#volt barátok

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Facts: az ha valaki leláttamoz, az az egyik legprolibb dolog a világon😀

[eumenisz]

többször is eljátszom ugyanazt a hülye kretén hibát, hogy visszagondolok egy pár évvel ezelőtti barátságra. rettenetesen szerettem őket, bár az egyikük rendszeresen felbszta az agyam a marhaságaival, de pont ezért is bírtam a hülye fejét, mert más volt, mint a többiek, máshogy gondolkozott, érdekes volt. aztán jött a tipikus eset, amitől annyira féltem, hogy bármit megtettem volna, hogy megakadályozzam. az egyikük összejött egy lánnyal és utána teljesen elvágódtunk egymástól. nem írtunk, nem hívtuk fel egymást, nem játszottunk már együtt. ráadásul két évvel ezelőtt történt, hamarosan három, amikor ezerrel ment a vírusos bszás és emiatt a suliban sem tudtunk nagyon találkozni. tavasz volt, amikor utoljára beszéltünk, aztán amikor újra találkoztunk, fél év után, a srác le se szart. mintha ott sem lettem volna. a másik sráccal sem tudtam tartani a kapcsolatot, ami részben az én hibám. de amikor próbáltam feléleszteni ezt a dolgot, ő is csak ellökött. végül teljesen egyedül maradtam. a mai napig amikor eszembe jut, amikor véletlenül meglátom facebookon, vagy discordon a beszélgetésünket, rám jön a sírhatnék. már attól is bekönnyezek, ha csak felvillan egy random emlék. 

mások folyton azt mondogatják, hogy ilyenek előfordulnak és hogy hagyjam a fenébe, nem érdekes foglalkozni vele, stb. de nem tudok nem rájuk gondolni.

nem tudom, hogy megtehetem-e, hogy rájuk írjak. hogy keressem-e őket, hátha tudnánk néha beszélgetni. olyan sokat számítana. de közben ők meg lehet, hogy már nem is akarnának a barátaim lenni. talán már látni sem akarnak.

közben ott van az is, hogy nagyon félek másokra ráírni, beszélni másokkal. mert megszoktam, hogy ha engem nem keresnek, akkor az azt jelenti, hogy nem érdeklem az adott illetőt, így tehát nem zavarom fölöslegesen. és ott van az elutasítás.. mert hát “mit veszíthetek”, merül fel a kérdés, amit mások is fel szoktak vetni.

mindent, bármit. ha például visszautasítanak és azt mondják, nem akarlak látni az életemben, nem akarok a barátod lenni, akkor biztos, hogy az lesz az utolsó pillanat, hogy a másik társaságát kerestem. soha többé nem írnék rá emberekre, de még szóba se állnék vele.

muszáj kiadnom magamból ezt a valamit, ezt az érzést, ami növekszik bennem és amit gyűlölök. bárcsak tudnék velük beszélni. bárcsak tudnék vele beszélni.

gyűlölöm az érzést és magamat. gyűlölöm, hogy még vannak érzelmeim, hogy szükségem van néha az emberekre, hogy sírhatnékom van. gyűlölöm, hogy élek. gyűlölöm az életem

#barátság #barátok #öngyilkos gondolatok #gyűlölet #volt barátok #ex barátok #bros before hoes

[lonelysoul235]

Vannak olyan emlékek az ember életében ami örök nyomot hagy.

#ilyen volt ez is #magyar tumblisok #emlékek #0:46 #gondolatok #barátok #buli #szorakozas #élet #halál #pia #alkohol #drogok #emlék #szép

[fajosziv]

Belefáradtam, hogy én keresek mindenkit.

#barátok #barátság #emberek #elég volt #fájdalom #depresszió #tumblr magyarorszag #magyar #gondolatok #saját gondolat #magány #csalódtam #csalódás #elegem lett #egyedül #felesleges

[rozsablog]

Elbambultam tanulás közben, és eszembe jutottatok Ti. Ekkor vált az eddig kellemes tanulós zene a világ legmélabúsabb legfájdalmasabb zenéjévé.

#magyar #gondolat #zene #tanulás #szomorú #ti #hiány #barátok #utállak #volt barát #hazug #megcsalt

[mysoulremains]

👁️👄👁️

volt osztálytársam aki vagy ötmilliószor törölte magát megint bejelölt ismerősnek (annak ellenére h anno én töröltem le mert elég durván hittéríteni kezdett miközben orb*n seggét nyalta) nos végiggörgettem az üzenőfalán, még mindig elég durván hittérít, és:

#???? #volt oka amiért akkor letöröltem #nem értem h miért jelölt be az új fiókjáról #oké h gimiben barátok voltunk de akkor még nem viselkedett úgy ahogy azután

[arcra-festett-mosoly]

2023

Olyan elbaszott volt de mégis olyan tökéletes...és ezt a tökéletességet csak Neki köszönhetem🥰

Január: szar szilveszter, búcsú, sírás, hiányérzet, veszekedések, vizsgák, wellness, bulik

Február: bulik, bulik, sírás, bulik, sírás, bulik, bulik

Március: bulik, család, szabad levegő, sírás, bulik, kaja, kutyus,

Április: szülinapok, bulik, sírás, veszekedések, buli hét, család, hiszti, koncertek, sírás, vele az utolsó

Május: munka, kutyus, cica, sírás, csók, Ő, off, elengedés, bűntudat, kurva sok sírás, minden napos kapcsolattartás, család, "véletlenszerű" találkozások, depresszió

Június: sírás, kutyus, ballagás, vizsgák, cicák, vidámpark, szülihetem, grillezés, bulik, strand, randi, PERSZE, HOGY IGEN,

Július: cicák, szerelés, gyerekek, strand, srácok, hangulatingadozás, bor, meló, Ő, kocsikázások

Augusztus: piknik, kiruccanás, meló, kutyus, szuri, mozi, billiárd, pia, smink, koncertek, meló, Ő, fesztivál

Szeptember: tábor, Ő, kutyus, pest, bulik, család, szülinap

Október: bulik, bulik, szüret, Ő, szülinapok, bál, család, tök, mozi, nyaralás, ...kutyus🖤...

