#mindent elveszítettem

[kinlodok]

Bárcsak el tudnám mondani, hogy mennyire fáj. Nincs senkim. Nem számíthatok senkire. Ezt nem tudom egyedül megcsinálni. Ebben az esetben az öngyilkosság a megoldás.

#meg akarok halni #öngyilkos gondolat #öngyilkos gondolatok #halálvágy #meg kéne tenni #nem ma #de meg fogom #mert semmi értelme nincs élnem #mindent elveszítettem #nem kéne élnem #utána kéne mennem #nekem is meg kéne halni #neki már nincs semmi baja #ez a megoldás

[mindenkor-oruljetek]

Elveszítettem

mindenkit magam körül...

@mindenkor-oruljetek

#elveszítettem #sajnalom #rossz barát vagyok #21.századbanmindenérzelemeltűnik #magyar tumblr #saját #sajat szoveg #magyar #sajatgondolat #csalodas #sajnálok mindent #hianyoztok #mit tegyek #egyedul #magany #miattam #csalódott vagyok #hianyzik #szenvedés #sajnalat #fontos

[ajtostolahazba]

2023.

Sokan írtatok összegzést 2023-ról, én is megteszem, ha másért nem, magamnak. 2022 utolsó 2 napját a volt egy szem barátnőmmel töltöttem. Jó volt, pogácsát sütöttünk félig bebaszva, közben ezerszer megfogadtuk, hogy mostmár mindig így lesz, mi mindig itt leszünk egymásnak. Végül nem így lett, elveszítettem. Sokáig gyászoltam ezt a barátságot, de lassan elfogadom, hogy ha én nem kellek, akkor felesleges erőlködni. Januárban már tudtam, hogy új főnököm lesz, nagyon nehezen ment az összecsiszolódás, sok konfliktusunk volt, de év végére sikerült egy viszonylag élhető mederbe terelni ezt a stresszes kapcsolatot. (A véleményem ugyanaz, hogy ostoba nagyon, de legalább jóindulatú marha, én tudatosítottam magamban a helyemet, újra megtanultam kussolni, ha kell. A munkámat szeretem, minek mindig harcolni?) A gyerekeim rendben vannak. Augusztusban robbant a bomba, hogy 2 év házasság és 6 év együttélés után mégsem együtt folytatják, ami engem nagyon megviselt, mert a lányomat is, vejemet is nagyon szeretem, sokáig magamat hibáztattam, hogy nem mutattam jó példát azzal, hogy 2x is elváltam. Mostanra látom, hogy ebben nem volt szerepem, mindketten kezdik megtalálni a helyüket, a gyerek az első, mindent megtesznek, hogy ő a legkevésbé se sérüljön, felnőttek, a döntés az övék. A másik lányomék hihetetlen harmóniában és szeretetben élnek, jó látni, hogy boldogok. Aztán októberben apa beteg lett, sürgősségi életmentő műtét, de rendben volt, egészen december 18-ig, amikor elesett, mert nem volt ereje felállni, kiderült, hogy covid. Másnap kezdte volna a 8 alkalmas kemót. Ott majdnem feladta, nagy munka volt összekaparni, tudatosítani, hogy még nincs itt az ideje feladni. És ez a munka folyamatos, sokat kivesz belőlem, hogy erős és határozott legyek, ha össze is omlok, azt egyedül. Volt sok mélypont, rengeteg olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy a világom végérvényesen összeomlik, de menni kell tovább. Apa jobban van, a decemberi majdnem-feladás után most eltökélt, hogy ő meg fog gyógyulni, és ez már félsiker. 9-én nekifut a kemónak, tudja mivel jár, sokat beszélgetünk, de ha fél is, az élni akarása erősebb. Én nagyon félek...Látni, hogy 20kg-t fogyott, hogy erőtlen, hogy az ágyból felkelés is egy küzdelem az év legszomorúbb pillanatai voltak. De volt jó is. Eljutottam Velencébe a karneválra, a görög tengerparton ittam a cuba librét és delfineket is láttam, csodálatos helyeken voltam és egy meglehetősen giccses dramaturgia okán, amikor a hajón Abba szólt ott, ahol a Mamma miát forgatták minden érzelem kiszakadt és megkönnyebbültem sírtam, hogy lehet, hogy most minden szar, de ez a pillanat örökre beég. Ősszel eljutottam Isztriára is, látnom kellett a tengert újra, csodaszép út volt. Szóval összességében nem volt könnyű év, de hát nem panaszkodom. Sok kedves emberrel ismerkedtem meg, de élvezem, hogy egyedül élek. '24-ben jó lenne apát gyógyultan látni, jó lenne eljutni pár szép helyre, jó lenne kevesebbet idegeskedni egészségen, családon, munkán, pénzen. Jó lenne sokat nevetni, lefogyni, táncolni(mert azt úgy szeretek!),leszokni a cigiről...

