Tumgik
#önértékelés
Text
Mindnyájan kesergünk a múlton, csak az nem mindegy, hogy mennyi ideig.
183 notes · View notes
csacskamacskamocska · 9 months
Text
Az önbizalomhiány egy lyukas vödör
Hiába posztolod ki, hogy csúnya vagyok, béna vagyok, stb, és hiába mondják rá tucatjával, hogy nem vagy csúnya, nincs kockafejed, nem vagy szar, sőt, a gyakorlottak rámutatnak, hogy nézd meg milyen szép vagy, milyen ügyes, milyen klassz életed van, hiába. Ideig-óráig picit felfújja az embereket, picit jobb érzés, de aztán megint összerogynak. Csúnya vagyok, kövér vagyok, tehetségtelen, alkalmatlan, stb... és ontják(ontjuk) a segélykiáltást. Sokan vannak, akik ezt a segítségértkiáltozást már olyan finomra csiszolták, hogy már nem is látszik, hogy az, az átlag olvasó számára akár magamutogatásnak is tűnhet. Tényleg nehéz szétválogatni, hogy mi a burkolt segélykiáltás és mi a nyílt öntömjénezés. (utálom azt az érzést, amikor olyan embereken megeseik a szívem, akiket amúgy valamiért nem kedvelek. Megsajnálom, mert meghallom a segélykiáltását) A megtépázott önbizalmat nem lehet lájkokal befoltozni, sem az űrt kitölteni. Muszáj visszalépegetni oda, ahol a tényszerű önértékelés megsérült. Többnyire gyerekkorban, de ezt már szinte uncsi újra elmondani, de kapunk valami negatív SZEMLÉLETMÓDOT, mert nem feltétlen folyamatos negatív kritika tágítja azt a lyukat az önértékelésünkön, van, hogy mi magunk, a belénk táplált irreális elvárásokkal. Aztán, mutogatjuk ezt a sérült részünket, és biztos lesz valaki, aki belénkrúg és tovább tágítja. Nem lehet kívülről meggyógyítani. Néhanap megtörténik, hogy jön „valaki”, akit a tudatalattink azonosít mondjuk az anyánkkal vagy az apánkkal, ezért az ő elismerése gyógyító tud lenni. Ha hiteles, akkor vissza is tud épülni az önértékelésünk. De ez igen ritka. Namármost két út van: vagy segítséget kér az ember egy szakembertől és kicsengeti az árát vagy fárasztja a környezetét és rombolja a saját életét.
Bármi pénzt megér, hogy az ember ne függjön (betegesen) a külső megerősítéstől.
Amúgy, ami geci idegesítő, hogy van több férfi barátom, aki rondának tartja magát. Nem tudod nekik elmagyarázni, hogy nem rondák. Senkit nem lehet azzal megalázni, hogy mutogatod valakinek, hogy látod, ő például ronda, te meg nem. És az is benne van, hogy akit kedvelsz, azt szépnek látod, akármilyen is valójában. Nem is tudod, milyen valójában. Úgyhogy az igazi igazság az lenne, hogy: látom, nem számít, hogy szeretlek és szépnek látlak, mert más elismerésére vágysz. Ezt pedig nem tudom megadni, fordulj szakemberhez.
Tényszerűen meg mitől fontos, hogy szépek vagyunk-e? Ha nem vagyunk undorítóan elhanyagoltak, akkor igazán az egész szépség dolog csak arról szól, hogy a mejelenésünk körénk vonza-e azokat az embereket, akiket szeretnénk, hogy körülöttünk legyenek. A megjelenésünkkel be tudjuk-e vonzani a megfelelő (vagy nem megfelelő, de áhított) partnert. Semmi más értelme nincs. Merthogy egyébként a testünk arra van, hogy hordozza az agyunkat ide-oda. Jó karbantartani, hogy sokáig tudjuk ezt csinálni. Meg persze van élvezeti értéke annak, ha látjuk, hogy másokat rabulejt a testünk valami részlete vagy egésze, hát micsoda ajándék hatalom ez: Mutogatom a kulccsontomat és mások begerjednek. Lehet szomorkodni, hogy ez a bónusz nincs meg, az ember kénytelen az intellektusra gyúrni.
De a lényeg, hogy az önértékelési zavar áthatja az ember életét. Nem csak a tumblin szivárog ki a sorok között, hanem otthon is. Ronda vagyok, kinek kellenék, örülök, hogy ez a gyönyörű nő/pasi megtűr maga mellett.
