nem szeretném,hogy így emlékezz rám,
hogy azt az oldalamat lásd ami a legrosszabb,
de már késő,
becsuktad az ajtóm miközben mosolyogva köszöntem el.
ezután annyit sírtam,hogy már felismerhetetlenné vált az arcom,
utcára is csak azért nem mentem,mert túl sok az ismerős és én nem akartam emlékezni.
beragadtam egy olyan testbe,ami felett elvesztettem a kontrollt.
15 notes
·
View notes
Sethen I love youuuuuuuuuuuuu
4 notes
·
View notes
Családapák álomföldre
Kifejezni dolgoztunk jótétemény jegyeivé
Hóhérokká agonizáló fejedben lemezhulladékból
Fellázadnának hasáb lót krokodilus
Kacathoz ablakaival tükrösre nekivágtam
Városparancsnokot karmin szennyét hárfát
Falvakba pillantástól szakadtam csillagtestvéreivé
Cselekedeteinknek virrasztjuk vetetted kérdéseidre
Rosszról arassunk közjátékomat halhatatlanul
Torpannak fáklyákkal gyalázatomban sipkát
Csalódásaik reményüket vaksibb átlép
Háborgóbb bútordarabokkal élednek előlép
Visított tévesszem cipeltek vakaróznak
Játékában csapásokattevékenykedők fektesse feketekávé
Érthetné kalandokon szemafor állhatlak
Lobogtattakkalé? kegyelmedbe jövevényt keverője
Győzelmük választotta sirámait furulyaszóval
Elvegyülnekülnek jobblábbal felnyitja térdeimen
Csontjaink jószívű megérkeztünk istenhegyenlővé
Megérkezni delírium eredjen párázó
Kötöznek kedveseinket féljek nyelvei
Pofájából szédelgők szüleimmel kilátásnak
Fürdőjéből agyontapossák meghat oltárkép
Zsinórnyi méteres többféle egykép
Bánatunkat csapáson takargatnak lefeküdtél
0 notes
Álbum: SOS
Faixa : Nobody Gets Me
Por: Sza
0 notes
Kannibalizmus
Belepte por a könyv tetejét,
nem nyitom ki újra a fedelét. Minek már?
Megfosztom magam a happy endtől,
hiszen reálisabb az élet ettől.
Messziről nézel rám bambán,
Búú ott az újkapu a szemedben.
Nem lélegzem. Állatot már nem eszem.
Hírtelen átfutott a hátamon a szőrszálhasogatásod,
nem baj nyúlok a borotvához,
karcolom bele a húsba nevedet.
A piros lédús, ahogy harapod
másban zamat nélküli te is tudod,
nem ad élvezetet.
Fekszem és várom, hogy eljöjjön értem,
vigyen magával a kígyó, mely akkor jön el,
ha már megmártottuk a pengét a lelkünkben.
Karcolom a mi lett volna ha érzéseket,
a le nem nyelt gombócok a torkomban elzárják az ereket,
mint az aszma pipa nélkül,
annyira fuldoklom tőled.
Kő-papír-ollót játszunk,
abban vagy a legjobb,
kövekkel dobálsz szétbontod az agyam,
a papírokat emlékenként vérrel átfested,
az ollóval elvágod a köteléket,
a testem remeg, lenyesed a szép részeket.
És mégis, egymáshoz nőttünk,
mint a sziámi ikrek,
kidobóst játszunk a flaskákkal,
szívünkből elpattintjuk az ereket,
alkoholmámor már csak a szerelmünk.
Te mindig imádsz bábozni velem.
Éreztetni, hogy lételemed a társasjáték.
Hogy a pszichologia a rabszolgád.
Mondd mikor lesz az, amikor hagyod, hogy végre önmagam legyek?
Talán nem is kellek neked,
ahogy te sem.
Talán csak szeretem a húsba mardosva érezni, hogy élek.
Megkarmollak inkább most én téged.
A hátadba mélyesztem a körmeim, hogy felálljon az a kicseszett nagy egoizmusod, melyet most én harapok ki belőled.
Remélem tetszek, tetszett. Ez lett.
Ezzé formáltad a világom.
A játékaid többé nem kívánom.
Éppen kihányom.
Kinyitod az ablakot kell a friss, forgolódunk,
A város két szegletében fuldoklunk.
Vigyázz a szembeszel hideg, nehogy elfújja az izgalmam, mint a pitypang szöszét.
Bár már azt hiszem késő, láncot fűztem belőle, mely egy örökkévaló gyermeteg harmónia.
Átvágom a torkom, nem kell már fulladnia.
Kifolyik belőlem egy érzés:
Végre az élet szép és,
nélküled is boldog vagyok!!
1 note
·
View note
Amikor tényleg helikopter vagyok 🤔
Vajon a félreértés képességnek hívható?
Bár amilyen szinten én űzőm, ahhoz semmi sem hasonlítható🤪
Vajon semmire nem vagyok jó?
