#nem akarok nélküled élni

[amit-sose-mondtam-el]

Valami nagyon nincs rendben…

#érzés #érzések #félel a gondolataimtól #gondolatok #gondolat #félelem #rettegek #nem tudom mit csinaljak #szuksegem van rad #valaki segítsen #nem tudnék nélküled élni #nem vagyok jól #nem akarok nélküled élni #nem akaralak elvesziteni #nem veszíthetlek el #te vagy a legjobb dolog az eletemben #te vagy az életem #elvesztem #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #tumblr world #magyartumblr

[crushed-soul-fake-smile]

Az újabb találkozás felforgatott mindent..

Előtört megint az étvágytalanság, a gyomrom megint görcsben van, a folyamatos depresszió, az állandó sírás mindenen..

Egyszerűen nem tudlak elengedni

A világot jelented nekem!

#magyar tumblisok #egyedül #magány #nem vagyok jól #hiányzik #hiányzol #sírás #fájdalom #megöl a hiányod #hianyzik #hianyzol #nem vagyok boldog #nem birom #nem akarok élni #te vagy az életem #te vagy a mindenem #nélküle #nélküled

[csakszavak]

A hangod szinte simogatta egész lényem… Kedves szavaiddal ápoltad a lelkem. Most forgolódom egyedül az ágyban, könnyeim áztatta párnákban, magányban. De nélküled hogy is lehetnék újra éber, mikor fáj minden lélegzetvétel. Nem akarok élni, suttogom halkan… Úgyse hallja más, csak a bogarak a falban.

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[lonelysoul235]

Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok, csakhogy nem akarok.

#azt beszélik #film #magyar tumblisok #magyar tumblr #fontos vagy #j #szeretlek #hiányzol #fájdalom #viszonzatlan szerelem #szerelem #szerelemes vagyok beléd #szerelmes vagyok #ő #hianyzol #nélküled #jo lenne egy tali mar:(

[r3vx]

Megakarok halni… megakarok halni… NEM

Élni akarok csak nem így… nem nélküled

#szeretlek #depresszió #hianyzol #magány #szerelem #szakítás #véget ér #orokke szeretni foglak #nagyon szeretem

[drakvuf]

(a magyar költészet napjára)

Zámbó Imre: Még nem veszíthetek

Mindent elfelejtek már, elfáradtam rég, Lassan elmúlt a láng, úgy félek én. Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó. Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.

Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok. Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon! Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom! Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.

Érzem elborít a láz, sírni szeretnék, Olyan rég várok rád, de te nem jössz. Miért? Mindent megpróbáltam már, hogy elfelejtselek, Olyan forró a vágy, hogyan éljek nélküled?

Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok. Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon! Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom! Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.

Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó, Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.

#a magyar költészet napja #zámbó jimmy #még nem veszíthetek #jimmy

[dgeipril20]

163.Titok

Már hajnal 1 van.

Te alszol én pedig próbálom magamba folytani a könnyeim.

Nem akarom, hogy lásd. Nem akarom, hogy azt érezd vissza szeretnélek tartani.

Az utolsó pár óra, ez az ami nekünk maradt. A boldog önfeledt nevetésekkel elöltött nap után mégis itt vagyok magam alatt.

Itt vagyunk egymás mellett, aludhatnék melletted még néhány órát, de nem megy.

Nem megy mert tudom, a reggel eljöttével te mész, és nem láthatom az arcod napokig, sőt hetekig.

Nem fogom látni a két tündöklő szempárt amelyek az életet jelentik számomra. Nem fogom látni a mosolyt amelyből nap mint nap új erőre kaptam.

Nem menekülhetek majd két karod biztonságába a világ borzalmaitól. És nem lesz ki megóvjon az álmatlan éjszakáktól. A könnyekkel teli hajnalokat sem tölthetem melletted, nem érezhetem a jelenléted mely megnyugtat engem.

Nem tudom mikor láthatlak majd újra kedvesem. De szükségem van rád mindenem. Nevessünk együtt, önfeledt gyermeki kacagással, mégha tudjuk is mindent elveszíthetünk az elmúlással.

Nem kérlek,hogy maradj hiszen tudom, menned kell, de mégis mond majd ki mellett kelek fel? Egyedül maradok, és mosolyommal mások előtt majd mindent tagadok.

Várok rád kedves, gyere hát vissza hozzám. Csak siess egyetlen, kérlek csókold újra a szám. Mosolyogj majd rám újra, hogy érezzem élek. A legszebb álmaim veled mesések.