Ha nekem nem is fog menni minden, Nektek sikerüljön! <3

[konnyeknelkul]

Igazából mindig megbánom utólag, amikor elkezdek megnyílni neked. Talán, mert tudom jól, hogy egy cseppet sem érdekel, hogy mi van velem. Sosem kérdezted meg, hogy hogy vagyok, hogy telt a napom, pedig jól tudott volna esni...Én tudom jól, hogy közel sem vagyok tökéletes, tisztában vagyok minden egyes hibámmal, de ugyanúgy a jó tulajdonságaimmal is... Sajnálom Anya... Tényleg sajnálom, hogy nem lehettél büszke rám. Sajnálom, ha csalódást okoztam. Sajnálok mindent! Igen, saját magamat okolom, amiért ilyenné váltam, és itt tartok most ahol, de te sem vagy hibátlan. Valamit ti is nagyon elrontottatok, ezért most nem olyan vagyok, mint mások. Sok mindent nem tanítottatok meg nekem, ezért nagy hátránnyal indulok az életben. Ezidáig próbáltam kitörni ebből, hogy olyan legyek, amilyennek lennem kell, de azt hiszem inkább feladom. Úgy sem leszek soha "normális"... Egy két lábon járó hiba vagyok semmi több... Kicsit rátok is dühös vagyok, amiért hagytátok, hogy ez legyen belőlem, de leginkább magamra lehetek az tudom....és úgy érzem hosszú, nagyon hosszú út áll előttem, ha mindent helyre szeretnék hozni. De most már nem biztos, hogy akarom ezt. Napok óta csak a halálra tudok gondolni. És ha már eljutottam idáig az igen is nagy baj....hihetetlen, hogy csupán egy valaminek kellett megtörténie hozzá. Szóval igen nem javult az állapotom, hanem rosszabbul érzem magam, mint valaha.... Csak Ő tartotta bennem a lelket, a mindenem volt, szinte csak neki éltem, a rabja voltam teljesen. És elveszítettem.... És soha többé nem kapom már vissza.... Vége van...

#saját írás #öngyilkos gondolatok #depresszió #szenvedés #boldogtalanság #elegem van #fáj a lelkem #fájdalom #érzéseim #egyedül #magány #magyar #magyar tumblr #alvászavar #csalódottság #szomorú #stressz

[zoeeozzoeeoz]

Megint csak kiírom magamból, lépd át!

Egy 15 éves munka kapcsolatot készülök felrúgni.......nem egyszerű! Már pár hónapja húzom a dolgot.

AZ elmúlt 15 évben, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, nagyon ritkán volt gondunk egymással. Az utóbbi időben viszont, egyre több bajunk van egymással, és kivétel nélkül, minden rám van tolva. Én minden egyes problémánál, vissza kerestem mindent, bizonyítani tudtam, hogy nem én csesztem el, nem nálam van a hiba, ezért anyagilag nekik jelentett ez gondot, nekem viszont erkölcsileg/megbízhatóságilag, mert én tartom a kapcsolatot a megrendelővel/vevővel.

Már a múlkori, 1 hónappal ezelőtti dolognál is elveszítettem a türelmemet, és elkezdtem más kapcsolat után nézni, de azóta még is vittem hozzájuk 3 újabb rendelést. Ma kiderült, hogy megint nem jó valami. Vissza kerestem megint mindent, és megint az jött ki, hogy náluk van a hiba, ők siklottak át valamin. Én csak annyiban, hogy nem emeltem ki azt a valamit, hogy figyeljenek rá. Szerintem ennyit sem kellene tennem, mert ilyenkor meg kötöszködésnek/beleszólásnak vették mindig. Ők jobban tudják stb.. Ők viszont egy komplett terv rajzot/műszaki rajzot kaptak, és rajta van az is, amin ők átsiklottak/nem vettek észre/nem figyelték, így le is maradt a gyártás során. A vevő így nem vette át tőlem, nekik meg újból le kell gyártani.

