#jut ami marad

[padgany]

A napokban hallgattam egy podcastot, amiben a férfiak esetében a ,,nőhöz jutás’’, a nők esetében a ,,férjhez jutás’’ volt a téma. Szerencsére szó volt arról is, hogy a címet azon általános igazság alapján adták, hogy míg a férfiakat inkább a zsigeri, mélyen beléjük kódolt szaporodási vágy hajtja, addig a nők jelentős többségénél a biztonság, a családalapítás és az érzelmi tényezők érvényesülnek, amikor párt keresnek. Leegyszerűsítve, míg a férfiak többsége zsigerileg csak a magjait szeretné szórni a világba, addig a nők többsége olyan társat keres, akivel megállapodhat.

Én - mindenféle hazudozás, vagy egy különleges és egyedi állatfajnak való beállítás nélkül - olyan hímneműnek gondolom magam, akinek valóban nagyon fontos a szexualitás, viszont egyáltalán nem vágyom a változatosságot mindig különböző, vagy rendszeresen más nők személyében. Valamiért nálam is az érzések/érzelmek, a mentális, valamint a lelki és intellektuális összhang érvényesül és ezt az összhangot is keresem. Millió olyan nő létezik, akire ha ránézek, akarva akaratlanul az jut eszembe, hogy ,,fú de megdugnám’’, de ha megszólalnának és kiderülne, hogy nagyon nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor lehetne bármennyire világbajnok feneke, akkor sem tudnám és nem is akarnám magamévá tenni.

De ezt el is mondták, hogy nyilván vannak kivételek, de az alapigazság ez és ez is marad. Ezek a nemi szerepek/jellemvonások már az ősidőkben kialakultak és nem tagadhatjuk őket, akkor sem, ha már 2022-ben járunk.

Beszéltek egy nagyon érdekes dologról, miszerint olyan személyt fogunk vonzónak találni, aki ‘’jobb nálunk’’. Idézőjelbe tettem, mert itt a külsőségekről van szó. A saját, itt-ott hibás génjeinket szeretnénk a belső, mély, ősi ösztöneink által kijavítani (a tudatosan el nem képzelt közös utódaink által).

Lényeg a lényeg, végső soron mi is a világ állatias teremtményei vagyunk ösztönökkel, a különbség a többi állathoz képest többek között az értelmi színvonal, az ok-okozati összefüggések magasabb szintű felismerése és az ősidők óta kialakult együttélésünk írott és íratlan szabályai. Végülis ezek miatt nem esünk már egymásnak az utcán, de az ősi ösztönök ugyan úgy bennünk vannak, csak annyira mélyen, hogy nem tudnak előtörni, simán el tudjuk és el is kell őket nyomnunk.

Sok más dologról is szó volt, többek között arról, hogy az esetek kilencven százalékában a nő választ, a férfinak pedig jut, ami marad és, hogy ez miért és mikor alakulhatott ki, és ez mennyire torzítja az önértékelést, vagy akár a személyiséget.

És akkor egy ehhez kapcsolódó társkeresős eset:

A napokban matcheltem a társkeresőn egy szép, huszonöt éves lánnyal. Talán a belső ösztön, a génjeim zsigeri feljavítása céljából nyomtam a tetszik gombra/húztam jobbra. Persze ráírtam és hamar kiderült, hogy az ő esetében is az érvényesült, hogy míg ő válogathat, addig az én szerepem az ő meghódítása lett volna. Megjegyeztem, hogy nagyon csinos a képeken, megkérdeztem tőle, hogy telik a napja és mióta van fent az oldalon. Válaszként azonnal egy kritikát kaptam, miszerint lehetnék kreatívabb. Végső soron igaza volt, ez egy sablonos nyitás, így csak annyit tudtam rá reagálni, hogy engem valóban érdekelnének a feltett kérdéseimre a válaszai, de üsse kő, ha van kedve, adjon tippeket.

Bemásolt a netről négy faviccet és megjegyezte, hogy valahogyan így kellene. Talán az, hogy instant lenullázta az önérzetemet/pislákoló férfiasságomat, továbbá mert egyáltalán nem voltam favicces kedvemben, ráhagytam és nem válaszoltam, csak annyit, hogy éppen vendéget várok és kiléptem. Másfél órával később ez az üzenet várt: ,,Na akkor szia’’. További jó ismerkedést és jó szerencsét kívántam neki, amire válaszul azt kaptam, hogy köszöni, valaki más már felkeltette az érdeklődését és amúgy is kb. harmincan írogatnak neki egyidőben. Megírtam neki, hogy jobb is így, rettenetes mód nem vagyunk egy hullámhosszon, ő nem rám kíváncsi és én sem őt keresem. Ezen a ponton kezdte el kritizálni a leíró szövegemet. Kifejezte, mennyire nem szimpatikus neki a hozzáállásom. Szerinte ez ,,semmibe élés’’, hogy nem egyéjszakás kalandot és nem is feleséget keresek, csak valakit, akivel jól tudom magam érezni. Ez nem volt neki elég, megírta, hogy egy barátnője mondta neki, hogy ,,adjon nekem egy esélyt’’, aki szerint jó fej vagyok, de most kiderült, hogy nem is vagyok az (LOL). Megkértem hát, hogy legközelebb ne hagyja magát rávenni olyan dologra, amihez nincs kedve és tájékoztattam, hogy én nem akartam soha sem tőle esélyt. Megírtam neki azt is, hogy nem vagyok favicces kedvembe, hogy jólesett volna, ha a kritikák helyett, vagy legalább azok után válaszol a kérdéseimre, amikből akár kibontakozhatott volna egy faviccek cserélgetésénél mélyebb beszélgetés, továbbá azt, hogy ahelyett, hogy nekem írogat, ismerkedhetne azzal, akit érdekesnek is tart és akinek a kérdéseire válaszol is, esetleg ő is fel tesz neki párat.

Tiszta volt, hogy hidegen hagy, csak mosolyogni tudtam magamban, amikor kritizált vagy beszólt. Nem érdekelt, kiderült, hogy egy kontroll freak valaki, akinek annyira bassza az önérzetét, ha nem állnak be a sorba a talpát nyalni, hogy ennek hatására tipikusan elkezd személyeskedni. Írogatott és írogatott, én pedig rányomtam a kishercegnő letiltásának gombjára. Négy éve még lehet, hogy beálltam volna a sorba, de most eszembe sem jutott. ,,Na’’, hozzá még egy bottal se nyúlnék.

#podcast ihlette #nőhöz jutás #férjhez jutás #nemi szerepek #állatias ösztönök #gének #jut ami marad #társkeresős eset #szerepek #kishercegnő

[macskabuzi]

Vekengő rinyaposzt, egyaltalan nem kerek segitseget meg felesleges tanacsot, toxic positivity-t meg foleg nem, csak jobb ezeket kiirni magambol ahelyett, hogy csak magamban emesztenem

Biztos jo azoknak akiknek a parkereses nem veget nem ero csalodassorozat, akik vonzoak, ertekesek, izgalmasak, akiket kivan a masik nem, akar feltetel nelkul.

En egyik se vagyok. Van sok dolog amire buszke lehetek es amiben erteket kepviselek, de Ertektelen vagyok mint ferfi

Nekem csak az jut, hogy otthon bámuljak ki a fejemből, kattogjak mit basztam el megint, miért van az, hogy fittebb vagyok mint valaha, tudatosabban öltözködök (általában), messze jobb az attitűdöm és kommunikációm mint bármikor, és mégis soha ennyi idő nem telt el amiota tortent barmi.

Aprilisban lesz 3 eve, hogy veget ert az utolso, fogjuk ra kapcsolat, ami volt kb 2 honapos, azota szinte csak elsorandik.

Meg csalodasok.

Szeptemberben lesz 5 eve, hogy az utolso igazan hosszutavu kapcsolatomnak vege lett. Nem a magány gondolata miatt fáj, hogy ahogy haladok elore az idoben egyre valoszinubb, hogy ez igy is marad, hanem az, hogy azt a boldogsagot amit egy masik ember szerelme adhat meg tobbe mar nem fogom atelni.

Ahogy öregszek csak egyre rosszabbak az eselyeim, de egyszeruen nem latom hogyan tudnam elgyaszolni ezt az egeszet magamban, hogy ne erdekeljen innentol kezdve a tarsas let.

#randomposzt

[zeroz2ro]

"Az autópálya-koncessziót elnyerő a nyertes konzorcium összesen hét magántőkealapból áll: Themis, Vesta, Cronus, Via, Konzum PE, Opus New Way, Opus Bridge. Szíjj Lászlóé a Themis, a Via, a Vesta és a Cronus magántőkealap, Mészáros Lőrincé pedig a Konzum PE, az Opus New Way és az Opus Bridge magántőkealap. Nettó 15,073 ezermilliárd forintnyi adófizetői pénz jut 35 év alatt a nyertes pályázóhoz." Tehát az összelopott vagyonkát magántőkealapokba szervezték ami a hazai offshore, mivel rejtve marad a tulajdonos, majd összeállták és megszerezték a teljes magyarországi autópálya és gyorsforgalmi úthálózatot, hogy még több pénzük legyen. Épül-szépül az ország.

