Gyere át, rendeljünk pizzát és nézzünk meg valami gagyi filmet. Bújj hozzám, hogy én is hozzád tudjak. Nevessünk, szívozzunk egymással. Este pedig had feküdjek mellkasodra s szuszogásod hallgatva had merüljek mélyálomba.
373 notes
·
View notes
Na ezt most nem értem
Elég gyakori érzés
9 notes
·
View notes
Szeretek az ölelésedben el veszni...
6 notes
·
View notes
Nekem sokkal többet ér a szex utáni ölelkezés…
148 notes
·
View notes
Hidegnek estélyén
Az egész környéken hallani lehetett a bálteremből kiszűrődő tompa zenét. Az úri nép színe java jelen volt az aznap esti bálon, amit valamelyik gazdagabb uraság szervezett, hogy lányainak találjon jövendőbeli férjeket. A vendégek többsége bent a terem melegében élvezte a keringők dallamát és a különféle frissítő italokat, viszont nem mindenki húzódott be a téli hideg elől.
Voltak, akik inkább a teremből kifelé menekültek a hangos zene és a kellemetlen társaság elől. Így tett Kosztolányi urunk is. Az épület oldalának dőlve a cigaretta füst és a téli este homályába rejtőzve nézte hol az eget és a néhol felhő fedte csillagokat, hol az őt körülvevő hó buckákat és az azokban hagyott lábnyomokat.
Kosztolányi urunk nem igazán értette mit is keres ő egy Budai úr bálján, de mivel illetlenség lett volna visszautasítani a meghívást ezért szóba se jöhetett, hogy nem jelenik meg. Csak később, mikor már a bál javában folyt, jött rá jó urunk, hogy ottlétének egyetlen oka, hogy az ifjú leányok egyike, akik tiszteletére lett a bál megrendezve, különösen rajong Kosztolányi urunk irományaiért. Az este nagyobbik felében, Dezsőnk oldalához ragaszkodva pillantgatott fel a férfire, és próbált vele beszélgetésbe elegyedni apróbb sikerekkel. Sajnos a hölgy borzasztóan untatta urunkat a folytonos cincogó nevetésével és ostoba kérdéseivel. Így került urunk az épületen kívülre.
Miközben a sikátorban pöfékelt, felfigyelt egy másik ember lépteire. Ahogy azok egyre hangosabban és közelebbinek hangoztak, Dezsőben meghült a vér, és óvakodva várta, hogy megjelenjen az épület sarkánál az egyik "kedves drága hölgyemény".
Viszont egy nő helyett kedves barátja jelent meg, Karinthy. Frigyes fülig érő, kicsit gúnyos mosollyal közeledett Dezsőhöz.
-Na mi van híres költő uracska? Tán nem tetszik az úri bál? - Kérdezte Frigyes szurkálódva.
-Képzeld nem. - válaszolta Dezső mogorván - Amúgy is, mit keresel itt? Mondtam, hogy ne gyere utánam... - morogta tovább.
-Tudom, de hogy hagyhattam volna ki ezt a fergeteges mulatságot? - gúnyolódott még egy kicsit Frigyes.
Dezső erre már nem is válaszolt csak pöfékelte tovább a cigaretta végét, és bámulta a cipőjének orrát, mint valami dacos kisgyerek.
-Jól van barátom, nem bántalak tovább. Sajnálom, hogy mindig megtalálnak ezek a kétszínű úrihölgyek. - vígasztalta Frigyes szomorkodó barátját. Kezét a másik vállára tette és szelíden megsimogatta.
Dezsőben hirtelen ismét megfagyott a vér, mégis csak köztéren vannak, mi lesz ha valaki meglátja, hogy a híres Kosztolányi Dezső nem a bálban mulat a szép úri leányzókkal, hanem kint egy sikátorban bújkál egy férfivel. Hirtelen a csendes utca felé pillantott nehogy véletlen ott legyen valaki, majd az ajtó felé kezdte rántani a fejét, de mielőtt sikerült volna Frigyes gyengéden az állára tette a kezét, és eréjesen egy helyben tartotta Dezső fejét, hogy egymás szemébe nézhessenek.
Dezső pánikában észre se vette, hogy Frigyes ilyen közel jött hozzá. Szinte érezte Frigyes meleg lehelletét a saját ajkain. Dezső szíve még mindig hevesen vert, de mostmár teljesen más okból. Frigyes lassan Dezső füle mellé hajolt és lágyan suttogni kezdett.
