#beletörődés

[idonttalkwithpplhere]

Az élet nem igazságos minden téren, és ebbe vagy beletörődsz vagy beleőrülsz.

#igazság #élet #emberek #kiszolgáltatottság #elborult elme #elmeállapot #lelkiállapot #elegem van #nem igazságos #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #érzések #szomorúság #bánat #harag #rendszer #középiskola #munka #munkahely #őrület #őrült #beletörődés #lemondás #fájdalom #fáradt vagyok #fáradtság #sírás #saját

[az-elso-tanc]

Azt hiszem nem fogjuk soha megszokni...

Megszokni a megalázást, a fáradtságot, az igazságtalanságot

Csak..beletörődünk szép lassan minnt a kövek ahogy beletörődnek, hogy elhajítják őket

#fáradtság #beletörődés #igazság #fájdalom

[angelofghetto]

Munkám során (jópár évvel ezelőtt) jártam állami gondozott intézetben a kis lelencek között. Lesokkolt a szeretetéhségük, ahogy csimpaszkodnak az idegenbe is akár csak egy futó ölelésért, mert nekik ez "nem jár". A szemüket kell látni. Nem tudom, hogy az a rosszabb, mikor a szomorúság és szorongás kevercse tükröződik bennük, vagy mikor már a lemondó beletörődés.

Azt mondják, a túléléshez napi négy ölelés kell. A lelki egészséghez tizenkettő.

[bluestrawberrycoffe2]

/hiánytalan

testemen a bőrt nem érintik

lelkemhez nem húznak közel

számon nem hagynak jeleket

szívemen sem facsarnak.

békés hiányérzet,

a beletörődés ilyen,

évekig számoltam

a napokat,

aztán már azt sem.

hamarosan egy évvel

több gyertyát fújok,

talán érezni fogom azt,

hogy az életem

egyedül is hiánytalan?

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #magyarversek

[imafraidmyself]

Az élet csupa beletörődés

Paulo Coelho

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #szomoru #szomor?s?g #ez az élet #magyar idézetek #idezet #mai világ

[cglczi]

A héten vettem egy nyelesporszívót. És hát én, aki utálok takarítani, komolyan nem értem hogy tudtam eddig meglenni enélkül. Így az első két nap együttélés után azt mondom, hogy ez minden pénzt megért. Mindenhonnan is el lehet vele tűntetni a háziport, ami egy örök végetnemérőharc, ezért nálam sokszor inkább feladás és beletörődés volt eddig. Mostmeg kipattint, akárhonnan is felszív, visszapattint. És kész!

#cglczi #2024.01.14

[egy-lany-blogja]

Az ember leél egy életet és néha belegondol abba, hogy élt-e valójában, vagy csak a létezés egy jobb formáját csinálta végig; kisebb boldogságokkal tarkítva. Elgondolkodik, hogy mit is csinált rosszul, mi volt az amit nem úgy kellett volna! Úgy gondolja, már nem tehet semmit, mert eljutott egy pontra amikor a beletörődés kicsit erősebbé vált a változtatásnál, és az idő is elszaladt: nem tudni mennyi is van még hátra.

Pedig pont emiatt kellene átgondolni mindent, szebbé tenni azt a keveset is, mert csak egy életünk van és újjat kezdeni nem lehet! Szeretetben éljünk, legyenek fontos emberek számunkra, akikért mindent megteszünk. De azt ne felejtsük el, hogy a saját életünk a legfontosabb!

Merjünk boldogok lenni: merjünk jól élni! Ez a lényeg, igazán ez számít a legjobban! 💕

Lelki szabadság gondolatai

[zizeerya]

El akarom mondani, hiszen biztos az lenne az érett út. De nem elég az akarat, még magamnak sem tudom leírni. Lépj Te felém kérlek, én nem tudok írni neked, csak várni rád.

Miközben a törött telefonképernyőm nyomkodom, nem gondolok Rád, igazából semmi célom nincs, üres pörgetés. Hívógató információáradat, mosolygó arcok, színek, mindenki épp a legszebb oldalát villantja, s én érdektelenül tekerek tovább. Nem gondolok Rád.

Inkább felállok és elkezdek főzni egy teát. A menta illata megnyugtat, ismerős. Ránézek újra a telefonra, bár szégyellem magam miatta, de nem tudom megállni. Még mindig nem írtál.

