Tumgik
#kísért
Video
youtube
memories.....
..."'I’m a cage, I'm a prison for what no one sees Ashamed like I'm sleeping with the enemy No one believes me but I'm six feet deep With a monster made of memories It's alive like a parasite inside of me And it feeds of the trauma of what used to be But there's no shred of evidence 'cause I don't bleed From this monster made of memories “..
1 note · View note
remenyteljesfiu · 2 months
Text
Üres a lelke mióta elment
De kísért minden este
Szerelemre nem lel
Át fagyott a szíve az utolsó percben
Nem hitte, hogy újra érezhet
De megmutattam a szellemnek
Hogy az enyém az övé lehet örökre.
54 notes · View notes
ujrakezdesm · 2 months
Text
És akármennyi hónap telik el
Akármennyi év,
Szemed színe és illatod örökké kísért.
Túltenni magam rajtad, talán képtelenség, de ennyi év távlatából, hogy is gondolhatnám máshogy?…
Amikor felkel a nap benne vagy a legelső napsugarakban
Akárcsak a hold legelső csillanásában…
Téged látlak. Örökkön és Örökké.
Jöhet még száz szerelem, ezer…,
Ami nyugodt, csendes, de nem tehetek róla, szeretem a pörgést.
Billiomodjára is búcsút próbálnék venni, de felesleges e szívet ily hiú ábrándokkal kergetni.
17 notes · View notes
rosszulorzott · 2 months
Text
4 notes · View notes
orlissa · 2 days
Note
Shuffle your favourite playlist and post the first five songs that come up. Then copy/paste this ask to your favourite mutuals <3
(I listen to music downloaded to my phone, and I currently don't have any playlists, so this is from all of my stuff)
Tell Me Something I Don't Know - Selena Gomez & The Scene
This Is Me Trying - Taylor Swift
Today We Rise - Galavant OST
Úgy kísért e jégmosoly - Rebecca the Musical, Hungarian Cast Recording (this is where Max tells the narrator the real story of Rebecca)
A Friend Like Me (End Title) - Aladdin (2019) OST
3 notes · View notes
atlatszo · 2 months
Text
4 notes · View notes
kinlodok · 6 months
Text
Előttem van a kép, amikor a belső hang arra bíztatott, hogy "nem, nem szabad, mondj nemet, ez túl veszélyes", de én ki voltam szolgáltatva egy bizonyos embernek, a kezem meg volt kötve... Ez az emlék minden este kísért... És ez mind az én hibám... Én döntöttem így...
9 notes · View notes
lathatatlan-vagyok · 10 months
Text
Évek elteltével is kísért az emléked.
18 notes · View notes
searchingnewme · 1 year
Text
"Ne higgy a szemednek, csak egy fantom vagyok, csak egy fantom
A hangom kísért éjjel, ha nem nálad alszom
Engem látsz, ha becsukod a szemedet
Az illatomat keresed
Elillanok, megjelenek
Ez csak egy fantom,
csak egy fantom..."
Spacc: Fantom
12 notes · View notes
egy-lany-blogja · 1 month
Text
Megint haza indulok nemsokára
Nagy, néma csend borul a kis szobára.
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.
Nincs már ott, aki eddig haza várt.
Békülten kimondom: Elköltözött.
Nem lakik többé az élők között.
Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen!
Szorongva leste, mikor érkezem.
S egyszer csak elébe léptem,
Hogy felragyogott az a kedves szeme!
Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan gyakran hagytam őt magára,
És neki úgy fájt minden búcsúvétel:
Körül tipegett anyai féltéssel…
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért…csendesen ült mellettem
s bele sűrítve szóba annyit mondott!
Vigyázz magadra gyermekem..
Azután…egyszer ő is útra kelt.
Végső tekintetével átölelt,
És indult…hangtalanul, csendesen.
Elment! Elment! Hiába keresem.
Ő utazott el!-ismételgetem:
Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn
És most, előre ment és haza vár,
Csak egy kevés idő van hátra már,
S ha véget érnek próbák,földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott, ahol többé nem kell búcsút venni-
Kicsiny szobánk most csendesen fogad,
De csendje is tud drága titkokat…
Hogy várt mindeddig….
hogyne várna rám:
Haza vár most is az
ÉDESANYÁM 🖤🖤🖤
Hálát adok az úrnak én édesanyám él ,de szívem facsarta ki ez a pársor úgy éreztem muszály veletek megosztanom. Részvétem mindenkinek akinek anyukája oda fent lakik már 🙏
5 notes · View notes
emlekeimkonyvtara · 5 months
Text
Ordít a lelkem, küzd a megbocsátásért,
Vajon egyszer befejezhetem a vezeklést?
Vagy életem végéig kísért?