[donb]

Grippe

(Időről időre eszembe jut, hogy le kéne szedni és gatyába kéne rázni a cikkeimet (legalább a jobbakat), mert egyrészt a dizájnváltások rég szétkurták őket tipografice, másrészt meg milyen már, hogy index.hu... Mindenesetre, ha már fölmerült a paracetamol és vidéke, itt ez a jó kis okoskodós. Ha másra nem, arra jó, hogy mennyit változtak húsz év alatt a gyógyszerárak.)

2003.02.02.

Tegyünk magunk elé egy kalapot meg egy üveg kisüstit, és igyunk, amíg két kalapot látunk. Na de mi van, ha a kettős látás eleve az indulóállapot része? Ilyenkor meddig kell inni? Amíg hármat látunk? Vagy négyet?

Az összetéveszthetetlen tünetegyüttes, a levakarhatatlan ismerős, a téli látogató jön évről évre, legkésőbb amikor az első herekocogtató hideg nyáladzó olvadozásra vált. Nyirkos, sötét, büdös, keserű lepedék lepi a nyálkahártyákat, begerjedt vírushadak minősítik táptalajnak jobb részeinket; nyakon ragad a náthaláz. A testhőmérséklet liftezni kezd, fogak kocognak, takony, nyál, könny egybefoly, tüdő szaggat, és fájunk tetőtől talpig.

A kalapkúra elvi csapdába esvén (meg hát, valljuk be férfiasan, van tapasztalatunk a betegen berúgás másnapjairól), marad a racionális cselekvés: keressünk valami vegyszert (hátha feltámaszt mégis). Ha mondjuk gyógyszerreklámfilm-szereplő az ember, csak beleszór valami csodaport egy bögre forró vízbe, szipogva elszürcsöli, és már bokázik is vigyorogva kifele a havas cudarba.

Van pl. az a ribizli- vagy citromízű Coldrex nevű csoda, négyszáz forintért adnak öt adagot, hétszázért tízet. Potomság. Van benne paracetamol, fenilefrin meg C-vitamin. A C-vitaminnál az ember irigyelni kezdi a vegyészeket. A szakadt kémikus csak kiveszi a vegyszerszekrényből az aszkorbinsavas üveget, tol egy spatulával, oszt kész a skorbutprevenció. Meg citrompótlónak is jó. (Teázás közben jól lehet merengeni a gamma-lakton-gyűrű szépségén meg az endiol--hidroxi-oxo tautomérián.) A fenilefrin az ereket húzza össze, igazából az orrba kell, úgyse fogjuk megúszni, hogy valami ilyesmivel ne gyalázzunk bele szegény elgyötört szaglószervünkbe.

Egy lényeges komponens maradt, a paracetamol, rendes nevein N-acetil-para-aminofenol vagy 4-hidroxi-acetanilid. Nem kell parázni, nem túl bonyolult: benzolgyűrű (Isten áldja Kekulé mester majmait) két fityegővel. Innen nézem, fenol, onnan nézem, anilin. Bíztató, mi? Azért az a dög elég rendes láz- és fájdalomcsillapító. Árulják is százféle kiszerelésben meg kombinációban (Andrwes Answer, Ben-u-ron, Efferalgan, Mexalen, Mexavit, Miralgin, Panadol, Rhinoval, Rubophen, Saridon, miegymás).

Az italporok sztárja a Neo Citran. Coldrex egy kis feniraminnal (a fenilefrinre segít rá) meg szőlőcukorral megspékelve. Hatszázötvenért adnak hat adagot. Namost, egy bögre Neo Citranban fél gramm paracetamol van. Paracetamolt kapni natúrban is, tíz darab félgrammos tabletta 95 forint. A C-vitamin-tartalom egy-két forintba kerül (hacsak nincs otthon kilós aszkorbinsav). Orrnyálkahártya-lazítót meg úgyis jobb direkte az orrba csöpögtetni, köptetőre is vannak hatékonyabb megoldások. Mellesleg rendes patikában kutyulnak jó kombinált porokat, fél áron. A békebeli kézzel hajtogatott tasak bontogatásának élvezetéről nem is beszélve.

Ha már ennyit rugóztunk a láz- és fájdalomcsillapításon, jusson eszünkbe a nagy klasszikus, az acetil-szalicilsav (megint egy benzolgyűrű két fityegővel). Magyarul: aszpirin. Higgyék el, nem csak hagyományőrzésre jó. Bayer Aspirin, 500 milligrammos - megbízható, mint egy öreg Volkswagen (megtermett férfiemberek kettesével szedjék). Húsz tabletta 425 forint. Elvileg volna százdarabos is 886-ért, de olyat magyar gyógyszertár nem tart, nehogy egy nagyobb család olcsóbban megúszhassa a tömeges kidőlést.

Ugyanaz az acetil-szalicilsav van az ősmagyar Istopirinben is, ami egy hajszálnyival olcsóbb ugyan az Asipirinnél, de. Először is olyan reménytelenül szocialista fazonja van. Másodszor a Bayer tud valamit, amit az utángyártók nem: kristályosítani. A Bayer Aspirin kristályszerkezete békülékenyebb viszonyban van a gyomorfallal, és a pohár vízben is jobban szétesik. Az aszpirint ugyanis a gyomorra leselkedő veszélyek miatt nem szabad egyben bekapni, vízben kell elkeverni és meginni. Ha nincs kedvünk totojázni (és az aszpirin ízét kedvelő perverzek közé tartozunk), tartsuk a szánkban a tablettát amíg szétesik, aztán nyomjuk le egy-két korty vízzel.

Az acetil-szalicilsav kalciumsója a Kalmopyrin. Szintén régi jó(?) ismerős. Állítólag a kalcium-karbonáttól az aszpirin kevésbé bántja a gyomrot és vízben is jobban oldódik. Hát... Rágcsáljunk el egy Kalmopyrint meg egy Bayert, valahogy ég és föld. És hogy mitől drágább úgy harminc százalékkal, azt csak a jóisten meg az OEP tudja. Ha mindenáron flancolni akarunk, vegyünk inkább Aspirin plus C pezsgőtablettát. Abban csak 0,4 gramm aszpirin van ugyan, viszont több mint kétszer annyiba kerül. Igaz, van benne aszkorbinsav is, meg pezseg is, ami manapság nagy divat.

Ha lázunk és fájdalmaink felől már intézkedtünk, még mindig ott vannak azok a rusnya váladékok, köhögés, szörcsögés, könnyek. Fuldoklás és orrdugulás egyszerűbb eseteinél lehet köhögős cukorkákat szopogatni. De ne dőljünk be mindenféle gyógynövény- meg mentol- meg antiköhögin-tartalomnak! Egy igazi adalék van: az eukaliptuszolaj. Emlékszünk a Sörgyári capriccióban őrjöngve rohangászó dokira? Na, az az eukaliptuszolaj. Használ. Sajnos, csak egyetlen közforgalomban levő cukorkában van kellő töménységben, a Fisherman's Friend rettenetes ízű alapváltozatában. Nem hiába, állítólag nehéz életű északi halászoknak találták ki. Szóba jöhet még a fekete csomagolású extraerős Halls cukorka, csak az hazavágja a szánk nyálkahártyáját is.

Tisztességes köhögésnél nem lehet megúszni a gyógyszertárat. Eleinte lehet próbálkozni csillapítókkal. Az Erigon vagy a Radipon azért jó, mert kodein van bennük, bemesélhetjük magunknak, hogy legálisan drogozunk (mit nekünk Libexin). A száraz köhögés rohadt dolog, és még azt se tudja megállapítani az ember, hogy használ-e a csillapító, mert nem tudhatjuk, hogy nélküle tényleg kisebb frekvenciával fuldokolnánk-e.

Ha szerencsétlen tüdőnk váladékozik is, akkor hagyhatjuk a fenébe a kodeint. A letapadó trutymót föl kell szaggatni valami köptetővel, és köhögést egyszerre gerjeszteni és csillapítani tilos. Ha kisgyerekkorunk doktor bácsijának borzalmas kanalasán akarunk nosztalgiázni, kérjünk mixtura pectoralist. Mifelénk a "mellkeveréknek" hullarum a becsületes neve, nem véletlenül. Bár sehol sincs dédanyáink tüdővészes korának (ma is kapható) rettenetéhez, a fagiforhoz képest. Ó, fakátrányok fenolos csodái! Guajakol! (Orto-metoxi-fenol - na tessék, megint egy benzolgyűrű két fityegővel.)

