#feszült

[idonttalkwithpplhere]

Sajnos rosszindulatú emberek mindig is voltak és lesznek a világon.

#felismerés #elfogadás #beletörődés #rosszindulatú #gonosz #pletykás #élet #emberek #hangulat #feszült #feszültség #stressz #szorongás #munka #munkahely #középiskola #mindennapok #hétköznapok #érzések #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #kinézet #külső #megítélés #előítélet #előítéletes #mai generáció #sovány #vékony

[csakszavak]

Ahogy beszél veled egy feszült helyzetben, az mutatja meg igazán, mennyire szeret és tisztel téged valójában.

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[csacskamacskamocska]

Egyszer egy állatmentő pasi mondta, hogy amikor a kutyát az öledbe veszed, akkor átadja neked az élete súlyát. A hajszoltság érzés, amiben élek, leginkább abból áll, hogy sehol nincs menedék. Nincsenek azok a felelősségmentes pillanatok, amikor átadom valakinek az életem súlyát. Intézem a dolgaimat, elrendezek mindent egyedül, felszerelem-megcsinálom, megtervezem, beszerzem, kifizetem, megszervezem, nincs ezzel semmi baj. Mondhatom azt is, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Lehetek kócos-pizsamás-szőröslábú, ha akarok, és akkor se szólna rám senki, ha otthagynám a morzsát a konyhapulton vagy kézzel ennék bele a tálba. Kibaszott kurvanagy szabadság. De az egyedüllétben soha nincs benne az a pillanat, hogy most egy kicsit más figyel a világra körülöttem, és rám is, az én biztonságomra vagy kényelmemre, boldogságomra. Mindig feszült figyelem van és mindig ugrásra kész az ember. Akkor is, ha kimerült vagy beteg. Ez nem tudatos dolog. Én is, más is tud laza lenni, elnylúni otthon a kanapén. Bezárkózunk, bebiztosítjuk a zavartalanságot, és majdnem olyan... de nem, nem „olyan”. Semmi sem olyan, mint amikor belül rábízod magad valaki másra. Igen, pont mint gyerekkorodban. És lehet mondani, hogy ez infantilis vágy, de a bizalom, a bizalmi viszony pihentető. Ez is olyan amit csak úgy lehet igazán érteni, ha megéli az ember. Valaki tud téged, számontart, az életed fontos neki, nem fárasztja az, ami téged frusztrál, és persze nem bánt, mert szeret. Amúgy meg csak a hajszoltság érzés van. A férfiak... azon gondolkodtam, hogya férfiaknak nehezebb ez az egész. Mert a nők megtehetik, hogy odabújnak, rácsimpaszkodnak, az ölébe ülnek a pasinak, (kicsi vagyok, fáradt vagyok, tutujgass, védj meg, szeress, simogass), de a pasiknak erre a teljes önátadásra sokkal kevesebb lehetőségük van. Örülj, hogy adnak enni (esetleg), hogy emlékeznek helyetted dátumokra, hogy elfeledkezhetsz erről arról, hogy esetleg betartják, hogy nem szólnak hozzád amikor arra van szükséged, de amúgy... mikor? Miben? Légy már férfi! Egyszer jártam egy pasival, aki azt szerette, ha elalváskor símogatják a hátát. Mert gyerekkorában úgy altatta az anyja. Én csak pislogtam, hogy mi a fasz? Az anyja? Altatás? Szexi fiatal nőként hogy jövök én ebbe a képbe? Egy felnőtt férfit fogok álombasimogatni? Felfogni se tudtam az igényt, hogy ő most nem férfi, hanem „csak úgy lenni” szeretne és megpihenni. A lényeg, hogy a pasiknak sokkal nehezebb megtalálni az önfeledt önátadási pontokat. Szerintem. A többségük csak hajszolódik és próbál FÉRFI maradni. Megszokják, hogy úgy tesznek, mint akinek nincs is szüksége erre a fajta pihenésre. Aztán infarktust kapnak és meghalnak. Persze, a szex. Igen, az egy erős önmegadás, kitárulkozás, de az elején azért tele van szorongással az ember. Vágy, teljesítmény, kommunikáció, ütközések, frusztráció. Persze, a filmekben úgy van, hogy szerelmesen ágybabújnak, mindketten pontosan ismerik a másik testét, reakcióit, vágyait, gátlásait, és csodálatosat kefélnek és persze egyszerre élveznek el egy egetvető orgazmust és közös csodát megélve. Aztán amikor az élet meg nem ilyen, akkor az ember befeszül, mert biztos vele van baj, esetleg minden partnerrel. Meg szerelemben biztos csodás lenne minden, ha nem csodás, nem elég nagy a szerelem. Upsz, elkalandoztam. Szóval szinglinek lenni, bármennyire is nem érzi az ember magányosnak magát, akkor is stressz. A társas kapcsolatok, beszélgetések, programok oldják ezt, és feltöltik az embert. De ott is helyt kell állni. „Megjelenni” és résen lenni, dominálni és elkerülni, hogy ledomináljanak, stb, stb, az összes önsorsrontó faszság ott van velünk együtt. A megpihenés valaki karjaiban, az más. Ha hosszasan nem adatik meg, az megváltoztatja az embert. Valahogy kilúgozódik belőlünk valami. Mintha már nem is tudnánk hogyan kell együtt lenni és átadni magunkat a pillanatnak, meg valaki másnak. Na mindegy, az van ami van. Megyek, megfésülködöm és felveszek valami itthoni ruhát a pizsama helyett :D

