Tumgik
#félek a gondolataimtól
amit-sose-mondtam-el · 4 months
Text
az a fajta lány volt, akinek gyönyörű a mosolya, aranyos, barátságos és hatalmas szíve van, csak éppen ez volt a baj, ez a hatalmas szív, mert néha ez a szív csordultig telt fájdalommal és mint egy fekte lyuk, kiszívta belőle az életet és olyankor nem maradt belőle más, csak az arcán lefolyó könnyek
219 notes · View notes
liketwins · 2 months
Text
Kik vagyunk mi?
Félek a gondolataimtól, egy sem hihető Az agyam nem áll le, gyártja a lehetetlent Kellene magamból egy hetes pihenő Ijesztő bár, ha nem maradok szerepemben Hinnem kell bennem, de nagyon nehéz Hisz’ ezerszer cserbenhagytam már magam Idegen szívével érzek, és lenéz És már nem tudom átdrótozni az agyam Vagy elengedem magam, mert már nem bírom Megfojt a sok elvárás, mind visszaránt Ekkor önmagamat embernek már nem hívom Rém alak tükörképe néz vissza rám Ab ovo együtt vagyunk, a szörny meg én Viszonyunk sosem volt felhőtlen S bár már kapcsolatunk mára kőkemény Elfogadni sokáig vergődtem Már évek óta, a testemen osztoztunk Az én testemen? Már nem is tudom, hogy kié És mára osztozunk abban is, amit gondolunk Mondd el; kivé válok, vagy mivé?
6 notes · View notes
depygirl-24 · 4 years
Text
Csinálhatok akármit, ő biztos, hogy beleköt. Mindig tálal indokot, hogy megalázzon, hogy veszekedjen velem. Ha megkérdezem, hogy kell e neki segíteni azt mondja nem, majd a következő pillanatban üvölt, hogy miért nem segítek neki.
Amikor egyszer őszintén mertem beszélni neki a rossz gondolataimról, arrol, hogy minden éjjel alomba sírom magam kinevetett és annyit mondott, h mi okom lenne rá...
Ha tudná, mi minden zajlik le a fejemben percről percre megrémülne.
Mert én is félek. Sőt, rettegek saját magamtól, de legfőképp a gondolataimtól és attól, hogy mire lennék képes egy sötétebb pillanatomban.
/Anya, mondd, hogy te is látod. Mond, hogy nem hagysz egyedül./
47 notes · View notes
Text
Éjszaka már nem a sötétségtől félek
Hanem a gondolataimtól
66 notes · View notes
Text
"Szeretnék olyan helyen lenni ahol nem félek a gondolataimtól."
2 notes · View notes
do-i-have-a-chance · 5 years
Text
hogy miért vagyok fent hajnalig? tényleg tudni akarod?
jó. elmondom.
nem merek lefeküdni az ágyamba és szótlanul feküdni.
vagy csak hallgatni a zenét és úgy tenni, mint aki pillanatokon belül elalszik.
félek a gondolataimtól, esténként nem hagynak egyedül. félek attól, ami ilyenkor eszembe jut, félek az összes “mi lett volna, ha...”-tól és félek minden rosszul meghozott döntéstől.
félek a fejemben visszhangzó szavaktól, a szemem előtt újra és újra lejátszódó érintésektől és távolodó hátaktól.
félek, hogy ha elkalandoznak a gondolataim, olyan helyekre jutok, amik után örökösen csak hiányt fogok érezni. olyan hiányt, ami nem múlik el attól, hogy valamivel betöltöm az űrt, ami miatt azt hiszem, hogy érzem.
félek a hirtelen rám törő sötéttől, félek az érzésektől, amikről napközben nem tudatosul bennem, hogy érzem őket.
félek attól a világtól, amibe kerülök, amikor lehunyom a szemem, de még nem tudok aludni.
hát ezért nem fekszem szótlanul az ágyamban. majd ha elég fáradt leszek, bármit is csinálok, úgyis belealszom.
remélem.
@do-i-have-a-chance
345 notes · View notes
gondolat-cafatok · 4 years
Text
2:25
Összeomlik a világ.
Sajnálom Kedvesem.
Csak próbálok aludni, de nem tudok a gondolataimtól.
Ötletelek, próbálom helyére rakni a hiányzó kirakós darabokat.
Nagyon félek.
Csak... Még ne engedj el, kérlek.
Vissza akarok térni.
Azt hiszem ez nem a legboldogabb szintlépés.
