donb

[donb]

közös ismerőseim Magyar Péterrel: Gerényi Gábor és Vaszily Miklós...

[donb]

A Tisza

pártnév akkor lenne csupa nagybetű, ha betűszó lenne, de hát nem az, a mozaikszavak szóösszevonás osztályába tartozik.

(Porondszemét az Ortográf Cirkuszból)

#delmedicoing #vanitatumvanitas #nekemsincsjobbdolgom

[donb]

Miért kell egy az Egyesült Államokban, angol nyelvre, tízujjas gépelésre, karos írógépre optimalizált, kiegyezés korabeli, a németek által módosított tákolmánnyal sokkolni bárkit, aki 2024-ben jegyet szeretne venni a BKK-automatában?  Vagy azt a szerencsétlent, aki lecsapni készülő sasként keresi az akciós céklát a Penny Market önkiszolgáló kasszájának QWERTZ kiosztású tapipadja fölött? Hol az fiatal, olimpiai ezüstérmes, 211 wpm-es rekorddal büszkélkedő profi gépíró, aki úgy dönt, hogy a Penny Marketben dönti meg a világcsúcsot, és tíz ujjal esik neki a tapiképernyőnek, hogy minél gyorsabban írja be az akciós céklát? 

#anarki #iloveanarki #billentyűzet #keyboard #qwerty

[donb]

"Magyarország ma ott tart, mint Oroszország 2010 környékén" - Stefano Bo...

#youtube

[donb]

Újságirói szignóm uszkve harminc éve. Ha jól emlékszem, először egy cikkem melletti keretes alatt jelent meg a Magyar Narancsban. És hát triviális, levágtam három-három betűt a nevem két végéről. (Gyakran ejtík don bí-nek, olyankor mindig röhögök.)

Nemtom volt-e már téma:

[donb]

kibontott hajjal? utcai ruhában? hátbazmeg

Hurrá.

Azért ennél szarabb kampány nem sok volt eddig.

[donb]

Kezdjük a végén. Egy szövegtermék nem attól lesz szar, hogy megsértvén valami ideális normát "szükségszerűen hibás", hanem attól, hogy nincs normája. Magyarán, hogy nincs munka beletéve. Attól még akarmilyen agyament normája lehet, de legyen, és használja.

Ráadásul azt gondolom, hogy a szövegipari termékek pocsék minőségéhez fontos köze van a sztenderd nyelvváltozat úgy másfél évszázada sulykolt presztízsének. Hogy a szövegiparosok zöme meló közben egyre csak a tanító nénitől retteg, és nem meri használni se az eszét, se a fantáziáját. Ím, hó, ez a szemlélet baromira nem konzervatív. (Egyébként egy csomó dologban nagyon is konzervatív vagyok, de ez abből a szempontból lényegtelen. A nyelvápolda maga pokol, na).

Még egy juteszembe: Azt írod, a reklám fő szempontja a megértés. Tévedés. Azon a hiedelmen alapul, hogy a nyelv főfunkciója az informácóközlés, de ez nagy valószínűséggel nem igaz. A reklám fő célja, hogy elhitesse veled, hogy egy bizonyos imaginárius csoportba tartozol vagy tartozhatsz. És ebben kimondottan előnyös, ha nem értesz semmit.

Hübrisz: lengetném megint egy régi írásomat:

Tisztázzuk, drága barátaim! A magyar helyesírási hagyomány négy különböző vízszintes vonalat használ, amit tipográfiailag három különböző karakterrel jelenítünk meg. Úgymint: kötőjel, nagykötőjel, gondolatjal és matamatikai mínuszjel. A nagykötőjel és a gondolatjel ugyanazaz a (kötőjelnél hosszabb) félkvirt (vagy kvirt) mínusz (az a különbség, hogy a gondolatjelet szóközök határolják), a matematikai mínusz jele pedig azonos a pluszjel vízszintes szárával (más magasságban van pl., mint a kötőjel).

Az irodalmi párbeszédet (nem keverendő össze az idézettel!) gondolatjellel tagoljuk, nem kötőjellel.