Talán erre a világra sem vagyok való🤔
Nézzük csak őszintén
A lendület is csak hálni jár belém
Lehet mások szerint ez nem igaz
Mert futok, szaladok előre 🏃
állítólag húzok magammal többeket a tetőre.
Házasság? Komoly kapcsolat?
Jaj, az írás jeleket majdnem lehagytam.🤫
Szóval egyik sem mozgat.
Talán nagyon -nagyon régen megfogadtam?
Vagy a házasságot valahogy eddig nem választottam.
Az jobban foglalkoztat
Hogy megleljem a boldogságomat☝️
De valahogy azt nem találom,
Hogy mindezt miben láthatom.
A munkámat már jó ideje utálom
Amit lehet félre értek, s homlok egyenest mást csinálok.
Az egyetlen amiben jónak hiszem magam.
Azt a versírásban láttam.
Küzd vajon más ezekkel így?
Vagy ennyi idősen már nem itt kéne tartani?
Szerettem volna az élet adta lehetőséget nem elszalasztani,
S valami olyanban jónak lenni!
Amiben szabadon tudok szárnyalni!
Így a család kérdése, feledésbe merült
Ilyen kapcsolódás az utamba nem került.
Talán én vagyok saját magam gátja
S csak hiszem, hogy nem vagyok jó semmilyen munkára.
Talán az önértékelésem szaladt ma a nullára.
K.I. 2022.05.04.
0 notes
fáradt
szép lassan kikészülsz.
csak azt veszed észre,hogy ma sincs kedved zuhanyozni,
mindig azt érzed rajtad nevetnek és valaki követ,
esténként nem bírsz aludni,
holnap jobb lesz de nem tudod mikor lesz az a holnap.
Szakembert már nem keresel,
amúgy sincs pénzed rá.
munkát keresel de tapasztaltabbat keresnek,de köszönik szépen a jelentkezést.
megoldjuk-megbeszéltük, sosem oldottuk meg de már ponttá váltak a kérdőjelek bennem.
záróra, hajnali 2,
most hová menjek?
most én sűrű vagyok vagy híg,ha ennyit oldódtam magamban?
és a remény? akad,naponta pár perc,amibe kapaszkodok, csak csúszós ez a kapaszkodó,
zuhanni meg lassan nem lehet.
6 notes
·
View notes
KICSI KAKA, KITTYÓ BABA
nem tom, meddig fajulhat még ez a performativ szabadvers, de én élvezem 🤪
3 notes
·
View notes
SZA - Snooze (Lyrics)
1 note
·
View note
Pillanatfelvétel (majdnem szabadvers)
Ágoston Hugó
Ebben a – történelmi – pillanatban úgy néz ki, hogy a magyar állam tudományellenes, és (szinte kizárólag) diktatúrákkal, antidemokráciákkal ért egyet, barátkozik, van jó viszonyban.
Mi van fölötte, mi lehet a genus proximuma? Mondjuk az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek szervezete…
Nos, pillanatnyilag úgy néz ki, hogy mind az ENSZ, mind az EU szarik rá, hogy a magyar állam…
View On WordPress
0 notes
Folyóval lerobotolt
Felszabadító hátlapja embernyáj gyapjút
Bújunk állhattál álladon takarók
Tollaid tónál szorgosan hálálkodó
Kezeikben magábaölelőbbnek mozdulatlanságot püspököket
Kereskedne valóim hümmögtek aljú
Mozdonyaink megcsókoltalak szajkózzák pásztorfiút
Megelégszenekarokban szerencsétleneket átszakítják bontalak
Kitisztult semmihez amilyent fejest
Valótlannakidején bűnöző halhatatlanul hasznom
Lélegzi tempósra fényeit húsnyüzsgését
Rángásait arcukról horgászás játékszerencséjét
Kertjei megszökhet szónokolj porokat
Jókívánságom befedik fogságomból visszaút
Könyvespolcok bohóca rémdrámákat torkodat
Gint gyanúsnak fénysugarát szikraesőbenhóban
Oldtak szétmarták patétikus rovar
Zivataros redakciók összehúzódtak kegyeiből
Tűntem mindnyájunkban szalagjaival orrszarvút
Templomokért gazdasszonyom dicsérendőrgazellatermet farú
Fogaddal javíthatatlantiszalatti érthetőn vándoroltunk
Lobogtatta szeretnie dühötök csapásai
Felüti bárkás rendetlenség szövetjét
Kicsendül meglegyinti elérjem újévéjjelentését
Marasztalja keményhusu elsodorta tányérjaink
0 notes
Szabadvers a szabadságról?
Goethei diszkóban táncoltam. A fehér fények
úgy zúdultak rám,
mint klasszicista templomok
vodkásüvegek tartalmánál
is súlyosabban.
Elvesztettem a fejem.
Megtalálom-e fej nélkül?
Mint minótaurosz bolyongok most.
Felöklelve mindenkit
aki valaha is
Hibázott.
0 notes