Persze , megint engem hibáztattak. Na ezt elégeltem meg, ebből lett elegem, ehhez fogyott el a türelmem! A múlkori keresgélésemet is elővettem ismét, és elkezdtem szépen begyűjteni az árajánlatokat. Kutatom a nyilvános infókat, szűrőm a lehetséges szóba jöhető cégeket. Már körvonalazódik, hogy kit fogok "tesztelni" , és ha tudunk együtt dolgozni, akkor váltok. Sajnálom, mert 15 év az csak 15 év, de nem tudom mi történt, hogy így alakult. Ugyan azok az emberek vannak ott is, itt is, a 15 év alatt nem cserélődtek, ugyanazokkal dolgozok. Valamiért még sem tudunk együtt dolgozni. Nekem elegem van az örökös vitákból, a problémákból, hogy nem tudom megint mit fognak elcseszni, hogy mindenért én tartom a hátam náluk is, meg a Vevőknél is.

Ha nem, hát nem. A 15 év alatt, azért vittem hozzájuk elég sok munkát. Mostantól , máshova viszem.

#napi felesleges off. #napi nyűsz off #napi én off

[anyadisszeretne]

Toxic

Lassan engedtelek be az életembe, óvatosan nyitottam ki neked az ajtót. Úgy tettem mintha nem akarnám, hogy beljebb gyere de majd meghaltam minden lépésedért. A baj az volt, hogy jobban kezdtelek akarni magamnál is. Magam elé helyeztelek és nem számított más csak te. A te kívánságaid, a te szavaid, tetteid. A hangulatom is tőled függött, ha nevettél akkor nevettünk, ha dühöngtél akkor sírtunk. Azt vettem észre, hogy elveszítettem a lányt akit évek óta formázok s tanítok.

Megfeszítettem hát magam, és kitéptem az ajtót a helyéről. Gyorsan raktalak ki az életemből s mióta kitettelek érzem az illatokat s látom a színeket. Láttam magamat ahogy megtesz mindent a szerelmedért de te csak könnyeket adsz cserébe és nem bánthatom többé ezt a lányt.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #szerelem #magyar idézetek #magyar tumblisok #szakítás #tumblr #Csakte #Toxic

[cereal-in-beer]

„Az életben egy dolog biztos. Egyetlen másodperc is elég ahhoz, hogy valami visszafordíthatatlan történjen.“ — Csendesen gyászolva álltunk egymás mellett. Piros egyenruhája szinte világított a sötétben.

Most könnyes szemekkel szorongatom a kék mentős kabátot ami megmaradt belőle. Milyen igazságtalan, hogy annyi szenvedés után amin átment végre megtalálta a boldogságát, de jött az az autó és egyetlen másodperc alatt összetört mindent. Az egész életét arra tette fel, hogy segítsen másokon mégis olyan kegyetlen volt a sors, hogy őt vitte el. Elveszítettem a legjobb barátom, egy hőst. Mert az én szememben az volt. De ami méginkább összetör, látni az összeroppant férjét akinek szíve legféltettebb kincse a karjai közt hunyt el. Soha többé semmi nem lesz ugyanolyan nélküle…

@ezmarkabare 🖤

[babeinthebubble]

Iszok, hogy ne gondolkozzak

De csak még több gondolatom lesz.

Iszok, hogy elnyomjon az álom

Mégis a plafont lesve fekszem.

Iszok, hogy érezzek irántad

Viszont már ez se segít ebben.

Sosem éreztem és sose fogok,

Csak egy múló pillanat voltál,

És kihasználtad az összetört,

Darabokban heverő lelkemet.

Én miattad voltam káoszban,

És miattad vagyok azóta is.

Minden aznap kezdődött amikor,

Megbántottam mindenkit akit szerettem.

Az, hogy te veled mi volt, már akkor sem érdekelt.

Miattad mentem messze a társaságtól.

