Visit Blog
Explore Tumblr blogs with no restrictions, modern design and the best experience.
Fun Fact
Tumblr paired up with Humans of New York to raise money for Hurricane Sandy relief.
#boldogtalan
a-lila-feny · 8 hours ago
Text
Romokba heverek és borokat keverek,hullámvasút az élet egyszer fent aztán meredek,hiába teperek eresztenek a kerekek,ahol nem becsülnek oda vissza már nem mehetek
@a-lila-feny
3 notes · View notes
szintelenkek-jeg · 21 hours ago
Text
nem igazán akarok rád nézni
nem igazán akarok melletted lenni
nem igazán akarom látni amikor dobálod az életed
nem igazán akarlak szeretni, mert csak félek.
2 notes · View notes
egyemberavilagban · 4 days ago
Text
A probléma csak az, hogy elfelejted ki volt ott melletted amikor mindenki ellened fordult.
-egyemberavilagban
184 notes · View notes
a-sziv-dadogasa · 6 days ago
Text
Keresem az elveszett boldogságom de tudom hogy az egy olyan ajtó mögött van ami számomra már nem áll nyitva.
30 notes · View notes
fckingmark · 11 days ago
Text
" 𝐍𝐞̀𝐡𝐚 𝐮́𝐠𝐲 𝐞̀𝐫𝐳𝐞𝐦, 𝐚𝐤𝐤𝐨𝐫 𝐥𝐞𝐧𝐧𝐞̀𝐤 𝐛𝐨𝐥𝐝𝐨𝐠, 𝐡𝐚 𝐞𝐠𝐲𝐬𝐳𝐞𝐫𝐮̂𝐞𝐧 𝐥𝐞𝐟𝐞𝐤𝐡𝐞𝐭𝐧𝐞̀𝐤, 𝐞̀𝐬 𝐬𝐨𝐡𝐚 𝐭𝐨̈𝐛𝐛𝐞̀ 𝐟𝐞𝐥 𝐬𝐞 𝐞̀𝐛𝐫𝐞𝐝𝐧𝐞̀𝐤. "
7 notes · View notes
alexander-kanalas · 15 days ago
Text
figyelj rám.
ha azt hiszed, hogy téged sosem talál meg a szerelem,akkor figyelj. tudod: a jó dolgokra várni kell. és meg is éri várni rájuk. csak nyugalom. ne siettesd, ne keresd,csak élj függetlenül,élvezd,hogy nincs megkötve a kezed, és a szerelem meg talál téged is. méghozzá abban a pillanatban,amikor a legkevésbé sem  számitasz rá.
2 notes · View notes
a-sziv-dadogasa · 17 days ago
Text
Én csak boldog akarok lenni... Miért ilyen nagy kérés ez?
29 notes · View notes
heyimissu · 25 days ago
Text
Csak inni szeretnék annyit amennyi ahhoz kell, hogy rád írjak.
Mert elakarom mondani végre,
hogy hiányzol.
hogy szeretlek.
hogy fáj, hogy nem vagy mellettem.
hogy tudni akarom hogy vagy.
hogy sajnálom, hogy csak játékra voltam jó.
hogy azóta is ugyanúgy nagyon sokat jelentesz nekem.
hogy sajnálom, hogy neked csak egy tudtam lenni a sok közül.
11 notes · View notes
dasgelebtenichts · 26 days ago
Text
boldogtalanság
ez egy olyan dolog, ami átjárja minden napom, hetem, sőt, az egész életemet, mióta az eszemet tudom. ez nem egy érzés, mint a bánat, vagy a vidámság, hiszen ugyanúgy szoktam nevetni, vagy örülni. ez egy állapot. ez az egész létem megértésének velejárója, és ezzel együtt minden elértéktelenedésének. nem tudom, milyen a boldogság, mert sosem ismertem, és ez teljesen külső tényezőktől független. tudom, milyen nevetni és élvezni dolgokat, de fogalmam sincs, milyen lehet boldognak lenni.
lehetséges, hogy ez valamilyen kapcsolatban van a szeretettel is, ami szintén nagyrészt hiányzott belőlem életem során. bár igazából fogalmam sincs. a szeretet érzése számomra távoli, én nem szeretek embereket, csak dolgokat, jelenségeket, helyeket, emlékeket. az emberek számomra mindig furcsák, és idegenek voltak, talán ez az oka hiányos érzelmeimnek irántuk. az embert, mint fajt, szeretem, mert érdekesnek találom, de mint egy egyedet, személyt még nem éreztem kötődésem tárgyának. de ezt már szerintem korábban megtárgyaltam.