November: túra, beadandók, tánc, bulik, szervező, tó, ausztria, Ő, karácsonyi vásár, meló, cicák

December: vásárlás, hangolódás, család, hó, bulik, barátok, hóember, csónakázás, Ő kori, karácsony, kilátó, bécsi vásár, mikulás virgács, sütik, előadások, ausztria, pezsgő

Elég unalmasnak hangzik, de kibaszott sok élmény van ez mögött a pár sor mögött. Minden napomat teljessé tették a barátok, s család, és fél évben Ő is. Ez volt eddig a legsírósabb évem, azért remélem több ilyen nem lesz. Sőt talán ebben az évben tűntek el mellőlem az emberek leginkább. De hát van ilyen... a fix kis csapatunk megmarad! Na és persze a pótolhatatlan... a kutyus...🖤. Köszönök mindent Neked is 2023! Kurva sok mindent tanítottál az biztos.

2024! Legyél felejthetetlen a lehető legpozitívabb értelemben, és kérlek ne vegyél el tőlem és a szeretteimtől semmi/senki számunkra fontosat! Nagyon várlak...!!🥳

#2023 #2024 #újév #család #barátok #volt minden #köszönöm. #én #gondolatok #2024.01.02. #1:00

[pauszkopkodo]

Rejtő Jenő egészalakos, dedikált fotója | 1928, Berlin

„A regényalakjaihoz méltóan kalandos életű, bokszolói múlttal is büszkélkedő Rejtő nem félt megvédeni magát, mikor az utcán belekötöttek. Ezen a felvételen látszik, hogy sportsérülés következtében az írónak arcizom-bénulása volt, ami miatt nem tudott nevetni, s mosolya is visszafogott. Rejtőről nagyon kevés fénykép maradt fenn, stúdiófelvételről nincs tudomásunk, pár családi, baráti, illetve fotóriporter által készített fotó őrzi az író emlékét.”

Rejtő Jenő levele Buttola Edénének Rejtő legjobb barátja Buttola Ede [Edi] (1902–1981) közkedvelt zeneszerző, jazzmuzsikus, szaxofonos. Edével, valamint annak ikertestvérével, Buttola Istvánnal együtt nőttek fel, Rákosi Szidi híres színiiskolájába is együtt jártak, barátságuk az író haláláig fennmaradt.

Kedves Mancika! Fogadja legőszintébb jókívánságaimat és gratulációmat és higyje el, ha most ott állnék maga előtt, középeurópa legünnepélyesebb arcát vágnám és zavaromban rángatnám a kabátom szegélyét, amint azt a néptanítók szokták a ministeri biztosok előtt. Szép versikét sajnos nem küldhetek, mert a költészet feslett múzsájával végleg szakítottam, de higyje el, hogy egy olyan igaz, őszinte jókívánság mint az enyém, nem szorul olyan erőszakolt díszítésre, mint a rím. Különben is, modern költő vagyok, és az üdvözlő vers hemzsegne a "halál puszpáng…lidérc szamóca…kápolnás pörösznyés" és egyéb kedvelt kitételeimtől. És remélem, hogy mi még nagyon jó barátok leszünk és ha van a szívében egy kis hely, egy érdektelen jóbarát számára, úgy kérem, ajándékozzon meg a szeretetével és meg fogja látni, hogy az unszinpatikus külső alatt egy baráti szeretet tekintetében, őszinte szív van. És nagyon szeretem az Edit és így természetesen most már Magát is. Bizonyos fokig elhagyatott és elvadult életet élek, aminek részben én vagyok az oka, és amit egy cseppet sem sajnálok, de ha mégis lenne egy kis hely valahol ahol kedves emberekkel eltréfálódzhatom és el "nagyképűsködhetem", azt nagyon megbecsülném. Nem igen tűrök meg barátot magam mellett, de az Edi az mindig más volt és az ő otthona is más lessz nekem, mint azok a családi helyek, amelyeken eddig hosszú téli délutánokat unatkoztam át végtelen zongora-(???) mellett. Higyje el, hogy most már nagyon szeretem és kezeit csókolom a viszontlátásig: Jenő U.i.: „A Gyuluson nagyot röhögtem. A töltő tolla nem szuperált, hát ugy rázta írás közben mint zsidók peszahkor a lülefet.” Jenő

Központi Antikvárium 164. árverése (2023. 12. 08.) 82. tétel, kikiáltási ára: 1.500.000 HUF: – Rejtő Jenő egész alakos fényképe dedikálással – Rejtő Jenő levele Buttola Edénének – Rejtő Jenő Vanek Úr Párizsban c. regényének gépirat részlete „Rejtő épp idegszanatóriumban tartózkodott, amikor a regény színvonalával elégedetlen kiadója, a Nova Irodalmi Intézet javításra visszaküldte a Vanek úr Párizsban kéziratát, amit a kritika miatt feldühödött író ketté tépett és többé nem foglalkozott vele. A darabokat gépírónője szedte fel és ragasztotta össze. Rejtő emiatt ekkor, 1940 végén – 1941 elején, több oldalas zaklatott levélben szakított a Nova kiadóval, mely 1935 nyarától a „kalandos regények” sorozatában P. Howard néven 14, Gibson Lavery néven pedig 5 regényét jelentetette meg. A töredék variáns, a kiadott regény szövegével nem egyezik meg. Másik különlegessége, hogy a regény egyik fele kézirat, a másik jegyzet formájában maradt fenn. Rejtő halála után bátyja, Révai Gyula dolgozta össze és egészítette ki a művet, melynek kiadására a Népszava és a Mikrovar kulturális szolgáltató kisszövetkezet vállalkozott 1986-ban.”

#rejtő jenő

[pappito]

szóval az úgy volt, hogy aszonta a barátom nekem sms-ben, hogy gyere el a koncertre, ráteszlek a vip-listára. Sose voltam még vip listán, és annak ellenére, hogy a jóember nem kifejezetten az én műfajomban pendlizik, meg úgyse járok sehova, gondoltam ez vicces lesz. Sőt, ha már ennyi év alatt sem érintett meg az Aucklandi éjszakai (underground?) világ, ne csak velem történjen, elhívtam a lányom, aki már mehet kocsmába. Óvatosságképpen megnéztem a khm, venue weboldalát is, ott azt állították, hogy kb. 50 ember fér be, de erről majd később.

