#Miért mindig a férfiak?

[csacskamacskamocska]

Miért mindig a férfiak?

Nemrég olvastam egy cikkben, hogy a láthatatlan munka részeként a nőkre hárul az a feladat is, hogy érzelmileg kézben tartsák a kapcsolatot. Mert a nőknek, többnyire, eredendő adottságuk, hogy jobban kommunikálnak, empatikusabbak. Nem akkora nagy varázslat ez, az ivadékgondozáshoz elengedhetetlen. Érezni kell a "másikat" és megtanítani neki a kommunikáció és az együttélés alapjait, visszatükrözni az érzelmeket, szeretni, gyengédséget adni, előtérbehelyezni, stb, stb. És bár szerintem egészséges nő nem akarja, hogy a pasija gyerekként létezzen a párkapcsolatban, de ezek automatizmusok, szóval, ha a pasi gyerekesen viselkedik (hisztis, undok, önző, figyelmetlen, infantilis) akkor ezek bekapcsolnak. Amitől a nő meg szenved, mert nem az anyja akar lenni a pasinak. Mintha ki lenne szolgáltatva a saját ösztöneinek. Baromi szar érzés. Ne csináld! -- mondanánk a pasiknak -- Ne csináld, hogy ne kelljen csinálnom azt, amit kiváltasz belőlem. A pasi amúgy jól elvan a társ-anya gondoskodásában, szerinte minden okés, és az is, hogy ő más csajokat nézeget, merthát az lázbahozza, ne legyen társ-anya "ennyire" hisztis picsa, hogy ezen kiakad. Közben, lássuk be, az anyjukkal kevesen akarnak dugni. Másik része (némileg elveszve a részletekben), hogy fel se fogják a férfiak, az milyen megalázó, amikor azt mondják, azért szeretnek horgászni, mert akkor nincs ott a nő és csend van. Egy igazi férfi azért szeret horgászni, mert a természet klassz, mert a horgászás egyszerre nyugi és izgalom, mert csend van és béke. És a felnőtt férfi olyan társat választott magának, aki ehhez tud kapcsolódni. Vagy úgy, hogy menj csak szívem, addig én legalább a saját dolgomat csinálom vagy úgy, hogy a társa is élvezi a természetet, a csendet és az izgalmat amikor pöccen az úszó. De ez... ez a mondat, ami csak azt mutatja, hogy az adott faszi képtelen kézben tartani az életét, és el kell menekülnie... ez borzasztó. Nem is értik a férfiak, hogy miért, csak összeröhögnek mintha a nőket valami idegen akasztotta volna a nyakukba és nem ők döntöttek úgy, hogy elveszik feleségül.

Nem volt átverés. Csak legtöbbször annyira arra figyelnek az emberek, hogy baszni akarnak megszerezzék azt amire vágynak, hogy a másik emberre, az ő terveire, vágyaira egyszerűen nem figyelnek. Aztán amikor szembesülnek vele, hogy a másik ember is véghez akarja vinni a saját terveit, akkor meglepi van. Hogy ez valahogy nem volt bekalkulálva. A nők szeretnek szeretni. Általánosításnak tűnik, de az olvasmányaimból az derül ki, hogy a nők kicsit még jobban is szeretnek szeretni, mint amennyire szeretve lenni. Kevés nő van, akinek az az álma, hogy megtiporhassa, leuralhassa a férfiakat. Többnyire meleg, békés, összetartó családi fészekről ábrándoznak, amiben belül azért tombol a szenvedély. Úgy tűnik a férfiak is ilyesmit szeretnének, csak... hát ez nagyon nyálas női dolog meg pfuj, szóval ne beszéljünk róla, majd alakul valahogy. De magától nem alakul. Csak ritkán. Millióból egy. A többiért meg kell dolgozni. Nem adnak támpontot, nem segítenek eligazgatni a párkapcsolatot, nem ismerik fel, hogy a nők menyi rengeteg melót tesznek bele, hogy érzelmileg stabilizálják a kapcsolatot, miközben a férfiaknak ez nem az erőssége. Lehet rajta csiszolni, lehet finomítani, lehet és kéne technikákat tanulni, hogy az egyenlőség jobban meglegyen. Boldog nő=boldog élet. Nem értem, hogy ezen mi nem érthető. :)

És most jönnek majd a férfiak az egyedi ellentmondó példákkal, amik többnyire abból lesznek, hogy nem az elején kommunikáltak a szarról, hanem akkor, amikor rájukdőlt. És az élményük az, hogy ők mindent megtettek. Sokszor tényleg. Ismerek férfiakat, akik valóban tudnak kommunikálni, akár érzelmekről, kapcsolatról. Nekik nyílt egy újfajta csatornájuk mert valamikor rájöttek, hogy ez nekik jó. És aztán egyre jobb lett.

A 21. század ezt a problémát is kidomborította. Többek közt az internet által.

#Miért mindig a férfiak? #02-28

[nitta86]

Nőkkel ismerkedni nőként

Szóval ez az a téma, amiben úgy vagyok tök új, hogy már voltak barátnőim. A probléma az, hogy régebben ott volt a BDSM közösség és azon belül a mi saját szűkebb közösségünk, és ott inkább engem szedtek fel más nők, akik többnyire domináns beállítottságúak voltak. Még ennél is korábban volt, hogy kellett kezdeményeznem, de az kb. egy „szia, tetszik az adatlapod” volt, utána már kis túlzással minden haladt a maga útján. És most ott vagyok, hogy a BDSM már szinte egyáltalán nem érdekel, a baráti társaságunk eléggé szétesett, ki külföldre ment, kinek gyereke született stb.

Szóval itt vagyok már viszonylag vanillán, de még eléggé polin, és időnként ismerkednék nőkkel. Még tavasszal felregisztráltam Okcupidra és őszintén kiírtam a polistátuszomat és hogy férjem van, és pozitív csalódás, mert vannak fent poli és biszex nők még rajtam kívül is. Igazából jó élmény volt, ha nem is lett egyelőre másik partnerem. De csomó mindenre nem számítottam. Azt hogy én is kezdeményezhetek, azt eleinte nagyon élveztem és lelkesen írtam a leveleket, nem is csak azoknak akikkel match-em lett, hanem másoknak is, mert az Okcupid engedi. Az első meglepetés az volt, hogy itt milyen gyorsan tiltottak le az első levél után, ha nem volt match, de néhány esetben még akkor is, ha volt, pedig mindenkinek udvarias, nem nyomulós levelet írtam. Azért ezután jobban megértem, hogy miért annyira frusztráltak sokszor a férfiak heteró ismerkedésnél, mert visszautasítás tényleg bőven van és rosszul tud esni. De ettől még mindig ők jártak jobban, mert ők a randizási fázisban nincsenek fizikailag veszélyben, előtte meg nem kapnak bunkó szexuális tartalmú leveleket.  És igen, most elérkeztünk oda, hogy nőkkel ismerkedésnél ez nagyon nagy előny, hogy nem kell ettől félni, senkitől se kaptam fotót a nemiszervéről, és sértő vagy szexuális tartalmú levelet se, és mindenki nagyon udvarias volt, kivéve mikor nem írtak vissza soha többé.

Szóval sok szempontból jobb és nyugodtabb élmény volt, mint férfiakkal ismerkedni, bár igazából abból nekem csak BDSM-es tapasztalatom van, ami megint más. Na de a nehézségek. Az első az, hogy mikor legutoljára neten ismerkedtem másodéves egyetemista voltam és arról írtunk egymásnak ki hol bulizott, most viszont későharmincas nőként későharmincas nőkkel ismerkedtem és arról írtunk ki mit olvasott, ki mit sportol, és ki mennyire szereti a természetet. De hát nem baj, ezek remek témák, viszont az a baj, hogy ez nagyon sokszor átment versengésbe, hogy ki olvasott szépirodalmibb könyveket és kinek vannak jobb sporteredményei és ki védi jobban a környezetet. És ez kiábrándító és fárasztó. De néhány esetben túljutottunk ezen is, sikerült társalgást létrehoznunk, nem csak műveltségi vetélkedőt, akkor ott a következő akadály, kéne randizni. És itt jön az, amiben én is fejlődhetnék. Ez senkinek se a hibája, ez a női szocializáció, mindnyájan heteró közegből jövünk, és ott sokszor leszidták azokat a lányokat, akik túl határozottak és kezdeményezőek voltak, hogy így nem fognak kelleni a fiúknak. Emiatt sokan csak ülnek és várják az udvarlást. És képes vagyok randira hívni másokat, még úgy is, hogy félek a visszautasítástól, de legalább azt egyeztetni akartam a legtöbb esetben, hogy hova menjünk, mihez lenne kedve. És itt az a gond, hogy csak két esetben lesz belőle valami, vagy ha én kitalálok egy konkrét helyszínt, időpontot stb. max a másik azt mondja hogy nem jó, vagy ha olyasvalakivel ismerkedem, aki leszbikus vagy tapasztaltabb biszexuális és nem hódítást vár, ezért normálisan lehet vele egyeztetni randihelyszínt. Minden más esetben soha nem fogunk randizni.

Egyébként összejött pár randi nagyon nehezen. Bár az lett a vége általában, hogy lazább vagy szorosabb haverok lettünk, azért így is jó volt. Most épp nem tudom, hogy szeretnék-e épp ismerkedni, de ha majd újból fogok, akkor készülnöm kell randi helyszínekkel, mert ebben is gyakorlatlan vagyok sajnos. Biztos hogy összegyűjtök majd ismerősöktől pár árban átlagos, LMBT barát vagy kellően nagyvárosi beülős helyet. Randira is alkalmas sétahelyszíneim vannak már és azokban bíztam is, de annak meg az lett a vége, hogy március legelején kerülgettük az olvadt hólét, miközben lassan ránk sötétedett, szóval azt is be kell még látnom, hogy mikor ne tervezzek sétálós randit. És az is jó kérdés, hogy akik a heteró kapcsolataik alapján hódítást szeretnének azok mire vágynak és vajon meg tudom, akarom-e ezt nekik adni. Lehet, hogy nem, de lehet, hogy csak pár apró gesztus kell nekik és akkor igen.