én azt hiszem, máshogy látom a világot, olyan módon, amit ha másoknak elmagyaráznék, minimum tapintatlannak és érzelmileg nullának tartanának, ha nem egyenesen őrültnek.
pedig vannak érzéseim, költő vagyok basszameg, azokról szoktam verseket írni.
bár csak lehet, unom a legtöbb embert. ha valakinek elmondod "szép az idő ma", akkor valószínűleg nem lesz kíváncsi rá, mitől tartod szépnek az aznapi időjárást, vagy mire emlékeztet. ellenben egy vers addig hallgatja amiket mondasz, írsz, ameddig szeretnéd, ráadásul szebben meg is örökítheted az érzést és a képet, mint bármely kamera. éppen ezért, amikor beáll a kínos csönd, csak akkor kezdem el a monológomat az aznapi napsütésről, ami átszűrődik a felhők között, vagy ahogy fúj a szél, és tépi a fák lombját. vajon az angolok miért beszélnek az időjárásról gyakran? szeretik az időjárást, vagy csak a kínos csendet utálják?
vajon én vagyok igazából furcsa, és unalmas, vagy az a sok ember? ez valóban jó kérdés, de az elmúlt időben arra gyanakszom, hogy az előbbi.
sok dolog hiányzik belőlem, ami egy "átlagos" emberből nem, és erre nem rég jöttem rá. például a mások iránti hiányérzetet, amikor elvileg fáj, hogy nem lehetsz, és nem beszélhetsz vele, sosem tapasztaltam még. a családtagok iránti szeretet is elvártnak van tekintve, főleg ha semmi nagyobb konfliktus nem történt köztük. nekem ez se nagyon van, viszont ez nem tesz engem rosszá, vagy kevésbé normálissá. mi is a normális egyébként, az átlagoson kívül?
sokan félreértenek, vagy csak egyszerűen nem értenek meg. de nem kell aggódnom, hiszen találtam hozzám hasonló, elszigetelt, félreértett embereket, mégha ha a haláluk után 60-70 évvel csak olvasom írásaikat. nem vagyok egyedül, és ez azt hiszem, valamilyen szinten kicsit megnyugtat.
talán ez a folyamatos félreértés és mentális izoláció tenne engem boldogtalanná? többé kevésbé; mint mondtam, valami olyanra leltem, aminek nem lehet ellent mondani, amit ha elmondanék másnak, az illető vagy csak idiótának hívna, és figyelmen kívül hagyná amit mondok, vagy végtelen szomorúságba borulna.
na de mindegy, úgyis majd valószínűleg 10 év múlva megunom az életem, és megölöm magam, amikor már nem találok újabb inspirációt egy vershez vagy könyvhöz, és a korom lassacskán őszre festi hajam. ilyen fiatalon a halálomon elmélkedni néha abszurd, főleg amikor az öngyilkosság kerül középpontba.
de ez nem baj, az emberek meghalnak, semmi baj ezzel. én nem sajnálom az öngyilkosokat, vagy a hozzátartozóikat. nem sírok a halottakért és a betegekért sem, a sajnálatom nem fog semmit változtatni. az embereknek el kellene fogadni, hogy nem értük élnek mások, és felkészíteniük magukat a szeretteik halálára.
bár ezt így nem jelenthetem ki, mivel még nem igazán halt meg hozzátartozóm, de szerintem a nagymamám vagy a keresztanyám hamarosan meg fog, mert elég betegek. van olyan osztálytársam is, aki szerintem esélyes, hogy öngyilkosságot fog elkövetni.
így lenne könnyebb ezek után az eszméimet alátámasztani, viszont ezzel mint mondtam, várnom kell. csak akkor fogom ismerni a reakciómat.
de azt is értem, hogy valakik nincsenek ilyenekre felkészülve, és inkább a meglepettségtől vagy a hirtelen változástól szomorúak lesznek. hiába nem tapasztalok bizonyos emberi kötődéseket, attól tudom, hogy léteznek, és teljesen logikától függetlenül az emberek szomorúak lesznek.
például én is szomorú vagyok mostanában gyakran, látszólag ok nélkül. viszont ez nem mentális betegség, nem az agyamban lévő egyes hormonok hiánya, amit lehetséges valamennyire pótolni. ez a tudata a sok dolognak, amire szerencsére kevesen jönnek rá. és a boldog, teljes tudatlanságomat nem fogom visszakapni, hiszen sohasem létezett
2021. március 16.
0 notes
200210231310 · 28 days ago
Text
Az életben több a boldogtalanság, mint a boldogság. És ezért könyörületes, hogy az élet nem tart örökké.
5 notes · View notes