"Szégyelltem magam, amikor rájöttem , hogy az élet egy álarcosbál. És én az igazi arcommal jöttem." /Franz Kafka/
12 notes
·
View notes
Kilenc Idegen
119 notes
·
View notes
A maszk alatt:
Barátoknak - bohóc maszk
Családnak - mosolygós,néha szomorú, de minden oké maszk
Idegeneknek - flegma és mogorva maszk
Ismerősöknek - kedves, mosolygós maszk
Senki sem ismeri az embert a maszkok alatt és még csak senki nem is sejti, hogy amit lát, az nem a valóság.
49 notes
·
View notes
Igazából ötletem sincs mi a rákot csinálok jelen pillanatban. Az ujjaim csak nyomkodják a billentyűzetet és kiírom magamból mit érzek és mi történik, hátha egyszer eljut ahhoz akihez kell.
Hogy helyesen kifejezzem magam elég szarul vagyok. Megint. Na, nem mintha ez mostanában nem lenne így, csak most még a "minden rendben" álarcot sincs kedvem felvenni. Ha nem alszok, akkor megállás nélkül csinálom a dolgomat és próbálok nem gondolkozni. Azonban valahogy az elmúlt két napban elég sok feles szabadidőm volt és az agyam le se állt.
Pedig lassan már nem is kéne tudnia működni, ugyanis a szervezetem koffeinből, - elhiheted az csak koffein, ugyanis rá szoktam arra, hogy feketén iszom két cukorral - nikotinból és vízből áll. Az étkezési zavarom a csúcsán van és, ezért verem alulról a 66 kilót, a több, mint 175 centis magasságommal.
Próbáltam változtatni a körülöttem és rajtam lévő dolgokon. De a belső hülyeségeimen úgy se fogok tudni. Néha napján még mindig úgy fáj ez az egész, mint november 18-án. És ez egyáltalán nem kellemes. Mármint vissza kerülni a gödör aljára.
Az elején próbáltam magamat a barátaimmal körbe venni, hogy még időm se legyen Rád gondolni. Azonban rájöttem, hogy nem lóghatok mindig a nyakukon. Utána próbáltam az alkohollal megoldani, hát az sem volt egy jó megoldás. Ugyanis néha felmondott az agyam és nem szeretem, ha valamire nem emlékszem. Most pedig próbálok minél több időt azzal tölteni, hogy tanulok és lefoglalom magam. Csakhogy erre meg az amúgyis szar mentális egészségem megy rá.
Úgyhogy, csak a szoki, tönkre teszem magam, mint mindig is tettem és próbálok, mindenféle kiutat találni, de abból lesz az új függőség, ami újabb problémához vezet.
Egy barátom azt mondta, hogy: "Úgy akarsz megváltoztatni mindent, hogy közben semmi sem változik. Csakhogy az úgy lehetetlen."
Tudom, hogy az. Mégis még egy kicsit szeretnék a múltban és az emlékeimben élni, még akkor is, ha elképzelhetetlenül fáj is. Csak egy kicsit, amíg remélhetőleg meg nem érkezik életem nagy lehetősége, - remélem összejön - ami mindent megváltoztat és leléphetek innen, ahol mindenről Te jutsz eszembe, akaratlanul is.
Elküldetlen II.
Lexa
7 notes
·
View notes
És nevetsz és táncolsz a szélben
És ringatózol, ölelsz és csókolsz
De a szemek mögött sötétség van
Még akkor is, ha mosolyogsz
Conan Gray - Summer Child
30 notes
·
View notes
Mert nem mutathatod, hogy újra összetörtél..a héten már negyedszerre..pedig hétfő van.🙃
Azt kell mutatni, hogy erős vagy és kurvára nincs benned semmi érzelem, csak a köcsög álarc (....) és semmi más.
Mások boldogsága a legfontosabb és már csak ez számít, hogy ők boldogok és vidámak legyenek. Ezáltal nekem is jobb lesz. (Egyszer biztosan)
Innentől kezdve hideg és komoly arccal fogok kilépni az utcára.
Többet közel engedni magamhoz senkit nem fogok. Az én életem, az én problémám.
Potyogó könnyekkel és zsibbadt oldallal kell ezt most kiírnom, de talán lenyugtatott pár másodpercre, ki kellett adni magamból..
