#fóbiák

[idonttalkwithpplhere]

Mindenkinek van valami félelme, aki azt állítja, hogy neki nincs, az hazudik.

#félelem #félelmek #fóbia #fóbiák #emberek #érzések #szerelem #szenvedély #betegség #alkohol #cigi #drog #szex #szexualitás #hazugság #hazug #igazság #önértékelés #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját

[bagdyernoke]

Érdekes gondolat, hogy mindenhol, mindig figyel egy kacsa. Ez a fóbia, az anatidaephobia, ritka, de valós, és súlyos szorongást okozhat a szenvedőknek. Ha úgy érzed, hogy ez a fóbia érint, fontos, hogy szakemberhez fordulj.

Fontos megjegyezni, hogy a kacsák nem feltétlenül figyelnek minket. Természetesen, ha egy tó mellett ülünk, vagy etetjük őket, akkor valószínűleg figyelni fognak minket. De a kacsák általában a saját dolgukkal foglalkoznak, és nem figyelnek minket állandóan.

Ha aggódsz amiatt, hogy a kacsák figyelnek, van néhány dolog, amit tehetsz:

Kerüld el a vízpartokat és más helyeket, ahol sok kacsa van.

Ha kacsát látsz, ne nézd meg, és ne fordulj felé.

Viselj napszemüveget és kalapot, hogy elrejtsd az arcodat.

Ha szorongást érezsz, hallgass megnyugtató zenét, vagy olvass egy könyvet.

Ha a fóbia súlyos tüneteket okoz, fontos, hogy pszichológushoz fordulj. A kognitív viselkedésterápia hatékony lehet a fóbiák kezelésében.

Ezen kívül, itt van néhány további tipp, ami segíthet:

Beszélj a félelmeidről egy baráttal, családtaggal, vagy terapeutával.

Gyakorold a relaxációs technikákat, mint a mély légzés vagy a meditáció.

Ne feledd, hogy a kacsák nem bántanak.

Összpontosíts a pozitív dolgokra az életedben.

Ha követed ezeket a tippeket, akkor jobban kontrollálhatod a fóbiádat, és kevésbé fogsz aggódni amiatt, hogy a kacsák figyelnek.

Fontos megjegyezni, hogy nem vagyok orvos, és ez a válasz nem minősül orvosi tanácsadásnak. Ha bármilyen aggodalmad van a mentális egészségeddel kapcsolatban, kérlek, fordulj szakemberhez.

Csevej az AI Barddal.

[onsieluenkeli]

Épp a minap töprengtem el azon, hogy milyen nehéz még a legegyszerűbb, és a legegyértelműbb dolgokat is közvetíteni az emberekhez úgy, hogy ők is tisztán megértsék. Az átadással is sokszor nagyon komoly bajok vannak, mert rengeteg lehet a tévedés...

Például

100 éve a varieté műsorok, és a mozik még tele voltak blackface-es előadókkal, és hiába rít le róluk, hogy mennyire csak karikatúrák, sztereotipizált gúnyok, és egy kicsit sem olyanok mint a valódi fekete emberek, senkinek nem esett le! Azután ugorjunk a 80-as, vagy a 90-es évekre. Én még emlékszem milyen kínos, és furcsa cikkek születtek a melegekről, és az AIDS-ről. A heteroszexuális újságírók szabályosan vért izzadtak. Nagyon nehéz volt Elton Johnt embernek is látni, és nem csak puccos előadónak, vagy Freddy Mercury-t szintén nem egy AIDS-es b*buzinak gondolni. Ég és Föld a különbség, a mai lmbtq felé való nyitottság mellett a világ. És akkor ott vannak még a personal problémák, például a mostanság aktuális Tourette szindróma, vagy az ALS = Ezek már nem csak nyavalyákként dominálnak a szemünkben, és nem érzünk végtelen lesajnálatot irántuk. Hisz ök ügyesek, és rendkívüliek a szemünkben! = A normálisabb bemutatás miatt, jobban is értjük a körülöttünk levőket.

És akkor itt van nekem a filofóbiám. Egy ideje már (szándékosan) nem jöttem ezzel. Azért mert az örökös magyarázkodás nem segít, csak milliószor a sz*rt realizáltatja velem. Az online világban pedig a tinik felkapták a témát, nekik tetszik, de ők is rossz szemüvegen keresztül értelmezik. Telepakolták a netet mindenféle depressziós, dark, szívfájdalmas idézetekkel, és ábrázolásokkal. Az orvosi leírások pedig túlságosan ridegek. És létezik kettő darab film is, amelyek teljesen rosszul mutatják be ezt, arról nem is beszélve mennyire kellemetlen azoknak, akiknek tényleg filofóbiájuk van! Az egyikben basszus egy vérben úszó menyasszonytól retteg egy srác. <- Ez legalább akkora hülyeség mint a blackface! Egy japán filmben is előfordul egy filofóbiás szereplő, méghozzá lány, és tűpontos az ábrázolás, de azzal meg az a baj, hogy nem sokan ismerik.

Mi nem látunk rémképeket, csak egy nagyon ösztönös vedő/óvó félelem alakul ki nálunk, ahogy a tériszonyosoknál, vagy a többi fóbiásnál. Furcsa, néha észrevétlen, és szőrnyű.

Amikor még meséltem erről, volt olyan, aki elkönyvelt olyannak, hogy akkor „szeretni képtelen” vagyok. Kegyetlen volt, és bunkó. Szóval egy ideje már inkább félretettem ezt, és csak a jó, és az optimistább dolgokra koncentrálok.

És most itt van ez a klip, Harry Styles meg a 🦋 pillangó... Hihetetlen. A Flórával óvodás korunk óta a miénk is, és időről-időre visszatér. Kezdem megszeretni. Hiába nem akarom, valahogy mindig megtalál. Itt van, ott van, meg amott. Smile!

Szóval van ez a klip amit egy Ukrán csaj rendezett, még a háború előtt, és szerintem zseniálisan mutatja meg azt, hogy lehet „zizid”, és „crazy” életed. De várj, mert nem az egyetlen vagy! Sokaknak lapulhat traumájuk, és ezekből később lehetnek fóbiák, vagy ismétléses ocd, vagy figyelemzavar és adhd, olyan körforgásokkal, lelkiismeret-furdalásokkal, és hibákkal is rendelkezhetünk, az ölelések, és a jó tulajdonságok mellett, és ezek nem szűnnek meg.

A klip egyértelműen segíteni akart, sokunknak. A lány (Harry mellett) pedig egy énekes csajra emlékeztet, aki már jó pár éve szingli, és nagyon komoly szakításokon ment keresztül. A szívét rendesen megcincálták, és megértem őt. Tényleg olyan mint egy mozdulatlan szobor. Egy olyan akinek az ölelés kellene, csak az, de az nagyon.

A klip philophobiás félelmet is megmutatja, egy tudatalattit, és a végén pedig felemelő látni azt, hogy Harry akkor is jól van, és nevet a végén.

A Flóra megint hamarabb kiszúrta 👏, nekem is tetszik. Örülök, érthetőbb. És végre nem érzem magamat szörnyen, és egyedül ebben. Smile :)

.