Szóval fogtuk magunkat és elsuhantunk a festői Pt. Chevalierbe, annak is a dodgy részébe (a többi része az rendben van, sőt egy része kifejezetten pijo), ahol ez a vendéglátóipari helység egyből a pékség mellett szolgál szórakozóhelyül az értő közönség számára.

Azt megszokja az ember, hogy itt mindenki úgy néz ki ahogy csak bír, úgyhogy nagyon kevés dolog lepi meg, és a közönség itt is változatos volt, ami nem baj persze, sőt. A hely egy bárpultból áll meg az utcán van kiülős része, belül meg hát... amit a képen látsz, abba az állítólagos ötven emberbe beleértendő a zenekar által elfoglalt rész is.. Mivel a formáció még nem tart ott mint az AC/DC, a közönség jobbára hozzátartozók és barátok voltak de legalább otthonos volt az egész hörgős-zúzós-csirkedarálós metál. A zene is sokkal jobb volt mit amire felkészültem lélekben btw.

Aztán hazafele a gyerekkel azon morfondíroztunk, hogy melyik is volt az un. peak moment-je az estének, amikor az énekes úr Nerf gunokat osztott ki a közönségnek és magának, majd dalolgatás közben ő, a pultos néni és a műélvezők egymást lövöldözték a kis szivacsizékkel (bevallom erről videóm is van), vagy az amikor az énekes úr - aki akkora már félmeztelenre hörögte magát - felmászott a bárpultra és onnan ordított a közönségre (ahol ács kollégái pogóztak békésen) miközben a pultos néni szemrebbenés nélkül, faarccal keverte a koktélokat a zord hardcore rajongóknak és szeretteiknek. Kiváló időtöltés volt.

ha ismerkednél a muzsikával akkor itt a Cosmic Super Punch on Your Balls c. nóta, junius 14-én album release

#GHL #Auckland

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

#szerelem #szakítás #emlékek #viszonyok #barátság #ex #03-20

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Tudod amikor ma egymás mellett ültünk és próbáltunk bejelentkezni a fiókomba, majd nevettünk a szerencsétlenkedésünkön, rájöttem valamire. Ahogy ennél a pillanatnál is, úgy máskor is előfordul hogy hatással vagyok rád. Mert ezeknél az apró pillanatoknál nem tudsz letagadni semmit... mindig érzem magamon a tekinteted mikor próbálunk a szalagavatóra... mikor rám pillantasz érdeklődve... mikor elmegyek néha az asztalod mellett és megmozdulsz. Bármennyire is próbálkozol, máskor lehet megy de ilyenkor nem tudod letagadni az érzéseid. És még ha nem is jutok eszedbe mindig ahogy már te se nekem, tudom hogy néha gondolsz rám de akkor nagyon. Tudom hogy hiányzom neked.

#saját #gondolatok #barátság #nevetés #együtt #nélküled #hiány #múlt #nézés #mi jár a fejedben? #kavar #volt barátok #nyctophobia

[pajjorimre]

“... Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogy saját értékes időnket nem tudjuk a továbbiakban egy olyan politikai közösség támogatására fordítani, akik arra sem méltattak, hogy válaszoljanak az írásos megkereséseinkre. A Fidesz végig levegőnek nézte az oldalunkat, nem értékelték az általunk elvégzett munkát, de ez legyen az ő bajuk. Reméljük, hogy a jövőben tanulnak és fejlődnek valamennyit ezen a területen, és nem csak a "valakik valakijeivel" állnak szóba, hanem minden támogatójukat partnerként kezelik majd. A Fidesznek ez a legnagyobb baja, hogy egy rettentő hierarchikus és zárt közösség, közel kerülni a tűzhöz csak azok tudnak, akik családtagok, barátok, rokonok, komák, stb. Csak úgy, "az utcáról" még 3,5 év munka sem elegendő ahhoz, hogy mondjuk válaszoljanak egy e-mailre. “ “ Most 100%-ban visszatérünk a normális, civil életünkhöz, sokkal több időnk lesz gyermekeinkre, otthonunkra, kirándulásra, kertészkedésre, pénzkereső munkára és egyéb, a politikánál értékesebb tevékenységre. A politikát pedig bízzuk azokra, akik ebből élnek, a fizetett patriótákra. Nekik sok sikert kívánunk, és bízunk benne, hogy a jövőben hatékonyabban fogják felhasználni a támogatásokat. A baloldalt és a Mi Hazánkat folyamatos össztűz alatt kell tartani, a készült tartalmakat meg el kell juttatni mindenkihez. Sok sikert! “ navégre, ezeknél kártékonyabb féreg is kevés volt a fb-on.

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 15: Finálé

Rendületlenül magyarázkodik Csabi, a félrekúrós üzik miatt. Egy apró hibát talált az üzenetekben, amit prezentál is a többieknek. Elmosódás van a screenshotokon, ami a rossz szerkesztés nyoma.

Photoshop munka volt a többiek szerint is. Azért maradnak a megcsalás témájánál, ami Ogli szerint undorító. Lazán megjegyzi, hogy ő az éjszakában él, de soha nem tenne ilyet. Ezután megkérdezi Csabit, hogy vajon Leti is hűséges típus-e. Soha nem is kételkedne benne a fiú, mert mindketten keresztények. Tolják befelé a rántott húsos szusikat a beszélgetés közben. Istenért sem tudna Olivér pálcikával enni, hiába minden segítség. Nem ússza meg viszont, hogy ne kérdezzék fel mi van Viki és közte. Egyáltalán nem akar erről beszélni, de annyit megállapítanak, hogy ez egy se veled se nélküled kapcsolat. Csabi szerint egy ilyen tisztességes és becsületes lányt nem szabad elengedni. Ő is azért házasodik, mert ilyen párt talált.

Filip szerint nem érdemes kapkodni, mert 20 és 30 éves koruk között még rengeteget változnak az emberek. Végre mondott valami okosat a faszi.

Metta még mindig azon pörög, hogy Leti túl fiatalon házasodik. Szerinte Csabi nem becsüli meg a lányt és félre fog lépni.