És akkor még ott van az a probléma, hogy hogyan ne lelkizzünk mindenről túl korán. Mármint nem feltétlenül jó rögtön az első randin egymás gyerekkori traumáiról beszélgetni. Mármint lehet jó, de sokszor korai. És azt vettem észre, hogy a leszbikus nőknek az egyik kedvenc, leggyakoribb témájuk, hogy milyen volt a coming outod, milyen a viszonyod a szüleiddel. És ilyenkor szokott kiderülni az, hogy nem beszélek a szüleimmel, meg sokszor a BDSM múltam is, pedig nem ezzel akarom kezdeni, meg nem szeretnék rögtön lestresszelni valakit. De az is nehéz, amikor ők elmesélik a coming outjukat és hogy a szüleik milyen bántó megjegyzést tettek akkor és azóta, mert én együtt érzek veled és köszönöm a bizalmat, de ma találkoztunk először, azt se tudom, hogyan szereted ha vígasztalnak. Szóval néha ó jaj, és itt is rá kell jöjjek még hogy hogyan lehet udvariasan jelezni, hogy ez érdekel, de lehet később menjünk bele a részletekbe. Mindenesetre teljesen máshogy problémás, mint a szokásos, ami az érzelmileg elérhetetlen férfiakkal randizás.

#szövegesposzt

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 12: Columbo kutyája

Metta ma Schmuck Andorral randizik.

A lány már hallott a férfiről, de nem tud olvasni direkt nem olvasott el róla semmit a sajtóban, hogy ne befolyásolja a randin. Elsőre az tetszik meg neki benne, hogy magas és kék szeme van.

Egyből tegeződnek, mert a lány szerint nem a magázódáson múlik a tisztelet.

Metta mesél magáról. Közli, hogy neki nagyon fontos a pontosság. Schmuck megjegyzi, hogy azért sikerült elkésnie a randiról. A lány azt mondja neki, hogy ha ez ennyire zavarja vegyen neki egy órát. A politikus szerint max illemórát kellene vennie neki.

Olyan férfit keressetek, aki így néz rátok.

A következő fun fact Mettáról, hogy rendmániás. Rendnek és tisztaságnak kell lennie, hogy aludni tudjon. Kár volt kirúgnia Lizát, a bejárónőt. Schmuck már közös takarító bizniszt vizionál. Feljön a gyerek téma is. Az OG nézők tudhatják, hogy erről már a Nagy Őben is volt szó és Metta teljesen elzárkózik a gyerkőcöktől.

A politikus szerint, majd kinövi. Metta elmeséli, hogy a bulikákban nem szokott az emberek között táncolni, csak a VIPben csapatja. A férfi megkérdezi, hogy miért gyűlöli a népet? Most megfogta a lányt, nem is tud mit mondani csak hetyetyézik. Schmuck igazi partiállat, ő mindig a tömegben van. Szerinte, aki nem szereti az embereket az magát se szereti.

Ezután arról faggatja a lányt, milyen faszik jönnek be neki. Mettát a külső nem érdekli, csak az hogy mennyire okos és mennyi pénze van.

Szerinte azért fontos a pénz, mert a férfinek kellemetlen, ha a nő többet keres. Itt megjegyezném, hogy ez nem minden férfire igaz, én például élném, ha eltartana valaki.

A politikusnak egyszerű filozófiája van a párkapcsolatokra: vagy igaza van vagy boldog akar lenni.

Metta szerint nagyon izgalmas a férfi és szeretne vele újra találkozni.

Schmuck elmondja a lánynak, hogy ő nem vezet. Vagy a sofőre furikázza vagy bkv-zik. A lány meglepődik, amiért tömegközlekedik a férfi. A politikus rávágja, hogy ekkora tömeggel, mint ami neki van, csak tömegközlekedni lehet. A középkorú férfiak humorától mentsen meg a jó Isten.

Metta természetesen sosem szállna fel se buszra, se villamosra, se semmire, amin a plebs utazik.

Schmuck egy nagyon fontos dolgot előre közöl a lánnyal, ami lehet hatással lehet az esetleges kapcsolatukra. Ha Columbo megy a tv-ben, ő nézni fogja.

A lányt nem zavarja, bár ő sosem nézné (red flag), legalább addig lenne énideje.

Metta bedobja, hogy felkérték egy esküvői fotózásra, amire kéne vinnie egy faszit is és Andor jöhetne vele. A férfi lelkes, mert nagy tapasztalata van a házasságokban (már kettőn túl van) és elkezd a válásairól beszélni. Megbeszélik, hogy a második randi a fotózás, a harmadik a válóper.

Mivel jól megy eddig a randi, Schmuck javasolja, hogy folytassák egy jobb helyen, ahol élőzene is szól. Az ország legjobb bandája játszik itt.

Megy egy közös kép instára. Ez már gyakorlatilag egy kapcsolat.

Mindkét fél szerint nagyon jól sikerült a randi és biztos, hogy lesz folytatása.

Az álompár.

Filip és Kata megint ingatlanoznak. Tescos Ungár nem veszi meg a lakást, amit pár résszel ezelőtt megnéztek. Túlságosan vidéken volt a ház és neki kell még a nyüzsgés.

Filip macskája egy szépség.

A nő nem érti mi baja van, mert a belvárosban meg sok a csöves. Ide fele is kettőt kellett kikerülnie. Mindenesetre elfogadja a döntését és tovább keresgél a fiúnak.

Kata felhozza, hogy neki se sikerült még kecót találnia Los Angelesben, de már van pár jelölt. A nő elkezdi mutogatni az ingatlanok képeit.

A fiú érdeklődést színlel, de látványosan unatkozik

Miután Kata halálra untatta, Filip elviszi a Herceg párt, hogy kiválasszák az esküvői dekorációt. Csabi egészen érdekes filozófiával közelíti meg az esküvői előkészületeket: nem érdekli mi, hogy néz ki, a lényeg, hogy a legdrágább legyen.

Neki csak a külföldi esküvő jöhet szóba, mert itthon nem lehet normálisat rendezni. Miután az alapokat tisztázták, Filip elviszi őket gyűrűket választani.

Csabi nem elégedett a választékkal. A sajátjába még gyémántokat szeretne belerakatni, hogy exkluzívabb legyen. Továbbra sem érdekli, hogy néz ki csak minél drágább legyen.

Filipnek nagyon nem tetszik Csabi hozzáállása az esküvőhöz. Szerinte nincs benne alázat.

Letivel viszont jó együtt dolgozni, mert normálisabban áll az előkészületekhez. Neki fontos, hogy passzoljon a gyűrű az eljegyzési gyűrűjéhez. Sikerül is találni egyet, ami mindenkinek tetszik és még drága is. Ezután külön válnak a fiatalok ruhákat próbálni.

Letinek nem jön át az első ruha, amit mutatnak neki. Azt mondja olyan mintha függöny lenne. Próbálják meggyőzni, hogy ez most divatos, de a lányt nem tudják meggyőzni.

Több csillámot szeretne, hogy feltűnőbb legyen.

Van készleten csillogós is, de ebbe se szeretett bele a lány. Az eladónő arra jut, hogy terveztetni kellene a ruhát, ami már tetszik Letinek is.

Mindeközben Csabi a masszázsfotelben döglik.

Érkeznek Filipék. Közlik vele a jó hírt, hogy egyedi ruhát fognak készíttetni. Herceg megkérdezi, mennyibe fog ez kerülni, de Wishes Ungár inasba rakja, hogy eddig a pénz nem számított...

Hogy fitogtassa az erejét, Csabi a legdrágább öltönyt kéri az eladótól.

Letinek se tetszik, ahogy a vőlegénye hozzááll ehhez, de nagyon tetszik neki, amit az eladó rátukmált a srácra. Csabi megkérdezi Filipet, hogy jó-e a karja az öltönyben. Tescos Ungárnak fogy a türelme, de szerencséjére ezzel végeztek is.

Gyászos a hangulat PSG Oglinál. Egy barátjához, Amirhez tart, akinek nemrég meghalt a kutyája, Army.

Megemlékeznek a hűséges ebről. Mennyire szerette Army az új-zélandi bárány bordát!

Olivér barátja örül, hogy eljött támogatni ebben a nehéz időszakban. Szerinte a fiúnak jó szíve van és Amir barátainak is pozitív csalódás volt, amikor megismerték.

A férfi megkéri, hogy halottak napján is látogasson el, illetve minden pénteken is. Természetesen számíthat Oglira.

Elkezd csöpögni az eső. A férfiak megállapítják, hogy az ég is siratja az ebet. Olivér szerint Army olyan volt, mint a testvére és pótolhatatlan. Amirt annyira megviselte a kutyájának elvesztése, hogy lehet vegetariánus lesz és nyitni akar egy menhelyet az emlékére.

Mielőtt a fiú hazamegy, mondanak egy imát Armyért.

Másnap Olivér cipővásárlásba fojtja bánatát. Az ország legpacekabb cipőboltjában természetesen. Megcsodálják a világ legkényelmesebb papucsát.

Odamegy hozzá egy random faszi, aki az első részben testőrnek jelentkezett hozzá. A srác tanácsot szeretne kérni tőle, hogy lehetne ő is híres, mint a fiú.

Ogli rutinosan lerázza, mert rendszeresen zaklatják emiatt a rajongói. Papaszítának viszont hatalmas szíve van és meggyőzi Olivért, hogy foglalkozzon vele egy kicsit.

A testőr szerint ha másra nem, arra valszeg jó lesz a srác, hogy a medencét kitakarítsa. A fiú bizonytalan, mert sokat dolgozik az országgyűlésben és nem biztos, hogy lesz rá ideje.

Végül belemegy és nem csak, hogy ad egy esélyt a srácnak, de vesz neki egy cipőt is.