De ne nosztalgiázzunk! Speciel köptetőkben kimondottan virtuóz a gyógyszeripar. A többféle - tényleg ható - hatóanyag között szerintünk az acetil-cisztein a király. Rengeteg termékben ő a lényeg (ACC, Acetylcystein AL, Fluimucil, Mentopin, Mucobene, Solmucol, Sputopur). Van mindenféle italpor, szirup, pezsgőtabletta, kapszula. 5-600-ért kaphatunk 20-30 adagot a gyorsan ható italporokból. Ha meg nagyzolni akarunk, vegyünk 1740-ért 30 darabos Fluimucil 600-as pezsgőtablettát. De az ACC 200-tól is igazán jó löttyösöket lehet köhögni. Kész megkönnyebbülés.

A legnyomorultabb az egészben a tönkrement, bedugult orr. Az orrcseppek, orrspray-k (Histazolin, Nasal, Nasivin, Novorin, Otrivin, Vibrocil stb.) egytől egyig borzalmasak. Az orrnyálkahártya kifinomult anyag, ereinek szűkítgetése kínos, könnyfacsaró művelet. A hatás meg rendszerint, finoman szólva, időleges. Talán az eredetileg köptető hatóanyagú (brómhexin) Paxirasol orrspray a legemberibb, még a bekövülés ellen is hat valamelyest.

És hát a termék. A papír zsebkendőket valamiért féladagosra méretezik (az ember akár a markába is fújhatná, minek az a flanc), a vászon zsebkendő vagy jó anyagú, vagy nem, de inkább nem, és mindig rosszkor telik meg. A lehasznált pelenkából készült rongy volna legjobb, de az eldobós csecsemősegg-borítások korában nehéz hozzájutni. A legjobb, ha veszünk egy nagy tekercs háztartási papírtörülközőt. Az egész kínlódásnak a hülye európai civilázió az oka, bezzeg a keletiek meg a természeti népek! ("Undorító szokásai vannak a fehér embernek, nézd, a hülye zsebre teszi az orrvizet!") A kultúra ráadásul kínos kisebesedésekkel jár, arra is keríthetünk valami huszárzsírt vagy szarvasfaggyút.

Jöhet az egészre torokfájás is, akkor öblögessünk Glycosepttel vagy Phlogosollal (nem érnek sokat), vagy szopogassunk valami torokfertőtlenítőt: Faringoseptet (ó, a román gyógyszeripar), Halsetet, Mebucaint, Septofortot, Strepsilst. De inkább menjünk orvoshoz! Ha a szemünk is kikészült, akkor szemészhez is.

Itt ülünk hát, a szorgos kutatómunkával áthörgött, -szédelgett napok után égő tekintettel és üres pénztárcával, összes nyálkahártyánk romokban hever, és ráébredünk, nemhogy kalapkúrához, de még egy kocsmaajtó látványához se volt szerencsék vagy tíz napja. Most mondják, nem tökmindegy, mi a jónyavalya történt ezen a redves héten?

#grippe #gyógyszer #eheti #2003

[csacskamacskamocska]

Gyerek vagy nem gyerek

Félreérthető téma, szóval megpróbálom óvatosan kezelni, senkit sem hergelni sem megbántan nem szeretnék. Szinte mindannyian úgy kezdünk bele a gyerek projektbe, hogy gőzünk nincs mennyi meló, mennyi pénz, mennyi feszkó, micsoda egy emberpróbáló feladat. És nem kell jönni azzal, hogy egy csoda, meg a legjobb kaland, meg az élet értelme, meg minden egyéb jóság, ami igaz, de ha nem is igaz, nagyon jó arra, hogy rendbe tegyük magunkban, miért is éri vagy érte meg. Aki szeretne, de nincs, velük mélységesen együttérzek. Merthogy eredendően van bennünk vagy valamikor felbukkan az emberben, hogy jó lenne, hiszen annyian csinálják, biztos jó és megéri, meg akkor van valami folytatása az életünknek, és a sok szart amit összegyűjtöttünk van kire hagyni, és amúgy tényleg kibaszottjó végignézni ahogy egy gyerek felnő és okosodik. Aztán hátha benne megmarad valami belőlünk is. Aki nem is akart soha és nem is akar, annak is tökre igaza van. Totálisan jól el lehet (ett volna) tölteni az életet gyerek nélkül. Teljesen más dolgokat csináltam volna, ha nem marad ki ez a húsz év, amit persze így utólag nem adnék semmi másért cserébe, de képes vagyok felfogni, hogy más marhajó dolgokat is tudtam volna csinálni. Csakhát, van ez program bennünk, hogy gyerekünk legyen és ha van hozzá valaki, akkor az is elkezd gyereket akarni, aki korábban nem akart, ahogy pl én. Semmi sürgetésem nem volt se házasságra, se gyerekre úgyhogy én is meglepődtem amikor lett. Mármint a gondolat a gyerekre. Csak azokra haragszom egy kicsit, akiknek nincs gyerekük viszont sajnálják a gyerekesektől a kedvezményeket, az ilyen-olyan juttatásokat vagy bezzegelnek, hogy nekik mi mindenre jut pénzük meg idejük. A gyerek rettenetesen sokba kerül! Elképzelhetetlenül sok pénzbe. Kb az összesbe amid van. Mert annyit teszel bele, amennyit csak tudsz. És valójában mi mind nem tudtuk, hogy ez ilyen. Tudatosan vállaltunk gyereket, de úgy, hogy gőzünk sem volt, hogy ez mivel jár, csak volt egy elgondolásunk, ami aztán sehol sincs a valósághoz képest, se jó se rossz értelemben. És miért kettő meg három meg akárhány? Ha az elsőt bevállaltad, rájössz, hogy már tökmindegy és kitalálsz ilyen célokat, hogy majd nem lesznek egyedül, meg eljátszanak, meg jó lenne egy fiú/lány is, meg olyan jó illatuk van... szóval dolgoznak a hormonok is. Ráadásul, úgy van ez kitalálva, hogy mint a kábszeres, függővé válsz az élményektől amit a gyerek közelében lehet kapni. Rádnéz, téged elönt az endorfin. Hoz valami meggyurmázott kis szart, elönt az endorfin. Kimondja az első szót, elönt az endorfin. Összekeni csokis kézzel a fehér kanapét... ja, ezt nemide. Tényleg nem kéne a gyermekteleneket büntetni, de amúgy egy jóféle társadalomban kiemelten kellene a gyereknevelést, a gyerekeket támogatni, segíteni. Nem röghözkötő hitelekkel, hanem valódi, jóféle szociális hálóval, igazi családtámogatással, használható kedvezményekkel. És bocs, de nem a te adódból. Egy állam pénzügyi gazdálkodásának csak egy része az az adóbevétel, amit az emberektől szednek be. Úgyhogy gondold azt, hogy a gyerekesek kedvezményei az egyéb forrásokból van fedezve, és akkor nem fog annyira fájni. Amúgy a gyerekes családok tartanak el rettenetesen sok szolgáltatást, üzletet, gyárat és ezeken keresztül sok embert. Szóval sokszorosan megfizetjük mi azt a te adódat. Eh, tudom ez kicsit agresszívre sikerült. Elnézést érte, de tényleg bosszantó és buta mondat, amit sokszor lenyeltem már. Van olyan gyermektelen ismerősöm, aki belenyugodott, hogy ő "csak" nagynéni. Érzésem szerint a világ legjobb nagynénije díjra hajt, jó esélyekkel. :) Van olyan tanár ismerősöm, akinek nincs gyereke, és nagyon rossz véleménye van a gyermekes szülőkről (mindről) és nem is adna egy fillér támogatást se, egyék meg amit főztek alapon. Van, aki szerintem nem lenne jó szülő, ennyi stresszt nem bírna el, és van akiért a szívem szakad meg, mert szerintem boldog gyerekeket nevelt volna.

Eh, annyiféle okból van gyerekünk meg nincs gyerekünk, de azt még elmesélem, hogy ha van, hát akkor sincs bebetonozva a boldogság. Mert nem tudod milyen lesz. Felnő, és arra senki nem készíti fel az embert. Felnő, és fájni fog a leválás, hiába örül az ember az újra visszakapott független életének, már semmi sem lesz ugyanolyan. Felnő és lehetséges, hogy olyan életet él majd amit döbbenten nézel. Felnő és túlnő rajtad ami boldogság is meg kényelmetlenség is. Ha esetleg olyan a jelleme. :/ Vagy felnő és nem szeret téged. Vagy nem szeretitek egymást! Ezt képzeld el, hogy ez nem teljesen rajtad múlik. Reménykedsz a legjobban, én is még mindig abban reménykedem, hogy a szeretet hozza őket hozzám és nem a kötelességtudat vagy a szorongás. Ráadásul, jobb stratégia, ha nem haragszunk a dílerre, hiszen ki vagyunk neki szolgáltatva. :D

#gyerek #gyereknevelés #03-27

[angelofghetto]

Megcsalási engedély

A régi öregek tudtak valamit. Tudom, hogy ósdinak hangzik, de volt valami emberséges logikája a monogám házasságnak, ami előtt tilos volt a szex. (Namost ezzel megint kihúzom a gyufát. :D ) Van ez a film, és erről feljött bennem egy csomó kérdőjel, és gondolat. Volt annak valami idilli, naiv bája, mikor két gyerek, akik együtt nőttek fel, és az egész környék tudta, hogy ők egymásnak vannak teremtve, egymáshoz tartoztak, és leéltek együtt egy kerek életet.

