Tumgik
#rettegek
Text
Valami nagyon nincs rendben…
561 notes · View notes
hope666sworld · 1 year
Text
Ha ekkora fájdalommal jár ez az élet, én nem akarok többé itt lenni
94 notes · View notes
Text
Faszom...
Egy üzenet elküldésétől pánikrohamot kapok, mert Rólad van szó...
Csak ennyire rettegek, hogy végleg elveszítettelek...
18 notes · View notes
Text
Nem szoktam félni.
Ritkán fordul elő.
Viszont a gondolattól hogy ez soha nem múlik majd el, hogy egész hátralevő életemben mindenkiben téged kereslek majd de soha nem kaphatlak meg ettől egyenesen rettegek. És nem hagy nyugodni.
1 note · View note
eltortaszilvafa · 22 days
Text
RETTEGEK AZ ÉLETTŐL
Hiába ragadnak szent mámor-hattyúk
Boldog, nagy Vizen,
Gágogását hallom józan ludaknak,
Nincsen semmi sem,
Ami megmaradjon.
Csukló zokogásom hallom előre,
Mikor nevetek,
Lelkem hollóinak károgásába
Tréfás verebek
Belecsiripolnak.
Vágyakozni félek. A Teljesülés
Jön és meggyaláz.
Nyugalom sem kell, hisz vágtat utána
Egy vad mén: a Láz.
Jaj, rettegek élni.
1 note · View note
nam00n · 2 years
Text
Tumblr media
0 notes
konnyeknelkul · 2 months
Text
Nem értem mit keresek még mindig ebben az életben. Nem értem miért kell élnem....Minden nap ugyanaz a körforgás. Semmi nem oldódik meg. Ha egyszer mégis, akkor rettegek, hogy hogyan. Az életem semerre nem halad. Én pedig tönkre megyek már ebbe. Úgy érzem nem nekem való az élet. Úgy érzem nem illek ebbe a világba.....
26 notes · View notes
csacskamacskamocska · 9 months
Text
Kamra
Tegnap azon gondolkodtam, hogy talán ideje lenne bevallanom Logannek, hogy hazudtam neki. Vagy mondjuk úgy, tévedésben tartottam. Hogy én egyáltalán nem vagyok egy beszélgetős ember. Hogy amit látott, azt csak a szerelem tette velem. A valóság az, hogy egy csendes, molyolós valaki vagyok, aki mindig is jól elvolt egyedül. Aki nehezen is teremt kapcsolatot. Aki nem kér segítséget, és egyáltalán nincs mindenre embere, akit ugraszthatna. Nagyon sok dolgot rettenetesen nehezen oldok meg. Gyakran szorongok és fáj a gyomrom attól, hogy valamit el kell intéznem vagy beszélnem kell valakivel. Persze, félelmetes nekem az is, hogy egyszercsak felnézek a kis dolgaimból és ott állok teljesen egyedül. Igyekszem ápolni a kapcsolataimat. De mindig rettegek tőle, hogy aznap lesz-e majd kedvem a találkozáshoz. Amikor benne vagyok, akkor már jó, de amíg odaérek... uh. :( :( :( Szóval minden menjünk ide vagy oda vagy csináljunk ezt vagy azt, az nekem feladat. A kérés is. És a visszautasítások nem az egomat sértik, csak a készségemet koptatják. Nem ilyennek ismernek. Egyszer egy játékban az volt a kérdés, hogy milyen része lennék a lakásnak... Az győzött, hogy a nappali. A család héderel, jönnek a vendégek, stb, stb. Persze, volt, aki szerint a hálószoba.... :D És volt egyetlen ember, aki azt mondta, a kamra. Őszinte felháborodással magyarázta a többieknek, hogy de nem látjátok? Odamész, kinyitod és MINDEN van benne. Valahogy így van ez tényleg. Bárkivel találkozom, szívesen mesélek arról, amiket látok vagy amiken gondolkodom, amin nevetek. De csak egy szerelmes kamra megy utánad, hogy néééézd, néééézd mennyi minden van itt, egyél, vegyél, a tiéd! Kedves embernek tartom magam, szívesen segítek, együttműködöm, támogatok és lelkesítek. Azt gondolom, hogy erre szüksége van az embereknek. Ezért gondolják azt, hogy én mindent el tudok intézni, mindenhol ott vagyok, folyton nyüzsgök és nagykanállal habzsolom az életet. El kéne mondanom, hogy nem így van. Vagyis nem kéne elmondanom mert teljesen mindegy, hogy hogy van. Inkább csak magyarázatként. Hogy nem azért nem írok, mert már nem szeretem. Vagy nem érdekel, hogy mi van vele. Elfáradtam a színlelésben. Elfáradtam a kivett és visszarakott dolgok sokaságában. Hogy nem kell semmisem, nem jó semmisem. Azt gondoltam, hogy talán, ha hálószoba lennék, jobban szeretnének. Vagy ha konyha, enni mindenki szeret, vagy a nappali, a dolgozó, a TERASZ. De ne már egy kamra, kicsi, hűvös, senki sem büszkélkedik vele, hogy van egy KAMRÁja. Pedig van itt minden, a porszívótól a kagylókonzerven és aprószögön át a baracklekvárig. Kamra vagyok. Nem túl nagy és elég csendes. Jó, néha tényleg elég nagy a rumli idebent. De ha valamit betettél, meg fogod találni.
