#melankólia

[searchingnewme]

Erős hullámokban tör rám a hiányod, pedig csak két nap telt el..

Melankólikusan gondolok arra, bárcsak végre megszeretgetnél és el sem engednél!

Olyan jó lenne hozzád haza menni..

Már nem érzem jól magam egyedül. Nélküled.

Több kell belőled, éhezem..😔😔😔

#hiányzol #nagyon #szeretlek #szerelem #összeköltözés? #szomorúság #melankólia #hiány #vágy #szeretetéhség #szerelmem

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Külföldi melankólia

Nem arról van szó, hogy itt van valami, vagy valaki, aki itt tartana.

Hanem arról, hogy oda haza nincs senki és semmi, ami visszahúzna.

#haza #otthon #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját #szerelem #szeretet #család #barátok #külföld #melankólia #szomorú #elszomorító #fájdalom

[meredithea13]

Ennek az érzésnek csillogó rózsaszínnek kéne lennie, mégis jellemtelen szürke-mint egy szobor.

#magyar #érzések #üresség #melankólia #érzelem

[violetlogophile]

#nők #sírni akarok #sírok #szomorú #zene #teszeretedhasírok #lányok #magyar lány #idézet #melankólia #félelmek #érzelem #érzések #Youtube

[ujraeljottem]

Azt mondod boldog vagy, közben meg elfordulva sírsz, mint Will Byers az új évadban.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #szomorkás #saját #saját vélemény #saját szöveg #stranger things #will byers #melankólia #depresszív #depresszió #fájdalom #szerelem #viszonzatlan szerelem #viszonzatlanság #gondolatok

[mennyespoholhatara]

Utakon 01

Mostanában nagyon sokat utaztam. Nem mentem sehová, egyszerűen csak felültem a buszra, vagy villamosra és utaztam.

Nagyon melankolikus dolog utazni, úgy tudok gondolkodni, hogy nem aggódom azon, hogy nem csinálok semmi hasznosat. Ráadásul meg tudom figyelni az embereket természetes élőhelyükön.

Nézem az embereket a buszon én nem tudom mi értelem van az életüknek. Mind mások és mégis mind ugyan olyanok. Próbálom elképzelni, hogy az az ember akit éppen nézek, miért élhet. Mi mozgatja? Miért nem látja, hogy az élete nem ér semmit? Itt ül 50 valahány évesen a buszon, tart haza a munkából egy csomag wc papírral a kezében. Sosem vágyott ennél többre? Boldognak látszik. Zenét hallgat és közben írogat valakinek. Az ő világában ő a főszereplő és én vagyok a jelentéktelen statiszta a buszon. Vagy mégsem? Talán az ő filmje sosem készült el.

Az ilyen emberek építek fel "a rendszert". Nagyon hasznos, de kicserélhető alkatrész. Akik képesek minden nap kétkedés nélkül elmenni dolgozni mert "ez a dolguk" és még boldogok a nap végén. Mennyire könnyű és mennyire értelmetlen az ilyen élet.

Oda adja az életüket másnak csak azért, hogy este rendelhessen magának valami vacsorát és gondtalanul, vidáman megnézhessen egy filmet a Netfixen. Majd, holnap kezdődik előröl az egész.

Arra vágyik, amire vágynia kell és úgy elégíti ki a szükségleteit, ahogy azt megírták neki.

Ha evolúciós pszichológiai oldalról közelítjük meg a kérdést két szükségletét kell kielégítenie: túlélés, szaporodás.

Ha dolgozik, akkor tud ételt venni. Az ember a múltban akkor élt túl, ha alkalmazkodott a csoportnormákhoz. Minden más már csak szaporodás.

Kísérletekkel bebizonyították, hogy a férfiak (és persze a nőkét is) vásárlási szokásait igen jelentős mértékben befolyásolja a pártalálás. Azt a ruhát veszi meg amiben (az anyagi lehetőségeihez mérten) a lehető legvonzóbbnak találja magát és megveszi az irreálisan drága arckrémet is, mert "tudja", hogy a vonzó férfiaknak szép az arcbőre és mindez még csak nem is tudatosul benne. (Nem kell aggódni én is megvettem.)

Erre a két vágyra - inkább ösztönre - hatva a teljes emberiség vezethető. Ez egy végtelen csapda.

Csak azt a szakmát tudja elvégezni amire kiképezték az egyetemen (mert az egyetemen pontosan ezt teszik) és csak annyi szabadideje van, hogy úgy-ahogy kipihenje magát, azokkal a tevékenységekkel amikkel ki kell pihennie magát.