Hozzáteszem, van ennek a dolognak intimitása is. Van belső bizalmi feelingje is, ha tudod, hogy a másik mivel nem tud megbékélni és te próbálod azokon a pontokon megerősíteni. Nyilván, ehhez szeretni kell.
Tumblr media
54 notes · View notes
szavaktetteknelkul · 9 months
Text
ugyanazokat a köröket futjuk
11 notes · View notes
Text
Magasak az elvárásaim, mivel nem akarom, hogy a gyermekeim megkérdőjelezzék, hogy mit is jelent a szeretet.
98 notes · View notes
welcominthehell · 1 year
Text
Vajon titkon hány ember utálhatja azt.. ahogy kinéz..
3 notes · View notes
lunatickitsune · 2 years
Text
A legnagyobb félelmem, hogy egy bizonyos számomra kedves és fontos embert annyira félreismerek, hogy idegennek hat majd nekem, ha a tettén át nézem...
Remélem ilyesfajta tett nem fog megtörténni...
A legrosszabb, hogy saját fejlődésemben blokkol ez a gondolat... ez a félelem.
Vagy csak kifogásnak használom ezt a gondolatot... ez sem jobb opció és nem segít az esetemben...
Talán tényleg mindig mást hibáztatok, mielőtt beismerném a saját hibáimat...????
Teljes mértékben hiányzik belőlem a felelősség vagy szimplán az önértékelésém nulla? Esetleg mindkettő...
Tumblr media
3 notes · View notes
defacto-io · 2 months
Text
A fiúk egy kicsit jobbak matekból, mint a lányok, de sokkal jobbnak gondolják magukat
A fiúk és a lányok matek önértékelése közötti különbség hozzájárul a munkaerőpiaci különbségekhez, és ahhoz, hogy tehetséges lányok kisebb valószínűséggel mennek tudományos pályára vagy vállalnak később vezető pozíciót, mint a tehetséges fiúk. Brit ikerpárok adatain végzett elemzésünk azt mutatja, hogy a tényleges matematika teljesítmény a fiúk és a lányok matek önértékelésében lévő különbség kis részét tudja csak megmagyarázni. Fontos szerepe van a szülők sztereotipikus értékelésének és a testvérek matek önértékelésének is. A fiúk matek önértékelése magasabb, ha a fiú ikertestvérük matek önértékelése is magasabb, a lányoké viszont nem. A gyerekek önértékelését a testvér tényleges matek tudása nem befolyásolja.
A legtöbb országban a fiúk egy kicsit jobbak matekból, mint a lányok. Ha azonban a fiúk és lányok önértékelését vizsgáljuk, azaz azt, hogy mennyire gondolják magukat jónak matekból, a különbség a tesztpontszámbeli különbség többszöröse. Ezt mutatja az 1. ábra, amely a Trends in International Mathematics and Science Study (TIMMS) adatai alapján készült. Az ábra negyedikes diákok matematikai teszteredményében és önértékelésében lévő nemek közötti különbséget veti össze OECD országokban. A fiúk átlagosan 0,1 szórásegységgel jobbak matekból, mint a lányok, azonban 0,3 szórásegységgel gondolják magukat jobbnak. Magyarországon is hasonló a helyzet, bár az önértékelésbeli különbség kicsit kisebb, de még így is jelentős. Miért baj ez? Azért, mert annak ellenére tartja távol bizonyos területektől a nőket, hogy a teljesítményük alapján nem kellene ezektől távol maradniuk (például a természettudományoktól vagy a vezető pozícióktól). Ha tehetséges nők azért kerülik ezeket a területeket, mert tévesen alábecsülik a képességeiket a férfiakhoz képest, az akár generációkon átívelő felesleges társadalmi és gazdasági veszteségeket okoz.
Tumblr media
1. ábra: Két ország kivételével mindenhol nagyobb a különbség a fiúk és a lányok matek önértékelésben, mint a tesztpontszámaikban
Forrás: TIMMS 2019-es adatfelvétel, 4. osztályos adatok. Minden pont egy országot jelöl. A vízszintes tengely a nemek közötti matek tesztpontszámbeli, a függőleges tengely a matek önértékelésbeli különbséget mutatja. Az átlóban levő zöld vonal azt mutatja, ahol a két különbség megegyezne. A matek önértékelés és tesztpontszám adatok sztenderdizáltak (az átlaguk nulla és a szórásuk egy). A nemek közötti különbség a fiúk és a lányok mutatóinak különbsége, azaz a pozitív különbség azt mutatja, hogy a fiúk mutatója nagyobb, mint a lányoké.  