Szeretném, hogy maradj. Ne menj el soha. Persze, kitartok majd és segítem az utad. Támogatlak bármerre jársz, várom a percet mikor újra két karodba zársz.

Már hajnal 1 van.

Te alszol, én pedig már nem próbálom könnyeim magamban elfolytani. Azt akarom, hogy lásd és érezd magam mellett akarlak tartani.

Az idő mind az ami egyre csak múlik, emiatt talán a lelkem kicsit, darabokra hullik.

Aludnék kedves, de nem merek, félek ha felkelek már nem lehetek veled.

Nem tudom hogyan fogom bírni nélküled, nehéz lesz az biztos, csak hagy legyek veled.

Kellene a tekinteted melyben elvesznék kedvesem, a mosolyod amely hozzád köt engem.

Ne menj kérlek, én szeretlek, sosem mondtam de érted lélegzem.

Erősnek lenni már nem akarok, gyermekként menekülnék a védelmező helyre, amely két karod.

Sírni. Csak sírni van erőm.

Már hajnal 1 van.

Te alszol, én pedig csak nézem az arcodat.

Próbálom eszembe vésni minden mozdulatodat.

Csak nézlek és arra gondolok, mennyire fog hiányozni ez az egész dolog.

Melletted elaludni, és melletted kelni. Számomra édesem ezért érdemes élni.

Ez nem igazság, hogy van ez?

Nem tudtam, hogy mindeddig téged kerestelek. És most itt vagy. Itt mellettem. Ennyi idő alatt, vajon mindent megtettem?

Szeretlek. Nem tudok többet mondani. Tudod a szívem fájdalmában ki akar szakadni. Miért igazságtalan ennyire az élet? Miért adott nekem, ha most elvesz tőlem?

Nem baj kedves, majd boldogan mosolygok, ott sírok majd ahol nem látod. Nem mutatom mennyire fáj,hogy elmész. Hogy téged nem ölelhet ez a két kéz.

Hogy nem mosolyoghatok rád, hogy lásd jól vagyok.

Nélküled úgy érzem semmi vagyok.

[csendetakarok31]

Szia nem tudom hol vagy most, nem tudom merre sodort az élet tőlem de úgy érzem, hogy nics már okom se jogom ezt tudni, tudom hogy figyelsz, távol kerültünk egymástól szeretném ha tudnád hogy nem haragszom rád, nincs is igazából okom rád haragudni belebuktam és belédszerettem sajnos 18 év kellett hozzá hogy megtanuljam, hogy bármekkora játékos és bármekkora manipulátor vagyok az érzéseim azok, amiket nem tudok még irányítani, ahogy leültem ma a teraszomra feltöltődni arra gondoltam amire közel egy éve, rád, hogy milyen hálás lehetek az életnek hogy megismertelek emlékszem minden pillanatra amit eggyütt töltöttünk még ha rövid ideig is tartott, emlékszem a mélyen szántó beszélgetésekre, emlékszem arra, hogy mekkora elmét ismerhettem meg személyedben, hogy rájöttem arra, hogy akkor is tud értékelni valaki ha nem szerepet játszok, hanem magamat adom... Aztán eltüntél, vicces, pont azzal a lendülettel tüntél el mint  amivel belecsöppentél az életembe, hallotam róllad dolgokat ,hogy megint azzal a csajjal próbálkozol, hallotam, hogy nem vagy boldog, hallotam rollad rossz dolgokat, hogy rossz ember vagy ezeket sokáig el akartam hinni csak, hogy megfeletkezzek róllad ,aztán pedig el akartam felejteni, mondván melletem nem így viselkedtél, majd  mellettem te is önmagad leszel, egy ideig tudtam tagadni egy ideig én sem mertem ki mondani szerelmes lettem, hogy lehet ennyitől beleszertni valakibe? tettem fel magamnak sokszor a kerdést, aztan egyre biztosabbá vált, hogy benned láttam meg a csodát a boldogságot akit nekem rendelt a sors egyre biztosabbnak éreztem magamban a dolgot, éreztem hogy egyszer még felbukkansz, ennek köszönhetöen sok mindent felrettettem az eletben minden jelben te voltál...hmm nem minden jelben téged véltelek és akartalak felfedezni, dee végül ugyan oda jukadtam ki arra hogy nem keresel, elkezdtem keresni a hibát magamban talán nem voltam elég jo de ha boldog voltál akkor miert tüntél el? hazudtál? hazudtam? én értettem félre valamit ? volt, hogy több kérdés vetődött fel bennem esténként csak úgy tudtam elaludni, hogy elképzeltem, hogy itt vagy nem azért hogy megcsókoljalak nem azért, hogy oda bújjhassak, egyszerűen annyira jól éreztem magam veled mint még senki mással... embernek, nőnek, őszintének, igazinak, ötleteket dolgoztam ki a miértekre a válaszokra ahelyett, hogy elengedtelek volna aztán elkeztelek téged hibáztatni mert tudom, hogy mindig magamban keresem a hibát, sokan mondták talán jobb is így, nem fogadtam el de ma leültem és arra  gondolkodtam merre jársz vajon? boldog vagy? remélem igen! Remélem ha van valakid az a valaki egész életedben  úgy fog teged látni, mint én most,remélem jól megy a sorod tudd, hogy nem tartozol felelősséggel más érzései miatt, nekem meg kellett tanulnom boldognak lenni nélküled, nekem meg kellet tanulnom újra a szeretet egy bizonyos formája nélkül élni... Nem tudom mi lett volna ha te meg én hmm tudod...szeretlek és a mai napon elengedlek! Remélem boldog vagy remélem megtalálod az utadat remélem tényleg az vagy akinek én hittelek, így a végén csak köszönetet akarok mondani, megtanultam újra szeretni, csalódni, és értékelni. hiszem hogy nem véletlen az hogy mi találkoztunk, örülök hogy az életem részét képezted még ha csak annyira is hogy belédszeressek nem tudok mást mondani... Légy jó és még annyit talán, hogy ég veled!