Volt persze a sötét oldala, hogy biztos legyen az apaság, meg az intézményesített prostitúció, amiben két szomszéd birtok egyesül, vagy a rang házasodik a pénzzel, meg hogy a fiúk bordélyba jártak, de a nő rá sem nézhetett más férfira. És ott volt az a szempont is, hogy a nőnek ne legyen összehasonlítási alapja a szexben, ezért fogadjon el bármit a férjétől csöndes megadással, miközben buzgón imádkozik, és a haza iránti kötelességére gondol. Érdekek, pénz, hatalom, társadalmi kényszerek. A szisztéma erre is keretet adott, de én most nem erről akarok beszélni.

Arról a fajta belső elköteleződésről beszélek, ami gyakorlatilag a szüleim generációjával kihalt. Ők olyan erővel tettek hitet egymás mellett, ami mára elveszett az individualizmus húsdarálójában. Az emberek azért szakítanak, nehogy őket dobják. Agyrém.

Van az a béna kis szappanopera Indiáról, amit azért szerettem nézni, mert betekintést adott egy merőben más kultúrába. Ők azt tartják, a házasságkötéskor csak a férfinak kell hűséget fogadnia, mert a nő úgy van összerakva, hogy ha otthon mindent megkap, eszébe sem jut másfelé nézni. Ebben van valami. Nem tudom, a pasiknál hogy van ez, de egy nőnek szerintem két szüzessége van. Van ugye az első, mikor a mégsohából átmegy a mostelőszörbe. Számára az első pasi lesz "a szex maga". A lányok hajlamosak kitartani az első szerelmük mellett. És akkor van a valaki mással szüzesség, amikor átszakít egyfajta láthatatlan védőburkot, és tudatosul benne, hogy minden férfinak van valami a gatyájában. Ez lehet félelmetes, vagy csábító.

A Megcsalási engedély egy idilli párocskáról szól. Ovitól együtt vannak, életük végéig terveznek, és tökéletesnek látszik a szerelmük. Annyira irigylésre méltóan ragaszkodnak egymáshoz, hogy valaki bedobja a barátok közül, hogy ez nem normális, hogy nem dönthetnek egymás mellett anélkül, hogy összehasonlítási alapjuk lenne. És ezzel elértünk az ártatlanság elvesztésébe, annak a tisztaságnak a bemocskolásába, ami az első szerelem.

A nyitott házasságokkal kapcsolatban is ezt mondom. Próbáltam, ráment a házasságom. És másoknál is ezt látom, aki próbálta. Valahogy kiviszi az érzelmi energiát a kapcsolatból, elégeti a bizalmat, és sohasem szimmetrikus. Egy jó kapcsolat alapeleme a felelősség egymás iránt, és a döntéseink iránt, és ma ez legtöbbször egyik, vagy mindkét félnél a kifogások mocsarába vész. Az érzelmi biztonságunk lesz a vesztes, ami pedig megtámaszthatna minket ebben a folyton változó, földrengés szerű valóságban.

Persze ahány kapcsolat, annyi szabály. Van, aki felvállaltan így él, és állítja, hogy ez neki jó, egészségére. De lehet, hogy ez csak időleges, amíg a sérelmek át nem bugyborékolnak a sima tükrű látszaton, a tagadáson. Előbb-utóbb sérül valaki.

A tinder-korszakban mintha mindenki csak arra koncentrálna, miből marad ki, mit veszíthet, hogy mindenkinél van jobb, a kapcsolatok az első ajtócsapkodásig tartanak (ha egyáltalán még vannak kapcsolatok). Mintha mindenki csak nyerni akarna, befektetni nem. Olyat is gyakran hallok, hogy "nem kaphatok meg mindent egyetlen nőtől" (vagy férfitól, tökmindegy). Ki mondta, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha mindent megkapunk?

Az mintha már senkit nem érdekelne, milyen az, mikor pontosan tudom, hogy ott van mögöttem a társam, és megtámaszt, ha elveszteném az erőmet, akiről tudom hogy tudja hogy tudom, aki befejezi a mondataimat, mert félszavkaból is, aki a szemem villanásából, egy sóhajból, egy nyújtózkodásból is tudja, mi játszódik bennem, aki tudja, mikor szeretnék csöndet, aki pont azon nevet mint én, aki számára a hülye kis hibáimmal együtt is én vagyok az, akit mindig választ, és közösen bosszankodunk vagy nevetünk ezen. Mert ez oda-vissza működik. Sőt, a szabálytalanságait látom a legszexisebbnek, mert attól egyedi és különleges. És időről időre felfedezek benne valamit, amitől újra és újra beleszeretek. Mert őrá figyelek, nem arra, hogy kik kerülgetnek még egyébként.

Az emberek többsége úgy viszonyul a monogámiához, mintha a hűséggel meglopnánk magunkat, megfosztanánk az összes többi lehetőségtől. Mintha nem a közösen megélt és elért dolgokra figyelnének, azokra, amik összeadódnak, és táplálnak bennünket. Pedig szerintem a hűség azt jelenti, hogy rátaláltam arra, akivel erőlködés és megjátszások nélkül összeillünk, akivel együtt megélhetjük legjobb önmagunkat, és nem cserélem silányabbra. És ez nem birtoklás, hanem önkéntes szövetség.

#mono-poli-gámia #Youtube

[tamasanev]

Mi újság? Hogy vagy? Hogy telnek manapság a napjaid? Egy regi olvasod :) legyen nagyon szép napod!

Kedves régi olvasóm! Mindig meglepődve látom az itt-ott kibúvó üzeneteket, mert nehezen hiszem el, hogy ekkora kihagyás után még mindig vannak olyan emberek, akik tudni szeretnék, hogy jól vagyok-e, hogy dob-e még öröm-hálókat rám az élet, vagy zár-e még be sötét szobákba. Néha újra el-el gondolkodom az íráson, majd nem sokra rá leseprem vállaimról a gondolatot, mert nem tudom, érdemes-e. Jól tudom, a magam javára biztosan, mert könnyebben átlátok a ködön és jobban odafigyelek magamra, hogy mit miért teszek, hogyan, vagy hogy talán lehetne másképpen is. Másrészt viszont vajon megéri ezt megosztani másokkal? Segít-e valakin, elgondolkodtatóak a gondolataim? Talán azonosulni is lehetne? Ha csak egyszerű kíváncsiság van az olvasó részéről, az számomra nem eléggé tápláló, mert akkor írhatnék csak magamnak egy füzetbe. Régebben sokat aggódtam a jövőn, a múlton, a jelenen, az életen általában, s aki 5-6 évvel ezelőtt már olvasott, az biztosan emlékszik. Pokol volt. Persze történt sok jó dolog is velem/velünk, mikor hogy voltam éppen, egyedül vagy más karjaiban, de volt mindig ez a szűnni nem akaró szomorúság, amit vájtam, vájtam volna le magamról, de sajnos nem tudtam. És itt vagyok most évekkel később, sokkal biztosabb lábakon, és ami a legeslegfontosabb, megszilárdultak a jó dolgok bennem, körülöttem. Időnként azért vállon koppint a félsz és felcsendül az örök-nóta, hogy mindez bármikor eltűnhet, pont úgy, mint amikor játékból felemelem a tenger aljáról a homokot és az kifut az ujjaim között. Jelenleg Thaiföldön vagyunk, Bogdan születésnapját ünnepeljük. Szeretjük nagyon, van valami megfoghatatlan varázslat itt, amit az ember hazavisz magával és még sokáig emészt. Régóta visszakívánkoztam, és most olyan nagyon jó, hogy ketten élhetjük át ezt a pár hetet. Aztán április elejétől egy újabb mérföldkő érkezik, mivel hozzá költözöm. Úgy hisszük, beérett a gyümölcs, szeretünk együtt lenni. Nincs amiért fenntartani két helyet, és így több pénz marad a zsebünkben is. A hónap közepén Velencébe utazunk három napra, ezt kaptam tőle ajándékba karácsonyra. Mi a jelenre és az élményekre támaszkodunk. Mindig is szerettem utazni, bármennyire is unalmasan hangzik, mert mindenki ezt mondja, de tényleg ez az egyik legjobb dolog a világon, mert a megszerzett emlékeket senki sem veheti el tőlünk. Ezek formálnak, tanítanak és tesznek jobbá minket. Most jut eszembe, hogy januárban voltam Budapesten, de nagyon rövid utazás volt fogászati jeleggel, mert VÉGRE elkezdtük az átalakulást. Csongival újra beszélünk és magunk mögött hagytuk a rosszat. Nagyon megváltozott, érdekes volt leülni a kávézóban és elbeszélgetni. Ő ragaszkodott, hogy csináljuk meg a fogaimat, mert bár nem mondta, de szerintem úgy érzi, hogy adósom, és tartozik ezzel. Utalt rá, csak nem ennyire nyersen. Én nem bánom, nem gondolom etikátlannak vagy úgy, hogy nem érdemelném meg. Ismerősöknek, blogos embereknek nem szóltam, mert egyrészt csak egy napot töltöttem Budapesten, másrészt pedig nehezen tudtam beszélni, három bölcsességfogat műtöttek ki. Ősszel még visszamegyek, akkor csinálunk egy ínyplasztikát, majd várhatóan jövő év elején már túlesek mindenen, akkor ott töltök két hetet. Amit még érdemes kiemelnem, és nagyon friss hír is, hogy újra nagybácsi leszek. Megható, váratlanul ért nagyon. Én fiút érzek, de mindegy, csak legyen egészséges. Munkaviszonylatban is bizakodó vagyok, úgy feslik, hogy jövő hónapban előreléptetnek, bár az ilyen dolgokkal úgy vagyok, hogy hiszem, ha látom. Nem panaszkodom, tudom, hogy szerencsés vagyok és tényleg nagyon hálás vagyok mindenért, a sok jó dologért, ami velem történik, mert nem volt ez mindig így. Legyen hát ez egy jó erős löket annak, aki ezt olvassa és úgy érzi, hogy nehéz átlendülni egyik napról a másikra. Dióhéjban ennyi jut eszembe válaszként a kérdéseidre. :)