#magány #stressz #önátadás #pihenés #04-14

[sztivan]

nagyon feszült lett egy autós, amiért a böhöm nagy kocsijában nem fért el mellettem a kerékpársávban

úgyhogy amikor nagy nehezen meg tudott előzni ott, akkor teljesen logikusan ahelyett, hogy élvezte volna a nagykörúti szupersebesség adta végtelen szabadságot, lelassított, lehúzta a jobb oldali ablakát és kiordibált nekem, hogy „szélén menjél!”

mivel aztán harminc méterrel később megfogta a piros lámpa, elég könnyen mellé értem, és hát láttam, hogy szlovák rendszáma van, biztos ottani, átjött kirándulni Budapestre, na, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy „ti szlovákok nem ismeritek a bringasávot?”

mire ő minden mérgét összeszedve mélyen elgondolkozott, és előszedte a legmélyebb, legsötétebb, igazán komplex szidalmát, amit csak képes lehetett rámborítani, alaposan átgondolta, és annyit üvöltött át a körút békés csendjén:

„Te szemüveges!”

[ajtostolahazba]

Bekövetkezett, aminek nem lett volna szabad: Michael Douglas voltam az Összeomlásból. Fegyver nélkül, de kiszaladt alólam a kontroll, nekem feszült, nekem meg elszált az agyam. Durván. Szóval a faszméregetése azzal ért véget, hogy gondolkozzak el, hogy itt akarok-e dolgozni, mire azt mondtam rendben, asszem eljött az ideje, hogy elkezdjek ezen gondolkozni.

Szerintem vállalhatatlan voltam, nem keresek mentséget, addig provokált, míg kihozta belőlem az állatot. Szóval két lehetőség van: mindketten kialusszuk holnapra, vagy itt az ideje felállni.

Nem ez a szar. Ennek itt volt az ideje, nem is bánom igazán. A szar az, hogy ahelyett, hogy egy üveg pia mellett mesélném el valakinek, aki fontos, most idehányom a dessre, hogy néhányan véleményezzék, véleményezzenek engem is, de így is úgy is egyedül kell majd megoldást találnom...

[tobbpenztazembereknek]

Durván elfajult egy teljesen átlagosnak tűnő irodalomóra, amit egy Párizs környéki iskolában tartottak még múlt csütörtökön. Az Issou-ban található Jacques-Cartier suli irodalom-tanárnője az egyik legismertebb görög/római mitológiai történetről, Aktaión vagy Acteon vadász és a szűz Artemisz/Diána istennő tragikus találkozásáról mesélt a 11-12 évesekből álló osztálynak.

Aktaión, a fiatal vadász megleste Artemiszt, Zeusz lányát, Apollón ikertestvérét, a vadászat, a vadállatok és szülő nők szűz istennőjét, amint egy forrásban fürdőzik pár nimfa származású társnőjével. Artemisz dühében szarvassá változtatta, hogy Aktaiónt ezután a saját kutyái tépjék szét. A sztorit számos képzőművészeti alkotás dolgozta fel az európai kultúra elmúlt évszázadaiban.