#köszönet #búcsú #elengedés #köszönöm #G

[senki-hercegnoje]

Szia. Nem tudom hol vagy most, nem tudom merre sodort az élet tőlem de, úgy érzem nincs már okom, se jogom ezt tudni, tudom, hogy figyelsz.

Távol kerültünk egymástól, de szeretném ha tudnád, hogy nem haragszom rád, nincs is igazából okom rád haragudni, belebuktam és belédszerettem.

Sajnos 23 év kellett hozzá, hogy megtanuljam bármekkora játékos és bármekkora manipulátor vagyok az érzéseim azok amiket nem tudok még irányítani.

Sosem mondtam ki, hogy szeretlek de, nem is adtál esélyt sem időt arra, hogy ezt bebizonyítsam, vagy kimondjam.

Ahogy leültem a teraszomra ma feltöltődni arra gondoltam amire közel egy éve, RÁD, hogy milyen hálás lehet az életnek, hogy Megismertelek.

Emlékszem minden pillanatra amit együtt töltöttünk még ha rövid ideig is tartott. Emlékszem a mélyen szántó beszélgetésekre, emlékszem arra, hogy mekkora elmét ismerhettem meg személyedben.

Rajöttem arra, hogy akkor is tud értékelni valaki ha nem szerepet játszok hanem magamat adom, aztán eltűntél.

Vicces, pont azzal a lendülettel tűntél el amivel beléptél az életembe, hallottam rólad dolgokat, a barátimtól, hogy megpróbáltad valakivel, aztán visszamentél valakihez, hallottam, hogy nem vagy boldog, hallottam rólad rossz dolgokat, hogy rossz ember vagy.

Ezeket sokáig el akartam hinni csak, hogy megfeledkezzek rólad aztán pedig el akartam felejteni mondván mellettem nem így viselkedtél, majd mellettem te is önmagad leszel.

Egy ideig tudtam tagadni, egy ideig én sem mertem kimondani : SZERELMES LETTEM.

Hogy lehet ennyitől beleszeretni valakibe? Tettem fel magamnak sokszor a kérdést. Aztán egyre biztosabbá vállt, hogy benned láttam meg a CSODÁT, a boldogságot akit nekem rendelt a sors.

Egyre biztosabbnak éreztem magamba a dolgot.

Éreztem, hogy egyszer majd még felbukkansz.

Ennek köszönhetően sokmindent félretettem az életembe.

Minden jelben te voltál, nem, minden jelben téged véltelek és akartalak felfedezni, de végül ugyan ott kötöttem ki, hogy nem keresel.

Elkezdem keresni a hibát magamban, talán nem voltam elég jó? De ha boldog voltál akkor miért tűntél el? Hazudtál? Hazudtam? Én értettem félre valamit?