[felvidek]

The Genius A sorozatban eddig társasjátékokról írtam és ez egy kivétel, mert a Genius egy olyan koreai tévésorozat, ami a leginkább hasonlít egy nagy, virtuális társasjátékra (és ezt úgy írom, hogy nagy rajongója vagyok a Survivornak, ami nem mellesleg egy IRL játszott Hellapagos). Az alapfelállás viszonylag egyszerű: vegyél egy rakatnyi celebet, akik mellékesen okosak is - mensa-tag fiúbanda-énekest, e-sportolót, bemondót, politikust és mindenféle jót. Zárd össze őket egy virtuális házba elvonulós szobákkal, majd adj nekik szociális-logikai feladatokat. A győztes és általában egy kiválasztott személy immunitást kap, az abszolút vesztes meg kieséses meccset játszik egy általa kiválasztott személlyel egy másfajta logikai-szociális játékban. Aki utoljára marad, az elviszi a fődíjat.

Oké, alkottak már ilyen műsort, mi ennek a különlegessége? Az én szempontomból az, hogy ez egy társasjáték-műsor, ahol rengeteg játék leegyszerűsített vagy átformált változata megjelenik a feladványok között, miközben a legtöbbször akad szociális vagy logikai kiskapu, kiemelt szerephez jut a matematika, a logika és a szociális stratégia, illetve folyamatosan változnak szövetségek. A Geniusban játszottak már Resistance-t, a Set helyi, Gyul! Hap! névre hallgató változatát, torzított Dixitet, a maffiára hasonlító játékokat, koreai ki nevet a végént (Yut Nori), koreai minisakkot (Janggi négy bábuval edit: úgy hívják, hogy Dobutsu Shogi), szóval egy társasjáték-rajongó számára ez a sorozat a kánaán. Illetve igazából olyan, mint egy utazás az országba, ahol nem az épületeket/tájat nézi meg az ember, hanem antropológusként bezárják egy ketrecbe, aztán megfigyelheti a furcsa férfi-női viszonyokat, a társadalmilag alá-fölérendelt szerepek átvetülését egy játékba, a koreai viccek természetét - amire én amúgy is kimondottan kíváncsi voltam. Négy évada készült, az internet sötét zugaiban meg lehet találni, ha szeretitek a logikai reality show műfaját (tényleg a Survivor a referenciapontom, esetleg a Híd, ha már magyar ekvivalens kéne), akkor tegyetek vele próbát.

Ennyien játszhatják: Magad nézed vagy családdal

Ezért ajánlom: Mintha elutaznál Koreába embereket nézni. Minden rész egy, vagy két új logikai játék. A koreai műsorok teljesen más logika alapján készülnek, mint akár az amerikai játékshow-k. Megtanulod megkülönböztetni egymástól a koreaiakat. Felfedeztem miatta egy nagyon jó zenekart.

Ezért nem ajánlom: Angol felirattal lehet megtalálni. Nagyon gyors vágás és hosszú, egy órán felüli részek. Ha csak mezzót nézel, akkor ezt se fogod szeretni.

Korábban: Bevezető, Game of Thrones, Catan telepesei, Pippo, Munchkin, War of the Ring, Arkham Horror, Carcassonne, Ticket to Ride, Starcraft, Doom, Castle Ravenloft, Shanghaien, Lunch Money, Smallworld, Love Letter, Pandemic, Dungeon Lords, Dungeon Command, King of Tokyo, Bizzarie, Cyclades, Alhambra,Colt Express, Rune Age, Dominare, Coup, Avalon, Sheriff of Nottingham, Star Realms, Torres, Spyfall, Welcome to the Dungeon, Dice City, Camel Up, Scythe, Exploding Kittens,  Viticulture,  Spartacus ,  Saltlands, Onwards to Venus, Root, Kemet, Nemesis, 7 Wonders Duel, Mississippi Queen, Lords of Waterdeep, The Mind, Windward, It’s a Wonderful World, Kingdomino, Terraforming Mars, Tiny Epic Kingdoms, Path of Light and Shadow, Hellapagos, Unmatched/Legendák Ligája, Fesztáv, Adventourist, Dune: Imperium, Furnace, Pax Pamir, Cascadia

#tarsas

[nehezlaberzesnem]

Kedves te!

Az egész csak egy fura kis játéknak tűnt amibe bele mentem. Megígértem magamnak sose leszek olyan amilyen voltam, akin átgázoltak.

Aztán jöttél te. Te aki annyira tisztán látott mindent és annyira türelmesen nyalogatta a kis sebeimet.Döntés képtelen voltam és téged ez sem érdekelt. Rám írtál, nem is úgy indult nekünk ez az egész sőt… amire észbe kaptam csak már nap mint nap beszéltünk és a mindennapjaim része lettél.

Nem tudom mi a rosszabb, az hogy megszerettem a személyiséged, vagy pedig az hogy 2 hónap alatt olyan élményeket kaptam amit akkor abban a pillanatban nem is gondoltam.

Féltem minden érzelemtől egyszerűen csúnya kijelenteni de nem szerettelek de szerettem veled lenni, sokáig így volt ez. Amikor először kiejtetted egy rövid telefonálás közben azt hogy “szeretlek”. Köpni nyelni nem tudtam hisz ez nagyon nagy szó számomra, nem tudtam neked ezt viszonozni akkor abban a pillanatban. Sokszor mondtad nekem utána, és egyszer amikor alváshoz készültünk megint azt mondtad “szeretlek” hosszú gondolkodás után aznap este én is kimondtam neked. Félve, de kimondtam. Annyira gyorsan, de még is lassan történt minden. Kicsit mérges vagyok de egyben hiányzol, az ember nem is gondolja akkor ott hogy mennyire a mindennapjaiddá válik egy ember. Mindennap ahogy a vonatról leszálltam már hívtalak is nehogy el aludj, mióta nem tudok rólad mindennap az van a fejemben “remélem nem aludt el!” Nagyon apró dolgok de az hogy ha elmegyek a Gimipark előtt te jutsz eszembe. Közös cigik. Az igazi de igazi beszélgetések, bármi de bármi bajunk volt akar lelkileg is megtudtuk beszélni és azt érzem azt az ember vesztettem el aki megértette ki vagyok én!

Úgy éreztem menni fog nem lesz baj, el engedlek és megy tovább minden. Az elején egész jól ment… barátokkal voltam, mindig próbáltam jól érezni magam de egyszerűen azt veszem észre jól vagyok és csak rá nézem valamire te jutsz eszembe róla. Ha meglátok egy macskát csak az jut eszembe “ neeezd egy cicó”. Vezettem, besötétedett és felnéztem az égre. Gyönyörű csillagos volt, és az volt a fejembe hogy megint egy ígéret amit nem kaptam meg “nyáron majd kimegyünk és nézzük a csillagokat”. Ez hol marad? Rengeteg minden kavarog a fejemben, mondtál dolgokat és azok mind igaznak tűntek… hol rontottuk el? Mérges vagyok és az agyam állandóan forog,gondolkodik. Vajon mi lehet veled? Megy tovább minden ahogy eddig volt? Néha eszedbe jutok?