[babyfasirt]

Igen, tisztában vagyok vele hogy depressziós vagyok és szorongok. Fóbiáim vannak és alvászavarom. Köszönöm, nem kell az arcomba köpni, tudok róla.

#tudom #fóbia #depresszió #szorongás #fóbiák #alvászavar

[sebestyeneszter]

Miközben ezeket a sorokat írom, látok a szemem előtt meggyötört gyerekeket, akiknek mély szomorúság ül a szemükben. Akiknek a tekintetük fájdalmat okoz, mert magában rejti azt a töménytelen szenvedést, amit el kellett, vagy kell viselniük. A szenvedés látszik a testtartásukon, a mozdulataikon, a porcelán baba kinézetű arcukon, ami görcsösen próbálja rejtegetni a félelmet, a rettegést. Az arcukon a szegényes mimikán, vagy annak teljes hiányán is látszik, hogy súlyos, sötét titkokat cipelnek. Arcizmaik is le vannak fagyva a félelemtől, a szégyentől, és attól, hogy tudják, nem beszélhetnek. Minden izmukat megfeszítik, hogy a titkot tartani tudják, hogy ne kerüljenek még annál is nagyobb bajba, mint amekkorában már alapból vannak. Arcukat, testüket is szabályozzák, nehogy épp egy hirtelen grimasz, vagy egy testkifejezés árulkodjon arról, mekkora bajban vannak. Fogságban élnek, de jól tudják, hogy ha bárkinek is beszélni mernek arról, ami a fogságban zajlik, végük van. Épp ezért nem kérnek segítséget, mert nem kérhetnek. Épp emiatt lesz a testtartásuk annyira szabályozott, arcuk rezzenéstelennek tűnő, mert minden egyes mozdulatukat kontrollálják.

 Életbe maradásuk záloga, hogy el tudjanak rejteni minden létező érzést. Az élet egyik legundorítóbb fintora, hogy ők akkor tudnak életben maradni, ha meg tudnak ölni magukban mindent, ami gyermeki. 

A csillogó tekintetet, a kiváncsi szemeket, a kitörő lelkesedést, az önfeledtséget, a felszabadultságot, a gyöngyöző kacajokat, és úgy jellemzően minden érzelemkifejezést. Az egyetlen eszközük, hogy a rájuk leselkedő veszélyt valamelyest kontrollállni tudják, ha mindent csírájában elfojtanak, letiltanak, minden gyermeki érzést megölnek magukban, nehogy bármi is árulkodjon a szörnyű, mocskos titkukról. Épp ezért olyan ijesztően szomorú a tekintetük, mert az beszél helyettük. Sokan mélyen, hosszan belenéznek a felnőttek szemébe, a tekintetükkel sóvárognak, könyörögnek a segítségért, a szeretetért. A szemükön látszik, hogy mindig ébernek kell lenniük, mindig figyelniük kell, mert sosem tudhatják, honnan jön a veszély.

Miközben ezeket a sorokat írom, látok magam előtt felnőtt nőket és férfiakat is, akiknek az életük félresiklott, és sokáig nem is tudták az okát. Talán most sem tudják. Akik már gyerekkorukban megszokták, hogy a szenvedés a hétköznapjaik teljesen természetes része és velejárója, az öngyűlölet, a bűntudat, a szégyenérzet és a szorongás pedig olyan szorosan kapcsolódik minden napjukhoz, mint másnak az evés vagy az ivás. Sokan közülük olyan erős pánikok, rettegések, fóbiák mellett menedzselik és viszik az életüket, ahogy egy jó bánásmódban töltött gyerekkorral felnőtt emberek egy napjukat sem tudnák elképzelni. 

Egy szörnyű gyerekkor túlélői ők, akik sokszor még mindig nem beszélnek a szörnyű titkaikról, mert még mindig szégyellik, vagy még mindig félnek, vagy mert nem találnak szavakat kimondani a kimondhatatlant.

Miközben ezeket a sorokat írom, látok magam előtt olyan felnőtteket, akik képesek egy gyerek ellen a legszörnyebb bűnt elkövetni, amit csak lehetséges. Akik képesek egy gyereket olyan módon használni, ahogy azt soha nem lenne szabad. Látok magam előtt olyan felnőtt embereket, akik gyerekek gyerekszobáját orgiák helyszínévé, ezzel a gyerek számára kínzókamrává változtatták, ahol a kínok kínját kellett átélnie. A gyerekkorukat pedig pokollá tették. Most hozzájuk szeretnék szólni. Ha csak annyian lennének, mint amennyiről nekem tudomásom van, már az megemészthetetlen lenne.

Hozzád szólok, aki képes voltál egy gyereket használni a beteg vágyaid kielégítésére. Hozzád szólok, aki ezzel el merted lopni a gyerekkorát. Hozzád szólok, aki tank módjára döntötted le az ő határait. Hozzád szólok, aki úgy döntöttél, jogod van bántani őt, jogod van fájdalmat okozni neki. Aki gyilkolni merted az ő lelkét. Aki kínozni merted a testét.

Sokan mondják, hogy beteg vagy, mert egy ép elméjű ember soha nem lenne képes egy gyereket használni a szexuális vágyaira, erőszakot követni el rajta, soha nem lenne képes úgy hozzányúlni egy gyerekhez, ahogy azt te teszed, vagy tetted. Beteg vagy, ez nem kérdés.

De a betegséged soha életedben nem fog téged felmenteni. Te ugyanis minden egyes alkalommal döntési lehetőséget kaptál. Ahol és amikor dönthettél volna másképp. Dönthettél volna úgy, hogy nem rendeled alá őt a saját betegségednek. Dönthettél volna úgy, hogy nem kínzod. Dönthettél volna úgy, hogy te a betegséged ellenére ember maradsz.

De te rosszul döntöttél. Annyiszor, ahányszor hozzáértél. Te úgy döntöttél, hogy pusztítasz, bántasz, kínzol, rombolsz. Te úgy döntöttél, hogy teret adsz a beteges vágyaidnak, hogy hagyod azokat elhatalmasodni magadon. Te úgy döntöttél, hogy semmibe veszed őt, a fájdalmát, a szenvedését, az érzéseit. Te úgy döntöttél, hogy embertelen módon csakis és kizárólag saját magaddal foglalkozol, hogy felhatalmazod magad arra, hogy darabokra törd a lelkét, hogy gyilkold a személyiségét, és kínozd a testét. Te úgy döntöttél, hogy tárgyként kezeled, és porig alázod ahányszor csak kedved szottyan. Te úgy döntöttél, hogy bemocskolod őt, hogy elveszel tőle mindent, ami az övé. A testét, az ártatlanságát, a gyerekségét, a gyerekkorát, a méltóságát, az önérzetét, a biztonságérzetét. Ahányszor lehúztad, vagy letépted a ruháját, vagy a bugyiját, annyiszor fosztottad meg őt mindentől, ami őt illette volna, és véletlen sem téged. Megfosztottad mindentől, amire szüksége lett volna. 