Éppen keres annyit, hogy azokat meg tudja venni, amit illik megvenni és amire vágyik, de azt pont ne tudja megvenni azt amire "igazán vágyik". De arra vágyik, amit (elég jól) eladtak neki valamelyik ösztönére hatva.

A lényeg az, hogy mindig legyen következő lépés: autó < BMW < Ferrari. Mindig van jobb és mindig azt hiszik az emberek, hogy a következő lépéstől lesznek majd csak igazán boldogak. És ezt, hogy érhetik el? Ha többet, és keményebben dolgoznak. És ezzel bezárult a csapda. Beszorult a lábad a medvecsapdába. Üvöltözhetsz, de nem hallja senki, így csak a remény marad, hogy jön valaki aki segít. Már meg sem próbálod saját magad kiszabadítani. És halott vagy.

#gondolatok #napló #naplószerűség #valóság #posztmodern #depresszió #melankólia #gondolkodás #utakon

[versinator]

Utcában melankólia

Heréit véteni énünk romhalmaza Ollóval lázai vágyakozunk öregedtem Művelnek fityegtek melyitek körülzümmögték Kiadta ússz csillagszemmel sztrájktörők Időről évein kivetett csöbröket Soraitokat csekkeken időim magháza Folyókon konyhakés civilizált ejteni Tarisznyából göröngyeivel ölelhetlek élném Felkutassák ornátusban kára fércelik Tovaszállt duhajkodnak világosságban honvédemlékezőn Neszeket terel hordókat falépcsőn Készültek lemez szárazságot sövényre

Bajlódik álmaimba paragrafusokattevékenykedők hintázza Galambjaink átható tenyeremből partszegélyen Szomorkodj kiejtettél siralmaival fölszakította Bimbóit följegyzem csepergő költővé Denevérekettyésből halakra ablaktalan teljében Némánál magasztalnám föllobognak blúza Huzalok elérjem szétdúlt földközelben Keresztjénél papagájos csuklóin aktivitásával Csipkebugyik ajándékozza szárnyunk lánykákat Fegyverüket politikust asztali őrjítőn Fintoros hajnalai szépítők nyáridőn Elembe zongorával kialudtak szőlőtőkék

#szabadvers #Kassak #Utcában #melankólia #v2.2

[chakjoe]

Enrico Macias – J'ai Quitte Mon Pays

#youtube #)EGY KIS MELANKÓLIA!

[a-kaosz-istene]

“Mikor nem az ismerős melankólia, az elpazarolt potenciálod húz az ágyba. Akár egy madár, akinek szárnyai vannak, mégsem tud repülni. Lehet, hogy igazuk van és ez csak egy gyenge kifogás. Hogy amikor mások a fiatal éveiket a jövőre való felkészüléssel töltötték, minden energiád arra fordítottad, hogy életben maradj. De lehet nem. Mert ott állsz huszonévesen és nyom mindenki súlya, akiről úgy érzed, hogy bármilyen tekintetben előtted van. Köröket rajzolsz a pohár szélén, egy enyhe mosollyal, miközben próbálják megindokolni, hogy miért kellett volna felkészülnöd egy olyan jövőre, amelyről nem is gondoltad, hogy eljön majd. A múlt meg sem történt, a jövő lázálom. Minden ingóságunk a jelen. Talán azt hiszed, hogy neked ez jutott, hogy nem volt szerencséd. De nem a szerencsés emberek mennek tovább, hanem a bátrak.”

Alexander Levin: Things I wish someone told me when I was young

#magyar #akaoszistene #részlet #trauma #idézet #saját #gondolat

[senki-hercegnoje]

Külföldi melankólia.

Lehet,hogy most nem tudlak a karjaimban tartani,

De a szívemben tartalak, minden nap,a nap minden percében.

Nagyon hiányzol. ❣️

ANKERPUNKT ❣️

#magyar #tumblr #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolatok #örök #szeretem #hiányoznak #hiányzik #külföldi magyarok #szerelem #Őszinte vallomás #nehézségek

[searchingnewme]

Olyan furcsa érzések kavarognak bennem, melyeket egyszerűen nem tudok megfogalmazni.

A mérhetetlen boldogság peremén egy jó adag melankólia kerített hatalmába, ráadásul ok nélkül. Van bennem egy jó adag félelem, amiatt hogy elveszíthetlek, hogy kevés leszek neked, hogy lecserélsz egy fialabbra, van bennem egy kis düh és sértődöttség mindkettőnk felé, amiatt ami történt, de lehet igazából csak különösképp arra vágyom, hogy foglalkozz velem és kényeztess.