[donb]

azért 134 note három vonal miatt, nem semmi

[donb]

Jézusom, nemá... Ez a poszt a _helyesírási és tipográfiai hagyományról szólt, ismeretterjesztő jelleggel, vagyis nem a nyelvről szólt, és végképp semmi köze a nyelvszemléletemhez, ami alapvetően társasnyelvészeti (kognitív, evolúciós) meghatározottságú, és szarik a jobbos-balos, konz-nemkonz fazettákal való megbélyegzésekre.

És te is, úgy látom, kevered a nyelvet a helyesírással. Az MTA nem határoz meg nyelvrendszert, se szentet, se semilyet. Az egyik bizottsága alatt működik az AkH.-szerkesző bizottság, és az is csak egy ajánlás.

És nem bélyegeztem műveletlennek senkit, egyetlen embert cukkoltam vele, de dadipunk ezt sehogy se hajlandó tudomásul venni, és csépeli. Kurvára élvezi, hogy a nyakamba varrta. A szakmám presztízsét persze védem, miért ne tenném.

Soha, egyetlen pillanatig nem képviseltem, hogy a helyesírás (vagy annak tipográfiai megvalósítása) valami törvény volna. Erről egy rakás cikket meg posztot olvashatsz tőlem. Az én olvasószerkesztői munkámat pl. úgy fogom fel, hogy érvényesíteni próbálom a munkaadó szerkesztőségem saját, belső, önkényesen kialakított nyelvi és szövegminőségi normáját. Aminek általában és érthetően sok köze szokott lenni a sztenderd nyelvváltozathoz és a helyesírási hagyományhoz, de nem is azonos velük.

Örkény (vagy bárki író) kéziratára nem korrektort eresztenek rá, hanem szerkesztőt, tudom, hogy ma általánosan összemossák a két funkciót (sajnos, és meg is spórolják ezzel az egyiket), de azért ez két szakma.

Na, mindegy. A lényeg: amikor helyesírásról, stílusról, nyelvi eszközökről és változatokról beszélek, azt sohasem preskriptív szándékkal teszem. Kritizálok, igen, de nem vonom kétségbe senkinek a szar termékek előállításához való jogát.

Tisztázzuk, drága barátaim! A magyar helyesírási hagyomány négy különböző vízszintes vonalat használ, amit tipográfiailag három különböző karakterrel jelenítünk meg. Úgymint: kötőjel, nagykötőjel, gondolatjal és matamatikai mínuszjel. A nagykötőjel és a gondolatjel ugyanazaz a (kötőjelnél hosszabb) félkvirt (vagy kvirt) mínusz (az a különbség, hogy a gondolatjelet szóközök határolják), a matematikai mínusz jele pedig azonos a pluszjel vízszintes szárával (más magasságban van pl., mint a kötőjel).

Az irodalmi párbeszédet (nem keverendő össze az idézettel!) gondolatjellel tagoljuk, nem kötőjellel.

[donb]

Makacsul lovagolsz a műveletlen jelzőn egy olyan poszt alatt, amiben az nem szerepel. (Az egy kommentben volt, és az adott posztban levő ellentmondáson ironizált.)

Az Esterházy-kéziratban valószínűleg nem EP használt a gépírási konvenciónak megfelelően szóközökkel határolt kötőjelet gondolatjelnek, hanem a gépírónője (vagy valaki más, a kézzel írt eredeti direkt elárverezésre, vagyis nem a szokásos EP-eljárásban készült). Akihez EP többek között azért ragaszkodott, mert jól korrigált. A szerkesztője szintúgy. Aztán a szedő is, aki végül a gondolatjeleket gondolatjelekkel szedte. Csak aztán jött a korrektor (annak ugyanis az a dolga, hogy a nyomdászt korrigálja, nem a szerzőt). És ezek mind helyesírásilag műveltek voltak, és műveltségükre számítottak a szerzők, EP is, Örkény is.