Az a találkozásunk van a fejemben amikor elmentem hozzád, és akkor megcsókoltál olyan érzelmes volt. Élveztem, jól esett… csak azért egy szál papucsban,kabátban kijöttél hogy beszéljünk. Ne mondja nekem senki hogy nem okkal volt. Ha nem voltál velem sem érdekelt mert tudtam teljesen mindegy akkor is itt vagy. Közös élmények, bulik, vagy az amikor elmentünk az első bulira és könyörögtél aludjak ott. Nem akartam, de annyira szépen kérleltél hogy ott maradtam. Karácsony ami szerintem nélküled élhetetlen lett volna, most éppen az van meg hogy nálatok a kanapén milyen jót nevettünk vagy csak az hogy ugyan ott feküdtél és nézted ahogy babázom. Azt éreztem te is igazán szeretsz. Újra es újra az játszódik le én valójában tudom mit szúrtunk el és miért, mind a ketten jól tudjuk. Elhidegültünk, én rád hagytam. Te pedig nem is próbálkoztál.

Ahogy telik az idő nem jobb, hanem csak rosszabb. Mindent megadnék azért hogy még egyszer utoljára halljam azt hogy “szio babó” ahogy mondtad nem csak egy átlagos szó volt. Én veled tényleg eltudtam volna képzelni. Dühös vagyok ezt mondja az eszem. Dühös vagyok mert nem lehet igaz hogy ez minden csak kamu volt. Nem lehet az igaz amikor csak össze bújva meséltünk az nem jelentett semmit,vagy az hogy sokszor szerettél volna velem lenni. Lehet kicsit keményebbnek kellett volna veled lennem? De annak meg mi értelme!? Hisz nem tettel semmi olyat,ha pedig igen azt szóvá tettem. A barátaim körülöttem nem értik mik ezek “macs” “Sás” “tiszakécs” de nem is jut eszembe csak amikor valaki kiejti a szót és csak mosolygom magamban mint valami bolond mert az a te rossz vicceid köze tartozott.

Sok mindent nem tudok és nagyon jól tudom hogy el kellene engedném téged és nagyon azon vagyok esküszöm de egyszerűen nem tudlak. Barátaim körülöttem csak látják valami baj van és egyszer megszólalt az egyik “Basszus nagyon megfoghatott valamivel, ilyenkor már rég túl vagy”

Igen, ez így volt sose tartott sokáig de valahogy téged nem tudlak. A szakítás sem volt egyszerű annyiszor vissza húztál,együtt sírtunk. Meg akartalak csókolni és legszívesebben könyörögtem volna neked, “kérlek ne menj el” de tudtam teljesen felesleges lett volna. Én csak annyit tudok nem többet hogy minden egyes nap azon reménykedem neked is faj egy icipicit legalább az hogy én nem vagyok, tettem annyit az életedhez hogy eszedbe jussak. Az elengedése most nem megy, sokmindent tapasztaltam, sok minden volt ami megtörtént. De te vagy az az ember aki akkora nyomot hagyott hogy beletudnék pusztulni. Remelem jól vagy.

#könyvek

[zoeeozzoeeoz]

Vásárlók: 1 kb 12 éves fiú, 1 kb 14 éves fiú, és egy kb 14 éves lány. Bejönnek, köszönnek, majd a 12 éves elkezd pakolászni, és közben hangosan "beszél" a többiekhez. Közben a karton papirokat "pakolja", ki-be húzogatja, úgy, hogy közben a karton széleket töri a tartóban. Mikor észre veszem, szólók hogy segítek kiválasztani a színt, de már rántja is ki a tartóból az egyiket, közben betörve/tépve a szélét, és a többit ami a tartóban maradt, azt is kirántja. Ki akarja cserélni, nem engedem neki, hisz ő okozta a sérülést. Elkezd forogni a kartonnal a kezében, hogy még vesz valamit, de közben széttépődik a karton a kezében. A lány szól neki hogy álljon már le, és kedvesen kér tőlem még egy ugyan olyan kartont. Közben az idősebbik fiú oda megy a pénztárhoz, és elkezdi elővenni a pénztárcáját, a lánynak oda adom a másik kartont, közben a 12 éves pakol. Ragasztókat fog meg, és dob !!!vissza a helyére, hibajavítót néz meg és dob!!! vissza valahova a polcra, füzeteket pakol hogy a neki tetsző mintájút keresse, de közben a lapok gyűrődnek, a fedelek karcolódnak. Közben folyamatosan "beszél" a többieknek. Na itt fogyott el a türelmem.

Én: Légyszíves, csak azokat fogd meg, amiket meg is veszel! És mindent oda tegyél vissza, ahonnan elvetted.

Itt a lány és az idősebbik fiú megszeppen, és ránéz a 12 évesre, aki hirtelen csendbe marad, és megáll a levegőben a keze. Nem néz rám, csak morog valamit, amit nem értek. Befordulnak mind a hárman a pénztárhoz, az idősebbik fiú fizet, közben a 12 éves a pulton lévő dolgokat kezdi el fogdosni, és dobálni. Ránézek, mire a lány rászól,

mire a 12 éves : Te is ennek a Banyának adsz igazat?

Banya, vagy is Én: Ide figyelj Pumukli! Vegyél vissza magadból légyszíves, és tanulj meg viselkedni.

A Pumukli hallatán elkezdtek mosolyogni a nagyobbak, de a 12 éves megkérdezte, hogy mi az hogy Pumukli.

Én: Majd rákeresel a neten.

Fizettek, elköszöntek, kifele a Pumukli: Nem elég hogy drága amit vettünk, a Banya még rám is szól! De mi az a Pumukliiiiiiii?????

Hozzá tenném, rohadtul türelmes tudok lenni a vásárlókkal, meg úgy általában az emberekkel. Ha furán viselkedik valaki, mindig az jut eszembe hogy biztos beteg, és próbálok nyugodtan reagálni mindenre. Nagggggggyon ritkán szólók, bármiért is!!! A 12 évesnél is az jutott eszembe, hogy hiperaktív, vagy egyéb mentális, vagy egyéb fogyatékosság, és csak utoljára az, hogy nehezen kezelhető. De ezek nem mentesítenek senkit az alól, hogy ha kárt tesznek valamiben. És nekem meg alapból is feladatom, hogy az árút megvédjem. Próbálom megtalálni a középutat, nem orditom le senki fejét, próbálok normálisan szólni ha szükséges. Van egy nézésem, uh többnyire meg sem kell szólalnom, csak ránéznem is elég, és egyből észre veszik az emberek magukat. Tizen éve itt dolgozom, ezalatt egy kezemen megtudom számolni, hány olyan esetem volt, ahol már nem tudtam kezelni a helyzetet. Egy esetben, olyan szinten néztek hülyének, hogy már kerestem a kandi kamerát, majd közöltem a vevővel, hogy rendőrt hívok, ha nem távozik. A másik esetnél egy nőre akartam mentőt hívni, neki valszeg valamilyen mentális problémája volt, nem tudom, de olyan agresszív lett, hogy ha nem távozik magától, akkor vagy rendőrt, vagy mentőt kellett volna hívnom. Még egyre emlékszem, ott egy bemindenezett srácot próbáltam kitessékelni, meg volt egy besurranó tolvaj is, aki késsel a kezében próbált "kikönyörögni" a pultból, de meggyőztem hogy sík hülye vagyok, és nem értem hogy mit akar, így feladta és elment. Az más kérdés hogy utána egy ideig ventiláltam.

Eleinte az is gondot jelentett nekem, hogy egyáltalán hozzá szóljak az emberekhez, mostanra elég sokan itt felejtik magukat az Üzletben nálam, és beszélgetek a Vevőkkel minden gond nélkül . Vagy csak meghallgatom őket. Mostanra nincsenek nagyobb gondjaim ezzel, tudom kezelni az esetleges kirohanásokat is, megtanultam jelezni a szülők felé is hogy miközben ő vásárol, a gyereke(i) szétszedik az Üzletet, és ha nem szól rájuk, akkor elég sok mindent kell majd vásárolnia, mindezt úgy, hogy elég ha előbb e gyerekére nézek, majd rá a szülőre, és egyből működik! Meg sem kell szólaljak.

Szóval ja. Én is izgága gyerek voltam, majd Pumukli is felnő egyszer . ( meg én is talán) :) :) :)

[sronti]

"Ambulance services’ ability to respond rapidly to patients needing emergency and potentially life-saving care is being hampered increasingly by hospitals being unable to admit people to A&E fast enough. That is because they have almost 14,000 beds occupied by patients who are fit enough to leave but cannot be safely discharged, mainly because social care provision is inadequate to allow going home or entering a care home."