Te minden egyes alkalommal úgy döntöttél, hogy embertelen aljassággal gyilkolsz egy gyereklelket, és töröd darabokra őt.

Azt is tudom, hogy gyakran voltak, vagy vannak melletted olyanok, akik ép ésszel felfoghatatlan módon valamiért segítenek neked. Vagy csak félrenéznek, vagy csak hallgatnak, eltakarítják utánad a mocskodat, eltusolják a dolgaidat, de olyan is van, aki szó szerint feláldozza és tálcán kínálja a gyereket neked, és a kínzásodnak. Aki szó szerint a tettestársad, a bűntársad, a szövetségesed a lélekgyilkosságban.

Nehéz nektek mit mondani. Annyit biztosan tudok, hogy nincs felmentésetek, és nem is lesz soha. Lehet, hogy a gyerek, akit bántottatok, darabokból kellett, hogy felépítse magát, az viszont biztos, hogy a ti lelketek meghalt. Saját magatok öltétek meg, szépen lassan. Mert élő, érző lélekkel nem lehet egy gyereket szexuálisan használni, erőszakolni, sem ezt végignézni, vagy segíteni. Ahogy a szörnyű késztetéseiteknek egyre nagyobb teret engedtetek, úgy sorvadt el a lelketek. Magatoknak köszönhetitek.

Az elmúlt időszakban rengeteg embert ismertem meg, akiket gyerekként használtak. Tudom, hogy kínok közt, véres verejtékkel küzdenek a méltóságuk visszaszerzéséért, az énképük helyreállításáért, a szorongásaik enyhüléséért, a szégyentől való megszabadulásért. Sőt, azt is tudom, hogy bizonyos mértékben egész életükben küzdeni fognak.

Én rettegnék a helyetekben. Mert ezekben a küzdő emberekben annyi erő van, amennyit ti elképzelni sem tudtok. Megtörni akartátok őket, de hősöket faragtatok belőlük. Ki fognak törni a némaság börtönéből, nem fognak többé falazni nektek. Vége lesz annak a világnak, amikor ők szégyellik magukat helyettetek. Vége lesz annak a világnak, amikor teljesen megnyugodva dőlhettek hátra a foteljeitekben, mert azt képzelitek, ők egész életükben hallgatni fognak. Nem fognak. Nem fogják az egész életüket arra áldozni, hogy takargassák a mocskaitokat, a vétkeiteket.

Minél több gyerekkori abúzus túlélőjét ismertem meg, annál biztosabb vagyok abban, hogy nagyon közel van az az idő, ami nektek nagyon fog fájni. 

Mert ők összerakták magukat, ha kellett ezer darabból, gyógyultak, erősödtek, miközben a ti lelketek halott maradt. Miközben ti elvesztettétek a hatalmatokat felettük.  

Bár a titok és a tabu miatt nagyon sokan nem nyerték el méltó büntetésüket közületek, amit tettetek, nem fog következmények nélkül maradni. Amit tettetek, ki fog derülni. Ti megpróbáltátok megfosztani ezeket a gyerekeket, vagy most már felnőtteket a méltóságuktól, de ők ezt visszaszerzik maguknak, a tietek viszont végleg elveszett. 

Sokan közületek lehet, hogy évtizedeket is megúsztatok következmények nélkül, de az emberi vétkek olyan felfoghatatlan sötét bugyraiba merészkedtetek, amik előbb vagy utóbb úgyis megbosszulják magukat. Mert az élet a kiegyenlítésre törekszik. Nagyon sokan fognak undorodni tőletek. Aki ilyen mértékű aljas pusztítást végzett, szerintem nem sok jóra számíthat. Kezdjetek el félni, az idő nem nektek dolgozik.

2020. április

#abúzus #incesztus #gyerekbántalmazás #bűn #bűnhődés

[babi-0417]

#magyar tumblisok #magyar idézetek #saját kép #kép #szerelem #elengedés #fobia #félelem #fóbiák #virágok #kurvaélet #élet #fájdalom #hiányzol #szeretet #szeretet hiány #magány

[hamaradtamvolna]

Fóbiák

"Barát": Cherophobiás vagy?

Én: Az meg mi?

"Barát": Jókedvtől való félelem.

Én: Sok fóbiám van, de pont olyan nincs.

"Barát": Akkor miért nem jössz ki velünk?

Én: Azt hittem, mythophobiátok van és én nem akarlak titeket megijeszteni.

"Barát": Az mi?

Én: Hazugságtól való félelem.

#magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #egy nap #fóbia #félelem #hamis mosoly #hamis barát #hazugság

[felejtsd-el-kislany]

Hihetetlen, hogy egyetlen arc mögött mi minden rejlhet. Étkezési problémák, traumák, hisztik, szerelmi bánat, boldogság, betegségek, fóbiák, érdekes világszemlélet, halálvágy, hit, érdeklődési kör, tudás, rajongás, zenei ízlés, szexuális beállítottság, terror, elhivatottság és még rengeteg minden. Ha ránézel egy idegen emberre nem gondolsz bele, hogy mennyi minden lakozhat benne. Hihetetlen, hogy mennyire különbözőek az emberek. Sosem tudhatod, hogy min mennek keresztül azok, akik szembejönnek veled az utcán. Valószínűleg még a saját barátaidról sem tudsz mindent. Mindig legyél kedves, mert lehet, hogy valakit ezzel menthetsz meg.

[centerforhavening]

Congratulations  to Kristof Tamasi on becoming a Certified Havening Techniques ® Practitioner. Üdvözöllek a profilomon! 2012 ota foglalkozom különböző terapiakkal, Biofield Tuning vagy 'biomezo hangolassal', Systematic Kinesiology es jógaterapiaval. Örömmel es nagy izgalommal osztom meg veletek ezt a kitünő új technikat: a Havening Touch-t magyarul is! A Havening egy tudományosan megalapozott eljáras - az EMDR-hez vagy az EFT-hez hasonloan - kivaloan alkalmas a poszttraumás stressz szindróma es egyéb szorongásos állapotok gyors, hatékony es tartós változást hozó kezelésére. A Havening – az angol haven: kikötő, menedék szóból – egy rendkívül hatékony módszer traumák, fóbiák, krónikus stressz kezelésére, melyet az újabb idegtudományi kutatásokra alapozva a Ruden testvérek fejlesztettek ki Amerikában. Segítségével jól kezelhető: minden olyan trauma, amely testi vagy érzelmi bizonytalanságot okoz; különféle fóbiák, mint a tériszony, a tömegközlekedéstől, repüléstől, vezetéstől, rovaroktól való félelem stb.; a túlzott stressz vagy az elnyomott, rosszul kezelt érzelmek: düh, frusztráció, érzelmi túlterheltség stb. A Havening a test biológiai szintjén teremt biztonságos helyet. Amikor trauma ér minket, vagy valamilyen fóbiánk alakul ki, az agyunkban az amygdala bekódol egy riasztórendszert, s ez lehetővé teszi, hogy a későbbiekben képesek legyünk nagyon gyorsan reagálni a hasonló veszélyekre. Ha vészhelyzetet észlelünk, beindul a riasztórendszer, a pupillák kitágulnak, a szív szaporábban ver, több oxigén és cukor jut az izmokba – a test felkészül, hogy szembenézzen a veszéllyel: harcoljon vagy meneküljön. Előfordul azonban, hogy egy helyzet, emlékkép vagy érzés csak emlékeztet a veszélyre és a riasztórendszer akkor is beindul, ha valójában nincs rá szükség, számos kellemetlen tünetet okozva ezzel. A Havening… #haveningbudapest #havening #HaveningTechniques #HaveningPractitioner #healingtrauma #selfhavening #haveningtraining #mentalhealthawareness #newyearsresolutions https://havening.org/directory/grid/view/details/14/1128-Kristof-Tamasi https://www.instagram.com/p/CZov57AFKVl/?utm_medium=tumblr