Tisztázzuk, drága barátaim! A magyar helyesírási hagyomány négy különböző vízszintes vonalat használ, amit tipográfiailag három különböző karakterrel jelenítünk meg. Úgymint: kötőjel, nagykötőjel, gondolatjal és matamatikai mínuszjel. A nagykötőjel és a gondolatjel ugyanazaz a (kötőjelnél hosszabb) félkvirt (vagy kvirt) mínusz (az a különbség, hogy a gondolatjelet szóközök határolják), a matematikai mínusz jele pedig azonos a pluszjel vízszintes szárával (más magasságban van pl., mint a kötőjel).

Az irodalmi párbeszédet (nem keverendő össze az idézettel!) gondolatjellel tagoljuk, nem kötőjellel.

[donb]

Kezdjük a végén: a műveltség jobbára lényegtelen hagyomány, hiszen ilyen marhaságokat rejt, mint a helyesírás, most akkor miért is zavar, hogy kit minősítek műveletlennek? Meg aztán egy ilyen okoskodó szöveg ebben a közegben nyilván ironikus, ugye, de ha nem látszott, nem látszott. Gondolom, a linkelt Korrektor-posztot se olvastad, pedig láthatnád belőle viszonyomat a helyesírás nevű dágványhoz.

Egyetlen szóval se állítottam, hogy neked, egyáltalán bárkinek ismernie, pláne alkalmaznia kéne a szóban forgó hagyományt. Csak mint jeleztem, ha valaki hivatkozik rá, nem elegáns, ha rosszul ismeri.

Ami meg a maszturbálást illeti: olvasószerkesztő lévén nekem a helyesírás a kenyerem, többek között ezért a rejszolásért fizetnek. Valamiért egy rakás kiadó meg főszerkesztő ragaszkodik - a kóc meg az ólomcső helyett - a modern vezetékekhez és tömítésekhez, vagyis az aktuális helyesírási ajánlásokhoz.

És hát lehet, hogy tégen nem zavar, ha nyomtatott szöveg címén szemetet hánynak eléd, de az igatán olvasó emberek zömét nagyon is zavarja az a szövegminőségi katasztrófa, ami manapság ránk ömlik. Mert rontja a megértést, az élményt, fölidegesít stb. Valamiféle sztenderdre szükség van akkor is, ha az azt leíró szabvány tele van marhaságokkal.

Tisztázzuk, drága barátaim! A magyar helyesírási hagyomány négy különböző vízszintes vonalat használ, amit tipográfiailag három különböző karakterrel jelenítünk meg. Úgymint: kötőjel, nagykötőjel, gondolatjal és matamatikai mínuszjel. A nagykötőjel és a gondolatjel ugyanazaz a (kötőjelnél hosszabb) félkvirt (vagy kvirt) mínusz (az a különbség, hogy a gondolatjelet szóközök határolják), a matematikai mínusz jele pedig azonos a pluszjel vízszintes szárával (más magasságban van pl., mint a kötőjel).

Az irodalmi párbeszédet (nem keverendő össze az idézettel!) gondolatjellel tagoljuk, nem kötőjellel.

[donb]

Kamény vagy, vídia...

1. A poszt eredetileg kommentnek készült egy olyan poszt alá, amiben az OP fikázott valami AI vagy milyen izét, mert az bulletekkel tagolt egy párbeszédet "kötőjelek" helyett. Gondoltam, szólok: ha már zavar a francia bekezdés, akkor tudhatnánk, hogy a párbeszédeket gondolatjelekkel tagoljuk.

2. Honnan kopott ki micsoda? A helyesírási és tipográfiai hagyományról beszéltem, nem hinném, hogy a hagyománytisztelet gáz. A te fejedből persze az kopik ki, amit csak akarsz. Tessék, példák: https://korrektor.blog.hu/2008/01/20/nagykotojel_kiskotojel_biszbaszok

3. Összezagyválod a nyelvet a helyesírással, klasszikus hiba.

Tisztázzuk, drága barátaim! A magyar helyesírási hagyomány négy különböző vízszintes vonalat használ, amit tipográfiailag három különböző karakterrel jelenítünk meg. Úgymint: kötőjel, nagykötőjel, gondolatjal és matamatikai mínuszjel. A nagykötőjel és a gondolatjel ugyanazaz a (kötőjelnél hosszabb) félkvirt (vagy kvirt) mínusz (az a különbség, hogy a gondolatjelet szóközök határolják), a matematikai mínusz jele pedig azonos a pluszjel vízszintes szárával (más magasságban van pl., mint a kötőjel).