Mivel a toryk szétrombolták a szociális ellátórendszert, így nem jut hely az egészségügyben és akármit csinálnak, ez nem fog változni, amíg a szociális ellátórendszer nincs helyre rakva.

Úgy csináltak, mintha az NHS egy külön rendszer lenne, ami mindenkinek hozzáférhető és egyenlően magas szintű ellátást nyújt és erre nincs hatása annak, hogy közben szomáliai szintű nyomorba taszítják a világ egyik leggazdagabb országában a lakosság jelentős részét. Nem megy. Még ha elég pénzt is ölnének bele a tíz évvel ezelőtti színvonalhoz, akkor se menne.

A mindenki számára hozzáférhető egészségügy drága, ha pedig nyomorban élő emberek is sokan vannak, akiknek az egyetlen hely, ahol melegben, nem éhezve és biztonságban levéshez a kórház, akkor pedig tényleg megfizethetetlenül drága.

Van most egy ügyfelem, akit a zsaruk bevittek az A&E-re, mert látványosan hajléktalan fiatal nő volt és nem tudták hová vinni (!), már egy hete a pszichiátrián van, csinálnak rajta ilyen-olyan teszteket, meg küldözgetik ide-oda, mert nem akarják az utcára tenni, de közben azért nagyon nem ennek kéne történnie.

Három lehetőség van:

1. Magánkórházak gyorsabb terjedése, az NHS gyorsabb kivéreztetése és a középosztály "kimenekítése" adókedvezményekkel, munkahelyi egészségbiztosítással stb.

2. A szociális ellátórendszer helyre tétele

3. Marad minden ahogy van, de itt azért el fog fogyni a türelem és örökké nem lehet a covidra fogni, hogy még 2019-hez képest is milyen sebességgel zuhan a színvonal.

[nyuszimotor]

Drogriporter fácsé oldaláról -

Csak egy igazán fontos filozófiai kérdés van: mit jelent egy véges, törékeny életet élni egy végtelen, határtalan világegyetemben? - mondja Brian Cox asztrofizikus.

Egész életed értelmét és jelentését azon keresztül lehet lemérni, hogy milyen választ adsz erre a kérdésre. És mondjanak bármit a dogmatikusok és a fundamentalisták: nem csak egy válasz adható erre a kérdésre. A vallások, a filozófiák fontos navigációs eszközt, iránytűt adnak a kezünkbe. De aki világvallásokból vagy filozófiai iskolákból kiollózott egyenválaszt képes csupán adni erre a kérdésre, annak valójában nincs válasza.

Mert mindannyiunknak fel kell tennünk a magunk kérdését - és meg kell küzdeni a saját válaszunkért. És nem csak az a fontos, hogy mit válaszolunk. Hanem az is, hogyan, milyen úton jutunk el a válaszhoz. És aki nem hajlandó kilépni a komfortzónájából, az soha nem találja meg a saját válaszát.

A legtöbb ember persze még a kérdés feltevéséig sem jut el. Mert túlságosan lefoglalják olyan kérdések, amelyeket ő a legfontosabbnak tart. A túlélés kérdései. Mit fogok enni holnap. Kivel párosodhatok. Üres hassal nem lehet filozofálni. De ettől még tény marad: az élet lényege nem a puszta túlélés, és a génjeink továbbadása. Ennél mi emberi lények többre vagyunk hivatottak. Meg kell haladnunk az evolúciós kódunkat.

Volt idő, amikor azt hittük, mi vagyunk a világegyetem központja. Minden égitest a Föld lapos korongja körül kering. Mi, emberek vagyunk a teremtés koronája. Világunk véges és a világ vége közeleg.

Ma már tudjuk, hogy a Föld csak egyike a Nap körül keringő bolygóknak, és a mi napunk csupán egyike annak a 400 milliárd csillagnak, ami a galaxist alkotja. És a mi galaxisunk csak egyike a több billiónyi, sokmilliárd éves galaxisnak.

Ebből a perspektívából úgy tűnhet, törékeny, véges kis porszemek vagyunk egy számunkra időben és térben is felfoghatatlanul hatalmas világegyetemben.

Sokakat ezek a távlatok elborzasztanak. Még belegondolni sem szeretnek. Ezért aztán visszaszaladnának a babonák szoknyája mögé, visszatérnének őseik egyszerű, kerek életéhez. Vagy cinikussá válnak és csak gyönyöröket hajszolnak, hogy ne kelljen szembesülniük létezésük kínzó kérdéseivel.

Hiszen ha csak véges kis porszemek vagyunk, akkor van egyáltalán értelme bárminek?

De ha belegondolunk, valójában ez is csak perspektíva, látásmód kérdése. Bizonyos szempontból a világ végtelensége és határtalansága egyben eltörpíti azokat a problémákat, amelyeket mi olyan óriásinak és megoldhatatlannak gondolunk. Amelyek folyamatos aggodalommal és szorongással töltenek el minket.

Egészen megnyugtató lehet tudni, hogy a mi kis életünk korlátolt és véges. Hogy nem tartasz mindent az ellenőrzésed alatt.

A tény pedig, hogy egy több milliárd éves fejlődés eredményeként, rendkívül különleges környezeti tényezők együttállásának köszönhetően kialakult komplex életformák vagyunk, akik saját tudatukra ébredtek, és képesek reflektálni saját magukra: ez maga a csoda. A világegyetem bennünk ébredt öntudatára és gyönyörködik önmagában. Mi nem elszigetelt porszemek vagyunk - hanem részei ennek a nagy egésznek.

Képesek vagyunk megismerni önmagunkat, jelentést adni - értelmet találni a saját életünknek.

[horvathsimoneszter]

Mindenszentek

1.

Füst és sár szaga teríti be az estét,

A fák karmairól leolvadt a hó.

Vártam a telet és a mindenszenteket,

Hátha majd a sütőtök felett talán eszembe jut,

Hogy hol van az a fénykép mama,

Amin anyával táncolsz az esküvőjén.

Mindketten sírtok rajta, és a képen is,

De talán akkor a valóságban is,

Homályos és kevésbé fontos lett hirtelen mindaz ami nem ti vagytok.

Jó lenne, ha meztelen szememmel most láthatnám a képet

Ebben a panelkonyhás félhomályban.

Talán én is sírnék, de nem úgy mint egy gyermek,

Hanem mint a nő, aki visszanéz Anyáira és

Életében először megérzi a családja szövetére neheződő

szeretet és áldozat súlyát.

2.

Itt van az égett viaszos Mindenszentek,

A krizantémok fehér ígéret szagával,

De nem vagy már itt mama,

Hogy a munkától térképpé lett tenyereddel

Kiemeld nekem az üvegesből a képet.

Így csak a kép emléke marad,

Melyet megkérdezhetek, hogy

Vajon ez az ember A Férjem?

Egészen a sírodig hoztam mama,

Már megmutattam neki a kőgalambodat is,

Amiről azt hittem, hogy éjszaka szárnyra kel és bejárja a világot.

Hiába van templomi hideg,

Ragaszkodott a fehér inghez, még ki is vasalta.

Úgy szeret, ahogy vagyok.

Ezt akkor mondta először mama, amikor hitvány ruhában hordtam a ganéra a maradékokat,

Szóval egészen elhittem neki.

Azt hiszem én már eldöntöttem,

Hogy ennek az embernek a kikötője szeretnék lenni.

Nem az engedélyed kell mama.

Csak adj egy jelet, hogy látod ezt.

3.

Egy férfi a temető egyes számú parcellájában,

Egy kőgalambos sírnál áll.

Az ég rózsaszín, mint az az orgona,

Ami a temető kerítésénél fog majd nyílni tavasszal.

Fehér füstként száll a pára az arcától-

Hangosan imádkozik.

Hiába múlt el mindenszentek,

A gyertyák rendületlenül égnek a síron,

A koszorúk illata keveredik

A téli hidegtől nyirkos fák kérgének szúrós szagával.

A férfi egy kis ékszerdobozt vesz elő,

A mosolyától megrebben a kőgalamb szárnya, bár senki nem veszi észre.

Ebben a pillanatban szakadni kezd a hó.

Nagy pelyhekben zuhan és puhán esik a sírokra.

A férfi felnéz az égre, és behunyja a szemét.

A szeretet nem szűnik meg soha.

Kőgalambon, sírkövön és hó alatt szunnyadó orgonán is túl van

És mindenre képes.

Gyógyítani, békét teremteni és

Havat fakasztani is.

2022.07.29.

kép:  Kurali Annamária Dominika nővér, 50x70 vászon, akril, képeslap alapján, 2022

[xthantophobiiax]

Sajnálom a legutóbbi beszélgetésünket.