#haveningbudapest #havening #haveningtechniques #haveningpractitioner #healingtrauma #selfhavening #haveningtraining #mentalhealthawareness #newyearsresolutions

[hunterzsthompson]

Foreign Fields - Fake Arms

Úgy négy évvel ezelőtt, a gimi utolsó évében a rajztanárunk egy - engem azóta kísértő - reggelen ismeretlen indíttatásból levetített nekünk egy rövidebb filmet (reklámot?), amiben valami északi ország kisvárosában a hófödte erdőségek panorámája mellett egy kunyhóban fém díszeket kovácsoltak emberek. Az apropó az, hogy ennek a zenekarnak két dala is szerepelt aláfestő zeneként a látottakhoz, az egyik ez, és bár kb. ez az egyetlen dolog, ami a gimis rajzórákon rám ragadt, mégis tök meghatározó lett ez a dal (meg a másik is), mert azóta is  az őszi/téli válogatás állandó darabja, és indokolatlanul sok emléket kötök hozzá. Ezzel összefüggésben ma elgondolkoztam rajta, hogy négy évvel ezelőtt is felsejlett már bennem az egyszerű élet egy vágyott képe, aminek keretén belül én kockás flanelingben favágóként élek egy olyan helyen, ahol mindig tél van, unalmamban szakállat növesztek, pipázok és elolvasom a világ összes irodalmi művét, ami a magány jegyében született, aztán esténként a kandalló mellett arra gondolok, milyen nemes és megnyugtató dolog munkával feledtetni az összes embert és okot, amiért száműzetésbe vonultam a világ elől. (igen, két lábon járó KLISÉ akartam lenni)

Erre ma ráeszmélek, hogy eltelt négy év, és mindezzel szemben olyan civilizációs problémákkal kell küzdenem, mint a pánik, a hipochondria (igen, az elmúlt másfél hónapban szó szerint azt hittem, hogy haldoklom), és mindenféle szociális fóbiák. Kandalló legalább még van itthon, ahogyan fát is vágtam ma, de aztán a tűz előtt éppen csak azon sikerült gondolkoznom, hogyan egyszerűsíthetném az életem, mint egy törtszámot, de aztán egyetlen szóval megválaszoltam a kérdést: sehogy. A biztató (?) az, hogy mellé mondjuk egészen jól átmentettem az éveken az alkotást, mert három hete párhuzamosan dolgozok négy zenén,  hét íráson, egymást követik a cikkeim a Kereten, és a kutatási ötletekkel is kb. már a doktori disszertációmra készülök, külön füzetet kellett nyitni nekik. Vagy lehet, hogy ez már a pszichózis utolsó fázisa, és éppen megőrülőben vagyok. Mindenesetre önnyugtatásul jegyzet ez magamnak: egyszer majd kiegyenesedik az egész, és megszűnnek a komplikációk.  (Ha meg éppen megőrülnék: alkotásaidnak soha ne higgy el semmit, egyedül csak azt, hogy “igen, mindig is ilyen szomorú voltál”.)

#foreign fields #Fake Arms #A másik amúgy a Names and Races #még mindig feldolgozatlan az idő múlása #indie #fall #winter #me #élet #én magam #mindennapok #őszi melankólia #történet #jegyzetek a hátoldalakra #petőfi helyett

[turbiea]

#kvíz

[negyart]

Lili és Péter – 17

Úgy tűnik számomra, hogy az emberek nagy részének van egy listája azokról a tulajdonságokról, amelyeket a szeretőiktől megkövetelnek. Nagyon konkrét módon akarnak szeretni egy bizonyos személyt, aki pontosan a kívánt tulajdonságokkal rendelkezik. De azt hiszem, senki sem kérdezi meg magától, hogy megérdemel-e egy ilyen személyt. Azt sem kérdezik meg maguktól, hogy mihez kezdenének egy ilyen személlyel, amikor megtalálják őt. Nincs tökéletes szerető vagy tökéletes kapcsolat. Semmi sem tökéletes. Eljön a pillanat a lepel és a maszkok lehullnak. És nagy esély van rá, hogy nem fog tetszeni, amit látnak. Egy ember. Egy idegen ember. Ellentmondások, démonok, fóbiák és frusztrációk. Méreg. Harag. Gyűlölet. Összetört álmok. És ha mindezt egyszerre látják, akkor kell választaniuk. El kell dönteniük, hogy szeretik-e ezt az embert vagy nem. És ez az egyik legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenniük. {Németh György – RP története (részlet)}

#németh györgy #RP története #könyv #írások

[aurumeletmuhelyblog]

Tudj meg többet a kognitív viselkedésterápiáról

„Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja.”                                                                                Epiktétosz                                                                                                

A kognitív viselkedésterápia Aaron Beck nevéhez fűződik, aki szerint a pszichés zavarok gyökere az információfeldolgozásban rejlik. Vajon hogyan kapcsolódhat össze a kettő egymással?

Gyermekkorunk során a korai tapasztalataink hatására mindannyiunkban kialakul egy saját, egyéni hiedelemrendszer, ami döntően meghatározza azt, hogy a jelen eseményeit hogyan értelmezzük. Ezek a korai élmények lehetnek például rendszeresen ismétlődő kijelentések vagy benyomások a szüleinktől, de lehet akár egy egyszeri,meghatározó esemény is. 

Az idő előrehaladtával kialakulnak bennünk saját belső szabályaink arra vonatkozóan, hogy mennyire tartjuk szerethetőnek vagy kompetensnek saját magunkat, biztonságos vagy veszélyes helyként tekintünk-e a világra, illetve hogy a jövőt reménytelinek vagy inkább zordnak gondoljuk. (Például egy depresszióban szenvedő személy önmagát értéktelennek látja, úgy gondolja, hogy a világban csupa rossz dolog történik és az emberek csak magukkal törődnek, továbbá a jövőben minden egyre rosszabb lesz, vagy ha valami gyanúsan jónak is tűnik, azt biztosan rossz dolog fogja követni.)

A velünk történő események értelmezése tehát nem egy passzív folyamat, hanem aktívan dolgoznak az életünk során kialakult, jól bejáratott belső struktúráink azon, hogy jelentést adjanak a történteknek. Az, hogy hogyan értelmezünk ebben a pillanatban egy adott helyzetet, nem pusztán a külső tényezőktől függ, hanem jelentős befolyással bír a már meglévő, saját értelmezési keretünk is.