Olivér Papaszítának is felajánl egy csukát, de a testőr szerint gondok lennének a mérettel.

A következő részben felbukkan pár régi ismerős.

#tv #tv2 #kőgazdag fiatalok #hogyvolt

[sztupy]

Sokáig alig készült kutatás a fiúkat érintő szexuális bántalmazásokról és azok hatásairól, mivel nemzetközi viszonylatban is az számított uralkodó nézetnek, hogy a jelenség elsősorban a lányokat érinti. A Hintalovon Alapítvány 2021-ben egy olyan úttörő kutatást készített, amelyben Magyarországon élő fiúk szexuális bántalmazását vizsgálta: többek között azt, a fiúk esetei miért derülnek ki még a lányokénál is ritkábban, és milyen társadalmi és pszichológiai tényezők akadályozzák, hogy a fiúk segítséget kérjenek?

A vizsgálataikból kiderült, hogy azon túl, hogy már egész kisgyerekkortól arra szocializálják a fiúkat, hogy minden helyzetben legyenek önállók és ellenállók, és ne mutassák ki az érzéseiket, a férfiak szexualitásával kapcsolatos elvárások is befolyásolják és sok tekintetben szabályozzák egy férfi életének szinte minden aspektusát.

„A szexualitással kapcsolatos tabuk és olyan üzenetek, melyek szerint a szexuális együttlétek és kapcsolatok során mindig a férfiak dominálnak, nekik mindig kívánni és élvezni kell a szexet, szintén negatívan befolyásolják a bántalmazott fiú gyerekek megélését és a segítségkérési képességüket” – fogalmaz a tanulmány. Azok a fiúk, akiknek a viselkedése ellentmond a nemükkel szembeni elvárásoknak, így például akik sebezhetőnek vagy kirekesztettnek érzik magukat, a társadalom szemében nevetségessé válhatnak. Egyszerűbb tehát a hallgatás.

[vonalkazottfejulapiposzata]

A pehelyréce.

Somateria mollissima

Mint a tengeri récék legnagyobb rajongóját nagyon megviselt lelkileg, hogy a norvégiai tartózkodásom alatt nem tudtam lefényképezni egy darab pehelyrécét sem, pedig többet is láttam belőlük. Ezért szentelek nekik egy posztot, ugyanis igen érdekes állatok. Régebben úgy gondoltam, hogy a világ egyik legrondább kacsája, de mihelyt láttam élőben, megváltozott a véleményem.

Itt él, úgyhogy attól nem kell félni, hogy összefutunk vele a balatonon. 50-71 cm, 1500-2800 gramm, szóval méretes kacsa, európa egyik legnagyobbika. Akár 113 km/órás sebességgel is tud repülni, és lebukik akár 50 méteres mélységig is, cserébe kurva esetlen a parton sétálva, de hát nem is arra lett kitalálva. Leginkább kagylókat és puhatestűeket fogyaszt, teszi ezt úgy, hogy egyben lenyeli, a gyomra pedig szétzúzza a héjat, ami aztán darabokban távozik a kacsából, hogy alul vagy felül, arról nem találtam infót, pedig nagyon érdekel. Kolóniákban élnek, és gyakran együtt nevelik a kiskacsákat.

A hangja (még nekem, egy expertnek is!) annyira kibaszott vicces, hogy nemsokára szingli leszek, mert napok óta óránként felvonyítok pehelyrécét utánozva, és tudtommal ezt nem sokáig tolerálják a férfiak.

Régebbi könyvekben elég szomorú dolgokat is találok róluk, gyakorlatilag mindenüket felhasználták valamire: "Az éjszaki tájakra nézve a leghasznosabb madarak egyike, mellynek húsát és tojásait eledelül használják, pelyhes bőréből a legmelegebb alsó öltönyöket készilik, de pelyhét, melly dunnapekely (Eider- dune) név alatt ismeretes, legtöbbre becsülik. E pelyhet kétszer, háromszor szedik el fészkéről, ugy hogy utójára a szegény jérce minden pelyhét kilépvén, majd egészen csupaszon marad. Az összeszedett pelyhet előbb megtiszlitják, aztán félézik, s ugy árulják. Evenként mintegy 6000 font dunnapehely jő kereskedésbe." (1853)

"A dunnalúdpehely barnásfehér s minőség szerint háromféle: tisztított, füves és a fogott vagy lövött madarak kopasztásából került. Legtöbb értéke van természetesen a tisztítottnak, különösen ha sohasem nedvesedett még meg; a füvest még tisztítani kell s így nyersen adva kevesebb az ára; végre a holt madarakból koppasztott pehely mindig leggyengébb értékű, mert legtöbbnyire zsiros szokott lenni. Miután azonban az anyamadarak löhetése, foghatása, pelyheik és tojásaik elszedhetése teljesen korlátlan volt, e fontos északi gazdaságiág fokozatos fejlődés helyett e század elején teljes pangásba került. A bajt maga a norvég törvényhozás is belátta, tehát 1842-ben, majd igazán üdvösen 1860 márcz. 3-án törvényileg intézkedett a dunnalúdak védelmét illetőleg." (1893)

Erről most konkrét forrást nem tudok előkeresni, de ha jól emlékszem, azt olvastam még a tengeri récékről, hogy speciális mirigyekkel szűrik meg a tengervizet - ha valaki valaha álmatlanul feküdt volna éjnek évadján az ágyában, azon elmélkedve, hogy miért nem mérgezik meg magukat a tengeri kacsák, amikor annyi sós vizet nyelnek, most választ kaptak erre is.

És most jöjjenek a képek erről a furcsa teremtésről, a kacsák sportkocsijáról, a "melyik-az-eleje-hol-a-szeme" récéről:

[a-kaosz-istene]

“… Nem értem, hogy néhányan miért vannak annyira elkeseredve és felháborodva azon, hogy a férfiak “nőiesednek” és egyre kevésbé mérgezőek. Egyáltalán mit takar a “nőies”, a társadalom által több száz és ezer éve felállított normákat leszámítva? Úgy sírnak miatta, mintha még mindig le kellene vadászniuk a vacsorájukat, minden egyes nap megküzdeni a túlélésért és fizikai erővel megoldani az összes konfliktust. Civilizáció. A barbárság kora utáni legmagasabb kulturális fázis. Igaz, az alacsonyabb rezgésű polgártársak úgy tűnik kimaradtak belőle valahogyan...

Úr Isten, te alfa állat, úgy érzed veszélyben a férfiasságod? Ha a kilakkozott körmű fiúk neked személyes problémát jelentenek, elég alacsonyan van az önbecsülésed. Te meg menj feleségül egy gorillához, Jane.”

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

[angelofghetto]

ha szólni kell

Nem akartam belerondítani az előző párbeszédbe, inkább nyitottam egy újat, elorozva az indító linket:         szólhattál volna

Sok férfi támadott be olyan gondolatokkal, hogy miért nincsenek híres női hadvezérek, királyok, feltalálók, tudósok? Vicces, hogy egyrészt vannak, másrészt azért nincsenek tömegesen, mert a nőket évszázadokon (ezredeken?) keresztül távol tartották a tudástól, hatalomtól. Vagy hogy messze a legtöbb hírneves fodrász és szakács férfi, pedig elvileg ezek olyan nőies tevékenységek. Erre azt szoktam válaszolni, hogy a nők csak teszik amit kell, de a férfiak karriert csinálnak belőle. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem egy férfiérték-centralizált világban élnénk.

Miért várják el a nőktől, hogy szó nélkül magukra vállalják a fizetetlen munkát, és még szeretniük is kelljen, különben “nem nők”? (Mintha csak azt tartanák férfinak, aki verekedős.) Miért ne lehetne valós karrier a gyereknevelés, akár nő, akár férfi számára? Miért nincs ez megbecsülve? Miért van az, hogy ugyanazért a munkáért a nő még mindig sok helyen kevesebb pénzt kap, hivatkozva arra, hogy elviszi az idejét-figyelmét a család, de azt a munkát ami miatt ezt a hátrányt kénytelen elviselni, nem fizetik meg, és nem kap érte nyugdíjat sem?

Ebben a fogyatkozó keresőképes lelket számláló világban talán lehetne annyira fontos az anyai (szülői) hivatás, mint mondjuk egy politológus vagy banki ügyintéző munkája. Lehetne közösségileg fizetett: a társadalom egészének meg kellene hogy érje, hogy majd legyen aki a nyugdíját fizeti.

A nők többsége úgy van összerakva, hogy szereti elégedettnek és boldognak látni azokat, akiket szeret... így ha anyuci boldog, mindenki az.

[katya-volkova]

Szakítás

Jó, jó most hazamegyek és szakítok vele. De mit mondjak neki? “Én többet érdemlek.” Jézusom, nem, ezt biztos nem. Még ha így is van, ezt csak nők mondják. “Te többet érdemelsz.“ Na, ez egész jó.