6 notes · View notes
Text
Félek a gondolataimtól
2 notes · View notes
romokbanhevereek · 5 years
Text
Nyár 2019
Itt a nyár. A szórakozás,boldogság,barátokkal lenni,önfeledten nevetni,elengedni minden rossz dolgot,kipróbálni mindent. Élni! Ehelyett én rajzolok,festek próbálom magam lefoglalni de ettől is elmegy a kedvem és csak itthon fekszem és gondolkozom. Állandóan ingerült vagyok és kiabálok a szüleimmel. Kibaszottul nem ezt érdemlik! De nem tudok megszabadulni a gondolataimtól,állandóan csak jár az agyam a múlton,jelenen. Cseszettül elrontottam a fiatalságom,nem szórakozók,nem járok el sehova állandóan itthon vagyok. És gondolkodom..néha talán az orcámon lefolyik néhány égető könnycsepp. Nem bírok mindig sírni,valamiért bennem marad. És ez gyakran fordul elő. Egyre gyakrabban. Mióta az eszemet tudom..tudom,hogy mindig valami miatt fájdalom vesz körül érzelmileg és teljesen szét vagyok esve. Félek.
2019.06.21
17 notes · View notes
dextinyart · 5 years
Text
Mit tennél?
Vajon mit tennél, ha kinyújtanám a kezem és megérintenélek? A rajtunk pihenő takaró meleget ad, mégis remegek. A szívem hevesen dobog, de nem félek, hogy meghallod. Nem engem figyelsz, soha nem is figyeltek zöld szemeid. Észre sem veszel, legalábbis nem úgy, ahogy szeretném. Halk sóhajomat hallva felém pillantasz. Arcodon mosoly, amit muszáj vagyok viszonozni. A lelkem fáj, de kívülről úgy tűnik jól vagyok. Helyes, nem is akarnám, hogy tudd mennyire szenvedek. A forrócsokim kihűlt, de nem igazán érdekel, hisz úgyis csak a keserűt éreztem, semmi mást. Boldog vagyok, hogy mellettem vagy, de közben gyűlölöm is, hisz így sokkal nehezebb. Nekem, nem neked. Tenni a szépet, tenni a jót, tenni az ártatlan, miközben néha a saját gondolataimtól is félek. Kíváncsian nézel, azt hiszem mondtál valamit, de nem figyeltem. Megint. Kinyúlsz, aggódva félresöpörsz egy kósza hajtincset, bennem pedig meg fagy a vér. Kérlek menj innen! Kérlek ölelj át… Az érzéseim harca kiüríti az elmém. A szemem könnyek szúrják, de a kínos szituáció elkerül minket. A telefonod csörög, te pedig izgatottan veszed fel. Szemeid boldogan csillognak, megállás nélkül mosolyogsz miközben kedves szavakat suttogsz Neki. A lánynak, aki nem én vagyok. És nem is leszek soha.
13 notes · View notes
callmehdipshit · 5 years
Text
Tudod, ezért félek attól, hogy egyszer neked se kellek már többé. Még csak 5 napja nem láttalak, és 3 napja nem beszéltünk. Én pedig itt maradtam a gondolataimmal, és összeomlottam. Félek egyedül maradni. Jobban mondva félek a saját gondolataimtól. Újra a nyugtató után sóvárgok amit apám gyógyszerei közül szoktam kilopni, újra hívogat az, hogy szétbasszam a kezem a falon. Rájöttem, hogy azzal, hogy összejöttünk, nem múltak el a problémáim. Egyszerűen csak elnyomta az az érzés amit te okozol bennem. Fogalmam sincs hogy lehetnék jobban.
2 notes · View notes
amit-sose-mondtam-el · 11 months
Text
“ez csak a fejedben van, ne hagyd hogy úrrá legyen rajtad…” és akkor megértettem, hogy sosem értik majd meg, sosem érthetik meg…
408 notes · View notes
megertettgondolat · 6 years
Text
012
Félek a gondolataimtól.. egy nap az őrületbe fognak kergetni majd végül az öngyilkosságba hajszolni egy szóval... félek,hogy felfognak emészteni
3 notes · View notes
melankolia72 · 2 years
Text
Félek a csendtől, a sötéttől, a gondolataimtól. Felemésztenek ,minden nappal egyre jobban.
0 notes
29339 · 2 years
Text
van amikor csak szükségem van a magányra, szükségem van arra, hogy egyedül legyek a gondolataimmal összezárva a négy fal között. gondolkodni azon ki vagyok én, ki lett belőlem, hogy megváltoztatott a fájdalom, a szenvedés az egyedüllét. sokszor vágyom a magányra, arra, hogy egyedül legyek, de közbe rettegek. rettegek a legmélyebb gondolataimtól. félek és tudom, hogy nem vagyok elég jó. félek, hogy nem vagyok képes őszintén szeretni, boldog lenni és mosolyogni. megrémít a tény, hogy egyedül vagyok, egyedül a magányban és a fájdalomban.
félek a boldogságtól közben meg vágyok rá. szeretnék boldog lenni és őszintén mosolyogni és nem elveszni a legmélyebb gondolataimba.
0 notes
etcsoki · 6 years
Text
Félek a gondolataimtól. Meg fognak ölni. Vagy valaki mást.
2 notes · View notes