Kutatásunkban ikrek adatain keresztül próbáljuk jobban megérteni, mi táplálja azt az elképzelést, hogy „a fiúk sokkal jobbak matekból, mint a lányok”, annak ellenére, hogy valójában csak egy kicsivel jobbak. Ehhez a Twins Early Development Study (TEDS) longitudinális kutatás adatait használjuk, amiben születésüktől kezdve tudunk azonos és ellenkező nemű ikerpárokat követni. Olyan fiúkat és lányokat hasonlítunk össze, akiknek ugyanazok a szüleik, és hasonlóak a matek osztályzataik, tesztpontszámaik, és a különböző intelligenciatesztekkel mért kognitív készségeik. A matek önértékelésben lévő nemek közötti különbség ezeknél az ikerpároknál is fennáll, sőt, még nagyobb is, mint a teljes mintában. Ennek a különbségnek maximum a negyede tudható be a tényleges matematika eredményeik különbségének. A szülők megítélése a fiaik és lányaik matek készségeiről ugyanennyire torzított. Ez a torzítás még a gyerekeket tanító matematika tanárok értékelésében is fennáll, bár ott valamivel alacsonyabb.
Az ikrek adatai segítenek jobban megérteni, hogy hogyan termelődnek újra a fiúk és lányok eltérő matematika készségeivel kapcsolatos előítéletek a családokon belül. A szülő megítélése a gyerekekről nagyon fontos, ez adja a matek önértékelésben lévő nemek közötti különbség 23 százalékát (az objektív készségeken felül). Azt találjuk, hogy csak azokban a családokban számottevő a különbség a fiúk és a lányok matek önértékelésében, ahol a szülők értékelése a gyerekeiről sztereotipikus: felülértékelik a fiaik és alulértékelik a lányaik matematika készségeit az objektív osztályzataikhoz képest.
Nem csak a szülők számítanak, hanem a testvérek is. Ahol fiú és lány gyerek is van a családban, könnyebben osztják a „matekból jó” címkét a fiúra és az „olvasásból jó” címkét a lányra, ami aztán attól függetlenül a gyerekeken ragad, hogy ténylegesen ki mennyire jó matekból. Érdekes módon azoknak a gyereknek, akiknek fiú ikertestvére van, nemtől függetlenül rosszabb a matek önértékelése, mint azoknak, akiknek lány ikertestvére van, akkor is, ha az objektív matek készségeik hasonlóak.  Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a fiú ikertestvér matek önértékelése milyen, eltérő kapcsolatot találunk a fiúk és a lányok között. A fiúk jobbnak gondolják magukat matekból, ha a fiú ikertestvérük jónak gondolja magát matekból, a lányok azonban nem. A gyerekek matek önértékelése a fiútestvérük tényleges matek tudásától nem függ, csak az önértékelésétől. Az eredményeink arra utalnak, hogy a fiúk önbizalma szempontjából kedvező lehet, ha magas önbizalmú fiúkkal vannak együtt, a lányok számára viszont nem. Ez a jelenség lehet az oka annak, hogy miért olyan nagy még mindig a nők hátránya a tudományos pályákon és az üzleti világban, ami jellemzően tele van magas önbizalmú férfiakkal. Az ilyen környezet tovább növelheti a férfiak önbizalmát, ezért ez számukra vonzóbb közeg lehet, mint a nők számára. A Defacto szerint ezért fontos, hogy a lányok matematikával kapcsolatos önbizalmát mind a családon belül, mind az iskolában tudatosan növeljük.
A bejegyzés alapjául szolgáló tanulmány: Anna Adamecz, John Jerrim, Jean-Baptiste Pingault and Nikki Shure: Peers, parents, and self-perceptions: The gender gap in mathematics self-assessment. MKE WP 38841. 
Adamecz Anna, a UCL Social Research Institute adjunktusa és a HUN-REN KRTK KTI tudományos főmunkatársa
Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
13 notes · View notes
Text
Szeptember 28.
Érdekes nap. Emberi sorsok.
Szabadnapos voltam.
Olyan sokminden járt a fejemben.
Hol siklott ki az életem?
Valószínűleg már 10 éves koromban elkezdődött a borderline betegség kialakulása nálam.
