Tumgik
#elrontottam
gyurottpapir · 1 month
Text
Az életem kész katasztrófa, annyira elrontottam…
@gyurottpapir
24 notes · View notes
3mentos3737 · 5 months
Text
Elrontottam
tudom elrontottam és most utálsz.
egy olyan dolgot tettem rommá,
melyet te is imádtál…
bárcsak helyre hozhatnám
minden olyan jó volt
majd hibáztam, ezzel elhullott.
megöltem egy részünket
mely minket mutatott tükörbe.
egy megbocsáthatatlan dolgot tettem
mellyel össze törtelek
nemakartam, kérlek hidd el
bármit megtennék, hogy újra enyém legyen
hogy enyém legyen amit adtál,
hogy végre elégnek gondoltam magam
és hogy az érzéseim visszahoztad
cserébe megöltem a bizalmad…
bárcsak megértenél
mindennap gyomorgörccsel,
ezt követve sírva fekszem,
majd kelek fel egy újabb szenvedésnek.
egy újabb nehéz nap áll előttem
bűntudattal, önundorral bennem…
hogy tehettem ezt egy ennyire
tiszta szívű emberrel?
most miattam olyan amilyen…
többé bizalmat nyújtani sem mer.
sajnálom, hogy ezt tettem,
tudom elrontottam… de szeretlek!
7 notes · View notes
edeske · 3 months
Text
feltem belemenni veled, ehelyett most valaki masnak adtam a szivem
2 notes · View notes
almodjkiralylany19 · 1 year
Text
Annyira féltem, hogy elrontok valamit és ezért rontottam el mindent…
15 notes · View notes
humblepie00 · 2 years
Text
Csak én vagyok ilyen elcseszett, hogy utólag jövök rá, amikor visszaolvasom az üzeneteket, hogy valóban mire is gondolt az illető???? És persze én nem vettem a lapot, de elég furcsa lenne már válaszolni a napokkal ezelőtti üzenetre. Biztos hülyének nézhetett, na mindegy.
11 notes · View notes
elrontottam · 1 year
Text
Tumblr media
6 notes · View notes
megegettpopcorn · 2 years
Text
240.
Sehol nem tartunk érted? Nincs kijelentve semmi. Nemtudom mit érezzek és mit ne. Mit kéne érezzek? mert egyszerre érzek mindent és semmit. Felbasz, de nem akarok róla beszélni, mert tudom, hogy te nem akarsz róla beszélni. Vagy csak félsz!? Én se tudom basszameg.
Nem akartam megtenni, de valahogy a bennem lévő alkohol elkábított, mintha te lennél ott, de rá kellett jöjjek, hogy az kurvára nem te voltál és úgy kúrtam el mindent ahogy lehetett. Beszélni akarok neked róla de mégse. Megint úgyérzem én cseszek el mindent. De érted geci. Nincs kijelentve semmi. Semmi. Nem vagyunk együtt, mert aztmondtad nem akarsz tőlem semmit, de úgy kezelsz mintha a barátnőd lennék.
Szeretnék veled erről beszélni, de mivan ha ezzel csak mégjobban tönkre baszom a dolgokat amik már így is elég vékony jégen táncolnak... :)
Bűntudatom van és lehet a semmiért.
Lehet tök jogosan csak itt az a baj, hogy nem is szólhatnál bele mert ha nem vagyunk együtt és nem beszéltünk meg semit, akkor nem mondhatod azt, hogy nem kavarhatok vagy lehetek mással rajtad kívül (az már más, hogy nem is akarok..). Még is úgyérzem mintha igazán rosszat tettem volna..
4 notes · View notes
iloveyouandmissyou · 1 month
Text
Kell a visszaigazolás, mivel túlgondoló vagyok..
Ha nem érintesz meg, nem csókolsz meg, nem adsz puszit, vagy pedig nem ölelsz meg, nem mondod hogy szeretsz, hogy hiányzom, akkor úgy érzem, hogy már nem is szeretsz, meguntál vagy pedig elrontottam valamit..
407 notes · View notes
Text
Ma elmentem egyedül egy laza 7-8km-es túrára, de elrontottam, véletlenül felmentem a Kopasz-hegyre is, lett belőle vagy 16+.
