Tumgik
#nem kéne élnem
kinlodok · 1 year
Text
Bárcsak el tudnám mondani, hogy mennyire fáj. Nincs senkim. Nem számíthatok senkire. Ezt nem tudom egyedül megcsinálni. Ebben az esetben az öngyilkosság a megoldás.
13 notes · View notes
Text
Azon gondolkodtam, hogy talán nekem egy hamis kép van a fejemben magamról.
Én kedvesnek, őszintének, hűségesnek látom magam és olyannak aki csak szeretetet szeretne adni és kapni és belátja ha hibázik, de mi van ha ez csak a képzeletemben él? Mi van ha én ezeknek pont az elentéte vagyok csak nyugtatni akarom magamat ezzel? Nem látok más okot arra, hogy mások mégis miért látnak olyannak amilyen szerintem nem vagyok, hogy miért látnak bennem mindig rosszat.
6 notes · View notes
agyeszbugyesz · 9 months
Text
Bemutatkoznék, de legalább írok pár sort, hátha érdekel valakit. Nem hiszem,hogy ez itt szokás lenne, de nem érdekel.
Még vagy 10 éve találtam rátok, azóta olvasgattalak benneteket és olyan volt ez, mint egy érdemes társaságot kihallgatni, amihez jó lenne tartozni. Posztolni persze most olyan, mint a fióknak fényképezni. Azt csináltam egy jó ideig. Eleinte, a húszas éveim elején, úgy gondoltam én majd fotóművész leszek, aztán rájöttem, hogy ahhoz társaság kell, aki meglátja a mondanivalót a képek mögött. Meg természetesen az a művész, aki tisztában van vele. Én eddig sosem jutottam el, bár azzal tisztában vagyok, hogy nagyon jó szemem van hozzá.
Most itt 44 éves tiniként, frissen elválva, szülők nélkül, olyan mintha megint 20 éves lennék, csak kicsit megváltoztam volna. Baromira hiányzik valami, tele vagyok lehetőségekkel és még nem tudom merre tovább, csak sejtem, hogy a fotózással kell foglalkoznom. Fényképeztem már mindent, egyedül profi tárgyfotót nem, a riportot szeretem legjobban. Ha 20 évvel előbb születek, az igazi kánaán lett volna.. . Sok napilap, tele fotórovattal. Van egy 8 éves lányom és felváltva neveljük. Azt mondta az ügyvéd, hogy etalon válás volt a miénk, mindenkinek ilyet kíván. Köszi. Most megint rágyújtottam. Mindegy, legalább csak hetente néha . Most jól esik. Fura így negyvenesként egyedül lenni. Mindenki vagy görcsösen hajszol valami kapcsolatot, vagy a családdal van és nem ér rá. Sok barátom van én legszívesebben velük lennék. Szobrász, grafikus, exalkoholista bölcsész, nagycsaládos asztalos. Mindenki távolabb. Idővel el fogok kezdeni megint fényképezni, nem a mobillal, hanem a nagy géppel, aztán feltolom ide, a fiók helyett. Meg persze ebből kéne élnem végre, eldobni a kételyeket, ha már értek hozzá. Mindenki más. Mindannyian. /Most töltök egy whiskey-t/ Nem iszok rendszeresen, mert egyrészt nincs igényem rá, másrészt édesapám alkoholista volt és a legcsúnyábban távozott, amit el lehet képzelni. Azt majd lehet elmesélem. Bátyám miatt tartom a piát akivel rendszeresen meglátogatjuk egymást. Múltkor mondták a játszótéren, hogy jó apuka vagyok, büszke voltam rá. Megérdemli a lányom. Szóval megint útkeresés. Egy Seneca idézettel búcsúzott tőlem általános iskolában az osztályfőnök: "Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük." Bassza meg, de igaza volt. Mindig idomultam, benne voltam minden szarban és nem vágtam ösvényt magamnak. Mindegy. Megyek, mert holnap nyolcra megyek Eszterért a nagyihoz. Apósomék olyanok nekem, mintha a szüleim lennének. Tele hibával, szerethető emberek.
Jó éjt.
