Tumgik
#stressz
orsiisworld · 9 months
Text
Az életem egy része rendben van, és jól érzem magam,
A másik része pedig hullik szét és stresszelek
Miért nem lehet egy időben minden rendben?
1K notes · View notes
imafraidmyself · 10 months
Text
Már a szervezetem is jelez, hogy nem bírja ezt a sok stresszt
920 notes · View notes
konnyeknelkul · 2 months
Text
Rengeteg bennem az elfojtott düh, ami kikívánkozik belőlem. Ezt bizonyítja az is, hogy teljesen apró dolgokon cseszem fel az agyam....de a körülöttem lévő emberek még így is azt gondolják, hogy minden rendben van, és jól vagyok.....
178 notes · View notes
banatostenger · 1 year
Text
Újra úgy érzem, hogy eljött a mély repülés az életemben…
518 notes · View notes
Text
Egyszer egy állatmentő pasi mondta, hogy amikor a kutyát az öledbe veszed, akkor átadja neked az élete súlyát. A hajszoltság érzés, amiben élek, leginkább abból áll, hogy sehol nincs menedék. Nincsenek azok a felelősségmentes pillanatok, amikor átadom valakinek az életem súlyát. Intézem a dolgaimat, elrendezek mindent egyedül, felszerelem-megcsinálom, megtervezem, beszerzem, kifizetem, megszervezem, nincs ezzel semmi baj. Mondhatom azt is, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Lehetek kócos-pizsamás-szőröslábú, ha akarok, és akkor se szólna rám senki, ha otthagynám a morzsát a konyhapulton vagy kézzel ennék bele a tálba. Kibaszott kurvanagy szabadság. De az egyedüllétben soha nincs benne az a pillanat, hogy most egy kicsit más figyel a világra körülöttem, és rám is, az én biztonságomra vagy kényelmemre, boldogságomra. Mindig feszült figyelem van és mindig ugrásra kész az ember. Akkor is, ha kimerült vagy beteg. Ez nem tudatos dolog. Én is, más is tud laza lenni, elnylúni otthon a kanapén. Bezárkózunk, bebiztosítjuk a zavartalanságot, és majdnem olyan... de nem, nem „olyan”. Semmi sem olyan, mint amikor belül rábízod magad valaki másra. Igen, pont mint gyerekkorodban. És lehet mondani, hogy ez infantilis vágy, de a bizalom, a bizalmi viszony pihentető. Ez is olyan amit csak úgy lehet igazán érteni, ha megéli az ember. Valaki tud téged, számontart, az életed fontos neki, nem fárasztja az, ami téged frusztrál, és persze nem bánt, mert szeret. Amúgy meg csak a hajszoltság érzés van. A férfiak... azon gondolkodtam, hogya férfiaknak nehezebb ez az egész. Mert a nők megtehetik, hogy odabújnak, rácsimpaszkodnak, az ölébe ülnek a pasinak, (kicsi vagyok, fáradt vagyok, tutujgass, védj meg, szeress, simogass), de a pasiknak erre a teljes önátadásra sokkal kevesebb lehetőségük van. Örülj, hogy adnak enni (esetleg), hogy emlékeznek helyetted dátumokra, hogy elfeledkezhetsz erről arról, hogy esetleg betartják, hogy nem szólnak hozzád amikor arra van szükséged, de amúgy... mikor? Miben? Légy már férfi! Egyszer jártam egy pasival, aki azt szerette, ha elalváskor símogatják a hátát. Mert gyerekkorában úgy altatta az anyja. Én csak pislogtam, hogy mi a fasz? Az anyja? Altatás? Szexi fiatal nőként hogy jövök én ebbe a képbe? Egy felnőtt férfit fogok álombasimogatni? Felfogni se tudtam az igényt, hogy ő most nem férfi, hanem „csak úgy lenni” szeretne és megpihenni. A lényeg, hogy a pasiknak sokkal nehezebb megtalálni az önfeledt önátadási pontokat. Szerintem. A többségük csak hajszolódik és próbál FÉRFI maradni. Megszokják, hogy úgy tesznek, mint akinek nincs is szüksége erre a fajta pihenésre. Aztán infarktust kapnak és meghalnak. Persze, a szex. Igen, az egy erős önmegadás, kitárulkozás, de