De el fog kezdeni nekem értetlenkedni és bizonygatni, hogy én így vagyok jó, ahogy. Ez mondjuk tényleg így van. Haha. “Még élni akarok.”  Ezzel kiverném a biztosítékot. Ennyi erővel azt is mondhatnám, hogy végig akarom még dugni fél Európát. Lássuk csak. “Azt hiszem, most külön kell lennünk, hogy később együtt lehessünk.” Ez nem rossz, de a tököm se akar később együtt lenni. Most mondjuk megspórolnám a hisztit, de folyamatosan zaklatna, hogy mikor van az a később. “Beleszerettem valakibe.” Ez elég véglegesnek tűnik, de tudni akarná, hogy ki az a ribanc, és soha véget nem érő faggatózás venné kezdetét, hogy hol ismertem meg, mikor jöttünk össze, jó volt-e a szex, megbántam-e, rá gondoltam-e közben, miért nem mondtam el, blablablabla… “Megcsaltalak.” Ugyanez. Jaj Istenem, az lenne a legegyszerűbb, ha szó nélkül eltűnnék, és soha többé nem venném fel neki a telefont, nem válaszolnék az sms-eire. Jó, kicsit tirpák dolog. “Még nem akarok gyereket.” A végén rávágja, hogy ő sem. “Én már gyereket akarok.” A végén rávágja, hogy ő is. “Most a karrieremre kell koncentrálnom.”  Tuti előjönne belőle az anyáskodó énje, és biztosítana arról, hogy mindenben támogat, türelmes lesz, építsem csak a karrierem, ő itt van és nem hagy magamra a legnehezebb időszakban. Kár. Várjunk csak! El kellene érnem, hogy Ő akarjon szakítani. Akkor mennyi felesleges sírást és üvöltözést megspórolnánk. Kicsit megjátszanám, hogy “Ó, jaj ne.”, aztán ennyi, kalap, kabát, viszon’ látás. De ezt túlságosan hosszú folyamat volna kivárni. “Valami elromlott, ez nem működik.” Ide hallom, ahogy mondaná: “De mi, mondd el mi a baj, megváltozom, csak mondd el mit csináljak másképp! Tudom, hogy szeretsz, ezt csak pillanatnyi kétségbeesés, hidd el, meg tudjuk oldani!” Nem, nem tudjuk, nem is akarom. Oké, most nagy a pofám, de igazából szerettem, meg szeretem most is. Csak nem úgy, ahogy kéne. Ahogy ő engem. De nem akarom megbántani. Aranyos lány. Ha azt mondanám “Bocsáss meg, de nem szeretlek úgy, ahogy kellene, és ahogy megérdemled. Sajnálom.”, tudod mi lenne? Elkezdené magát marcangolni, belülről emészteni, hetekig sírna és keresné az okát, hogy mit rontott el. Pedig semmit. Ez az érzés vagy jön, vagy nem. Vagy jön, és aztán megy. Nálam elment, mit csináljak?

Ha szakítasz egy nővel, miért akar mindig, mindenáron meggyőzni arról, hogy hülye vagy és nem is azt érzed amit? Csak el tudom dönteni, hogy együtt akarok-e lenni valakivel vagy nem. A nők esküszöm, azt gondolják, hogy mi, férfiak, szellemileg annyira visszamaradottak vagyunk, hogy nem ismerjük fel, ha valakit igazán szeretünk. Istenem, hányszor hallgattam már végig szakításkor “Tudom, hogy szeretsz. A szíved mélyén nagyon szeretsz, csak nem veszed észre. Nagyon meg fogod még ezt bánni.” Egyszerűen képtelenség tisztán, botránymentesen szakítani. Mit kell ehhez mondani? Basszus, már ennyi az idő? Nézd már megint ő hív, hogy hol vagyok, mit csinálok, mikor érek haza. Muszáj lesz beszélnem vele és szakítani. Indulok, majd hívlak, hogy mi volt.

                                   ***

 - Szia Kislány, megjöttem. Mi ez a sok cucc, elutazol?

- Nem. Költözöm.

- Költözöl? Hova? Miért? Mi van?

- El. Te is tudod, hogy miért. Nem megy ez. Figyelj, szerintem zárjuk rövidre. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én régóta nem vagyok boldog ebben a kapcsolatban, és szerintem te sem. Az lesz a legjobb, ha szépen, csendben elfogadjuk, hogy így alakult, és szakítunk. Nincs okunk haragudni a másikra, úgyhogy elválhatunk békében. Maradt még itt néhány cuccom, majd valamikor eljövök értük.

- De hé, várj már. Csak így? Van valakid? Vagy mi a baj? Nem akarod megbeszélni, vagy megoldani? Csak így félredobsz mindent? Én ezt nem értem. Velem van baj? De én szeretlek. Beszéljük meg.

- Bocsáss meg, de nem szeretlek úgy, ahogy kellene, és ahogy megérdemled. Sajnálom.

                                                      ***

Ezután kisétált a lakásból. És én még soha életemben nem éreztem magam olyan szerelmesnek egyik nőbe se, mint akkor ő belé, a csukott ajtót bámulva.

[padgany]

A napokban hallgattam egy podcastot, amiben a férfiak esetében a ,,nőhöz jutás’’, a nők esetében a ,,férjhez jutás’’ volt a téma. Szerencsére szó volt arról is, hogy a címet azon általános igazság alapján adták, hogy míg a férfiakat inkább a zsigeri, mélyen beléjük kódolt szaporodási vágy hajtja, addig a nők jelentős többségénél a biztonság, a családalapítás és az érzelmi tényezők érvényesülnek, amikor párt keresnek. Leegyszerűsítve, míg a férfiak többsége zsigerileg csak a magjait szeretné szórni a világba, addig a nők többsége olyan társat keres, akivel megállapodhat.

Én - mindenféle hazudozás, vagy egy különleges és egyedi állatfajnak való beállítás nélkül - olyan hímneműnek gondolom magam, akinek valóban nagyon fontos a szexualitás, viszont egyáltalán nem vágyom a változatosságot mindig különböző, vagy rendszeresen más nők személyében. Valamiért nálam is az érzések/érzelmek, a mentális, valamint a lelki és intellektuális összhang érvényesül és ezt az összhangot is keresem. Millió olyan nő létezik, akire ha ránézek, akarva akaratlanul az jut eszembe, hogy ,,fú de megdugnám’’, de ha megszólalnának és kiderülne, hogy nagyon nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor lehetne bármennyire világbajnok feneke, akkor sem tudnám és nem is akarnám magamévá tenni.

De ezt el is mondták, hogy nyilván vannak kivételek, de az alapigazság ez és ez is marad. Ezek a nemi szerepek/jellemvonások már az ősidőkben kialakultak és nem tagadhatjuk őket, akkor sem, ha már 2022-ben járunk.

Beszéltek egy nagyon érdekes dologról, miszerint olyan személyt fogunk vonzónak találni, aki ‘’jobb nálunk’’. Idézőjelbe tettem, mert itt a külsőségekről van szó. A saját, itt-ott hibás génjeinket szeretnénk a belső, mély, ősi ösztöneink által kijavítani (a tudatosan el nem képzelt közös utódaink által).

Lényeg a lényeg, végső soron mi is a világ állatias teremtményei vagyunk ösztönökkel, a különbség a többi állathoz képest többek között az értelmi színvonal, az ok-okozati összefüggések magasabb szintű felismerése és az ősidők óta kialakult együttélésünk írott és íratlan szabályai. Végülis ezek miatt nem esünk már egymásnak az utcán, de az ősi ösztönök ugyan úgy bennünk vannak, csak annyira mélyen, hogy nem tudnak előtörni, simán el tudjuk és el is kell őket nyomnunk.

Sok más dologról is szó volt, többek között arról, hogy az esetek kilencven százalékában a nő választ, a férfinak pedig jut, ami marad és, hogy ez miért és mikor alakulhatott ki, és ez mennyire torzítja az önértékelést, vagy akár a személyiséget.

És akkor egy ehhez kapcsolódó társkeresős eset:

A napokban matcheltem a társkeresőn egy szép, huszonöt éves lánnyal. Talán a belső ösztön, a génjeim zsigeri feljavítása céljából nyomtam a tetszik gombra/h��ztam jobbra. Persze ráírtam és hamar kiderült, hogy az ő esetében is az érvényesült, hogy míg ő válogathat, addig az én szerepem az ő meghódítása lett volna. Megjegyeztem, hogy nagyon csinos a képeken, megkérdeztem tőle, hogy telik a napja és mióta van fent az oldalon. Válaszként azonnal egy kritikát kaptam, miszerint lehetnék kreatívabb. Végső soron igaza volt, ez egy sablonos nyitás, így csak annyit tudtam rá reagálni, hogy engem valóban érdekelnének a feltett kérdéseimre a válaszai, de üsse kő, ha van kedve, adjon tippeket.

Bemásolt a netről négy faviccet és megjegyezte, hogy valahogyan így kellene. Talán az, hogy instant lenullázta az önérzetemet/pislákoló férfiasságomat, továbbá mert egyáltalán nem voltam favicces kedvemben, ráhagytam és nem válaszoltam, csak annyit, hogy éppen vendéget várok és kiléptem. Másfél órával később ez az üzenet várt: ,,Na akkor szia’’. További jó ismerkedést és jó szerencsét kívántam neki, amire válaszul azt kaptam, hogy köszöni, valaki más már felkeltette az érdeklődését és amúgy is kb. harmincan írogatnak neki egyidőben. Megírtam neki, hogy jobb is így, rettenetes mód nem vagyunk egy hullámhosszon, ő nem rám kíváncsi és én sem őt keresem. Ezen a ponton kezdte el kritizálni a leíró szövegemet. Kifejezte, mennyire nem szimpatikus neki a hozzáállásom. Szerinte ez ,,semmibe élés’’, hogy nem egyéjszakás kalandot és nem is feleséget keresek, csak valakit, akivel jól tudom magam érezni. Ez nem volt neki elég, megírta, hogy egy barátnője mondta neki, hogy ,,adjon nekem egy esélyt’’, aki szerint jó fej vagyok, de most kiderült, hogy nem is vagyok az (LOL). Megkértem hát, hogy legközelebb ne hagyja magát rávenni olyan dologra, amihez nincs kedve és tájékoztattam, hogy én nem akartam soha sem tőle esélyt. Megírtam neki azt is, hogy nem vagyok favicces kedvembe, hogy jólesett volna, ha a kritikák helyett, vagy legalább azok után válaszol a kérdéseimre, amikből akár kibontakozhatott volna egy faviccek cserélgetésénél mélyebb beszélgetés, továbbá azt, hogy ahelyett, hogy nekem írogat, ismerkedhetne azzal, akit érdekesnek is tart és akinek a kérdéseire válaszol is, esetleg ő is fel tesz neki párat.