16 notes · View notes
csacskamacskamocska · 11 months
Text
Ő mondjuk szép
Gondolkodom, hogy a feje tetszik-e, de amúgy nagyon szép teste van. Igen éppen tárgyiasítok egy férfit. Eccer az életben hadd tegyem már! Múltkor elment mellettem egy csávó, és csak bámultam, hogy az ORRRRA! úristen ez az orrrr..... és utánafordultam és néznem kellett az orrát, és akkor rájöttem, hogy nekem két szerelmemnek is ilyen orra volt vagyis van, mert még élnek, és úgy tűnik, hogy én gerjedek arra az orra. Vicces volt ezt ennyi idősen megélni. Azt hittem eddig, hogy kéz, alkaron az erek, nyak, a nyitott ingből kikandikáló szőrszálak meg hasonló hülyeségek spanolják fel a libidómat, de hogy egy bizonyos formájú orr! Mit nekem intelligencia, humor és egzisztencia. Megfelelő orra legyen és én mint a kismacska megyek utána. :D Csak nem!
Jah, és a múltkorjában az Obiban láttam egy faszit, egy eladót, aki kiköpött mása volt Életem Elbaszott Szerelmének. Próbáltam feltűnés nélkül bámulni meg azon gondolkodtam, hogy odamegyek és kérdezek valamit, nemtugyja-e hol vannak a csavaralátétek, aztán teszem-veszem magam, leejtek valamit, lehajolok és némmár kibuggyant a mellem micsoda véletlen, szóval épp ilyen hülyeségeken gondolkodtam amikor odajött, hogy miben segíthet és én azt tudtam mondani, hogy köszönöm csak nézelődöm és bámultam mint egy hülye, hogy milyen gyönyörű szép, basszus nem is tud róla. Bólintott és otthagyott, épp mint ÉESz. tegnap nehezen aludtam el, és azt játszottam, hogy akkor képzeljük el, álmodjuk ide azt a férfit, aki kell nekem. Milyen ő? Hogy néz ki, mit tud, mit szeret, mitől szeretem, hogy viselkedik velem, mi hiányzik nekem, mit csinálunk együtt, mitől jobb vele élnem, milyen amikor boldog kapcsolatban élek? Erőszakkal túljutottam azon a részen, hogy én nem akarok más pasit elképzelni. Akarok, muszáj, az életem múlik rajta! Szarul ment. Nem volt valós, nem volt őszinte. Miért kéne? Miért kéne azt gondolnom, hogy kell bárki? Nem bírtam azt érezni, hogy kell. És akkor hirtelen felrémlett amikor Logan azt mondta, hogy ő nem párkereső. És hogy én nem vettem ezt komolyan. Valahogy úgy gondoltam, hogy mindenki az, mindig mindenki párkereső csak épp nem téged keres vagy épp nem találja, de nincs aki nem az. Nincs aki nem örülne meg, ha rátalál egy igéretes kapcsolatra. Mert az ember társas lény. Ha valamikor híres író leszek, talán majd tanítani fogják a szerelmi életemet, mint elrettentő példát.
Tumblr media
16 notes · View notes
meg-megbanom-ezt · 2 years
Text
Asszem gyakrabban kéne takarítanom / eleve rendezettebben élnem :T
Tiszta lelkibeteg voltam, hogy a májusi horvátországi konferencia után 6000 forintnyi hiányt találtam, akárhogy számoltam, most meg, hogy pakolgatok a költözés miatt, egy tökmás papírokat tartalmazó mappából egyszer csak kiesik 200 kuna... Ami viszont már ~10000 Ft-nak felel meg, szóval most meg a többletet nem értem. :'D AAAARRGGHHH
2 notes · View notes
pitypangosgitar · 10 months
Text
Fogalmam sincs mit kéne mondjak vagy tegyek. Vagy mit nem. Vagy reméljem hogy ha nem baszom el mégjobban akkor visszajössz. Vagy már úgyis kurvára mindegy és nyugodtan tönkretehetem az életem? Még mindig te tartod bennem a lelket. Pedig pont te törted darabokra. Vagyis nem. Az én voltam. Te csak szembesítettél vele. Mindent elkövetnék annak érdekében hogy ne fájjon. Bárcsak én is ki tudnám kapcsolni az érzéseket ahogy te. Irigylem az árnydémonodat. Rengeteg rossz dolog kellett hogy a részeddé váljon. Sajnálom hogy van egy árnydémonod. De néha azt akarom hogy nekem is legyen. És megakadályozza hogy fájjon. Hogy ennyire borzasztóan fájjon hogy én tettem tönkre a saját életemet. Azt a semmihez sem fogható lelki kapcsolatot ami kettőnk közt volt. Még mindig van. Csak már nem ugyan az. És én fasz nem tudtam eléggé értékelni azt a boldogságot amit megkaptam tőled. Pedig a kezembe adtad a világot. Rengeteg mindent köszönhetek neked. Sokmindent megtanítottál nekem önmagamról és még többet a világról. Köszönettel tartozom hogy része voltál az életemnek. Sajnálom hogy elkúrtam. Mindennél jobban sajnálom hogy nem lehettem az akivé válni szerettem volna melletted, veled. Ez egyedül az én hibám, és remélem tanultam belőle annyit hogy tudjam értékelni ami igazán fontos. Bár most azt érzem ezzel semmi nem maradt ami fontos lenne és elvesztettem az egyetlen dolgot amiért érdemes volt élnem és fejlődnöm. És hogy soha nem találok hozzád foghatót és ezentúl senki nem lesz elég jó, senki nem lesz aki elérné a te szinted. És hogy senkivel nem fogom azt érezni mint veled, még csak meg sem fogja tudni közelíteni senki. Ez volt életem legszebb és legboldogabb 20 hónapja. Most azt érzem elveszítettem mindent ami fényt adott és csak a sötét üresség maradt bennem.