Ha megértjük saját gondolatainkat és hiedelmeinket, jobban fogjuk érteni az érzelmeinket és a viselkedésünket is. Fontos, hogy felismerjük és tudatosítsuk, hol vannak a saját gyenge pontjaink, amelyekre érzékenyen reagálunk.

A kognitív viselkedésterápia lehetőséget nyújt arra, hogy egy objektívebb szemszögből tekintsünk magunkra. 

Segít abban, hogy jobban rálássunk gondolkodásunk egyéni struktúrájára és korrigáljuk a torzult értelmezéseket. 

A terápia mindig egy adott célra, főleg a jelenre és a jövőre fókuszál, ugyanakkor elengedhetetlen a múlt értelmezése is a probléma kialakulása szempontjából. Globális nézőpontján keresztül feltérképezi a gondolkodás, az érzelmek, a testi reakciók és a viselkedés egymásra gyakorolt hatását a kritikus szituációkban. Hatékonyságában nagy szerepe van az egyéni motiváltságának is, mivel fontos a találkozások közt eltelt idő alatta házi feladatok elkészítése. A kognitív viselkedésterápia a rövidterápiás módszerek közé tartozik, a problémától függően 10-20 alkalom szükséges egy befejezett terápiás folyamathoz. Ilyenkor a segítővel közösen, egyenrangú társként zajlik a munka. 

A végső cél, hogy a kliens önmaga terapeutájává váljon: megtanulja felismerni a gondolkodásbeli torzításokat, értelmezni tudja annak okait és eredetét és ezek alapján számára kedvező módon változzon a viselkedése.

A kognitív viselkedésterápia széles körben alkalmazható. Bizonyítottan hatásos például depresszió, evészavar, pszichoszomatikus problémák, pánikbetegség, fóbiák, szociális szorongás és más szorongásos zavarok kezelésében. Emellett ajánlott mindazoknak, akik szeretnék jobban megismerni önmagukat és megérteni saját viselkedésüket, továbbá azoknak is, akik valamilyen szokásukon szeretnének változtatni.

Forrás: Beck, J. S. (2011). Cognitivebehaviortherapy: Basics and beyond. Guilfordpress.

Szisz Lilla pszichológusunk cikke

#pszicho pszichológia kognitívviselkedésterápia

[iwantallofyou17]

Reneau Z. Peurifoy - Szorongás, fóbiák, pánik

[sebestyeneszter]

Minél többet hallani a szorongásokról, talán annál könnyebb belegabalyodni. Honnan tudjam, hogy szorong a gyerekem? Honnan tudjam, hogy ez a szorongás normális-e? Egyáltalán van-e normális szorongás, vagy minden szorongás kóros és ártalmas?

Nem lehet felnőni szorongás nélkül, még a legideálisabb gyerekkorban sem, a legideálisabb körülmények között sem. Minden fejlődés, felnövekedés együtt jár bizonyos szorongásokkal, ami mindenkit érint. Kisbabakorban például, ahogy a baba fejlődik, és felfogja, hogy ő és az anyukája két külön személy, megjelenik az egészséges fejlődéssel a szeparációs szorongás, amikor a kisbaba nyugtalanná válik, ha az anyukáját nem látja. Teljesen egészséges része a fejlődésnek, ez a fajta szorongás átmeneti. Óvodáskorban a gyerekek szoronghatnak a sötéttől, és az élénk fantáziájuk szülte szörnyektől, mumusoktól, valamint ebben a korban már elkezdődhet a szeretett személy elvesztésétől való félelem. Ekkor fogják fel, hogy az életünk véges, és mindannyian meg fogunk halni, ami óhatatlanul szorongást szül. Iskoláskorban a fantáziafélelmek helyébe leginkább a teljesítményszorongások lépnek, valamint ilyenkor jelentkezhet pl. a betörőktől, katasztrófáktól, balesetektől való félelmek. Minél többet tudnak a világról, annál inkább találkoznak ilyen esetekkel, annál inkább látják, hogy nemcsak jó dolgok történnek, nemcsak jó emberek vannak a világban.

Ezek a szorongások a fejlődés teljesen természetes velejárói, ami persze véletlenül sem azt jelenti, hogy ne foglalkozzunk velük, csupán annyit, hogy nem kell aggódni miattuk. Szülői segítséggel, támogatással maguktól elmúlhatnak, csupán átmeneti jellegűek.

A szeparációs szorongáson sokat enyhíthetnek a kukucs játékok, a bújócska, amikor a baba megtapasztalhatja azt, hogy attól, mert az anyukáját nem látja, attól ő még létezik. Pici babakorban sokszor érdemes rövid időre való eltűnéssel, pár pillanatra egy kendő mögé bújással kezdeni, majd ahogy nő a baba, ezt az időt lehet egyre tovább húzni. Ovis gyerekek szorongásain nem segít, ha azt mondjuk, hogy ne félj a szörnyektől, mert szörnyek nem léteznek. Az segít, ha segítünk megküzdeni a szörnyekkel, együtt kitaláljuk, hogyan győzzük le őket, vagy szelidítsük meg őket, hogy ne legyenek többé ijesztőek.  Sötéttől való félelmen segíthet egy halvány fény a szobában, egy kislámpa, nem szükséges teljesen sötétben aludnia, ha úgy nem érzi magát komfortosan.

A haláltól, balesetektől, rossz emberektől való félelmen úgy enyhíthetünk leginkább, ha beszélünk róluk. Őszintén, nem hazudva, de mindig egy megnyugvást adva. Igen, mindenki meg fog halni egyszer, de mi vigyázunk magunkra, az egészségünkre, azért kötjük be magunkat az autóban, hogy ne legyen nagy bajunk egy balesetnél sem. És igen, vannak rossz emberek, de mindig megvédünk tőlük, vigyázunk magunkra, a házunkra, és rád/rátok is.

Vannak azonban a szorongásnak olyan jelei, és olyan formái, amik igen hosszú ideig fennmaradnak, és jelentős mértékben megnehezítik a gyerekek mindennapjait.

Ha szorongó gyerekekre gondolunk, sokan befele forduló, csendes, magába húzódó, körömrágó, halkszavú gyerekeket képzelnek maguk elé, de a szorongás ennél jóval változatosabb tüneteket képes produkálni. Mikor magatartásproblémás gyerekeket szimplán neveletlennek titulálunk, gyakran nem látjuk a problémás, esetleg agresszív viselkedés mögötti szorongást, és emiatt ezek a gyerekek a szorongásoldó, segítő szándék helyett inkább szigorú, nevelő célzatú, kemény hozzáállásban részesülnek, ami nem oldja a szorongásukat. Szorongásról árulkodhat a viselkedés problémákon túl a körömrágás, szájtépés, bőrtépkedés, tikkelés, dadogás, evési, alvási nehézségek, gyakori hasfájás, fejfájás, hányinger, testi szorongásos tünetek.  