Tiszta volt, hogy hidegen hagy, csak mosolyogni tudtam magamban, amikor kritizált vagy beszólt. Nem érdekelt, kiderült, hogy egy kontroll freak valaki, akinek annyira bassza az önérzetét, ha nem állnak be a sorba a talpát nyalni, hogy ennek hatására tipikusan elkezd személyeskedni. Írogatott és írogatott, én pedig rányomtam a kishercegnő letiltásának gombjára. Négy éve még lehet, hogy beálltam volna a sorba, de most eszembe sem jutott. ,,Na’’, hozzá még egy bottal se nyúlnék.

#podcast ihlette #nőhöz jutás #férjhez jutás #nemi szerepek #állatias ösztönök #gének #jut ami marad #társkeresős eset #szerepek #kishercegnő

[greenivydusk]

30 lecke az élettől, amit 30 év alatt megtanultam

1. Első és legfontosabb, hogy SENKIT SEM ÉRDEKEL a véleményed – tehát, nyugodtan tartsd meg magadnak, nem fogod vele megváltani a világot, nem körülötted forog a világ

2. Holtversenyes, de: a kutya sem akart engem. A létezésem tehát merő felesleg és tudjátok, mi a legszebb az egészben? Hogy kriminalizálták az öngyilkosságot, tehát még én lennék egy önző balfasz, ha egy nap tennék róla, hogy ne legyek… still euthanzia-párti vagyok, ami kapcsolódik is a következő ponthoz:

3. Ha tehetném, én engedélyezném Magyarországon, hogy aki nem akar élni, mert csak szenvedés az élete, az elmehessen. Nyugodtan, rendezett körülmények között, mert nincs értelme annak, hogy a többi családtag nyűglődjön egy életen át, mert csak egy személy ápolása körül forgott az életük. Történt mindez velem.

4. Fogyatékkal NEM ÉLHETSZ TELJES ÉLETET! Verd ki a fejedből, de most. Szeretnek a PC baromságokkal áltatni bennünket, de nem lehet teljes az életünk. Kitolhatjuk a szenvedést, elodázhatjuk a valóságot, ami ugyan fájdalmas és mellbevágó, de nem változtat azon, hogy FOGYATÉKKAL LÉTEZŐK vagyunk csupán. Vegetálunk, elevickélünk, épphogy a felszínen tartjuk magunkat, de miért nem lehet elfogadni könyörgöm, hogy nem vagyunk olyanok, mint az egészségesek?! Egy rakat pszichés önterheléstől kíméljük meg a lelkünket, ha ezzel szembenézünk.

5. A barátságok sosem tartanak örökké, és nincs kapcsolat feltétel nélkül. A szeretet mindig és kizárólag feltételekhez van kötve.  Nem hiszed? Próbáld ki, teszteld…

6. Nem dobogós ez sem, de ütős azért: A FEHÉRSÉG BETEGSÉG! Köszönöm szépen, már vártam, hogy ez a parazitikus létforma, a.k.a. a miénk végre betegségnek legyen nyilvánítva. Mert AZ. A fehérség egy szörnyű genetikai mutáció, rendellenesség, ami mára már kulturálisan beleágyazódott a hétköznapjainkba, tehát ALSÓBB RENDŰ LÉTFORMA! A többinél.

7. A heteroszexualitás nem normativitás, hanem egy társadalmi konstrukció, és mint olyan, történelmileg sem tartották valami sokra. Tudtátok, hogy a görögöknél előbbre való volt a homoszexuális kapcsolat, és csupán fajfenntartási alantas dolognak a hetero? Ennyit a supersttraight hisztikről.

8. AKI MÚZEUMBA LÁTOGAT MEG ÁLLATKERTBE AZ RASSZISTA! Pont.

9. Mások jóléte sokkal előbbre való, mint az én személyes komfortom és érdekeim.

10. Keresztényként indultam, és ez lett belőlem: nihilista. Szó szerint semmiben sem hiszek, mert a hit melegágya a csalódásnak. A legjobb, ha mindent természetesen veszek, elvégre az 1: a millióhoz esélyarányokba belefér az a bakilehetőség, hogy az a pici fennmaradó százalék végül bekövetkezik. Voltam én boszorkány is, politeista utat is megjártam, és végül arra jutottam, hogy legjobb a teljes nihilizmus, mert abból a legkisebb esély, hogy kultúra-lopást követhessek el fehér szörnyképződményként. :P

11. Az emberségesség és a segítősdi csak addig játszik, amíg valakinek abból érdeke van – a pszichológia azoknak való, akik a vallást akarják pótolni valamivel. Gyengeség. Tömény gyengeség, mert kiadhatsz több tízezreket azért, hogy kipofázod, mi ért, és bár ugyan ott az a nyűves orvosi titoktartás, de megsúgom, cimbik, nem fogják betartani. Ugyanúgy kipofázzák egymás közt az eseteket.

12. Az állatkád sem szeret önzetlenül és feltétel nélkül: az ellátásért szeret. Ha nem tennéd meg, garantáltan másnál is boldog lenne.

13. Nem létezik a szerelem. Érdekkapcsolatok, azok viszont igen.

14. A férfiak valójában nem akarnak gyereket. A legtöbb kapcsolat a gyerekvállalással fuccsol be, mert nem merik kimondani, hogy valójában hátuk közepére sem kívánják az egészet.

15. Boldogabbak azok az emberek, akik nem vállalnak gyereket.

16. Alkalmazkodnod kell a többséghez, és nem a többségnek tehozzád, babám, ezt jól jegyezd meg, sosem az egyéb körül fog forogni a világ.

17. Ami nekem jó, az másnak hátrány: ha én megkapok egy állást, kismillió másik ember nem, tehát, nem tudsz úgy elmenni a világban, hogy ne ártanál egész tömegeknek.

18. Ami nekem örömforrás, másnak lehet a „poklok pokla” -> pl. a kedvenc ételed egy rakat embert megölne.

19. A ledig termékeket mindig megmosom, és a vett ruhákat is mosásba rakom, mert ahányan összefogdossák, mielőtt azt én kifizetem a pénztárnál és hazaviszem, jobb bele sem gondolni, ismerve az emberek higiéniatartási szokásaikat.

20. Ha tényleg érdekmentesen segíteni akarsz valakinek, akkor nem egy szerveztet tömködsz a pénzeddel, hogy letudd az évi jóemberkedősdit, meg nem csak egy kibaszott plecsnivel gyűjtöd a lájkokat, hanem kiszambázol szépen az utcára, és megnézed, hogy kinek hogy tudsz segíteni. Ja, hogy abban munka van, gyerkőckéim? Akkor nem kell az álszentség. Ha annyit nem tudsz, hogy a szomszéd idős néninek elmenj bevásárolni vagy lenyírd a füvet stb. akkor ne gyere nekem a nagy én vagyok a fehér megváltó-szindrómáddal, oké? Amíg a sajátjaidon sem segítesz, addig kusshadj van.

21. A saját szabadságommal biztos, hogy másnak a kárára fogok menni, hiába próbálom ezt kikerülni, óhatatlan, hogy amivel én kiteljesedettnek érzem magam, az másnak kicseszettül fog fájni: pl. lehet, hogy te most utálod a munkádat, kedves olvasóm, de könnyen lehet, hogy más meg a fél életét odaadná, csak a te munkádat végezhesse!

22. Jobb megcsömörleni, de viszonylagos békességben létezni másokkal együtt, mint kilógni a sorból, és szinte ezzel céltáblává is avanzsálni magunkat.

23. Sosem szabad odapofátlankodni közösségekbe, ahova nem lettünk meghívva… épp ezért, aki boszorkánynak képzelve magát mindenféle baromságot csinál az otthonában… közlöm veletek, tubicáim, hogy NEM VAGYTOK BOSZORKÁNYOK! Ez egy meghívásos, családvonalon alapuló rendszer, ergo, amit csináltok, az csak egy new age-es katyvasz. Persze, ugyanezek a habzó szájú idióták fognak kultúra-lopásért neked esni, amikor egyébként meg a roma nénit kiröhögöd és elküldöd a k.* anyjába, mert húsz forintot kér, hogy jósolhasson a tenyeredből. Hol itt az igazságosság, kérem szépen?

24. Az emberek álszentek, és mindenki hazudik. Kivétel nélkül. Ezért jó a nihilizmus. Ha nem bízol, nem fog váratlanul érni semmi.

25. Több ellenséged és utálód van, mint VALÓDI jóakaród. Abból általában nagyon maximum kettő van. Jó esetben az egyik te magad vagy.

26. Az ár és a minőség aránya nagyon gyakran nem függ össze, azért, mert valami drágább, még nem lesz rögtön minőségi is, tartós meg pláne nem.

27. Oké, ezzel le fogom dobni a mentálbombát, de nem érdekel túlzottan: AKI TERMÉSZETVÉDŐ AZ TÁRSADALMI KIREKESZTŐ! Minden kedves zero waster, bekaphatjátok tövig a nem létezőmet! Amikor a hulladékmentességről papoltok, akkor kismillió lakosát a bolygónak éppen leköcsögözitek ti magatok, mert nem engedheti meg az überdrága termékeket, amik jaj, hulladékmentesek meg vegán miegyéb fiszem-faszomosak. Nem veszitek észre, hogy felelősséghárítotok a cégek malmára hajtva a vizet?! Idiotizmus ha fájna, sokan ordítanátok…

28.  Az emberi adottságtárházam véges, és valamire vagy születik valaki, vagy teljesen felesleges csinálnia, mert nagyon maximum egy közepes középszintre tudunk csak hosszú és kitartó, fáradságos munkával jutni. Nem minden estben éri ez meg.

29. Nincs baj azzal, hogy ronda vagyok, és jórészt emiatt is fogok egyedül és szűzen megdögleni. Évekig hitegettem magamat, hogy a szépség relatív. Nem mindeen téren, azért lássuk be, az ember kiszépségnek van egy sztenderdje. Dagadtan, fogyatékkal létezőként ugyan kinek kellene az ember? o.0

30. A pénz igen is boldogít. Ha be tudom fizetni a kötelező kiadásokat, akkor már egy lépéssel közelebb vagyok a boldogsághoz. Erről ennyit.