0 notes
csontporcelan · 11 months
Text
Az élet akár szép is lehetne, ha;
Nem kéne szorongással élnem,
Ha nem lennék ennyire gyámoltalan,
Ha nem kéne minden reggel rettegve kelnem,
Ha nem akarnám annyira eldobni magamtól mindezt,
Ha egyáltalán élvezném az életet,
Ha egyáltalán nem akarnám eldobni magamtól mindezt.
0 notes
thefreephoenix85 · 2 years
Text
Napló bejegyzés #2
Rabságom óta eltelt idő: 1278 nap
Nos gondolom az előző, és egyben első posztomat igen csak meg kéne magyarázni...
Szépen belevágtam a közepébe, így valószínűleg kevesen értik hogy mi a helyzet...
Sajnos 1278 nappal ezelőtt elkövettem életem legnagyobb hibáját...
Megismerkedtem egy nővel...
Igen tudom, viszonylag kevesen gondolják úgy hogy ez lenne életük legnagyobb hibája.
De higgyétek el, számomra az volt.
A holnapi bejegyzésben leírom nektek hogy miért is volt ez életem legnagyobb hibája, és azt is hogy milyen érzések kavarognak bennem minden nap, minden percben, amiért egy olyan életet kell élnem, ami nem az enyém...
Napló bejegyzés vége!
Miskolc, Magyarország
--------------
Log entry # 2
Time since my captivity: 1278 days
Well, I think my previous and first post should be explained ...
I cut nicely in the middle, so few people probably understand what's going on ...
Unfortunately, 1278 days ago I made the biggest mistake of my life ...
I met a woman ...
Yes, I know relatively few people think this would be the biggest mistake of their lives.
But believe me, it was for me.
In tomorrow’s post, I’ll describe to you why this was the biggest mistake of my life, and what feelings swirl in me every day, every minute, about having to live a life that’s not mine ...
End of log entry!
Miskolc, Hungary
0 notes
iwasamistake666 · 5 years
Text
Elegem van már abból hogy..
Mindenki talál jobbat
Sosem leszek elég jó
Nem vagyok vékony
Utálom a tükörképem
Az akit szeretek mindig talál mást
Egyszer úgyis vége lesz
Hülye vagyok
Nem tehetek semmit meg amit mások
Nem vagyok szép
Ronda vagyok
Kövér vagyok
Egyszerűen abból hogy élek...
45 notes · View notes
kinlodok · 1 year
Text
Fiatalabb, mint én, mégis előrébb tart az élet több területén, mint én. Nekem nincs több éves (vagy akár több hónapos) párkapcsolatom, nekem nincs kocsim, neki van... Nincs főállásom, neki van... Nincs kihez hazamenni, neki van.... És én idősebb vagyok nála.... Nem tudom, hogy egyszerűen mit mondhatnék. Ehhez szerencse kell amúgy, vagy csak én vagyok ilyen nyomorék?
7 notes · View notes
jomindegy · 2 years
Text
A szívemet megkímélte,
Mégis én vagyok aki sír érte.
Hiába a szép élet, ha nem érzem, hogy élnem kéne.
Már nem akarok itt lenni
De talán fájna, ha már nem lennék.
Még itt vagyok nem hiába,
Meg kell tanulnom, hogy ne hibázzak.