A többiek szerint nincs értelme azon parázni, hogy mikor, vagy hogy fog valaki félre kúrni. Leti szerint, ha fél, azzal csak bevonzza a dolgot.

Metta azért mondja ezt, mert a környezetében mindenki megcsalja a párját. Szandi kivételesen egyetért a nővel, mert szerinte nincs olyan, hogy valakik tíz évig együtt legyenek és ne történjen félrelépés.

Őt nem érdekelné, ha a faszija elmenne "üríteni egyet". Letit nem sikerült meggyőzniük, mert teljesen más értékrendje van. Kata szerint, majd tíz év múlva visszatérnek erre.

Témát váltanak: mi van Vikivel és Olivérrel? Viki azt mondja a kommunikáción megy félre minden, mert Ogli nem tud beszélni. Szandi felhozza, hogy a fiú azt mondta neki, hogy féltékenykedés miatt mentek szét. Viki tagadja és szerinte a fiú csak nem tudja beismerni a hibáit.

Szandi szerint az féltékeny, aki nincs magával megelégedve. Ő pl. egyáltalán nem aggódik, ha megcsalják az a másik fél vesztesége.

Csörög Filip telefonja: megérkeztek a sztárvendégek.

Elvileg ők a szinkronhangok az Aladdinban. Gondolom valami újabb verzióban, mert nem néznek ki öregnek.

Hercegék mindenesetre imádják a műsort, szóval ügyi volt Filip csapata. Mindenki meghatódott, még Mettának is visszatért a szerelembe vetett hite. Egyedül Olivér tűnik csalódottnak. Szandi szerint azért, mert ő szeretne énekelni. Meglepetést tartogatott a fiú, mert nem szóló produkcióval készült, hanem egy duettet fog előadni Csabival.

Erős színvonalesést tapasztalhatunk a sztárvendégek után. Szandi szerint Ogli a táncmozdulatait az ágyból hozta. Mindenesetre mindenki jól szórakozott. Sikeres estét zártak.

Remélem senki nem felejtette el, hogy Metta Schmuck Andorral randizgat, mert másnap a szerelmesekkel folytatjuk.

A lány kritizálja a férfi nyakkendőjét, meg azt, hogy ugyanabban a ruhában jött, amiben már volt egyszer.

Andor azzal kárpótolja, hogy csak vega kajákat tálaltak fel nekik, mivel Metta vegetariánus. Viszont a lánynak nem tetszik a menü se. Kicsit csalódott, mert szerinte le kellene nyűgöznie a férfinek, de a politikus nem ért egyet.

Közli Mettával, hogy konkrétan ez az utolsó randijuk, mert a lány nem akar házasodni.

Metta nem érti a koncepciót, hogy egy férfi szakít vele. Felveti, hogy lehet sosem lesz párkapcsolata és macskás nőként fog megöregedni.

Mindenesetre Schmuck odaadja a névjegykártyáját, ha esetleg meggondolná magát a lány.

Soha ne mondd, hogy soha. Búcsúzik ezzel Schmuck Andor. Megbeszélik még, hogy barátok maradnak és ha már így alakult a politikus felveti Mettának, hogy akkor az ebéd felét fizeti?

A lány azt mondja, hogy egyértelműen nem, mert az a férfi dolga minden esetben.

Egyenjogúság ide vagy oda, Metta szerint ciki tőle ilyet kérni. Láthatóan felbaszta magát és feláll az asztaltól, nehogy tényleg fizetni kelljen.

Andor azt mondja, hogy csak tesztelte, mert már rég rendezte a számlát.

Csabi romantikus programmal készül Letinek, mivel egy elég rossz hírt tartogat a lánynak.

Lesz torta, virág, pezsgő és még egy szív alakú pizzát is rendelt a Pizza Meből. Csabi szépen előkészít mindent, de a készülődés közben eldurran.

Betopog Leti. Kicsit gyanús neki az egész szitu. Egyből kiszagolja, hogy Csabi szétlocsolta a nedveit a lakásban.

Herceg lebassza a lányt, amiért ennyit váratta, de Leti körmösnél volt.

A lány próbálja kiszedni a fiúból mire ez a nagy felhajtás. Csabi azt mondja van egy jó és egy rossz híre.

A jó hír, hogy megjött az autója. A rossz hír, hogy csúszik az esküvő, mert elbaszta a pénzt a kocsira.

Leti fizikai fájdalmat érez a mellkasában. Kurvára leszarja az autókat és szerinte a fiú rossz és önző döntést hozott. A lambó fontosabb volt, mint az esküvő.

A lány azt mondja neki, hogy házasodjon össze a kocsijával és faképnél hagyja a fiút. Csabi szerint majd megbékél.

Kata hamarosan költözik Los Angelesbe, de mielőtt megy, még összehívja a Kőgazdag Fiatalokat egy uccsó koktélpartira.

Szépen sorban érkeznek a meghívottak, de meglepő módon Olivér és Csabi a barátnőik nélkül érkeznek. A többiek próbálják kifaggatni a srácokat, de szűkszavúak. Leti és Viki is befut. Együtt érkeznek. Érződik a feszkó a párok között. Metta szerint itt a lehetősége elvinnie Letit külföldre. Vajon Leti fogja fizetni a fogyasztását?

Utoljára érkezik a műsor sztárja: Papaszíta. Már aggódtam, hogy a fináléban nem látjuk a kedvenc testőrünket.

Kata közli velük miért hívta össze a tanácsot.

Mindenki meglepődik, hogy elköltözik a lány. Kata felajánlja nekik, hogy bármikor Los Angelesben járnak lesz egy vendégszoba a számukra.

De mint mindig, most is le van szarva a nő. Inkább Csabi és Leti konfliktusán pörögnek a többiek. A lány elárulja, hogy miért marad el az esküvőjük. Teljes a döbbenet. Még a másik autóbuzi, Aurél szerint is segghülye a srác, amiért ezt csinálta.

Szandi emlékezteti őket, hogy Katát búcsúztatják, szóval koccintanak az egészségére.

