijeszt. (pállott fasz a lelki mackónadrágban) Mit mond a barátnőm? Bántja, de leszarja. Leszarja, hogy ilyen rondán beszélnek vele. Leszarja, hogy nem kap elismerést, hogy nem hisznek benne, hogy minden az ő hibája. Ez a fajta ronda beszéd (otthon úgy beszélek ahogy akarok) ez tiszteletlenség. Miért kéne így beszélnem azzal, akit szeretek? Miért ez jön a szájára, az agyába? Attól még szereti... Ez kb olyan ellentmondás, mint a szerelemféltésből emberölés. Nehezen tudom kifejezni, hogy mire gondolok, mert a felszabadult csipkelődés az más, amikor mind a két ember nevet, amikor megijeszti az embert, ha megérzi, hogy a másikat azért megcsípte a viccelődés, nem akar bántani, nem akar leszólni, kioktatni, csak karikírozni helyzeteket, nevetni a nehézségeken. De ez a megtört, fáradt, kiégett, kiábrándult, szorongó, keserű "valami" ami a pasi mondatait színezte, ez mint a kenyér ízében megbújó doh. Ez a férfi, akit több évtizede ismerek, most ijesztő lett. Egészen ijesztő. És a felesége, akikkel vidám napot töltöttem, a kocsiban hazafelé negyed óra alatt megszürkült és lelombozódott. Minek rongálni egymást? Ez a férfi nem egy erőszakos érzéketlen faszkalap. "Csak" kivetíti a saját belső rossz érzéseit, ami formálja is őt. És nem tud róla. Ha szólnak neki, akkor a barátnőm a hisztis, és "megszokhatta volna már, hogy ő ilyen!" Egyre jobban zavar engem ez a kijelentés, hogy "ilyen vagyok, szokd meg, fogadd el!" Lelki mosdatlanság.

#kommunikáció #párkapcsolat #rémület #agresszió #közöny #félelem #02-23

[eltiron2]

A jeges rémület

amikor reggel realizáltam, hogy nincs a lakásban villany, de a lépcsöházban igen. Elfeéejtettem befizetni a villanyszámlát, vagy mi a fasz? Ha igen, akkor mire visszakapcsoltatom, a fagyasztóban megromlik az összes kaja, ráadásul... ahhha, várjunk egy pillanatot!

Hát persze hogy a zárlatos pirítóssütő lebaszta az ezeréves rugós biztosítékot, csak reggeli félkómás állapotban ezt nem vettem észre :D

#énblog #lájf

[slejmshow]

Legyél akár ellenzéki, akár fideszes: ha nem fog el a jegeces rémület attól, hogy Rogán vezeti a polgári szolgálatot, akkor idióta vagy.

[kampeszino]

Fernando Pessoa: Ez az ősi szorongás

Ez az ősi szorongás, ez a szorongás, amit századok óta magamban hordozok, könnyekben és szertelen képzeletekben, rémület nélküli lázálom-sorozatban, értelem nélkül egyszerre kitörő nagy felindulásokban kicsordul a pohárból.

Kicsordul. Nem tudom, mihez tartsam magam ebben az életben, ezzel a rosszulléttel, amely lelkemre ráncokat vés! Ha legalább megbolondulhatnék igazán! De nem: csak ez a kettő közti, ez a majdnem, ez a meglehet... Ez.

Akit őrültekházában ápolnak, az legalább valaki. De én őrültekházán kivüli őrültekházának ápoltja vagyok. Hideg bolond, őrült, aki tisztán lát, aki mindentől idegen és mindenkivel azonos: ébren alva olyan álmot álmodom, amely őrület, mert nem álom. Ilyen vagyok...

Szegény kis régi háza elveszett gyermekkoromnak! Gondoltad volna, hogy így kilakoltatom önmagam? Hol a te gyermeked? Kisiklott. Hol az, aki békésen aludt falusi tetőd alatt? Kisiklott. Hol az, aki én voltam? Kisiklott. Lásd, ide jutottam.

Ha legalább valamilyen vallásban hihetnék? Abban a bálványban, példának okáért, amely otthon volt, abban, amelyet Afrikából hoztak. Csúf volt és groteszk, de volt valami benne minden istenségből, amiben csak hinni lehet.

Ha legalább egy bálványban hinni tudnék - Jupiter, Jehova, Emberiség - megtenné bármelyik, mert mi más is bármi, mint amit róla gondolunk?

Hasadj meg, festett üvegből való szív!

Somlyó György fordítása

#vers mindegy kinek

[anonymous89213]

#26

Bújj hozzám

Bújj hozzám, mintha sosem bújnál senkihez, érj hozzám, mintha sosem érnél semmihez. Tudd, hogy mellettem biztonságban feküdhetsz. Szerelmem, mint egy tenger, s Te az aljára is merülhetsz. Bújj hozzám, de ne úgy, mint eddig bárkihez, érj hozzám, de ne úgy, mint eddig bármihez. Maradj velem, kérlek, hiszen mit érek nélküled, ha te nem vagy, engem elkap a rémület. Bújj hozzám, s vállamon helyezd el gondjaid, érj hozzám s ajkamra helyezd fel csókjaid. Úgy érzem, hogy Veled megszűnik a világ, s számomra tökéletes minden pici hibád. Semmi sem árthat, míg közel bújok hozzád, semmi sem fájhat, míg csókolhatom orcád.