Remélem ezt sosem fogod látni, mert nem szeretném hogy szomorú legyél. A mosoly neked mindigis jobban állt és jelenleg is nagyon passzol hozzád! Csak egyszer hinnéd el nekem, hogy kibaszott gyönyörű vagy és megérdemled, hogy olyan életed legyen, amilyet szeretnél!
Szeretném, hogy vigyázz mindig magadra, mert néha elég béna vagy, és bármelyik pillanatban történhet veled valami. Már nem vigyázhatok rád, úgyhogy te tedd meg helyettem.
Mindigre..💔
8 notes
·
View notes
minden ruha egy jelmez
1 note
·
View note
Túl
Vannak pontok az életben amikor egyszerűen csak el fogsz fáradni. Mentálisan kimerülsz. Mert túl sokat adtál, túl sokat vártál, túl sokat tettél, túl sok mindent néztél el. Egyszerűen túl sokáig volt rajtad egy túl nehéz álarc,egy túl nehéz teher. Ezeken a pontokon fogsz megállni pihenni. Megérdemled ezeket a pontokat.
64 notes
·
View notes
~Láttam azt az oldalad, amit korábban álarc mögé rejtettél! Ma itt vagy és erősebb vagy, mint bármikor azelőtt! Büszke vagyok rád!~
11 notes
·
View notes
Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti
55 notes
·
View notes
Igazságok
Álltunk egymással szemben, éppen fél méterre
Pisztolyt fogott rám, egész közel, miért tette?
Az emberek végig nézték az egészet kétkedve
De én egy percig sem aggódtam, mert nem illett a képletbe
Elképedve tapasztaltam; l��vés érte a gyomromat
De nem a golyó ölt meg, hanem a gondolat
Hogy ez az ember nem az, mint egy pillanattal ezelőtt.
Megbíztam benne, és nem tartottam szem előtt
Hogy
A világunk illúzió, és az ember hozzá idomul
És ami az egyik percben még igaznak bizonyul
Az egy csettintésre szertefoszlik
Mi nem foszlik szét; összeomlik
A sok álarc összeporlad
A jó és rossz, mi összeolvadt,
Most világosan elkülönül
Egy vélt új igazság körül
14 notes
·
View notes
Szakításnapló 6.nap:
Azon gondolkoztam, hogy miért nem érintett annyira rosszul a szakításunk ha ennyire szerettelek.
Sok átsírt éjszaka után rájöttem. Tudod a kapcsolatunk alatt sok seb ért engem. Itt gondolok a szeretet megvonására a sok passzív megnyilvánulás a sok ronda szóba kifejezett bántások, hogy azzal bűntettél, hogy megvonod tőlem a figyelmed és az időd.
Hiába akartalak én szeretni téged, ha te nem vágytál szeretetre. Igazából annak ellenére, hogy egy kicsit meghalt bennem valami amikor szakítottunk egyben a legjobb dolog ami történhetet velem, mert hiányzol ez tény de az a részed hiányzik akitől jobb embernek éreztem magam, aki mellett mese szépnek és fontosnak éreztem magam. Kár, hogy ez csak álarc volt. Évekig sírtam éjszakákon át, mert nem értettem mit csinálok rosszul, hogy miért nem beszélsz velem, hogy miért nem vagyok elég jó se kívülről se belülről, hogy engem miért nem lehet szeretni. Aztán rájöttem, hogy nem velem van a baj hanem rossz embertől vártam el a tiszteletet, hűséget és a szerelmet. Sajnos ezt neki nem tanították meg otthon. Ami nem az ő hibája.
Remélem egyszer felnősz ahhoz, hogy megtanuld értékelni azt, hogy valaki a sok szar mellett is teljes szívéből szeretet. Vagyis csak szeretett.
13 notes
·
View notes
Hiába vagyunk barátok, az igazi arcomat még te sem láthatod!
8 notes
·
View notes
Hajnal
Sötétben meredtél magadban, mintha nem hinnéd, hogy van holnap.
Mintha egy kéz a sötétbe vonhat.
S én csak csendben sirattalak, mert lelkem gyenge volt közelebb bújni,
És egy pillanatra az utolsó csillag is ki akart hunyni.
Te hajnalnak neveztél. Én nem hittem.
Aztán felkelt a nap és a szíved elvittem.