Kicsit kérdezgetik Los Angelesről, de nyilván senkit nem érdekel. Olivér beleáll Vikibe, mert szerinte kihívóan öltözik. A lány ezen felbassza magát és félrehívja a fiút. Újra szakít vele, amiért egy paraszt és hazamegy.

Viki annyira felidegesítette magát, hogy a táskáját ott felejtette, de szerencsére Papaszíta utána viszi és kikíséri.

Olivér felhörpint egy kis copiumot és már arról tanakodik, hogy milyen jó a szingli élet. Közben Szandit méregeti, ami érthetően nem jön be a lánynak. Átül Filipékhez. Metta éppen arról számol be, hogy Schmuck Andorral randizgatott. Szandi a pofájába röhög. Imádom.

Kata még egy kéréssel fordul a társasághoz: egy búcsúszelfit akar lőni velük.

A lány utána a vonzás törvényéről hablatyol nekik és megkéri őket, hogy mindenki manifesztáljon magának valamit.

Egyesével felirkálják egy lapra mire vágynak. Szandi továbbra is vallásos és nem hisz ezekben, de azért most benne van a mókában.

Mindenki kap egy lufit, amire felkötik a kis cetlijüket aztán egyszerre elengedik és manifesztálnak.

Ezzel a jelenettel búcsúzunk a Kőgazdag Fiataloktól.

A végén még mindenki elárulja a kamerának mit írtak a cetlikre: Olivér a PSG-nek kért egy trófeát. Csabi ki szeretne békülni Letivel. Leti két gyereket szeretne Csabitól. Filip szeretne végre leválni Schmitt Máriáról az anyjáról. Metta jobb anyagi körülményeket szeretne, hogy legközelebb ki tudja fizetni az ebédjét. Szandi elgondolkodott azon, hogy el kéne mennie dolgozni és műsorvezető szeretne lenni. Aurél szeretné rendezni a kapcsolatát Larával és elismerést szeretne a nem létező eredményeiért. Katának annyi vágya van csak, hogy ez a csapat újra összefusson Los Angelesben.

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Én nagyon jól szórakoztam. Remélem lesz második évad.

Külön köszönöm @tidaviminek, hogy kijavította a legtöbb helyesírási hibát a hogyvoltokban.

#tv #tv2 #kőgazdag fiatalok #hogyvolt

[angelofghetto]

Oké, megint nagyon jó és logikus dolgokat hallunk, és segít a bonyolult rendszerek és módszerek áttekinthetőségében, de az ilyen elméleti fejtegetésekkel az a bajom, hogy rendben, látom, hova kéne eljutni, de nem tudom, mi az első lépés. Szerveződjünk, alkossunk érdekközösségeket, induljunk el. De hogyan? Mondjuk kezdjük lokálisan. Az egyik szomszédom éjjel-nappal kisvállalkozó, csak hétvégén alszik, életben akar maradni, kiszállt a politikából. A másik szomszédom elfáradt. Egész életében azért gürcölt, hogy a gyerekeinek jobb legyen, kiszállt, őt már mindenki hagyja békén, nem foglalkozik politikával. A második szomszéd totál alkoholista, csak aludni jár haza a kocsmából. Kiszállt, azt sem tudja, hol van, ha piás, azért, ha józan, azért. A szemközti szomszédom idős nyugdíjas, hol kórházban van, hol otthon. Ugyan nem fityiszes, de kiszállt, őt már csak az érdekli, mikor az unokák meg a dédunokák meglátogatják, süt-főz, kötöget, elvan a kertben a köztes időben. A mellette szomszéd Pestre ingázik, hajnalben megy este jön, megvacsizik, megissza a sörét, beájul az ágyba, és belealszik valami filmbe a Netflixen. Kiszállt, neki nincs idege, energiája a politikához. A kettővel arrébb szomszéd sógora fontosember, becsípődött fityiszes, nem hogy meggyőzhetetlen, nem szabad megvárni hogy kinyissa a száját, mert a propagandaszöveg buggyan ki belőle. A bácsika, aki a piacon árul, volt párttag, aktivista ellenzékben. Inkább nem mesél, kiszállt, már mindenkiben csalódott. A néni, aki épp a szatyrát nyújtja a krumplinak, azt mondja, ő kiszállt, mert egyik olyan mint a másik, mindenki lop, mindegy, kire szavaz, inkább el se megy. Minek?

Akkor jöjjenek a barátok. Az egyik Angliába költözött, kiszállt, vissza se néz. A másik Németországban van, most ott kezd vállalkozást, úgy néz ki, több rokon is megy utána. Kiszállt, ő a büdös életben nem költözik vissza, mert itt az ő életében már úgysem változik semmi. A harmadik Hollandiában van. Néha hazajönnek rokonlátogatni. Keményen érzékelhető az a lenézés, amit irányunkban kifejlesztett, holott nem értem mire. Kiszállt. Könnyebb az itthon maradottakat lenézni, mint szembenézni azzal, hogy kint még az unokái is bevándorlónak számítanak. A következő szintén Angliában. Piszok honvágya van, de itthon nem tud megélni, gyereket vállalni meg még kevésbé. Kiszállt, a politika említésétől is falra mászik. Nem érdekli. Csak szeretne valahogy egyről a kettőre jutni.

Jöjjenek a munkatársak. Az egyik folyamatosan a metrón osztogatott ingyenújságot idézgeti. Nem tudok vele beszélgetni, agymosott. Pedig amúgy értelmes lenne. A másikról nem tudom eldönteni, hogy a kormánypártot, vagy az ellenzéket szidja jobban. Kiszállt, mert szerinte nincs kire szavazni. A harmadik nagy tünktikéző. Buli meg minden, ki lehet menni a haverokkal (utána néha beülnek sörözni, vagy valami) de úgysem változik semmi.