[furjedikalman]

HO-ban vagyok, feleségem bejár dolgozni. Reggeli közben felhív, hogy vegyem ki a cserepes virágokat a lavórból, ahol áznak. Oké, gyorsan megcsinálom, mielőtt elfelejtem.

Befejezem a reggelit, még csinálok egy adag müzlit, és közben hirtelen eltölt a rémület, mert elfelejtettem, miért hívott fel a feleségem. Attól félek, hogy fel kell hívnom vagy üzenetet írnom, és bevallani, hogy megint elfelejtettem valamit.

2 perc múlva beugrik, miért hívott. Elképzelhetetlenül jó érzés megnyugodni, érezni, ahogy kimegy a feszültség.

[spike666]

Itt csak én vagyok egyedül, és a rémület. Ami lassan eltöröl, hát ég veled. Ég veled, ég velem, még ha el is képzelem. Hogy milyen szép lehetett volna,ha nem is létezel. Hidd el, én sem élvezem. És csak azt kérdezem,magamtól. Hogy egyáltalán minek létezem

[bdpst24]

Tim Burton és a 90-es évek viszik a prímet

Tim Burton és a 90-es évek viszik a prímet

A magyar nézők 10 kedvenc halloweeni filmje A Magyar Filmadatbázis az ünnephez közeledve kíváncsi volt, vajon melyek a magyarok kedvenc Halloween filmjei. A hazai nézők 8000 szavazata alapján Tim Burton Ollókezű Edward című kultfilmje bizonyult a legközkedveltebbnek. A TOP 10-es lista 2. helyén a Halloween – A rémület éjszakája áll. Dobogós A halott menyasszony, a negyedik legnépszerűbb Az…

View On WordPress

#Tim Burton

[balinthemdfkn]

Itt csak én vagyok egyedül, és a rémület Ami lassan eltöröl, hát ég veled Ég veled, ég velem, még ha el is képzelem Hogy milyen szép lehetett volna, hogyha sosem vétkezem Hidd el, én sem élvezem És, ha csak azt kérdezem magamtól Hogy egyáltalán minek létezem Tudom, te nem látsz szívesen Tudom, ezt még megfizetem Nem fékeztem magamat időben És nem kérdeztem, hogy ez neked milyen

[vegtelenrenyulotekintet]

“Néha úgy érzem, hogy könnyebb lesz neked majd nélkülem. Látom a szemedben ott van már a rémület.”

[csacskamacskamocska]

Kontroll

Úgy tűnik bejön, hogy ami ellen a leginkább tiltakozik az ember, hogy jellemző lenne rá, az lesz a legkeményebb szembesülés. Halálosan rettegek tőle, hogy szétesik a világ, ha nem kontrollálok mindent. Mert mindig szétesett a világ. És mert a kontroll megakadályozza azt, hogy váratlanul érjen, hogy becsapnak, megcsalnak, elhagynak, bántanak. És mert, ha nem figyeltem, ha nem terveztem, ha nem tartottam kézben, akkor szétesett, meghalt, elpusztult, nem működött. Meg kell tanulnom, hogy a dolgoknak joguk van hozzá, hogy szétessenek, meghaljanak, ne működjenek, ne jöjjenek létre. Meg kell tanulnom, hogy nem tudok mindent kézben tartani. Meg kell tanulnom lecsillapítani a feszültséget, az előrevetített veszetségérzetet. Kontrolláló vagyok, ami szembemegy a valós személyiségemmel, és csak a félelem szülte és szüli. A biztonságot keresem, de a szabadságvágyam olyan embereket és helyzeteket teremt amiben nincs se fizikai se érzelmi biztonság.

Azt gondoltam jó szervező vagyok, konstruktív és előrelátó. Pontosan ugyanezek igazak a nem agresszív kontrolláló személyiségre is. Tessék, lehet engem utálni. Istenem, add, hogy mások is szembesüljenek ilyen igazságokkal, és mondják azt, hogy kicsit belehaltak, mert így egyedül ez kibaszott nehéz.

#Kontroll #felismerés #rémület #biztonság #06-07

[isabellaofparma]