Fokozatosan érkezik meg a tudata ennek, napok titkolt és szégyellt várakozása alatt, mert nehezen hagyom, hogy feldolgozza agyam, hogy mégsem úgy lesz, ahogy elképzeltem. A beletörődés, hogy ennyi, nem fogsz írni többet, mert Te nem rám vársz. A remény, az a gyilkos kurva még hetekig életben tartja a lehetőséget számomra, pedig Te addigra rég mást választottál. Csak nem szóltál, közönyös csönded válaszolt helyetted. El kell végre innen mennem, a lelki váróterem 4 fala lassan egy bolondokháza kórtermévé válik. Általában túl gyorsan megunom magam, hogy tudok rád még mindig várni?

[j-cs-p]

Boldog névnapot akartam kívánni Andinak, de csak néztem az üres kijelzőt, a kurzor villogását. Próbáltam felismerni az érzéseket, és sorrendbe tenni őket, hogy melyik ok és melyik okozat.

Minek boldogot kívánni, ha anélkül is az? Hiszen te azzá teszed neki. De talán attól, hogy nem írok, még boldogabb. Talán igazából nem is akarom, hogy boldog legyen. Talán csak a csendet nem akarom válaszul, vagy az álszent kedvességből visszaírt köszönömöt. Talán valami az elmúlt másfél év során elveszett - a tisztelet felé (fura, hogy ez hiányzik); és kézenfogva húzta magával a megbánást. Ez mondjuk csak részben igaz, mert némi kedves szótól ugyanúgy semmivé foszlana bennem ez a keménység, és zokogva hajtogatnám, hogy nem akartam és nem akarom bántani - de nincs kedves szó, sőt, semmilyen se, úgyhogy csak felvont szemöldökkel ciccegek. Aztán elkönyvelem, hogy már megint bizonyítom, hogy rosszabb vagyok, mint ő. A baj a beletörődéssel van - hogy nincs beletörődés, közben meg mégis az van; nem olyan értelemben, hogy hát én ilyen vagyok, hanem hogy nincs értelme másnak/jobbnak lennem. Ha eleget rugdosom magam emiatt, akkor jön a düh, a megvetés (hogy nem kedves és cuki, pusztán csak számító és manipulatív - persze, hogy mosolyogva megbocsát mindent a tökéletes kirakat kapcsolatért/életért, de én azért rohadjak meg), rosszabb esetben csak a szokásos kérdés, hogy miért vagyok bántva, ha igazából mintha semmi nem történt volna.

Az érzések harcát megint a fájdalom és a düh nyeri. Vagy a bizonyítási vágy, hogy márpedig én akkor is jobb leszek - de még mindig ott a kérdés, hogy de minek, ha semmit nem érek el vele, akkor is szarnak leszek tartva...

Bezárom a gmail-t, nincs üzenet. Legyen ettől boldogabb a névnapja. Fura, hogy a felszín alatt, nagyon-nagyon mélyen mégis őszintén kívánnám neki. Elfáradtam. Elfáradtam a küzdésbe, a könyörgésbe, az önvádba. A csend, amivel folyamatosan belém rúg, őt minősíti. Csak tudnám, miért fáj még mindig...

[soseszeressbele]

harc.

Megvan az az érzés, mikor kilépsz egy rossz kapcsolatból, keresgélsz sikertelenül, majd egy óvatlan pillanatban szinte szó szerint belebotlasz valakibe? Megtörtént. Nem akartam. A legrosszabb, hogy talán hallgatnom kellett volna erre a 'nem akarásra'. Így -valószínű- a végéhez közeledve, megpróbálsz számot vetni, hogy megérte-e?! Kaptam-e legalább annyi jót, mint amennyi rosszat. Fejlődtem-e? Ha igen, milyen irányba? Szükségem volt nekem erre a kapcsolatra? Kérdések, de hol lesznek a válaszok?

Annyira hirtelen történt minden. Nem gondolkodtam, hagytam magam sodródni. Ezt tanácsolja mindig mindenki hiszen. Szerintem elég nagy hülyeség, nem mindig vezet jóra. Belekeveredik az ember olyan helyzetekbe, amikben csak sérülni tud. Aztán eljön az a pont, amikor kilépnél belőle, de ez már nem csak titeket érint. Számolnod kell ezzel is. Persze megint mondja mindenki, hogy csak magadra gondolj. Hogyan lehetséges ez? Mikor már családok fonódtak össze. Függtök egymástól, ez a legnehezebb.

Ki kellett volna szállni az első alkalommal? Akkor meg nem próbálkoztál eléggé, hamar feladtad. Ki kellett volna szállni a többedik alkalommal? Akkor meg buta vagy, miért hagytad eddig? Nincs erre jó pillanat, pedig mindig a fejetek felett lógott a dolog, de mindig jobban próbálkoztatok, hátha most sikerül. De meddig lehet ezt húzni? Várjuk, hogy ki hullik ki hamarabb? Mert eljön az a pont, mikor már valaki elfárad. Testileg, lelkileg. Érezni fogja, érezni fogjátok.