2 notes · View notes
sokasebi · 9 months
Text
1957 novemberében gyanúsítottként kísértek vissza a zárkámba a BM vizsgálati osztályának (Gyorskocsi utca) a folyosóján. Minthogy kevés volt az őr, egy felügyelő kettőnket kísért. Akkoriban még nem volt olyan általános, mint manapság, hogy kísérés közben a fogva tartottak kezét hátrabilincselik, csak egymásba kellett karolnunk, így lépkedtünk a kísérő rendőr előtt. A folyosó fordulójában egyszerre egy csoport civil ruhás férfi bukkant fel, feltehetően a politikai osztály nyomozói. Az őr azonnal a falnak fordított bennünket, hiszen az állambiztonsági tiszteknek az arca is államtitkot képezett. A hátunk mögött elhaladó urak nagyokat kacagtak, és tréfás megjegyzéseket tettek ránk, összekarolt gyanúsítottakra, hogy bizonyára szeretjük egymást. (A társamat természetesen nem ismertem, sem korábban, sem azután nem láttam.) Bár a falnak fordulva álltunk, lopva hátrapislantottam, és egy-egy figura az emlékezetembe vésődött. Különösen jól emlékszem egy feltűnően alacsony, puffadt arcú emberre, aki a száját folyamatosan nyitva tartotta, mint egy tátogó ponty. Hogy teljes termetű társai maguk közé fogadják, ágaskodott és erőltetetten röhögött. 1963-tól a Szépirodalmi Könyvkiadónál dolgoztam, helyileg a Lapkiadó Vállalat székházában, azaz a New York-palotában. Kerekded ismerősömet itt, a liftre várva láttam viszont. Akkor már újságíró volt, nem tudom, melyik lapnál. Még sokszor találkoztam vele a lépcsőházban, de sosem próbáltam megtudni, kicsoda voltaképpen. Felteszem, hogy víg kedélyét a szerkesztősége toleráns légkörében is megőrizte.
[…]
Mint tűt a szénakazalban, úgy kerestünk egy keresztény munkást a kommunista munkásmozgalomban, de mindenütt csak magunkfajta zsidókat találtunk - magyarázta egy hajdani kommunista nő, az idő tájt már jómódú üzletasszony Németországban. Ezért őrjöngött Komlós is, hogy csepelieket lásson a Mikroszkóp nézőterén. Nem a láncait vesztő marxi proletárra vágyott, hanem hús-vér emberekre, akik igazolják, hogy amit csinál, az nem zsidó belterj, hanem a nép ügye. Aztán megkapta a nép jelképének Hofit. Az meg nyomban zsidózni kezdett, amikor Komlós direktor le akarta szerződtetni a Mikroszkóphoz Kabost.
4 notes · View notes
homregeszet · 1 year
Text
Cserépvár
Cserépvár a Herman Ottó Múzeum régészeinek többet jelent egy korábban feltárt területnél. A közösségi régészet megvalósulásának lehetőségét látják benne.
Tumblr media
Nagy S. József grafikája a várról
A különféle régészetei tevékenységek – mint a kutatás, a feltárás, a lelőhelyfelderítés – iránt érdeklődők az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhattak a közösségi régészet kifejezéssel. Ez az új szemléletmód paradigmaváltó gondolat, hiszen a közösségi régészet a kulturális örökség megismerése és megmentése céljából a civil szféra és a régész szakma képviselői által közösen végzett kutatói tevékenység.[1] Nulladik lépése a közösségteremtés, hiszen közösség nélkül nincs közösségi régészet. Ehhez be kell csatornázni, illetve közös nevezőre kell hozni a lelkes, kíváncsi civileket és a régész szakmát.
2004-2009 között Dr. Szörényi Gábor András ásatásvezetése alatt feltárást végeztek a várban. Kisebb falkonzerválási, állagmegóvási munkálatok el is kezdődtek a feltárást követően, azonban a karbantartás financiális okokból nem tudott folytatódni.
Hosszú szünet után a vár jelenkori történetének fonalát újra kézbe vették, de immár kifejezetten a közösségek bevonása céljával. A vár törököktől való visszafoglalásának 335. évfordulójához közeli hétvégén 2022 októberében a HOM régészei ostromnappal emlékeztek meg Cserépvár több évszázados múltjára. Az egész napos ostromnapi programban volt előadás az erősség történetéről, "bőröndkiállítás" a feltárások leleteiből és vezetett séta a föld alatt és a föld felett.
A cserépvári közösségépítés 2023 tavaszán folytatódott. Idén április 1-re tavaszköszöntő közösségi régészeti napot hirdettek meg a HOM munkatársai. A műszeres lelőhelyfelderítési napon mintegy 20-25 civil dolgozott a régészekkel. A szakvezetéssel kísért nap eredményes volt, hiszen itt még sosem volt ilyen jellegű kutatás. Pénzérmék, kőfejtő vasékek, valamint számos korhatározó lelet került elő a területről.