A szorongás enyhébb tünetein rengeteget tud enyhíteni a szabad mozgás, a szabad levegőn való futkározás, rollerezés, biciklizés, torna. Minél többet mozog egy gyerek, minél jobban bele tud feledkezni egy kiadós rohangálásba, annál kevesebbet fogja a körmét rágni, vagy a száját tépkedni. A feszültség ekkor sokkal könnyebben talál más kiutat magának, sok feszültség levezetődik a mozgással, hiszen mozgás közben rengeteg feszültség szabadul fel. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a szabad mozgás szorongásoldó, amikor a gyerek csak úgy rohangál a szabadban, barangol a természetben és azt teszi, amihez kedve van. Sokféle sport jó hatással lehet a gyerekekre, ugyanakkor ott már elvárások is vannak, gyakran túlzóak, és kemények, akár a szülő, akár az edző részéről, ezért ezeket nem sorolnám a szorongásoldó próbálkozások közé.

Ahhoz, hogy eldöntsük, egy szorongásos tünet mennyire súlyos, és milyen segítséget igényel, gyakran nem mindegy, hogy hány éves korban jelentkezik, és mennyi ideig tart. Vannak olyan gyerekkori tevékenységek, melyek kiskorban az önmegnyugatás eszközei, mint pl. a cumizás, ujjszopás, a test hintáztatása, ezeknek előfordulása inkább nagyobb korban árulkodik szorongásról, különösen, ha túl gyakran fordulnak elő. Ha pl. egy ovis gyerek még az ujját szopva alszik el, nem kell feltétlen kóros szorongásra gondolni, de ha idősebb korában is rendszeresen, több élethelyzetben használja ezt az önnyugtatást, akkor valószínű, hogy súlyosabb szorongás állhat a háttérben.

A szeparációs szorongás babakorban, 7-8-9 hónapos kor körül teljesen természetes, az óvodába menéskor, a szülőktől való első elszakadáskor szintén, de ha pl. iskoláskorban jelentkezik úgy, hogy a gyerek rendszeresen sír a szülőtől való búcsúzáskor, vagy rosszul lesz, esetleg öklendezik, hányingere lesz, netán hány is, az már mindenképp speciális segítséget igényel.

Súlyosabb szorongási formák a bepisilés, bekakilás, gyakori hányás (ami nem indokolt orvosilag) különféle fóbiák, pánikrohamok, és a kényszeres tünetek: kényszergondolatok, és kényszeres cselekvések, különféle rituálékhoz való makacs ragaszkodás.

A szorongás okai

A gyerekkori szorongásnak számtalan oka lehet, gyakran nem egyszerű kibogozni, pontosan mi is okozza a gyereknél a különféle tüneteket.

Szorongást okoz a túlzott szülői szigor, ahol a gyerek megfélemlítve érzi magát, ahol az állandó megfelelési kényszer uralja a viselkedését, ahol túl nehéz, vagy lehetetlen az elvárásoknak megfelelni. Ugyanakkor ennek az ellenkezője, a teljes szabadság, amikor a gyereknek mindent lehet, mindent szabad, szintén súlyos szorongásos panaszokhoz vezetnek. Mégpedig azért, mert a gyereknek szüksége van iránymutatásra, szüksége van korlátokra, keretekre, ezek nélkül elveszettnek érzi magát. Ha nem tudja, mihez igazodjon, nem tudja, mit várnak tőle, nem tudja, minek mi a következménye, nincsenek korlátok, melyek biztonságot adnak, amikbe kapaszkodhat, igazán ijesztő lehet egy gyerekléleknek. Leginkább biztonságot adó bánásmód, a vasszigor, és a totális szabadság között található , amikor a gyerek tudja, hogy mik a szabályok, mik a korlátok, amikbe kapaszkodhat, tudja, hogy milyen reakciókat vált ki a szüleiből a viselkedése, tudja, miért fognak haragudni, tudja, hogy mit nem helyeselnek, és azt is tudja, hogy ha haragszanak rá, akkor is imádják, és szeretik. De nem megfélemlítéssel tartatjuk be vele a szabályokat, nem vasszigorral, sokkal inkább együttműködve, együttműködésre bíztatva. Biztonságot adó együttműködés, ha tiszteletet és megértést kap, és az együttműködés neki is jó, az ő szempontjait, érzéseit, korát, és szükségleteit is figyelembe veszi.

A szorongásos tünetek, és különféle viselkedésváltozások megjelenését gyakran megelőzi egy nagyobb trauma, egy szeretett személy elvesztése (Gyerekek esetében egy kedvenc házi állat elvesztése is komoly veszteség), szülők válása, egy baleset, egy iskolai zaklatás...stb. Az ilyen negatív életeseményeket érdemes minél hamarabb feldolgozni, annál kevesebb kárt okoznak, annál könnyebben áll helyre a gyerek lelke, és biztonságérzete.

Ilyen esetekben mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, aki segítséget nyújt a gyereknek a traumái feldolgozásában.

Szorongást okozhat bűntudat is, minél erősebb egy gyerekben a bűntudat, annál jobban uralja a büntetéstől való félelem. A bűntudat okozta szorongások nagyon gyakran kényszergondolatokként jelentkeznek, amikor is folyton rossz dolgokra gondol a gyerek, azt érzi, hogy valami rossz fog történni. Görcsösen, és állandóan fél a betegségtől, balesetektől, saját vagy valamely családtagjának halálától. Van, amikor a kényszerproblémák nem állnak meg a gondolat szintjén, hanem különféle kényszercselekvések és rituálék uralják a gyereket. Pl.: állandó kézmosás, kényszeres tisztálkodás, sorrendbe rendezés, alváshoz, evéshez, elinduláshoz vagy bármilyen tevékenységhez kapcsolódó rituálék. Bár a kényszergondolatok kívülről nem látszanak, és a gyerek környezetének lényegesen kevesebb „problémát” okoznak, mint a kényszercselekvések, a gyerek számára a mindennapokat pokollá teszik, a gyerekeknek minden ilyen esetben feltétlen segítségre van szükségük.

Kényszeres tüneteknél szintén elengedhetetlen a szakember bevonása, mert komoly szenvedést okoznak a gyereknek a tünetei, és jellemzően olyan mélyről jövő problémákról van szó, melyeket nem lehet egy-két beszélgetéssel megoldani, jellemzően a gyerekek nem tudják megfogalmazni, mi is a problémájuk. Mindemellett elengedhetetlen a bűntudat oldása, amire a szülő is megpróbálhat odafigyelni. Ha nem is tudják megfejteni a bűntudat eredetét, de nagyon óvatosan kell az ilyen gyerekekkel bánni, nagyon vigyázni, nehogy bűntudatot keltsünk bennük, ha hibáznak. Ha a szülőknek vannak problémái, akár önmagukkal, akár egymással, fontos hangsúlyozni, hogy ez sosem a gyerek hibája. Bár a bűntudatot nem feltétlen oldja, mégis nagyon sokat segíthetnek az olyan tevékenységek, mint a homokozás, agyagozás, sarazás, vizezés, festés, ahol nem az alkotás számít, hanem a folyamat. Inkább festékkel való maszatolás. Egy tál vizben, lisztben, cukorban, lencsében való matatás is hatalmas élmény lehet az ilyen gyerekeknek, és mindamellett erősen szorongásoldó hatásúak. Bármely olyan tevékenység, ahol nincs teljesítmény, ahol nincs egy konkrét feladat, nincs egy konkrét megoldás, ahol csak a szabadság van, és a céltalan tevékenység, amit csak az öröm kedvéért csinálunk. Olyan tevékenységek, ahol nincs hibázási lehetőség.