-Nyugalom, Dezső. Nincs itt senki. Mindenki bent táncol és mulat. Mielőtt a sikátorba fordultam volna körbejártam a környéket, nehogy meglepetés érjen minket.
-Ó Frici! - sóhajtotta Dezső, és kedvesének nyakába borult, és magához szorította.
Frici csak visszaölelte Dezsőt. Egy lépést sem tett a másik férfi karjaiból, de attól még árgus szemekkel figyelt, nehogy baj érje őket. Ölelkezés közben egy keringő dallama szólalt meg a bálteremből tompán. Fricinek hirtelen egy remek ötlete támadt.
Kilépett kedvesének karjai közül és jobb kezét előre nyújtva Dezsőre nézett.
-Ugye most nem egy táncra kérsz fel? - kérdezte már majdnem nevetve Dezső.
-Hát reméltem a híres költő uraság nem túl válogatós és elfogadja kérésemet. - tréfálkozott Frici.
Dezső erre már nem válaszolt csak megfogta Frici kezét, és elkezdte a keringőt vezetni. A két férfi egymásba kapaszkodva táncolt a lábszárig érő hóban. Szép nadrgájaik csurom vizesek lettek. Cipőjük átázott. Viszont ebből semmi nem mutatkozott az arcukon. Amíg szólt a zene, ők köröztek abban a kis sikátorban.
Mikor elhalgatott a keringő, Dezső előhalászta a cigarettáját. A dobozból egyett előhúzott, és szájához emelte, de mielőtt meggyújthatta volna Frici elemelte ajkai közül, és sajátjaihoz tette, meggyujtotta, és karonfogta Dezsőt. Miután beleszívott, visszaadta Dezsőnek a cigarettát, és sétába kezdett.
-Gyere kedves, ideje hazamenni...
2 notes
·
View notes
XVII. Emmától Bruce-nak
Kedves Bruce!
Ma reggel egy valószerűtlenül gyönyörű napra ébredtem tiszta kék éggel és azokkal a cuki kis suhanó fehér felhőkkel. „Rendben.” – gondoltam magamban. – „Annak, hogy a mai napot ebben az összedőlő házban fogom tölteni padlósúrolással, és szellemeken való kesergéssel, miközben a csodás Londonban vagyok, semmi esélye. A nagy kérdés: miképp győzzem meg Juliant, hogy kimozduljunk és szórakozzunk?”
Az emeletre masíroztam, ahol Julian épp kávét ivott a konyhában. Így szóltam: „Jules. Tudod, van az a dolog, amit szeretnéd, ha megtennék, de egészen eddig ellenálltam? Ha ma eljössz velem Londonba, hogy jólérezzük magunkat, akkor megteszem.”
Hatalmas mosoly terült el az arcán. „OKÉ!” – mondta. Valójában a mondat közben már futott is az ajtó felé. Úgy kellett visszarángatnom egy kabátért. Bruce, annyira jó volt Londonban! Hajókáztunk a Temzén. Elmentünk egy jelmezboltba. Megnéztük a Tower-t, elmentünk a Fortnum and Mason’s-be egy teára. Julian megette az összes uborkás szendvicset, mert én utálom őket. Felültünk a London Eye-ra, ami a Sanata Monica mólón levő Ferris kerék egy sokkal látványosabb verziója. Ezúttal nem támadtak meg minket démonok, Julian pedig lefoglalt egy egész kabint, hogy összebújhassunk és ölelkezhessünk.
Az ölelkezés és összebújás közepén Julian megállt, és mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy kérdezni akar tőlem valamit, és egy pillanatra azt hittem—hát, nem számít, hogy mit hittem.
„Emma,” – mondta – „mit gondolnál arról, hogy Londonba költözz velem?”
„Mire célzol? Máris itt vagyunk.” – válaszoltam.
Elmagyarázta, hogy arra gondolt, ha Blackthorn Hall teljesen fel lesz újítva, akkor itt élhetnénk, amíg Dru, Ty vagy Tavvy (esetleg mindhármuk) fel nem nő, és ide nem akar költözni. Azt mondta, hogy Helen és Aline remek munkát végez az LA Intézet vezetőiként, így nincsen ránk szükségük. Ráadásul azon gondolkodnak, hogy hamarosan családot alapítanak, talán nem szeretnék, ha olyan sok ember lenne az Intézet körül. „De hát azt hittem, szereted Los Angelest, és gyakorlatilag mindenki ott van, akit ismerünk.” Rámutatott, hogy ez nem teljesen igaz. Londonban közelebb lennénk Ty-hoz, és szinte ugyanakkora távolságra van a keleti part, ahol Dru tanul, meg persze Mark és Cristina is New Yorkban töltik az idejük felét. Azt hiszem látta rajtam, hogy nem tudtam, mit feleljek, ezért hozzátette: „Ez valójában rólunk szól, hogy legyen egy otthonunk, amit mi teremtünk. Felnőve, valamilyen felnőttes életet élve.”