A háziorvosom még normális. Őt a múltkor elkezdték szakmailag macerálni, mert nem elég vonalas ideológiailag. Az operáló orvosom még normális. Csak nagyon fáradt. Nem akar külföldre menni, bár néha úgy érzi, nem bírja már az alulfinanszírozott körülményeket. Azzal vigasztalom, hogy ő még kőbaltával és kézrátétellel is tudna gyógyítani, annyira tehetséges. Közösen vihogunk ezen. Néha a vonaton kesergünk egymásnak spontán kialakult beszélgetésekben, főleg ha nyílt pályán leállunk úgy 20 percre "forgalmi okokból", vagy felsővezeték szakadás miatt tömörülünk a peronon, várva a hazafelé mentesítőt. Talán néhány nap vagy hét után odabiccentünk, odamosolygunk egymásnak, de sietni kell haza vacsorát főzni, vagy a gyereket, nagymamát, akárkit elkísérni az akárhova.

Ezek a közösségi oldalak is csak szelepek, mert valakinek el kell mondani, valaki kell, hogy visszabólintson. Ha nem öntjük szóba, megfulladunk. Ha nem üvölthetünk, sírhatunk, legalább ez legyen.

Múltkor azon is röhögcséltünk a dokival, hogy gyakorlati tapasztalat: ha az ember mondjuk belebotlik az ágy lábába, vagy véletlenül az ujjára sóz kalapáccsal, nem fáj annyira, ha felüvölt. De úgy tűnik, a barkácsolás sem megy hangos káromkodás nélkül. Pedig az épít, javít, létrehoz valamit. Akkor?

#Youtube

[spraystory]

Big Heavy Guns

A legendás Third Rail, a Yard majd ahová már én is rendszeresebben feljártam a Stílus shop után a 2000-es évek első éveiben Zai/SBC-nek köszönhetően megnyílt a Burner a Nagydiófa utcában. Ezeket a graffitis boltokat én mindig is kultúrális központoknak tekintettem, ahol a writerek összefuthattak, feltöltötték készleteiket, a friss magazinokon keresztül aktuális képet kaphattak arról mi újság van a graffiti világában. Ezekben az években rengetegen elkezdtek festeni és a Burner kétsegtelenül központi találkahelye lett a hazai graffiti mozgalomnak és később én is ebben a pulzálásban éltem a mindennapjaimat mert itt dolgoztam egy darabig. A trainfestés budapesti központja leginkább a Nyugati volt. Természetesen máshová is futottak be folyamatosan cuccok de a Nyugóba határozottan több rajz érkezett és itt mindennapos volt a writerek jelenléte is. Itt betartottunk egy olyan íratlan “felosztást” is hogy mi inkább a “Váci-linet” járattuk, míg a Nyugó túloldalán az “Irsai-line” urai a legendás TDF crew voltak. Szinte bármelyik reggel kiementél a Nyugóba, nagy valószínűséggel összefuthattál közülünk valakivel aki a cuccát várta, vagy a Nyugó Podmainczky utca felőli részén a TDF-es srácokkal akik mindig ott bandáztak. A TDF igazi hardcore csapat volt (még mindig az!), sokkal vadabbnak éreztem őket magunknál. Később egy albérletben laktam a TDF egyik oszlopos tagjával Lido-val ( Rotak, Lator stb) aki igen jó barátom lett és akinél szinte napi rendszerességgel fordultak meg a legdurvább arcok a lakásunkban, pl a “szegediek” akik akkora legendák voltak hogy természetesen külön fejezetet érdemelnek. De vissza a Nyugóba ahová akár hetente többször is futottak be friss trainrajzok. Egymás bandázós “területére” csak okkal mentünk át - legalább is én. Nem mintha bármi beef lett volna, inkább egyfajta egymás-közti egészséges rivalizálás hangulat ment. Megjegyzésként megemlíteném hogy úgy éreztem a BS3 ügyes módon mindannyiunk felett állt a saját helyzetével, úgy tűnt szinte mindenkit ismer, mindenkivel jóban volt, tulajdonképpen oda ment ahová akart. Egyébként meglehetősen ügyeltünk arra hogy tiszteletben tartsuk a másik szokásiat vagy bejáratott helyeit. Mindemellett a pesti éjszakai élet, a jamek, a partyk, a shopokba látogatások időnként összehozták a társaságokat, ilyenkor ahogy “T” -től hallottam ezt a kifejezést, ment a graffiti-politizálás.