Volt, hogy több kérdés vetődött fel bennem, esténként csak úgy tudtam elaludni, hogy elképzeltem, hogy itt vagy, nem azért, hogy megcsókoljalak, nem azért, hogy magamhoz húzzalak, egyszerűen annyira jól éreztem magam veled mint még senki mással.

Embernek, nőnek, őszintének, igazinak. Ötleteket dolgoztam ki a miértekre, a válaszokra ahelyett, hogy elengedtelek volna.

Aztán elkezdtelek hibáztatni mert tudom, hogy mindig magamba keresem a hibát. Sokan mondták, talán jobb is így, nem fogadtam el, de ma leültem és arra gondoltam merre jársz vajon? Boldog vagy? Remélem igen. Teljes vagy valakivel? Remélem igen. Remélem ha van valakid az a valaki egész életedben úgy fog téged látni mint én most. Remélem jól megy a sorod.

Tudd, hogy nem tartozol felelősséggel más érzései miatt.

Nekem meg kellett tanulnom boldognak lenni nélküled.

Nekem meg kellett tanulnom újra a szeretet egy bizonyos formája nélkül élni. Jajj, nem tudom mi lett volna ha Te meg Én.. Hmm.. Tudod.

Szeretlek, és a mai napon elengedlek. Remélem boldog vagy. Remélem megtalálod az utadat. Remélem tényleg az vagy akinek én hitelek.

Így a végén csak köszönetet akarok mondani, meg tanultam újra szeretni, csalódni, és értékelni.

Hiszem, hogy nem véletlen az, hogy mi találkoztunk.

Hmm, jajj, örülök, hogy az életem részét képezted, ha csak annyira is, hogy beléd szeressek.

#magyar #tumblr #szerelem #magyar tumblisok #szerelmem #magyar tumblr #gondolatok #este #örök #szeretem #boy #fiuk #fiu #vallomas #Őszinte

[amit-sose-mondtam-el]

…és ezredszer is összetöröm a saját szívemet, mert képtelen vagyok elhinni, hogy az a valaki akire így néz, én is lehetek.

#érzés #érzések #érzéseim #fajdalom #felelem #szivem #barcsak #bizonytalanság #nem akarlak elveszíteni #nem vagyok jól #nem akarok nélküled élni #te vagy a legjobb dolog az eletemben #koszonom #annyira nagyon szeretlek #szeretlek #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #tumblr world #magyartumblr

[crushed-soul-fake-smile]

Talán egy picivel kezdtem jobban lenni..

De 2 hét után, tegnap újra láttalak

És újra, megjobban összetört a szívem

Újra a padlón vagyok, nem eszek, nem alszok

A hiányod tényleg meg fog ölni engem

#egyedül #magány #nem vagyok jól #magyar tumblisok #hiányzik #hiányzol #sírás #fájdalom #hianyzik #hianyzol #sírok #megöl a hiányod #nélküled #hiányoztál #nem vagyok boldog #nem akarok élni #nem birom #nem

[konyveimrejtekei]

Szeretni téged, olyan, mint a cigaretta rabjává vállni.

Nem tudom hogyan kezdődött ez a függőség. Talán a hangod, egy pillantás a szemedbe, égő kezed törékeny érintése. Nálad volt mindenem, mielőtt nemet mondhattam volna.

De az a helyzet, tudom, hogy nem vagy jó nekem.

Tudom, hogy minden füst beszívással, lassan megölsz belülről kifele, de nem bírom abbahagyni, nélküled élni, ugyanolyan halálos lenne.

Szerintem az a legrosszabb, hogy tudom, mennyire szükségem van rád.

A legártatlanabb, és legkétségbeesett módokon, csak az érzés az ajkaidon vigasztal, tudva, hogyha jól játszom ki a kártyáimat, soha nem kell nélküled élnem.

De nincs szükséged rám.

De már nem akarok meghalni érted, csak veled akarok lenni.