Az ismert történet illusztrálása végett a tanár megmutatta az osztálynak Giuseppe Cesari XVII. századi olasz manierista mester témába vágó festményét, ami a párizsi Louvre gyűjteményének része. Íme:

A sztori ezután kezdett elfajulni, a diákok egy része ugyanis lázongani kezdett, és azzal vádolták az irodalom-tanárnőt, hogy szándékosan, rasszizmusból mutogatott meztelen nőket muszlim diákoknak. Egyes diákok azt állították, hogy sokkot kaptak a festett meztelen nők megpillantásától.

Az irodalomóra utáni osztályfőnökin már kiabálós volt a hangulat, egyes diákok továbbra is a tanárt rasszistázták, és azzal vádolták, hogy gyűlölködő megjegyzéseket tett, amit ő kategorikusan cáfolt. Az iskola igazgatójánál másnap több felháborodott szülő is jelentkezett, akik a gyerekeik elmondása alapján folytatták a vádaskodást.

Mivel a sztori eleje sok tekintetben hasonlóan alakult ahhoz a 2020-ben történt esethez, aminek a végén a 18 éves, csecsen származású Abdoullakh Anzorov saját iskolája előtt késsel agyonszúrta, majd lefejezte Samuel Paty történelemtanárt, akit a saját diákjai mutattak meg a gyilkosnak, a Jacques-Cartier tanárai most hétfőn megtagadták a munkát a fenyegetettségükre hivatkozva.

(Samuel Paty a szólásszabadságról beszélve Mohamedről készített karikatúrákat mutatott az osztályának az egyik óra közben. A halálához az vezetett, hogy egy muszlim diákja, aki utólag bevallotta, hogy jelen sem volt a kérdéses órán, hazugságokat terjesztett az esetről a családjának, annyira felháborítva az apját, hogy az online kezdett lázítani Paty ellen. Az ő bejegyzései sarkallták gyilkosságra a csecsent, akinek Paty hat diákja mutatta meg a tanárt az iskola előtt, hogy a megfelelő embert fejezhesse le.)

Az Issou-i iskolában ezek után hétfőn megjelent Gariel Attal francia oktatási miniszter is, aki fogadkozott, hogy megbüntetik az érintett diákokat, és tovább fogják képviselni a köztársaság értékeit. A középiskolai tanárok szakszervezetének főtitkára, Sophie Venetitay azt nyilatkozta, hogy a tanárok védtelennek érzik magukat, és elegük van. Issou-ban ugyanis már a tanév kezdete óta feszült volt a hangulat, több tanár is hivatalos panaszt tett amiatt, hogy egyes szülők meg nem engedhető stílusban kritizálják a tananyagot és a pedagógusok által kirótt büntetéseket.

A tankerület szerint "bár az incidens idején muszlim vallású tanulók is jelen voltak az osztályteremben, az még nem bizonyított, hogy ők tették-e ezeket a megjegyzéseket". Mindenesetre, akár muszlim vallásúak voltak a tanulók, akár nem, a megjegyzéseik becsületsértőek voltak".

(via BBC, Le Figaro)

[shadow-dancer99]

Kurvára ki kell írnom magamból, mert megbolondulok…

Én nem tudom hogy ez valami női megérzés, vagy hatodik érzék, vagy akárminek is nevezzük, de tegnap (02.07.) egész nap tiszta idegbaj voltam. Éreztem hogy valami nem okés, feszült voltam, minden bajom volt. Magamban tartottam a dolgokat, egészen addig, míg egyik kolléganőm odajött hozzám, miközben potyogtak a könnyeim (azt hittem éppen senki nem lát), és megkérdezte mi a baj.

Elmondtam neki: Nagyapám nagyon szarul van, 39 fokos lázzal fekszik egész nap, befullad, alig kap levegőt.

Próbált nyugtatni, és rábeszélt, hogy amint hazaértem, ne foglalkozzak semmivel, ne érdekeljen mit mondd nagyapám, hívjam ki a mentőt.

Mivel kevesen voltunk melóban, így ki kellett várnom azt az 1 órát még, hogy végezzek. Aztán amikor vége lett a napnak kolléganőm a lelkemre kötötte, hogy mentő, mentő, mentő. Jó, jó, hazaértem, hívom is őket!