#önismeret #harmincévalattezta30dolgottanultammegazéletről #mostkipukkasztomsokakpolkorrektkedőslufiját #eznemérzékenyhópihécskéknekvalóposzt #elszámolásönmagammaléletemnegyedéhezérve

[csajokamotoron]

Soha nem volt újévi fogadalmam, ássam el a mostanit, hogy szeretnék a természetben endurozni?

A szilveszter a nagy fogadalmak ideje, és ilyenkor előfordul, hogy valaki egy rég dédelgetett álom megvalósítását tűzi ki célul az új évre. Így van ezzel az a hölgy is, aki január 1-én fordult a Csajok a motoron közösségéhez segítségért. Te mit gondolsz, belevágjon az endurózásba? "Beleszerettem a terepezés gondolatába. Szeretnék erdőn, mezőn, pocsolyákon, buckákon át motorozni, később nagyobb túrákon részt venni. Viszont életemben egyszer ültem kikapcsolt állapotban (álló helyzetben) motoron, egy Africa Twin-en, aminek a mérete amúgy ijesztő. Hideg volt már, és ruhám sincs, nem tudtunk menni vele. A selejtes részeim: - A Mecseknél élek, itt sok motoros megsérül, ezért 2 évvel ezelőttig elvből nem ültem motorra, de fokozatosan jöttek a képek a fejemben, hogy én ezt akarom és nem eresztenek. - 10+ éve van B jogsim, de nem vezetek, mert félek a forgalomban. - Szeretnék A-s jogsit. Tudom, hogy ezt a forgalom parát mindenképp le kell küzdenem, hisz repülve nem lehet eljutni terepre. (És jogsit szerezni sem.) Mindenki annyi mindent mond. Vannak a lehúzó emberek, akik azt mondják: - miért akarom mindenképp megölni magam motorral? - felejtsem el a motort ha autót sem merek vezetni Egy 37 éves egyedülálló lány, aki műszaki analfabéta, de végre akar kicsit élni is, nem csak elnyomni magában minden álmot, képes lehet biztonsággal megtanulni motorozni? Tudom a forgalomtól való félelem leküzdése kizárólag rajtam múlik, vagy sikerül, vagy nem, de teljesen elmebeteg vágyálom nekivágni, vagy megér egy próbát? Ott van még az is, hogy már egy sisakot is szakértelemmel kell megvásárolni. Simán azt mondtam egyre, hogy szorít, hörcsögpofit is csinált elöl, aztán kiderült hogy nagy a fejemre, mert tarkónál volt hely. Hol van még a megfelelő védőruha, a megfelelő motor kiválasztása, annak okos karbantartása, amihez rengeteg tudás kell? Sok százezret, milliót el lehet költeni tévesen. Soha nem volt újévi fogadalmam, ássam el mélyre a mostanit is, hogy szeretnék a természetben endurozni? Tudom, hogy bármilyen motor könnyedén képes megölni, felelősséggel szeretném csinálni. Férfi segítség nélkül halva született ötlet? Ne nagyon bántsatok légyszi, de azért mondjátok meg, ha felejtsem el! 173 cm, 55 kg Köszönöm!" És a csajok csoportbeli tanácsai után az én válaszom a kérdésre: Kedves Kérdező! Ha azért jöttél ide, hogy lebeszéljünk, akkor rossz helyen jársz. Itt relatív magas azoknak a nőknek a száma, akik motorozni szeretnének, és azoké is, akik már megvalósították ezt az álmukat. Ez nem az a csoport, ahol le fogunk beszélni az álmaidról pláne ha az a motorozással kapcsolatos. Szóval szerintem ez egy szuper gondolat, szuper cél, Hajrá! Az Africa Twinhez tennék még hozzá annyit, hogy én kb. 28 éve motorozom, 180 cm magas vagyok és még egyszer sem mertem elhozni tesztelni, mert nekem túl magas és túl nehéz. Idén Ami kipróbálta, ő is magas de ahogy mesélte, ő is küzdött vele. Kezdő motornak semmiképp nem ajánlanám. https://csajokamotoron.hu/a-nagyok-jateka-honda-crf1100l-africa-twin-adventure-sports-2023/ Persze én choppereken szocializálódtam, jobban szeretem a talpammal tolni a szelet és szeretem, ha leér a lábam a motorról. Viszont a Transalp nagyon tetszett, az teljesen emberközeli méretű, a te magaságoddal akár első motornak is elmegy szerintem, ha megtanulsz vezetni. A krosszmotoroknál meg úgy van, hogy van belőlük street legal (rendszámos is), ha valaki nem csak pályán, versenyzésre használná, de csomagolni nem lehet rájuk, az nem arra való. Simán meg lehet oldani (saját) férfi fegítsége nélkül, hiszen a legtöbb szervizben, motoros boltban úgyis férfiak dolgoznak, akik készséggel segítenek mindenben, hiszen ez a dolguk. Azért azt ajánlom, hogy mielőtt szervizt választasz, kérd ki a tapasztaltabb csajok véleményét, hogy melyik megbízható szakit ajánlják. De ez a probléma még egy kicsit odébb van. Ha még mindig nem hiszed el, hogy meg tudod csinálni, akkor ajánlom figyelmedbe ezt a csajt: https://csajokamotoron.hu/vanessa-ruck-a-balesettol-az-enduroversenyig Szerintem szuper az újévi fogadalmad, és azzal, hogy kiírtad a csoportba, máris egy csomó támogató energiát kaptál, szóval szuper lesz. Hajrá! Read the full article

[csacskamacskamocska]

Nem mondom, hogy szép dolog volt

Az egyik barátom felvetett egy szexszel kapcsolatos kérdést, ami eléggé nagy követ vágott az én békés kis pocsolyámba.

Mindig is tudtam, hogy van mit fejlődnöm, mert az nem elég, ha az ember agyban pozitív és nyitott, kicsit tényleg olyan a dolog, hogy attól, hogy megnéztél egy videót egy társasjátékról, még valójában fogalmad sincs, hogy ha játszanád egy társaságban akkor bejönne-e. Mert nem csak az érdeklődéseden, nem csak a játékon, hanem a társaságon is múlik. Sejtésem szerint az emberek úgy gondolják, hogy ők jól szexelnek, közben hülyére szorongják magukat, hogy mégse. 10-15 éve szexelsz valakivel, akinek jó veled, neked is jó, komfortos, aztán elválsz és döbbenten állsz, hogy csak egy valakit szokásait meg vágyait ismered. Vagy 10-15 éven keresztül vagy elutasítva, esetleg élsz meg néhanap szánalom dugásokat, éldegélsz a kognitív disszonanciában, míg már azzal sem tudsz mit kezdeni, akivel esetleg jó is lehetne. Egyrészt megtört az önbizalmad, másrészt kénytelen vagy elzárni a vágycsapot. Az meg berozsdásodik, ha nem használják. Gondoltam körbejárom kicsit ezt a dolgot, mert van két nagy kérdés, ami nem hagy nyugodni. A nők szeretik, ha a férfiak kezdeményeznek. De ugyanazon okból szeretik a férfiak is, ha a nő kezdeményez. Mert maga az, hogy tetszünk, hogy vágynak ránk, hogy beindul tőlünk a másik, az bennünk is izgalmat okoz. A vicces, hogy ez akkor is így van, ha a másik ember amúgy nem az ideálunk, vágyunk tárgya, nem tartjuk különösebben vonzónak. A kitartó „nem ideálok” ezért juthatnak végül célba. „hadd rajongjon” szokta mondani egy barátom, amikor egy nő érdeklődik utána. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt is, hogy ugyan miért venné el magától ezt a kis örömöt, hogy valakinek tetszik. A csavar az, hogy amíg az, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, megszokottabb, elfogadottabb, kevésbé megalázó, addig arra, hogy egy nőt utasít vissza egy férfi, arra inkább lenézőbb és megalázóbb körítés van. Ha egy férfit utasítanak el, mindenki veregeti a vállát, lesz másik! Ha egy nőt utasítanak vissza, a reakció az, hogy csináljon magával valamit, hogy tetszetősebb, vonzóbb legyen kívül és belül. Az idősebb, szexuálisan aktív férfiakkal elfogadóbb a társadalom, mint az idősebb szexuálisan aktív nőkkel. Nem hiszed? Nézd meg a vicceket, milyen szinten szólják le a szexuálisan aktív, érdeklődő nőket. De koncentráljunk a kezdeményezésre. Még abban sem tudunk megegyezni, hogy mi számít kezdeményezésnek. Honnan tudod, hogy a másik szeretkezni akar? Egyik barátnőm onnan tudja, hogy a férje olyankor megborotválkozik. Mondania már nem is kell semmit... :D Mennyire kell rámenősnek lenni? Pasi megöleli, megcsókolja a feleségét, erre a nő: jajj a hajam, most voltam fodrásznál, erre a pasi, jajj bocs, oké, bocs. Kész. Nő csalódott, mert mi másért ment volna fodrászhoz minthogy tetsszen a pasinak (legyünk idealisták), pasi csalódott, mert tetszik a nő, de lám, le lett állítva, nem kell a közeledése. Tényleg nem lehet tudni, hogy ilyen esetben, ha a faszi kicsit rámenősebb, abból mi jön ki. De ha a nő mindig talál kifogást, még akkor sem biztos, hogy a pasas ellen van kifogása. Lehet, hogy azzal van baja amit szex közben vagy után megél. Esetleg nincs erről kommunikáció. Nem sikerült jó szexet kialakítaniuk. Ha egy pasi sosem mondja nekem azt, hogy tetszem, vagy jól nézek ki, csinos vagyok vagy sosem emel ki semmilyen módon a "tömegből", akkor elkönyvelem, hogy neki nem tetszem, az ő szexuális érdeklődésén kívül esem. Nyilván, akkor sem fogok kezdeményezni, ha nekem amúgy bejön. Nem vagyok hülye. Ha meg sikerül párszor valami lenéző megjegyzést is tennie, hogy kövér vagyok (nem vagyok) vagy bármi gúnyosat egy általános jókedvű csipkelődésre, akkor nincs az az isten, hogy akár egy jókedvű flörtben részesítsem. Ki szeret megalázódni? Senki.