Nem akartam senkit bántani,
Most inkább megyek a szívemet gyászolni.
Miattam az életed romokban,
sajnálom, hogy én vagyok aki ezt okozta.
19 notes · View notes
Text
Azért nem működnek a kapcsolataim, mert Nekem gyakorlatilag nincs családom. Más akármilyen frusztrált, vagy sérült is, hazajár, időt tölt velük, együtt boltba járnak, főznek, sorozatokat néznek...mi meg veszekszünk, anyámat szinte sose látom, max arra a néhány órára, amíg hazajön átöltözni, és közben biztosít róla, hogy haszontalan, nem megtérülő befektetés, egy kolonc vagyok a nyakán, vagy most például, amíg úgy volt elhagyja a palija, a legjobb barátnője voltam, és hallgathattam, hogy bőg nekem, meg hogy neki nincs senkije, nagyanyám depressziósan ül a csigaházában, és szinte csak Én látogatom, néha sajnos Én is ingerülten válaszolok a kezdődő demenciája, és elvénasszonnyosodása miatt, és kész. Ja, meg a nagynéném, akihez hónapokra elköltözök, és minden második este agymosát tart, egyébként a maga módján jó szándékkal, hogyan kéne élnem az életem, és hogy az anyám egy kurva, az apám meg egy felkapaszkodott senki.
Nem bírom felfogni, hogyha 2 hetente 1 hétig mindig otthon van, most is másfel hete van otthon, akkor miért indok, az, hogy 1 napot nem tudunk találkozni, mert ő a családjával akar lenni, de másnap jó, csak lógjam el az óráim, erre kiakadtam, hogy ha 1 nap áldozatot nem hoz, akkor Én miért hozzak? Ha meg nem szólok, és megbánt, bezárulok a csigaházamba, és aztán találgathatja, hogy mi bajom van, és erre eltűnt, gondolom 20 óra múlva majd válaszol, pedig mondtam, hogy felhívom, beszéljük meg, gáz, de azt hiszem annyira cseszik rám, hogy egyre jobban akarom, hogy működjön, és el fogom szúrni.
12 notes · View notes
fajdalmasemlekek · 2 years
Text
Megvan az az érzés, amikor egyedül ülsz otthon, gondolkodsz, hogy mi mindent még meg kéne csinálnod? De csak ülsz és nézel előre, mert nem tudsz mozdulni. Nem tudsz mozdulni, mert a tested visszatart, mert tudja, hogy minden mihaszna és fölösleges, amit csinálsz. Elgondolkodsz, hogy vajon miért érzed magad ennyire egyedül, hogy miért vagy ennyire szánalmas és miert vagy ennyire haszontalan senki? És a végén csak az ugrik be, hogy talán élnem sem kéne...
10 notes · View notes
falsechurch · 2 years
Text
Azt mondják
Karácsony este van. Én nem látok csak nézek,de azt mondják szépek a fények. Azt mondják mindent hó borít. Azt mondják mindenki boldog.
Én azt mondom,nem hiszem.
Azt mondják élvezzem ki a havat,menjek szánkózni. Én azt mondom nem. Nem lépek utcára,ha kell, inkább egész életemben.
Ők azt mondják ez szorongás,én azt mondom lehet.
Félek,hogy azt mondják nem kellek ide.
Igazuk lenne,mert semmi értelme.
De félek attól is,hogy számítanak rám,és mindenem amim van,csak túlzott elvárás.
Azt mondják éreznem kéne,és ez megijeszt.
Mert én azt mondom “szeretlek”,és ez minden embert elijeszt.
De azt mondják bízzak,ezért megteszem.
De aztán nem mondanak semmit,ezért elveszem.
Azt mondják “örökké”,de ezt többé nem hiszem. Mert annyi mindent hittem már,és volt hogy tévedtem.
Azt mondják “szeretlek” és most én futok,mert soha ilyet érezni nem fogok.
Még utoljára szólnak hozzám,és most mi lesz?
Mert amit mondanak az számomra mindent jelent.
Félek,hogy azt mondják nem kéne élnem,és én meghalok szépen.
5 notes · View notes
lilkooo · 2 years
Text
Agymenés
Boldog vagyok vagy csak minden jól alakul?
Hát igen, nem ugyanaz a kettő. Bár néha nem érzem azt hogy minden tökéletes lenne mégis minden tökéletes. Érdekes ez aféle paradoxon nem de?