Szorongásos panaszokat természetesen nemcsak egy nagyobb trauma okozhat, gyakori, hogy a gyerek életében jelen van egy folyamatos traumatizáltság. Nem halt meg senkije egy balesetben, nem volt részese egy brutális, erőszakos cselekedetnek, de folyamatosan rossz bánásmódban részesül, folyamatosan nem az életkorának, vagy a személyiségének megfelelő bánásmódot kapja, folyamatos konflktus van a családban, vagy folyamatosan azzal az érzéssel küzd, hogy nem szeretik a szülei.

Sok szülő érzi úgy, hogy a gyerekek lelki épségének védelmében nem avatják bele őket a konfliktusaikba, nem beszélnek a problémáikról, nehézségeikről. A gyerekek azonban valami fantasztikus antennával vannak felszerelkezve, hiába nem beszélnek velük a problémákról, nagyon is tisztában vannak azokkal, érzik a szülő feszültségét, viszont, ha magyarázatot nem kapnak a feszült légkörre, akkor szorongani fognak. Mert ez egy bizonytalanságban tartja őket, érzik, hogy valami baj van, de nem tudják, hogy mi. Minél erősebb bizonytalanságban érzik magukat, minél nagyobb tabutéma a probléma, minél jobban próbálják a szülők titkolni a gyerekek előtt, annál erősebb lesz a szorongásuk.

Ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, őszintének kell lennünk hozzájuk. Nem szabad őket túlterhelni a problémáinkkal, nem kell őket beavatni a nehézségeink minden részletébe, de nem jó őket bizonytalanságban tartani. Ha a szülőknek egymással vannak problémái, nem érdemes eljátszani a tökéletes házassági jeleneteket, mert a gyerek átlát rajta, ugyanakkor megijed, amiért az, amit érez, és amit a szülők mondanak, egyáltalán nincsenek összhangban egymással. Nem szidjuk egymást a gyerekeink előtt szülőként, nem várhatjuk tőle, hogy bárki oldalára álljon, de annyit mondhatunk neki, hogy most éppen egy nehezebb korszakunk van, és igyekszünk megoldani. Vagy most egy picit összevesztünk, haragszunk egymásra, de meg fogjuk beszélni. Ha munkahelyi problémáktól szenved a szülő, vagy anyagi problémáktól, akkor is lehet annyit mondani a gyereknek, hogy most éppen átmeneti nehézségünk van, emiatt nyúzottabbak, türelmetlenebbek vagyunk esetleg, de sokat gondolkodunk a megoldáson, és kitalálunk valamit, ne aggódjon. Sokkal kevésbé okoz szorongást egy biztos helyzet, mint egy olyan, amikor fogalma sincs a gyereknek arról, hogy mi a baj, csak azt érzi, hogy baj van. Márcsak amiatt is fontos tisztázni ezeket a helyzeteket, mert ha érzi, hogy bízunk benne, és beavatjuk valamennyire a dolgainkba, az közelebb hoz bennünket egymással, és így nem önmagát fogja hibáztatni, ha a szülőkben feszültséget érzékel.

Több gyerekkel találkoztam már, akinek jelenlegi élethelyzete, családi állapota nem indokolta a szorongását, a gyerek jó bánásmódban részesült, szülőkkel, barátokkal, tanárokkal való kapcsolatai teljesen jól működtek, mégis erős szorongásos panaszoktól szenvedett.

Ritkán beszélünk arról, hogy a gyerekeink nemcsak a jelenlegi problémáinkat érzik meg, hanem a múltbeli fájdalmainkra, traumáinkra, begyógyítatlan sebeinkre ugyanolyan érzékenyek. Alice Miller pszichológus gyönyörűen fogalmazta ezt meg: 

“Minden emberben létezik egy saját maga elől jobban vagy kevésbé jól elrejtett zug, ahol gyermekkori tragédiája kellékeit őrzi. Ide csak saját gyermekeinek van bejárása.”

Nem ritka, hogy az anyának, vagy apának múltját több feldolgozatlan trauma nehezítette, ami miatt lelke begyógyítatlan sebektől szenved. Előfordulhat, hogy a gyerek szorongásos tünetei tulajdonképpen nem az ő szorongásáról árulkodnak, hanem valamelyik szülőjének szorongásáról. A traumáit az ember akaratlanul továbbadja a következő generációnak, senki nem tehet róla, sem a szülő, sem a gyerek, mégis nehezítheti életüket. Ha egy szülő például olyan helyzetbe kerül, ami szorongást vált ki belőle, megváltozik a hangja, a testtartása, a gesztikulációja, erősebben, szorosabban, görcsösebben fogja a gyerek kezét, gyakran izzad a tenyere, szaporábban veszi a levegőt. Ezeket a gyerekek azonnal megérzik, érzik a szülő szorongását akkor is, ha a szülő takargatni próbálja, vagy ő maga talán nem is érzi. Ha egy anya pl. fél a férfiaktól, mert gyerekkorában ijesztő élményei voltak férfiakkal, akkor lehet, hogy bizonyos férfiak társaságában ő nem is érzi, hogy feszeng, de a kislánya például ezeket a jeleket azonnal észreveszi, és mivel érzi az anya szorongását, ezért ő is szorongani kezd. Pár év alatt kialakulhat a kislányban is egy tudattalan félelem a férfiaktól, anélkül, hogy neki bármilyen traumatikus élménye lenne velük. Ez természetesen csak egy példa a rengeteg közül, ami jól mutatja, hogy adódnak tovább szorongások a legjobb szándékok ellenére is. Sokszor van, hogy egy szülő számtalan dologtól félt gyerekkorában, és ezektől a saját gyerekét is megpróbálja megvédeni, még akkor is, ha a gyerekben éppen semmilyen félelem nem volt, de mivel a szülők nagyon próbálják védeni ezektől, ebből a gyerek azt szűri le, hogy ezek a dolgok veszélyesek, és így benne is fokozatosan kialakul a szorongás. Például ha a szülő félt gyerekkorában egyedül aludni, akkor mindent megtesz a legjobb szándéktól vezérelve azért, nehogy az ő gyerekének is át kelljen élnie ezt a félelmet, pedig lehet, hogy a gyereknek eszébe sem jutna félni. De mivel látja a szülő görcsös igyekezetét, hogy bármi van, nem hagyja egyedül a szobában esténként, ezért ő is kezdi azt érezni, hogy az egyedül elalvás egy ijesztő dolog.

 Minél több mindentől óvjuk görcsösen és túlzóan a gyerekeinket, annál inkább azt üzeni a viselkedésünk, hogy mindenhol baj van, mindenhol veszély leselkedik, ezzel párhuzamosan annál erősebb lesz a gyerek szorongása.