Ezeken rágódtam, mert végig kellett gondolnom, hogy ha kapok egy meghívást egy pasihoz, akit már ismerek egy ideje, akkor... vagy úgy megyek oda, hogy bármi történhet, de akkor a lelkem mélyén eldöntöttem, hogy szeretném, hogy a bármi megtörténjen, vagy úgy megyek oda, hogy barát vagyok és bármit teszek, még, ha pucérra vetkőzök, akkor sem lépem át belül a határt és fegyelmezetten úgy teszek, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, az ember a barátaival nagyon jó kapcsolatban van, de ez nem jelenthet vágyat. Szerintem 30 felett nincs barátság extrákkal. Nem tudunk hozzá elég lazák, felületesek, könnyedek lenni.

Hát, igen, nem tudtam mást odaképzelni a "feladatba", csak őt. Mert ő vetette fel. És ez összezavart, felkavart. Végigvettem minden blokkot, minden visszautasítást, minden gúnyos-komolytalan megjegyzést, amit a szexszel kapcsolatban megéltem, miközben ezeket nagyon nem akartam volna újraélni. Amúgy, „jártam egyszer egy sráccal”, aki azt mondta a szerelem alapja, hogy zavard össze a másikat. Ha bármivel rá tudod venni, hogy rajtad gondolkodjon amikor nem vagy ott, nyert ügyed van.

Háténmost úgy össze vagyok zavarodva, hogy szerintem erről még fogok posztolni.

#szex #kezdeményezést #visszautasítás #01-06

[nitta86]

Miért kezdtem el újságot olvasni gyerekként?

11 éves koromban elhatároztam, hogy ha megnövök férfi akarok lenni. Arra nem vágytam, hogy 11 éves kisfiú legyek kislány helyett, mivel ők is ugyanolyan szerencsétlen lények voltak mint mi, de abban biztos voltam, hogy felnőttként inkább lennék férfi, mivel ők csak újságot olvasnak, amíg a nők mosnak, főznek, takarítanak, ezer szatyorral mennek bevásárolni. És ráadásul a férfiak még kritizálják is a nőket, hogy nem elég jól vezetik a háztartást, szóval nőnek lenni szívás, ha lehet elkerülném. Na de mi teszi a férfit férfivá? Természetesen az újságolvasás, mi más.

Utólag mindez elég viccesen hangzik, de valamilyen szinten igazam volt, mivel a társadalmi nemi szerepek zavartak, és akkoriban a férfiszerephez tényleg hozzátartozott az újságolvasás.

Megvolt a terv, már csak meg kellett valósítani. Akkoriban az egyik nagyapám is velünk lakott, ő Népszabadságot olvasott, apám meg HVG-t. A HVG-vel kezdtem, mivel az az igazán férfias újság, ha egyszer apám olvassa. Természetesen alig értettem belőle valamit. Ezerszer rosszabb volt, mint bármely Jókai regény. Ráfanyalodtam a kevésbé menő Népszabadságra, de az is kínaiul volt számomra. Aztán észrevettem, hogy van olyanunk is, hogy Népszabadság Magazin. Ezt végre megértettem, ki is olvastam és meglehetősen élveztem, de közben csalódott voltam, mert ez bevallottan az egész családhoz szólt, szóval nem kerültem közelebb a férfivá váláshoz. Azért szorgalmasan olvasgattam a magazint, meg rájöttem, hogy heti egyszer vagy kétszer a Népszabadságnak van főzős meg fogyasztóvédelmi rovata is, és ezeket szintén értettem. Ezek gyanúsan inkább nőknek szóltak, szóval a tervem nem nagyon haladt, de úgy voltam vele, hogy valahol el kell kezdeni. A nagypapámat szórakoztatta a dolog, és mindig örömmel hozta nekem a heti magazint és a főzős rovatot. Hamarosan elég gyakorlott lettem ahhoz, hogy elolvassak egyéb híreket is a Népszabadságból. Ezek főleg mindenféle természeti katasztrófákról és balesetekről szóltak. A belpolitikára ekkor még nem tudtam rávenni magam, hogy érdekeljen.

Pár hét múlva azt vettem észre, hogy elég nagy lett a szókincsem ahhoz, hogy a HVG-ből is megértsek cikkeket. Az életmód rovattal kezdtem, de hamarosan érdekelni kezdett a kultúra és a gazdaság is. A véleményrovat volt még évekig a legnehezebb, főleg TGM véleménycikkei. Mire őt is megértettem, hogy mit akar mondani, már tisztában voltam vele, hogy ez sajnos nem így működik, és nem leszek férfi az újságolvasástól. Eddigre viszont már azért olvastam ki a HVG-t címlaptól hátlapig, mert élveztem. Mindig nagyon vártam a csütörtököt, amikor hozta a postás a következő heti számot. Nem értettem még mindent teljesen, a gazdasági cikkeket is alig, mégis annyira naprakész voltam belőlük, hogy apám haverjai volt, hogy csak pislogtak, mert például előbb tudtam, hogy két nagyvállalat összeolvadt mint ők és mindezt 13-14 évesen adtam elő.

Ma már nincs ennyi időm és nem olvasok ennyiféle témában ennyire összetett cikkeket. A HVG-től is elbúcsúztam valamikor egyetemistaként, mikor úgy éreztem, hogy már nem az én korosztályomnak szól és áttértem az akkori Indexre. Manapság a Telexet és a 444-et támogatom anyagilag és főleg ezt a két hírportált olvasom, de időnként mást is, hogy jobban képben legyek, de a szokás, hogy naponta, vagy legalábbis hetente olvassak híreket, az megmaradt.

#szövegesposzt

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/4: A csókkirály

Gergő gazda még mindig Fannival beszélget a traktorszerelés után. Szakad az eső. A fiú beviszi a garázsba és megpróbálja lesmárolni a lányt. Ő viszont zavarában kitér és csak puszi lesz belőle.

Mi történik gyerekek, hát még csak most kezdtük a műsort.

A fóliában a lányok pont azon tanakodnak, hogy vajon eljutnak-e a csókig a szerelés közben, amikor visszaér a gazda Fannival. A fiú örömmel látja, hogy befejezték a munkát. Irány haza.

Beesteledik mire visszaérnek. Laci bá bulira invitálja a fiatalokat a mancave-jébe. Azonnal elkezdi itatni a lányokat aztán együtt éneklik az Afrikát.

Gergő kihívja Kírát beszélgetni, hogy jobban megismerje. Kiülnek a padra, koccintanak. A fiú megkérdezi a versenyzőt, miért jött ide, amikor bárkit megkaphatna. A lány bevallja, hogy tetszett neki képről, amit nem bán a gazda. Lekapja a padon.

A pincéből üvölt a mulatós. A lányok felküldik Laci bát, hogy keresse meg nekik a gazdát. Visszamennek Kírával bulikázni, de most se marad sokáig a gazda. Szandit is kihívja kicsit beszélgetni. Ha őt is lekapja rosszul leszek. A lányt féltette az apja a műsortól, de ez nem tartotta vissza, mert ő az élete szerelméért jött.

Nem bírom gyerekek. Ezt a csaj is lesmárolja. Lent a lányok beszélgetnek. Kíra elkotyogja, hogy volt egy szájra puszi a padon.

Gergő újra visszamegy partikázni a lányokkal, de most Fanni rángatja ki beszélgetni. Úgy érzi nem volt elég lelkes, amikor a férfi megpróbálta lesmárolni a traktorszerelés közben.

Most pótolja és lekapja a gazdát. Mi van itt, hát komolyan mondom. Visszamennek, de most Anita hívja ki a gazdát. Felkérdezi a fiút, hogy ő vele miért nem smárolt töltött még időt kettesben? Később tervezte.

Szegény lány rábaszott. Úgy néz ki nem érdekli a gazdát. Bár lehet jól járt, mert egy fuckboynak tűnik a srác.

A lányok a megbeszélik egymás között, hogy a nyomás miatt hamarabb alakulnak ki az érzelmek és gyorsabban térnek rá a lényegre, mint szoktak. Gergő gazda egy nap alatt a háromból négy lánnyal smárolt.

Anna gazda megköszöni a fiúkáknak, hogy jöttek. Inni kezd, hogy jobban viselje a stresszt. Megkérdezi a versenyzőket, hogy érzik magukat. Az egyik hablatyol valamit, de szerencsére Anikó megment minket a dögunalomtól.

Azért jött, hogy segítsen a gazdának a döntésben. Neki is le kell szűkítenie a kört négy főre. Félrevonulnak beszélgetni. Anna gazda iszik még egy kicsit a stresszre.

A műsorvezető először is arról kérdezi, hogy milyenek voltak a levelek. A fiúk nagyon rondán írták és csak a barátnőjével együtt sikerült dekódolni őket. Három férfiben már biztos, de a negyedik hely még kérdéses. Anikó segít rendszerezni a gondolatait. Anna azt mondja, hogy nehéz az érzelmekről beszélni. Nem. Reméli, hogy nem fog senkit megbántani. De. Miután Anikó helyre rakta, visszazavarja a nőt a kérőihez.

Az első férfi akit kiválaszt Attila.

A második Dani.

A harmadik Viktor.

Az utolsó pedig Gyuri. A gazda sajnálja, hogy nem tudta jobban megismerni a fiúkákat, de köszöni, hogy itt voltak. Máté nem bánja, hogy nem választotta ki a nő, mert szerinte nem volt meg köztük a kémia.

A továbbjutókat Martonvásárra, a szállásukra viszi. Végre tényleg látunk egy macskát. Már csak kilenc másikkal tartozik a nő.

