"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen"
- Stepen King
6 notes
·
View notes
Játszmák - tanúk és alanyok
L. Ritók Nóra
Elképesztő, micsoda játszmák tanúi és alanyai lettünk… Sosem gondoltam, hogy ilyen világot élünk majd meg. A hatalomért folytatott játszmák mindent felülírnak. Emberek fordítanak pénzt, időt, és energiát
arra, hogy saját érdekeik szerint befolyásoljanak másokat. Embereknek lett ez megélhetése, munkája, ebbe viszik bele azt a szakmaiságukat, és a tudásukkal nem építenek, hanem…
View On WordPress
0 notes
Kis szakmai szőrszálhasogatás rovatunk bemutatja: a vaníliát
Láttam egy tusfürdőt, aminek a címkéje szerint orchidea- ÉS vaníliaillata van. Na most...
A vanília IS orchidea! Szóval ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy "láttam madarakat és gólyát" - végül is talán nem helytelen, "csak" értelemzavaró.
Az orchideafélék - vagyis magyarul (az ellenség megtévesztésére) a kosborfélék - családjába (Orchidaceae) tartozik a vanília nemzetség (Vanilla), itt az egyes fajokat magyarul már nem különböztetik meg (amennyire ez a Wikiről lejön), elsősorban a Vanilla planifolia nevű fajt használják fel fűszertermesztésre. Ez a faj Mexikóban őshonos és egyetlen, szintén ott őshonos méhfaj képes csak beporozni - úgyhogy amíg Edmond Albius ki nem dolgozta a mesterséges megtermékenyítés módszerét, csak az őshazájából tudták exportálni és hát ezért volt kheczi drága az igazi fűszervanília. Na jó, valójában ma is kheczi drága, mert hiába tudják már máshol is termeszteni, a kézi megtermékenyítés továbbra is fáradságos munka. Vannak nagyon jó leírások, hogyan is csinálni, sőt természetesen videók is, ide be is vágok egyet:
Persze ez gyakorlatilag önbeporz(at)ás - az a kis bigyó, amit itt csak flapnek neveznek (de a fenti linkekben a rendes nevén), amit hátra kell hajtani, hogy lenyomhasd a porzót a bibéhez, az a rostellum (magyarul csőr), ami pont az önbeporzást hivatott megakadályozni és egyébként ő maga is egy módosult, meddő bibe. Ez utóbbihoz nincs linkem, de bro, just trust me. Ja, várjál, van (Ctrl+F, meg hát angolul, de na)! ;) De ebből is látszik, hogy a kosborfélék virágának milyen lenyűgözően bonyolult a felépítése (amivel remekül lehet szopatni a BSc-s diákokat, de persze én nem vagyok olyan...). A vanília tokterméséből lesz végül a fűszer.
A vaníliának még egy érdekessége, hogy kúszónövény. Gyűjtöttem is pár nagyszerű képet az inaturalistról* (kép 1, kép 2 és 3), hogy lássátok vadon, de van még, ahonnan ez jött (csak olyanokat linkeltem direkt, ahol engedélyezték a képmegosztást).
*(egy igen nagyszerű közösségi oldal és adatbázis, ahová bárki feltöltheti a megfigyeléseit állatokról, növényekről, gombákról stb. és szakértők segítenek meghatározni (nem, ez nem fizetett hirdetés, őszintén imádom))
150 notes
·
View notes
J. és a dilemmáim
ma ismét kórházban voltam egy lakómnál
J. szeptemberben költözött hozzánk a párjával. friss hajléktalanok, de az életútjából kiviláglott, hogy a tágan értelmezett definíció szerint régóta hajléktalanok, de legalábbis lakhatási szegénységben érintettek
J. daganatos beteg. sem magáról, sem az egészségügyi állapotáról nem nyilatkozott. egyszerűen nem értette, hogy segíteni akarok, a javát akarom, nem számonkérem
megannyi megakadás után jutottunk el decemberig, mikor kiderült, hogy már csak foltokat lát. J-t azonnal elküldtem szemészetre, a párja kísérte. a diagnózis zöldhályog
J. szerdán mellkasi fájdalomra panaszkodott, illetve arra, hogy égnek a szemei. mentőt hívtunk, sürgősségire szállították, onnan belgyógyászatra, ahonnan pár óra múlva egy papírzacskóban lévő gyógyszerekkel kiengedték