Amikor a nővérem kezét fogtam, hogy betudja adagolni magának az aznapi heroin adagját.
Kisujj esküt tettem, hogy soha nem köpöm be.
Azt mondta, ha egyszer felnövök megtudom, mit jelent az orgazmus szó.
Mára már tudom.
Azt mondta : Timi, drága egyetlen húgocskám, minden alkalommal, mikor ezt teszem. Boldogság járja át a testem, mintha ezer orgazmusom lenne egyszerre.
Egyébként egy csodás lány volt, okos, szép.
Mindig felnéztem rá. A környezetem is.
Soha nem érhettem a nyomába.
20 éves korára, meg volt mindene, mama kedvence, örökölt házat. Autót, modellkedett, volt szakmája, tanult volt, jogosítványa. Minden alap tőkéje egy normális élethez.
Mentális betegségeket kaptam, örökségem ; egy halom tartozás, omló állapotban lévő falusi viskó, szorongás, depresszió, nulla önértékelés, megfelelési kényszer, naphosszat sorolhatnám eme értékes csodás dolgokat.
10 éves voltam mikor meghalt túladagolásban.
22 éves vagyok, nem jutottam még semmire, küzdök a mindennapokkal, 16 éves korom óta nem telt el nap, hogy ne dolgoztam volna.
Minden rosszban van valami jó, megtanultam ideje korán felnevelni magam.
Ő volt a tökéletesség megtestesülője én pedig a szerencsétlen, a semmirekellő, a csúnya.
Bár te haltál volna meg helyette.
A heroin függőség rossz aljas s sírba visz hamar.
Mára már azt kívánom, bár én haltam volna meg helyette.
@wandering-thoughts-blog
19 notes · View notes
Text
Akkor veszed észre, hogy változtál, amikor már nem akarsz mindent mások tudtára adni a közösségi médián. Már nem vágysz figyelemre.
147 notes · View notes
csacskamacskamocska · 2 months
Text
Tegnap azt basztam el,
hogy munka közben elkezdtem zenét hallgatni. Lehozott az életről. Most itt állok, egy egész használható élettel, és még azt se mondanám, hogy semmihez sincs kedvem, csak... ha érzékeny vagy a világra, akkor mindig érzékeny vagy, nem csak alkalmanként. Ha látod a fonákságokat meg az emberek "valódi" arcát, azt mindig látod, nem csak akkor amikor van erőd hozzá. Ha szerelmes vagy, nem múlik el csak attól, hogy itt az ideje. Ha megbántottak, az nem oldódik fel csak azért mert úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. És, ha mindenki arra számít, hogy te majd megoldod, megvitatod, megcsinálod és lerendezed, akkor mindig elő kell kaparni a sarokból még egy kis lelkierőt a mosolygáshoz, hogy igen, ez csak természetes, hisz szegény kisöregek, mi a faszt csinálnának nélkülem? Amúgymeg, persze működik a világ nélkülem is, szerencsére, de egy kis ölelgetés már nagyon kijárna nekem. Nem tudom, hol kell a kuponokat beváltani? Cirka másfél éve volt, amikor indítottam egy projektet a melóhelyemen. Önfenntartónak volt tervezve. Ilyen "vidd el amire szükséged van és rakj a helyére valamit, amire másoknak szüksége lehet" Kb ez volt. Nem akarom a részleteit elmesélni. Fél éve megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A négyből három lerabolva. Kettőt kivontam a forgalomból és összeraktam a maradék cuccot 2 dobozba, a két központi helyen. Egyetlen emeleten vagyunk, 3 folyosón, nem nagy hely, amúgy kb 120 ember dolgozik itt. Tegnap megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A maradék kettő is lerabolva. Akik itt dolgoznak, azok többdiplomás, stabil anyagi háttérrel rendelkező, nem rászorult emberek. És képtelenek egy szociális, közösségi alapon működő dolgot fenntartani. „Az ember okos. De nagy tömegben buta és hisztérikus állattá válik. Ezerötszáz éve mindenki szentül hitte, hogy a Föld körül forog a világ. Ötszáz éve még mindenki szentül hitte, hogy a Föld lapos, és öt perce maga még szentül hitte, hogy a Földön csak emberek élnek. Vajon mit fogunk hinni holnap?” Az emberek, irigyek, önzők, kegyetlenek egymással. Azt mondjuk, hogy van amiért ölni tudnánk. A gyerekünkért, az anyánkért, a szerelmünkért. Ölni tudnánk, ha azzal megmentjük, megvédjük. De valójában kegyetlenül öldökölünk minden pillanatban. Rávilágítanál egy ellentmondásra, egy tudatlanságra, egy ferdeségre vagy betegségre? Ha megteszed, valakibe belemártod a kést. És néha persze nem lehet kibírni, hogy ne tegye meg az ember. Ez akkor szokott lenni, amikor a belső tartás gyenge, az önértékelés sebzett, a frusztráció tehetetlen dühé érett, és akkor kerüli az ember az érzelmeket, a lírai dolgokat, az intimitást is, mert fél, hogy összeomlik a látszat gondosan épített vára. Ha a saját gyengeségeinkkel nem tudunk szembenézni, a mások érzelmeit is utálni fogjuk. Két lábon járó szenzibilitás vagy – írta nekem valaki – annak minden előnyével és hátrányával. Nos, a való életben erről nem nagyon tudnak. Szerencsére. :) Ők élvezik az előnyét, én viselem a hátrányait.