az elején azért tele van szorongással az ember. Vágy, teljesítmény, kommunikáció, ütközések, frusztráció. Persze, a filmekben úgy van, hogy szerelmesen ágybabújnak, mindketten pontosan ismerik a másik testét, reakcióit, vágyait, gátlásait, és csodálatosat kefélnek és persze egyszerre élveznek el egy egetvető orgazmust és közös csodát megélve. Aztán amikor az élet meg nem ilyen, akkor az ember befeszül, mert biztos vele van baj, esetleg minden partnerrel. Meg szerelemben biztos csodás lenne minden, ha nem csodás, nem elég nagy a szerelem. Upsz, elkalandoztam. Szóval szinglinek lenni, bármennyire is nem érzi az ember magányosnak magát, akkor is stressz. A társas kapcsolatok, beszélgetések, programok oldják ezt, és feltöltik az embert. De ott is helyt kell állni. „Megjelenni” és résen lenni, dominálni és elkerülni, hogy ledomináljanak, stb, stb, az összes önsorsrontó faszság ott van velünk együtt. A megpihenés valaki karjaiban, az más. Ha hosszasan nem adatik meg, az megváltoztatja az embert. Valahogy kilúgozódik belőlünk valami. Mintha már nem is tudnánk hogyan kell együtt lenni és átadni magunkat a pillanatnak, meg valaki másnak. Na mindegy, az van ami van. Megyek, megfésülködöm és felveszek valami itthoni ruhát a pizsama helyett :D
Tumblr media
259 notes · View notes
Text
Sajnos rosszindulatú emberek mindig is voltak és lesznek a világon.
38 notes · View notes
rozsablog · 1 year
Text
Emberek akiknek túl korán kellet felnőnötök:
Milyen érzés fapofával végigülni a veszekedéseket és a stresszhelyzeteket?😊
175 notes · View notes
egy-lany-blogja · 1 year
Text
Amikor már annyira fáradt vagy,hogy nem tudsz haragudni,nevetni csak nézel ki a fejedből üres a fejed nincs egy darab értelmes gondolatod.... egésznap olyan vagy mintha a Marsról pottyantál volna...
Csak várod az estét,hogy újra aludhass
304 notes · View notes
xszerelmes-lelekx · 2 years
Text
Forró vízben fürdök, hogy jég szívemet megolvasszam..
394 notes · View notes
shithappends666 · 11 months
Text
Az életem azon szakaszába értem, amikor teljes nyugalommal búcsúzom el azoktól, akik több mérget adnak, mint szeretetet, több stresszt okoznak, mint amennyi békét hoznak és jobban rombolnak, mint amennyire építenek.
69 notes · View notes
n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a · 2 months
Text
Néha jól esik csak úgy kimenni az erkélyre. Itt egy pillanatra kiszakadhatok a hétköznapok mókuskerekéből, a napi stresszelésből, hogy mások hülyeségeivel foglalkozzak. Ez az a hely ahol az arcomat megsüti a kora tavaszi, meleg napfény, ahol a madarak csicsergésén, a méhek zümmögésén kívül semmi másra nem kell hogy figyeljek csak arra, hogy itt milyen nagy nyugalom van. Szeretem ezt a helyet. Itt nem ér semmilyen stresszforrás.
9 notes · View notes
orsiisworld · 3 months
Text
Ma sem volt kedvem felkelni
114 notes · View notes
Text
A legtöbb gondott mindig magunknak okozzuk. A gondolkodásunk és a félelem, ha nem mersz mondjuk egy idegesítő embernek megmondani, hogy nem akarsz vele beszélni. Saját magunkat fogjuk vissza azzal, hogy nem merjük kimondani amit gondolunk. Pedig nem önzőseg magadra gondolni.
7 notes · View notes
konnyeknelkul · 2 months
Text
Van amit már sosem kaphatsz vissza bármennyire is fáj.
179 notes · View notes
Már a szervezetem is jelez, hogy nem bírja ezt a sok streszt...
22 notes · View notes
elpazaroltpercek · 1 month
Text
Most szimplán csak elegem van úgy kb mindenből. Az emberekből, az egész világból..
10 notes · View notes