Nehezebb lesz levegőt venni. Nem lesz vitatkozás, nem lesz veszekedés. Beletörődés lesz. Fájni fog az egész lényed, olyan fáradt fájdalommal, amit nem tudsz kipihenni. Érzékeny leszel mindenre, kivéve a problémára, az már nem aggaszt. Csak annyit akarsz, hogy ne legyen többet. Hogy ő, vagy a gond? Azt nem tudod, csak meg akarsz könnyebbülni. Várod a pillanatot, hogy újra megteljen a tüdőd levegővel. Várod, hogy újra nyugodt legyen a gyomrod. Várod, hogy ne fájjon tovább semmi, se a fejed, se a végtagjaid. Jobban akarsz lenni.

Jobban leszel. Belátod, hogy nem bírsz el több harcot. Nincs több energiád. Nem erőlködsz többé. Tudni fogod, érezni fogod. Már nem szeretnéd, ha megjelenne szó nélkül és biztosítana róla, hogy nem vagy egyedül hagyva. Sosem segített megküzdeni. Már nem akarod. Az egyedüllétet akarod. Neki nem probléma, ami neked igen. Nem egy szinten vagytok érzelmileg, mintha valaki víz alá nyomná a fejed. Beszélsz, de nincs visszajelzés. Elmondod, de nincs megértés. Magaddal küzdesz. Ott állsz a harcmezőn szemben a szörnnyel. Oldalra nézel, de nincs ott senki. A távolból hallasz csak valami hangot, de elnyomja az ereidben lüktető vér hangja. Nem segít, nem jön közelebb. Magad maradsz mindig.

#szerelem #magyar #szakítás #fájdalom #magány #elengedés #egyedül

[idonttalkwithpplhere]

El kell fogadni, hogy vannak emberek, akiket meghallgatsz, de ők nem kíváncsiak rád és neked ez rosszulesik.

#emberek #érdeklődés #ismerkedés #támogatás #törődés #figyelem #beletörődés #elfogadás #csalódás #csalódott #csalódottság #kíváncsiság #szar érzés #szomorúság #szomorú #bánat #ez van #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #érzések #saját

[keresztyandras]

Reformfasizmus és beletörődés

Tömpe István az Élet és Irodalomban megjelent cikkében a hazánkban uralkodó politikai formáció megnevezését újabb fogalommal gazdagítja: a reformfasizmussal. A sajátos – akár hungaricumnak mondható – fasizmus gyökereinek, működési módjának megértése talán továbbsegít az ellenszer megtalálásában is. „A magyar reformfasizmus kapitalista alapzatra épült vezérelvű gazdasági és politikai formáció,…

View On WordPress

#Tömpe István Reformfasizmus

[t02l07t12]

Az élet magával hozta a kölcsönös beletörődés fájdalmát,

de bántam is én,

ha közben bedobált pár jó emléket a bukóra hagyott ablakon.

Ha most bárhová mehetnék,

talán végre Nálad kötnék ki.

Talán, szóval annyira mégsem bánom,

hogy az apróm csak hazáig volt elég.

Már ha egyáltalán haza megyek még oda,

ahol minden nap fizikailag vagyok csak jelen.

Úgyhogy marad minden a régiben;

marad a 7,4 km-es buszjegy,

mert vonatra is csak azért szállok,

hogy lássak mocskosabbat a szívem Rólad szóló darabjánál.

Idén elmarad a tavasz,

ahogy Te maradtál el,

és a rám fagyott jeget képtelen leolvasztani a hamuszürke égen áttörő gyenge napfény.

Ha bárhová mehetnék,

talán most már el sem indulnék Hozzád,

mert felnőttem annyira az utazáshoz,

hogy tudjam, minden érkezést búcsú követ.

Szóval marad minden a régiben;

maradok én is megrögzötten a szokott útvonalamon,

mert ha minden más változik,

a repedések ugyanott maradnak és keresnem sem kell őket.