Forrás: TikTok

#gondolat #idezet #idézet #idézetek #gondolatok #magyar idezet

[elbaszottvilagg]

Nem akarok nélküled élni

#szerelem #csalodás #magyat tumblr #magyar

[senkinekseelegjo]

Ha te száz napot élsz, én kilencvenkilencet akarok, mert nem akarok nélküled élni…

-Micimackó

[reninkos-blog]

Reménytelenség

Madár ül az ágon s egyszer csak elrepül. Jön a hideg, a dermesztő hideg s a szívemben is egyre ridegebb a jövö. Jön az elsö ho csepp és követi sok sok kicsi, érzem egyre hidegebb a testem érzem hogy téged is el veszítelek. De már nem kiáltok reád csak hagylak el vészni a ho rengetegben. És remményvesztet testemel nem csinálok semmit s fény vesztett szívem meg fagyott hideg rideg lett és a szívem sem dobog már utánad. S jön a tavasz jön a szépség és a kellemes illatok de nélküled e tavasz s a szívem sem olvad ki, kár érte a természet ébredezik és ott a távolban vissza vissza jön a madár párjával és kicsonyeivel. Ezek mi is lehetünk volna, de mind el vészet egy rossz szóval, egy rossz cselekedetel, egy rossz történetel. S vége mit sem téve már telt mult az idö és te egyre boldogabb voltál nélkülem, ez tettem én is de én álarc mögé rejtetem mindent s én magam sem tudom már ki vagyok. A két kis madár el pusztult s kicsinyei felnőve élnek külön külön mint a mi lelkünk testünk. S te s én reményét vesztette s véget ért mind ami volt de az emlékeidet örzöm fájdalmasan és sebekel mig te csak boldogan élsz s mész tovább elfelejtve egy rossz emlék ként élsz nélkülem. Futván tovább utánad de miért? Már nem akarok futni veled se nélküled? Nem! Inkább sehogysem akarok futni élni! Nincs értelem e romlott világban élni. Remményvesztve kereshetlek de miért? Mem foglak senkiben tovább keresni keserüvé tetél s ez nem a mi hibánk ez a te hibád. S a tél a szívemben van ott is marad örökre.

[nemasegelykialtas]

Ez nem egy búcsú üzenet, inkább vallomás:

Nem tudom nézel-e még, látod-e ezt, de keress meg kérlek, ha egy kicsit is hiányzom vagy bármi esélyt látsz ránk, ha néha még eszedbe jutok, ha szeretsz még, ha szoktál rám gondolni, ha akartál már, de nem tetted, akármi miatt. Csak kérlek, valahogy keress. Túl sok ez nekem. Túl sok idő telt már el nélküled. Nem bírom. Úgy érzem, hogy nagyon sokat változtam, most már jó társad tudnék lenni, önmagamat tudnám adni. Közben mégis, mióta nem vagy mellettem hiába haladok ezen az úton, valami húz le a mélybe. Napról napra egyre rosszabb. Egyre intenzívebb a hiányod, egyre jobban érzem mennyire szeretlek, mennyire fontos vagy nekem és mennyire fáj ez az egész, hogy nem lehetek melletted, nem tudok semmit rólad, nem tudom elmesélni neked a minden napjaim. Nem, nem vagyok jól. Egyre rosszabbul vagyok. Már nem tudok őszintén nevetni, de még az erőltetett mosolyt is bárki felismeri az arcomon. Tudom, hogy te most boldog vagy és lehet nincs is szükséged már rám, lehet nem is hiányzom, akkor biztos keresnél néha-néha, hogy mi van velem. Tudom, hogy szörnyű ember, barát, társ, szerető voltam, tudom mennyi traumát okoztam neked, úgy kijavítanám az összes hibámat, annyira be akarom bizonyítani, hogy az az ember eltűnt és már miattad új ember lettem, annyira meg akarom mutatni, hogy tudnál végre boldog is lenni mellettem, mindent megtennék érted, bármiről legyen is szó, de nem hagyod és mivel megígértem valamit, ezért be akarom tartani. Zuhanok egyre lejjebb a mélybe, egyre sötétebb van körülöttem, megyek vissza oda új emberként, ahonnan te húztál ki anno és csak te lebegsz a szemem előtt állandóan végig zuhanás közben. Ez egy mélyrepülés és nem tudom, hogy túlélem-e majd a végén, azt sem tudom lesz-e vége. Annyit tudok biztosra, hogy nélküled nem látom értelmét, hogy egyáltalán kitartsak az új énemmel. Sajnálom. Mindent sajnálok, ha tudnád mennyire. Ez nem csak pillanatnyi érzés, ez egy nem múló állapot, ahogy egyre jobban kínoz a hiányod és a szerelmem irántad, amit nem tudok megmutatni neked. Minden pillanattal egyre csak rosszabb. Úgy érzem kezd eltűnni a lelkem, felemésztődik, a szívem nálad hagytam és esély sincs rá, hogy valaha elkerüljön tőled, de jó helyen is van nálad. Romokban vagyok, a saját falam alá kerültem, miközben érted leromboltam az összeset és nem tudok kikászálódni alóla. Fulladozok a kimondatlan szavakban, tettekben, az elrontott hülyeségeimben, a makacsságomban, minden rosszban, amiket csak tettem veled. Semmi mást nem akarok, csak téged, megmutatni ki lettem, szeretni, ölelni, beszélni. Veled akarok elmúlni hosszú évek után, nélküled lehet csak óráim vannak vissza. Vajon keresni fogsz? Vajon szeretsz még annyira, hogy eszedbe jusson, hogy velem legyél? Vagy nem éri meg tovább várnom? Lehet lépnem kéne, de nem a feledés ösvényére, az úgyse sikerülne, sokkal nagyobb a szerelmem irántad, mint az Univerzum valaha lesz is. De ha elmegyek, remélem nem felejted el az utolsó kérésem, a fekete rózsát elsőként kiengedni kezeid közül a gödörbe. Nem tudom meddig bírom nélküled, kezdek eltűnni, pedig itt vagyok, újulok és változok folyamatosan, de a hiányérzet, az űr, amit csak te tudnál betölteni, lassan elnyel és nem fogom látni a fényt a sötétből. Belefáradtam már a folyamatos harcba egyedül, ez az eddigi legnagyobb csatám és úgy érzem vesztésre állok, mert nincs mellettem, akit szeretek. Nem köt le semmi, nem fog meg semmi, nem tudok figyelni semmire, nem vonja el a figyelmem semmi, egyfolytában csak te jársz a fejemben és nem tudok mit tenni ellene. Felidézem minden hibám magamban, minden tettem, amiket nem kellett volna megtennem, minden rossz tulajdonságom, minden rosszat, amiket valaha mondtam neked, hogy mindenen változtatni tudjak.