Az irodalmi párbeszédet (nem keverendő össze az idézettel!) gondolatjellel tagoljuk, nem kötőjellel.

[donb]

Tisztázzuk, drága barátaim! A magyar helyesírási hagyomány négy különböző vízszintes vonalat használ, amit tipográfiailag három különböző karakterrel jelenítünk meg. Úgymint: kötőjel, nagykötőjel, gondolatjal és matamatikai mínuszjel. A nagykötőjel és a gondolatjel ugyanazaz a (kötőjelnél hosszabb) félkvirt (vagy kvirt) mínusz (az a különbség, hogy a gondolatjelet szóközök határolják), a matematikai mínusz jele pedig azonos a pluszjel vízszintes szárával (más magasságban van pl., mint a kötőjel).

Az irodalmi párbeszédet (nem keverendő össze az idézettel!) gondolatjellel tagoljuk, nem kötőjellel.

[donb]

Tisztázzuk, drága műveletlen barátaim! A magyar helyesírási hagyomány négy különböző vízszintes vonalat használ, amit tipográfiailag három különböző karakterrel jelenítünk meg. Úgymint: kötőjel, nagykötőjel, gondolatjal és matamatikai mínuszjel. A nagykötőjel és a gondolatjel ugyanazaz a (kötőjelnél hosszabb) félkvirt (vagy kvirt) mínusz (az a különbség, hogy a gondolatjelet szóközök határolják), a matematikai mínusz jele pedig azonos a pluszjel vízszintes szárával (más magasságban van pl., mint a kötőjel).

Az irodalmi párbeszédet (nem keverendő össze az idézettel!) gondolatjellel tagoljuk, nem kötőjellel.

Azért megdöbbentő a ChatGPT.

Kértem tőle, hogy fordítson le magyarra egy párbeszédet. Oké, az egy dolog, hogy bár érthető, de kissé béna fordítás lett, csakhogy nem ez a lényeg.

Hanem a lényeg, hogy a párbeszéd kötőjelei helyett a felsorolásjel kis pöttyeit használta. Nem a böngésző kódmegjelenítése volt a hibás, mert máshol mindenhol jól jelennek meg a felsorolásjelek, csak a ChatGPT válaszaiban nem.

Először nem értette, miért írom neki, hogy rossz karaktereket használ, a kötőjelek helyett felsorolásjeleket, amikor szerinte ő ugyanúgy kötőjeleket használ, ahogyan én is.

Aztán rájött, hogy valami közbenső dolognak még kell lennie közöttünk, ami megváltoztatja a saját válaszainak kinézetét. Ezért elküldte egy kódblokkba ágyazva, hogy ő mit ír be, és megkérdezte, hogy azt jól látom-e. És a kódblokkba ágyazva tényleg helyesen szerepelnek a kötőjelek.

Vagyis az AI rájött, hogy léteznie kell még valaminek kettőnk között, ami megváltoztatja a saját működését, és az, hogy egy harmadik "fél" jelenlétét kikövetkeztette, aminek nem kellene ott lennie, ám mégis ott van, az szerintem valami elképesztő.

[donb]

Olvasni jó

„TÁBORI JEGYZETEK, ÚGY IS, MINT NAPLÓ

Vezeti: Fülöp József, aki az irodalomban a Gömböc melléknevet kapta. Nem olyan szép, mint teszem azt, Bíborban született Constantinus, de a történelem megemlékezik egy Lófejű Kázmérról is, és annál azért szebb.

ELŐSZÓ, ÚGY IS, MINT BEVEZETŐ.

(Ez az, ami a könyvek elején van, de csak a végén szokták elolvasni.)