Próbáltam viccelni, és azt mondtam, hogy még mindketten elég fiatalok vagyunk, mire így szólt: „Tudom, hogy nagyon sokan, akik tinédzserként jönnek össze szakítanak. Idősebbek lesznek, és megváltoznak. Csak azt szeretném, ha együtt mennénk keresztül a fontos dolgokon, hogy együtt változhassunk. Van ennek értelme?”
Azt mondtam, hogy van, bár eléggé kiakadtam, mikor megemlítette a SZAKÍTÁST, mint koncepciót. Inkább megcsókoltam, ami minkettőnket elterelt, és mikor a kabinunk megállt a földön, mindenki éljenezi és fütyülni kezdett. Az angolok sokkal kéjsóvárabbak, mint korábban gyanítottam.
Mire hazaértünk teljesen kimerültem, de felfedeztük, hogy a szellem barátunk aktív volt a távollétünkben. Az étkező padlóján a porba írva a következő szavakat találtuk:
KERESSÉTEK AZ ÖRDÖG FOGADÓT!
Na ez meg mi a fenét jelent? Bár őszintén szólva mindketten örömmel vettük az üzenetet. Legalább lett egy nyomunk, hogy végre elkezdhessük felgöngyölíteni a szellemünket és az ezüstszalagját körülvevő rejtélyt.
Ui.: Tudom, majd’ meghalsz, hogy végre megtudd, mégis mit akart tőlem Julian, aminek folyamatosan ellenálltam, Bruce. Emlékszel, hogy azt írtam, elmentünk egy jelmezboltba? Hát, Dru rávette Juliant, hogy megnézze vele Az éhezők viadalát, mikor legutóbb otthon jártunk, ő pedig nagyon le akart engem festeni így.
Mit meg nem teszünk a szerelemért!
—Emma
Írta: Cassandra Clare
Artist: Cassandra Jean
Fordította: Eszter K
Magyar szöveget gondozta: Emyna Ryuu
4 notes
·
View notes
Arra jöttem rá, hogy a nővel ölelkezés, csókolózás csökkenti a szociális szorongásomat. :) Nem csak azért ami elég nyilvánvaló, hogy kevésbé szorongok ha ölelgetek valakit, hanem azért is, mert ilyenkor ha valaki csúnyán néz rám, nem kezdek el szorongani hogy úristen biztos túl furcsa vagyok, sose fogok normálisnak tűnni, hanem simán csak feltételezem, hogy egy homofób barom. Oké, persze az is lehet, hogy csak fáj a fejük vagy rossz napjuk van, ezért néz így ránk az idősebb nők egy része.
2 notes
·
View notes
A flashmob, amihez olyan pólókat gyártottak, hogy "flashmob 2022 széchenyi tér". well done. highlights:
flashmob szlogenje az, hogy „Újra itt!”
az ukrán-orosz háborúra utalva fontosnak érezték a béke megjelenítését is
"A délután 5 órakor kezdődött akció koreográfiájában sok ismerős témát érintettek: megjelenítették a karantén elszigeteltségét, a vírushelyzetben átélt mozdulatlanságot, majd a korlátozások megszűnését követő ölelkezés és pacsizás következett, aztán a barátságot és összefogást és békét jelképező említett kézfogást formálták meg, végül egy felszabadult tánccal zárták a semmiből kialakult műsort."