Sokkal jobb lett volna ha távol tartod magadat tőlem

És nem erőlteted magadat rám a többiekkel karöltve

Hát most haragudjon meg rám akár az egész világ,

De véget vetek ennek, mert egyszer végre a saját érdekeimet kell néznem.

Azok pedig nem feléd vezetnek, hanem valahova oda, ahol önmagam lehetek

És nem kell félnem a külvilágtól.

Biztonságban akarom magamat érezni és mégis égve a lángtól,

A lángtól, amelyet nem te lobbantottál

A lángtól, amely lehet porig éget, de inkább legyek por és hamu,

Minthogy olyan embert szeressek, akit nem tudok.

Ebből is látszik, rossz ember vagyok.

Megint félek attól, amit hoz a jövő, ha lépek,

De legyen félelem minden porcikámban, azt kívánom,

Csak mellette érezzem a szádat a számom.

Miért kellett eddig húzni ezt, miért nem álltam a sarkamra már akkor?

Majdnem elveszítettem mindent és mindenkit, magammal együtt karöltve.

Azt hittem nem élem meg a következő napot.

Az járt csakis az eszemben, hogy nem kell belenéznem többet a szemedbe.

Igen, valószínűleg tényleg velejéig romlott vagyok, de életemben először most tudom mit akarok.

Az a baj, hogy te belém szerettél, és nem másba.

De majd találsz magadnak, jobbat, szebbet, másat.

Olyat, akinek nem kell minden héten pszichológushoz járnia,

Hogy életben tartsa magát és talán egyszer valaki számára,

Ő lesz majd az a szebb és jobb és másabb.

#babeinthebubble #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr

[felepulofuggo]

Szombaton előadást kell tartanom a traumákról nagyon hosszú lesz …

Legkorábbi azt hiszem csecsemőként történt , a bántalmazó család tehát terhesség alatt is értek traumák . Családomat ahogy kérdeztem nagyon sokat voltam a kiságyban nem tudtam kötődni nem vettek ki , azt mondták sokat aludtam .

A trauma tehát nem velem történt rossz dolgok , ha nem amik bennem zajlott rossz dolgok .

Próbálom pontokba szedni de hosszú lenne .

1. Nagyon sokszor láttam hogy apám bántja anyámat , minket is sokszor bántott de anyám sose lépet közben nem védett meg engem , minden karácsony szenteste féltem hogy apám haza jön részegen és bántani fog minket . Ez rendszeres volt . Nagyon sokszor elvert nadrágszíjjal egyedül voltam a fájdalmammal nem tudtam meg osztani és el szakadtam önmagamtól.Mindig kérdezem hogyan tehette ezt velem ?

2. 3 osztályos voltam mikor meg tudtam hogy az egyik osztálytársam a féltestvérem ami nagyon szíven vert hogy ennyire nem tudom milyen családban élek , ezt nem tudtam meg érteni nem tudtam el mondani ezzel kapcsolatban a fájdalmaim senkinek magamra maradtam 10-11 évesen szerintem ez trauma.

3. Apámat sokszor láttam hogy verekedett testvérével az apjával ordítottak egymással , gyerekként nagy szülőknél laktunk ahol nagyapám is ivott és bántotta nagymamám 2-3 évesen ezeket végig nézni.

4. Szüleim mikor elváltak ott nagyon eltört bennem valami, nem értettem mi történik velem mert anyám nem mondott semmit , érzésekről nem beszélt soha és nem is kérdezte soha hogy mit érzek .

5. Iskolában sokat bántottak mert szüleim nem törődtek azzal hogy milyen ruhában járok … Nagyon rossz és eleven voltam azért hogy figyeljenek rám otthon nem kaptam figyelmet . Rossz tanuló voltam mindenki szeretni akart az osztályból de valamiért nem engedtem mindenkivel szemét voltam sok embert bántottam.

6. 8 osztályban elkezdtem inni , apámnak új párja lett nagyon sokszor halottam hogy megveri és bántja őt is, akkor már találkoztam pár gyógyszerrel , az alkohol segített hogy ne szorongjak otthon mondjuk. Kétségbe esetten vágytam a figyelemre a kapcsolatra , de nem kaptam meg , nem emlékszem arra vagy azokra a pillanatokra amikor szeretem a gyerekkorom vagy az életem .