Sajnálom, hogy vártál és én nem mentem.

Féltem.

A pulcsid a szekrényemben hever,

és minden alkalommal mikor kinyitom eszembe jut róla

az a gyönyörű kék szemed.

A melegség ami eltöltött,

mikor veled voltam.

Vagy az hogy a gyermeki énem

nyugodt volt,

mikor melletted aludtam.

Mi mindig kisiklottunk valahol,

de mindig marad bennem szeretet.

Mindig megrezzenek,

ha valahol hallom a neved.

Valaki által mindig szeretve vagy,

ne feledd.

[csacskamacskamocska]

Sosem fogom megtudni

Van ilyen amire egyszerűen nem lehet választ kapni és mindig csak egy feltételezés marad. Ez pl egy jóféle feltételezés. Hogy az egyik szerkesztő elolvasta egy munkámat és azóta konkrétan kedvesebben beszél velem. Korábban is tök normális volt, én kedveltem, de azóta valami megváltozott. Mondjuk úgy, hogy közelebb jött lelkileg. Na, nem annyira közel, csak közelebb. Tegnap két mondat volt ami beakadt, és bár időm nem volt rajta gondolkodni, de azért újra meg újra felbukkant a gondolataimban egy röpke pillanatra. Most megpróbálom letenni őket.

Egy barátnőm azt mondta, kellenek ezek mert legalább van amiért az ember ilyen olyan módon formában tartja magát. Mondjuk ez a kijelentés szembemegy egy rakás emancipációs meg pszichológiai csatakiáltással, de rám egyértelműen igaz. Persze szenvedni nem szeretek, szóval egy rendes reménytelen szerelem az legyen olyan, hogy az ember az irodában sóvárog, aztán hazamegy és éli az életét, és másnap reggelig szarik a Jóskapistára és legközelebb akkor jut eszébe amikor reggel sminkel. Ez egy tisztességes reménytelen szerelem. A többi nem az. A többit ki kéne húzni a lehetőségek listájából. A másik az ez volt:

Valahogy elkapott a sajnálat. Hogy tényleg, ez talán aránytalanul nagy büntetés, főleg ha valaki tulajdonképpen nem követett el semmit. És nem érdemes boncolgatni, hogy de így meg de úgy, és azért biztos volt egy kis ez meg egy kis majdnem olyan. A lényeg az, hogy ha valaki úgy érzi, hogy ő ebből az élményből kimaradt, azt az érzést nem lehet elvitatni. Ahogy mástól meg másfajta érzések vagy meggyőződések valódiságát sem lehet/szabad elvitatni csak azért mert mi hasonló helyzetben máshogyan éltük meg a dolgokat. Amúgy ez jó kis csapda, mert aki nem élte meg a szerelmet soha, nincs élménye arról a fajta közelségről, az nyilván tisztelni se tudja az érzést amit nem ismer. Szitokszóvá válik, mert csak a rossz oldalát látja. A visszautasítást, a reménytelenséget. Tényleg úgy megesett a szívem rajtuk és úgy elkezdtem tisztelni a férfiakat, akikkel a múltban kapcsolatom volt. Na, legalább ennyi hasznot hajtott, hogy rengeteg mindent olvasok össze. :D

Amúgy, tegnap furcsa nap volt. Volt benne valami üdítően tiszta belső nyugalom, meg rengeteg nosztalgia és azt hiszem nekem tényleg nem szabad ennyire túlhajtanom magam sem fizikailag sem érzelmileg mint az elmúlt hónapokban (de pláne években) mert egyre hosszabb lesz az idő, ami alatt regenerálódni tudok. A jó állapot az, amikor béke van, és vannak terveim, vannak dolgok amik érdekelnek és semmi, de semmi nem függ másoktól. Mármint persze, ilyen kölcsönösség lehet, hogy adsz tojást, én adok cukrot vagy sütünk együtt palacsintát, de se várakozás, se bosszankodás, se erőlködés ne legyen benne. Csak ez a mosolygás, ami most van. Annyi mindent kell még megírnom.

#szerelem #nyugalom #12-06

[onsieluenkeli]

A (kapcsolati) függőkről sok mindent tudnék mesélni. És azt is, hogy mennyire nem szeretem őket. Nagyon durva némelyik mit művel. Hazugságokban élnek, és tönkre is tudnak tenni rendesen másokat. Egyszerűen képtelenek abbahagyni a függőséget, és leszállni rólam. Vannak nők akik képesek voltak úgy szórakozni hogy rám se néztek. Például amikor Szentesi majdnem 1 hét után vette csak észre hogy gyászolok valakit, és addig naponta ökörködött rajtam. Óriásit csalódtam.

Az olyan nők az ismerőseik miatt művelik. VALÓJÁBAN nem ismerkednek, nem értenek, nem óvnak, védenek, féltenek, segítenek, adnak, tanítanak, szeretnek. Nem leülnek melléd a lépcsődre. Hanem csak agyalágyult szinten kötődnek, meg ökörködnek, és bunkóskodnak. Élvezik hogy a seggüket nyalják, és a Flórával hasonlítják össze őket. Csupa tönkrement, borzalmas, magányos nő.

Míg én például 1-szer szeretek valamit elmagyarázni, és a részemről nagyon határozott a 🚩 visszautasítás, és nincsen közöm valakihez... Addig a függő még hosszú heteken át veszekszik, gúnyolódik, tovább fantáziál, röhög... Mert az ismerőseinek produkálja magát. Addig amíg ők nem szólnak rá, nem beszélnek vele, ez így is marad!

Csak tisztázni szeretnék valamit már előre, a szokásos félreértések végett.

Én nem vagyok Tisza Kata most megjelenő könyvének főhőse. Nem vagyok se pszichológus, se terapeuta, se rehab, se probléma megoldó!

Azért persze gratulálok neki, úgytűnik 🖋 jó lett a nyara... Szerintem vágom, és jól sejtem milyen lehet az a könyv. És tudom hogy lesz rész amire én is rábólintok majd, ahogy az előző könyvének is voltak fájó, és kevésbé fájó, rólam, és rólunk is szóló igazságai. Remélem a könyve jobb segítő lesz nálam!

A függésről még

Én nem adogatok "drogokat", hiszen ha tisztán megnézitek a netes tevékenységemet nem tőmegekre ható toxikus sz*rt mutatgatok. Nem olyat adok, ami árt, vagy tönkretesz.

Az oldalam nem feszültséglevezető, nem panaszláda, és nem is gyóntató szék. Itt nem láttok gyűlöletet, kioktatást, sem ócska és értelmetlen posztokat, sem pedig nyugdíjasokat szórakoztató puruttya újságcikkeket, és gumicsontok adta időpazarlást sem kaptok. <- Törekszem rá, hogy én is jól legyek, és ne adogassak még több Trash tartalmat...

Érdekel a pszichológia, szeretek tőlük tanulni. Én legalább nyitott vagyok rá. És nem szégyellem, nekem jól esik a pohár 🍋 ásványvíz is, ahogy az offline. És ha valakit leállítok, mindig oka van.

A (kapcsolat) függőség OKA a függőknél van.

Az életük elsz*rt, unatkoznak, boldogtalanok, és nagyvalószínűséggel alig van olyan közöttük aki ne inna, dohányozna, stb... tehát ne lenne hajlamuk is az önpusztításra. És ne lennének egyéb problémáik. Látszik, hogy nincsenek jól.

A boldog és kiegyensúlyozott emberekkel szinte nincs is konfliktusom. És nem is vagyunk egymásra, és a netre betegedve. Jók a neten, az online közösségben.

Viszont látjuk a problémás embereket, pláne Magyarországon.

Rohadt nehéz a függőséget leállítani. Ahogy az asszisztáló ismerőseiket is. Az utóbbiak amúgy nagyvalószínűséggel látják hogy baj van, tudják hogy valami nem stimmel, hogy komoly problémája lehet a (kapcsolat) függőnek, és ostobán inkább a támogató oldalra állnak. Eszükbe sem jut, fel sem érik ésszel felelősen, hogy valami tényleg nem stimmel! És inkább segíteniük kellene!

És hogy őszinte legyek elegem van azokból akik a véremet szívják, és rajtam keresztül, vagy engemet (sunnyogva) kihasználva próbálják rendbe tenni az életüket. A hátam mögött és szórakozva!

Amikor pedig sikerül, búcsúzásképp még belém rúgnak egy hatalmasat. <- A Flóra jól ismeri ezt, és a régiek. Nem egyszer láttak már olyat az esetemben. Miley Cyrus egyszer már ki/használt, majd később ő is ritka bunkó lett velem. Ebből nem kérek. Se a bullshit dalából.

Nem játék vagyok, és szórakozás magányos nőknek! És egyikünk se!

.