Így esett hogy 2002 körül megismerkedtünk Syztem-el  aki azelőtt TDF csoport tagja volt és hamar jó barátok és fújóspajtások lettünk. Más volt mint mi vagy úgy általában más volt mint a kicsit művészkedős writerek - mint pl én. Vad volt, pimasz és beválallós. Kíváló bunyósnak véltem, hamar hangulatba tudott jönni, attól sosem kellett tartani hogy mellette ellátnák a bajunkat, de ha mégis, hát az dicső vereség lett volna “S” mellett. Egy mulatozás alatt kitaláltuk hogy írjunk egy új crew-t csak hárman, Tish76 (továbbiakban “T”), Syztem (továbbiakban “S”) és én. Boldogok és elszántak voltunk és akkor már ki-ki a maga rutinjával felvértezve - elég magabiztosak is. Rögtön első este beadtunk egy E2E-t. Röviddel ezután mégegyet. Gondoltuk kicsit magtartjuk magunknak és nem áruljuk el mi ez az új crew, hadd törjék a többiek a fejüket. De másnap reggel Stick így fogadott: - “ BHG? Mi ez a hülyeség? “ Vagy valami ilyesmi. Nyilván neki is dolga volt a környéken és azonnal rájött amint meglátta a yardban az előző esti szettünket úgyhogy eddig tartott a titkolózásunk. Csodálatos ámokfutás volt az egész. Trainek, lineok, bombingok. Este festettünk, reggel mentünk fotózni, munka, edzés, este chill, éjjel festés, reggel mentünk fotózni és így tovább. Annyira benne voltunk hogy a styleok csiszolgatásával nem is tudtunk eleget foglalkozni - utólag megnézve pl a saját cuccaimon ez látszik is. Ritkán volt hogy napokkal előre készültünk egy-egy festésre, többnyire az egyes akciók estéin készült bármi vázlat, de olyan is volt hogy út közben találtuk ki hogy ki mit fest aznap este. Ez az időszak nekünk erősen a teljesítményről és a mennyiségről szólt. Én különösen sok traint és egyebet festettem “S”-el, “T”-vel pedig a megrendeléseket, munkákat intéztük, ezért mindig úgy éreztem hogy végig megvolt az egészséges egyensúly hármunk között. Ekkor talált meg minket egy azóta már nem létező reklámügynökség, az MD (Mouintain Dew üdítőital) projecttel. Tudtommal ez volt az első alkalom hogy graffitiseket szerződtettek ilyesmi hosszútávú reklám munkára. Talán a HOHI (pl Blik, Risa stb.), akik később a reklmámipar világában is kimagaslóan teljesítettek, már csinált ilyet előttünk de szerintem nem ilyen sokat. Az MD a fiatal korosztályt célozta meg, az volt a feladatunk hogy országszerte fessünk rengeteg cuccot amiben benne van az MD logo. Így hát jártuk az országot Rapa kocsijával és gyártottuk a legálnak kamuzott de csak félig vagy teljesen illegális MD graffitiket hiszen nem is volt elegendő legál fal az országban és ha volt is néhány, azok sem központi, jól látható helyen. És ha már elutaztunk Debrecenbe, Szegedre, Győrbe, mindenfelé akkor már ott is festettünk sajátokat. A firkászok érdeklődését felkeltette ugyan hiszen ha nem is volt mindenki biztos benne hogy ki készíti ezeket, érezték hogy nem amatőrök. De nem tudom hogy ki itta ezt a cukros, zöld löttyöt, mi biztosan nem. Egyszer amikor elkészült egy raklapnyi matrica amit szét kellett volna szórnunk a kultúrális térben ahol mozogtunk, felhívtak minket az ügynökség irodájába eligazításra. Mondta az account: - “Említettétek hogy van testvéretek, Gábor (Rapa) mi lenne ha adnál a húgodnak hogy vigye be a suliba és szórja szét az osztálytársak között?”  Erre Rapa aki a legidősebb volt köztünk, megszólalt : - “Az én húgom 30 éves és gyereke van”. -“Te jó ég, hát mennyi idősek vagytok ti?” Kérdeztek vissza. Lehet hogy ekkor esett le nekik hogy a graffitizés nem afféle gyerekcsíny, tinédzser dili legalább is nekünk nem az volt hiszen mi magunk sem voltunk már tinédzserek. Ebből kerestük aztán az első “egymilliónkat” ami nem is annyi volt végül, ebből mentünk “T”-vel Barcelonába, stb. És mivel viszonylag szabadon, szabaduszóként “főnökök” nélkül éltünk, rengeteg időt tudtunk együtt tölteni.

“S” káposztásmegyeri volt ezért inkább nálam vagy a “T”-nél kecózott. Volt egy 120-as Skodája, időnként azzal robogtunk a kis vonatjaink után. Egyszer mellénk keveredett a legendás amerikai graffiti artist páros How & Nosm duóból Nosm és elvittük este is és reggel is festeni a Skodával. Kérdeztük is hogy ült-e már ilyen autóban? Elég magas srác volt, benyomorgattuk szegényt hátra. Hideg volt és persze egyből beragadt a kocsi ablaka vagy nem indult be vagy valami bénázás ment, rögtön kapott egy kis ízelítőt a magyar writer mindennapokból. Máskor festésből visszajövet vettük észre hogy a bezárt autóban bennefelejtettük a kocsikulcsot. Ott álltunk éjszaka közepén a töküres utcán kannákkal, a fényképezőgépen rajta a cuccokkal, a bezárt kocsi mellett, el akartunk tűnni onnan, mígnem “S” betörte a jobboldali kisablakot hogy kinyithassuk a kocsit. Mentek az utazgatások, kisebb turnék és folyamatosan jöttek ide is arcok a világ minden tájáról, a graffiti-turizmus dübörgött. Ekkor jöttek a horvátok és a franciák akikkel később legjobb barátok lettünk, ez is külön fejezetet érdemel. A Burner shop kikerülhetetlen volt ha az ember Budapestre jött graffiti ügyben ezért én jóformán mindenkivel találkoztam aki ebben ez időben ebben a közegben mozgott. Stik autójával megjártuk Varsót, ahol a WTK fiúk voltak a vendéglátóink. Az egyik srác akinél később kecóztunk közvetlenül a yard mellett lakott, így csak át kellett menni az utca túloldalára és máris a vonatok között találta magát az ember. Csaknem egy hétig nem volt lehetőségünk rendesen mosakodni, ezért varsói tripünket elneveztük “Take a shower” tournak. Hazafelé “S” vezetett, óriási esőben egy lyukba huppant az első kerék és megpördültünk az autópályán, a szalagkorlát mellett kötöttünk ki forgalommal szemben és egy hajszálon múlt hogy egy mögöttünk haladó kamion agyon nem csapott minket.

A BHG-nak csendben és szinte észrevétlenül lett vége úgy hogy az időpontját sem tudom. A 2005-ös rajzaimon mindenhol ott van, 2006-ra nyoma veszett. Szétszéledtünk. “S” hosszú évekre eltűnt az idők homályában - jóllehet, neki meg mi tűntünk el, “T” akinek a legtöbbet köszönhettem egész graffitis létem alatt - és a többiekkel ma is barik vagyunk de azért a mindennapok, a családozás, a munka mint legtöbbünket, bennünket is egyre messzebb sodor ezektől a vad és szép évektől.

1.kép : a BHG crew

2.kép : Az első BHG E2E-k, 2002 Nyugati

3.kép : BHGEEZ, Nikon 2003

4.kép : BHGUNZ - Nikon, 2003, talán Asztalos yard, BP

5-6. kép: A varsói turnénk BHG, BS3 2002

7.kép: The Dirty BHG Crew, Nikon, 2002 Nyugati

8-kép: BHG - Nikon, Fővám tér, 2003

9-kép: BHG legálozás, talán Győr, 2002(?)

10.kép: Nikon - tipikus reggeli gyors Syztemmel, Nyugati, 2002 ( baloldalon Nosm)

#graffiti #budapest #2000's #goldenyears #storytelling

[hicapacity]

Vagány Vakvágány 👌

Alig pár tucat ember - a többség helyi bámészkodók, akik azt sem tudták, ki volt József Attila - gyűlt össze a 20. század legnagyobb magyar költőjének temetésén 1937. december 5-én. Amin már megjelenni is gyanús volt a Horthy-rezsim szemében. Olyannyira, hogy még a csendőrséget is kivezényelték.