7. 16 évesen el kezdtem drogozni ami akkora szabadságot adott mint addig soha semmi elvette a fájdalmaim, úgy éreztem nem vagyok magányos körbe vettek emberek ebből a közegből azt hittem barátok és nem leszek többé egyedül . De így vissza gondolva mindent elveszítettem amire vágytam valaha az életben. Közép iskolában megismertem egy lányt akinek a szellemi szolgája voltam nagyon hosszú évekig , azok az esemény sorozatok amik vele és abban az életben történt mind nyomot hagyott bennem. 17-20 évesen annyit szívtam amennyit csak tudtam és ittam amennyit tudtam, loptam, csaltam , manipuláltam az embereket, hazudtam magamnak és mindenkinek aki körül vett , annyira bezárkóztam mindenkitől hogy ne éljek át újra fájdalmakat.

8. Mikor terhes lehet a lány akit szerettem de nem tudtam én vagyok e az apa nagyon sok ember bántott ezzel , szinte megőrültem a tengernyi sírás ami akkor ki jött , túl szívtam magam egyszer ez miatt szinte majd nem meghaltam, iszonyú zavartság volt bennem egyedül voltam a fájdalommal borzalom szenvedés volt , próbáltam minél többet inni szívni hogy elmeneküljek és ne keljen szembe nézni semmivel hogy ne érezek semmit! Mikor kiderült hogy a gyermek tényleg az enyém azért meg nyugodtam de akkor már annyira rajta voltam a cuccon hogy nem tudtam abba hagyni nagyon sok fontos pillanatnál nem voltam ott amikor egy apa ott van ! Ez nem feltétlen trauma de viszont fájdalom … Mindent feláldoztam a fogyasztásért , család,szerelem,egészség,munka,pénz,becsület , és amit soha nem tudok vissza szerezni és kapni az idő amiből nagyon kevés van

#real life #so sad #trauma

[innekveled]

Tudom, hogy most látod ezt.

Ellenőrzöd, hogy boldogabb vagyok-e nélküled..

Mindig azt mondtad az lennék..

Sok mindent mondtál: Hogy megszeresselek💕

Hogy megutáljalak💔

Elveszítettem önmagam miközben téged akartalak megtartani.

A továbblépés nem azt jelenti, hogy elfelejtettelek.

Nem törli el azt amink volt.

Csak kevésbé fáj ha visszagondolok

De igen, boldogabb vagyok!❤️

És irónikusan.. ez kissé elszomorít.

[pitypangosgitar]

Fogalmam sincs mit kéne mondjak vagy tegyek. Vagy mit nem. Vagy reméljem hogy ha nem baszom el mégjobban akkor visszajössz. Vagy már úgyis kurvára mindegy és nyugodtan tönkretehetem az életem? Még mindig te tartod bennem a lelket. Pedig pont te törted darabokra. Vagyis nem. Az én voltam. Te csak szembesítettél vele. Mindent elkövetnék annak érdekében hogy ne fájjon. Bárcsak én is ki tudnám kapcsolni az érzéseket ahogy te. Irigylem az árnydémonodat. Rengeteg rossz dolog kellett hogy a részeddé váljon. Sajnálom hogy van egy árnydémonod. De néha azt akarom hogy nekem is legyen. És megakadályozza hogy fájjon. Hogy ennyire borzasztóan fájjon hogy én tettem tönkre a saját életemet. Azt a semmihez sem fogható lelki kapcsolatot ami kettőnk közt volt. Még mindig van. Csak már nem ugyan az. És én fasz nem tudtam eléggé értékelni azt a boldogságot amit megkaptam tőled. Pedig a kezembe adtad a világot. Rengeteg mindent köszönhetek neked. Sokmindent megtanítottál nekem önmagamról és még többet a világról. Köszönettel tartozom hogy része voltál az életemnek. Sajnálom hogy elkúrtam. Mindennél jobban sajnálom hogy nem lehettem az akivé válni szerettem volna melletted, veled. Ez egyedül az én hibám, és remélem tanultam belőle annyit hogy tudjam értékelni ami igazán fontos. Bár most azt érzem ezzel semmi nem maradt ami fontos lenne és elvesztettem az egyetlen dolgot amiért érdemes volt élnem és fejlődnöm. És hogy soha nem találok hozzád foghatót és ezentúl senki nem lesz elég jó, senki nem lesz aki elérné a te szinted. És hogy senkivel nem fogom azt érezni mint veled, még csak meg sem fogja tudni közelíteni senki. Ez volt életem legszebb és legboldogabb 20 hónapja. Most azt érzem elveszítettem mindent ami fényt adott és csak a sötét üresség maradt bennem.