Kétféle előszó van, úgymint:

1. Amelyben elmondják, hogy miről lesz szó a könyvben. Ha a könyv kötelező iskolai olvasmány, akkor jó, mert az előszó után nem kell elolvasni a könyvet is, de ha nem kötelező, akkor az előszót nem szabad elolvasni, mert különben nem érdekes a könyv már.

2. Olyan előszó, amelyben valaki megmagyarázza, hogy az író miért jó író, ez a könyve miért jó könyv, noha már mások sokkal jobban megírták ugyanezt. Ez az előszó már hasznosabb, mert az olvasó esetleg hülye, és nem jön rá magától is, hogy remekművet olvas vagy vacakot. Hogy ne okozzak másoknak gondot, ehhez a Tábori Jegyzetekhez, úgy is, mint Naplóhoz, magam írom meg a szükséges értékelő és dicsérő előszót. Saját művem értékeit utóvégre én ismerem a legjobban. Tehát:”

******

Az ágasvári csata 1961-ben jelent meg, akkor voltam elsős-másodikos. Tanítónő nagyanyám (mindig elsősöket tanított) ezzel a könyvvel kapatott rá villámgyorsan az olvasásra. Az volt a módszer, hogy felváltva olvastunk egy-egy oldalt. Kapaszkodtam nagyon, mert rettentő izgalmas és vicces volt az egész. Hálás vagyok Bogáti Péternek (nagyanyám mellett).

#Az ágasvári csata #Bogáti Péter #olvasnijó #nagyanyám #tanítónő #1961

[donb]

oroszlánszívű légy, és kevély, ne bánd, ki zúg, ki átkoz, kardot ki ránt, mahhbett legyőzve nem leszen soha, hacsak a bírnámi erdő nem idul maga dunsinán hegyére...

(egyébként meg: a fakanállal nem verni, hanem keverni kölletik kérem)

Az Ágasvári Turistaházban elég jó a kaja, meg az erdő is.

[donb]

„Száz éve született jövőre a nagy magyar költő” [...] „Jövőre született száz éve az öngyilkos költő” [...] „Önkezével vetett véget jövőre a száz éves költő” [...] „Jövőre száz éve született a tisztázatlan vonatbalesetű fiatal költő” [...] „Ki áll jövőre a száz éve gyilkos tehervonat mögött?” [...] „Padlón a MÁV” (Parti Nagy Lajos)

El kéne felejteni József Attilát. Becsukni a kötetet, és föltenni a legfelső polcra, a hátsó sorba. Azt a szerencsétlent, aki ezeket írta, olyasmiért verik, amit soha nem tett volna. Már minden barát, költőtárs és hiába szerető elmodta százszor, hogyan találkozott Attilával, és minden versét elszavalták már legalább eggyel többször, mint kellett volna. Volt már minden politikai senkiházi plakátja és minden dalnok alapanyaga. Nem kéne több tábortüzi gitározni valót, performanszot, kórusművet, bölcsődalt és rapnyálat írni belőle. Nem kéne többet csárdást, kólót, balettet és rock and rollt táncolni rá. Nem kéne idézni, és nem kéne hivatkozni rá. Nem kéne elemezni és magyarázni. Nem kéne válogatott kiadás, díszkiadás, összkiadás, kritikai kiadás. Nem kéne hanglemez, dokumentumfilm és videoklip. Nem kéne meghatódni tőle, nem kéne megérteni. Nem kéne szeretni, nem kéne utálni. El kéne zárni a csapokat. Elhajtani a francba.

Ne szavalják nonstop, és ne szavalják versenyben. Ne szavalják sehogy. Ne nevezzenek el róla semmit, és ne írják föl semmire. Ne mondják meg, hogy mit ér, és ne modják meg, hogy milyen. Ne írjanak József Attila-tanulmányokat, és ne tartsanak József Attila-konferenciákat. Nem kell áhitat, nem kell imádat, nem kell szentté avatás. József Attila nem pápa, szarul mutat a ravatalon.

Egyébként is, száz év, az semmi. Minek ez a felhajtás? Egyáltalán, ki ez az alak? Mosóporkreatív? (Undorító, hogy ezt is megírta.) 2005. 04. 11.

#józsefattila #költészetnapja #indexpubli