Éhezik a lelkem.

Most a lelkem vágyik nagyobb figyelemre.

Hogy kibontakozhasson.

Hogy ne veszítsem el önmagam melletted.

#gondolataim #érzések #vágyak #lélek #szerelem #túlterhelődtem

[progarden]

A múltkori posztom tudatosan volt provokatív: azt mutatta be, hogy mennyire hamis köröket futunk le a függőséggel kapcsolatban. És ez ezért van, mert még mindig egy csomó tévhit kering azzal kapcsolatban, hogy ki a függő, mi okoz függőséget és miről ismerszik meg a függőség.

Ki a függő?

Az emberek többségének arról, hogy "függő", még mindig egy koszos mackós-kapucnis junkie, vagy egy remegő kezű üveges szemű alkoholista jut eszébe. Az meg sem fordul a fejükben, hogy a függőséggel küzdő emberek többsége - pont olyan, mint mi. Mindannyian. Figyelem, nem véletlenül írom azt, hogy "függőséggel küzdő ember": ezzel is szeretném hangsúlyozni, hogy nem valamiféle egzotikus állatfajról van szó. Emberekről, akiket nem az határoz meg, hogy "függők".

Csupán szenvednek, és a szenvedésük, aminek a gyökerei többnyire messze visszanyúlnak a gyermekkorba, újra és újra olyan zsákutcába löki őket, amiből önerőből nem képesek kijönni. Az embereket nem lehet felosztani függőkre meg nem függőkre, ez nem egy bináris opció. Sokkal inkább egy spektrum, amelyen az ember az élete során több irányban elmozdulhat.

Mi okoz függőséget?

Sokan még mindig felosztják a szereket jókra és rosszakra. Azt hiszik, hogy az általuk használt szer különb - hogy az nem okoz igazi függőséget. Az alkohol-fogyasztók egy része különbnek képzeli magát, hiszen ő "csak" iszik: ő normális, nem olyan deviáns, mint "azok", a "narkósok". A fűszívók egy része pedig meg van győződve arról, hogy a fű nem drog. Valójában nem a drog okozza függőséget, az csupán a függőségnek egy lehetséges tárgya. A függőség az elme megküzdési stratégiája a valósággal, aminek a tárgya nagyon sokféle dolog lehet.

Hogyan ismerszik meg a függőség?

Általános tévhit, hogy a függőséget csak a mennyiség teszi: hogy milyen gyakran és mennyit használ valaki. Pedig sokkal inkább azt kellene nézni, hogy milyen funkciót tölt be az ember életében és milyen hatással van az életére, a kapcsolataira, a testi-lelki egészségére. Gyakori tévhit, hogy az nem függőség, ami "csak" pszichés elvonási tünetekkel jár. Hiszen az "csak" a fejben van. Hát nem. Ami a fejedben van, az nagyon is valóság! Bármilyen szerről való lejövésnél nem a fizikai detox a legnehezebb, hanem az, hogy a saját elméd lemondjon arról, hogy a rövidtávú enyhülés ígéretével újra és újra belemeneküljön a szenvedés elől.

Végső soron szinte semmi sincs, ami jobban megkeseríti a függőséggel küzdő emberek és a hozzátartozóik életét, mint a tabusítás, titkolózás, tévhitek és megbélyegzés, ami ezt az egész témát övezi. Ugyanis ez áll annak a hátterében, hogy annyi ember képtelen felismerni, hogy bajban van. Mert önmagát folyamatosan egy általa képzelt "addikt", "alkesz", "drogos" stb. képhez hasonlítgatja, attól próbálja megkülönböztetni. Ugyanis retteg attól, hogy oda beskatulyázzák, hogy rásüssék a bélyeget, hogy "rossz ember". Zéró-összegű játszmának tűnik számára az egész: vagy tagadsz, hogy problémáid vannak, vagy feladod az emberi méltóságod.

Pedig nem: nem vagy rossz ember attól, hogy függőséggel küzdesz életed egy szakaszán. Ez nem határoz meg téged, nem kell egy egész életre szóló bélyeget magadra venni. Még akkor sem, ha egyébként a felépülésben lévő függő identitás sokaknak segít abban, hogy megőrizzék a józanságukat. Ember vagy, értékes ember, akinek vannak problémái ivással, szexszel, szívással stb. - de a legfőbb problémád soha nem maga a függőség. Az csupán mindig egy jóval mélyebb egzisztenciális, pszichés és spirituális krízisnek egy megnyilvánulása.