[emlekeimhullama]

Nehéz

Annyira nehéz, talán soha nem éreztem még magam ilyen egyedül. Mintha mindent elveszítettem volna.

2023.06.18.

#tecukiid

[talanjobblenne]

Az emberek hibáznak, hiszen ettől vagyunk emberek. Sajnos mostanában hibát hibára halmozok és rossz döntéseket hozok. Mikor megkérdezik miért ? Őszintén még én sem tudom a választ. Össze vagyok törve, és el vagyok veszve. Vannak emberek az életemben akik mindent meg tennének értem, van aki engem szeret és van akit én szeretek. Sajnos nem apró hibákat követek el, elveszítettem egy olyan személyt aki mindig mellettem állt és mindig én voltam neki az első. Rettenetesen hiányzik, de csak bántottam őt minden tettemmel, nem tudtam neki megadni azt amire szüksége van. Nem tudok változtatni a dolgokon és ez tönkretesz. Sajnálom ha bárkit is bántottam. De legfőképp azt sajnálom, hogy az a személye nem ezt érdemelte volna.

[holvanaholdnapnyugtakor]

Ma végre mindent elveszítettem

Legalább nem kell többé magyarázkodnom

Mindenki érteni fogja

És remélem mindenki megbocsát

[szaka]

Péter izgatottan várta az előléptetése napját. Tudta, hogy a kemény munkája beérett és honorálni fogják eddig tett erőfeszítéseit. Biztos volt magában és kétsége sem volt afelől, hogy bekerül a felső vezetőségbe. Az igazgató tanács, ott dől el minden és rá van szükség, mert kritikus helyzetben is higgadt tud maradni, emellett érzéke van a jó döntések meghozatalára. Vele csak nyer a cég, az a vállalat, ahol immár öt éve lépdel felfelé a ranglétrán.

László mosolyogva fogadta irodájában. Az irodában, amihez hasonló neki is lesz, ha végre megtörténik a kinevezés, az egyfős irodában, ahol egyedül lehet majd. László hellyel kínálta Pétert és kertelés nélkül a tárgyra tért.

- Köszönöm, hogy eljöttél Péter! Kiváló kollégánk vagy és ezt a cég is szeretné elismerni. Hálánk jeléül felajánlanánk egy középvezetői állást, ami...

- Hogy tessék? - vágott szavába Péter - Akarod mondani felső vezetői állás? Az igazgatótanácsi tagság...khm...ahogy beszéltük már korábban is.

- Nem Péter, nem. A felsővezetői állás már elkelt, méghozzá Mariann ül majd be a megüresedett helyre...

- Mariann?! Az a tehetségtelen, ízléstelenül öltöző, törtető némber?

- De Péter! Kikérem magamnak, hogy így beszélj a kollégádról! Nem üthetsz meg ilen hangnemet, még privát beszélgetésen sem! Mariann a megfelelő az állásra, mert...

- Mert nő! - csattant fel Péter - Igen, mert nő és a kvóta miatt nőt kellett beültetni a pozícióba. Mindegy, hogy milyen teljesítmény van a háta mögött, a lényeg, hogy mi van...pontosabban, mi nincs a lábai között.

- Ez tűrhetetlen gyanúsítgatás Péter! Felszólítalak, hogy higgadj le, vagy elfelejtheted az előléptetést!

- El is felejtem László, de tudd meg, holnaptól nő leszek én is, és majd meglátjuk akkor mi lesz a felállás! Bebizonyítom neked, hogy Mariann csak azért került be helyettem az igazgatóságba, mert nő! - azzal Péter sarkon fordult és az ajtót nagy erővel becsapva kiviharzott az irodából.Egy pillanat alatt omlott össze minden. Vége mindennek, amiért olyan keményen dolgozott. Ilyen igazságtalanságban, még sosem volt része, így még nem alázta meg senki. Tudta, hogy Mariann vezetői képességei messze elmaradnak az övéi mellett és tudta azt is, hogy nagyon elbillent volna a férfiak aránya, ha nem nőt vesznek fel az igazgatóságba.