Tumblr media
65 notes · View notes
geoparduc · 6 months
Text
Nem tudom mások hogyan bírják elviselni a dicséretet. Már egy hete tudtam, hogy fogok ma kapni egy elismerést a munkámért, mégis olyan szorongást műveltem le, hogy tragikus. A végén már egy ájulásért imádkoztam, hogy ne kelljen jelen lennem az eseményen.
Egyelőre arra tippelek, hogy az általános iskolás traumáim harapóztak el annyira, hogy félek tőle, kiközösítenek, ha valamiben jól teljesítenek. Ez összegyúrva az "ügyes legyél, ahogy szoktál" traumájával és azzal, hogy az ötös nem egy teljesítmény, csak az, ami elvárható tőlem a képességeim miatt.
Most rettegek, hogy utálni fognak, amiért én kaptam az elismerést. Rettegek, hogy protekciónak fogják hinni. Rettegek, hogy azt fogják hinni, hogy nagy lesz az arcom emiatt. Rettegek, mert nem tudom, hogy ki gratulált őszintén és ki gondolja a fentieket mind, vagy még rosszabbat. És végtelenül lemerültem szociálisan ettől az egésztől, csak magzat pózban sírni szeretnék 4 napig. Hát velem még jót tenni sem lehet?
33 notes · View notes
banatostenger · 26 days
Text
Fázom és rettegek
11 notes · View notes
hope666sworld · 11 months
Text
Csak szeretni akartalak, de úgy látszik ennyi neked nem elég.
9 notes · View notes
kinlodok · 2 months
Text
Örülök, hogy jobban vagy. Tudom, hogy nem akarsz velem beszélni, megértem. Nem mintha okod lenne rá, hogy haragudj, de ezt engedjük is el. Már nem jutsz amúgy annyiszor eszembe, mint pár hónapja. De megesik, hogy rád keresek, és megnézem a posztjaid. Hogy miért? Még érdekelsz, de már nem úgy. A fejemben vagy. Nem minden nap, de eszembe szoktál jutni. Pár nap, és "ünnepeljük" az ötödik havi no contact-ot. Elbasztam, mert csak én "ünneplem", te nem. De tudod, egyet remélek. Remélem, hogy minden rendben van veled, és jól vagy. Nem kívánok semmi rosszat neked, csak jót. Már nem hiányzol, már nem szakad meg a szívem érted, már nem rettegek a gondolattól, hogy "mi van, ha...". Kezdek meggyógyulni belőled. Szerettem volna mesélni neked valamit múlt héten, de eszembe jutott, hogy hányadán állunk a dolgoknak, így nem írtam. Nem írtam egy szót se neked. Lassan 5 hónapja nem írtam egy szót se. De ez így rendben van. A legjobbakat kívánom. 💙
13 notes · View notes
udv-wilson · 10 months
Text
Azt hiszem, annak a titka, hogy ne dőljön le egy bálvány, az, hogy nem kell közelről megismerni.
Egészen kicsi korom óta szeretek rajongani. Őszintén, gyermeki módon. Elbűvöl a mese. Különben is, mi, emberek, szeretjük a meséket, még az őskorból maradt ez ránk.
Ma ifjúkorom nagy filmhőse veszi a kalapját, az ostorát, és elköszön, elbúcsúzik. Vége lesz a kalandoknak.
Félek, sőt rettegek attól, hogy ez a mese nem lesz jó, és marad a csalódottság: lám, túl közel kerültem a bálványhoz, és az ha nem is dőlt le, de megingott.
Szóval, Indi, kapjuk össze magunkat, én nagyon-nagyon drukkolok neked, hogy a kaland, a mese jó legyen.
Este találkozunk!
Ps.: Köszönöm az elmúlt 40 évet! Akármilyen is lesz az utolsó kalandod, tudom, hogy nagyon jó leszel benne, Indi! Mindig is az voltál.
48 notes · View notes
newlifeprojects · 14 days
Text
hat nemtudom, ez a vasarnap szamomra totalis meglepetes, mert elkepzelesem nincs, hogy egyaltalan csak kb mire szamitsak, szoval vagy kurvajo lesz, vagy kurvara elbasszuk, nincs kozte mas. a pocsfejen mulik, azt meg ugye tudjuk, hogy akkor tenyleg barmi lehet. en csak azert rettegek, mert nem lesz nalam kaja, a suttyo meg anelkul kiszamithatatlanul mukodik.
Tumblr media
8 notes · View notes
oldmacykerenew · 5 months
Text
Amikor ismerosom, aki nagy fidesz szavazo, ir nekem, hogy most olvasott egy cikket, hogy az allam kenyszeritene a cementgyarasakat, hogy adjak el a ceget az allamnak… es o most attol fel, hogy az o ceget is elveszi majd az allam…
Ebben egy dolog a szomoru… “erdekeltsegem” van a cegben es ezer eve ettol rettegek… enelkul a cikk nelkul is😅🥺
Tumblr media
9 notes · View notes
Text
Remélem egyszer elmúlik a félelem, a fájdalom, a szorongás, a gyomirideg ha eszembe jutsz!
Remélem egyszer anélkül sétálhatok végig az utcán, hogy nem rettegek, hogy szembe jössz velem.
Remélem ez az egyszer, hamarosan eljön!
Megérdemlem, hogy én is boldog legyek! Megérdemlem azt a boldogságot, amit elvettél tőlem!
9 notes · View notes