Tumgik
#gyerekkor
senki-hercegnoje · 2 months
Text
Régebben azt hittem,hogy a szüleink nagyon szigorúak voltak,de ahogy ma elnézem ezeket a gyerekeket azt hiszem, a szüleink megmentették az életünket. 💯
240 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 10 months
Text
Egész kicsi korom óta küzdök a saját démonaimmal... Egyedül... Minden egyes nap
438 notes · View notes
lonelysoul235 · 10 months
Text
Úgy megváltoztatnék pár dolgot a múltamban, de sajnos nem lehet és ez tönkretesz
183 notes · View notes
szeress-kerlek · 2 months
Text
Van egy viszonylag korai emlékem arról, hogy a papával szotyit ettünk. Körülbelül 6 éves voltam, ültünk az ágyon és néztük a meccset. Sosem érdekelt a foci, se a kézilabda, a jégkorongot sem szerettem, de a papa kedvéért megnéztem őket mindig. Szóval ott ültünk az ágyon, ő narrálta nekem meccset, én pedig csodálattal néztem ahogy bontotta a szotyit.
Azt is megmutatta hogy kell; a hüvelykujjainak körmeit jól belefúrta a héjba és kettérántotta. Ahogy a burok szétnyílt a kis füstös mag beleesett a tenyerébe. Én is próbálgattam, de a papa nem értette, hogy az én körmeim még friss, puha gyermek körmöcskék voltak. Mindenesetre mindig két szotyit pucolt egyszerre, egyet nekem és egyet magának. Minden gólnál nagyokat tapsolt, majd rámkacagott és még vadabbul bontotta a magokat. Valamiért ez a kis apróság teljesen lenyűgözött és a szinapszisaim egészen idáig tárolták a képet.
Nem tudom, hogy miért jutott eszembe. Ma rossz napom volt, mostanában nem vagyok túl jól, lehet az agyam csak egy kis menedékként idézte fel ezt az emléket.
Bárcsak beleragadtam volna a pillanatba, mint valami időhurok, aminek sosincs vége.
Tumblr media
27 notes · View notes
"Én 96-ban születtem.
A parlagfűben elbújva ettük a hangyás papsajtot.🤣
Másztunk fára (máséra is), bújtunk árokba, gödörbe.
Estünk és keltünk. Sőt gáncsoltak is, mégis eljutottunk valahová.☝️
Ha esett a hó, ettünk belőle.😁
Ha eső, volt, ittunk belőle 🙂
Utána a pocsolyákban játszottunk 😉
Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt. Ha kiírták, hogy permetezve, tudtuk, hogy nem is vigyáznak rá!😴
Ha láttunk utcai kutat, ittunk.
A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk.🤣 Nem volt aki nem tudott inni és nem volt akinek nem volt a nyála rajta!
Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.
Ha pisilni kellett, hát pisiltünk, sőt.😁
Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk.😎
Ha kutya megharapott, máskor elkerültük.
Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb kaptunk egy pofont, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!
Ha más vert meg, otthon már nem bántottak. Többnyire 🙂
Ha vasas volt a víz, a körzeti orvos, azt már nem írt fel.🤣
Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.
Ha többen voltak, inkább fociztunk.🤓
Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon. Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni!😈
Gazoltuk a kertet.☝️ Etettük az állatokat. Hordtuk a trágyát.🤠 Sőt volt, hogy játszottunk is benne.
Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.😝
A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete ! Kipiszkáltuk a "lyukából" és a markunkban tartottuk, hogy csiklandozza. A lótetűt a tyúkoknak dobáltuk, azok meg mindig összevesztek érte.😴
Annyi krumplibogár volt körülöttünk a bokrokon, mikor kézzel szedtük (nem permetezve volt akkoriban), hogy Spielberg sírt volna kameráért ha látja!
Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyű!😏
Ha "vágás" volt a háznál, mostunk belet, ettünk sült vért. Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig.😂
Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!
Ha elpusztult egy állat elástuk a kert végében és nem jött érte senki.
Ha ritkították a házkörüli négylábúakat, tudtuk, hogy az a rend és másnap már nem is beszéltünk róla. De a hasznos, szövetséges kis kedvenceinknek mind nevet adtunk és velünk éltek életük végéig .☝️
Emlékszünk rájuk örök életünkben.🙏
Nem volt edzőcipőnk, szandálban szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem.🤫
És az a vas hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá!🙂 Miért? Mert erősít!
Ha leégetett a nap, sziszegtünk. Begyógyult.👌
Ha megtaknyosodtunk, kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába!🥴
A legtöbben tudunk tüzet "rakni"! Hajaj, van aki nagyon.
Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát! Mondjuk azt nem szerettük.
Ha elbicikliztünk a gázcsere-telepre az üres palackkal, nem elzavartak csak azt kérdezték, hogy a kormányra, vagy a csomagtartóra kérjük.🤓
Az ügyesebbje egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.
Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele!🙃
Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.
Ha végigolvastad, és emlékeket idézett fel benned is a gyermekkorod csodaszép lehetett. Olyan,amilyenről egy mai gyerek ábrándozni sem tud. Elszálltak ugyan az évek, de amíg a szíved dobban,lehetnek új élményeid, amik egyszer majd csodalatos emlékek lesznek..
Ne felejts el élni és emlékeket gyártani magadnak!"😇😊
8 notes · View notes
orsiisworld · 9 months
Text
Bárcsak megállt volna az idő velem akkoriban
Anne a zöld oromból
21 notes · View notes
dangel-here · 4 months
Text
I want to heal.
But some part in me doesn’t want to heal,because many years ago all the pain and suffer made a house,and now she feels comfortable to live in it.
9 notes · View notes
halk-lelek · 2 years
Text
Meg akarom érteni azt az elveszett gyermeket amely benned lakozik
-szeretném ha boldog lenne és bízna bennem annyira, hogy elmondja ha bármi is bántja
132 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Játszótéri homok
Bárcsak visszamehetnék abba az időbe, mikor a legnagyobb problémát az életemben a cipőmben levő játszótéri homok okozta.
-Anna S.
159 notes · View notes
Text
Ha egész életedben úgy érzed, hogy vékony jégen táncolsz, akkor egy idő után egyátalán nem fog érdekelni mikor hova lépsz.
39 notes · View notes
Text
A gyerekkori traumák miatt amiket apám okozott, képtelen vagyok bízni és kialakítani egy egészséges párkapcsolatot...
33 notes · View notes
the-bagira · 4 months
Text
Tumblr media Tumblr media
🐶 Anyukám azt mondta, hogy mennyire szerettem a Scooby-t. Mondtam neki, hogy hááát, ez nem múlt idő. Ezt rendeltem, hogy Scooby részeket tegyek rá, bedugjam a monitor TV-mbe, és erre aludjak el esténként. :'D Ápolgatom a bennem élő gyermeket is.
4 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
A hazautazás legnehezebb része Azzal szembesülni, hogy öregszel És mindennek, amit eddig ismertél Vége van
Noah Cyrus - Hardest Part
39 notes · View notes
csacskamacskamocska · 10 months
Text
Babaház
Azért nem csak szar volt a gyerekkoromban, akármennyire erős nyomot hagyott. Vettek nekem bababútort és apám csinált hozzá egy babaházat vagyis egy ilyen nagy fél dobozt, amibe be lehetett rakni a bútorokat (ha megtalálom a pincében biztos széjjelbőgöm magam) és volt benne elemről működő villany, meg fürdőszoba rész ahol működött a zuhany, ha a hátsó tartályba töltöttem vizet. A lakásunkban nem volt folyóvíz a fürdőszobában. Háromtól hétéves koromig olyan lakásban laktam, ahol kád volt a fürdőszobává alakított spájzban, de a melegvizet fazékban melegítettük. Olajkályha volt a szobában meg palackos gáz a konyhában. Amúgy anyám egy fullos családiházat hagyott maga mögött, központi porszívóval meg központi kazánnal és minden flanccal, amit amúgy maga épített, a nagyszüleim támogatásával, az apám egy jóképű alkoholista volt. A nevelőapám meg egy fullos lakást hagyott ott a feleségének, aki lelépett egy másik faszival, meg a gyerekének. Tisztességes ember volt. Azért az ő érzelmi életük is cafatokban lehetett akkortájt. Vitte a puttonyát mindkettő. A pszichológus szerint anyám legnagyobb jótéteménye az én életemben az, hogy nevelőapámnak egy érzelmileg nyitott embert választott, aki képes volt a szeretetre. A nevelőapám elég sokat játszott velem. Arra emlékszem. Az anyámra nem. Pedig ő meg festett az ágyam fölé a falra mindenféle mesefigurákat. Ez akkor még nem volt divat, de az anyám tényleg különleges nő volt. Meg ügyes és ötletes. A babházhoz meg kaptam rengeteg kacatkát, lehetett pakolgatni és anyám varrt függönyt az ablakra meg ágyneműt az ágyhoz. Nyolc éves voltam amikor elment dolgozni