Tumblr media
17 notes · View notes
emlekeimkonyvtara · 14 days
Text
Mindent elrontottam az erzelmeimmel
6 notes · View notes
dorka · 3 months
Text
Tumblr media
Vacsora, reggeli, ebed
Hatalmasan elrontottam a kelesztobol >> vassutobe attevest. Azt hittem, ki kell dobni, de csak csunya lett. Egy jo hosszu sebhely lett rajta vagas helyett.
8 notes · View notes
Text
Megint valaki elhitette velem, hogy elrontottam egy riportot, mert biztos, hogy nem annyi az annyi, aztán fél óra után megint kiderült, hogy csak rossz sort nézett!
17 notes · View notes
brokenqueenx · 1 year
Text
Életem SZERELMÉNEK.
Csak tudd meg,hogy Te leszel az első gondolatom mikor a szerelemről beszélnek és mindent újra élek. Eszembe jutnak az első Tumblr bejegyzéseim amik Rólad szóltak és a hatalmas áttörés amilyen fájdalommal most írok. Számtalan szerelem fájt már,de emellett eltörpült az összes. Azt érzem mióta Te nem vagy,hogy a nap már nem ragyog, a színek megfakultak és a szem sem csillog már ami éltetett. Az a sok terv,a célok a közös dolgaink elmúltak és a megsemmisülés szélén érzem a lelkem. Mással vagyok de én őt nem szeretem,Te pedig mással vagy akit szeretnél és nem lehetsz az Övé. Hiába tagadod én már ismerem az érzéseid. Sajnálom,minden egyes pillanatát sajnálom annak amit elrontottam és elvesztettem az érdeklődésedet. Sajnálom,hogy már nem tudsz rám többnek tekinteni mint egy rongydarabra és tudatosult benned,nyílván mások hajszolására is,hogy én csak teher vagyok és semmim sincs amit adhatnék magamból. Hidd el, ha lehetne egy kívánságom ami után megszűnne a világ akkor az Te lennél,hogy utoljára a mellkasodra hajthassam fejem és halljam a szuszogásod. Szerelmes vagyok beléd,a világ végére menekülnék Veled de te már nem rám gondolsz mikor behunyod szemed. -A világ legnagyobb fájdalmával,az egyetlen őszinte igaz szerelmed.
29 notes · View notes
ezt-tetted-velem · 15 days
Text
Egyetlen egy játékom volt azt is elrontottam
Plafonról nézem magam az élelmiszerboltban
Én nem reszkettem a földön, de a tetőn sem remegtem
Álmodozni jöttem azt sem éjjelente tettem
Sokat nem jelentettem, de nem jеlentettem
És еz nagy feszültséget jelentett minden tekintetben
3 notes · View notes
szeretnekerezni · 8 months
Text
Fura ez az egész, hiszen olyan váratlanul érkeztél meg. Talán időm sem volt felfogni a dolgokat, talán nagyon hirtelen toppantál be az életembe. Az én unalmas kis megszokott, monoton életembe. Abba az életbe, ahol felkavartad az összes létező állóvizet anélkül, hogy tudatában lettél volna. Mindent felkavartál. A víznek a partján is port csaptàl, és talán az apró kis porszemek azok, amik a látásom is megzavarták. Igen, Te. Talán még mai napig nem fogtam fel, hogy mi is történt. Több mint egy hónap eltelt. Ezalatt rengeteg minden történt, az események csak úgy zajlottak. Barátságból szerelembe csöppentünk. Talán még ezt sem teljesen fogtam fel. Talán a szívem nem tudta a lépést megtartani, és mint mikor lefelé menet a lépcsőn ki hagy egy fokot a lábad, pont így történt ez is. Talán csak féltem magamnak is bevallani azt, amit eddig mindig is kutattam, kerestem. Talán csak a boldogságtól félek. Attól, hogy esek. Zuhanok a rengetegbe. Talán csak félek attól, hogy a végén senki sem kap el. Senki nem lesz ott, hogy karjai között nyalogassam a sebeim. Talán csak a tudat, hogy azt gondolom