Elindultam haza, erre akkor kaptam egy üzenetet nagymamámtól, hogy épp várják a mentőket.

Vagy ennyire bevonzottam azzal hogy kattogtam rajta egész nap, vagy pedig ennyire jó volt (sajnos) a megérzésem.

Kórházba vitték, én meg magatehetetlenül fekszem itthon, és nem tudom mi a fenét csináljak.

#család #szomorú #depresszió #egyedül #szeretet #szeretlek #hiányzol #bárcsak #hiányzik #halott lélek #kórház #hiány #betegség

[retisonic]

18. Emma Anderson- Pearlies

Biztos mindenki emlékszik a 2015. december 5-i posztomra, amiben leírtam, hogy miért a Lush az egyik kedvenc zenekarom, így hál istennek ezt most nem kell újból elmesélnem. Elég sok nyomorult dolog történt 2023-ban, de azért kicsit úgy is fogok majd rá emlékezni, hogy ez egy ilyen Lush-év is volt egyben, ami nem kicsit jobbá teszi az egészet. Év vége felé a majdnem a semmiből jött ez a lemez, nyáron végre újból kiadták vinylen a három Lush sorlemezt, és kis csúszással, de idén végre elolvastam Miki Berenyi önéletrajzi könyvét, ami hát egy iszonyú jó olvasmány volt. Simán a legjobb ilyen zenész memoár, ami valószínűleg még annak is érdekes lenne, akinek fogalma sincsen, mi az a Lush. Általában amikor ilyen könyveket olvasok, akkor mindig az szokott lenni, hogy alig várom, hogy vége legyen a gyerek- meg fiatalkori emlékeknek, és jöjjön a zenés rész, de Miki Berenyinek annyira zavaros, nyomasztó és elbaszott, ugyanakkor iszonyú érdekes gyerekkora volt, hogy kb azt kívántam, hogy bárcsak erről szólna az egész cucc. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a kiinduló pont egy 1956-ban Londonba menekült jólelkű, de iszonyat szétcsúszott apuka, Berényi Iván, aki szabadúszó sportújságíróként vesz részt a tokiói olimpián, ahol összejön egy helyi hostess lánnyal, Yasuko Nagazumival, aki később közepesen ismert színésznő lesz, még egy James Bond filmben is szerepet kap (You Only Live Twice). Nem lövöm le a poént, de egyikőjük sem lesz egy mintaszülő, el is válnak, és a kis Miki megkapja kvázi anyapótléknak a perverz, konkrétan  náci, magyar nagyanyját. Persze a későbbi részek is érdekesek, még nekem is, aki azért elég sokat olvasott a Lushról korábban. Pl. azt nem tudtam, hogy Mikinek és ennek a posztnak a főszereplőjének, Emmanak végig ennyire feszült volt a viszonya, és hogy milyen nagy volt a rivalizálás kettejük között. A könyv nem fest túl jó képet Emmáról, a történetben nagyjából ő végig a rossz arc, és nyilván jó lenne meghallgatni az ő oldalát is, de mivel Miki a könyvben sokszor magát sem kíméli, ezért simán el tudom képzelni, hogy nagyrészt úgy történtek a dolgok, ahogy itt meg lettek írva. Persze valószínűleg ez a rivalizálás is kellett ahhoz, hogy a Lush gyakorlatilag egy hibátlan életművet hagyjon maga mögött 1997-ben. Azóta volt egy újjáalakulás 2015-16-ban, de a régi sérelmek miatt elég rövid életűre sikeredett, a lányok megint összevesztek, és így sajnos csak egy négyszámos (és elég jó) EP kiadása fért bele.