(lol remélem hiánytalanul átküldi ezt a gigászi askot a tumbli de) omg hallod az előző anonra adott válaszod után engem is elfogott az ödön x leonin (ödönin?) angst… Codependent Leonin, akit annyira megvisel az Ödöntől távolt töltött idő, hogy már a teljes környezete és önmaga is látja, hogy ez nem feltétlenül egészséges, és ahogy errefel elkezdi mániákusan boncolgatni az emlékeit, elkezd benne megfogalmazódni a gondolat, hogy mi van, ha a /teljes/ kapcsolat csak annyi, hogy ő látja bele azt, amit akar, és Ödön nem is viszonozta az érzéseit soha (hiszen Szentpéterváron Ödön elég depis volt, tehát akármennyire is értékelte Leonin szeretetét, ezt kimutatni & ugyanolyan szinten viszonozni már valószínűleg nem volt ereje, meg általánosságban is egyszerűen más temperamentumúak). Leonin, akinek most, hogy nem volt olyan, akihez való viszonya kis kibúvót nyújthatott volna az orosz udvar konzervatív világa elől, a macsó környezet hatására egyre maróbb és maróbb szégyenérzete alakul ki a saját szánalmas kiszolgáltatottsága és függősége felé, és ezt pedig kivetíti Ödönre, meggyőzve magát, hogy Ödönt titkon végig taszította a viselkedése. Ebben még úgy érzi, meg is kellene adnia Ödönnek az igazat, de amiért már őszintén haragszik, az az, hogy ezek szerint még annyira sem tisztelte, hogy méltónak tekintse arra, hogy rendezzék ezt, és úgy tűnik, Ödön inkább csöndben hagyta, hogy bohócot csináljon magából, és azért indult el azonnal Magyarországra, mert alig várhatta már, hogy szabaduljon… a mélységes rémület és keserédes fájdalom, amikor rájön, hogy még így sem bírja gyökerestül kitépni az Ödön iránt táplált szeretetet a szívéből, még így is azonnal visszarohanna hozzá, csak tarthassa még egyszer a karjaiban… És akkor ott, helyben, amikor megkísérlel végleg pontot tenni ennek az egésznek a végére, és egyértelműen elmetszeni bármilyen megmaradt köteléket, Ödön kimondja, hogy az ő szemében is "egy szív, egy lélek" voltak, akkor derül ki Leonin számára, hogy teljesen félreértelmezte az egészet, és Ödön igenis viszontszerette, úgyhogy megint hibáztathatja magát, hogy nem tudta jól értelmezni a jeleket, és most aztán végleg elcseszte az egészet… na és ez megfűszerezve azzal a headcanonnal, amit az egyik ao3 fic commentjeiben olvastam, hogy mindezekután Leonin megtudja, hogy az osztrákok kivégeztek valakit Baradlay Ödön kormánybiztos neve alatt, csak épp azt nem tudja meg soha, hogy csere történt, és most már sohasem teheti jóvá… HHHHHHHHHHHHH-

Igen, igen, pont így!!! 🤧 Istenem, a fejembe látsz, esküszöm. És hosszú szenvedés után, Leonin úgy dönt, elutazik a temetésre, mert még egyszer látnia kell és hát ugye, pokolba is, mennybe is együtt mennek... Ahol aztán látja, hogy Ödön él és akkor 😌 Ödönin (oké, legyen) cheating era.

Amúgy Leonin szenvedéseiben nekem mindig nagy szerepe volt Jézának, mert kedveltem őt is a regényben és Jókai helyett is felruháztam egy kicsivel több személyiséggel. Mindig úgy képzeltem el, hogy neki azonnal lejött, az alatt az egy találka alatt, hogy mi van Leonin meg Ödön között és ő volt a lelki támasz aztán, mert ki mással tudna Leonin beszélni? A felesége, Aleksandra szintén Ödönbe volt szerelmes, úgyhogy úgy képzelem, hogy otthon is mindig fagyos volt a hangulat a történtek után. (Aztán Aleksandra egyszer féltékenységből felkereste Jézát, aki szépen kinevette, hogy igen, tényleg néha lefekszik a férjével, de a szívét nem nála kell keresnie. És végül ők kezdtek viszonyt. But I digress).

Ez mondjuk random, csak eszembe jutott. 14 év anyagát szabadítottad ki a palackból.

#im cringe but im free #sírok de jól esik erről beszélni na #ask #magyar tag #a kőszívű ember fiai

[szerethetoangyal]

Te nem vagy az igazi tudom jól

Mégis csak neked megy minden sor

Elgondolkodok néha

Hogy mért én vagyok a préda

A levegő is koszos nélküled

És mért van itt megint vagy 10 üveg?

Ha nem vagy itt elkap a rémület

De szerintem el leszek nélküled

Az idő az gyógyszer a lelkemnek

Addig meg iszok hogy túllépjek

Te is ezt teszed de színleled

Sosem hittem hogy ez szép lehet.

#magyar tumblr #szerelem #legyen már vége #szakitas

[gun-lover-girl]

Nehézkesen lélegzem, ahogy a rémület karmai belém marnak. Össze fogok omlani, mert életben vagyok, és mostanáig alig volt fogalmam róla, mi az élet.

[keresztyandras]

Rémület és remény között

Rémület és remény között

A megélhetési válság a populista erőknek kedvez Lengyel László Rémület és remény kéz a kézben járnak. Rémület a világjárványtól, a háborútól, az inflációtól. Remény, hogy egy értelmileg hiteles, kormányzóképes, hozzáértő politikus/szakértő megtalálja az észszerű és követhető kiutat a válságból. Remény, hogy egy érzelmileg hiteles, bizalomgerjesztő, szív-közeli politikus/mindennapi ember elhozza a…

View On WordPress

#Csapatmunka #Lengyel László #tehetségtelenek

[nam00n]

a rémület nem francia dolog

— rossz vér, arthur rimbaud

#✉