tegnap (mikor szabadságon voltam) egy kolléga vette észre, hogy a szemei nagyon durván néznek ki. nem hagyta annyiban, elvitte orvoshoz, onnan sürgősséggel szemészetre utalták. közben kiderült, hogy J. a decemberben felírt szemcseppet nem váltotta ki, mostanra semmit nem lát. többször rákérdeztem, mindvégig azt mondta, megvannak a gyógyszerek, nem kér segítséget a kiváltásban
tegnap a vizsgálat után kötőhártya-gyulladást állapítottak meg. a kolléga rátermettsége miatt vizsgálták meg újra, mértek szemfenéknyomást és derült ki, hogy glaukómás rohama van
osztályra került, ahol meg kellett küzdeni azzal, hogy a főnővér nem akarta felvenni, mert hajléktalan. ezt is megharcolták
ma bementem J-hez. az osztályon elmondtam ki vagyok, kihez jöttem, mire a nővérek felkiáltottak, hogy "itt van Gizelda!". nem értettem. hallgatásomra rögtön válaszoltak. J. után eljuttattuk neki a papírzacskós gyógyszereit, kiadagolva. azt adták is neki, de nem tudták, mik azok. így viszont a holnapi műtétet nem vállalták volna. ezt azért tudtam meg, mert volt ma kapacitásom bemenni hozzá. persze rögtön mondtam, hogy az eeszt-ben ott van minden, múlt héten volt kórházban. tájékoztattak, hogy ők nem látnak rá a másik kórház dolgaira. nyilván a falig elmegyek, megszereztem a zárót, rajta a rendelt gyógyszerek listájával
mindezek után bemehettem J-hez is. ült az ágy szélén, a vacsorára kapott zsemlét majszolta. vittem neki nasit adományból. jórészt elutasította, de a csokit és a kekszet elfogadta. fogalma sincs, mi vár rá. nyilván elmondták neki, de nem érti. túlzottan beszűkült neki a világ
beszélgettünk, többször elmondtam neki, hogy várjuk vissza. mondtam neki, hogy ha még egyszer mer nekem hazudni, bokán rúgom. kedvesen mondtam, elütve az élét annak, hogy a decemberi szemcseppel nem itt tartanánk. J., a kicsit mogorva ember kacagott, s mondta, hogy az bizony fájni fog
hazafelé baktatva azon gondolkodtam, megtettem-e mindent. és nem tudtam teljesen felmenteni magam. szerintem több lakóm van, mint akiknek az életét minőséggel kísérni lehet. ráadásul nem malmoztam, hanem például próbáltam kideríteni, adott kórházban van-e gipsz, hogy a térdtörött lakóm fekvőgipszét lecseréljék. (nem volt, nem tudják mikor kapnak!) beadtam egy idősotthoni elhelyezést. egy dementálódó lakómat próbáltam meggyőzni arról, hogy a szandál nem évszaknak megfelelő öltözet - és kerestem pszichiátert aki demenciafókusszal vizsgálja. egy másik lakómnak pszichilógust kerítettem. és ezek mellé nem fért bele, hogy J. látását nyomon kísérjem. de az igen, hogy meghatalmazással bejelentsem a szállóra, rendezzem a tb-jét és valamilyen ellátást intézzek neki
szóval ma voltam J-nél és a teljes abszurditással találkoztam. és nem a nővéreket szeretném szidni. egyszerűen nem értem, miért nem akarják ellátni, miért nem szólnak, ha információra van szükségük
J. szerencsés, találtunk rá pizsamát és most úgy feszít abban a kórházban, mintha nem lenne hajléktalan. de mi lesz a következő kórházba kerülővel? indítsak gyűjtést kórházi csomagokra? vagy kérjek tőletek mobilokat, amiket oda tudok adni átmenetileg a kórházban lévőknek, hogy elérjem őket? álljak, s ítélkezzek, hogy J. önmaga ellensége volt?! na, ezt biztos nem teszem
J. most kórházban van, holnap műtik, hátha valamennyire meg tudják menteni a jobb szemét. de ettől még valahogy időpontot kellene varázsolnom ultrahangra, hogy lássuk, a daganat hol tart
nincsenek válaszaim. dilemmáim vannak. és azt sem tudom, mi lesz, ha J. visszakerül a szállóra és nem lát
J. egy hatvanas férfi, akit megtépett az élet. teljesen el tudom fogadni a viselkedését, hogy három hónap után sem hitte el, hogy segíteni szeretnék. ha én minden kapcsolati háló nélkül hajléktalanná válnék, én sem hinném el, hogy valaki a javamat akarja
decemberben három lakómat látogattam kórházban, közülük egy elhunyt. mindenre felkészülve járok már kórházba. közben minden lakómmal kapcsolatban azt kívánom, hogy legyen jól
szociális munkásnak lenni nagyon nehéz!
103 notes
·
View notes