Ez az újbóli feloszlás kicsit olyan, mint egy válás egy gyereknek. Szomorú meg minden, de legalább onnantól két helyről jönnek a jó zenék. Miki kiadott két elég menő lemezt a Piroshka nevű zenekarával, Emma meg összeszedte a dalfoszlányokat, amiket az újjáalakuláskor írt, és most befejezte őket. Valószínűleg a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem akart senkivel sem közösködni, ezért a lemezen kb csak egy számítógép a társa, amivel összerakta a dobokat, minden egyéb más hangszeren ő játszik. Mivel alapvetően ezek a dalok eredetileg az újjáalakuláshoz készültek, ezért nem csoda, hogy a lemez hallgatása során sokszor eszünkbe jut a Lush, méghozzá a korai, dreampop/shoegaze Lush, de ez egyáltalán nem zavaró meg erőltetett. Eleve, csak így egy pillanatra eszünkbe jut, aztán utána már inkább csak arra gondolunk, hogy ez a szám is milyen jó. Pár kritika amúgy a Beach House-hoz hasonlítja a hangzást, és azt hiszem, hogy ezt a hasonlatot értem is a néhol ambientes megszólalás miatt. Ami még érdekes, hogy azt így lehetett tudni, hogy Emma soha nem volt egy magabiztos énekes, ezért Lush-ban tök kevés olyan szám volt, amit végig ő énekelt, inkább csak így a háttérben vokálozott a gitározás mellett. Ehhez képest itt ez tökre nem észrevehető, tök jól illik a hangja a dalokhoz, és bár valószínűleg a Voiceból senki nem fordulna meg, de szerintem tök szépen énekel.  Lemez hangulata kicsit szomorkás, ami 2023-ban eléggé érthető. Azért nem ilyen lehangolóan szomorú, mint mondjuk egy Mount Eerie lemez, de valószínűsítem, hogy egy átlagember, azt mondaná, hogy ELVONT és ÉRFELVÁGÓS!

Kár, hogy csak novemberben jelent meg ez a lemez, mert szerintem, ha még többet hallgattam volna, akkor a listámon még előrébb lenne. Mindenesetre megnyugtató, hogy úgy tűnik, hogy a nagy shoegaze visszatérők nem tudnak hibázni.

Kedvenc számok: I Was Miles Away, Bend The Round, Xanthe, Willow and Mallow

[idonttalkwithpplhere]

#benjamin black #a fekete szemű szőke #csend #feszültség #feszült #idegesség #ideges #idegesítő #emberek #türelem #beszélgetés #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #könyv #könyvrészlet

[pajjorimre]

Gyere haza fiatal!

Ehh, egy idő után ideges leszek abban az országban. A régi haverjaimmal már rég nem találkozom, háromnegyede nem is Magyarországon él mondjuk, vagy teljesen eltűnt a radarról. Aki meg maradt, az mind paranoiás lett, legalábbis amiket hallok, gondolom mostanra meghülyültek. Az egyik ilyen ostoba ajtóbenyomókkal vette körül magát, a másik elköltözött vidékre, de senkinek nem hajlandó megmondani hogy hol lakik, a harmadik mondjuk inkább felakasztotta magát a nagy pénztelenségben, a negyedik hazament USA-ból a nyáron, próbált így okoskodni, dehát ott vannak a fiatal kigyúrt-tetovált csávók kupé Mercivel a huszonéves csajoknak, hova kell oda egy Amerikába szakadt vén strici a bérelt Golfjával ugye, úgyhogy visszatakarodott és törölte a fb-oldalát huszadszor is. Amúgy meg minden ismerősöm kb pszichológushoz jár, de tényleg nincs olyan aki nem, én még ilyet nem is láttam baszki, bezzeg akinek nagyon kéne, hát az baszik mindenre, neki áll a zászló. Mindenki feszült, agresszív, gyanakvó, dühös, még azok is, akiknél csorog a kassza szépen. Vagy teljesen reményvesztett. Fasza hely élni, ja.

[angelofghetto]

el Budapest

Budapestről elköltözni, és visszamenni... (?)

Megtudtam, hogy vidéken a helyi lakosság fogadásokat köt a betelepülő gyüttmentekre, hogy meddig bírják, ki mikor menekül vissza a nagyvárosba.

Fura dolog ez. Életem 90%-át a Nagykörút 1 km-es körzetében éltem le: ott laktam, tanultam vagy dolgoztam. Visszalátogatni a belvárosba olyan, mint egy osztálytalálkozó: a dolgok ugyanolyanok is, és másmilyenek is. Minden sarkon egy emlék.

Bemenni a városba halvány kis csalódás. Az idegességet szeletelni lehet: mindenki feszült, mindenki rohan valahová, képes egy autó alá beszaladni, csak hogy elérjen egy villamost, pedig három perc múlva jön a következő. Egy csomó kedvenc boltom bezárt, más ismerősök is elköltöztek, a régi lakásunkat szétverték és átalakították, húztak rá még egy emeletet, és nyilván kiadják turistáknak, de már nem érdekel. Eszméletlen mennyiségű ázsiai arc jön szembe a forgalmas helyeken, és szemmel láthatóan nem átutazók, ők itt élnek.

