Nagyok az elvárásaim? Lehet...
De amíg apum 25 év után is kávéval az ágyban koncogva ébreszti anyát... kócosan, smink nélkül is gyönyörűmnek becézi....
Amíg reggel az ajtóban anyára adja a kabátot, majd egészen a kocsiig kíséri, hogy addig is vele legyen...
Amíg képes csak azért szakadó esőben megállni a munkából haza felé, hogy virágot vegyen neki, csak úgy, hogy meglepje és mosolyogni lássa őt...
Amíg képes vacsora főzés közben táncra perdülni vele a konyha közepén és szerelmes szavakat suttogni neki...
Nem, addig én sose leszek képes beérni ennél kevesebbel... mert igenis tudom, hogy létezik ilyen szerelem, akkor is ha rögös úton érkezik hozzánk...
377 notes
·
View notes
És hogy hogy jutottál eszembe?
Ott ülök ahol Te így kevésbé érzem magam elveszve épp merengve.
Elgondolkodtam hogy egy ilyen angyaltekintettel reámnéző csoda mint Te, hogyan állhatott velem szóba de végül így lett.
Sokat, sokat találkoztunk beszélgettünk, elmélyültünk gondolatokba, de soha de soha nem hazudtál róla amit mondtál.
Játszottunk sokat utaztunk ide-oda, és a szívem a gyomrommal utazott mint egy lift oda vissza.
Szerettük egymást az elejétől fogva ez nem vitás, hogy Te voltál az a lelkitárs akire mindig is vártam és végül ittragadtál.
Emlékekkel, gondokkal, nevetéssel, de még itt vagy.
Meggyötör minden egyes szó amit multidőben ejtek ki és hazugság volt minden amikor arról beszéltem lépjél ki:
(az életemből)
Olyan szoros kötelék húz láncol hogy még magam sem tudom elvágni bár próbáltam párszor.
Azthiszem képtelen vagyok lemondani arról hogy szeresselek. Ezt nem veheti el tőlem senki. Jogom van téged szeretni, még ha fáj is.
És még akkor is ha tudom hogy ez az egész egy átírt forgatókönyv ami a fejembe van és nem a valóság. Tudom, elfogadtam mindent de titkon mégsem és ezt tudod jól. Hogy láthatsz egy lányt nálam szebbnek, vonzóbbnak jobb partnernek.
Bár az utóbbit megértem kéne rám egy plakát hogy kretén vagyok ide ne gyere be mert csak árt.
De remélem tudod hogy amit érzek mondok teszek cselekszek mind őszinte igazi
És még ha egyoldalú és a Tied nem is az kérlek kérlek hagyj ringatózni,
A fejemben
Majd felnövök
És elengedlek
Egyszercsak
Szeretlek...
"2022.08.22 1:18"
4 notes
·
View notes
Mióta megláttalak
Szentjánosbogarak repdesnek a mellkasomban.
Nem pillangók, mert tudom, hogy ez valami más.
Nem sima szerelem/szeretet féle,
Ez sokkal több annál.
Az univerzum választott téged, nekem.
Megmutatta az utam feléd.
Jöttem, láttam, győztem és mentem
Magammal viszem azt, amiért odatévedtem.
Értékrendem is mindennel ellenkező
Csak veled egyezik mindenem.
Magamban és magammal viszlek téged
Haladjunk együtt az élet útján tovább.
Ha lehet: mindvégig.
Most ezt érzem.
A teremtéstől-az ősrobbanástól sejtlek.
Sejt szinten értesz meg, és értelek meg téged.
Nem kellenek ide szavak, kevés a meglévő szókészlet.
Ahhoz, hogy le tudjalak írni,
Meg kell újítanom a magyar nyelvet.
Atomjaid és atomjaim szinte teljesen egyek.
Ezt onnan tudom, hogy egy ritmusban lépünk és szuszogunk,
Egyszerre dobban a szívünk,
Hullámzásunk is megegyező.
Fent és lent, fent és lent.
Míg a fent nagyon találó, felhők fölé szárnyaló,
A lent különböző.
Te feldolgozol, én meg nagyon mélyen érzek mindent olyankor.
Meg akarok felelni neked, a gyermeki énem küzd a szeretetedért.
Te csendes leszel, én sírni kezdek.
Ezzel kell még dolgoznunk
A fent és lent ugyanakkor állandó.
Működésünk ritmusa is megegyezik.
Sosem felejtem mikor rád eszméltem
S mikor te megérkeztél hozzám, mellkasomra fekve.
Azt mondtad végre hazataláltál, én meg azt éreztem, hogy az otthon végre én magam vagyok, mindezt veled és általad, kéz a kézben.
Mert az otthon te vagy, az otthon én vagyok, és kicsit mégis egymásban leljük meg a nyugalmat.
Kapcsolódásunk nem egy egyszerű egymásra találás, nem múlandó.
Ismerlek, mióta világ a világ
Sokat éltünk már együtt:
Te vagy a másik fele(m) életemnek.
Mióta atomjaikat szerte hordta az univerzum
Rakódtak ránk felesleges törmelékek
Karcoltak engem, karcoltak téged
Ezzel együtt formálódtunk.
Csiszolódtunk a széllel, a vízzel, a körülöttünk lévő csillagtörmelékekkel.
Formánk minden életben éppen ezért más és más.
Most kör vagy, és én kör vagyok.
Sárga és narancssárga.
Nem szabályos szélű: kissé érdes, de formálható, csiszolható.
Energiáid és jelenléted finomítanak rajta(m).
Tudod, nem hiszek az örökkében, mert minden ember múlandó.
Te is és én is meghalunk egyszer, ez az élet rendje.
Ha a te halálodra gondolok megijeszt, te sem szeretsz gondolni az enyémre.
Félünk egymás veszteségétől
Melletted ma mégsem volt a halál gondolata sem olyan ijesztő.
Ez is olyan természetes, mint kéz a kézben haladni veled és melletted.
Uborka lépésben: Egyszerre csak egy uborkányit haladjunk az életben.
Léphetsz nagyobbat, léphetek én, de kezed a kezembe fonódott rég
Atomjaink idejében.
Mióta megismertelek
Szentjánosbogarak világítják be a testem
Szentjánosbogarak melege olvasztja a jeged én pedig nézem és csodálom szépséged.
Sárgám olvasztja kéked, narancssárgád öleli a saját árnyékod
Én meg csak nézlek és ebben a nézésben meglátlak téged, úgy igazán.
Látom magam is szemed tükrében.
Egyik felem te vagy s másik feled meg én.
Nem csak lelkitárs(am) vagy,
Lángra lobbant ikerség a miénk.
0 notes