Egy évvel később Petra jelentkezett László irodájában. A sminkjét még megigazította a női mosdóban, illetve elfésülte szőke parókáját, mely kedvezően fedte el kopaszodó fejét. Magassarkúban esetlenül járt még egy év után is, de nem adta fel azt a reményét, hogy egyszer az igazgatótanács tagja legyen. László komor tekintettel fogadta, de egy rossz szó sem szaladt ki a száján.

- Mi járatban nálam Petra? Miért kértél meetinget?

- Köszönöm László, hogy fogadtál! - kezdte a nő, erősen torzult, de férfias hangján - Egy éve már, hogy utoljára beszéltünk az előléptetésemről. Szerintem itt az ideje, hogy újra elővegyük a témát és megvizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy az iga...

- Nem Péter... akarom mondani Petra! Szó se lehet róla, hogy a kvótára apellálva bevegyünk az igazgatótanácsba!

- Akkor legalább hallgass meg László! Én egy éve mindent feladtam és elkezdtem nőként élni. Pár hónapig még mellettem állt mindenki, de a családom fokozatosan elengedte a kezem és elköltözött. A barátaim már nem veszik fel a telefont, a kollégáim mind elfordultak tőlem. A munkába temetkeztem, mert nem akarom feladni az álmom, de folyton zárt kapuk fogadtak bármerre jártam. László én nő lettem, mert nőként könnyebb most érvényesülni, de az életem elveszítettem...

- Petra, ne haragudj. A munkavállalóink lelki világa nagyon fontosak számunkra, de a cég érdekeit ez nem írhatja felül. Mariann a kvóta miatt került magas pozícióba, de mivel védett státuszú, mert történtesen nő, így nem küldhetjük el, bármennyire is értékelhetetlenül dolgozik. Az összes nőjogi szervezet azt lesi, mikor vonják meg egy sorstársuk megbízatását és ha ez véletlenül megtörténne, akkor olyan pert akasztanak a nyakunkba, hogy abból csak nagy vér áldozattal tudnánk kihátrálni.

- De vegyetek fel még egy nőt! - fogta Petra könyörgőre - én sosem okoztam csalódást, minden kvalitásom adott, hogy elnyerjem a munkát!

- Erről ne is álmodj! Nevetségessé tetted magad mindenki előtt. Téged már senki sem tisztel és a munkateljesítményed is rohamosan romlik. Örülj neki, hogy még itt dolgozhatsz! - közben László felállt és az ajtó felé mutatott - Arra van a kijárat. Viszontlátásra.

Petra leszegett fejjel tipegett ki az irodából. A folyosón letépte parókáját, lerúgta kényelmetlen magassarkúit és úgy ahogy volt, kiugrott a második emeletről.

A sikeres újraélesztést követően családja körében ébredt, de olyan maradandó agyi károsodást szenvedett, hogy többé már beszélni sem volt képes.

[anyadisszeretne]

Az egész életem arról szól, hogy küzdök olyan emberekért akik valószínűleg soha nem fognak értem még egy botot sem mozdítani. Amióta az eszemet tudom mindenki hátba szúrt, soha senkinek nem voltam igazán első. Voltam második és legjobb barát de sose fogta senki meg a kezem és mondta, hogy "hé hallod minden rendben lesz" ezért ma este összeszedtem valószínűleg az utolsó megmaradt erőmet és elköszöntem tőled. Jó ha tudod, hogy feladtam érted mindent, hogy olyan embereket hagytam el miattad akiket tényleg szerettem. Apukám, ha tudnád, hogy most is téged választottalak, ha tudnád, hogy a boldogságod miatt elveszítettem önmagam és lemondtam a saját boldogságomról. Ha tudnád, ha tudnád, hogy hányszor haltam meg a 21 évem alatt.

A srác akire féltékeny vagy, soha nem tartott másnak csak egy tehernek akit ti raktatok rá. Soha egy pillanatra nem akart velem jóba lenni, és nem tart másnak csak egy idegennek aki szereti. De belefáradtam, pontosabban belétek. Mind a ketten csak kihasználtátok azt, hogy szeretve vagytok.