Még mindig szerelmes vagyok a városba, de már nem úgy, mint régen. Olyan ez, mint szakítás után: nem az után érzek kicsit fájó vágyakozást, amivé most lett, hanem amilyen akkor volt, mikor egymásba szerettünk.

#Youtube

[nandras]

gigászok harca avagy amikor minden pofon jó helyre megy

[csacskamacskamocska]

Nagyon furcsa álmom volt

Egy része hosszú és unalmas, mintha még kamasz lettem volna, a szüleim nélkül voltam egy hatalmas házban, Olaszországban, és feszült volt a helyzet, hogy hamarosan kitör a vulkán alattunk. Egyszerre volt menekülős meg titkolózós az élmény. Valamit nagyon el akartam rejteni, de nem tudom mit. Közben sütni akartam de a tej folyton összement és az összement tej belefröccsent a jó tejbe is, és akkor az is megromlott. Mások álomszép piskótalapokat sütöttek, a családjuknak, és volt ötletük is, hogy mit csinálnak belőle. Az én piskótámat meg egy ismerősöm kiborította a tepsiből, amitől leszakadt az asztal, de még picit meg is volt égve. Egy mólón sétáltunk (ami a konyhából nyílt) és ott ült egy árnyas padon Logan és fasz tudja mit csinált, mondtam, hogy jöjjön és lefotózom. Jött. Ott állt a téglafal mellett és pózolgatott, mint egy celeb. Úgy tűnt, hogy élvezi. De a telefonom nem működött és dühömben meg szégyenemben eleredtek a könnyeim. Erre megsimogatta az arcom. Aztán lassan és eltökélten megkarmolta az arcom a hüvelykujja körmével, ahogy a vámpírok a filmekben. Majd visszaült a padra nemtudom mit csinálni. Talán olvasott. Én meg fekve a mólón bámultam a vizet, benne a romokat. Gyönyörűek voltak. Egy faldarab feküdt a vízben és rajta egy freskó. Giccses látvány volt, mintha nem is igazi antik rom lenne, de gyönyörömben odafolytam a mólóra. Aztán visszamentem a házba és hazajöttek anyámék és én úgy tettem mintha aludnék, nem tudom miért. És jött a láva, menekülni kellett és nem lehetett vinni semmit, csak futás, és az borzasztó érzés volt, azt vittem ami mellettem volt, egy hatalmas plüss ékszerdoboz egymás mellé aggattott fülbevalókkal. Akkora volt mint egy rajzmappa. Mikor kis idő múlva megint rápillantottam, egy szakadt papírmappának tűnt és nem is értettem mi a fenének hozom magammal.

#álom #08-10

[stickalittle]

Ma

gyömülcsfát permeteztem, füvet nyírtam (nem keveset), gyomot kapáltam, duggattam karalábét, paprikát, petrezselymet, behordtam kisezer 60x60-as járólapot, egy kukányi szemetet összepakoltam, begitteltem két ablakot, és mégis olyan kibaszott feszült vagyok, hogy hazafelé a Margit híd lehajtójánál azt kívántam a vadparaszt taxistól, hogy "szállj ki, baszki, szállj ki, bárcsak kiszállnál!", lett volna ok a verekedésre.

[gyuricaur]

"1858-ban Bologna zsidónegyedében a bíboros parancsára a Pápa katonái betörnek a Mortara család otthonába, hogy elvigyék Edgardót, a család hétéves gyermekét. Egy cselédlány állítása szerint a gyermeket hathónapos korában titokban megkeresztelték, mert azt hitték, a halálán van. A pápai törvény megfellebbezhetetlen: a megkeresztelt gyermeknek katolikus nevelésben kell részesülnie."

Történetesen éppen van hétéves gyerekem, biztos ezért néztem két órán keresztül feszült, sokkos állapotban a filmet, ami egyébként mestermű, de három sörrel később sem bírtam megnyugodni.

[nubesetanimus]

Á nem vagyok feszült, dehogy

Ma összetörtem egy tök régi jénait is faszom már ebbe az elcseszett 2023ba

Legyen vége

#2023 #egy kalap szar