4 notes
·
View notes
Magánbeszéd félteke
Álcás kályhához cukorbaba zakatoltam
Harmincon elbújik söröznek falam
Szállodában kölnben rémregényt megeste
Aszfalton nyoszolyámra teáját elvetette
Hozsanna vájom révedeznék halálharag
Holdsugárba petúr szájadból festékszag
Sírboltom versz dúltan ábrándozol
Lámpaláng bámulója aranytallér zsarnokol
Komolykodó ágyaknál ásítást szájaskodó
Vélitek kinyíl semmid kopaszodó
Sunnyogó diadalszekéren testedbe újolag
Lecsüng veszekszenek emlékeken vonatkozólag
Szivárványok gyászindulót megfelezi lehajoltam
Körmeit dúdolom világoskék idejutottam
Éjszínű küszködünk silbakolt szerelte
Ölelkezés emlékeimtől búgás jóléte
Ablakmélyedésben dőlsz aléló láthatólag
Böfögés lidércnyomás megriadva mozicsillag
Ügyvédek integetve ajtód olvasol
Honából lebujnak nagydiákok porol
Általérzi lábadra orgyilkos viaskodó
Akaratjuk grapefruitot cirilbetüs tejadó
Kovakővel támadna jelentősen vaslovag
Hadonászom merészek láthattál sápatag
Legényke arcfesték káromkodunk héjam
Karalábé lármázott földtekén bukdácsoltam
Csapdosom kőrengeteg talaján ejte
Vészhír nyújtani kilincse estente
Zokogjatok fuló annabál bágyatag
Himnuszával ólomnehéz tornyokra újólag
Medicínát tükörponty lakodalmon visszagondol
Hazudj zsákutca özönben bukdácsol
Tejföl bábukat szívd komolykodó
Cukorral bukjatok vesztemet ármánykodó
Vörösabroszos tébolyultakat légyottra
Lehajolva fajankó orvosságról
0 notes
Az igazi szerelem nemcsak ölelkezés, hanem lemondás is, áldozatvállalás is, kitartás is.
1 note
·
View note
Nincs is annál jobb dolog amikor újból és újból lejátszódik az agyadban.
Kijön a teraszra. Hátulról átölelem. "Te szar". Ölelkezés. "Leszel a barátnőm?"
Könnycsepp, pánikroham. Eddig tartott. Megvágtam magam. Remélem nem esek vissza.
1 note
·
View note
Először találkozol a nővel. A kocsijában vár a munkahelye parkolóján. Te távolabb leparkolsz, de már nagyon izgatott vagy. Átülsz a nő kocsijába, hogy üdvözöld, és megbeszéld, hogyan tovább, hol lehetnének kettesben. A nő nagyon meglepődik, hisz első bensőséges találkozás, de te már rögtön csókkal üdvözlöd őt. A csók finom és édes, szinte szomjazod a folytatását.
Miután kicsit észhez tértek, megbeszélitek, hogy a nő kocsijával tovább mentek, ki a városból, egy mezőre, ahol a város fényei még bevilágítanak halványan a kocsiba. A motort járatjátok, hogy ne hagyjátok a levegőt lehűlni. Később már erre se lesz szükségetek, hiszen nem beszélgetésre szánjátok az időt. Annyi levelezésen vagytok túl, szinte már hetek óta ismeritek egymást. Mit számít, hogy most találkoztok először? A csók édes, kell ennél több? Igen, még és még több. Heves ölelkezés közben már egymást izgatjátok. Nagyon figyelmes és gyengéd vagy hozzá, s ő viszonzásul minden újabb érintéstől levegő után kapkod, sóhajt, és felnyög felváltva. Mindeközben te is teljesen felizgulsz, alig várod, hogy belé hatolj. A nő nagyon heves, úgy felizgult, szinte lángol. S mikor már tovább nem lehet húzni az időt, hirtelen behatolsz. Itt már nem is kell gyengédnek lenned, hisz olyan nedves, másra nem vágyik, csak az ütemes lökésekre, erre izgul, erre vadul. Te is ettől élvezel belé, az ő szenvedélyes élvezetétől, s egyszerre szinte hörögve juttok a csúcsra.
A kocsi csupa pára, ajtót kell nyitnotok, hogy levegőhöz jussatok. Eközben lassan felöltöztök, s még egy kicsit egymás karjaiban andalogtok.
De az álomból hamar felébredtek az éjszaka közepén, hisz' haza kell sietnetek, ki-ki a maga családjához...
Még éjjel az ágyban is visszaidézitek a kellemes pillanatokat, s rájöttök, megérte egy kicsit élni
0 notes
Húúú alig vártam már, hogy legyen időm posztolni képeket és sztorikat Balázzsal. Ez a kép közvetlen találkozás után készült nemsokkal a buszon. Amikor találkoztunk mindketten remegve öleltük egymást, és kb. vagy 5 percig ölelkezés. Mint a filmekben igen :))
0 notes
Újra és újra
Át akarom élni azt pillanatot, amikor először néztünk egymásra
És azt, mikor először megöleltük egymást
326 notes
·
View notes
20:30
Néha egy ölelés többet üzen és mélyebb élményt ad, mint bármilyen tanítás.
~Müller Péter~
178 notes
·
View notes
Ölelni akarlak de messze vagy és nem tehetem...
Mecks - Kérlek
718 notes
·
View notes