Tumblr media
21 notes · View notes
szavaktetteknelkul · 10 months
Text
Ugyanígy, ugyanott, ahol mindig vagyunk. Megrekedve, boldogan? Újabb és újabb problémák, mire megoldottuk, többet és többet mondtál. Változtatok magamon, azon vagyok minden percben hogy az általad tökéletes embert hozzam ki magamból. Azt mondod tökéletes vagyok, mégis mi ez megint akkor? Miért kell? Sosem vagyunk együtt, megöl ez az egész, a távval még megbékülök, de miért kell? Annyira hiányzik a beszélgetésünk, annyira hiányzol. De mikor keresel, mit kapok? Egy szavas bántó és fájó dolgot. Mikor próbálom elhinni a "minden oké" - t, végül elmondod hogy semmi sem oké velünk. De szidsz, hogyha képtelen vagyok elhinni azt hogy minden rendben. Könyörgöm, dönts már. Mi lenne a jó? Mégis mit csináljak? Mit kéne csinálnom hogy jó legyek? Hogy jók legyünk? Nem érzem magam elégnek. Mikor elégnek érzem magam, úgy érzem jó társ vagyok a számodra, újból és újból lerombolod mind ezt. Mégis mihez kezdjek? De te sem tudod. Nem tudod mit akarsz, nem tudjuk megbeszélni, ha meg sem osztod velem. Kommunikáció nélkül, mond mit ér az egész? Ebben az állapotban vagyunk már mióta. Megrekedve.
2 notes · View notes
Text
Annyi féle szeretet van a világon, de nem létezik 2 ugyanolyan.
– F. Scott Fitzgerald
36 notes · View notes
welcominthehell · 1 year
Text
Fogalmuk sincs milyen önbizalomhiánnyal élni.
2 notes · View notes
sztivan · 2 years
Text
Ádám és az önértékelés:
"Mi nagyon hasonlítunk egymásra Verával. Mindketten szépek vagyunk és okosak."
12 notes · View notes
tudatosiras · 2 years
Text
Azt mondják a nem üzenet is üzenet
S mit a "csend" neked?
Nincs idő vagy kedv,
S a csevegés a kukába megy.
Ez így, egyszerű eset,
Még is többen, velem együtt,
Bonyolítjuk az egyszerűt.
S még hozzá keverjük, saját lényünk:
Miattam nem jelentkezik?
Nem érek fel addig?
Nem kellek neki?!
Rosszat mondam, vagy tettem?
Nem kellett volna, beszélnem?
Millió ehhez hasonló gondolat,
Fut át az agyamban.
És ez, csak azért jöhetett létre,
Mert az önértékelés és az elmém,
Jóbarátként közre fogták a szabadság erejét.
Kérlek, hát hagyd nyitva a szemedet,
Hogy láthasd, egyedül te irányítod őket.
Te adsz erre teret, s erőt
Fordítsd hát saját magadba mindkettőt.
És kérdezd meg magadtól,
Hogy a herébe lennél kevesebb másoktól?
Egyedi vagy s különleges!
Az ami elérte hívott téged,
Egyetlen percre sem lett kevesebb benned!
Ez születésedtől ott van neked.
Erős vagy és bármire képes,
Ezt üzeni a "csend" neked!
K.I. 2022.05.11.
10 notes · View notes