Tumblr media
Április 15-én újra az önkéntesek segítségét kérték, és a rossz időjárás előrejelzés ellenére is 20-25 lelkes önkéntes vett részt a vártisztító programon. Elkezdték kitisztítani a várdombot a sűrű aljnövényzettől, hogy az egyébként is kedvelt turistacélpont még jobban áttekinthető és bejárható, a várdomb értelmezhető, később pedig kutatható legyen.
Miért ilyen fontos ez a vár? Egyrészt kultúrtörténeti és geológiai érdekesség, hiszen, a történelmi Borsod vármegye egyetlen tartós török birtokban volt vára, másrészt a kőkultúra kézenfekvő példája, továbbá remek terep a közösségi régészet megszervezéséhez. Itt találhatóak Magyarország legnagyobb kaptárkövei, gabonatárolóit a sziklába vájták. Bizonyítékot találtak rá, hogy a várat a 18. század első harmadában a Rákóczi-szabadságharcot követően szétbontották, köveiből kastélyt építettek a várhegy alatt. Társszervőként van jelen a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének Közösségi Régészeti Osztálya, a helyi önkormányzat, illetve közvetve kapcsolódik a projekthez az UNESCO Globális Geopark címre is pályázó Bükki Nemzeti Park Igazgatósága is.
Kiket szólíthat meg a közösségi régészet? Diákok, kiránduló családok, amatőr fémkeresősök mind együtt töltenek 1-1 napot, vártúrán vesznek részt, előadásokat hallgatnak meg, terepmunkát végeznek, kincseket keresnek.
Mindezek hosszútávú célja kimondottan a figyelemfelhívás, a várra történő fókuszálás és természetesen lehetséges mecénások keresése, akik támogatásával a műemléki romok állagvédelme, valamint a feltárások tovább folytathatók lennének.
A várdomb takarítási munkálatai előreláthatóan idén ősszel is folytatódnak. A Herman Ottó Múzeum régészei mindenkit szeretettel várnak közösségi eseményeikre, szervezett kutatásikra, romtisztító akcióikra.
Dr. Szörényi Gábor András, Vass Levente
[1] Rácz Tibor Ákos (2019): Közösségi Régészet. Egy új kutatási eljárás születése. 149. o.
youtube
7 notes · View notes
konyvekkozt · 1 year
Text
Tumblr media
ez a könyv nekem a szabadság és a napsütés ereje. a másodállásom felmondása óta folyamatosan azt élem meg, hogy szabad vagyok, minőségi szabadidőm van. és ez a könyv kísért el az idei tavaszkezdetben, s ezt olvasva éreztem idén először azt, hogy süt a nap, s teljesen átmelegít
a könyv négy részből áll. és ennek csak a harmadiknál lesz igazi jelentősége
az első részben megismerünk egy embert, aki igen jókor igen jó lépéseket tesz, s ezzel igazán gazdaggá válik az 1900as évek kezdetén Amerikában. van neki egy felesége is, akinek a házasságuk előtti életét is megismerhetjük. s aztán a közös élet során jön egy betegség, s a nő drasztikus kezelése
a második rész egy igen kezdetleges önéletírás. a harmadikban pedig ráfordulunk egy másféle önéletrajzra, s megértjük mi is volt az első rész. s a harmadik rész végén már nagyon akartam a negyediket, hogy minden mozaik a helyére kerüljön
s hogy miért jó ez a könyv? mert fokozatosan bontakozik ki, s egyre jobban értjük meg, mi is történt, s kinek mi volt a szerepe a nagy gazdasági felemelkedésben
7 notes · View notes
Text
A legjobb energia amit el sem használunk. Ez után következik amit jól használunk el. Majd a megújuló energia és a többi. Mondta egy fizikus ismerősöm, és annyira megfogott ez a szöveg, hogy ez azóta is foglalkoztat. Semmi pszichó, ez vegytisztán a világ energiahatékonyságáról szól. Amit el se használunk... Az életünk nagyobbrészt a felé trappol, hogy szembemenjünk minden természetes dologgal. Évszakokkal, napszakokkal, életkorral. Túl sokat eszünk, túl messziről hozzuk, túl sok ruhánk van, túl sok gépünk, túl sok kényelem. De nehogy már az a kis fűtött ülés meg ez meg az ne legyen, nehogy már az oldja meg a világ energia és klímaproblémáját, hogy nem csinálok shaket a kis kézi turmixomban. Vagy az, hogy itt ülök az irodában és nyolcvan lámpa világít csak