Csak félig csöves tanya a hely. Jurtában fognak aludni a fiúkák, ami nem kegyetlenül kurva rossz.

Kinti zuhany van és meleg víz nem nagyon van. Ez nem ideális, de hát mit lehet tenni.

Viktor és Dani kettesben, romantikusan zuhanyoznak. Az előző évadban a férfiak, majdnem egymásnak estek, idén lehet, hogy inkább összemelegednek és hoppon marad a gazdasszony.

József gazda közös fürdőzésre invitálja a hölgyeket. Azt mondja szép a sok beszélgetés, de le akarja csekkolni már azokat a beach bodykat is. Kezdésként megcsodálhatjuk az övét.

Böbe kávéval kedveskedik a férfinek és a többi hölgynek. Sajnos nem sikerült úgy a meglepi, ahogy tervezte. Kapásból ketten vissza is utasítják, köztük a gazda is.

Józsefnek a fürdőzésről eszébe jutott a fiatalkora. Nosztalgiával gondol azokra az időkre, amikor még nem voltak merevedési problémái. Megtudjuk, hogy az öt gyerekéből kettőt teljesen ő nevel és bírói végzése van róla, hogy a teljes felügyelet az övé.

Timit ez annyira sokkolja, hogy elsírja magát a kamerának. Nem gondolja, hogy annyira rossz lehetett a nő, hogy ne láthatná a gyerekeit.

Beesteledett. József egy üveg szamócapálinkával lepi meg Csillát.

Elhívja egy kis beszélgetésre, de nem igazán találják a közös hangot. Megkérdezi a férfi, hogy mit érzett a nő, amikor jelentkezett. Csilla azt mondja látta őt, látta ahogy beszél, látta a mosolyát és Isten azt mondta neki: Szedd fel ezt a faszit, Csillám. A gazda köpni-nyelni nem tud.

A nő megmasszírozza a férfi kezét. Jósolni nem fog, mert nem boszorkány. Csilla szerint nagyon jól sikerült a randi, de engem nem győzött meg és a macskát se.

Gergő gazda nem szarozik. Még a tavalyi Zsolt gazda se volt ilyen gyors. Itt egyelőre Kíra a favorit, bár Anitát megsajnáltam kicsit. Anna gazda eddig unalmas. Ha a fiúkák se fognak összebalhézni, akkor tényleg csak a macskák menthetik meg ezt a szálat. A szerkesztőség egyértelműen Team Attila, de még nem ismertük meg annyira a srácokat. József gazda olyan kurva lassan beszél, hogy fájdalmas hallgatni. Itt Krisztit érezzük a befutónak.

#tv #rtl #hogyvolt #házasodna a gazda

[weanda]

Az elmúlt évben, hogy több férfihoz is közöm lett, többnyire el tudtam távolodni az exemtől. Mindegyikük értékes éa érdemes a bizalmamra, még akkor is ha nem tökéletesen kerek a történet.

De ez nem jelenti azt, hogy Ő nem jut eszembe minden nap.

Néha a férfiak rákérdeznek mi történt Közte és köztem. Érzik, hogy mikor zárulok be (az egyikük konkrétan meg is jegyezte, pedig nekem nem tűnt fel a viselkedésem, csak a rám zúduló érzések, de igaza van). És mikor Őróla kérdeznek, általában mindig ez történik.

Eszembe jutott egy emlék az egyik nap, ami azelőtt évekig nem. Egy boldog emlék. Egy bed-time emlék, ami kedves és ártatlan. Sokszor Ő az emlékeimben arc nélkül szerepel, egy homályos alakként, de most az egyszer teljesen valóságosan emlékeztem rá. Vegyes érzéseim támadtak. Még hiányzott is egy kicsit, ami miatt még undorodtam is magamtól.

Ma pedig eszembe jutott egy másik emlék, ez sokszor eszembe jut mert kegyetlenül fájdalmas. Ahogy Ő ittas és ingatag. Szokás szerint összevesztünk, én pedig fáztam, remegtem és izzadtam az idegállapottól. Zuhanyozni mentem, ahogy szoktam, mert megszoktam, hogy nem tudom felmelegíteni magamat, csak meleg vízzel és akkor is csak rövid időre. De Ő utánam jött. Undorítóan káromkodott. Lehordott mindennek. Nem folyt már a víz. 10-20 percig álltam ott a kádban a függöny takarásában vizes hajjal és testtel. Összegörnyedtem, és olyan hallkan sírtam, ahogy csak tudtam. Nagyra nyílt a szám, ordítani akartam, de közben olyan visszafogottan zokogtam, ahogy csak tudtam. Így tudtam minél halkabban levegőt venni és próbáltam nem elveszíteni a látásom teljesen. Össze akartam menni, minél kisebbre és láthatatlanabbra. Rám csapta az ajtót, elment, zajongott és hangosan morgott és szidta magát és a világot, majd visszatrappolt, kiszakította az ajtót a keretből és újra kiabált. Azt kívántam, bárcsak megszűnnék létezni. Nem mozdulhattam meg, nem vehettem levegőt amíg ő ott volt, nem mertem. Rettegtem, az érzések és a fejemben tomboló káosz teljesen eltompított. Még akkor sem mozdultam, mikor már nem jött vissza többet.

Néha belenézek a tükörbe mielőtt beállnék a zuhanyba és egy mély levegő után megnyugtatom magamat. Rajtam kívül nincs senki a lakásban aki bántani tudna. Én pedig többé nem akarom magamat bántani. Elég volt. Örökre eltemettem ezt az emléket, mert soha többé nem akarom elővenni. Elégetem, aztán eláztatom. Egy senki voltam. Olyan sötét volt, hogy nem láttam a szememmel. Átfújt rajtam a szél. Lepergett rólam a víz és a meleg sem melegített. Önmagam árnyéka voltam, egy üres, sötét hideg semmi.

Soha többé.

(ahogy ezt megírtam is elmerültem az emlékeimben. Hiába van meleg a szobában, a kezeim olyanok mint a jég az arcomat pedig csípi a könny. Honnan kerülnek elő ezek a fájdalmak? Mikor lesz már vége? Miért kellett ilyen mélyre vágni!? ... ? ... )

[mennyespoholhatara]

Utakon 01

Mostanában nagyon sokat utaztam. Nem mentem sehová, egyszerűen csak felültem a buszra, vagy villamosra és utaztam.

Nagyon melankolikus dolog utazni, úgy tudok gondolkodni, hogy nem aggódom azon, hogy nem csinálok semmi hasznosat. Ráadásul meg tudom figyelni az embereket természetes élőhelyükön.

Nézem az embereket a buszon én nem tudom mi értelem van az életüknek. Mind mások és mégis mind ugyan olyanok. Próbálom elképzelni, hogy az az ember akit éppen nézek, miért élhet. Mi mozgatja? Miért nem látja, hogy az élete nem ér semmit? Itt ül 50 valahány évesen a buszon, tart haza a munkából egy csomag wc papírral a kezében. Sosem vágyott ennél többre? Boldognak látszik. Zenét hallgat és közben írogat valakinek. Az ő világában ő a főszereplő és én vagyok a jelentéktelen statiszta a buszon. Vagy mégsem? Talán az ő filmje sosem készült el.

Az ilyen emberek építek fel "a rendszert". Nagyon hasznos, de kicserélhető alkatrész. Akik képesek minden nap kétkedés nélkül elmenni dolgozni mert "ez a dolguk" és még boldogok a nap végén. Mennyire könnyű és mennyire értelmetlen az ilyen élet.

Oda adja az életüket másnak csak azért, hogy este rendelhessen magának valami vacsorát és gondtalanul, vidáman megnézhessen egy filmet a Netfixen. Majd, holnap kezdődik előröl az egész.

Arra vágyik, amire vágynia kell és úgy elégíti ki a szükségleteit, ahogy azt megírták neki.

Ha evolúciós pszichológiai oldalról közelítjük meg a kérdést két szükségletét kell kielégítenie: túlélés, szaporodás.

Ha dolgozik, akkor tud ételt venni. Az ember a múltban akkor élt túl, ha alkalmazkodott a csoportnormákhoz. Minden más már csak szaporodás.

Kísérletekkel bebizonyították, hogy a férfiak (és persze a nőkét is) vásárlási szokásait igen jelentős mértékben befolyásolja a pártalálás. Azt a ruhát veszi meg amiben (az anyagi lehetőségeihez mérten) a lehető legvonzóbbnak találja magát és megveszi az irreálisan drága arckrémet is, mert "tudja", hogy a vonzó férfiaknak szép az arcbőre és mindez még csak nem is tudatosul benne. (Nem kell aggódni én is megvettem.)

Erre a két vágyra - inkább ösztönre - hatva a teljes emberiség vezethető. Ez egy végtelen csapda.

Csak azt a szakmát tudja elvégezni amire kiképezték az egyetemen (mert az egyetemen pontosan ezt teszik) és csak annyi szabadideje van, hogy úgy-ahogy kipihenje magát, azokkal a tevékenységekkel amikkel ki kell pihennie magát.

Éppen keres annyit, hogy azokat meg tudja venni, amit illik megvenni és amire vágyik, de azt pont ne tudja megvenni azt amire "igazán vágyik". De arra vágyik, amit (elég jól) eladtak neki valamelyik ösztönére hatva.

A lényeg az, hogy mindig legyen következő lépés: autó < BMW < Ferrari. Mindig van jobb és mindig azt hiszik az emberek, hogy a következő lépéstől lesznek majd csak igazán boldogak. És ezt, hogy érhetik el? Ha többet, és keményebben dolgoznak. És ezzel bezárult a csapda. Beszorult a lábad a medvecsapdába. Üvöltözhetsz, de nem hallja senki, így csak a remény marad, hogy jön valaki aki segít. Már meg sem próbálod saját magad kiszabadítani. És halott vagy.

#gondolatok #napló #naplószerűség #valóság #posztmodern #depresszió #melankólia #gondolkodás #utakon