T. L. T.

[kurtfkincobain]

Az elmúlt néhány év

Magamfajta egyszerű lányok nincsenek hozzászokva ilyen lehetőségekhez. Régen sok barátom volt, de csak párat szerettem igazán. A felüdülés az volt, hogy ha ki mentünk a közeli játszótérre hintázni. Tudod, mi mind szegények voltunk, de annyira szerettem őket, hogy néha elsírtam magam. Ez a fajta függés az, ami a szervezetnek nem egészséges. Volt egy kutyám, mindenki imádta. Amikor elkezdtem mesélni, hogy honnan kapta a nevét már mindenki mondta velem. Azt hiszem ő volt az első számú barátom. A másodikat sem szerettem kevésbé, de közel sem tartott olyan sokáig mint a kutyámmal való. Ő az a fajta lány volt aki sírt velem, mégha az én gondom sokkal kisebb is volt mint az övé. Szerettem őt, annyira hogy el sem akartam fogadni, amikor vége lett. Nem sírtam, csak dühös voltam. Nem rá, hanem magamra. Azt hittem meg tudtam volna akadályozni, de a lelkem mélyén tudtam, hogy nem is akartam. Önző döntés volt, ami miatt tönkretettem magam.

Ez volt az első törés. A második talán akkor történt amikor elballagtunk. Nem rögtön, hanem pár hét lefolyása alatt. Minden barátomat elvesztettem. A barátaimat, akik miatt néha sírtam, annyira szerettem őket. Kaptam egy új osztályt, ahol senkit sem ismertem. Tudod, az első pár hónapban minden éjszaka sírtam. De már nem az örömtől. Pár barátom visszatért, beléjük kapaszkodtam, de már nem a régiek voltak. Úgy éreztem mindenki megváltozott csak én nem. Ez az a fajta depresszió volt amikor az ember nem tudja, hogy depressziós, mert nincs is jelen. Tudtam mi történik körülöttem, de nem voltam képes a részese lenni. Hiányzott mindenki a régi iskolámból. A régi barátaim találtak újakat én pedig szépen lassan csúsztam le a mélybe. Aztán jött egy pár hónapos online oktatás. Akkor is sírtam, de már nem tudtam miért. Jól éreztem magam, vagyis elhitettem magammal, hogy jól érzem magam. Alig beszéltem. Azt hiszem ebből az időszakból ered, hogy már közel sem beszélek annyit mint azelőtt, mint ahogyan az is, hogy fele annyi emberrel is jól érzem magam mint előtte. Apám megcsalta anyámat. Anyám megbocsájtott. Én nem. A csalódásom a mai napig tart. Nem tudok már ugyanúgy nézni rá.

Májusban bejelentették, hogy újra kezdődik a suli. A sulikezdés előtt, Május végén szétvágtam a combomat. Nem találtam pengét, így ollóval csináltam. Nem volt olyan éles, így többször is át kellett mennem rajta.

Aztán élveztem. Szerettem bejárni, szerettem az embereket. Visszatértem. Jó emberek voltal mellettem jó helyen. Többet nevettem mint sirtam.

Június hatodikán meghalt a kutyám.

Nem tudom hogy folytassam.

Te nem tudod, hogy szerettem őt, viszont aki látott vele az teljes mértékben atérezte. Borzalmas volt. Tudod, nem léptem túl rajta. Most is sírok. Meghalt a legjobb barátom. Előtte egy héttel bőgtem, magamhoz ölelve és könyörögtem neki, hogy maradjon még egy kicsit. Maradt. Egy hetet.

Ahogy mondani szokták, ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. Megszületett az unokahúgom. Olyan mintha a testvérem lenne, mert születése óta velünk lakik.

Az életem megint felfelé haladt, voltak barátaim, volt egy húgom, visszajártam a régi sulimba a barátaimmal, egy szóval nyugodt volt. Minden.

December 13. Felkeltem. Jött egy hír. Megint összetörtem.

Meghalt a nagyapám.

Sosem volt még olyan rossz karácsonyom.

Az egyik amit a legjobban sajnálok az az, hogy te nem ismerhetted meg őt.

Újrakezdődött. Gyász, szorongás, pánikrohamok, beletörődés.

Ez volt a 2020as és a 2021es évem. Két halál.

2022 az év, ahol meggyógyultam. Elkezdtem gyakorlatra járni, eljártam bulizni, megismerkedtem veled és kialakítottam egy olyan baráti kört, amire már régóta vártam. Levágattam a hajamat, befestettem feketére. Lett egy piercingem.

Már nem hasonlítok a régi lányra.

2023 Május 20.án pedig elindulunk közösen Olaszországba.

Tudod sok dolog történt az elmúlt két évben de ez lesz az amivel lezárom az egészet és magam mögött hagyom.

Nem lehet véletlen, hogy az utolsó vágásom évfordulójára tették az időpontot.