miattam, mert én éjjel szeretek dolgozni. Én sem tudom elképzelni úgy az életem, ahogy azok a szerintem tiszteletet érdemlő emberek, aki képesek önfenntartóan, minimális ökológiai lábnyommal élni. Nálam meg ég éjjel a kislámpa a nappaliban, hogy lássanak a kutyák. :( De akárhova nézek, csak pazarlok. Eh, mostanra úgy belémtették a szorongást meg az önvádat. Hát emberek azért nem vállalnak gyereket, mert klímakatasztrófa elé nézünk meg túlnépesedés, meg vízhiány, és a gyerekei vagy az unokái majd egymást ölik meg falják fel. (imádok disztópiákat írni) Én ezzel kapcsolatban arra jutottam, hogy a legreménytelenebb időkben is születtek gyerekek, akikre aztán reményteljes idők jöttek. És lehet, de tényleg lehet, hogy az én gyerekeim öregségére borzalmas idők jönnek. Olyan idők, amik értelmetlenné tesznek mindent amiért most dolgozom vagy amik miatt aggódom. Az unokám, ha lesz, ki tudja mi vár rá. Muszáj arra gondolnom, hogy nem az én dolgom, különben kikészít a félelem az ő szenvedésüktől. Magunkra vállalhatjuk a felelősséget, sőt vádolni is lehet minket, de minek? Senki nem tudta vagy nem vette komolyan a klímakatasztrófát és most is az emberek azon nyüzsögnek, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet, a helyett hogy nem vásárolnának. A helyett, hogy bojkottálnák azokat a cégeket, akik... de csak ilyen kis kényelmesen vagyunk előre gondoskodóak. Ami még azért nem nehezíti meg nagyon az életet. Én sajnálom azokat, akik azt mondják, hogy erre a világra nem szülnek gyereket. Igazuk van és maximálisan az ő döntésük. Soha nem próbálnám őket győzködni. De csuda dologból maradnak ki és ezt nagyon sajnálom. Nem nekem kellene lelkiismeretfurdalnom, az égve hagyott villany ellenére sem. Hanem azoknak a cégeknek, akik kurvanagy ámítással pazarolnak továbbra is, hogy mi pazarolhassunk. Hogy legyen a lakásba minden automatikus lófaszka, persze megigérték, hogy roppant energgiatakarékos a használata. A gyártását meg nem kérdeztük. Magam sem tudom, hogy ezt most miért meséltem el. Láttam valamikor azt a filmet, Az út volt a címe. Azóta is kísért.
9 notes · View notes
Text
Komoly dolgokról beszélgetünk. Mint a lakás, jövő, közös pénz. Tudom, hogy nem kéne erről beszélnem, mert te is agyalni fogsz és szorongani. De nem vagyunk gyerekek. Azt, hogy mit érzel, te tudod. Én nem tudhatom. Benne van az elfogultság, hogy én mit érzek és én mit szeretnék, mit szeretném, hogy érez. Azt is tudom, hogy még számtalan dolog van amit még meg kell ismernem benned. De néha úgy érzem, én jobban át látom az agyad tekervényeit mint te. Mintha én jobban ismernem a lelked útvesztőjét. Szóval megkockáztatom és el kezdem ezt a beszélgetést. Félek a végétől. Félek attól amit mondani fogsz, ahogy reagálsz. Félek, hogy fájni fog, vagy elszomorít. De ezektől se magam miatt félek. Hanem miattad. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad, vagy sajnálj, azt meg végképp nem, hogy bocsánatot kérj, mert nincs miért.
Úgy érzem mi vagyunk az út vége. Tudom, erre sokszor utalttam. Mondtam is. De most komolyan beszélgetünk. Nem szerelmi vallomás, hanem gyötrődés. Gyötrődés azon, hogy én nem vágytam ezekre, és most el se tudom magyarázni mit érzek. Nem simán vàgy. Hanem inkább mindent elsöprő vonzás. Vonzó az, hogy az ujjamon gyűrű legyen. Vonzó az, hogy 10 év múlva a te gyerekeid tutujgassam, úgy ahogy most téged. És én fuldoklom most. Fuldoklok abban az érzésbem, hogy ezt akarom. Mert félek, hogy nem igazi. Megint a múlt kísért csak. Vagy az a barbár ròzsaszìn felhő. Fogalmam sincs. De hallani akarom a szádbòl, hogy benned is ott motoszkál ez a kìn, vagy én bolondultam meg, és egyedül vagyok a fájdalommal ami a jövőt jelenként àhìtja. Mert nem bánom az utóbbit se. Hiszen tiéd az örökkévalòság. De az én lelkem most éhezik a válaszra. A válaszra, hogy én vagyok megint túl sok.
6 notes · View notes