szerethetetlen a személyiségem. Hordozom a múlt mély sebeit, amik mind azok miatt az emberek miatt keletkeztek, akik nem tudtak értékelni. Ezáltal nem értékelem talán önmagamat. Azt aki vagyok, még magamnak sem merem felfedni. Ezáltal mindent elrontok. Az örökös póz amit fel kell venni, mert különben nem fognak szeretni. Nos, ez mind csak a fejemben létezik. Ugyanis, egy görbe tükör vagy. Szembeállítottál önmagammal. Azzal a pózzal álltam szembe, amit én minden egyes nap felvettem. A félelem. Előled is rejtve tartottam bizonyos oldalaim. Pedig nem kellett volna. Erre nincs magyarázat, hibáztam. Vak voltam, nem adtam meg neked azt, amire vágysz, pedig végig az orrom előtt volt. De elbuktam. Ezáltal minden tettem hazugságnak fog majd tűnni a szemedben ezután. Nem fogod elhinni ha akarlak, ha kívánlak, hiszen erről is azt fogod gondolni, hogy egy póz. A megjátszás póza. Azt gondolod ugyanolyan vagyok mint a többi, hogy nekem természetes az, hogy vagy, ès szeretsz. Tudom, hogy meg kell téged tartani, hiszen te is ember vagy, vannak érzéseid. Ugyanúgy kívánod az érintést, és a vágyat. Gyenge voltam, és elbuktam. Nem tudtam, hogy ezt az oldalam is megmutathatom neked. Úgy gondoltam nem szeretnél utána màr igazán, nem lennék ugyanaz a szemedben. De te érezni akarod a másikat kívűl-belül, ami természetes. Ez a Szerelem. Ezért vagy velem távolságtartó, hiszen csalódtál. Csalódtál, hogy megint egy ilyen embert találtál. Bizonyítani sem tudok már sehogy, hiszen mindig ott lesz benned ez a kis tüske, hogy kényszerből történik minden. Pedig én mindent meg szeretnék adni neked testileg lelkileg. Akarlak. Minden tekintetben. Talán csak félek a tudattól, hogy elveszítelek. Az, hogy jön egy jobb, egy olyan lány, aki nem olyan mint én. Egyből cselekszik, és nem tétovázik. Nos..én tétováztam. Gondolkodtam azon, hogy merjek lépni? Hogy fogsz rà reagálni. De csak szimplán cselekednem kellett volna. Talán ha hamarabb észbe kapok nem lenne benned tüske, tudom, hogy benned van és szúrja, mardossa a szívedet. Szenvedsz, mégsem adsz neki hangot. Azt mondod megszoktad. Sajnálom, hogy én is elbuktam. Nem akarlak téged feladni. Megpróbálom helyrehozni azt, amit elrontottam akármennyire sem akarod elhinni egyik tettem sem. Ki akarom javítani.
Talán..ez a sok talán. Gyűlölöm önmagam azért, hogy nem vagyok képes meglátni azokat a dolgokat, amik előttem voltak. Talán..
11 notes · View notes
in-tempestate · 11 months
Text
Valaki mondja meg nekem, mégis mikor rontottam el... Mi volt az amikor valamit elrontottam... Miert én vagyok az aki folyton sosincs megbecsülve, soha nem érdekli senkit mi lesz vele es soha senkinek sem kell, amikor én mindenem odaadom másnak... Az elmúlt években próbáltam a lehető legjobb lenni... Próbáltam olyanná válni akire én is felnéznék ha imserném... De mind ez hiába... Hiába vagyok kedves, hiába vagyok önfeláldozó, hiaba teszek meg mindent, de tényleg mindent, soha nem elég... Soha senkinek se voltam elég... Mindenki arra vágyik hogy jajj had kaphassam meg az új iPhone-t ameddig én arra várok hogy talán lesz egyszer valaki aki szeretni fog, aki nem használ ki, aki nem használ lelki sebtapasznak, akinek azért fogok kelleni aki vagyok... Sajnos ez a reményem egyre jobban veszik el, már nemtudok hinni abban hogy ez valaha is elfog jönni
14 notes · View notes