Máté Gábornak nagyon igaza van, amikor azt írja, hogy a függőség borzasztóan emberi dolog - és sokak számára paradox módon pont ennek a felismerése, a szégyen és tagadás elengedése vezethet el oda, hogy elinduljon a felépülés útján. Az első lépés gyakran a legnehezebb.

kép: Melankólia, Albert György szobra

#kender uthca cannabisztro #thc #cbd #cannabis oil #drgrpt #drgrptr

[alyrarkhon]

Tegnap elmentünk a Börzsönybe, "a Vízmosásba", ami az egykori nyaralónk közelében lévén az egyik legkorábban és legjobban megismert gyerekkori kirándulóhelyem. Örömmel láttam, hogy megvan, éppen olyan időtlen mint régen, voltak virágok is meg minden.

És azóta persze emészt a melankólia (is), mert mivel már eladtuk a nyaralót (ezért máig neheztelek), anyukám már nincs és apukám is benne van a korban, már sosem fogunk családilag erre kirándulni. A Vízmosás ugyanolyan, mint amire emlékszem (talán kicsit kisebb, mint a gyerekkori perspektívámból), az erdő kortalan, csak azok változnak akik a fái között járnak.

[volt-egy-feketem]

Hat hónap telt el és azért szoktunk beszélni. Bár ez most nagyon más volt mint a korábbiak. Szakítottunk, elköltöztünk, kifizettük egymást, és egy részünk meghalt. Mást akarunk, picit máshogyan, úgyhogy muszáj.

Persze beszélünk azóta is, 7 év nagy idő. Egymás legjobb barátai vagyunk és igencsak megcsappant a szociális háló. Van ebben valami természetszerű, nem csak a külföldre költözés miatt, hanem más életszakaszok, például családalapítások miatt. Eltűnik a barátok zöme harminc körül. Persze mindig vannak igéretek, de ezek ígéretek maradnak. Az itteni pár barát közül három költözött el az elmúlt másfél évben. Ausztria, Németország, Svédország, Magyarország.

Mi pedig néha azért beszélünk, hétvégék, kirándulások, ki hogyan tovább. "Nálam maradt ez vagy az", "segíts ebben te jobban tudod" vagy "nincs e kedved mindig is el akartunk menni". Most hogy Vágó úr megállította a zenét, a jó dolgok jobbak lettek, a kevésbé jók meg eltűntek. Nincs nyomás, nincs feladat, nincsenek szabályok. Nem kell jól csinálni, mert már nincs mit. Úgyhogy gyereknevekről beszélgetünk, meg hogy milyen jó szülők lennénk. Én tudom, és nem emiatt nem lesz gyerek soha, se vele, se senkivel. Persze ezeket már megbeszéltük milliószor. De most gyereknevek. Hát akkor gyereknevek.

Ő most éppen dolgozik, be kellett ugrani online, én meg ülök egy padon valahol Wales közepén egy településen aminek a nevét nem tudom kimondani és kurvára nem tudom mit és hogyan kellene. Nem a szokásos szomorú melankólia vagy elveszett szorongás, csak pusztán üresség.

Természetes, hogy beszélünk, mi ismerjük a legjobban egymást mindenki közül. Nincs köztünk keserűség vagy elidegenedés, csupán szeretet amivel egyikünk sem tud mit kezdeni. Sem megfojtani, sem levegőt adni neki. Fuldoklunk, de együtt fuldoklunk. Nem úgy mint a BoJackben, de majdnem. Én viszont nem tudom hogyan tovább. Ő sem.

Viszont bárhogyan is lesz, beszélni, valószínűleg mindig is fogunk. Végülis miért ne beszélnénk? Pont mi.

[az-elme-hangja]

Tudattalan mereng, ösztönös sóhaj…

Elmém zúgása gyötrelem,

mélabú, melankólia, elhullott tetem,

nyolc óra tájt ismét levegőt veszek..

Hallottam mégis csendesen megtartom…

Nevetve hajolok előre a vesztembe,

karcsú vigasztalások.. vihar dúlt lelkemnek,

repülő üvegszilánk, céltábla testemnek…

“D”

#magyar #elmémből #magyar tumblisok #gondolatok #versek #magyar vers

[stegal]

Albert György 10 éve megformázta a mai magyart, Melankólia címmel.