Megismertem magamat, letéptem a maszkokat magamról, tudom ki vagyok és mit akarok már, nem mások elvárásai szerint akarok már élni. A legnagyobb vágyam azonban továbbra is te vagy és egyre erősebb ez a vágy. Közben benned pedig lehet ez egyre jobban múlik el, mert a maszkok miatt félreismertél és már nem hiszel nekem. De ezt meg is értem, én is félreismertem magam éveken keresztül. Viszont minden szavam őszinte volt, sose hazudtam neked, egyszer sem. Tudom, hogy elrontottam, úgy nagyjából mindent. Elképzelni nem tudja senki mennyire hiányzol, mennyire akarlak, mennyire akarok veled beszélni, mennyire akarlak látni, mennyire szeretlek. Egy kicsit minden nap meghalok. Az utolsó döfést pedig én fogom adni saját magamnak. Elvégre hogy tudnék kétszer meghalni? Mindent tudsz már rólam, mindent elmondtam, tényleg nincs már olyan, amiről ne tudnál. Te ismersz a legjobban a világon. Jobban ismersz, mint én saját magamat sokszor. Mindenemet neked adtam, minden gondolatomat, bánatomat, örömömet, a szívemet, lelkemet, mindent, ami bántott, a bizalmamat, a lojalitásomat, az őszinteségemet, teljesen odaadtam magam neked. Néha csak vagyok a síri csendben, gondolkodok és olykor hallom már a hívó szavakat. Talán lassan mennem kéne. Lehet nem nekem való ez a világ, nem ide való vagyok. Folyamatosan elrontok mindent, máshoz nem is értek igazából, bántok másokat és bántom magamat is. Hiába változtam meg, másokat már nem is, magamat egyre jobban bántom, mert ezt tettem veled. Tudom, hogy csakis az én hibám, senki másé. Tömegben is úgy érzem magam, mint egy lakatlan szigeten. Nélküled nincs tovább számomra. Egyre erősödnek a hangok, a nevemen szólítanak és mondják, hogy lassan ideje mennem, már nem ment meg senki. Várom, hogy te megments, de tudom, hogy nem érdemelném meg és ezt fent is tudják. Talán már nem is akarsz tőlem semmit, nem hogy megmenteni. Akármilyen úton megyek, nélküled csak egy véget látok, amit a fülembe suttognak, talán tudnak valamit, amire én 22 éve próbálok rájönni. Azt hiszem te voltál a nagy lehetőségem a boldogságra, az életre, de ezt is elrontottam és túl későn ébredtem rá. Sajnálom. Lassan követem a hangokat, azt hiszem tényleg ideje lesz elindulnom, jobb lesz mindenkinek.

Örökké szeretni foglak Sz.💔