Viszonylag egész jó párkapcsolatban vagyok, sokan irigykednek, innen tudom hogy valamit jól csinálunk. Persze leszámítva azt hogy lényegében ez egy távkapcsolat, bár annak sem igazán nevezném mivel csak akarat kérdése hogy minden héten akarod e látni a párod vagy sem, nekünk működik mivel mindketten akaratosak vagyunk, jó talán ő akaratosabb… Én szeretem az olyan kapcsolatokat amiben teret hagyok a másik félnek, nem töltök vele minden percet, ezáltal tudom értékelni amikor velem van. Nagyon erős bizalom kell és erős kitartás persze, de nekünk Isten megadatta gondolkodás nélkül. A bizalmat nem csak kialakítani kell, meg is kell tartani…persze sokaknak az első fázis hatalmas problémát okoz, de Csajszi gondolj bele hogy ha nem is alakul ki a bizalom többi szakasza, legalább esélyt adtál rá, nem beszerelmesedni kell egyből csak bízz és a többi magát fogja adni. Mit veszíthetsz? Tele van a világunk emberekkel, ha a jóképű barna hajú srác nem jött össze sebaj engedd el, utána kapsz egy szőkét aki imádni fog. Ne legyenek magas elvárásaid, inkább szerezz egy olyan embert magad mellé akivel formálni fogjátok egymást. Na de visszatérve a témára… Boldogsághoz vezető út nehéz, és a boldogságot egy legóhoz hasonlítanám, a szíved legója, minden darab egy valami ami kell hozzá, legyen ez a szerelem, egy jó környezet, a nyugalmad/békéd, tanulmányaid, a hobbid, a kívánságaid. Ezeket a darabokat el kell készítened úgy hogy illeszkedjenek és a végén amikor összerakod akkor beteljesülhet. Persze mind tudjuk hogy relatív a boldogság is olyan pillanatnyi érzelem mint a harag, bár sok példa van, a haragot például sokan képesek éltetni magukban, a boldogsággal is megy, nem de? Vagy feltehetitek a kérdést hogy “a család?” -igen boldogság az is maga a fogalom hogy van- viszont ha sok negatív ember alkotja (mint pl nekem) akkor nem kötném a boldogság fogalmához, inkább a biztonság a család számomra mint a boldogság. Nem szívesen vagyok itthon de haza vágyon a biztonság miatt (mindig irigyeltem azokat a családokat ahol nincs gyűlölet meg egy talicska negatív érzelem/sérelem). Tehát a boldogság az te vagy. Az önmagunk kiteljesült világát nevezzük boldogságnak. Bár sokszor inkább legyél érzelemben boldog mint materiálisan, sajnos az utóbbi szerint gondolkodik valaki az nem lehet boldog csak boldogságot vehet pillanatokig, ezek az univerzum törvényei. Na de most hogy boldog vagyok vagy sem? Nem tudom hogy mi lenne jó nekem, a lényeg hogy jól érezzem magam(?). Lehet csak a pillanatnak kéne élnem néha és az rávezetne…. Vagy ha már rögös az út oda majd kiegyengetem és elindulok rajta:)
Lilko/2022.04.06/HBFL/23:48
5 notes · View notes
ujrakezdesnelkuled · 2 years
Text
Ez a családnak nevezett szar. Valaki mondja el hogy kell tökéletes gyereknek lenni? Mert én már nem tudom mit kéne tennem a csaladomert. Ha apamnal élek az a baj, ha anyamnal az a baj. Ha suliba megyek az a baj, ha tanulok az a baj, ha munkába járok iskolás létemre az is baj. Ha csak felmosok, ruhákat mosok de valami elmarad az a baj. Ha épp egy kicsit szórakoznak mint a velem egykoruak az is baj. Valaki mondja el akkor hogy kell élnem hogy megfeleljen nekik. Főiskolára járok, szeretnék valamit elerni az életbe évek óta nem kell eltartani mert minden költségem magam állom mert dolgozni járok amikor más velem egykorú ezt nem teszi. Pénzt nem fizet apám rám mikor köteles lenne. Anyám minden este csök részeg és öreganyammal és akkor mindenki szar mert semmire kellő vagyok. Nem értem. Mintha senki se akarna, senki nem akarna hogy veluk eljek mintha el akarna mindegyik dobni. Már bele faradtam. Már egyszerűen fogy az erőm és fel akarom adni. Már kész besokaltam. Nem értek semmit.
4 notes · View notes