Leginkább azzal védhetjük az ilyesfajta szorongástól, ha végiggondoljuk, és elkülönítjük őt magunktól, az ő félelmeit a sajátjainktól, és nem terheljük őt a saját szorongásainkkal. Persze ezt mondani sokkal könnyebb, mint a valóságba, és különféle élethelyzetekbe beágyazni. 

Éppen ezért a legtöbb, amit a szülő a gyerekéért tehet, ha saját sebeit begyógyítja, a saját múltját, traumáit feldolgozza, hiszen ez az egyetlen útja annak, hogy a gyerekeink már teljesen szabadok lehessenek.

A cikk megjelent a wmn.hu-n. 

2018. MÁJUS 7.

#szorongás #tünetek #szorongásoldás #gyerekkor #félelem #bűntudat #kényszer #feldolgozatlan trauma

[feeling-balanced]

Csakrákról

1. Gyökér csakra

A gyökér csakra ásvány kövei: Gránát, Vörös Jáspis, Vörös Korall, Obszidián, Ónix, MohaachátSzíne vörös. Kapcsolatunk a szüleinkkel, az ősi bizalom, a földhöz való tartozás érzése, “két lábbal állni a földön”, vágyaink megvalósítása, az életfeladataink elvégzése. A vörös az elektromágneses spektrumban az infravörös mellett helyezkedik, ezért a melegséggel kapcsoljuk össze. Aktiválja az életet adó energiákat. A szenvedély, a szexualitás, az erő színe. Határozottá, magabiztossá tesz, erősíti az akaraterőt, önbizalmat ad. 2. Szakrális csakra A szakrális csakra ásvány kövei: Achát, Karneol, Napkő, HoldkőSzíne narancssárga. A kapcsolataink megélése, miként viszonyulunk a pénzhez, az érzelmi egyensúly megteremtése, az ősi érzelmek, áramlás az élettel, az érzékiség, intimitás megélése, a kreativitás, rácsodálkozás, lelkesedés széles skáláját foglalja magába. Ehhez a színhez is kapcsolódik a szexualitás és a termékenység, akárcsak a vöröshöz. A narancssárga az öröm színe, és elég erővel rendelkezik ahhoz, hogy szabadságra és mozgásra ösztönözzön bennünket. Fokozza az életkedvet, a kíváncsiságot, az optimizmust és a kreativitást. Erősíti az önbizalmat és a kezdeményezőkészséget, bátorít, jóságra és nemességre sarkall. Serkenti a nemi vágyat, fokozza a szexuális kisugárzást.

3. Napfonat csakra A napfonat csakra ásvány kövei: Borostyán, Citrin, Jáspis, Tigrisszem Színe sárga. A személyiségünk kibontakozása, az önmagunk felvállalása, az intuíciónk működtetése, az élmények és az érzelmek feldolgozása, “nem”-et mondás képessége, a bátorságunk, a befolyás és hatalom, erő megélése, tapasztalatból eredő ész. A nap színe és napjellegű természete révén meleget és lelkesedést sugároz. Aktivizálja a testet és a lelket, új ötletek és új gondolatok születhetnek ez alatt a szín alatt. A vidámság, a boldogság, az életöröm és a könnyedség színe. Felvidít, erősíti az önbizalmat, növeli a bátorságot és a tettrekészséget. Jó hatással van az ítélőképességre, és segít a tisztánlátásban. Pozitív gondolkodásra és optimizmusra késztet, hatásos a félelmek, a fóbiák, az érzelmi zavarok, illetve a depresszió kezelésében. Javítja a koncentrációt, ezért tanuláskor, vizsgák előtt érdemes sárga virágokkal körülvenned magad.   4. Szív csakra   A szív csakra ásvány kövei: Rózsakvarc, Aventurin, Fluorit, Jáde, Malachit Színe zöld vagy rózsaszín. A harmónia és a kiegyensúlyozottság megteremtése önmagunkban, a szív tulajdonságainak kibontakozása, a szeretet, együttérzés, jószívűség, önzetlenség, odaadás, a gyógyítás és a megújulás képessége. A zöld szín a spektrum közepén található, és - talán ebből fakadóan is - a harmónia, az egyensúlyi állapot hozható kapcsolatba vele. A zöld a természet, növekedés és az általános regenerálódás színe. Csökkenti a kimerültséget és a fáradtságot, néha teljesen meg is szüntetheti őket. Az elégedetlenség érzését is jó irányba tereli. Harmóniát és a szervezet megbomlott egyensúlyi állapotát helyreállítja. A rózsaszín a szépség, szerelem, szeretet és együttérzés színe, mely csökkenti a feszültséget, kimerültséget, és javítja az önbecsülést. Segít, hogy megszabadulhassunk belső görcseinktől és a túlzott kötelezettségektől. 5. Torok csakra A torok csakra ásvány kövei: Kalcedon, Lápisz Lazuli, Szodalit Színe kék. A kommunikáció, a hallgatás és a beszéd egyensúlya, a kreatív önkifejezés, nyitottság, közel és távol látás, függetlenség, inspiráció, a lét finomabb síkjai felé vezető út. A kék a spektrum hideg végénél található. A természetben birodalmában ez a szín a végtelen ég színe. Az ég azért kék, mert a nap fénye a kékkel megegyező hullámhosszú légköri részecskéket szétszórja, és ezáltal kék fény tükröződik minden irányba. A kék a béke és nyugalom érzetét kelti, ezért nagyon jól illik meditációs terembe, vagy olyan helyiségbe, ahol relaxálnak. Elégedettséget jelent, nyugtató, lazító és csillapító hatású, segít leküzdeni a félelmet, tisztává varázsolja a gondolatokat, és fokozza a kreativitást, megnyugtatja az idegeket, koncentrálásra késztet. 6. Harmadik szem csakra   A harmadik szem csakra ásvány kövei: Ametiszt, Fluorit, Lepidolit Színe ibolya, indigókék. A felismerés, az intuíció, a belső értékek kifejlődése, az életünk teljességben való látása,  az égi kommunikáció. A spektrum színei között a lila a legrövidebb, ugyanakkor a lilának van a legnagyobb energiája. A lila színhez kapcsolódó gyógyító minőségek a fizikai és spirituális megerősödés. Erősíti a meditáció hatását, ösztönzi az inspirációs képességeket. Ideális szín a belső megtisztuláshoz. Az élet értelmének a felismerését jelenti, a gyógyító erő, a misztika szimbóluma. Az indigó szín felnyitja a spirituális érzékelést és az extázist, elragadtatás érzést hozza elő. Segít, hogy a spirituális élet mélyebb rejtelmeivel kapcsolatba kerüljünk. Az intuíció és a ráismerés területén van hatalmas szerepe. 7. Korona csakra   A korona csakra ásvány kövei: Hegyikristály, AmetisztSzíne fehér, ibolya. A belső látás segítségével felsőbbrendű ismeretek megszerzése, eggyé válás az örökléttel, egyetemes tudatosság megismerése, elsajátítása. A fehér a tisztaság, a béke és a remény, valamint az önuralom, az elmélyülés és a transzcendencia színe.

#csakra #csakrák #spirituális #spiritualitás