Kivirultál. Lelked felébredt, és mintha soha nem lett volna sötét,
Felperzseltem elméd ködjét.
Lehullott az álarc és minden szìvdobbanás közös lett,
Nem volt olyan érintés ami árulkodott volna,
Piroslò aranyviràgok, kínzó kikelet,
Izom ami minden levegőt kitolna
Mentés, egy szikra, egy òvatos lélegzet.
Ajkad rejti a végzetet.
9 notes
·
View notes
NEKED 2#
14:18
Unom, hogy mindig te vagy a jófiú, én meg a hülye hisztis picsa a történetedbe. Ott maradtam veled, mikor mással beszélgettél, másnak próbáltad eladni magad. Ott maradtam veled, mikor egy ismerősöm szólt, hogy félre érthetően beszélgettél a barátnőjével. Ott maradtam veled, mikor a koncert után lökdöstél és megaláztál többször is, mikor a cipős szekrénybe pisiltél hajnalok hajnalán, én takarítottam utánad. Mikor gyakran hülyének néztél, mikor féltékeny voltam, pedig volt alapja és lám igazam volt. De megtudtuk beszélni és becsuktam a szemem. Én kitartottam melletted. Jóban-rosszban. De az elmúlt napok után azt mondom, hogy “baszd meg”.
És azért is sírtam napokat át, mert még ezek után is szerettelek vakon. Miattad kötődöm hozzád ennyire, mert éreztetted velem, hogy nélküled szar se vagyok. Ahogy azt többször is elmondtad.
Én meg annyiszor türtem, mert hittem bennünk, a mondataidba, hogy együtt fogunk megöregedni. Egy álarc voltál, ahogy a többieknél is észrevettem egy hasonlót csak ott a szabás volt más…
És vége. Eddig bírta a szívem. Lehet, hogy az a sok por se javít a szervezetemen, amivel a hiányodat pótoltam, de most úgy érzem az a löket meg az irántad érzett dühöm, vagy szívrohamot okozz, vagy sikerül teljesen elengednem téged és azt a sok fizikai és lelki fájdalmat amit okoztál.
Persze , hogy nem akarsz a közös úton menni, hogy ha már egy másik úton tartasz máshoz…
Én milyen ostoba vagyok. Látnom kellett volna. Elgyengültem általad. Megszelídített az évekkel ezelőtti szerelmed…
Szeretlek még mindig és foglak is sokáig.
De utálom, hogy te vagy a jófiú a történetedbe, én meg a hülye picsa.
Az ostoba bolond hülye picsa.
4 notes
·
View notes
Reménytelenség
Madár ül az ágon s egyszer csak elrepül. Jön a hideg, a dermesztő hideg s a szívemben is egyre ridegebb a jövö. Jön az elsö ho csepp és követi sok sok kicsi, érzem egyre hidegebb a testem érzem hogy téged is el veszítelek. De már nem kiáltok reád csak hagylak el vészni a ho rengetegben. És remményvesztet testemel nem csinálok semmit s fény vesztett szívem meg fagyott hideg rideg lett és a szívem sem dobog már utánad. S jön a tavasz jön a szépség és a kellemes illatok de nélküled e tavasz s a szívem sem olvad ki, kár érte a természet ébredezik és ott a távolban vissza vissza jön a madár párjával és kicsonyeivel. Ezek mi is lehetünk volna, de mind el vészet egy rossz szóval, egy rossz cselekedetel, egy rossz történetel. S vége mit sem téve már telt mult az idö és te egyre boldogabb voltál nélkülem, ez tettem én is de én álarc mögé rejtetem mindent s én magam sem tudom már ki vagyok. A két kis madár el pusztult s kicsinyei felnőve élnek külön külön mint a mi lelkünk testünk. S te s én reményét vesztette s véget ért mind ami volt de az emlékeidet örzöm fájdalmasan és sebekel mig te csak boldogan élsz s mész tovább elfelejtve egy rossz emlék ként élsz nélkülem. Futván tovább utánad de miért? Már nem akarok futni veled se nélküled? Nem! Inkább sehogysem akarok futni élni! Nincs értelem e romlott világban élni. Remményvesztve kereshetlek de miért? Mem foglak senkiben tovább keresni keserüvé tetél s ez nem a mi hibánk ez a te hibád. S a tél a szívemben van ott is marad örökre.
5 notes
·
View notes