egy elit presszóba és soha többet nem kaptam vissza az anyámat. Hogy a munka miatt vagy én kezdtem kinőni a cuki korból, ezt nem tudom. De onnantól elég boldogtalan gyerek voltam, bár előtte is sokat voltam egyedül meg rábízva a szomszédokra. Már akkor sem törődött senki azzal, hogy a szülők hogy tudnak dolgozni meg a gyerekért menni vagy megoldani a szüneteket. Nagyon sokat voltam egyedül, a szomszédnéni csak néha nézett ráám, hogy élek-e még. Aztán már nem volt szomszéd néni se. Érdekes módon a nevelőapámnak az anyukájáról (Tóth mamának hívtuk) róla nagyon kedves emlékeim vannak. Talán az apám nem véletlenül volt olyan kedves ember. Nemhiszem, hogy szar gyerekkorom volt. Vagy, hogy a szüleim ne igyekeztek volna, hogy boldog legyek. Folyton féltem az anyámtól. igazán ez volt a baj. Ha ez nem lett volna, ha az anyám nem egy ideggörcsként éli az életét, tulajdonképpen rendben lett volna még az egyedüllét is. Várok, jön, öröm és boldogság. De nem ez volt. Szorongás, aztán persze alakoskodás, manipuláció, hogy ne legyen baj és megússzam az együtt töltött időt. Ha meg köztük volt vita, akkor nagyon igyekeztem elsimítani a dolgokat (ez vicces lehetett, de tényleg sokszor beszéltem az anyám lelkére), annyira rettegtem tőle, hogy elmarja mellőlünk a nevelőapámat.
És ahogy a pszichológia is mondja, hogy mindig faltól falig megyünk, amikor én neveltem gyereket, azt hittem, hogy a legfontosabb az, hogy tudja, hogy mindig számíthat rám, lehet velem őszinte és én mindig mellette fogok állni. Bármit tesz, ha a legborzalmasabbat, én akkor sem fogom őt megtagadni és sosem hagyom magára. Így is gondolom most is. Csakhát, ha nem félsz, ha tudod, hogy alanyi jogon kapod a szeretetet, akkor nem küzdesz érte picit sem. És lehet, hogy értékelni sem tudod annyira. Majd kiderül.
Tumblr media
9 notes · View notes
angelincage · 5 months
Text
"írunk, mert az segít " - nem tudom hányadik rész
Azt mondják, ha meg tudod fogalmazni mi a probléma, akkor már a megoldás fele meg van, vagyis azt hiszem így tartják..
Úgy érzem mintha minden rossz lenne, mintha minden kicsúszna a kezemből és minél erősebben próbálom tartani annál gyorsabban szétesik. Nem akarom, hogy szét essen. Azt akarom, hogy a legjobb barátnőm, a 911-em vissza jöjjön hozzám és gyűlölöm hogy elveszítettem mert bekerült egy furcsa közösségbe ami megváltoztatta. Hiányzik. Nagyon..
Fontosnak akarom érezni magam. Szeretném ha olyan emberek vennének körül akiknek ha választaniuk kell, én legyek az első. Szeretve akarom érezni magam, feltételek és elvárások nélkül.. hogy valakinek én legyek a minden. Látni akarom abból, ahogy rám néz, a világot jelentem neki, de senki nem néz így rám. Mindig van valaki vagy valami fontosabb. Mindig értsem meg, hogy most nem lehet, hogy most várnom kell, hogy ez most sok vagy éppen nem elég, hogy nehéz napja van, hogy rosszul választott társat maga mellé, hogy vannak mások is, hogy nem lehet amit én akarok, hogy mindig "ez van" és legyek türelmes.. engem ki ért meg? Az hol van, hogy értsük meg, nehéz gyerekkora volt, nem voltak mellette a szülei, nehéz kamasz kora volt, mert elvesztette a nőt aki ott volt olyankor mikor senki más, túl kellett tennie magát azon, hogy soha többé nem láthatja azt, aki átölelte ha félt és megvigasztalta mikor éjszakákat sírt át, kihasználták, bántották, nem barátkoztak vele, hazudtak neki, nem tartozott soha sehova, elköltözött otthonról, csalódást okozott a szüleinek, elárulták, elvesztette a barátait, nem hívják, nem keresik, nem kedvesek vele, nem számíthat senkire és egyedül van. Ezek miatt meg csak annyit akar, hogy valaki szeresse, valaki ott legyen és számíthasson rá.
Miért olyan nagy kérés ez?
3 notes · View notes
softicyhuman · 2 years
Text
A kisgyerekkori önmagam nem csak hogy szégyenében ásná el magát, de még órákig is sírna azért, ami vált belőlem. Ő lenne a legcsalódottabb. Ez az, amit sosem bocsájtok meg magamnak. Hogy fájdalmat okoztam neki.
22 notes · View notes