Kihagytam pár dolgot, például a régi szerelmemet, vagy a pár hónappal ezelőttit és egy másik barátot akit hasonlóképpen szerettem mint a többieket. Nem fértek bele, vagy talán nem is akartam, hogy beleférjenek. Téged is kihagytalak, de úgysem fogod sosem elolvasni.

Túl hosszú lenne róluk beszélni, túl felesleges, túl erőltetett. Hozzájuk nem kapcsolódott sem törés sem pedig gyógyulás. Majd talán valahol máshol leírom az ő történetüket is.

A tiédet pedig megőrzöm magamnak.

[vekedismekedi]

FILMKRITIKA

MIELŐTT BEFEJEZI RÖPTÉT A DENEVÉR (1989)

R.: tímár péter fsz.: MÁTÉ GÁBOR, GARAS DEZSő,BERERGI PÉTER, és gáti oszkár a ‘80-as évek végének magyarországa igen misztikus helyszín volt a filmművészet egén. a szomszédok lobotómiát idéző kulturális nyugalmának előszelét lehetett érezni már akkor, amit természetesen a totális lehozás, pesszimizmus, nyomor, fájdalom, beletörődés, melankólia, és egyéb lehangoló szinonímák előztek meg.  ámde tímár péter ennek szöges ellentéte volt, aki az egészséges erotikát csinálta, melyen oly sokan nevettek. HAHA EZEK VISSZAFELE JÁRNAK, mondták a nézők. HAHA, HOGY BESZÉLNEK, MILYEN FURCSÁN, állapították meg. ezzel tímár péter felpezsdített valamit, és már épp kikiáltották volna a nagy bohókás csirkefogónak a magyar filmek MILIŐjében, amikor is megcsinálta ezt a filmet. ezt a filmet én sosem láttam, de most pár napja letöltöttem az enkórról az egyik ekszem felhasználójával. tátott szájjal és gyermeki áhítattal lestem a fordulatokat, melyek igen nagy meglepetést okoztak. például szpojler máté gábor fürödni akar nőnemű szeretőjének fiával, akivel mókás és ártatlan beszélgetéseket folytattak csak addig. csak nem akarja megbaszni ezt a 15 éves fiút, kérdeztem magamtól, hisz ez egy tímár péter film, bár igaz, hallottam hogy pszichológiai thriller és hűha, dehát ilyen kemény vizekre nem evezhet. majd kiderült, hogy de. a buzik vérszomjas pedofiliájáról szól tehát ez a film meghökkentő kendőzetlenséggel, mely igen nagy problémákat okozott magyarországon, amit persze elhallgattak. a “meleg probléma” ahogy tímár péter egy interjúban szó szerint említette műve kapcsán 2014-ben, melyből az is kiderült, hogy a film alapötlete egy rádióműsorban hallott beszámolón alapul, tehát a történet bizonyosan valós tényeken alapul, valódi gonosz buzikról, akik kíméletlenül vadásznak fiatal fiúkra. ámde a keservesen síró máté gábor már nem vérszomjas manipulátor szörnyeteg, mikor szeretlek felkiáltásokkal ad szerenádot a rémülten szobájába zárkózott fiúnak. ez a jelenet okozta érzelmi kettősség olyannyira megrázó, hogy ilyet még nem is láttam filmen, csak a saját életemben. elképesztő mik vannak, csettintettem, aztán a film végeztével szuperül aludtam, hogy végre egy 30 éves film, amit eddig nem láttam, és most megnéztem. de jó! majd a ‘90-es években persze tímár péter a zimmer feri és a csinibaba kapcsán egyszerűen visszatáncolt játszi könnyedséggel a habkönnyű bohókázásba, mellyel ártatlan és önfeledten lelket kényeztető karamellöntetbe áztatott jókedélyt adott a közönségnek celluloidba öltve, amitől én személy szerint elhányom magam, ha lehet még jobban mint a buziktól.

a film értékelése: 7/10 egyszer meg lehet nézni egy kép a filmből:

[hicapacity]

A következményekkel

NEM tudunk mit kezdeni, mert NEM is lehet. A folyamatot kell kezelnünk. Erőszak az, ha nem bánod, ha valaki megsérül. Erőszakosság nem kívánt viselkedés, mert felelőtlen és destruktív. Hidegen hagy, ha megsérülsz. Ez erőszak. Ez a gonosz. A passzivitás, a NEMtörődömség, a tétlenség, a félrenézés, a rezignált beletörődés a bolygó, és az ökoszisztémák elleni erőszaktételek láttán.  Csakis ez dönti nyomorba és pusztulásba az emberiséget, nem más!

#erőszak #erőszakszervezetek #családon belüli erőszak #következmény #konzekvencia #passzivitás