Hiányoztak mind a hivatalos közélet tekintélyei, mind az irodalom nagyságai. Budapestről csupán egy maroknyi írástudó jött el, akiket a mai zsargonban úgy neveznének, hogy "hazaáruló ballibsik". Akik közé József Attila is tartozott. Küzdőtársak és barátok. Akik végig kitartottak mellette, annak ellenére, hogy a betegsége miatt nem volt könnyű eset. Nagyon nem.

A temetésről Faludy György beszámolója maradt fenn, aki maga is jelen volt.

"Arra gondoltam: mi vagyunk a bolondok, néhányan itt, meg a hatvan vagy nyolcvan ember az országban – mert nincs több –, akik Attila nagyságában hiszünk," írta. "A millióknak van igaza, akik nem hisznek benne. És mit hoz a jövő? Hitlert és cselédeit, akik Attila emlékével együtt minket is elmosnak. Ahogy a többit néztem, úgy sejtettem: ők is valami hasonlót gondolnak."

Eltűnődöm, milyen magányos történelmi pillanat lehetett ez ezeknek a keveseknek. A vihar előtti csend. Nem csak József Attilát temették, de egy egész korszakot. A maga lelkesedéseivel és illúzióival. A reményt, hogy Magyarországon, záros határidőn belül, ha nem is nyugati típusú szabadság és jólét teremthető, de legalább helyes vágányra lehet terelni a dolgokat. Ahol már sínen lehetünk.

Ezzel szemben a vonat bizony kegyetlenül elgázolta József Attilát. Nem csak a valódi vonat, aminek a vezetője nem tehetett semmiről. Hanem az ország vonatja. Amit annak masinisztái végzetes felelőtlenséggel vezettek vakvágányra és siklattak ki.

A vakvágányok országa vagyunk. Akkor is és azóta is. Fertelmes meggyőződéssel tudunk robogni hamis délibábokat kergetve a világ pöcegödrei felé. Habzó szájjal megtagadni mindazt, amit a történelem megtanított nekünk a szabadságról és a szolidaritásról.

Vajon volt ez valaha másként a magyar történelemben? Vajon bármely adott történelmi korszakban nem csupán pár tucat ember értette meg ezeket az értékeket, és cselekedett ezeknek megfelelően? Vajon nem mindig is magányosan és elszigetelten küzdöttek azok, akiket a saját korukban a tömegek kivetettek magukból, mint holdkórost, de akiknek később mindig rendre igaza lett? Akiket vagy teljesen elfelejtettek, vagy, ami még rosszabb, akikből később hamis bálványt faragtak? Akiknek az örökségét kisajátították és a saját szája ízük szerint csócsálták meg a különféle rezsimek és kurzusok? Mint tették, teszik Petőfivel, Adyval és József Attilával.

A temetés végül "simán zajlott le", egészen addig, amíg Horváth Béla, a József Attiláék lapjában, a Szép Szóban gyakran publikáló katolikus költő, fel nem olvasta saját, "valóban lázas hangú" költeményét. Őt a temetés után a csendőrök kéz- és lábbilincsben vitték el "lázítás" gyanújával. Tragikomikus fordulat, hogy a Levegőt! című vers költőjének temetéséről egy verset felolvasó költőtársat vasban hurcoltak el.

Horváth verse így kezdődik:

"Bolond világot oktatott, bolondokat, vagy banditákat,

Okos szívében jajgatott a világ töredelme.

A meggyalázott nemzetért volt homlokán gyalázat

S a csattogó vonat a csontját követelte.

Mert élni nem lehet ily bölcsen és merészen.

Nem bírhat ennyi tisztaságot a gonosz világ,

Harminckét évig állt a földön mennyire készen,

Hát Istenem, most gyógyítgassad csókjaiddal József Attilát!"

Veszélyes lázítás bizony. Bolondoknak nevezni a bolondokat, banditáknak a banditákat. Akik meggyalázták a nemzetet. Veszélyes megírni, hogy József Attilát nem a vonat ölte meg, hanem a gonosz világ, ami nem bírt ennyi tisztaságot. Amiben nem lehet ily bölcsen és merészen élni.

Jelképes az is, hogyan végezte az a kevés kortárs - fehérek közt az európaiak - akik valóban megértették József Attila jelentőségét, és akik vele együtt követeltek levegőt egy egyre áporodottabb levegőjű korban.

"Temetése résztvevőit nem kísérte szerencse," írta Faludy. "Röviddel Attila halála után Remenyik Zsiga kivándorolt az Egyesült Államokba, Ignotus Londonba, Fejtő, Hatvany, Német Andor és én Franciaországba. K. Havas Gézát német SS lőtte le, Mónus Illést a nyilasok gyilkolták meg, és Gáspár Zoltánt, mikor 1945 februárjában kijött egy budai házból és boldogan szétnézett, hogy vége a háborúnak, eltévedt golyó találta homlokon."

József Attilát a mai kurzus se lenyelni, se kiköpni nem tudja. Meg lehet próbálni eltorzítani és cenzúrázni az örökségét, egy NER-konform, fékezett habzású verzióját tanítani középiskolás fokon. Teljesen megtagadni nem lehet. Szobrát nem merték eltávolítani a többivel együtt a Parlament mellől. Bár a teret 44-es állapotában újraálmodók bizonyára legszívesebben szabadultak volna tőle, és helyére egy Wass Albert szobrot emelnének.

Ott ül a rakodóparton, korok múlásának néma tanúja. Mint az ország rossz lelkiismerete. Akkor is ott ül, ha a szabad levegő szerelmesei közül egyre többen vándorolnak el megint. Kényelmetlen emlékeket ébreszt azokban, akik felejtenének. Hogy lehetne másként élni. Hogy szülhetne a szabadság is rendet. Komor tekintetével nézi, csak nézi, hogy úszik el a dinnyehéj, hallgatja sorsába merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.

(fotó: Both Balázs)

#fideszbűnözés #szekularizmus #nerkölcstelenek #Vagány Vakvágány #József Attila #drgrptr #drgrpt